 |
Legfrissebb hozzászólások (118641 - 118650)
 | |  | | | | |  | |  | | | Az alkalmazkodóképesség vonatkozhat szélsőséges, vagy egyáltalán új körülményekre, de még mindíg az adott rendszeren belül!
A rendszer kereteinek átlépése viszont már többet kíván mint puszta alkalmazkodás. Teljes átalakulásról van szó, mivel egy tágabb szférában mások a törvények és a korábbi megismerés tapasztalatai is más értelmet nyernek. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Zumzala:
A "valóság" az, amire rá lehet kenni az alkalmazkodóképességünk hiányát. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a komplementer kétoldalúság (fekete-fehér, jó-rossz, épít-rombol, szeretet-gyűlölet stb.) is csak egy mém. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A valóság? Miért mi a valóság? :)
Visszatérve a topik témájára, Don Juan szerint egy idő után a harcos-varázsló túllép ennek a "valóságnak" a határain olyannyira hogy már nem is nevezhető emberi lénynek. Mivelhogy ezt a valóságot épp az emberi lények definiálják olyannak amilyen, ezzel irányítva és zárva be a figyelmet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze, hogy egyoldalú vagyok, hiszen vagyok. A lényeg hogy önkényesen kényelmes minta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: szerintem ebben tévedsz, egyoldalú vagy.
a fekete is kell (építkező mémek), meg a fehér is (transzcendencia, lebontás, csak-tudat)
a kettő egymásra támaszkodik
a gond abból adódik, ha az építkező mémeket valóságnak hisszük (nem vagyunk tudatában az ürességüknek).
de ha egyszer világos ez a dolog, akkor a szamszára nirvánává válik, a világ nem fog zavarni többé, hanem gyönyörködtet.
az épülő dolgokat azok mulandóságának tudatában szemlélni gyönyörűség, viszont a mulandóságuk tudata nélkül ez könnyen ragaszkodásba válthat, ami pedig szenvedést és a szamszárába való visszazuhanást eredményez.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valahogy én is így érzem és így vallom.
Csak a valóság mintha kibújna minden érzés és elmélet alól... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Wyvern:
Káros mém, amelyik rendszert épít fel, hasznos, amely lerombolja, kiutat mutat belőle. Például a minden egy, és a tapasztalás a fontos, nem a megértés, is mémek, de én önkényesen hasznosnak neveztem őket. A mém mémje is hasznos, mert önelemzésre, távolságtartásra használható. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha úgy vesszük a hipotézisek OBJEKTÍV dolgok, mivel nem érzelmekre egyéni felfogásokra, hanem az OBJEKTÍV LOGIKÁRA épülnek."
A dolgok megismerésének direkt módja az, amikor hagyjuk az axiómákat építkezni. A logikus rend alapján ez szinte automatikus - egy bizonyos bonyolultsági fokig.
Ha kijelölök egy állapotot (felvázolok egy a hipotézist) és addig megpróbálok eljutni (bizonyítékokat keresek, keresem a logikai támaszokat), az a dolgok megismerésének ún. indirekt módja.
Itt jön képbe a szubjektív fantázia - maga a hipotézis - a célkitűzés képessége. Ez egy kis "csalás" a tudomány keretein belül, de vannak olyan dolgok, amelyeket másképp nem lehet megérteni.
Itt jön a csavar: maguk az axiómák, a logikus(nak tartott) gondolkodás alapjai is indirekte módon születtek! Pont, egyenes? Fasza kis modellek... és mégis semmi közük az objektív valósághoz :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aki örökkön a fényben jár, nem ismeri az árnyat... hogyan lehetne teljes?
Cél nem a "jóság", hanem a teljesség... ezért nem kell akarni, remélni, hogy búzává leszel, vagy búza vagy...
Nem kell szeretned minden embert, csak elfogadnod...
Én ezt gondolom... |
| | | | |
|
