 |
Legfrissebb hozzászólások (118811 - 118820)
 | |  | | | | |  | |  | | | czr:
Egy generáció alatt, vagyis mióta Nixon 1971-ben meghirdette a "War on Drugs"-ot, az USA bebörtönzési rátája megötszöröződött. Közel félmillió bebörtönzött csupán "sima" erőszakmentes kábítószertörvénysértő - ez több, mint egész Nyugat-Európa hasonló esetei együttvéve.
Ez konszolidáció? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Igen, kóla akart lenni, csak hát elütöttem.
Akkor te a Z-t, mint "terápát" ajánlod?
Én meg azt vágtam, hogy attól lett rosszul esetleg szegény, szal hogy valami durva Zöld Zorrós (vagy mittoménmilyen) ex, vagy ilyesmi.
Milyen kis bugyuta vagyok :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fuggoseg...hmm
nezzunk korul,hogy a kornyezetunkben elok hany szazaleka fugg valamitol valamilyen formaban.
es akkor most pl. miert pont azzal a novenykevel van a problema?
gen,
csak annyi,hogy itt mar egy generacioval elorrebb tart a dolog.
ergo sokkal konszolidaltabb a helyzet.
aminek orulok is:)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | és csak még vmi: Ne feledjétek hogyJézusnak sem érettségije nem volt, és nem is olvashatott túl sokat (ha egyáltalán olvasott bármit is), mégis, állandóan a szmádhi legfelsőbb szintjén volt a tudata, és ezt azóta már sokan elérték. (teljes eggyéválas vagy nirvikalpa szamádhi) PSZIHEDELIKUMOK NÉLKÜL IS. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy ma is élő (még anyagi testben élő) szent jógi azt mondta: 1 gramm gyakorlás, tobbet ér mint 100 tonna könyv,( legyen az bármi is), ugyhogy a 100 egyetem, és minden egyéb helyett (vagy mellet!!!) menjetek egy spirituális tanítóhoz (guruhoz) és kérjetek beavatást vmilyen teknikába, mert a szócsépléssel nem juttok előbbre.Föl kell gyorsítani a természetes spirituális fejlődést, és erre a könyvek nem alkalmasak, bármennyire is szeretnénk. Ne felejtsétek, gyakorolni gyakorolni gyakorolni... és TAPASZTALNI! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Liet: Nagyon tetszik amit leírtál! Az ilyen élménybeszámolók után ujjabb energiát kapok a gomba vadászatára... ugyanis én még csak álmodozok egy ilyen csodálatos estéről... : ( már vagy másfél éve : )
Üdv! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Előre is elnézést, de nem nagyon olvastam vissza. bocs ha ismételnék.
Miért nem nyittok egy élet a halál előtt témájú topikot? Ccsak éppen annyira lenne abszurd mint ez.
Indiában a risik i.e. 3000ben már tudták hogy a föld gömböjű, tudtak a napkörül keringő bolygókról, az atom szó erededi: oszthatatlan jelentését tekintve ők is ilyen építő köveket képzeltek el (és hol voltak még a görögök...), melyek végsősoron állandó hullámzás állapotában vannak, és ez csak a jéghegy csúcsa, ha az általunk anyagi világnak nevezett, jelenséghalmazt nézzük. Ha "mélyebbre" tekintünk, még csak az sem.
Remélem 100év múlva ugyanúgy megmosolyogjuk az ilyen témájú szócséplést, mint annak idelyén a repülő szerkezeteket.
A lényeg: két út van,
1.álmodozol, fantáziálgatsz, és "filozofálgatsz"
így tuti men jutsz előrébb a semminél, és leragadsz ott, ahol a "hivatalos tudományos álláspont" , vagyis a nem-tudásnál.
2.tapasztalati úton próbálsz választ kapni, (ismerős, nem?)
elmégy ezoterikus mesterhez, vagy jógázni stb.
és megérted a mindenséget. A konkrétumok kedvéért: megtanolod elhagyni az anyagi testedet, mint Jézus, vagy Buddha, vagy ezernyi megvilégosult bölcs, aztán eljön a tudatos halálod pillanata, amit előre tudni fogsz, hogy mikor következik be, és az asztrál világba kerülsz immáron véglegesen, ahonnan nem kell többé ide vissza térned, és amit sokkal finomabb törvények uralnak, ezért sokkal nehezebb is továbblépni a kauzális világba. ide már csak igen kevesen jutnak el, ehhez isten legodaadóbb szeretetére van szükség, de innen csak egy lépés (talán a legnagyobb), miután már ugye levetetted az anyagi testedet, levetetted az asztrál testedet, és levetetted a kauzális testedet is, na akkor olvadsz egybe az Egyetlen Teremtővel.
hihetlen, mi? majd hiszed ha látod...
viszont ezzel a logikával tök hiába jártál akármennyit iskolába,
mert a föci könyved, ugyan ugy mint a kámia és minden egyéb
nem több mint képzelgés, amit megtanítattak veled, és szinte semmit nem láttál és tapasztaltál beleőle.
Kívánom, hogy egyszer te is lásd meg, hogy a föld gömbölyű
ahogy azt a risik tették, és napjaink asztronautái, és ne állj meg a földnél... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt:
Ahogy a mezitláb lépkedek a fűben az idő rohamosan lassul, kinyílik a szemem és azt veszem észre, hogy a dolgok nagyon készen vannak körülöttem. Bármire nézek egyszerűen nem tudok szabadulni a látványtól, a fűszálak érintése a talpamon egyre intenzívebb. Az egész lényemet elönti a dolgok puszta létezése felett érzett öröm. Egyszerűen úszom egy olyan boldogságfolyamban aminek nincs forrása se célja egyszerűen csak van. Nem tudok betelni az érzéssel. Fű alatt már tapasztaltam, hogy bizonyos dolgok földöntúlian csodálatosak tudnak lenni de ezek az élmények mindig az adott létezőből áramlottak a tudatomba. Most bármire nézek - a virágok, a fák, a vakolat recéi, az égbolt, a köd, a háztető, a drótkerítés - szóval minden ezt a földöntúli bűvöletet sugározza. Az állapotomat kicsit sem érzem természetellenesnek, minden annyira rendben van hogy teljesen rendben van:). Még a hányingert is teljesen pozitív élményként élem meg - ezt én sem igazán értem. A többiek azt hiszik parázok, azért beszélek annyit róla, pedig csak nem tudom feldolgozni, hogy a gyomorforgás ennyire jó is lehet. A tábortűz óriási ötletnek bizonyult. Soha nem gondoltam volna, hogy a tűz ekkora személyiség - él, lélegzik, alkalmazkodik a hangulatunkhoz - az otthonosság érzetét kelti fel bennem. A számítógépet is a tűz mellett rakjuk össze. Eddig azt hittem, hogy már éltem át olyat, hogy a zene direkt hardware hozzáférést kapott a mozgásom irányításában - de ez most mindnennél durvább. Néha mintha egyenként rángatnák az idegszálaimat, máskor a falnak szegez vagy az oszlopra teker - szabadulni nem tudok csak ha ő is úgy akarja. A kiállások alatt magamra maradok de a szorítás nem áll meg csak egyre erősödik, zihál a légzésem és elönt az - Akkor most mi a fasz van? - érzés - ilyenkor ér legintenzívebben a boldogság árama - óriási! A tűzből kikapott parázsló botokat azt hiszem mindenki ismeri:). Mikor elenged a zene sétálok egyet a ház körül - megint nagyon készen vannak a dolgok. Az ég nem is ég hanem egy hatalmas fraktál, a fákat megismerem de valahogy mindegyiknek arca van - barátságosan lógatják le hozzám ágaikat. Egyikükkel hosszan elbeszélgetek, megköszönöm neki, hogy van és hogy meg tudom érinteni a leveleit:). Úgy érzem mintha leesett volna a maszatos szemüvegem amit egész eddigi életemben hordtam. Korábban nem igazán tudtam átélni az olyan szövegeket, hogy az újdonsült tudatosság a világ legtermészetesebb dolgának tűnik és úgy érezzük soha nem lesz már vége - most érzem. Ez eszembe is jut, de ebbe a vége dologba beleakadok rendesen, nem értem mi lehet utána. A látvány egyes részeit nem tudom értelmezni csak nézem és nézem, hogy ez meg mi akar lenni - fogalmam sincs de ez teljesen rendben van így és jót mosolygok a dolgon. Az egész estém olyan mikor a gyereket egyedül hagyják a játékboltban és csak néz és nem érti, hogy esnek meg ekkora csodák - de ami a legjobb nem kapok csömört a bőségtől, csak folyamatosan áramlik és áramlik belém a létzés energiája.
Másnap remekül érzem magam. A világ körülöttem tisztábbnak tűnik, a színek és a formák nem olyan elmosódottak. Már elmúlt az egész világ teljesen kész van érzés de néha, hacsak egy pillanatra is, a levelekre vagy a virágokra pillantva visszatér (a létezés eszenciáját a növények hordozzák a legnagyobb koncentrációban). A fű után is jól vagyok másnap, de akkor a világot és az ént a közömbösség hártyája választja el. Most nincs határ a világ és az azt átélő énem között - fantasztikus érzés.
hirtelen ennyi jut eszembe, remélem sikerült átadni valamit :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor jöjjön egy következő elsőélményes beszámoló:
Szerda délután két barátommal - B, P és Én - felszálunk a vonatra a Balaton felé. A felszerelésünk már-már komikus: rengeteg mécses, gyergyatartó (házi oltár), füstölők, kaleidoszkóp, kínai golyók, párnák, számítógép+hangfalak, zöldség+gyümölcslé, 2g Z + 5g gomba. Gyakorlatilag az egész zene és triptoy készletünket felpakoltuk. Naplementére meg is érkezünk. Széttologatjuk a bútorokat a nyaralóban, kitakarítunk és felfújjuk a házi oltárt. A bemelegítő spanglitól hirtelen igazi izgalommal teljes gyermeki vágyakozás lesz úrrá rajtam a holnapi ismeretlen világ után. Óriási a kontraszt a frissen magink mögött hagyott város és a békáktól, madárcsicsergéstől és a cserebogarak zsongásától hangos nádas között. A ház körüli séta során kicsit megmutatja magát a holnapi szellemvilág - egymásra nézünk - Mi lesz itt még:)? Még egy jót vacsorázunk mert holnap már nem nagyon tervezünk enni, aztán alvás. A másnapi működésünk során átvesszük a környezet ritmusát - takarítunk, fát gyűjtünk a tábortűzhöz, megcsináljuk az esti kaját, végül kétszer negyven perc meditáció. Este hat körül kiülünk a teraszra, nézzük az felhőket, a Balatont közben mindhárman gombát rágcsálunk:) (már minden annyira idilli, hogy ha lefesteném giccses lenne:). B és jómagam nagyobb dózissal próbálkozunk P vállalja a sárkányeregető szerepét. Szük húsz perc múlva kis nyomást érzek a tarkómon, majd érdekes módon a repülögép előtt is látok már kondenzcsíkot. Eddigre B már nem tud elszakadni a 6dimenziós színjátszó égboltra dinamikusan kivetülő gondolatkövető tudatprojekcióitól (ő előbb vette be). Nekem semmi, ezért úgy döntünk kimegyünk sétálni. Semmiféle erős változást nem észlelek magamon azon kívül, hogy minden egyre viccesebbnek tűnik. |
| | | | |
|
