 |
Legfrissebb hozzászólások (118931 - 118940)
 | |  | | | | |  | |  | | | a bálványimádást úgy képzelem, hogy építünk magunkban valamit /egy elképzelést, egy szokást, ha úgy tetszik egy mintát/ aminél rendszeresen áldozunk. pl. valamit eszközből céllá emelünk.
czr: :)) az önmagáért valót úgy értettem, hogy nincs köze semmihez. egy végtelen játék amit nagyon rég óta játszanak emberek, és örökké tudják ezt játszani. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | A Helyzetek és gyakorlatok szerintem éppen attól különleges, hogy olyan nyers, olyan valóságos és mégsem olyan amire azt szokták mondani, hogy naturalista. A Boldogságtól ordítanit, szerintem nagyobb élmény megnézni, de nem olyan egyedi mint a másik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Thomas Szasz Pesten a Nyírõ Gyula Kórház I. Pszichiátriai Osztályán 2004. május 25-én, 14 órai kezdettel, a kórház tanácstermében tartandó vitafórumon. Szerintem előre kell jelentkezni ha érdekel valakit, tuti sokan lesznek.
http://www.psychiatry.dote.hu/3/page100.html
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | doki:minden onmagaert valo. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most olvastam, hogy idén februárban 86 éves korában meghalt Humphrey Osmonde, az ember, aki először használta a "pszichedelikus" kifejezést, és aki LSD-ét adott Aldous Huxley-nak. Az utóbbi években "hullanak" a nagy öregek: Leary, McKenna... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a játék lényege a tanulás. nézz körül az állatvilágban. senki sem szórakozásból játszik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | doki: persze, különben káosz lenne. a macska nem attól macska, mert valaki ilyen betűsorrendben rakta ki a nevét. akkor minden ember ugyanúgy hívná :)
az élet fölé emelés az az ismerettel beérés a tapasztalat helyett?
reggel a lukácsban gondolkodtam azon, hogy ha fognék és meghatároznék egy élményspektrumot (bár abból igazán csak egy van), és az egyes meghatározható szelvényeit leírom "betűkként"(formákként, tökmindegy), akkor az egyes "szavak" később (sőt, akár véletlen betűcsoportok is) visszakonvertálhatóak e élményekké a kotta alapján? mi kell ahhoz, hogy értelmes szavak legyenek bekőlük? mert az élvezhetőség/kifejezhetőség nem lehet szempont...
bár asszem a dolog a glossolaliához közelítene :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a matematika sem más, mint összefüggések megismerése.
csak teljesen önmagáért való. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt a fordítást esetleg felteheti valaki a könyvtárba, ha teccik.
Terrence McKenna: A DMT élmény
(Food of the Gods, pp. 257-260.)
Mit mondhatunk el a DMT mint élmény és saját szellemi ürességünk kapcsolatáról? Kínál nekünk válaszokat? Vajon a rövid hatóidejű triptaminek egyfajta analógiáját nyújtják az Éden puszta emlékké válása előtti idők közösségi eksztázisának? S ha igen, vajon mit mondhatunk el erről?
Ami újra és újra mély benyomást tett rám a hallucinogén indolok birodalmába tett számos utazásom alkalmával, s amit soha sem tudtam szavakba önteni, az a nyelv narratívájának transzformációja volt. A DMT eksztázis felszíne alá merülő ember elméjét teljességgel magával ragadó élmény olyan, mintha behatolnánk egy membránba. Az elme és öntudat szószerint feltárul a szemünk előtt. Olyan érzés kerít a hatalmába, mintha újjászületnénk, s mégis változatlanok vagyunk, mintha a születés kohójában újraöntött aranyból készültünk volna. A légzés normális, a szívverés stabil, az elme tiszta és szemlélődő. De mi van világgal? Mi van az érzékeken beáramló adatokkal?
A DMT hatása alatt a világ egy arab labirintussá válik, egy palotává, egy több mint valószerű marsi ékszerré, telis-tele motívumokkal, amelyek félelemmel vegyes tisztelettel töltik el az ámuló elmét. Szín és a valóságot feltáró titok érzésének közelsége itatja át az élményt. Más idők érzése jár át bennünket, saját gyermekkorunk érzése, a csoda, csoda és még több csoda. Egy földönkívüli nagykövet audienciája. Az élmény kellős közepén, láthatólag az emberi történelem végén, ahol kapuk nyílnak a csillagok közötti üresség roppant örvényére, ott az Aión.
Az Aión, ahogyan Herakleitosz előrelátóan megfigyelte, egy gyermek aki színes labdákkal játszadozik. Számos parányi lény van ott jelen manók, a hipertér alakváltoztató géptündérei. Vajon ők azok a gyermekek, akik arra rendeltettek, hogy az ember atyjai legyenek? Az embernek az a benyomása, hogy a lelkek ökológiájába hatol be, amely az általunk naívan halálnak nevezett kapuk mögött van. Nem tudom. Vajon sajátmagunknak mint a Másiknak a szinesztéziai megtestesülései, vagy a Mások mint önmagunk? Ők lennének azok a tündérek, akiket elvesztettünk, amikor a gyermekkor mágikus fénye kialudt bennünk? Itt egy olyan rettenet, amelyet alig lehet szavakba önteni, egy epifánia a legvadabb álmainkon is túl. Itt egy olyan birodalom, amely különösebb mindennél amit el tudunk képzelni. Itt az élő, sértetlen misztérium, éppolyan új, mint amikor őseink átélték ötvenezer nyárral ezelőtt. A triptamin entitások egy új nyelvet adományoznak nekünk, gyöngyőző hangon énekelnek, amely úgy hull ránk alá, mint színes virágszirom-eső, átáramlik a levegőn mint forró fém, hogy olyan játékokká és ajándékokká váljon, amelyeket istenek adományoznak gyermekeiknek. Az érzelmi kapcsolat rémisztő és intenzív. A kinyilatkoztatott misztériumok valóságosak és ha valaha is teljesen szóba lehetne őket foglalni, akkor nem maradna kő kövön abban a kis világban, amelybe így belebetegedtünk.
Ez nem az UFO merkúri világa, amelyet magányos dombhátakon idézhetünk meg; nem is az elveszett Atlantisznak a crack-őrült Amerika előudvarán átjajongó sziréndala. A DMT nem egy az irracionális illúzióink közül. Amit a DMT hatása alatt átélünk, az valami teljesen új. Egy egészen közeli dimenzió félelmetes, átformáló, túl van képzeletünk határain, s mégis felfedezhető a szokásos módszerekkel. Félelem nélküli szakértőket kell küldenünk a felfedezésére, bármit jelentsen is ez, hogy beszámoljanak arról, amit találtak.
|
| | | | |
|
