 |
Legfrissebb hozzászólások (119151 - 119160)
 | |  | | | | |  | |  | | | | velem az irodalom orak utaltattak meg az olvasast egy egesz eletre :( mar csak forumokat vagyok kepes lekuzdeni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Rég került fel tripreport, nealuggyatok:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Razione tudata egyre tágul a sütitől, már csak a mély rovardünnyögés s madárcsicsergés tölti ki észlelését, mikor egyszercsak egy mégmélyebb morgó hang tölti be fülét, majd monoton lüktetéssé erősödik, s eleven élénk - mármár virgonc - fuvoladallamok szállnak köré. TULALA TULULLALA TITULLU-LULLULLU TALLULI-LALULALILA... A fák életre kelnek, felső ágaikkal elérik az eget, belecsavarodnak, s áthajolnak a vándor felett, miközben alsóbb ágaikkal összevissza hadonásznak, s a törzsükön villogó fénypászmák táncolnak.
Ebben a pillanatban elépesztő esemény történik:
A pálmás bozótból egy furcsa lénypáros csörtet elő. A hatalmas sárga elefántra emlékeztető, hosszú csőorrú sokszemű, hatalmas fogakkal vigyorgó, mély hangot zúzó hátason egy apró, zöldkalapos manó játszik egy mégapróbb arany színű furulyán, melyből szivárványfonál tekeredik ki, s egyenest a döbbent Razione arcába száll...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az unikum is keserű, a salvia is...
Az élet is az, persze lehet önteni a cukrot,mézet..
A létnek mindegy hogy 0.00001 vagy 99,9999 százalék;
Semmi sem változik csak az amit időn át nézel..
De azért szép ez az egész
Létrejött mert létrejöhetett, véget ér, mert végetérhet
Mutassatok egy ennél is virtuálisabb létet
A gombával pl. kiléphetsz a test-idő-szokásból..
Tudatosítani a múltat a jövővel, s az örök jelenben állva ebben a manifesztációban kifeszítve a végtelenség tudatfonalát -
napersze kell hozzá egy tántoríthatatlan szántszándék - bárki átélheti egyesültségét a mindenséggel, aki képes lemondani önmagáról...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bírálat? Minek bírálni bármit is? :-)
Elemezgetés? Mi tetszett benne? Ez az egyetlen kérdés van, ha már mindenáron _beszélni_ akarunk a művészetről, és nem élvezni, vagy létrehozni...
Irodalomtanítás? Az a vicc, hogy én a legtöbbet az irodalomtanáromtól tanultam gimiben, de vele volt a legrosszabb a viszonyom... Ami kötelező volt, azt szerintem egyikünk se szerette, de mit volt mit tenni... Be kéne szüntetni az egészet. Ha valaki kiváncsi az irodalomra, az előbb utóbb úgyis a kezébe vesz egy könyvet. Ennél több meg nem kell... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LaZa: az irodalom "tanítását" ezzel kéne kezdeni, hogy ezt az érzést, a művészetnek ezt a gyöngyhalászat-jellegét a tanítók megpróbálják átadni, érzékeltetni a gyerkőcökkel.
ha az ember akár egyszer is bepillantott azokba a mélységekbe, amikről beszélsz, hú de kurvára fájdalmas olyankor szembesülni azzal, hogy amit ma - az élet minden területén - általában értéknek tartanak, annak mennyire semmi köze nincs a Valósághoz.
és egyáltalán, ma az olyan ember, aki tud a valóságról (illetve dehogy tud, sejt valamit róla, sötétben egyszer-kétszer kitapogatta a körvonalait), kifejezetten ritkaságszámba megy.
...és mégis, milyen nehéz leszakadni, újra virágozni, ha az ember egyszer bezárta magát a gépezetbe. LaZa, örüljél :-)
elkeseredem... hogyan lesz ebből valami, ha az emberiség 0.0001%-a látja, hogy mi a valóság? és őket is életük 99%-ában húzza vissza a massza... olyan reménytelennek tűnik. túl nagy a feladat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
köszi Cellux
neked meg üdv itt zergut!
a versed tetszett, mást nem is mondok. mert:
úgy hiszem, hogy az alkotóján kívül senki nem bírálhat el 'joggal' egy verset. aki megteszi, az csak fecseg. esetleg ál hozzáértéssel szétcincálja, s elveszi esszenciáját, elfújja a lángját.
ma az jutott eszembe irodalomórán (suxkissmari) a műelemzésről, hogy olyan, mintha egy törékeny
tündért boncasztalra kötnénk és steril késekkel, orovosi
pontossággal szedegetnénk ki a beleit, majd mutogatnánk,
hogy : látjátok, ez itt a tündér. pedig nem! messze nem! a
tündér az lény, aki elragadja szívünket és ringó, áttetsző
világába csalja, hogy mi némán, szájtátva figyeljük
földöntúli játékát, aztán aláltan visszahulljunk a porba. de
nem kiüresedve, lelkünkben egy kis darabkájával, az isteni
szikrával, ami aztán felgyújthatja világunkat. ez az alkotás.
aki "járt már fent", az különösen megbotránkozik ezen a boncoláson. hisz egy vers csak van, te elolvasod, és a kettőtök bensőséges kapcsolatából te valamivel gazdagodsz. elemezgetésnek és bírálatnak nincs helye, hisz ezek a művek olyan mélyről, és kívülálló számára érinthetetlen helyről kerülnek át világunkba, hogy bármi, ami szóval kimondható róla: hazug.
a nagy költők gyöngyhalászok, és mi, a nemhalászok nem tudhatjuk milyen a tengerfenék, míg egyszer le nem merültünk oda, egyedül, meztelen, egy levegővel.
tessék ezt átgondolni
ja és tündér alatt nem a mi kis szárnypróbálgatásainkat értem, hanem mondjuk Kosztolányi - Hajnali részegség, vagy Tóth Árpád -Esti sugárkoszorú, vagy József Attila - Kései sirató című művét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pavlov kutyái, junájt!
lámpa-csengő-szlörty-nyeldek.
a végén fúvószenekarelőttcitromotnyalás függő leszek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Én nem tudtam
Én nem tudtam, hogy így kell
szeretni magam. S hogy tőlem
hozzámig az út, oly hosszú, mint ahogy
csak egy karnyújtásra van.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Már hideg az üresség, de
még a mellem mögött én lakom.
Most, hogy minden elgurult, vagy széttört
lett egy üres csarnokom.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Te tudtad, hogy az idő Te vagy?
A tested az, min utazol. Az év, a nap, a
perc, s a többi csak jelzések a falakon.
Ha tested reszket: időd-veszted. S egy hét fut át
a karodon.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Még a nap süt. Rajtam árnyék.
Ó te csónak meddig jársz még, ha
ily vadvizes utam? Én nem tudtam
hogy így kell szeretni magam.
2003. december 30. Budapest
És szia Cellux! Csak benéztem, még nem jártam itt.:) Tudod ki vagyok? :)
|
| | | | |
|
