 |
Legfrissebb hozzászólások (119811 - 119820)
 | |  | | | | |  | |  | | | Remélem a gyakorlati tanács kérése nem került tiltó határozat alá... Szóval tegyük fel, hogy itt van nekem fél gramm 10-szeres Salvia kivonat, valami száraz levéltörmelékhez hasonlatos formában.
Mit tudtok tanácsolni a használatához - dózis, bejuttatás formája (pipa? tea? így szárazon rágjam el?), stb... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | István, ne kerülgessük a forró kását, hidd el, nem fogunk az anyaszentegyház nevében megátkozni, vagy mozgalmat indítani, hogy összegyűjtsük alád a fát a máglyához, vagy ilyesmi, ha a tájékoztatzás elvében nagyon más nézeteket vallasz, mint mi.
Szóval, elmondod, hogy nem értesz egyet a Köszöntőben leírtakkal, és ez már elég egyértelmű ráközelítés arra, hogy esetleg konkrétan már eleve a tájékoztatással mint tájékoztatással nem értesz egyet.
Persze, ez nekünk egy afféle "alapelvünk", hogy ebben a témában a tájékozottság jó dolog, de természetesen ezt nem hisszük valami abszolút és végső igazságnak, hanem csupán a mi alapelvünk.
Ezért is mondom, mikor téged kérdezlek, hogy első lépésben induljunk ki abból, hogy a droghelyzetet javítása a cél, és ezt a lehető legáltalánosabban értelmezzük, lehetőséget adva minden leheteséges megközelítésnek.
Tehát ha te azt mondod, hogy a tájékoztatás nem feltétlen jó dolog, én nagyon szívesen meghallgatnám ezt a véleményedet egy kicsit bővebben kifejtve.
Ha jól értettem, te nem abból indulsz ki, hogy minél tájékozottabb alapon hozhassák meg az emberek a döntéseiket az enteogénekkel kapcsolatban, hanem az az alapállásod, hogy mindig az a helyes döntés, ami a bármilyen körülmények közötti fogyasztás ellen való döntés. Vagyis bármely döntés vagy magatartás akkor jó, ha a fogyasztás csökkenésének irányában hat, és a tájékoztatásnak is ezt kell szolgálnia. Jól értem?
Nem a szavakat akarom a szádba tukmálni, csak (ezúttal valóban) "kiugratni a nyulat a bokorból", mert én tényleg nem hiszem, hogy a droghelyzet javításában a miénk az egyetlen elképzelhető abszolút legjobb tájékoztatási alapelv.
A mai kulturális kontextusban nagyon könnyű a miáltalunk képviselt elv mellett látványosan érvelni, hiszen könnyű azt mondani, hogy nem hiszem, hogy az én döntésemet kellene követniük az embereknek a személyes vonatkozású döntéshelyzetekben, hanem megpróbálom a rendelkezésükre bocsátani az ismeretanyagot, hogy hozzám hasonlóan ők is maguk dönthessenek. Ők ugyanúgy jogosultak dönteni, mint én. Nem is fárasztalak ezzel, biztos eleget hallottál már ilyen liberalista szócséplést...
Hanem sokkal inkább érdekelne, hogy mi által érezhetsz igazolva valami más hozzáállást. Mi szeretnénk, ha az oldal hozzájárulhatna a droghelyzet javításához, de nyilván egy bizonyos tájékoztatási alapelvből indultunk ki, és nagyon érdekelnének más megközelítések is.
Nem tudom, milyen hitelesség-hiányról beszélsz. Nem apostoli iránymutatást kérek, csak jelzem, hogy szívesen meghallgatnám a véleményedet.
Ami meg a látogatottságot illeti, nem tudok konkrét adatokat mondani. Az egyes szövegekhez oda van írva, hogy mikor kerültek fel, és hogy azóta hányszor töltötték le. Ebből nem tudom, talán mindenféle becslések alapján meg lehet tippelni, hogy kábé mekkora a forgalom. Mindenesetre engem jobban érdekel, hogy minél jobban szolgálja a látogatók tájékozottságát az oldal, mint hogy minél több látogató legyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valami high dose trip kellene, ami mindig jó... de valahogy mostanában csak pár napig tart ez a Psycho-Cell, aztán kimerül. Persze remény mindig van, de mi is az a remény? Nem csak valami kikapcsolhatatlan, tárgya iránt vak bedrótozás? És paradox módon a remény öli meg az embert? Amikor azt hiszed, végre megszabadultál tőle, felitta a szürke valóság, mindig odacseppen a szemed elé, és újra kivirágzik.
Violával arról beszélgettünk, hogy a művész többnyire szenved. Életének célja a szenvedésenergia kreatív hasznosítása. Életük a tömény tehetetlen szenvedés és az alkotó szenvedély között ingázik. Aki tud élni az utóbbival, az egyensúlyba hozhatja az alkotás örömét a szenvedésének fájdalmával, és akár boldog is lehet. Aki nem tud, a "halott művész", az övé az egyik legrosszabb létforma az emberkonfigurációk között. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a gyűlölet kétélű. Lehet, hogy jól jön, mert annyira belelovagolod magad, hogy egyre jobban belemész, s egyre erősebb lesz, egyre erősödik, erősödik, míg át nem esel.
Lehet. De lehet, hogy béklyót fon kitörési motivációid köré is és lehúz.
Ismerek pár embert, akik benntrekedtek egy ilyesmiben, lehúzták önmagukat, a világot, mostmár úgymond feladták, csak haloványan pislákol bennük a remény, hogy majd egyszer csak történik valami.. lehet..de lehet, hogy nem...
Pedig nem elveszett emberek, valahol sejtik mi van, papíroztak is, csak valahogy ez lett...a tükörterembe csak fejszével érdemes bemenni igazán...
"Tipord szét, taposd el az önző érdek áruló fogalmát -Táncolj a fején az énközpontú véres mészárosnak, ki elállja a végső megszabadulás reményét." - valami ilyesmi van a Buddhista karma tanában..persze ezek is csak üres szavak...szavak avak vak vak vak vak vak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a baj a szavakkal. A szavak szintjén tudom, mit kéne csinálni. De kezdem úgy érezni, bármit olvasok, hallok, az köszönő viszonyban sincsen a valósággal. Most pillanatnyilag gyűlölöm az érzelmeimet, ha ők én vagyok, akkor magamat is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát a semmiből jönnek, s ugyanoda is térnek, mint minden dolog...Ja, ha rájukakaszkodsz, akkor szívják az erőd, de ha meg tudod tartani középpontod, anélkül, hogy a szemlélésen túllépnél, akkor akár te is szívhatod az ő energiájukat(szerintem)...
Az érzelmeid is te vagy. Az előző akármijeid maradványa. Nyomatják a köröket, amíg rájuk vagy csatlakozva. De ha megtalálod a középpontot, akkor játékos táncuk csak szórakoztató meg tanulságos - onnan nézve...
Persze nem egyből jön az átmenet...az erősebbek vadul magukbarántanak. De minden egyes ellenállás gyengíti őket.
A hipnózist tudatosan ki kell "égetni". Az égés meg úgy tűnik, hogy fájdalmas... De az is csak energia. Nem jó, nem rossz, inkább tanulságos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És az érzelmek honnan jönnek? Rajtuk nem lehet nevetni, a gondolatok, az egó csapkodásai legfeljebb félelmet okoznak és haragot, de az érzelmek, főleg a minden értelem nélüliek, kiszívják az erőmet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) ja az Én-csávó neveletlen, szívós, sőt még kiszámíthatatlanul kiszámítható is.
Meg kell nevelni, s röhögve folyton az arcába kell robbantani/csiklandozni/súgni, hogy ő csak illúzió, s napjai meg vannak számlálva:)
Én a "bármely álló autó mellett elmegyek, lehet, hogy egyik atomjaimra robbant"-on meg a "péppé zúzó húsdarálógép"-en, na meg az "arcomba száguldó sugárhajtású repcsi"-n szoktam ilyenkor meditálni. Meg a tudatos semmittevés is nyomasztó neki. Meg az értelmetlen, felesleges dolgokat csinálás is praktikus erre szerintem..Vagy 2 papír egy partin. Ott nem marad Én, csak az Egy...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én magam...
A gyengeségem...
A döntésképtelenségem...
Stb..... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | s mi akadályoz meg ezekben?
fogod magad s nem engeded el
aztán fogod magad s elengeded:)
|
| | | | |
|
