 |
Legfrissebb hozzászólások (121081 - 121090)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Szerintem is lehet több mindenkit egyszerre szeretni, de mindig van egy, akit legjobban szeretsz. Szerelmesnek lenni pedig egyszerre csak egyvalakibe lehet. Persze lehet, hogy csak magamról beszélek. Ha szerelmes vagyok nem tudok mással szeretkezni, akkor sem, ha plátói. Vagy ha mégis megteszem, úgy érzem, hogy becsaptam a másikat, pedig azt sem tudja, hogy szerelmes vagyok bele. Lehet, hogy ez valami szocio-kulturális hülyeség, meg szűzies neveltetés eredménye, annak ellenére, hogy úgy érzem, már megszabadultam az ilyen társadalmi hülyeségektől. De persze az is lehet, hogy nekem meg a hozzám hasonlóknak, nem elég nagy a szíve, nem fér bele több mindenki. Van egy rész a Bibliában, amikor Jézus azt mondja MáriaMagdolnának a kurvának: hogy megbocsáttattak bűnei, mert nagyon szeretett. Legalábbis ez áll a magyar fordításban, de helyesebb fordítás lett volna, ha azt írják:..., mert sokakat szeretett. Csak éppen ez nem illett a keresztények által kialakított képbe. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Még parásabb: mi figyelünk téged! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bennem mostanság ilyen nosztalgikus vágyak keletkeznek azok iránt a módosult tudatállapotban megfogalmazódott gondolatok iránt, amikre nem vagy alig emlékszem vissza. Most pl. itt vannak Nomad gyöngyei, és kellemesen sóvárgok utána, hogy visszaemlékezzek, hogyan bontakozott ki ez a gyöngysor dolog. De igaza van Nomadnak, úgyis ott munkálkodik minden bennünk, ahol kell. Aminek tudatalatt kell maradnia az ott marad. Amit meg tudok ragadni, azt meg meg kell hogy tudjam ragadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A gond csak az hogy a HBW magja némileg nagyobb mint a hajnié.
Ha valaki nekiáll megborotválni egy tripre való hajnalka magot az a végére felveheti a Hajnipipőke nevet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hahó, Narz, meséld el lécci, mért buktál a Felhő a Gangesz felett-re! (ahogy beigérted) Nekem csak annyi jött le, hogy brutálisan naturalisztikus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vaze, rólatok is készült 2001-ben ilyen jelentés?
Vagy csak engem figyelnek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Saman: szerintem teljesen jó a kérdés! Az ember élete során támpontokat keres. Amikre támaszkodhat, rábízhatja magát... ebben a fura társadalomban a lakás, az autó - tehát a pénz maga és a pénzben kifejezhető értékek.
Egy másik ember másféle támaszt tud adni. Egy barát-barátnő megint másmilyet. Egy guru vagy pap megint másmilyet... stb stb.
A felsorolás az illékony (instabil) támaszoktól (pl. pénz, anyagi javak) egyre stabilabb támaszokon át (barát, barátnő, feleség) eljuthat a teljes stabilitásig, tehát a teljesen stabil támaszig. Tehát a dolgok kettőssége fölött uralkodó egység felismeréséig (Isten-Jehova-Krsna-stb).
Ez nagyon keveseknek sikerül igazán... én kicsit bajban vagyok, mert eddigi életemet az anyagi javak által teremtett biztonságra építettem (persze hogy nem ment, össze is szedtem jópár lelki nyavalyát emiatt), így a teljes (valós) stabilitásra vetett egyetlen pillantásom is traumát okozott. A világképem most teljes átépítésre szorul azt hiszem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A vallás: hit Isten létezésében. Az ateizmus: hit Isten nemlétében. Mindkettő igaz, mert Isten egyszerre minden és semmi. ("Én vagyok alfa és omega, a kezdet és a vég...") Szerintem Isten maga az egység. Amikor mindent egyszerűsítünk, lebontunk addig amíg csak egy kettősség marad (jó-rossz, igen-nem, minden-semmi stb.) ... nos, ő ennek a kettősségnek az egysége. Az "Egész". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem mostanában szokott néha olyan flashbackam lenni, hogy a kezdeti időszakban, a trippeken kitalált dolgok eszembe jutnak, és mostani fejjel(:) már értelmezni is tudom ezeket. Szerintem nem kell azon problémázni, hogy az ember lejegyezze, és értelmezze a "fontos" gondolatait, amikre rájött, mert ezek úgyis benne vannak az emlékek között, ha pedig mégsem lehet visszaemlékezni valamiért, az nem is fontos gondolat. Most emlékeztem vissza rá, hogy amikor elkezdtem a betépést, és az első spontán trippem volt fűtől, utána állandóan tripszerűbbek voltak a betépéseim, és úgy éltem meg, mintha az életem egy szűk alagútban történne, ami kiszélesedik, ha be vagyok tépve, és mint gyöngyök sorakoznak az időre felfűzve. Akkoriban tényleg a szent grálnak tartottam a füvet, a világ (mégis) tökéletességének cáfolhatatlan bizonyítékának. Mikor elkezdett múlni a hatás mindíg borzasztó volt visszatérni a kis beszűkült életembe, de mindíg ott volt a kiskapu a fű, és közben mindíg reménnyel is elteltem, hogy igen EZ ITT IGAZ, egyszer majd fű nélkül is beláthatom. Sokmindenre rájöttem, mert rálátásom lett az életem dolgaira, csak ezt mindíg elfelejtettem. Most már olyan a tudatállapotom, hogy az ilyen gondolataim kezdenek eszembejutni, és rájövök, hogy milyen igazam volt akkor amikor ezt kitaláltam, csak akkor még nem tudtam. Mindenesetre teljesen természetes, hogy a betépett ember, mivel jó esetben a zenjében már elvesztette önmagát, azokról a problémákról, amik foglalkoztatják képes "önmaga" fölötti véleményt alkotni, amit persze ha már megint "önmaga", nem tud mire vélni.
Hogy tudok ilyen kibaszott körülményesen fogalmazni?
Már látom a NAGY ZÖLD HERNYÓ farkát, ami átível az életemen, a feje még csak most következik. |
| | | | |
|
