 |
Legfrissebb hozzászólások (122101 - 122120)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nomad, persze, hogy "értelmét" veszti. De nem veszíti jelentőségét. Az ember legvégső mag-önmagából való lét is akkor egészséges és teljes, ha teljes alázattal megvalósulása láthatatlan alapvetőjének. Persze: nem kell azt mondani, hogy Isten (Atya, Teremtő) létezik, hanem azt mondom, hogy jó keresztény szokás szerint az 'Isten' szót őrizzük meg a 'legvégsőre' való analogikus, allegorikus utalásnak. És ne használjuk az Első Ember vagy Egy Ember megnevezésére, mert az még az emberi megélés része lehet, ami ha végsőnek érzi önmagát, az nem egészséges. Persze, hogy isteni természetű, hiszen az EgyEmber nem más, mint a Teremtő irányában alázatos és megvalódulássá vált Ember. A Krisztusban lévő ember, ahol Krisztus lényegében Isten egy aspektusa: az ember teremtettségében megmutatkozó aspektusa. _Bizonyos éertelemben_ Krisztus ugyanúgy bennünk van, mint ahogyan az igaz ember Krisztusban van, de ez már a bent és kint fogalmainak misztikus értelme.
Vagy az is egy nagyon jó megoldás, ha igyekszünk minél óvatosabban és kevésbé használni azt a szót, ami az emberi létélménynél lapvetőbb dologra próbál utalni. Mint ahogy a buddhisták teszik.
Persze ezt a szóhasználatot én nem úgy tekintem, hogy 'így felel meg a valóságnak', hanem egy elég fontossá válható gyakorlati kérdésnek tekintem: a szóhasználat és a fogalmi tudatosság ugyanis éppúgy szerves része az ember lelki magatartásának, mint bármi más. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | az én esetemben nem volt bűntudatom (inkább az alázat, hála, beteljesülés-érzés, megnyugvás, megérkezés dominált), de olvastam másoknál, hogy nekik volt, és megértettem, hogy ez ugyanaz, csak a másik, kapaszkodós oldalról. azt is megértettem, hogy ez az istenfélelem teljesen jogos és érthető, és meghaladhatatlan.
egy bizonyos megértési/tudatosulási szint alatt az isten szeretete az isten haragjának látszik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja és nincs kompatibilitási probléma két ugyanaz között:) ha szerinted van, akkor még nem ugyanaz
"Két hozzászólás vagy témakörnyitás közt több időnek kell eltelnie."
Ez a legviccesdebb daath idézet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: igen, de az EGY Emberen túl ez a kérdéskör értelmét is veszti.
Cellux: Vagy megtapasztalod vagy nem köztes út nincs.:( Ha a megtapasztalásod közben nem jöttél rá, hogy a bűntudat és félelem az egód tulajdonságai, és emiatt nem bűntudatot és fléelmet kell érezned, hanem még inkább szeretetet, akkor próbálkozz tovább. Előbb utóbb bármi sikerül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, egyébként a beikszelés nem kell, csak egyszerűen regisztráció után ugorjon az ember az irányelvekhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú, Nomad, ez nekem (is?) nagyon jól jött most.
Az nagyon ott van, hogy azért bánok úgy más emberekkel, ahogy, mert azt akarom, hogy ők is jól bánjanak velem... Elkerülni a konfliktusokat, közben folyamatos rossz érzéssel járni a földön, mert nem azt mondom és mutatom az embereknek, amit valójában gondolok és érzek, hanem azt, ami - szerintem - számukra a legjobb. És észre se veszem, hogy ezzel tulajdonképpen megalázom az embereket, nem hagyom meg nekik a szabadságot, hogy maguk dönthessék el, mit gondolnak rólam, hazudok folyamatosan, ahelyett, hogy bevállalnám magam és szembenéznék a következményekel (amik aztán esetleg varázslatos módon mégse úgy alakulnának, ahogy elképzeltem).
De ahhoz, hogy ez a dolog (is) kezdjen bennem világossá válni, kellett a szerelem. Jó dolog az, hidd el. :-) Olyan, mint egy lámpás az úton, vagy egy kályha, amihez mindig oda lehet ülni melegedni.
Aztán persze, kinek mi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én azért merem hinni, hogy nagyrészt csak arról van szó, hogy vannak, akik reflexből nem veszik komolyan a "szabályokat", hiszen 'drogosok vagyunk, mi összetartunk a szabályok ellen, és nem vesszük komolyan azokat...'
Nem egy ember volt már, aki azt hitte például, hogy az 'Irányelvek' azért van, hogy ne kerüljön bűntetőjogi bajba az oldal, és csak valami látszat-dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | BT: Bácsi. Bácsi. Zámbó.... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szabályt felállítani a bolond is tud - mittomén
Ledönteni viszont csak a bölcs képes - mittom?én? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet, hogy van, aki az Egy Embert Istennek nevezi, de minek szaporítani egy szó jelentéseit. Ráadásul ha az Egy Ember végsőként viselkedik, az csak látszatra jobb, mintha az ego mutatkozik végsőnek. Sőt! Az Egy Ember, vagyis a Krisztus nem is lenne az, ami, ha végsőnek mutatkozna. Szerintem csak a tudat tekinti végsőnek. Mert ugye szívesen látja azt végsőnek, amiről "tapasztalati" emléke van. Ez is csak az ego önhittségének játéka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Örülök, hogy megkérdezted, akkor csak kíméletlenül:)
Azzal dobálódzol, hogy Isten így, meg Isten úgy, de fogalmad sincs róla mi az a szeretet. Azért van szerinted szükséged a szerelmere, hogy feltétlen szeretetet tudj valaki iránt érezni. Az ego legalapvetőbb természete az akarás, a kapaszkodás, az, hogy MINDENT megpróbál magáracsavarni, hogy ne kelljen látnia, milyen üres. A legtöbb ember úgy él, hogy megpróbálja a TÖBBI ember úgy irányítani, hogy azok jók legyenek hozzá. Ebből például a szerelemmel lehet kiszabadulni, és rácsavarodni a másikra, akkor már nem az ÉN a fontos, hanem először az Ő, aztán, ha kölcsönös lehet a MI. Ne sopánkodj, hanem menj ELŐRE az útadon. Az a bajod, hogy kettészakít, hogy tudod milyen felesleges a KÖRBEN járást célnak tekinteni, de az egód természete ezen az úton menne.
Vagy fogadd el, hogy ez a természeted, és tapasztald meg a saját magad életét úgy, hogy közben nem felejted el szeretni magad azért mert ilyen vagy.
Vagy ismerd el, hogy nincs értelme egy embert preferálni, az összes ugyan az, csak más dolgok miatt nem hiszik ezt el magukról, emiatt felesleges szerelmesnek lenni egybe.
Vagy röhögj egyet az egészen és kezdj el teljesen más irányba menni.
Vagy halj meg.
Vagy akármi.
(Tekintetbe véve, hogy milyen szenvedélyesnek ismerhettelek meg ez alapján a topic alapján, úgysem fogod abbahagyni a szerelem keresését, amíg rá nem jössz mi az, de akkor fogadd el ezt a saját karmikus körödnek, és érezd különlegesnek minden pillanatát)
szerintem én:):):):):):):):):)
Ha gondolod írhatok saját konkrét tapasztalatot is, bár nem hinném, hogy lenne bármi értleme. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: és azt aki hirdetési szándékkal jön a fórumra azt szerinted ez visszatartaná? vagy elgondolkodásra késztetné? Igazság szerint, szvsz aki nagyon reklámozni akar valamit azt nem fogja visszatartani semmi. Max ha rendszeresen kimoderálják, és nem lesz innen "vevője".
Tudom, pont én osztom az igét aki eccer... (mentségemre legyen mondva egyből meggondoltam magam).
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: igaznak tűnik, amit írtál, de azért én emlékszem arra, hogy amikor bennem egyszer felsejlett az Isten (Egy Ember), akkor bizony nagyon durva volt a kontraszt a kis-ego és a teljesség között (átmeneti fázis: az egyik még nem bomlott le, a másik még nem teljesült ki).
Ilyenkor olyan, mintha savat öntöttek volna a kis-egóra, vagy felgyújtották volna: mállik szét, és ez a szétmállás sok esetben úgy tapasztalódik, mint iszonyatos bűntudat, félelem, semmiség érzése ahhoz a teljességhez képest, ami az Isten. (Érzésem szerint ebből a tapasztalatból jön az istenfélelem kifejezés is.)
Egy kicsit prózaibb megközelítésből azt lehetne mondani, hogy ilyenkor kompatibilitási problémák lépnek fel: mintha a test rákapcsolódott volna egy 100000000 wattos reaktorra, és "kicsit" kényelmetlenül érzi magát, mert a 100 watthoz volt hozzászokva. (A hatha jóga értelme, hogy felkészíti a testet a magas energiák vezetésére.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem épphogy így volt poén, mert úgy nem lenne kétértelmű, hanem egyszerűen csak hibás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: ez remek meglátás.
Azért fasza ez az LSD-dolog, mert olyan emberek is megengedhetik maguknak a kitágult tudatállapotok "luxusát", akik egyébként iszonyúan paráznának ezektől. Ha el tudom hitetni magammal (és ez elég könnyű, mert a kollektív tudatban ez így lett programozva), hogy az LSD-től kitágul a tudatom, akkor ki is fog, és mivel az egészet rá tudom kenni az LSD-re, van egy biztos fogódzkodóm, aminél fogva vissza tudok térni a régi világomba.
A probléma is pont ez lehet a használatával: az ember könnyen rabjává is válhat annak az elképzelésnek, hogy csak és kizárólag LSD-vel lehet ilyen tudatállapotba jutni, és ehhez annyira fog ragaszkodni, hogy nehéz lesz simán is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A racionális elme legalapvetőbb hibája, hogy bár megpróbál következetes és logikus maradni, arra a kérdésre, hogy az elme teremti e a világot, vagy a világ van és az elme megtapasztalja rögtön rávágja, hogy én csak tapasztalok, a világ mindenképpen van. Pedig ez egy értelmetlen dolog, hiszen semmilyen módon nem BIZONYÍTHATÓ, ez túl van azon a határon, hogy értelme legyen bizonyításról beszélni. Innentől kezdve nincs értelme arról beszélni, hogy mi objektív, vagy szubjektív. Nem az objektív VALÓSÁG érinti meg az embert, mert odakint nincs is semmi, illetve nincs olyan dolog, amit lehetne valaminek nevezni. Ha Valaminek nevezed, vagy megtapasztalod, azáltal szubjektívvé teszed, és már nem "odakint" van. Hiába valaki megtapasztalja az Egy Embert (amit sokan szeretnek Istennek nevezni, mert azt hiszik, hogy ők kevesebbek), csak a szeretetet fogja érezni, és a sodródást, de nem az az igazibb. Nincs különbség kint és bent között, mert különbség csak az elmében van. Mért lenne az Egész értékesebb, mint a részek, amik alkotják? Ha valaki olyan széles látókörű (szent:), hogy belátja az egész csodálatos jellegét, akkor ennyi erővel már a részleteknek is örülhet, és az összesre rávághatja, hogy csoda, hiszen semmivel nem kevésbé az, mint az egész. Ha valaki egyszer látta az egész fraktált, utána már minden részletéből képes látni az egészet.
Gén te keresed a fraktál képletét? A fraktál képlete: TE:)
A külső megismerés ugyan az, mint a belső. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elképzelek egy körszimmetrikus alakzatot (napot), a középpontból szétmenő sugarakkal. A sugarak az egyénileg megélt valóságok, az a pont, ahol a sugarak találkoznak, az objektív valóság. Ugyanez elképzelhető tortával is: az egyes tortaszeletek az egyéni valóságok, a torta közepe az objektív valóság.
A kapcsolódó koan-kérdés: van-e ennek a tortának közepe?
Isten nem létezik olyan értelemben, ahogy a jelenségeket létezőnek tekintjük. Ugyanakkor csakis és kizárólag ő van.
A megvilágosodás azt jelenti, hogy az emberben tudatosul az origó, a nemlétező középpont, és ez a nemlétező, abszolút origó a teljes tapasztalati teret (ami addig szétszórt, különféle, egymástól függetlennek látott/tartott központok köré szerveződött) egyetlen "hierarchiába" szervezi, hasonlóan ahhoz, ahogyan az elektromágnest bekapcsolva a vasreszelékek mind automatikusan elrendeződnek az erővonal-mintázat mentén.
Az isteni hierarchiában való tájékozódás már nem az elme dolga (milyen balgák voltunk, hogy azt hittük, az elme erre képes lehet!).
Az elme dolga a csodálkozás, a léleké az öröm és a hála, az emberé pedig a szolgálat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Annyi jó kis idézet repked itt. De vajon mindegyikkel egyetértünk? Például, ha az ember elég pesszimista kedvében van, hajlamos igazat adni Huxley-nek "Ez a bolygó talán csak egy másik világ pokla". Vagy esetleg ő is egy erős trip levertebb másnapján jutott erre a felismerésre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg, ha van kedvetek, kommenteljetek, kívülről nézve milyen irányba tartok? Csak kíméletlenül, csak őszintén :-) Talán nem is kellene reagálnom ha írtok, csak befogadni...
Egy tanulság kezd megfogalmazódni bennem: talán mégsem jó kimutatni az érzelmeket és hallgatni rájuk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, a megvilágosodás nem viccel. :-)
Én is hogy rettegek a csávótól, aki jóféle őseredeti, önámítástól és hazugságoktól mentes, tiszta, istenállati erőszakkal, jó érzésekkel telve veri széjjel az állkapcsomat, pedig látom, hogy előbb-utóbb össze kell futnunk. Csak azt nem tudom, milyen jelmezt öltök majd a végső összecsapásban.
Emberszelídítő leszek vagy kung-fu fighter?
|
| | | | |
|
