 |
Legfrissebb hozzászólások (122121 - 122140)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nomad: igaznak tűnik, amit írtál, de azért én emlékszem arra, hogy amikor bennem egyszer felsejlett az Isten (Egy Ember), akkor bizony nagyon durva volt a kontraszt a kis-ego és a teljesség között (átmeneti fázis: az egyik még nem bomlott le, a másik még nem teljesült ki).
Ilyenkor olyan, mintha savat öntöttek volna a kis-egóra, vagy felgyújtották volna: mállik szét, és ez a szétmállás sok esetben úgy tapasztalódik, mint iszonyatos bűntudat, félelem, semmiség érzése ahhoz a teljességhez képest, ami az Isten. (Érzésem szerint ebből a tapasztalatból jön az istenfélelem kifejezés is.)
Egy kicsit prózaibb megközelítésből azt lehetne mondani, hogy ilyenkor kompatibilitási problémák lépnek fel: mintha a test rákapcsolódott volna egy 100000000 wattos reaktorra, és "kicsit" kényelmetlenül érzi magát, mert a 100 watthoz volt hozzászokva. (A hatha jóga értelme, hogy felkészíti a testet a magas energiák vezetésére.)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem épphogy így volt poén, mert úgy nem lenne kétértelmű, hanem egyszerűen csak hibás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: ez remek meglátás.
Azért fasza ez az LSD-dolog, mert olyan emberek is megengedhetik maguknak a kitágult tudatállapotok "luxusát", akik egyébként iszonyúan paráznának ezektől. Ha el tudom hitetni magammal (és ez elég könnyű, mert a kollektív tudatban ez így lett programozva), hogy az LSD-től kitágul a tudatom, akkor ki is fog, és mivel az egészet rá tudom kenni az LSD-re, van egy biztos fogódzkodóm, aminél fogva vissza tudok térni a régi világomba.
A probléma is pont ez lehet a használatával: az ember könnyen rabjává is válhat annak az elképzelésnek, hogy csak és kizárólag LSD-vel lehet ilyen tudatállapotba jutni, és ehhez annyira fog ragaszkodni, hogy nehéz lesz simán is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A racionális elme legalapvetőbb hibája, hogy bár megpróbál következetes és logikus maradni, arra a kérdésre, hogy az elme teremti e a világot, vagy a világ van és az elme megtapasztalja rögtön rávágja, hogy én csak tapasztalok, a világ mindenképpen van. Pedig ez egy értelmetlen dolog, hiszen semmilyen módon nem BIZONYÍTHATÓ, ez túl van azon a határon, hogy értelme legyen bizonyításról beszélni. Innentől kezdve nincs értelme arról beszélni, hogy mi objektív, vagy szubjektív. Nem az objektív VALÓSÁG érinti meg az embert, mert odakint nincs is semmi, illetve nincs olyan dolog, amit lehetne valaminek nevezni. Ha Valaminek nevezed, vagy megtapasztalod, azáltal szubjektívvé teszed, és már nem "odakint" van. Hiába valaki megtapasztalja az Egy Embert (amit sokan szeretnek Istennek nevezni, mert azt hiszik, hogy ők kevesebbek), csak a szeretetet fogja érezni, és a sodródást, de nem az az igazibb. Nincs különbség kint és bent között, mert különbség csak az elmében van. Mért lenne az Egész értékesebb, mint a részek, amik alkotják? Ha valaki olyan széles látókörű (szent:), hogy belátja az egész csodálatos jellegét, akkor ennyi erővel már a részleteknek is örülhet, és az összesre rávághatja, hogy csoda, hiszen semmivel nem kevésbé az, mint az egész. Ha valaki egyszer látta az egész fraktált, utána már minden részletéből képes látni az egészet.
Gén te keresed a fraktál képletét? A fraktál képlete: TE:)
A külső megismerés ugyan az, mint a belső. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elképzelek egy körszimmetrikus alakzatot (napot), a középpontból szétmenő sugarakkal. A sugarak az egyénileg megélt valóságok, az a pont, ahol a sugarak találkoznak, az objektív valóság. Ugyanez elképzelhető tortával is: az egyes tortaszeletek az egyéni valóságok, a torta közepe az objektív valóság.
A kapcsolódó koan-kérdés: van-e ennek a tortának közepe?
Isten nem létezik olyan értelemben, ahogy a jelenségeket létezőnek tekintjük. Ugyanakkor csakis és kizárólag ő van.
A megvilágosodás azt jelenti, hogy az emberben tudatosul az origó, a nemlétező középpont, és ez a nemlétező, abszolút origó a teljes tapasztalati teret (ami addig szétszórt, különféle, egymástól függetlennek látott/tartott központok köré szerveződött) egyetlen "hierarchiába" szervezi, hasonlóan ahhoz, ahogyan az elektromágnest bekapcsolva a vasreszelékek mind automatikusan elrendeződnek az erővonal-mintázat mentén.
Az isteni hierarchiában való tájékozódás már nem az elme dolga (milyen balgák voltunk, hogy azt hittük, az elme erre képes lehet!).
Az elme dolga a csodálkozás, a léleké az öröm és a hála, az emberé pedig a szolgálat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Annyi jó kis idézet repked itt. De vajon mindegyikkel egyetértünk? Például, ha az ember elég pesszimista kedvében van, hajlamos igazat adni Huxley-nek "Ez a bolygó talán csak egy másik világ pokla". Vagy esetleg ő is egy erős trip levertebb másnapján jutott erre a felismerésre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg, ha van kedvetek, kommenteljetek, kívülről nézve milyen irányba tartok? Csak kíméletlenül, csak őszintén :-) Talán nem is kellene reagálnom ha írtok, csak befogadni...
Egy tanulság kezd megfogalmazódni bennem: talán mégsem jó kimutatni az érzelmeket és hallgatni rájuk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, a megvilágosodás nem viccel. :-)
Én is hogy rettegek a csávótól, aki jóféle őseredeti, önámítástól és hazugságoktól mentes, tiszta, istenállati erőszakkal, jó érzésekkel telve veri széjjel az állkapcsomat, pedig látom, hogy előbb-utóbb össze kell futnunk. Csak azt nem tudom, milyen jelmezt öltök majd a végső összecsapásban.
Emberszelídítő leszek vagy kung-fu fighter?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mintha az egész világ egy (vagy több) spirituális jellegű probléma megoldásán dolgozna.
Te tudoD milyen igazad VAN Cellux? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindenki azon parázik, hogy mennyi a hatóanyag mennyi a hatóanyag, elég lesz, meddig fog tartani, pedig LSD-t csak azért kell bevenni, hogy elhidd, hogy LSD hatása alatt állsz. Ha valakinek ezek is gondot okoznak, akkor nyilván több kell, hogy elhiggye, hogy elég. De nem attól hat, hogy sok, hanem, hogy LSD, sőt nem attól hat, hogy LSD, hanem, hogy elhiszed, ez nem a mindennapi gondolkodásod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igazán szerintem úgy lehet elkerülni ezt az egész parahalmazt, ha az ember átáll a fogyasztói oldalról a termelőire.
És persze olyat termel, ami a szívéből jön (szavakat, hangokat, képeket, épületeket, programokat, stb.). Akkor az olyan megelégedést tud okozni, hogy nem kell többet azon parázni, mi lesz a nemtudommilyen irányzat, mozgalom, vallás sorsa.
Ha az ember betöltötte rendeltetését, megnyugszik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ? akkor így most nem volt poén ?
nem engeded? : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | abszolut hasznos tudni h az annyi mennyi, hiszen egy gondosan osszehozott setting eseten az aluladagolas megiscsak csalodas, a tuladagolas pedig ertelmetlenne teszi az egeszet, annyira elveszhetsz a tripben.. ez nem szakmai artalom, bt..
a spajzolas, igen.. anno, amikor eloszor rakozsgattam el ezt-azt, mert kidobni nem akartam, nagyon parasan eltem.. ha reggel a csengo ebresztett, 180-as pulzussal pattanant ki a szemem, mert korabban mar megtapasztaltam h a rendorok azok akik koran csongetnek ha hazkutatni jonnek.. aztan sajnos be kellett latnom, h ugyan olyan koran jarnak a gaz- es villanyora-leolvasok is.. :) ha kimozdultam partizni es igazoltattak a verdammal, akkor ugy kellett odaszoritanom a kezem az ablak parkanyara mikor kinyujtottam a papirokat, mert ha rakerdeznek h mitol rezeg, nem tudtam volna latleletet adni a parkinson-koromrol.. :)
aztan egyszer a keszenletiek allitottak meg a koruton. kiszallitottak. szetszedtek a bmw-m. az a stressz amit akkor a motorhaztetore tamaszkodva ateltem sok lett volna egy evre leosztva is.. na eees mi tortent? semmit nem talaltak, hiszen meg itt vagyok! :) az idegessegemre -amit persze kiszurtak- a magyarazat az volt, h az elobb majdnem megkeseltek a zp elott egy szovaltasban, ki ne lenne ideges, meg amugy is, nem volt meg velem ilyen h motozzanak.. hozza kell tennem, azonnal azzal kezdtek h szalljak ki mert atkutatnak, pedig akkor meg abszolut semmi alapot nem adtam azon kivul h szakadt tuningbmw-m van.. ;)
na, ezen eset utan atkattant bennem valami.. onnantol egyre kevesbe zavartak a kek villogok, a rendorok, es ma is ugy erzem h tut keresnek a szenakazalban, egy olyan kazalban amit elotte gondosan kipreparaltam.. eselytelen.. manapsag mar szemrebbenes nelkul egyuttmukodok a legnyugodtabb arckifejezesemmel, meg ha evek forognak is a kockan.. :)
na, ez igy egy ronda junkie-sztori, minden iranyelvnek ellentmond es meg offtopic is.. tessek moderalni batran, valojaban csak unalomuzeskepp nosztalgiaztam, epp eleg nekem h amig irtam elfoglaltam magam vmivel.. :) mellesleg neadjisten' h barki is bejarja ugyanezt az utat, tuti oregedtem 3 evet azon jo fel ev alatt amig ment a para.. mindent csak modjaval, arany kozeput.. /off |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez akkor poén, ha a mondatban "egy ember" szerepel, nem "valaki". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)) Meg a rendőrök is :))
De nem illik ám belekötni a szép magyar szintaxisba :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de szar lehet neki. biztos k****ra unja már...
: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az USA-ban átlagosan 50 másodpercenként tartóztatnak le valakit marihuána birtoklásáért. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | feri:
Ha a magokat pld. karácsonyfa alakzatban ragasztja fel az illetö az üdvözlölapra, akkor aligha :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Húú... ez engem most elég messzire elvisz. Most hirtelen magamat sem tudom követni, annyi kérdés kavarog bennem. Szóval - ha jól értelmeztem az írásaitokat -, most az van, hogy a valóság mindig csak szubjektív lehet. Ezek az egyéni szubjektivitások találkoznak egymással, hasonló a hasonlóval, abból összeáll egy kollektív tudattalan, ami nem biztos - mint Cica mondja -, hogy EGY, hanem sokból áll össze, a variációk számában, akik aztán nevet is adnak ennek a közös megélésnek, ez lészen a hit és annak különböző változatai. Mindegyik csoport másképp éli meg a valóságot, de ugyanakkor az őket alkotó egyének is megélik a sajátjukat. Mert azt gondolom, hogy mégiscsak egyedi az én megélésem, nincs két ugyanolyan megtapasztalása a világnak. (Valamelyik okosunkat szabadon idézve: A világ én vagyok, és ha én nem vagyok, a világ sincsen.) De ha mégis elfogadom, hogy a legelső - az origo - az mégis megtapasztalta - részesült - az igazságból, és ez az igazság érinti meg az embert (világosodik meg), de akkor miért van az, hogy ezt is egy csomóféleképpen élik meg, hiszen többféle hit, szekta, tudatállapot (skizofrénia, autizmus stb.) létezik. És akkor, hogy van a nem hívő emberekkel, ők nem részesültek semmiben? Vagy úgy lenne akkor - vagy Ti, hogy is gondoljátok? -, hogy mindenképpen leszögezhetjük, hogy van "odakint" az objektív valóság, amit viszont sosem fogunk tudni objektíven megélni, mert nem lehet kilépni saját szubjuktivintásunkból. De ez most lehet, hogy tökre nem újdonság - így most hangosan elmélkedek -, és pofon egyszerű, meg kell élni, és nem kell magyarázni. Ez már tisztán filozófia, és ahogy egy barátunk mondaná, ez merő szócséplés és balgaság, és most annyiban igazat is kell adnom neki, hogy ez az út tényleg nem vezet sehová.
Hogy aztán a közös álmok miért vannak? Az egyéni kis szubjektumaink egyedül érzik magukat, és magányukban egymással beszélgetnek... :) |
| | | | |
|
