 |
Legfrissebb hozzászólások (122111 - 122120)
 | |  | | | | |  | |  | | | Örülök, hogy megkérdezted, akkor csak kíméletlenül:)
Azzal dobálódzol, hogy Isten így, meg Isten úgy, de fogalmad sincs róla mi az a szeretet. Azért van szerinted szükséged a szerelmere, hogy feltétlen szeretetet tudj valaki iránt érezni. Az ego legalapvetőbb természete az akarás, a kapaszkodás, az, hogy MINDENT megpróbál magáracsavarni, hogy ne kelljen látnia, milyen üres. A legtöbb ember úgy él, hogy megpróbálja a TÖBBI ember úgy irányítani, hogy azok jók legyenek hozzá. Ebből például a szerelemmel lehet kiszabadulni, és rácsavarodni a másikra, akkor már nem az ÉN a fontos, hanem először az Ő, aztán, ha kölcsönös lehet a MI. Ne sopánkodj, hanem menj ELŐRE az útadon. Az a bajod, hogy kettészakít, hogy tudod milyen felesleges a KÖRBEN járást célnak tekinteni, de az egód természete ezen az úton menne.
Vagy fogadd el, hogy ez a természeted, és tapasztald meg a saját magad életét úgy, hogy közben nem felejted el szeretni magad azért mert ilyen vagy.
Vagy ismerd el, hogy nincs értelme egy embert preferálni, az összes ugyan az, csak más dolgok miatt nem hiszik ezt el magukról, emiatt felesleges szerelmesnek lenni egybe.
Vagy röhögj egyet az egészen és kezdj el teljesen más irányba menni.
Vagy halj meg.
Vagy akármi.
(Tekintetbe véve, hogy milyen szenvedélyesnek ismerhettelek meg ez alapján a topic alapján, úgysem fogod abbahagyni a szerelem keresését, amíg rá nem jössz mi az, de akkor fogadd el ezt a saját karmikus körödnek, és érezd különlegesnek minden pillanatát)
szerintem én:):):):):):):):):)
Ha gondolod írhatok saját konkrét tapasztalatot is, bár nem hinném, hogy lenne bármi értleme. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Gén: és azt aki hirdetési szándékkal jön a fórumra azt szerinted ez visszatartaná? vagy elgondolkodásra késztetné? Igazság szerint, szvsz aki nagyon reklámozni akar valamit azt nem fogja visszatartani semmi. Max ha rendszeresen kimoderálják, és nem lesz innen "vevője".
Tudom, pont én osztom az igét aki eccer... (mentségemre legyen mondva egyből meggondoltam magam).
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: igaznak tűnik, amit írtál, de azért én emlékszem arra, hogy amikor bennem egyszer felsejlett az Isten (Egy Ember), akkor bizony nagyon durva volt a kontraszt a kis-ego és a teljesség között (átmeneti fázis: az egyik még nem bomlott le, a másik még nem teljesült ki).
Ilyenkor olyan, mintha savat öntöttek volna a kis-egóra, vagy felgyújtották volna: mállik szét, és ez a szétmállás sok esetben úgy tapasztalódik, mint iszonyatos bűntudat, félelem, semmiség érzése ahhoz a teljességhez képest, ami az Isten. (Érzésem szerint ebből a tapasztalatból jön az istenfélelem kifejezés is.)
Egy kicsit prózaibb megközelítésből azt lehetne mondani, hogy ilyenkor kompatibilitási problémák lépnek fel: mintha a test rákapcsolódott volna egy 100000000 wattos reaktorra, és "kicsit" kényelmetlenül érzi magát, mert a 100 watthoz volt hozzászokva. (A hatha jóga értelme, hogy felkészíti a testet a magas energiák vezetésére.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem épphogy így volt poén, mert úgy nem lenne kétértelmű, hanem egyszerűen csak hibás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: ez remek meglátás.
Azért fasza ez az LSD-dolog, mert olyan emberek is megengedhetik maguknak a kitágult tudatállapotok "luxusát", akik egyébként iszonyúan paráznának ezektől. Ha el tudom hitetni magammal (és ez elég könnyű, mert a kollektív tudatban ez így lett programozva), hogy az LSD-től kitágul a tudatom, akkor ki is fog, és mivel az egészet rá tudom kenni az LSD-re, van egy biztos fogódzkodóm, aminél fogva vissza tudok térni a régi világomba.
A probléma is pont ez lehet a használatával: az ember könnyen rabjává is válhat annak az elképzelésnek, hogy csak és kizárólag LSD-vel lehet ilyen tudatállapotba jutni, és ehhez annyira fog ragaszkodni, hogy nehéz lesz simán is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A racionális elme legalapvetőbb hibája, hogy bár megpróbál következetes és logikus maradni, arra a kérdésre, hogy az elme teremti e a világot, vagy a világ van és az elme megtapasztalja rögtön rávágja, hogy én csak tapasztalok, a világ mindenképpen van. Pedig ez egy értelmetlen dolog, hiszen semmilyen módon nem BIZONYÍTHATÓ, ez túl van azon a határon, hogy értelme legyen bizonyításról beszélni. Innentől kezdve nincs értelme arról beszélni, hogy mi objektív, vagy szubjektív. Nem az objektív VALÓSÁG érinti meg az embert, mert odakint nincs is semmi, illetve nincs olyan dolog, amit lehetne valaminek nevezni. Ha Valaminek nevezed, vagy megtapasztalod, azáltal szubjektívvé teszed, és már nem "odakint" van. Hiába valaki megtapasztalja az Egy Embert (amit sokan szeretnek Istennek nevezni, mert azt hiszik, hogy ők kevesebbek), csak a szeretetet fogja érezni, és a sodródást, de nem az az igazibb. Nincs különbség kint és bent között, mert különbség csak az elmében van. Mért lenne az Egész értékesebb, mint a részek, amik alkotják? Ha valaki olyan széles látókörű (szent:), hogy belátja az egész csodálatos jellegét, akkor ennyi erővel már a részleteknek is örülhet, és az összesre rávághatja, hogy csoda, hiszen semmivel nem kevésbé az, mint az egész. Ha valaki egyszer látta az egész fraktált, utána már minden részletéből képes látni az egészet.
Gén te keresed a fraktál képletét? A fraktál képlete: TE:)
A külső megismerés ugyan az, mint a belső. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elképzelek egy körszimmetrikus alakzatot (napot), a középpontból szétmenő sugarakkal. A sugarak az egyénileg megélt valóságok, az a pont, ahol a sugarak találkoznak, az objektív valóság. Ugyanez elképzelhető tortával is: az egyes tortaszeletek az egyéni valóságok, a torta közepe az objektív valóság.
A kapcsolódó koan-kérdés: van-e ennek a tortának közepe?
Isten nem létezik olyan értelemben, ahogy a jelenségeket létezőnek tekintjük. Ugyanakkor csakis és kizárólag ő van.
A megvilágosodás azt jelenti, hogy az emberben tudatosul az origó, a nemlétező középpont, és ez a nemlétező, abszolút origó a teljes tapasztalati teret (ami addig szétszórt, különféle, egymástól függetlennek látott/tartott központok köré szerveződött) egyetlen "hierarchiába" szervezi, hasonlóan ahhoz, ahogyan az elektromágnest bekapcsolva a vasreszelékek mind automatikusan elrendeződnek az erővonal-mintázat mentén.
Az isteni hierarchiában való tájékozódás már nem az elme dolga (milyen balgák voltunk, hogy azt hittük, az elme erre képes lehet!).
Az elme dolga a csodálkozás, a léleké az öröm és a hála, az emberé pedig a szolgálat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Annyi jó kis idézet repked itt. De vajon mindegyikkel egyetértünk? Például, ha az ember elég pesszimista kedvében van, hajlamos igazat adni Huxley-nek "Ez a bolygó talán csak egy másik világ pokla". Vagy esetleg ő is egy erős trip levertebb másnapján jutott erre a felismerésre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg, ha van kedvetek, kommenteljetek, kívülről nézve milyen irányba tartok? Csak kíméletlenül, csak őszintén :-) Talán nem is kellene reagálnom ha írtok, csak befogadni...
Egy tanulság kezd megfogalmazódni bennem: talán mégsem jó kimutatni az érzelmeket és hallgatni rájuk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, a megvilágosodás nem viccel. :-)
Én is hogy rettegek a csávótól, aki jóféle őseredeti, önámítástól és hazugságoktól mentes, tiszta, istenállati erőszakkal, jó érzésekkel telve veri széjjel az állkapcsomat, pedig látom, hogy előbb-utóbb össze kell futnunk. Csak azt nem tudom, milyen jelmezt öltök majd a végső összecsapásban.
Emberszelídítő leszek vagy kung-fu fighter?
|
| | | | |
|
