 |
Legfrissebb hozzászólások (122941 - 122950)
 | |  | | | | |  | |  | | | "(Azért, mert az utazásból, meg a szórakozásból vissza lehet jönni, de egy rosszul sikerült jógázásból vagy meditációból nem biztos.)"
Hát én még nem hallottam ilyesmiről. Nem is nagyon tudom elképzelni, hogy van olyan, hogy rosszul sikerül jóga vagy meditáció. De ha van is ilyen, valszeg akkor is minimális a kockázata, de legalábbis sokkal kisebb, mint egy rosszul sikerült utazásé.
Vagy ez csak viccolás volt?
"Továbbá akkor a legjobb szerintem, ha az LSD-vel utazás/szórakozás észrevétlenül, spontán alakul át jógává/meditációvá (pl. az ember figyelme egyszer csak úgy belezoomol valamibe)."
Azt hiszem, ez úgy nagyjából elég könnyen/gyakran jön/jöhet. vagy legalábbis elég jellemző, hogy az ember szemlélődővé válik, befelé fordul egy-egy időszakra. Az viszont különbség, hogy ezerrel jönnek/jöhetnek a képek, gondolatok, érzések, érzetek. Jóga (meditáció) közben meg ezeket így el lehet engedni, le lehet csendesítani, lassítani. Egyfajta kiürülés az ilyesfajta történések vonatkozásában.
Épp ezért érdekel, hogy mi lenne, ha először létrehoznám ezt a belsőleg lecsendesedett, az elme tevékenysége szempontjából lelassított állapotot. Egy ilyen állapotban az ember nagyon kellemesen érzi magát, békés, talán egyfajta félálomszerű állapotban van, de a lényeg, hogy kényelmes, jó érzés. Tehát ez lenne az alap setting, és abban az állapotban a legfontosabb is, hiszen a külvilág, a környezet hatása ilyenkor eléggé elhanyagolható. Na szóval nem látom be, hogy miért rossz ötlet egy ilyen jó settingből kiindulva utazni. Talán elég nyilvánvaló, hogy ha esetleg mégis rosszul sikerül ez a szakasz, akkor nem kezd el az ember még utazni is. Egyébként lehet, hogy akkor sem, ha jól sikerül, mert lehet, hogy akkor meg úgy érzi, tök jó ez így, minek ezen változtatni, fokozni, tudomisén.
Egyébként arra jöttem rá, hogy erre tényleg nagyon rá kell készülni, és nem úgy, ahogy eddig elképzeltem, hogy elhatározom, hogy lesz trip, aztán a terv szerinti helyen/időben beveszem a tripet, és majd aztán megpróbálok jógázni/meditálni. Hanem sokkal inkább úgy, elhatározom, hogy jógázni/meditálni fogok, rákészülök, és ha úgy alakul, akkor esetleg beveszem a tripet. Az első megoldás azért sem működik szerintem, mert az ember kissé felfokozott állapotba kerül már jóval a bevétel időpontja előtt, tehát némileg alkalmatlanná válik a jógára/meditálásra. Vagy legalábbis nálam eddig így volt.
"Akarattal kikényszerített spontán-megvilágosodás: ez egy kurva nagy csapda, ne feledjétek, hogy LSD hatása alatt akármit el tudtok képzelni magatoknak (a pszeudo-megvilágosodást is)."
Na igen :-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Jogod van nem kedvelni, és nem vigyorgok :oPPP Látod? (Egyébként és is nemkedvelhetnélek a ganjával kapcsolatos megveszekedett kábulatmizériád miatt, de én nem vagyok az a fajta, mert az ilyesmi általában a fejletlen személyiségek sajátja. Márhogy látatlanba, ismeretlenül... Ráadásul meg is értem, hogy ha nem ismered a ganját, mert soha nem éreztél rá igazán az ízére :oP Csak akkor meg minek olyanról írni, amihez nem értesz?...)
Igen, a kogikkal kapcsolatban a kokára gondoltam véletlenül. Érdemes utána nézni a hitviláguknak, filozófiájuknak, érdekes.
Ez az 5-MEO-DMT dolog meg - finoman szólva - nem bölcs dolog. Merthogy elolvassa egy arra illetékes, és szöget üt a fejébe, hogy egy triptamin nálunk éppen legális, és azt gondolja, jó lenne betiltani... Meg aztán ez egy széles körben ismert anyag, mindenki legalább annyit hallott róla, mint az LSD-ről :o) Kár felhívni rá a figyelmet szerintem.
No, mindegy... Salom alecha!
gén:
OK, a kalapbőrös dolgot értem, csak azért hoztam fel, mert csak... Jogos volt, na! :o)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tuvát szeretem én is. Azt hiszem a tuva pontosan a torok-éneklési technikát jelenti. Nagyon mély, nagyon nyers.
Ha magyar tuvát akartok hallani, akkor az Úzgin Űver zenéjében néha vannak ilyen elemek.
Nekem van még Huun-Huur-Tu nevű (nem tudom igazából milyen nemzetiségűek, de valahol a volt szovjet területről jönnek) zenekartól egy pár cédém, ők is elég komolyan csinálják..... 8)
Amire már hosszú évek óta vadászok a neten, az a pigmeus kórus. Egyszer egy Wim Wenders filmben hallottam, a főhős mindig azt hallgatta és nagyon tetszett nekem. Ők is ilyen több szólamban egészen furcsa hangulatú énekléseket csinálnak. Ha van esetleg valakinek az tök jó lenne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gondolom könnyű magot áthozni a határon, tudtommal nincs szaga, befújod a bepállott lukad erős dezodorral, oszt kész... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
bocsánat ha belekontárkodtam :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Angolból majdnem megbuktam... Az egészből kb. 8-10 szót értettem... Miről szólna az egyész? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az elozobol ez a ket vers kimaradt... de oda tartozik.
Szilánkok (folyt.)
Csendes imádság éled ajkaim között,
hogy új legyen lelkedben mind, mi eltörött,
S reggel holnap, ha ébred drága kis szived,
Szemed bogára légyen szüz tündérsziget.
***
Itt van velem a Mindenseg remény-egésze
S megérintett angyal-keze, ragyogva-égve:
Oly mély és tiszta most szivem,
S hitem pusztithatatlan ösi Fény!
Én ezt adom neked, hiszen
Legdrágább kincsem ez a Földtekén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Es meg egy rovid sorozat, amiket az elmult hetekben irtam.
Szilánkok
Csak bújj ölembe halkan Gyermekem
Ne nézz most semmit, hallgasd énekem,
Hallgasd Istentöl éledt dallamát:
Szerelmét Érted vélem adja át,
S kinyitja lásd meg, szíved ajtaját.
***
Míg élek mindegy, mi szegényen,
nem ölheti semmi reményem,
hogy búd szeretetre cseréljem.
Az Isten engem úgy segéljen!
***
Olyan nagyon szeretném odadni Neked
Most minden létezö kis rezdülésemet
S bár éreznéd összes talált szavam mögött:
Én töled kaptam csak Szerelmem életet.
***
Ha tudhatom kis szíved dobbanását
S benne földi világom égi mását,
Oly ragyogó szemmel elsírt imán
Könyorgöm érted, édes Lídiám.
***
Találtam egy világot útszélen heverve,
És elhoztam, hogy új reményt hagyjon kezedbe
Hogy új magad lehess, kihúnyhatatlan drága lény
S hogy megtaláld, hol gyermekként álmodban járt a Fény.
***
Magányom csendes, s földje nyomtalan,
Távol csillag-világodtól rian
És nélküled e fagy-seholban
Nem találom mind, mi voltam
Így maradtam egymagamban rád vigyázó hontalan.
***
Csöndben szuszogva hallgatom kis álmod:
Arcodra békén fest kedves világot,
S bár tudnád szépséged gyermek-szinét!
Hogy mindenségem Örökké varázslod.
***
Igazgyöngyöm vagy lelkem tengerében
És felragyog mindenkor lelked épen
Ha könnyezem szük bánatom
Tündér-mosoly vagy Istenem szemében.
***
Oly kincs vagy énnekem, mi kívüled sehol
Nem létezik e Teremtésben s lelke forr
Oly höfokon csodádnak s kis szívembe úgy karol,
Hogy mosollyal halnék meg érted bármikor.
***
Mert Isten látja lelkedet,
Engem küld, hogy szeresselek
S hogy én legyek, ki elvezet
Fényéhez, mert úgy féltelek.
***
Jó éjt, jó éjt Kis Bogárkám!
Gondolj rám álmodra várván
S szívedben megtalálsz tán:
Nem maradunk többé árván.
***
Mindaz, mi nékem Élet s oltalom,
Töled ered Kicsim, hiszem s tudom,
Kincsem ez, mindenségem oly nagyon,
Hogy búmban is mosolyt szül arcomon.
***
Méhedben megfogan szerelmünk magzata
S én leszek nektek árnyat adó Almafa,
Táplálom mindig éhes szátok, lelketek
S mert életet adsz, életet adok Neked!
***
Álmomban látom most drága lelkedet,
Amint enyém-tiéd most s így rebeg:
Egymásé leszünk mindig, Istenem!
Tündérem csókját hagyja szíveden.
***
Nézd most a szívemet,
Saját kezemmel téptem ki Neked,
Hogy lásd, csak érted lüktetett
S hogy érezd meg, mert meg nem értheted.
***
Álmomból nyílik már
Szerelmem két virága:
Egyik Örök, Te vagy
S aranyból másik: Prága. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
nagyon örülök hogy végre megnyílt egy ilyen topic, már én is gondolkodtam rajta. a versed szép volt Psylo'Child, és különösen örülök neki hogy foglalkozol írással, és ha jól emlékszem, van még pár emberke itt, ugyanis én is írok. sőt, életem célja/álma hogy író lehessek (egyszer..majd).
remélem örömötök lelitek benne:
Ősz
Köhög az Ősz, betegen, öregesen,
Meguntuk őt, s már szídjuk csendesen.
Morog a város, sietve rosszallón,
Esernyőnk alól nézzük őt fakón.
Lassan meghal, de előtte frakkot ölt,
Mint egy finom úr, ki csak értünk ölt.
Rajtunk kedvesen, lemondón mosolygott,
S e mosolyból értem meg mit is alkotott.
Az Ősz néma művész, tán a legnagyobb,
Észrevétlen benned is nyomott hagyott.
Az elmúlás ecsetjével festett jövőt,
Sírjára magányos éj hint hóesőt.
|
| | | | |
|
