 | 
Legfrissebb hozzászólások (122951 - 122960)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | A tuvát szeretem én is. Azt hiszem a tuva pontosan a torok-éneklési technikát jelenti. Nagyon mély, nagyon nyers.
Ha magyar tuvát akartok hallani, akkor az Úzgin Űver zenéjében néha vannak ilyen elemek. Nekem van még Huun-Huur-Tu nevű (nem tudom igazából milyen nemzetiségűek, de valahol a volt szovjet területről jönnek) zenekartól egy pár cédém, ők is elég komolyan csinálják..... 8)
Amire már hosszú évek óta vadászok a neten, az a pigmeus kórus. Egyszer egy Wim Wenders filmben hallottam, a főhős mindig azt hallgatta és nagyon tetszett nekem. Ők is ilyen több szólamban egészen furcsa hangulatú énekléseket csinálnak. Ha van esetleg valakinek az tök jó lenne. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Gondolom könnyű magot áthozni a határon, tudtommal nincs szaga, befújod a bepállott lukad erős dezodorral, oszt kész... |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | bocsánat ha belekontárkodtam :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Angolból majdnem megbuktam... Az egészből kb. 8-10 szót értettem... Miről szólna az egyész? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Az elozobol ez a ket vers kimaradt... de oda tartozik.
Szilánkok (folyt.)
Csendes imádság éled ajkaim között, hogy új legyen lelkedben mind, mi eltörött, S reggel holnap, ha ébred drága kis szived, Szemed bogára légyen szüz tündérsziget.
***
Itt van velem a Mindenseg remény-egésze S megérintett angyal-keze, ragyogva-égve: Oly mély és tiszta most szivem, S hitem pusztithatatlan ösi Fény! Én ezt adom neked, hiszen Legdrágább kincsem ez a Földtekén.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Es meg egy rovid sorozat, amiket az elmult hetekben irtam.
Szilánkok
Csak bújj ölembe halkan Gyermekem Ne nézz most semmit, hallgasd énekem, Hallgasd Istentöl éledt dallamát: Szerelmét Érted vélem adja át, S kinyitja lásd meg, szíved ajtaját. *** Míg élek mindegy, mi szegényen, nem ölheti semmi reményem, hogy búd szeretetre cseréljem. Az Isten engem úgy segéljen! *** Olyan nagyon szeretném odadni Neked Most minden létezö kis rezdülésemet
S bár éreznéd összes talált szavam mögött: Én töled kaptam csak Szerelmem életet. *** Ha tudhatom kis szíved dobbanását S benne földi világom égi mását, Oly ragyogó szemmel elsírt imán Könyorgöm érted, édes Lídiám. *** Találtam egy világot útszélen heverve, És elhoztam, hogy új reményt hagyjon kezedbe Hogy új magad lehess, kihúnyhatatlan drága lény S hogy megtaláld, hol gyermekként álmodban járt a Fény. *** Magányom csendes, s földje nyomtalan, Távol csillag-világodtól rian És nélküled e fagy-seholban Nem találom mind, mi voltam Így maradtam egymagamban rád vigyázó hontalan. *** Csöndben szuszogva hallgatom kis álmod: Arcodra békén fest kedves világot, S bár tudnád szépséged gyermek-szinét! Hogy mindenségem Örökké varázslod. *** Igazgyöngyöm vagy lelkem tengerében És felragyog mindenkor lelked épen Ha könnyezem szük bánatom
Tündér-mosoly vagy Istenem szemében. *** Oly kincs vagy énnekem, mi kívüled sehol Nem létezik e Teremtésben s lelke forr Oly höfokon csodádnak s kis szívembe úgy karol, Hogy mosollyal halnék meg érted bármikor. *** Mert Isten látja lelkedet, Engem küld, hogy szeresselek S hogy én legyek, ki elvezet Fényéhez, mert úgy féltelek. *** Jó éjt, jó éjt Kis Bogárkám! Gondolj rám álmodra várván S szívedben megtalálsz tán: Nem maradunk többé árván. *** Mindaz, mi nékem Élet s oltalom, Töled ered Kicsim, hiszem s tudom, Kincsem ez, mindenségem oly nagyon, Hogy búmban is mosolyt szül arcomon. *** Méhedben megfogan szerelmünk magzata S én leszek nektek árnyat adó Almafa, Táplálom mindig éhes szátok, lelketek S mert életet adsz, életet adok Neked! *** Álmomban látom most drága lelkedet, Amint enyém-tiéd most s így rebeg: Egymásé leszünk mindig, Istenem! Tündérem csókját hagyja szíveden. *** Nézd most a szívemet, Saját kezemmel téptem ki Neked, Hogy lásd, csak érted lüktetett S hogy érezd meg, mert meg nem értheted. *** Álmomból nyílik már Szerelmem két virága: Egyik Örök, Te vagy S aranyból másik: Prága. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | nagyon örülök hogy végre megnyílt egy ilyen topic, már én is gondolkodtam rajta. a versed szép volt Psylo'Child, és különösen örülök neki hogy foglalkozol írással, és ha jól emlékszem, van még pár emberke itt, ugyanis én is írok. sőt, életem célja/álma hogy író lehessek (egyszer..majd). remélem örömötök lelitek benne:
Ősz
Köhög az Ősz, betegen, öregesen, Meguntuk őt, s már szídjuk csendesen. Morog a város, sietve rosszallón, Esernyőnk alól nézzük őt fakón.
Lassan meghal, de előtte frakkot ölt, Mint egy finom úr, ki csak értünk ölt. Rajtunk kedvesen, lemondón mosolygott, S e mosolyból értem meg mit is alkotott.
Az Ősz néma művész, tán a legnagyobb, Észrevétlen benned is nyomott hagyott. Az elmúlás ecsetjével festett jövőt, Sírjára magányos éj hint hóesőt.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "!=" = "nem egyenlő"
infós szavajárás... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Mit jelent az, hogy "!="? |
| |  |  |  |

|