 |
Legfrissebb hozzászólások (123041 - 123050)
 | |  | | | | |  | |  | | | Azt hiszem mindenkinek igaza van, és mindenki a maga modján jot akar a másiknak. Ha valaki a padlora kerül tényleg csak saját magának oldhatja meg a problémáit. Úgy hogy mepróbál erőt venni magán, megmagyarázza saját magának h ezt kell tennie h kimászhasson a gödörből. De ehhez feltétlen kell h ott álljanak melleted (ugy Biga ahogy melleted) és szeressenek. Még igy sem egyszerü. Akármikor eröt veszel magadon és ugyan úgy a kudarccal állsz szemben egyre nehezebb lesz a dolgod. De próbálkozol mert kurva szar szarul lenni és ne akarj lekerülni LEGALULRA.
ahonnét tényleg nincs visszaut. Ezek a nyitott kapcsolatok 100%-ig jo és 100%-ig rossz. Tényleg tudnod kell kezelni, mert ha 1 mm-el is átlépik az érzelmeid azt a bizonyos határt nem fogsz tudni kikászálodni belőlük, és legalulra kerülsz, ahonnét nincs visszaút.
Én 2 év alatt idekerültem.
Hiába próbáltam megoldani, mindig a kudarc lett a vége. Mostmár ott tartok h néha idegileg lenullázódok és akaratomon kívül megbántok másokat. Mindenkit ellöktem magamtól, és sikerült egyedül maradnom. Rossz pillanatok követik egymást egyfolytában és nemtudok már tenni ellene semmit. Ma sikerült megbántani a lányomat, és azt hiszem a párom sem birja sokáig. Na azt hiszem innen nincs visszaút. Kurva szar.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Oszt társam kimegy pár napra svájcba... Ott lehet kapni legálisan zöldet ugye, de magot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Psy: Nincs mit sajnálod, én találtam benne tanulságot magam számomra. Pont akkor írtad, amikor szükségem volt rá. Figyelmeztetett valamire, és ez nagy segítség volt. Úgyhogy köszönöm szépen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cell... igazadvan basszus. Nincsenek kesz receptek, de basszus en nem vagyok pszichologus, ergo csak a sajat tapasztalataimbol tudhattam barmit is atadni, mert azok nekem mukodtek egy HASONLO szituban, es kihuztak a szarbol. De sajnos csak HASONLO volt a szitu, nem UGYANOLYAN. En csak gondoltam, hogy azok a dolgok, amik nekem segitettek, alapok, ugy mint szeretet, oszinteseg, hit stb es ezekre lehet epiteni, ezek kihuzhatnak a szarbol, de mindegy most szepen befogom a pofam, mert nem vagyok egy k. pszichologus es jobb, ha csendben maradok. En nem akarok elhitetni senkivel semmit, csak ugy ereztem, hogy masoknak is segithet az, ami nekem segitett, illetve, hogy kiprobaljak, hatha segit. Ezek utan nem tudok mit mondani. Tenyleg csak az marad,hogy ott kell lenni csendben, tobb nem kell. Csak ez kell.
Biga, nem tudok mit mondani es nem is akarok. Lathatod, a leveleket azert kaptad, hogy hasznalj fel belole mindent, amirol erzed, hogy jo neked. Tobbet nem is akartam. Nem akartalak meggyozni semmirol. A megoldast egyedul te tudod megtalalni. En is egyedul talaltam meg a magamet (csak volt egy visszajelzesem, hogy jol gondolom, amit gondolok).
Sajnalom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként ha megfigyelitek, nagyon sokszor tesszük ezt:
- beírjuk a fájdalmunkat, megerősítést várunk
- másoknak magyarázunk, ezáltal magunkat is erősítjük
Legjobb, amikor két padlón lévő ember lelkesíti a másikat. Tulajdonképpen magukat próbálják kihúzni a bajból. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy, mondtad is, hogy nem olvastad végig a topicot. Röviden elmondom, arról van szó, hogy nekem ez nem az első eset, hogy beleszeretek valakibe. Itt éppen az a körben maradás, ha otthagyom a francba! Eddig is ezt tettem, és újra visszajött a szituáció. Ezért próbálok másképp dönteni. Úgy elengedni, hogy megmaradjon, nem tudom, érted-e?
Szeretjük egymás szavait, a leveleket, és én nem fogok megint csak újra sértődötten eltűnni, hogy "ha nem akarsz úgy szeretni, akkor ne is lássuk egymást". Inkább megpróbálok a jelenben élni, ahogy Gén mondta, nem arra gondolni, hogy milyen jó lenne átöltelni, hanem élvezni azt, hogy levelet kapok és írok. És nem érdekel, hogy mi lesz belőle. Egy csomót tudok neki adni így is, és lazább pillanataimban be is ismerem, hogy ez a lényeg.
Szerintem itt mindenki tudja, mi a teendő, elolvastunk mindent, amit lehetett, bólogattunk rá, nagyokat pöfékelve mondogattuk, hogy így van, így működik a világ. A baj viszont az, hogy egónkat hosszú-hosszú évekig építhettük, építette a világ, és most pár év ébredezgetés nem tudja eltüntetni a nyomait. Én az önelkönyvelés után vagyok, remélem szétrúgtam pár határomat, de ez eléggé fájdalmas dolog. Tudom, hogy mit érzek, ismerem a vágyaimat, de mostantól megpróbálom elkülöníteni magamat a vágyaimtól és elvárásaimtól. Majd eltűnnek.
Sokáig tart integrálni az igazságokat, sokáig tart az, hogy magától értetődően meg is éljük, és ne csak a másiknak magyarázzuk.
El lehet menekülni, el lehet küldeni, el lehet költözni, de az ember sohasem felejt! Én szembenézek ezzel, ugyanolyan makacs vagyok, ahogy te írtad magadról, valaki meg fog változni, vagy én vagy ő. Számomra az emberi kapcsolatok mindegyike kincs, nem fogom félrerúgni azért, mert most az egóm másra vágyik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
Bocs az egyhetes izgalomban tartásért, de most leleplezem:
meg! :)
Ma délután azt álmodtam, hogy Barddal a nagymamám szobájában színes képeskönyvböl új gombafajták pszichedelin és pszichedolin nevü hatóanyagleírásait tanulmányozzuk. Közben panaszolom neki, hogy vaklátást okoz a bal szememre a front , ö meg nekem panaszolja háromszor elhadarva, hogy neki meg gyomorpanaszokat okoz a Vijagrahasználat [és ezt tényleg j-vel mondta].
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem nagyon olvasgattam a topicot még, csak 1-2 hozzászólást, ezért sorry. Most nincs sok időm, csak leírom mi történt ma, mert em volt semmi!
Ültem egy előadáson, és szorgalmasan jegyzeteltem. Egyszercsak, mikor leírtam egy szót (most nem fontos, hogy mit), beindult a dejavu.
Ehhez csak annyit, hogy én azt hiszem a dejavu úgy jön létre, hogy elindítja valami olyan dolog, amiről eszedbe jut az az álom-szerű dolog, ami úgy érzed, már megtörtént. Szal ényegében visszaemlékszel. Nemtom érthető-e.
Szal nálam most az a szó indította el. Beugrott, hogy "hé ezt én már leírtam egyszer egy ilyen szituációban", és elindult a dolog.
Az áltagember (legalábbis én eddig így voltam) úgy reagál, hogy az mire túljut az első megdöbbenésen ("hú ez már volt"), addigra jön a következő "emlék", arra is így reagás, és így tovább és így tovább... amíg valamilyen okból egyszer csak vége, leáll a dolog.
Most is ez történt volna, ha nem olvasom el pár napja az egyik beírást ebben a topicban. Az illető azt írta, hogy figyeli a dejavu-t és olyat próbál tenni ami az eredeti "emlék"-ben nem volt benne.
Ez jutott eszembe az élmény közben, de nem pont ezt csináltam.
Elkezdtem figyelni mi történik, és próbáltam összerakni, hogy az eredeti "emlék"-ben mi hogy volt.
Azt vettem észre, hogy érdekes módon sok dolog egyezett, de volt olyan ami nem. Mint a filmekben, mikor a párhuzamos világokról van szó: mindegyik hasonlít valamiben, pl. ugyan azok az szereplők, de el is tér pl.: mindegyik más beosztásban dolgozik. Ilyesmi. Szal volt ami a helyén volt, volt ami nem.
És most jön a durva! Eszembe jutott, hogy eredetileg a szó leírása után ki idővel jött meg haverom, ugyanis késett előadásról és akkor érkezett meg miután leírtam ezt a szót. Most sem volt még ott, ígyhát hátra néztem az ajtó felé, hátha... Semmi, megfordultam, és folytattam a dejavu figyelést és a gondolkodást. És akkor valami zajt hallottam. Megfordultam: megjött haverom! Nem oda ült le ahova az "emlék"-ben, én sem ott ültem, pár székkel arrébb, de megjött! Azt hittem elájulok!
Nah ennyi mennem kell sajnos, még át se tom olvasni, sorry a hibákért előre is...
Egyébként ez nem ilyen hosszan tartott mint ahogy a leírásból tünhet. Csak részletesen írtam.
high: Bordee |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Homen, gyanítom hogy Te támogatod azt a folyamatot, amit fejlődésnek hívsz.
Gondolom, a darwini evolúcióelmélet mellett törsz lándzsát és a materializmus híve vagy. Ez összefügghet azzal hogy az életet és a tudatot mindössze az anyag kémiai megnyilvánulásaként tekinted.
Gondolom a születést létrejövésnek, a halált pedig végső megsemmisülésnek képzeled, az életet pedig az anyag olyan kémiai folyamatának, ami előtt és után semmi nem történik.
Nincs Isten.
Ez legitimálhatja azt a hozzáállást is, hogy bármely más élőlényt a saját jóléted, szórakozásod, kényelmed érdekében bármikor megkínozhatsz, életét bármikor kiolthatod. Nincs felelősség, senki nem fogja le a kezed, senki nem büntet meg, sem az életben, sem előtte, sem utána.
Ha ez így van, akkor Neked mások élete semmi, de így a Te életed is semmi. Ezzel legitimálhatod esetleg azt is, hogy mások bármikor akaratodon kívül rajtad kísérletezzenek, vagy megölhetnek.
Csak azt tudom mondani, hogy bravó, további jó fejlődést, további kellemes humánevolúciót, előre tovább, tovább - ki a semmiből és bele a semmibe. |
| | | | |
|
