 |
Legfrissebb hozzászólások (124081 - 124090)
 | |  | | | | |  | |  | | | _ID,
"Somának fel kell ismernie, hogy a glóv is csak egy egyszerű jó dolog, nem pedig a boldogság forrása" - az a gond h akkor ujra ratorne a sok rossz ami felbosszantja, es ezt nem valoszinu h ellensulyozni tudna a jo, ez a jócsepp elenyeszne a jótengerben amivel Soma mar amugy is fel van vertezve..
indexmail,
az elet egy verseny, a legerosebb marad eletben, a szulok nagyon helyesen teszik ha erre idoben felkeszitenek.. persze vannak alternativ utak, de a generacios res miatt ok ebbe nem latnak, sot, sokszor meg Te magad sem csak amikor mar ott allsz rajta.. es persze a millionyi tevut.. ok arra probalnak terelni ami az o szempontukbol a leheto legjobb valasztas *neked*. ha talalsz jobbat es ezt be tudod bizonyitani, akkor legtobbszor elfogadjak azt, ha nem, akkor lehet hozongeni.. egyebkent regen en is ugyanigy alltam a szuloi nyomashoz, aztan most 27 eves vagyok es azt latom h az elet meg durvabb mint amire ok anno felkeszitettek.. bar en is alternativ utat valasztottam -sulit felbehagytam, elkoltoztem, sajat vallakozasba kezdtem, stb- de orulhetek h anno nem hagytak h szarjak mindenbe.. ha a rendszer nem tetszik nem a szuloket kell okolni hanem a tarsadalmat, de azt meg folosleges mert beleorulsz vagy alkoholista leszel.. :)
ha boldog vagy, az azt jelenti h nincs miert kuzdened.. ha te fiatalon "megboldogulsz" - :) - akkor feladtad a versenyt, 10 evvel kesobb lehet h hajlektalan leszel - nem erdemled meg, de ilyen a tarsadalom.. nem a penz a boldogsag kulcsa, de mindenkepp kell hozza..
abban viszont igazad van h az eletben legfontosabb a barati kor megvalasztasa - ez hatarozza meg alapjaiban az ember eletet.. ..aztanmegmajd egy elbaszott szerelem rombadonti az egeszet.. namind1 :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hát így első nekifutásra: (másodikra)
Tehát én megvilágosodott materialista lettem, aki ráadásul úgy viselkedik, mint aki feltalálta a spanyolviaszt, vagy olyan egyszerű ember, aki saját felébredését is átalussza.
Egyébként olvasva a válaszokat, még Wittgenstein is eszembe jutott, őt olvasva is rádöbbentem, hogy faramuci helyzetben vagyunk. Mármint többek között, hogy megismerhető-e (kifejezhető) az igazság. De ez nem jelenti azt, hogy hiszek benne (bár valljuk meg, elég húzos dolgok, amiket állított), mint ahogy tudományhívő sem lettem, mert abban hinni meg ellentmondást jelent. Bár annyira sajnálom, hogy igaziból nem vagyok materialista, mert az olyan "kényelmes" lenne, bár érdekes Cauldfield reagálása, de vigyázat, nem keverendők össze a hiten nyugvó kérdésfeltevések és a materializmus válaszkeresései, hiszen az előbbiben sok minden megkérdőjeleződik, csak éppen a hit alapja nem.
De visszatérve, remek lenne, ha Darwint megcáfolnák, de ezt ne a Teremtéssel tegyük, mert az nem cáfolat, hanem egy a sok igazolatlan ellenérv közül. Vannak más elméletek a neten? Hurrá, sokat kellett várni a vérkeringés felfedezéséig is (én barom, addig meg vagdostam az ereimet
), legalább meg van a magyarázat. És hiszünk benne. Hiszünk? Vagy most már tudjuk?
Gén, nem hihettem a gravitációban, mert nem tudtam, hogy létezik-e egyáltalán ilyen. Csak azt tudtam, hogy nem pottyanok le a földről. Viszont az alma a fáról a fejemre esik. (és itt abba is hagyom, mert veled ellentétben, nagyon rossz voltam fizikából, tudod, nekem az misztika. : ) De a rátalálással nem létrehoztam, hanem "láthatóvá" tettem. Szóval jól hangzik a gondolatod, és akkor az idő is csak azóta van, hogy mérem? Rájöttem, hogy mérhető, így kitaláltam?
Továbbá, ha én azzal, hogy a fénysebesség túllépésének a lehetőségeit kutatom, az abban való hitem, ugyanaz-e a hit, mint a lélekvándorlásban való megingathatatlan tudásom? Hiszem, mert látom (és mert bizonyított.) Vagy hiszem, mert érteni akarom. (ezeken is eltöprengtek filozófusok.)
Most, akkor hogy is van kedves gén, aki megvilágosodott tudós, de még a megértést is definiáltatni akarod? Tehát akkor hogyan is lépünk előre, (ha tényleg így teszünk) ha ezt nem kíséri megértés? Tehát én nem kapok választ, csak a kollektív tudattalan, az evolúció folyamán, de amely most az emberiség karmája miatt kispadon ül. A tudomány eszköz, igazad van, de objektív (jaj, nagyon szeretném hinni, hogy objektív :), mert mihelyst nem az, rá kell ébrednünk, vagy talán Te már el is jutottál oda, hogy akkor soha nem kapjuk meg a választ, mert szubjektumunk a börtönünk?
A valóság szavakkal ki nem fejezhető smallsaman. A válasz negyvenkettő lenne?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | GoaBoy, figyelj rám, elmondom neked, hogy mi a helyzet, elmondom okosan, hogy tudjad, és nem hallgatok el semmit, úgyhogy figyelj rám jól! Hosszú távon tönkreteheti az érzőidegeidet a kéjgáz hatására előálló B12-vitamin-hiány. De ezt nyilván te is tudod. Nem is erről szeretnék beszélni.
Elmondom neked, hogy mitől lehet meghalni a kéjgáz fogyasztása során. Három , azaz 3 dologtól lehet meghalni a kéjgáz használata közben. Se nem több, se nem kevesebb.
1. Ha állva fogyasztod vagy instabil testhelyzetben, akkor eleshetsz, és beverheted a fejedet. Ilyenkor előfordulhat, hogy megreped a koponyád, és agyvelő kerül a szabadba. Ez pedig, főleg ha erős vérzéssel párosul, igen sebesen előidézheti a testi halálodat. Megoldás: ne fogyaszd álló testhelyzetben, vagy olyan ülő helyzetben, amikor is egy ájulás vagy teljes egyensúlyvesztés balesetveszélyes lehet.
2. Ha a belégzett gázelegy nem tartalmaz elég oxigént, akkor szép csendben beleájulhatsz az örök vadászmezők termékeny vidékeinek ölelő karjaiba. Elmondom, hogy miről szól ez az oxigénes sztori: A belégzett levegő ideális esetben 21% oxigént tartalmaz. Kb. ilyen az oxigéntartalma a levegőnek itt, a talaj közelében, ahol mászkálni szoktunk, és éljük az életünket. Ha nem veszel levegőt, akkor egy idő után a tüdődben történő gázcserefolyamatok következtében megnövekszik a tüdődben lévő levegő illetve a véred széndioxid-tartalma. Ez a megnövekedett széndioxid-arány idézi elő a légszomj érzetét, ami lélegzésre késztet. Namost: ha te folyamatosan lélegzed be és ki a tömény, száz százalékos kéjgázt, akkor a széndioxid szépen kiürül a véredből a légzés következtében, és nem kerül a helyére oxigén. Se oxigén, se szén-dioxid. Ilyenkor vidáman lélegezhetsz, a légszomj legcsekélyebb jele nélkül, egészen addig, míg el nem veszíted az eszméletedet, és jól meg nem halsz. Az exitus beálltának ideális előfeltételeként ilyenkor még egy nejlonzacskó is rá van tapadva az arcodra, hogy ájult állapotban, életösztönöd esetleges utolsó lélegzetvételi próbálkozásai is biztos kudarcra legyenek ítélve. Megoldás: a) Soha ne legyél egyedül, ha valami olyan eszköz van az arcod közelében, ami odatapadhat, vagy amit letüdőzhetsz (találtak már kéjgáz-hullát lufival a légcsövében, nem is egyet). A józan segítő leszedheti az arcodról a nejlont, mikor látja, hogy kezd lilába fordulni arcod valaha volt életteli, rózsaszínes árnyalata. b) Soha ne szívj a tüdődbe tiszta kéjgázt. Az orvosi műtőben 20% oxigént adagolnak hozzá. Ennél sokkal kevesebb ne legyen! Tudod, a levegőben csak 20% oxigén van. Tessék gondolkodni! Folyamatosan egy zacskóból lélegezni ki- és be, nos, az sem egy kimondott életbiztosítás. Ha minden két kéjgázas lélegzetvétel között veszel egy rendes házi levegőt, akkor egész jók lehetnek a túlélési esélyeid.
3. Ha vagy olyan botor, hogy a gáz nyomása által engeded azt a tüdődbe, mondjuk a szádba veszed egy túlnyomásos palack (például szódásszifon) csőrét, és meghúzod a ravaszt, akkor könnyen megpattanhatnak a hajszálerek, vagy egyéb érzékeny finomságok a tüdődben. Ez lehet annak a következménye, hogy a gáz túlfeszíti a tüdőt, vagy egy ellenreakcióként létrejövő izomgörcs ellenfeszít a nyomásnak. Na, ami ez után következik, az a fulladásos halál egy kifejezetten kellemetlen formája: a dinitrogén-monoxidnak van ugyanis egy olyan varázslatos tulajdonsága, hogy még az ép membránokon is szívesebben szalad keresztül, mint az oxigén vagy a szén-dioxid. Ebben a pillanatban a gáz kirobban a tüdődből a mellkasod tüdőn kívüli részébe, megtölti azt, és a mellkasi nyomás következtében összeomlik a tüdőd. A tüdő összeomlása azt jelenti, hogy hiába próbálasz levegőt venni, a gáznyomás lehetetlenné teszi. Mintha kifújtál volna minden levegőt, és bárhogy erőlködsz, nem tudsz levegőt venni. Halálfélelemtől remegő tekintettel nézel a haverokra, az egyik közli, hogy hívjatok már mentőt, és ha lehet mégjobban meg vannak rémülve, mint te. Aztán jön az "úristen", meg a "csináljatok már valamit", aztán a csinos vizuálok, és végül az Úristen személyesen.
Ha van még kérdésed, akkor csak bátran. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a mások elszúrják dolog... meg még Caulfield is írt eredetileg ilyet, hogy ha igazságos lenne az élet. Szóval én erről azt gondolom, hogy senki sem nem ígérte soha, hogy igazságos lesz. Ehelyett olyan, amilyen. Meg néha ilyen, meg néha olyan. Hát szóval talán nem az a helyes, hogyha most épp bánt engem az élet, akkor visszabántom. Mert lehet, hogy éppen ezzel rugdalok bele a szomszéd Somába, Bélába vagy bárki/bármi egyébbe. És ettől ugye beindul az a láncreakció, ami miatt azt gondoljuk, hogy mások, meg a társadalom, meg a világ ilyen meg olyan, meg ők szúrják itten el nekem. Hát szóval, én úgy látom, hogy mást nem tehetek, minthogy igyekszem nem hagyni befolyásolni magam attól, hogy milyen kártyákat osztottak itt nekem úgy általában, meg konkrétan is egy adott napon egy adott pillanatban. Ah, mindegy csak közhelyeket tudok itten írni... de hát ti is tudjátok. Belső egyensúly meg pufferkapacitás... meg elengedés. Jó van, nem papolok tovább... Inkább drukkolok Somának és Somatársainak, hogy megtalálják, amit keresnek, vagy azt, amit nem is kerestek, de szembejött, és jó nekik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hm,
asszem' Soma valaszut ele allitja magat. egy szurot kapcsolt be, ami fontos dolgokat is elutasithat a kornyezetebol, sot, szuksegszeruen el kell hogy utasitson egyes kotelezettsegeket, hiszen azok is negativ ingerek, a glov pedig nem valogat, letilt minden ilyet.. Soma leult, boldog a glovval es emiatt mar nem keresi a boldogsagot 'odakinn', nincs ra szuksege, meg a vegen felborul a rend ha megprobalja.. nem hiszem el h a kornyezete boldogabb lenne ezaltal, Soma kilepett a karavan sorjabol, vagy legalabbis csak kullog utana, ugyan latjak Somat es Soma is latja oket, mosolyog rajuk, de amit mond mar nem halljak, egyesek pedig nem is akarjak hallani, kulonc lett, csak nezik mint az allatkertben a cerkófmajmot - tan Soma mar nem is ember?! minden valtozik; el fog jonni a pillanat amikor Soma mar kenyelmetlennek erzi ezt a lelassult, maganyos vanszorgast, a karavan utan kell futnia beleadva mindent vagy elfordulni es nekivagni az ismeretlennek.. ha visszamegy, a helyzete nem valtozik, sot, fognak ra emlekezni, fognak arra emlekezni h a szuron ok is fennakadtak neha, amikor pedig kellett volna Soma, h onfelaldozva segitse oket a nagy bajban - ezt ok is megtettek regen erte. lesznek akik furan neznek ra, es sose hiszik el rola h ember..
Soma annyira megszokta h illuzioban el, h mar elfelejtette mi a valosag. tudja h mi az illuzio, de azt mar nem h mi a valosag.. ha visszamenne egy felig idegen es felig ellenseges kor fogadna es onnantol 'koztuk el, de nem veluk'.. ez Somat meglepne es elszomoritana, meg ha most nem is latja ezt..
ha nekivag az ismeretlennek senki nem tudja mi var ra.. Soma ekkor mar a glovot is unja, a glov nelkul pedig egyenesen ketsegbeesett, pedig ehhez a tetthez rengeteg energiara es tettvagyra lenne szuksege..
azt hiszem Somanak egy oazist kellene talalnia ebben a sivatagban, ahol ellenne a tobbi Soma kozt.. ha visszamegy, akkor talan orok eleteben mar csak emlekezik es var, ha elindul egy masik karavan fele, lehet h ott hal szomjan..
azt hiszem nagyon leirtam szegeny Sománkat.. mind1, nem vagyok jol... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, (egy copy/paste-tel sikerült kiderítenem, hogy rövid 'ö' van a nevedben), elolvastam Thomas Nagel "What is it like to be a bat?" című szösszenetét. Amit a végén ír, az Hermann Hesse Üveggyöngyjátékára emlékeztet, illetve a következő írás egy üzenetére: http://www.erowid.org/plants/mushrooms/mushrooms_article3.shtml (konkrétan arra a szakaszra gondolok, ami úgy kezdődik, hogy "The work of Stanislav Grof, particularly...".
Én azt hiszem, hogy itt, ebben a topikban most egyáltalán nem arról van szó, mint Nagel írásában. Az a vonalvezetés ott érhetne véget, ahol az ésszerűség alázattal aláveti magát a misztikus létmegélés valóságának, ez itt pedig éppen hogy ott kezdődik, ebben a kontextusban nyer értelmet. Persze ez csak az érem két oldala; de mégis, én nem tudom elképzelni, hogy milyen progresszív lehetőségek rejlenek a Nagel által felvázolt megközelítésben. Én úgy érzem, hogy az ésszerűséghez való ragaszkodást olyan erősen posztulálja, hogy a korlátok felrajzolásán túl ezen a vonalon senki nem érhet el valódi eredményeket. Ha a megszokott ésszerűség rendszerén belül jelenik meg a korlátoltság állításának érvényessége, és így a transzcendens (a megszokott észerűség vázát adó fogalmiság vonatkozási körén túlmutató) vonatkozású fogalmiság felépítésének igazoltsága, akkor az esetleges eredmény éppen annak a közegnek a meghaladását követeli meg, amiben saját jogosultsága megjelenik. Én még mindig azt hiszem, hogy az önmeghaladás belsőként megjelenő szükségessége soha nem lehet valódi, fenntartható alapja a valódi önmeghaladásnak. Az ilyen megalapozottság visszakunkorítja az önmeghaladást az illető közegbe, és létrehozza a külsőnek tekintett belső dolog archetipikus önértelmezettségét. Hogy egy nagyon jól érthető analógiával éljek az enteogén élmények jelenségtanából: soha nem lehet feloldani, elengedni egy gondolatiságot, ha ennek az elengedésnek a motivációja csökönyösen az illető gondolatiságban nyer igazoltságot, érvényességet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | feltámadt-feheltáhámahadt!!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szia maaf
írok majd a kutyás sztoriddal meg a parádéval kapcsolatban (ott hallottam elöször rólad mikor a bogyó betett nekem)
olyan mint a djuice reklámja
kika (kgy-né) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | wyvern909
mi történik, ha mégis elalszom? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért nem szereted az egyszerű válaszokat? Feltettem egy kérdést, amire válaszolhatnál egy egyszerű, rövid mondattal akár, amivel rámutatsz arra, ami téged teljesen megnyugtat, mert tudod, hogy ilyen a lét. Te mégis lehetetlenről, spekulációról, szükségességekről, megengedhetőségekről, értelmezhetőségről beszélsz. Miért választod ezt? Úgy érzed, hogy valami dolgod van ebben? Benne? Belül? |
| | | | |
|
