 |
Legfrissebb hozzászólások (124761 - 124780)
 | |  | | | | |  | |  | | | Mifelénk a jooo zöld 3 papír sajnos...
Ezé' köll a kert... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Bombadiltoma: Nem hiszem, hogy lenne értelme azon töprengeni, hogy mi a helyes, vagy mi az élet alapvető célja. Az élet alapvető és elsődleges célja az, hogy legyen.
Az is lehet természetes, ha valaki NEM akar gyerekeket, vagy akár épp valamilyen módon a szaporodás és a fennmaradás ellen dolgozik (pl. úgy, hogy terrorista vagy népirtó diktátor).
Én a magam részéről nem foglalkozom ilyesmivel, csak teszem, amit helyesnek érzek.
Az, hogy mi itt vagyunk, már elsüllyedt költség, megtörtént, spongya rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :) Nagyon sok helyen, plázákban is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lávalám(p)aságtan... és így tovább... :)))
[Anyukámnak már fel van írva a listájára, hogy mit kell nekem vennie a legközelebbi akrámilyen napomra vagy egyéb ünnepre, vagy csakúgy :) BTW, tud valaki segíteni neki, hogy hol kapható az ilyesmi? Szívesen megkönnyíteném ezügyi fáradozásait...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát lehet, hogy most ismerős kérdéseket fogok itten feszegetni, Tala, de vajon az élet nem legalapvetőbb céljainak egyike, hogy gyermekeink legyenek és családunk? Különben én sem lennék itt, meg te sem... Ez persze determináló kérdés volt, belátom... És egy igazi kérdés-kérdés: vajon a semmibe ugorva, mindent eldobva is lehet családot alkotni, fenntartani?
Még az is érdekelne, mit is jelent pontosan ez a te lúpod?
Azért érdeklődöm behatóbban, mert vannak ismerős részletek itten számomra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hangréteken szaladni
álmunkba űrheverni-
józan időférgek
rohamai borzolják
erőm méla teknőseit
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ki tudja, kinek jobb ez, igazából mit jelent, hogy jobb?
Pusztán ráhúzni valamire egy ilyen lepedőcskét, olyan, mintha a többi részt eltakarni játszanánk:))
Keleten az őshagyomány kezdetben hasonlóképp a racionalitásra épül, Konfuciusz tanai,
majd ahogy örexik az ember, úgy száll szép lassan ki a körből, s taoistásodik elő a halálához
Na ez most összevissza van.
Nyugaton a fiatalok taoistásodnak pszichedelizálva, keleten meg mittudomén:))
A színesedés igen jót tett a zenének.
Az csak összecsobbant egy jóízűt nyelve, majd többszörösére duzzadt, ahogy bekebelezte a két,három, sok stílust:)
Audiovizualitás vizioauditás
lávalámpaságtan |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár azt mondta egyszer a kapcsolatokról, hogy ha összeáll a fiú s a lány, mindkettőnek egy része meg kell haljon, hogy aztán "ketten együtt" újraszülessenek...
Tehát lehet, hogy csak az egyik teszi ezt meg, lehet, hogy mindkettő vagy lehet, hogy egyik sem.
Sőt az is lehet, hogy időközben olyan részét veszi észre az ember, melyről nem is tudta, hogy van, s hogy annak is meg kellett volna halnia, de most már késő, s elődübörögve szétszakítja a kapcsolatot:)
Most mit lehet tenni, nemis tudom
Személy szerint mélyen be vagyok programozva gyerekkorom óta, hogy hogy is viselkedjek "A nő-vel", s gyakorlatilag lúpolom szüleim szerencsétlenségeit...
S ha hirtelen egy trip felrántja mindezt egy perc alatt, akkor mit tehet az ember?
Kilép a forgásból, hiába, hogy nem tudja, hogy hova lép ki, de ha legbelül ez dübörög, hát menni kell...
A másik idejét húzni, ki családra, kedves, civilizált, idill, szapora világra vágyik, ellentétben velem, ki mindent felborítana, eldobálna, a semmibe ugrana...
Jók ezek a körök, jól be lehet pörögni velük
Csak aztán merjünk ne jósolni
huh offtopik
exrepro-romantik |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán nem ide illik, és talán túl balek kérdés, de Jézus fogyasztott húst ? Hal, arról én is tudok, de húsról nem (vagy csak annyira egyértelmű volna...).
Na, csak mert a napfényes oldalon van egy rész a szívcsakra nyitásáról, és ott van megemlítve, hogy csak annak áramlanak tisztán az energiái, kinek a táplálkozása is tiszta, vagyis hús mentes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, én múltkor kifejtettem levélben, hogy bennem abszolút 0%-os a magabiztosság e téren - pont mióta leálltam : ) Ezért ha most egy olyan helyzetbe kerülnék, amire korábban vágytam, fogalmam sincs, hogy jól döntenék, rosszul, vagy sehogy! Vagyis jósolni sem tudok magamnak. Olyan, mintha közöm sem lenne a fikcióhoz, pedig nagyon is! Éppen ezért állok én is úgy ehhez, hogy "ha" jön az alkalom, úgyis az adott pillanat befolyásai hatására fogok dönteni, addig pedig próbálok minél kevesebbszer morfondírozni rajta, nehogy véletlenül hosszútávon próbáljam befolyásolni magam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Értem, Vegha. De esetemben néhány tényező más. 1. Kényszerhelyzet nem állhat elő (ha csak a törvény elő nem vesz), mert már nem élek együtt a mamámmal. Ilyen módon csakis az én döntésem és őszinteségem szab gatárt vagy nyit teret. 2. Az én mamámnak már nincs annyi ideje statisztikailag. Meg egyénileg sem. Volt már olyan betegsége, amibe bele is lehet halni...
De ettől függetlenül igazad van, hogy előbb magamban legyen 100%-os a dolog. Már ha lehet ilyen. Lehet ilyen? Benned, bennetek 100%-os a dolog? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy mikor lép már hatályba a rendszabályozás.
bt: szerintem amíg magadban nem tudod 100%os alapokra tenni ezt a témát, addig értelmetlen volna megosztani olyan valakivel, akiről nem tudod 100%osan, hogyan fogja levenni a dolgot.
Engem annak idején egy kényszerhelyzet vitt rá, de az őszinteség sokkal régebb óta noszogatott, pedig tisztában voltam vele, hogy nem fogják megfelelően fogadni a szüleim. De, bizony: szükség törvényt bont. Nagyon fontos volt az egész tálalása is természetesen, az pedig főleg, hogy ne a hülye tinédzser szépítő szándékát lássák a háttérben. Mindezek ellenére a (negatív) reakciójuk egy felől helyre rakta a lelkiismeretemet, másfelől erősen megingatta az irántuk táplált őszinteségemet, mert cseppet sem tűnt úgy számomra, hogy legalább az őszinteséget értékelték volna benne, holott "régi titkomat" osztottam meg velük.
Egy szónak is száz a vége: szerintem várj vele, egyikőtök sem marad le semmi halaszthatatlanról! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siph: Értem. De az csak egy dolog. Teljes valómmal átérezni meg egy másik. Akárhogy is, egyfajta várakozó állásponton vagyok. Úgy értem várom, hogy előbukkanjon a lelkemből egy inherens megerősítés. Mert az éppen most vált világossá számomra, hogy ezzel a drogos-nemdrogos dilemmával csak agyi szinten lehet foglalkozni, és most épp úgy gondolom, hogy a szokásos sztereotípiák és fogalmak mentén nem érdemes ezt tovább rágni. Amiért elgondolkodtatott, az azt hiszem az, hogy vannak hozzám közelállók, akiknek szeretnék valamit mondani. Ha azonban erről a síkról közelíteném meg a témát, azt hiszem kudarc gyanús lenne az eset (vagy legalábbis félő, hogy így túl sokáig tartana bármit is átadni, vagy nekem fogyna el a türelmem, stb.). Azt hiszem vannak olyanok, akik kellően nyitottak, így már a dilemmafázisomban is megoszthatom velük magam, de van akinek az esetében meg kell várnom, amíg már belső konfliktusoktól mentesen tudok nyilatkozni. Ha meggondolom az én esetemben a 3 évvel ezelőtti kultúrsokk (értsd fű használatának élőben első ízben való látása) után még mindig feszegetem saját belső határaimat, amit az előző 30 év felépített...
Ráadásul az ember anyját aggódásból faragták. Kérdés, hogy jó-e neki, ha elmondom? Nekem jó kenne, az világos. De hogyan döntsem el, hogy mi a jobb neki? Ha jobban ismer, de rosszabbul alszik, vagy ha kevésbé, de nyugodtabbak a éjszakái? Néha úgy érzem elpazaroljuk az időt, ami adatott, hogy megismerjük egymást, ugyanakkor az ember nem szereti úgymond feleslegesen megríkatni az édesanyját...
Egyébként azt is kell gondolnom, hogy a fogyasztás dekriminallizálása legalábbis az én dilemmámat nagymértékben lecsökkentené, meg sokkal inkább a kérdések lényegére tudnék koncentrálni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A külső-belső megerősítés az, ami felépíti, alakítja és fenntartja egy ember személyiségét. Bizonyos megközelítésből tekintve, persze. Megszoktuk, hogy megítélhetjük nagykonszenzuális viszonylatban önmagunkat, és ez a társadalmi vagy kulturális konszenzus elég megbízható, és megnyugtatóan kiforrot viszonyítási alapnak szokott bizonyulni. A droghasználat vonatkozásában, főleg az enteogének használatának vonatkozásában sajnos nem áll rendelkezésünkre ez a megbízható társadalmi konszenzualitás. Csak szubkulturális, vagy személyes, kisközösségi, illetve "inherens", szubjektív vonatkoztatás marad. A régi időkben a kisközösségi vonatkoztatás volt az erősebb, ma viszont az emberek nagy része sokkal inkább a kultúrális nagyközösség részeként definiálja magát. Egy szó mint száz, bizony ez totál bizonytalan, légneműbb téma, mint amit megszoktunk. Nehéz ügy. Valahol ez is egy próba, mint maga az enteogén élmény. A jó öreg viszonylatok nem hozzáférhetőek, és így jobban előtérbe kerül az, hogy mi jön elő belőlem, és háttérbe szorul az, amiben eleve benne vagyok. Minden a lélek manifesztációja, és ez a tézis itt jól tapintható valósággá válik. Az önmegvalósító címkézés tipikus valóságépítő mechanizmusa. Ha az embernek kicsúsznak a kezéből a kapaszkodók, akkor nem tudja saját lelkiségét a létbe helyezni, hanem kénytelen megtanulni felépíteni a létet a lélekből. Csakhogy az a felismerés, hogy nem a lét szerint való a lélek, hanem a lét való a lélek szerint, nos, egyszerűen szólván csúnya öngerjesztő parákat termelhet ki, amíg fel nem oldódik a hurok, amiben a lélek szerint való lét szerint való a lélek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Nahát... egy órája aszondja nem telt el elég idő két hozzászólásom között... gondolom az óraátállás az oka... No hátha most...]
Én még mindig nem egészen értem magát a kérdésfelvetést... pedig már ötödször olvasom el.
Az viszont van, hogy az utóbbi napokban kitört bennem az eredetileg várt, de aztán egy darabig be nem következett belső konfliktus. Akkor én most drogos vagyok? Egyáltalán mi határozza meg? Az hogy mit, hogy mennyit, vagy hogy milyen gyakran? Hogy mire használom? Hogy hogyan befolyásol? És egyáltalán, mi a fenét jelent ez az egész? És nem tévút ez? Phű... Nem tudom, ezen mindenkinek át kell esni? Át lehet egyáltalán esni rajta? Vagy ez már egy örök dilemma marad?
Jó, jó, tudom, hogy ez az egész részben a sztereotípiák miatt van... De van a dilemmának egy inherens része is... Vagy nincs? Csak hiányzik a kellő külső-belső megerősítés (pedig éppenséggel meg is lenne, de mégis...)? Szolgálhat-e (szolgáljon-e??????) ez a fórum megerősítésként?
Mondjatok valamit... (Megér ez egy topiknyitást? Vagy maradhat ebben az eklektikus topikban? Elég frequently asked egy question?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pipeslac: nekem nagyon tetszik ez a kép. Köszi...
Én azt álmodtram, hogy Gén levágatta a haját -- remélem nem abban volt a varázsereje :) Valami más is megváltozott rajuta, de arra már nem emlékszem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy mi ideát fordulunk a keleti dolgok felé, ők meg fordulnak a nyugati kultúra irányába. Azt kell hinnem, mi járunk jobban... De ez persze bonyolult. Mármint egy viszonylagos materiális jólétben a keleti filozófia felé fordulni teljesen más dolog, mint odaát a nyugati anyagi jólétre áhítozni... Úgy hiszem mi a keletből a legjobbra áhítozunk (spiritualitás stb.)... és nem tudom vajon a mi szegénységi bizonyítványunk-e, ha ők leginkább a Coca-colát meg a száguldozást kívánják innen -- fű de abszurd...
Néha nagyon szeretném tudni, vajon azért van-e így ez, mert ennyire nyomják ezeket a dolgokat, vagy mert ennyire nagy az igény e kevéssé felemelő dolgok iránt az emberben?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence:
Nekem szinte minden éven vannak hasonló tüneteim, és mindig ősszel. Az idei kb. két-három hete vonult le. A kezemről lehámlott a bőr, ennyi. Én A-vitaminos kenőccsel elintéztem...persze lehet, hogy tök különböző a bajok forrása mindkettőnknél.
Más.
Érdekelne, hogy amikor beszerzitek a könyveket, akkor van kínálat vagy azt veszitek, amit adnak? Kap valaki úgy olvasnivalót, hogy tudja, miféle fajta? Vagy mindenki megvesz minden sz_rt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Soha többet nem gépelek sötétben . |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sámánisztikus álmom volt : Álmomban az egyik közeli barátom képében meglátogatott egy nagy hatalmu szellem , ezt az alakot azért választotta , hogy kifejezze tiszta szándékát . Elvitt a parlamentbe , ahol egy pódiumon sámánok táncoltak , dobolva . Miután a sámánok mindent megmutattak nekem ami a táncal és a dobolással kapcsolatos lassan elhalványodtak a semmibe veszve , egyedül a pódium szélén fekvő díszes sámándob árulkodott tovatűnő emlékükről . Természetesen odaléptem a pódimhoz , felemeltem a dobot megcsodálva annak szép , de mégis egyszerü díszítését . Ekkor kisérő szellemem kivezetett a parlametből , átvágtunk egy szabad térségen , miközben megközelítettük a metró bejáratát . Mozgólépcsőn le , pont jött egy szerelvény , amire felszálltunk . Az ablakon kibámulva láttam a távolodó állomást . Én és a szellem a tömeg közepén , mindenhol emberek . Megpróbáltam kérdéseket feltenni a szellemnek , de se az én kérdéseimet nem hallottam se a válaszokat a minket elárasztó metrózúgás minden hangot elnyomott . A metró megállt , mi ketten kiszálltunk egy fehér hómező közepén , a szerelvény tovarobogott semmit sem hagyva maga után csak két emberi alakot egy sínpárt egy végtelen hómezőt és persze egy sámándobot . Ránéztem a szellemre megvilágosodott elmém mér nem kereste a válaszokat , mindent értettem ezért elváltak útjaink , ő jobbra ment , én balra a sínpárhoz képest . A hóban menetelve , ( ami nem korlátozott a haladásban ) elővettem a sámándobot , elkezdtem dobolni . A dob hangja felemelt a levegőbe , a magasból letekintve egy jelet pillantottam meg a hóban . A sinpár és a tőle merőlegesen távolodó lábnyomok alkotta kép egy hatalmas keresztet formázott.
Felébredtem...
Eddig kibogozott jelentések :
parlament - a sámánok szellemeinek lakhelye a szellemvilágban ,
metró - az emberi világ ( nem a szellemvilág ) ,
hómező - a szellemvilág ,
kereszt a hóban - a világegyetemet jelképezi ,
szellem - véd és kisér a szellemvilágban ,
sámánok - tanítanak .
http://www.freewebs.com/pipeslac/image/
|
| | | | |
|
