 |
Legfrissebb hozzászólások (124781 - 124790)
 | |  | | | | |  | |  | | | Siph: Értem. De az csak egy dolog. Teljes valómmal átérezni meg egy másik. Akárhogy is, egyfajta várakozó állásponton vagyok. Úgy értem várom, hogy előbukkanjon a lelkemből egy inherens megerősítés. Mert az éppen most vált világossá számomra, hogy ezzel a drogos-nemdrogos dilemmával csak agyi szinten lehet foglalkozni, és most épp úgy gondolom, hogy a szokásos sztereotípiák és fogalmak mentén nem érdemes ezt tovább rágni. Amiért elgondolkodtatott, az azt hiszem az, hogy vannak hozzám közelállók, akiknek szeretnék valamit mondani. Ha azonban erről a síkról közelíteném meg a témát, azt hiszem kudarc gyanús lenne az eset (vagy legalábbis félő, hogy így túl sokáig tartana bármit is átadni, vagy nekem fogyna el a türelmem, stb.). Azt hiszem vannak olyanok, akik kellően nyitottak, így már a dilemmafázisomban is megoszthatom velük magam, de van akinek az esetében meg kell várnom, amíg már belső konfliktusoktól mentesen tudok nyilatkozni. Ha meggondolom az én esetemben a 3 évvel ezelőtti kultúrsokk (értsd fű használatának élőben első ízben való látása) után még mindig feszegetem saját belső határaimat, amit az előző 30 év felépített...
Ráadásul az ember anyját aggódásból faragták. Kérdés, hogy jó-e neki, ha elmondom? Nekem jó kenne, az világos. De hogyan döntsem el, hogy mi a jobb neki? Ha jobban ismer, de rosszabbul alszik, vagy ha kevésbé, de nyugodtabbak a éjszakái? Néha úgy érzem elpazaroljuk az időt, ami adatott, hogy megismerjük egymást, ugyanakkor az ember nem szereti úgymond feleslegesen megríkatni az édesanyját...
Egyébként azt is kell gondolnom, hogy a fogyasztás dekriminallizálása legalábbis az én dilemmámat nagymértékben lecsökkentené, meg sokkal inkább a kérdések lényegére tudnék koncentrálni... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | A külső-belső megerősítés az, ami felépíti, alakítja és fenntartja egy ember személyiségét. Bizonyos megközelítésből tekintve, persze. Megszoktuk, hogy megítélhetjük nagykonszenzuális viszonylatban önmagunkat, és ez a társadalmi vagy kulturális konszenzus elég megbízható, és megnyugtatóan kiforrot viszonyítási alapnak szokott bizonyulni. A droghasználat vonatkozásában, főleg az enteogének használatának vonatkozásában sajnos nem áll rendelkezésünkre ez a megbízható társadalmi konszenzualitás. Csak szubkulturális, vagy személyes, kisközösségi, illetve "inherens", szubjektív vonatkoztatás marad. A régi időkben a kisközösségi vonatkoztatás volt az erősebb, ma viszont az emberek nagy része sokkal inkább a kultúrális nagyközösség részeként definiálja magát. Egy szó mint száz, bizony ez totál bizonytalan, légneműbb téma, mint amit megszoktunk. Nehéz ügy. Valahol ez is egy próba, mint maga az enteogén élmény. A jó öreg viszonylatok nem hozzáférhetőek, és így jobban előtérbe kerül az, hogy mi jön elő belőlem, és háttérbe szorul az, amiben eleve benne vagyok. Minden a lélek manifesztációja, és ez a tézis itt jól tapintható valósággá válik. Az önmegvalósító címkézés tipikus valóságépítő mechanizmusa. Ha az embernek kicsúsznak a kezéből a kapaszkodók, akkor nem tudja saját lelkiségét a létbe helyezni, hanem kénytelen megtanulni felépíteni a létet a lélekből. Csakhogy az a felismerés, hogy nem a lét szerint való a lélek, hanem a lét való a lélek szerint, nos, egyszerűen szólván csúnya öngerjesztő parákat termelhet ki, amíg fel nem oldódik a hurok, amiben a lélek szerint való lét szerint való a lélek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Nahát... egy órája aszondja nem telt el elég idő két hozzászólásom között... gondolom az óraátállás az oka... No hátha most...]
Én még mindig nem egészen értem magát a kérdésfelvetést... pedig már ötödször olvasom el.
Az viszont van, hogy az utóbbi napokban kitört bennem az eredetileg várt, de aztán egy darabig be nem következett belső konfliktus. Akkor én most drogos vagyok? Egyáltalán mi határozza meg? Az hogy mit, hogy mennyit, vagy hogy milyen gyakran? Hogy mire használom? Hogy hogyan befolyásol? És egyáltalán, mi a fenét jelent ez az egész? És nem tévút ez? Phű... Nem tudom, ezen mindenkinek át kell esni? Át lehet egyáltalán esni rajta? Vagy ez már egy örök dilemma marad?
Jó, jó, tudom, hogy ez az egész részben a sztereotípiák miatt van... De van a dilemmának egy inherens része is... Vagy nincs? Csak hiányzik a kellő külső-belső megerősítés (pedig éppenséggel meg is lenne, de mégis...)? Szolgálhat-e (szolgáljon-e??????) ez a fórum megerősítésként?
Mondjatok valamit... (Megér ez egy topiknyitást? Vagy maradhat ebben az eklektikus topikban? Elég frequently asked egy question?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pipeslac: nekem nagyon tetszik ez a kép. Köszi...
Én azt álmodtram, hogy Gén levágatta a haját -- remélem nem abban volt a varázsereje :) Valami más is megváltozott rajuta, de arra már nem emlékszem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy mi ideát fordulunk a keleti dolgok felé, ők meg fordulnak a nyugati kultúra irányába. Azt kell hinnem, mi járunk jobban... De ez persze bonyolult. Mármint egy viszonylagos materiális jólétben a keleti filozófia felé fordulni teljesen más dolog, mint odaát a nyugati anyagi jólétre áhítozni... Úgy hiszem mi a keletből a legjobbra áhítozunk (spiritualitás stb.)... és nem tudom vajon a mi szegénységi bizonyítványunk-e, ha ők leginkább a Coca-colát meg a száguldozást kívánják innen -- fű de abszurd...
Néha nagyon szeretném tudni, vajon azért van-e így ez, mert ennyire nyomják ezeket a dolgokat, vagy mert ennyire nagy az igény e kevéssé felemelő dolgok iránt az emberben?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence:
Nekem szinte minden éven vannak hasonló tüneteim, és mindig ősszel. Az idei kb. két-három hete vonult le. A kezemről lehámlott a bőr, ennyi. Én A-vitaminos kenőccsel elintéztem...persze lehet, hogy tök különböző a bajok forrása mindkettőnknél.
Más.
Érdekelne, hogy amikor beszerzitek a könyveket, akkor van kínálat vagy azt veszitek, amit adnak? Kap valaki úgy olvasnivalót, hogy tudja, miféle fajta? Vagy mindenki megvesz minden sz_rt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Soha többet nem gépelek sötétben . |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sámánisztikus álmom volt : Álmomban az egyik közeli barátom képében meglátogatott egy nagy hatalmu szellem , ezt az alakot azért választotta , hogy kifejezze tiszta szándékát . Elvitt a parlamentbe , ahol egy pódiumon sámánok táncoltak , dobolva . Miután a sámánok mindent megmutattak nekem ami a táncal és a dobolással kapcsolatos lassan elhalványodtak a semmibe veszve , egyedül a pódium szélén fekvő díszes sámándob árulkodott tovatűnő emlékükről . Természetesen odaléptem a pódimhoz , felemeltem a dobot megcsodálva annak szép , de mégis egyszerü díszítését . Ekkor kisérő szellemem kivezetett a parlametből , átvágtunk egy szabad térségen , miközben megközelítettük a metró bejáratát . Mozgólépcsőn le , pont jött egy szerelvény , amire felszálltunk . Az ablakon kibámulva láttam a távolodó állomást . Én és a szellem a tömeg közepén , mindenhol emberek . Megpróbáltam kérdéseket feltenni a szellemnek , de se az én kérdéseimet nem hallottam se a válaszokat a minket elárasztó metrózúgás minden hangot elnyomott . A metró megállt , mi ketten kiszálltunk egy fehér hómező közepén , a szerelvény tovarobogott semmit sem hagyva maga után csak két emberi alakot egy sínpárt egy végtelen hómezőt és persze egy sámándobot . Ránéztem a szellemre megvilágosodott elmém mér nem kereste a válaszokat , mindent értettem ezért elváltak útjaink , ő jobbra ment , én balra a sínpárhoz képest . A hóban menetelve , ( ami nem korlátozott a haladásban ) elővettem a sámándobot , elkezdtem dobolni . A dob hangja felemelt a levegőbe , a magasból letekintve egy jelet pillantottam meg a hóban . A sinpár és a tőle merőlegesen távolodó lábnyomok alkotta kép egy hatalmas keresztet formázott.
Felébredtem...
Eddig kibogozott jelentések :
parlament - a sámánok szellemeinek lakhelye a szellemvilágban ,
metró - az emberi világ ( nem a szellemvilág ) ,
hómező - a szellemvilág ,
kereszt a hóban - a világegyetemet jelképezi ,
szellem - véd és kisér a szellemvilágban ,
sámánok - tanítanak .
http://www.freewebs.com/pipeslac/image/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Indiában ez a mainstream. És nagyon sok ilyen filmet csinálnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | DeadMan, engem érdekelne. Fel tudod tenni valahova?
A napokban láttam indiai popvideoklippeket. Hihetetlen, egyfajta gyermeki őszinteség, indiánszökdelés a szeretett hölgy körül, mellette meg igen erős globalizácóbeszivárgás. Általános elemek: pepsi cola (nagyon szemérmetlenül reklámozva), motoros szágudás és olyan fejingatások, csípőmozgások mintha önmagukat akarnák parodizálni. A filmek...ugyanez.
Nagyon szórakoztatóak, de elkeserítő is egyben. Azért gondolom nem ez a mainstream Indiában.
Ez egyébként nem pszichedelikus... |
| | | | |
|
