 |
Legfrissebb hozzászólások (124861 - 124880)
 | |  | | | | |  | |  | | | Azt hiszem, ilyesmi csak akkor történik, ha egy kapcsolatból idővel eltűnik valami, amire viszont az ember továbbra is szomjazik.
Mondjuk lehetne ezt a valamit tűznek nevezni. A tűz fontos dolog. És ha az ember egyszer megint kap egy lehetőséget, hogy lángoljon, akkor minden porcikája kívánni fogja, gyakran még úgy is, hogy az esze teljesen tisztában van a destruktív következményekkel.
Én ezt az emberi vonást nagyon szeretem, és szomorú lennék, ha nem lenne. Nekem ez olyan, mint az Isten elleni lázadás (ez az, ami emberré tesz :-) De tudom azt is, hogy mindig, amikor így döntök, a pusztulást táplálom, és újabb béklyókat kötözök magamra. És akkor azt mondom: úgy legyen. És ugrok. :-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egyébiránt nem értek egyet Popperrel. Szerintem fajfenntartás szempontjából indokolt a monogám kapcsolat. Közhely,de egy embergyerek igen hosszú idő után lesz önellátó, addig bizony sok dolot kell neki biztosítani. Viszont túl sokáig élünk manapság. Talán ezért olyan gyakori a gyerekek "kiröppenése utáni" válás?
Abban egyetértek, hogy szellemileg nem szabad/lehet kisajátítani vkit.
Mindenki úgy tegyen, ahogy szeretné, hogy vele tegyenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindenkinek köszi a hozzászólásokat. Mindenesetre már azért sokkal jobban érzem magam, legalább elmondtam.
Az érdekes ebben az egészben az, hogy valahol mindenki talán érzi, hogy ez lenne a helyes hozzáállás, de a világban ehhez nagyon sok mindennek kéne változnia. Hisz a nyitott házasságról is több rosszat hallni, mint jót. (Bár az kissé más tészta nagyon sok esetben.) Valaki azt mondta nekem, hogy ez az egész nem hangzik rosszul, de emberek maradnánk, ha így élnénk? Az emberlétünkhöz vajon hozzátartozik a birtoklás, a féltés is, vagy csak ránk rakódott? Tán az utóbbi...
Vajon mi járhat az ő párja eszében? Ő is tudja, hogy van valami közöttünk, de ahányszor találkozunk, csak mosolyog. Annyira bízik a párjában, hogy nem lép át semmit, vagy ő már eljutott erre a szintre? És lehet, hogy az egészből csak ő jön ki úgy, hogy élvezte az egész szitut.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :-)
én már csináltam ilyet... igaz, nem voltam már szerelmes a lányba. és nagyon jó volt azt érezni, hogy megbízhat bennem, olyan teret nyitok neki, amiben bármi megengedett.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok! :))
Online áruházból rendelt már valaki spórát?
gondolok én itt a http://smartbotanics.com
Vagy más?Tapasztalatok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, mert "abszolút irreális" az, hogy Te légy ilyen megértő :)
(Csak megszólalt a feminista énem -jó mélyről-, mert itt csak többnejűségről, meg elnéző feleségekről van szó. Holott... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az igaz, hogyha megint jön egy másik, akkor ez nem megoldás. De így hirtelen nem tudtam jobbat. Lehet, hogy a te esetedben a szembenézés lenne a megfelelőbb. Egyébként nagyon megérintett, amit a párod mondott. Néhány hónapja pont azt mondtam valakiknek, hogy én olyan kapcoslatot szeretnék, ahol ha a másik vonzódik valakihez, azt elmondja. Magától. Real-time módban (azaz nem utólag). Hogy ez olyan természetes lenne, mint hogy levegőt vesz. Ha valakivel ennyire félelemmentes a kapcsolat, akkor talán még az én kis földhözragadt lelkem is azt tudná mondani, hogy menj, nézd meg a dolgot, ha úgy alakul, járj utána. Nem mondom, hogy nem leszek szomorú, de ha mi így tudunk létezni, akkor az fontosabb mindennél. Még annál is, hogy esetleg el is veszíthetlek... Bár ha így tudunk létezni, akkor lehet, hogy értelmét is veszíti ez ez elveszthetlek dolog.
Hát szóval én példaértékűnek tartom, ahogy ez nálatok van Biga. Akkor is, ha nehéz most neked...
Ha rajtam múlik nem hal meg ez a topik... Biga, várom szeretettel és érdeklődéssel a továbbiakat... És tök jó lenne, ha a párod is írna ide, legalábbis engem érdekelne... És a legjobbakat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: pontosan így van. Ezért mondtam, hogy ez nem könnyít meg semmit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: de, nekem pontosan ilyen irreális elképzelésem van a dologról. Csakhogy ehhez olyan fejlettség szükséges az összs érintett részéről, ami távoli álom. Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság. Ugye a zsíros egó tulajdonságai :-) És itt ugye sok résztvevő van...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Asszem, a feleséged helyében én is azt mondanám, hogy "feküdj le vele nyugodtan". De amíg távol vagy, vele vagy, biztos sírnék nagyon. Fájna, hogy nem vagyok neked elég jó, még akkor is, ha tudnám, hogy ennek van alapja. Az agyam elismerné, amit csinálsz, a szívem pedig megszakadna.
Vagy valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: ide már lassan bármi passzol! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Teljesen elvetett, abszolút irreális elképzelésem az ideális kapcsolatról, amelyben a feleség ilyen szituációban teljesen együtt tud érezni a férjével, és drukkol neki, hogy olyan mélységekbe jusson a nővel, amilyenbe csak tud. Egy feleség, akinek hazatérve el lehet mesélni (részletesen), hogy mi milyen volt, hogy működött, és úgy mesélni, hogy ő is átélhesse az egészet. És aki örülne neki, tiszta szívből.
Van ilyen?
Talán ez lenne az önzetlen szeretet... :-)
(szükséges a kisajátítás ahhoz, hogy teljes lehessen egy kapcsolat?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: azért inkább szellemi ez a kapcsolat. De ha fizikailag is ott vagyunk mindketten valahol, létrejön valami más is. De ha telefonon beszélünk (kétszer volt, semleges témában, szóval nem titkos telefoncsevely), már a hangunk is nagy hatással van mindkettőnkre. Lehet, hogy egyszerűen csak nem szabad találkoznunk személyesen többet. Mindig akkor súlyosbodnak a dolgok...
Szerintem illúzió, hogy a párunk mindenben a párunk. Sajnos nekem ez a tapasztalatom, holott egyik lányt sem szerettem kevésbé, elfogadtam olyannak őket, amilyenek. Nem az a cél, hogy magunk képére alakítsuk őket, nem az a cél, hogy mindenben minket segítsenek, ellenkezőleg, szerintem a kapcsolat célja, hogy kiteljesítse a másikat, anélkül, hogy befolyásolná. Hogy engedje, lehetővé tegye a kiteljesítést. Természetesen jól esik, ha a párod tud segíteni, megért, közös témák vannak - de az, hogy mindenben egyek legyünk, az nagyon kivételes esetekben van. Ez vagy összejön, vagy nem - de ezt hajszolni az egész életben? Nem tudom.
Bemásolom ide Popper idézetét. Nem kell vele mindenben egyetérteni, de azért van benne némi igazság.
"Van egy szemlélet, amely az érzelmeket valamiféle mennyiségnek tekinti, és azt hiszi, ha másnak is adnak belőle, neki kevesebb marad. Én azt gondolom, hogy a szeretet nem csökken, ha adunk belőle. Senkiben sem merül föl, hogy ha egy anyának több gyerekeke van, kevésbé szereti őket, mint ha csak egy. Miért lenne ez másként a férfi-nő kapcsolatban? Miért érzi úgy a legtöbb nő és a legtöbb férfi, hogy a harmadik megjelenésekor tőle elvesznek valamit? Nos, szerintem azért, mert társadalmunkban a szerelem egyet jelent a birtoklással. Márpedig a birtoklás nem tűri a megosztást. Ő az enyém, és nem adok belőle. A birtoklásban azonban mindig van valami szorongás, az elvesztéstől való félelem, féltékenység. Örök aggodalom, hogy jön egy másik, aki jobb, szebb, fiatalabb, gazdagabb, és elveszi azt, ami az enyém. Benne van az előre feltételezett vereség, a kisebbrendűségtől való félelem. És ez mérgezi a kapcsolatokat. Holott elvárható-e egy embertől, hogy ő legyen a minden, ráadásul életfogytiglan? Egyszerre legyen tökéletes szellemi társ, erotikus vonzerő, lelki vigasz, anyagi biztonság, kaland. Elvárhatjuk-e egy másik embertől, hogy ne legyen öröme rajtunk kívül? Betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember minden boldog percét? Természetesen nem. Ha erre törekszünk, akkor a kapcsolat börtönné válhat, hazugságokkal és lázadó fantáziákkal telítődhet. Társadalmunk mégis úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, ez megmérgezi az életét. A mi közgondolkozásunk nem tűri a többes kapcsolatot. Ez azonban nem volt mindig így. Senki nem csodálkozik azon, hogy a bibliai időkben Jákob a testvérpár Leát és Ráhelt vette el feleségül, s két szolgálót tartott ágyasaként. Ráadásul az asszonyoktól született gyerekek egyenrangúak voltak. Az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Persze nem vagyunk egyformák. Vannak monogám és vannak poligám igényű emberek. S ez nemtől teljesen függetlenül így van. Az lenne jó, ha őszintén élhetnénk. Az lenne jó, ha a közgondolkodás megengedné nekünk, és mi is megengednénk egymásnak, hogy ha úgy alakul, megszerethessünk valaki mást is, valakiben valami mást is, miközben továbbra is megadjuk egymás számára mindazt, amiért a szerelem, később a szeretet megfogant. Lehetséges ez? Persze, hiszen, mint láttuk, a szeretet nem lesz kevesebb attól, ha másnak is adunk belőle. Azt gondolom, ha így tennénk, ez semmivel sem lenne erkölcstelenebb, mint az, amikor a hűséges férj a feleségét simogatja, miközben valaki másra gondol."
(Dr Popper Péter író és pszichológus)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom, passzol-e ide, de talán igen:
"Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról." /J.R.R. Tolkien/
(most írta ki a bölcsesség-generátor)
most meg ezt:
"Nincs kivétel a szabály alól, hogy mindnyájan szeretnénk kivételek lenni a szabály alól." /Malcolm Forbes/
Lehet, hogy a Daath látogatóinak szellemi színvonala és a megjelenő idézetek "adekvátsági foka" között van valami rejtett összefüggés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: igen, ez egy jó ötlet, az érdekes az, hogy ezt ővele is mebgeszéltük. Ő hosszasan faggatott a határokról, a határaimról, és hogy ki hozza létre őket. Csak tudod a sövénnyel az a baj, hogy könnyű átugrani! :-) A falnak meg csak fejjel lehet menni... Ti nem ismeritek a páromat, de ő mosolyogva azt mondta, hogy akár le is feküdhetsz vele. Nos, persze ez nem könnyítette meg a helyzetemet, sőt. Szóval ilyet biztos nem tennék. Ha meghal is a topic, mondjuk egy hónap múlva beszámolok, mi történt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Én azt hiszem elkerülném a lányt. Nagy ívben. És remélve, hogy akkor elmúlik a dolog. Jobb híján ezt tenném... "
...és majd jönne egy másik.
Itt, ha jól értem, "szellemi vonzalom" is van, akkor pedig vmi mégis hiányzik a másik kapcsolatból?
Hadd dédelgessek olyan képzeteket magamban, hogy létezik ember, aki mellett fel sem merül ilyen!
Most komolyan, nekem a barátaim emberek, nem fiúk vagy lányok.
Biga, nem akarlak elkeseríteni, de Siphersel ellentétben, én eddig csak barátságok végét jelentő szexről hallottam. Mert valaki elkezdett nem megelégedni a "barát" szereppel.
(No persze ezek inkább nők voltak, mint férfiak. ;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hi!
Biga: ha túlzottan kinyílsz és a másik is ezt teszi akkor elkerülhetetlen hogy közelebb (talán túl közel) sodródjatok egymáshoz. én azt tudnám javasolni hogy ha kezd "veszélyessé válni a helyzet akkor gondolj a párodra és hogy menniyre is szereted és hogy mit szólna ha lenne is a dologból vlaami. akkor ez kicsit lehűt...legalábbis nekem bejött. Egyébként ha nem várfalat hanem kicsi "sövénykét" építesz kettőtök közé akkor az annyira nem is zavaró és mégis van ami kettőtök között áll.
remélem segítettem (és nem hal meg a topic a hozzászólásom után)
üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Például ha eljön az az idő, hogy a "szellemi tápláléknak" konkrét, érzékelhető íze lesz, akkor a Biblia szavait valószínűleg mannaként fogjuk kajálni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 50: nem állítom, hogy nicnsenek hihetetlen mélységű tanítások a Bibliában. De a legtöbb ember szó szerint próbálja megtartani, amivel sokkal nagyobb kárt okoz magának. Kevés ember van, aki a mélyére tud nézni. Jézus vajon jónak látta, hogy leírják minden szavát? Én nem hinném. Jól tudta, hogy ahogy leírják, romlik, ahogy intézményt csinálnak belőle, tovább romlik...
És arról ne is beszéljünk, hogy vajon mostani életünkben mennyi dolog fér bele azokba az elvekbe, melyet a Biblia tartalmaz? Hogyan ismerhetjük meg valódi önmagunkat, ha ismét csak tartani akarjuk valamihez magunkat, ahhoz hogy ez így igaz, legfeljebb nem értjük? Miért ugrottunk akkor fejest a szabadságba, a pszichedelikus világba, ha még mindig csak előírásokkal tudjuk elképzelni a világ megismerését? Isten megismerését, aki még Jézus szerint is bennünk lakozik?
A Biblia önmaga állítja: hasznos a tanításra, hogy jobb legyen az Isten embere. Ennyi! |
| | | | |
|
