 |
Legfrissebb hozzászólások (125031 - 125040)
 | |  | | | | |  | |  | | | Volt valaki cöxponon? Nem láttam ismerőst...
Különben kellemes volt, nem teljesen a sziget feeling, de határozottan kellemes. A Trigrad, meg megint teljesen lenyűgözött. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | cellux: Eszement jó film volt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Amúgy elég hülye zenmester lehetett, az én tanítóm szerint egy Buddha megölése azonnali pokolba kerülést von maga után.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Öld meg a Buddhát!" /zenmester/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Drága Siphers, ne érts félre, nekem nagyon tetszik, amit írsz. Pont azért vetettem fel neked ezeket a könyveket, mert szvsz sok közös gondolatotok van. Lehet, hogy tetszene neked. Nem tudom. Csak ajánlottam.
Nagyjából egyetértek azzal, amit írtál. Bár néha nehéz megérteni, amit írsz, de megéri. Lehet, hogy én is csak azért olvasok, hogy a könyvekben, mint tükrökben megtaláljam az én gondolataimet. Vagy kikerekednek vagy nem :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, nem tudom, hogy mennyire tudom, tulajdonképpen mit jelent az, hogy "add oda az életed a Krisztusnak, és megszabadulsz". De amennyire ismerem a kereszténységet, és amennyire ismerem magamat, ez valóban egy bámulatosan tömör, és mindent magában foglaló megfogalmazása annak, amit én hiszek. A kereszténység olyan mély dolog, hogy nem jutna eszembe egzakt értelmezéseket adni, de nekem, magamnak van egy elképzelésem a szentháromságról, és ezzel az elképzeléssel lelkiekben is elvagyok, és a keresztény tanítás szerint valónak is tartom. Isten egy. Én személy szerint az ember az Atyában valóságát nevezem Krisztusnak. Ez által nyílik meg a Lélek csatornája, Őáltala jön létre a visszacsatlakozás, és Őáltala telik meg az ember a Teremtő életadó erjével, és válik annak valódi megvalósulásává. Nagyon fontos, hogy a Krisztus nem az ember része, hanem az egy Isten egy "arca", mert a Krisztus bizonyos értelemben nem más, mint az ember teremtettségének makulátlan volta, amit ha emberi dolognak tekintünk, az elszigetelő hurkot képez. Az, hogy Krisztus egy személy, és nem egy aspektus, vagy ilyesmi, az kábé pont ugyanezért fontos. Én úgy hiszem, hogy nagyon fontos, hogy a Krisztusnak adom oda magamat, és így kapom meg a Szentlelket, mert különben könnyen elobjektivizálhatnám az Atyát, aki pedig nagyon-nagyon "transzcendens" személy. Én sokszor látom, és sokat nyafogok amiatt, hogy az emberek elobjektivizálják a Teremtőt, és jobb kezükkel megragadják, bal kezükkel meg odaadják magukat neki. Ez "Isten megtapasztalása", meg ilyenek... A Krisztus jelenvaló dolog, de az Atya nem az. Az Atya jelenvalósága mindig illúzió, saját képzetem istenítése, bálványimádás, ami az önérvényűség hurokjában elszigetel a Forrástól. Ez az "eredendő bűn" nevezetű elszigeteltség, amiből egyedül a Krisztusban van menekülés, mert a Krisztus a kapocs, a valódi, nem-illuzórikus visszakapcsolódás záloga.
De Biga, ez csak egy fajta teológia, én meg nem vagyok próféta. Misztikus valóságot pakolok szavakba, és ha ezt holnap újra megfogalmaznám, akkor lehet, hogy egészen másként fogalmaznám meg. Ez valószínűleg csak arra jó, hogy fel lehet tenni a polcra, és akkor föl van téve a polcra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szélfi (a 15-ös hozzászólásodra), igen. Én is így gondolom. Ha lelki kérdésekről van szó, akkor a valódi kommunikációban a szív szól a szívhez. A szavak csak eszközök. Ha a szavak valósága öncélúvá válik, és nem alázatos közvetett megvalósítója a szív irányultságának, akkor csak a szavak szólnak a szavakhoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szélfi: ez a történet nekem nagyon sokat mond/jelent. Köszönöm.
:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostanában probálom mérsékelni a naponta elfogyasztott cigaretták számát, és arra jutottam, hogy a nikotin-függöség része a dohányzásnak nem olyan veszélyes. Egy hétvége alatt, ha nem gyújtok rá, kisebb-nagyobb nehézségekkel /szédülés, idegesség/ megszünik a fizikai rész. Ekkor már nem kívánja az ember - legalábbis én - a cigarettát, egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül amiben jo ideje - esetemben kb. 3 éve - *mindig* rágyújtott. A villamosmegállótól átsétálni az egyetemig, evés után, minden óra után, stb ..., nyilván minden dohányosnak megvannak ezek a helyzetei amiben sokkal inkabb úgy érzi, hogy rá kell gyújtania.
A lelki részét úgy próbálom kikezelni magamból, hogy csak naponta 3-4 szálat szívok el, és azokat teljesen atipikus helyzetekben, mindig magára a cigarettára koncentrálva, és nem szinte láncban tetszőleges tevékenység mellé.
Egyébként az a 3-4 szál kb. annyira durva mint életem első szál cigije.
|
| | | | |
|
