 |
Legfrissebb hozzászólások (125181 - 125190)
 | |  | | | | |  | |  | | | Irodaház második emelete. Leguggoltam egy kolléganőm mellé a földre, nézem, mit csinál a számítógépe. Egyszer csak megakad a szemem a plafonon elhelyezkedő neon lámpatesten. Nincs felkapcsolva, viszont valamiféle tükörként funkcionál, és a fény nagyon érdekes interferenciajelenséget produkál rajta. Kicsit fraktálszerű, középen a yin-yang folyik és alakul egymásba.
Aztán mozgatni kezdtem a fejem előre-hátra és így animálni is tudtam az egészet. Ki-be, ki-be... Azt is gondoltam, hogy föl kéne venni.
Meg ahogy a méz folyik a csuporból kifelé.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | KEdves Siphers mester!
Inkább itt folytassuk a Zindexen elkezdett (?) beszélgetést. Szerintem nem a keresztény világban érdemes ezt keresned, mert minden látszat ellenére a Biblia nem sokat foglalkozik a halál utáni dolgokkal. Ha mégis valamiféle Isten létét nem kizáró magyarázatot keresel, nekem nagyon bejött anno a Beszélgetések Istennel (N.D Walsch, Édesvíz) trilógia felfogása a kérdésről. Ezt látszik tükrözni/ismételni/újrafelalálni a most megjelent "Mit keresett Isten a nappalimban" álkülföldi könyv is. Röviden így tudnám összefoglalni a mondanivalójukat:
A halál után több választásod van. Először is, a halál után mindenkinek az a világ jelenik meg, amit életében elképzelt, aki hurikkal teli mennyországot, annak az, aki pokolt, az ott találja magát. De mivel a lélek/Létező hamarosan felismeri, hogy mindez illúzió és a földi világ alatt felszedett elvárásokból áll, hamar rájön a Létezésének végtelenségére. Itt jönnek a valódi választások:
- tovább létezni a mennyországszerű létezésben, ahol a teremtés azonnali - A la "Csodás álmok jönnek"
- feloldódni az Egységben/Nirvana. Ez az állapot, bár a célnak tűnik nem az, hiszen az élet Változás, tehát a Létező túl "sokáig" nem tartózkodik a Nirvánában, mert életének célja a fejlődés és itt nincs Személyisége - tehát ez inkább egyfajta feltöltődés a vélt cél állapot helyett
- visszaszületés a Földre vagy teljesen más lét, akár idősíkokra - azaz mivel az időnek a halál után nincs szerepe, vissza lehet születni a középkorba is. Ez megvalósulhat a további fejlődés eszközeként (új tapasztalások, élethelyzetek), vagy tudatosabb Létezők mesterként, tanítóként születhetnek vissza.
Ezek az elképzelések alapján is létezik egy végső Igazság, ahová a Létezők eljuthatnak. Ha ezt elérték, újrakezdhetik az egészet, tiszta lappal egy teljesen más létsíkon. Bár ez kissé lehangoló lehet (örök kerék), de legalább változatos.
Istent a két elképzelés kissé másképp látja, de mindkettő egészen távol van a kereszténység Istenképétől. Walsch szerint Isten a körülhatárolt személyiségekké robbant Isten, aki bennünk él, de megőrizte tudatosságát és rendelkezik az összes életforma tapasztalatával - ez Isten "eledele". Azért létezik általunk, hogy tapasztalást szerezzen az önmagáért való tudás helyett. Ebből az is következik, hogy Isten is állandóan változik és valóban nincs helye a jó és rossz megkülönböztetésének - ez a szétrobbant kis tudatok találmánya. A végén, ha "összeérünk", egyesülülünk Istennel, akkor kezdődik elölről - jön a Nagy Reccs, aztán a Nagy Bumm.
A másik könyv is hasonlóan gondolja, de szerinte nincs Istennek külön személyisége, egyszerűen a Létezők eredője és semmi több.
üdv,
Biga
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és az együttérzés hol marad? :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
Szerintem egy kérdést csak akkor tarthatsz provokatívnak, amikor az már beakadt valakinél, és nem a feltevésénél. A beakadás így nem a kérdéstöl függ, hanem a kérdezettöl. Ha egyvalakit is zavar a kérdés, akkor már lehet provokatívnak tekinteni? Mert ilyen alapon bármely kérdéshez lehet legalább egyvalakit találni, akit zavar. Ez a kérdezö és a kérdezett viszonyától is nagyban függ; személyes elöítéletek alapján ugyanaz a kérdés lehet provokatív vagy semleges vagy akármi a kérdezett számára. Ha egy pap kérdezi ugyanezt, mint én, akkor biztosan nem lesz letámadva (persze ö rögtön válaszolt is volna rá a saját értelmezésével), szóval nagyon kontextusfüggö dolog ez a provokativitás és így nem veszem magamra.
Gyakorlatilag eddig itt mindenkire rávertetek, aki Jézust valamilyen tudatmódosítóval merte összefüggésbe hozni (LSD, hasisolaj, bor). Amikor másodszorra általános formában tettem fel ugyanazt a kérdést, akkor nem volt baj. Ha a keretrendszeretekkel csak akkor szabad megkonkretizálni valamit szemléltetésképpen, ha az a valami beleillik a keretrendszeretekbe, akkor szerintem felesleges a keretrendszert felhasználni a beszélgetésben, mivel nem ad semmi újat a témához, csak önmaga erösítésével foglalkozik.
Ha valaki nem képes egy gondolatot általánosságban és érzelemmentesen _is_ felfogni, hanem helyette leragad a konkrét szavak által kiváltott automatikus érzelmi reakcióinál és visszatámad, akkor annak üdvözöltetem a programozóját... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Húhhúúú emberek ez aztán a kedvcsináló!! :)
Múlthéten voltqam yetin és ott is nagyon bejött a chill terem (is) :) és most ugyanez mindenféle filmel meg vizuállal?! Ott leszek :)))
Viszontlátásra!
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kegyelem lényege, hogy nem kell kiérdemelni."
Amen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén és PC: tökre szeretném elsikálni ezt a dolgot köztetek, de nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy néhány szó erre elég. Mindazonáltal lenne néhány szavam, hozzátéve persze, hogy mindez szigorúan szvsz.
Gén: neked azt mondanám, hogy én látom mivel hozol ki a sodrukból egyeseket. Ha pl. így kezdesz egy kérdést, hogy "Vajon miért nem zavar senkit hogy..." -- nos, ebben van valami provokatív. Itt konkrétan azok számára lehet, akiknek Jézus nem csak egy a guruk és próféták sorában. Sokunk negligálni tudja a kérdés provokatív aspektusát, de van akinél ez beakad. És ez nem fantázia, csak annyi, hogy adott embereket érzékenyebben érintenek bizonyos témák, illetve bizonyos témák profanizálása.
PC: neked meg azt mondanám, hogy ha erőteljesebb érzelmeket vált ki belőled Gén, akkor talán az lenne a jó, ha ezt mondanád el. Az eredeti kérdés tárgyalásába beleszőtt visszaprovokálás, vagy a másik minősítése a konfliktus fenntartását eredményezi.
Cselekedjetek belátásotok szerint, de azt gondolom mindenki életébe fényt hozna itt, ha megoldást találnátok.
bt, aki békebírónak képzeli magát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ..hm, viszont miutan megtettem mar nem tunik rossz otletnek. sallalalalala :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy számnak és az ellentettjének az abszolút értéke ugyanaz, pozitív.
Mondjuk, a pozitív az, amit felfogunk, jelenlévőnek érezünk.
Tegyük fel, hogy valamit gyűlölök.
Akkor a gyűlöletnek és elenntettjének (szeretet) az abszolút értéke a gyűlölet lenne?
(Végülis, a pólusok felcserélhetők......) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "-Mit csináljak, ha tudom egy mémről hogy az, de nem vagyok benne biztos, hogy tovább kéne adni?
-Semmiképp sem ezt! Honnan tudod, hogy mém?
-Hát hogy tovább szeretném adni
"
|
| | | | |
|
