 |
Legfrissebb hozzászólások (126131 - 126140)
 | |  | | | | |  | |  | | | [ az 'il' jelen esetben nem fosztokepzo? :) ]
maaf, aki mostmar tenyleg maszik alukalni
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Képzeljétek el, ha a csapból is LSD folyhatna... hol lenne akkor a szertartás? Az alkalom? Az ünnep? A misztérium?
Tudja fene, lehet, hogy pont jól van az, hogy nehéz a hozzáférés...
bt, aki illumninált (de azért nem annyira, hogy saját intuíciójára és egy latin szótárra hagyatkozva megállapítsa, hogy az illuminatus melléknév jelentése "megvilágított, világos, fényes, dicső"... meg annyira sem, hogy rá ne ébredjen, hogy a növényeket lengető szelek és Vivaldi számára mindig "világítanak"... csak helyesírni nehéz, meg döntést hozni a RENDBEN gomb megnyomásáról...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vannak netes "szerepjatek-utanzatok", de altalaban nem art szemelyesen (lelekben is, nem csak testben :P) jelen lenni. Vannak fanatikusok, akik bizonyos tipusu szerepjatekokat beoltozve, korabeli fegyverekkel, megfelelo helyszinen jatszanak, de altalaban ugy nez ki, hogy a jatekosok es a meselo kenyelmesen elhelyezkednek valahol, kezukbe vesznek nehany futurisztikus kinezetu, leginkabb egy Borg kocka es az Enterprise-D keverekere hasonlito sokoldalu dobokockat, pairt, tollat, es ugy jatszanak.
A karaktered tulajdonsagainak nagy reszet veletlenszeruen kell meghatarozni, aztan ezeken lehet "finomitani" ugy, ahogy szeretned, es vannak "fix" ertekek, pl. egy torpe mindig alacsonyabb, mint egy berhaz meretu terminator... ;) A leglenyegesebb osszetevo viszont a jatekos, ugyanis menet kozben csak rajta mulik, hogy a karakter melyik adottsagot hogy hasznalja ki, es persze a jatekos gondolkodasmodjat a karaktere is orokli. :P
Egyebkent olyasmi az egesz, hogy van egy "meselo", aki ismeri az tortenet veget, es neki kell "vegigvezetni" a csapatot a celig. A jatekosok, meglepo modon, altalaban szoban kozlik, hogy mikor mit csinalnak. A csapat tagjai menet kozben barmit megtehetnek, a kovetkezmenyeket a meselo talalja ki. A szabalyoktol el lehet (es neha el is kell) terni. Tulajdonkeppen olyan, mint a "kaland jatek kockazat" konyvek (a "lapozgatos" konyvek), azzal a kulonbseggel, hogy itt nincsenek behatarolva a lehetosegeid azaltal, hogy elore elkeszitett lehetosegek kozul kell valasztanod.
Diohejban ennyi. Regen jatszottam mar, es nem voltam "hardkor gemer", ha valamire nem jol emlexem, akkor javitsatok ki!
Ha jovo tavasszal talalkozunk dbben, akkor mindenkeppen jatszani kene egy keveset... mondjuk 3-4 napot... ;)
maaf, aki startrek elvonasban szenved
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma érdekes flashem volt. Bár nem tudom, klasszikus flash-e, mert miután észrevettem, már magam is elő tudtam idézni ezt a kék szikrázást, amit a napfény és a kékes színű napszemüvegem hozott létre egy csésze teában, ha valamivel megzavartam a folyadékfelületet (pl. egy citrom cseppjeivel). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt már megértettem, hogy nem könnyű elmagyarázni ezt a szerepjáték dolgot laikusoknak, de mégis, nem próbálná meg összedióhéjazni valaki? Szóval vannak, benne a szabályokkal. Ezt értem. De a gyakorlatban hogyan történik meg a szerepjáték megvalósítása? Pl. személyesen jelen kell lenni mindenkinek, vagy URL is lehet játszani? És ha elkezdődik a játék, olyan mint egy színi előadás, vagy inkább díszletek/eszközök nélküli rádiójáték? Aztán pl. mennyire forgatókönyv a szabálykönyv, illetve menyire csak azt mondja meg, hogy egy adott karakterre mi jellemző, mire képes stb.?
Szóval? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az a durva hogy ahelyett hogy az emberiség csökkenteni próbálná ezt az ellentmondásoktól terhes tevékenységét, inkább növelni látszik. A halódó ideológiák kapkodó haláltusájukban azt csapnak agyon akit érnek... remélem gyorsan le fognak tűnni ezek az önnyugtató, humánegoista ideológiák amik az állatkísérletek etikai alapját adják. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudom. De ezt az értéket nem akarom több élőlény halála árán tovább növelni. Elég. Ebből is, Mengeléből is elég volt annyi. Ilyen áron én nem vagyok kíváncsi új dolgokra... őszintén sajnálom hogy más meg igen (Gén most nem rád gondolok), ráadásul az egészet az én javamra próbálja írni... :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Samsara!
Bízz! Mosmár én is bízok! Ma +in sodortunk itt egy koleszossal, és QRvaJó!
Egy kis szifonnal megspékeltem!
Ááá, nemlesz semmi gáz, már nagyon-nagyon várom!!!
Bízok!
Szia!*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvasom a könyvet... Érdekes módon (legalábbis számomra érdekes módon) végül is egyáltalán nem a drogokon gondolkodtatott el -- számomra a könyv alapgondolata azonnal elfogadható volt, ezért is gondoltam úgy egy darabig, hogy minek is olvassam végig... Persze sok újat olvasok benne, úgyhogy örülök, hogy végül is nekivágtam (bár a szövegezés kissé "amerikásan béna"... és lehet, hogy ezen az sem segítene, ha eredetiben olvasnám). Na szóval, amin elgondolkodtam -- már nem először --, hogy nekem mennyire hiányoznak a szertartások, úgy általában. Hogy a szertartások azért is jók, mert összekötnek a múlttal, és nem olyan "gyökértelen" az ember. Merthogy én sokszor érzem magam gyökértelennek (pl. éppen ezért elhatároztam, hogy felkutatom a családfámat -- bár lehet, hogy ettől mit sem csökken majd a gyökértelenségérzet). No és akkor az ember mondhatná magának, hogy "Hiányoznak a szertartások? Nosza, akkor vegyél fel szokásokat, szertartásokat!" Csakhogy ezzel az a baj, hogy a jó szertartás olyan, mint a levegővétel. Természetes és önkéntelen. Ha viszont megpróbálok felvenni egy szokást/szertartást (vagy disznósajt, hogy keverem ezt a két fogalmat? -- meglehet), ami valamiért tetszik, valahogy olyan nehezen megy, olyan kettősségérzetet, önmagamban való otthontalanságot produkál. Ergó úgy tűnik nekem, hogy baromi nehéz felnőtt fejjel azonosulni egy szertartással... pedig ha nem válik részemmé, nem csökkenti gyökértelenségemet. Aztán ez mindig visszavezet oda is, hogy mit kezdenék vele, ha bármit megtehetnék, hogyan változtatnék saját magamon és a világon (ha tetszik a kettőn egyszerre)? Vagy hogy mit is akarok (paradoxikus módon) látni abban a bizonyos tükörben, ami a szívem legmélyebb vágyait mutatná? Szóval, most nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem, hogy ki akarok lenni valójában? No ez az amiről úgy érzem egyre kevesebbet tudok... Pedig _tudom_, hogy minden pont így van jól, és lehet, hogy csak az alázatot kéne társítanom ehhez az érzethez, azaz tudomásul venni, hogy Isten útjai _valóban_ kifürkészhetetlenek, és nem próbálni kifürkészni őket... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az állatkísérleteknek köszönhetöen 20.8 évvel több idöd van összetörni valamit a közeledben. |
| | | | |
|
