 |
Legfrissebb hozzászólások (128161 - 128170)
 | |  | | | | |  | |  | | | Kölcsey-nyelven.
Szerintem a nyelven csak tudatosan szabad változtatni, tehát csak ha már a lehetö legtökéletesebben megismerted. A változtatás legyen választáson alapuló, ne pedig véletlenszerü "másolási hiba" a nyelvelsajátítás folyamatában. Ugyanígy állhat a dolog a hazához és nemzethez való viszonyulással is.
Azért hogy on-topic is legyek: az alkotó jellegü nyelvi játszadozásokat mindig nagyon kedveltem betépett embereknél.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem.
1) Az ismeretlenség nem bizonyít releváns kapcsolatot két jelenség között.
2) Az emberi molekula-csoportosulás a maga szintjein természetes és tökéletes. A "megvilágosulatlan tökéletlenség" más szervezödési szintek nézöpontja. A különleges leginkább a nézöpontváltás képessége.
3) Nem tudsz _ugyanúgy_ ugyanoda visszatérni, ezért nem mindegy, milyen közben a pályagörbéd.
4) Az általad felvetett módszer csak egy lehetöség, de egyszerüség szempontjából nem meghatározható . |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphers: ez elég durván hangzik, még a Mátrixot is lenyomja! :-)
Ivy: mail ment.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "...áldozatokra kész lenni nehezen fog"? Ez milyen nyelven van mondva, testvér? Eléggé sanyarú jövője fog lenni a magyar nemzetnek, ha ilyen mottókra bazírozunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom, ismeritek-e a selyemakác nevű növényt, nem őshonos Magyarországon, úgy telepítették be a távolkeletről, de nagyon jól érzi magát sok helyen. A virága ilyen kis lilás-rózsaszínes pamacs. Abból ha megeszel olyan 20-30 darabot, na igen, elég rossz az íze, úgyhogy én egy jó nagy pohár vodkával szoktam leöblíteni, az elveszi az ízét. Olyan a hatása, mint ha be lennék rúgva. Elég komoly. És teljesen ingyen van. Meg legális, ami ugye nem egy hátrány... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hadd vessek fel valami lengén közhelyeset!
Ez a teljes megvilágosodás végső soron nem más, mint kilépés abból, amit mi életnek nevezünk. Az univerzum egy véletlenszerűen kiválasztott molekula-csoportja éppen ilyen tudatállapotban van. Az emberi molekula-csoportosulást az teszi különlegessé, hogy képes erre a megvilágosulatlan tökéletlenségre, az emberi esetlegességbe rögzültség valóságteremtő dimenzionáltságára. Halálunkkal úgyis visszatérünk ebbe a "tudatállapotba". Ha annyira vágyunk vissza az Univárzilis Testbe, akkor nem egyszerűbb szimplán csak fölakasztani magunkat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Figyelj ide, Biga, szerintem már rég megvolt a végítélet, és ez itt a pokol. Csak azért tűnik ilyen elviselhetőnek, mert már rég megszoktuk. Amit mi életnek nevezünk, az jobb körökben szólván "örök kárhozat". Mi már rég elszúrtuk a dolgot, és egyfolytában azon töprengünk, hogy hol szúrtuk el. A francba, máshogy kellett volna. Ez így nem jó. Talán így? Ja, nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | IN-TER-NET
Rajtavagyok az interneten.
Mindenki számára elérhető vagyok.
Nem vagyok közérdekű.
Internet-betyár.
Megpróbálom újrafelfedezni a közhelyeket.
Lassan írok, te túl gyorsan olvasol. Kezdd előről. Las-sab-ban.
Sokkal lassabban!
Mit csinálsz? Gondolj bele, hogy mit csinálsz. Lassan. Ennél is lassabban.
Ide-oda ugrálsz még mindig...
Valahol a háttérben mindig azon töprengsz, hogy továbbolvassad-e, vagy sem. Ez a kis háttértöprengés a kulturális evolúció bírája. Mert rajtavagyok az interneten.
Ez már volt... Nem tudom újrafelfedezni a közhelyeket. Előről kellene kezdeni az egészet. Már minden megvolt. Már minden megvolt, és a csupasz majom pedig arra van beállva, hogy az újat keresse. A kultúra kirobbantotta az embert egy genetikai pillanatából. A genetikai változások tempója ennél sokkal lassabb. Pont most érte a kultúra az embert, hát erre a genetikai pillanatra épül a kultúra.
Próbálom újrafelfedezni a közhelyeket, de az újdonság mohó keresése félresöpör. Ezt már olvastam valahol. Terrence McKenna. Jön a hipertérkapu új valóság, az újdonság magasabb foka, blabla blabla blabla. Az az igazság, hogy már ez is uncsi. Amikor az ember már huszadszor csordogál vissza ugyanabba a változatlanságba, akkor ugye felmerül a kérdés, hogy hol van már az a hipertér-kapu-átlépés? A názáreti Jézus azt mondta, hogy "közel az idő", meg hogy "hamarosan". Akkor még nagyon jól el lehetett adni ezt a szöveget, de ma már csak a "most" van elég hamarosan. Ha nem látom itt és most azt az újdonságot, akkor kattintok tovább az egeremmel.
Mindig robbanásszerűnek képzeljük a változást, és mindig fokozatosan valósítjuk meg.
És akkor mi lenne a végcélja ennek a nagy újdonság-keresésnek? Apám... A végtelen tudatállapotok folyton egyre újabb és újabb dimenziókba bővülő újdonság-állandósulása felé tartunk? És akkor a végén eggyé válunk az univerzummal? Végülis ez történik minden egyes emberrel a halála után, nem? Testének energiája visszaoszlik az univerzum önvaló végtelenül változatos kavargásába. Na ja. A mindenható képére teremtett emberiség az Istennel való együttlét felé halad, ahogy az ember is Isten ölébe hull halálát követően. Püff. Ezt is mondták már énelőttem. Mondom én, hogy nem tudok újat mondani... Ja, meg az újdonságkeresés az evolúció sajátja, és néha kirobban belőle egy-egy ága, hogy a mindenható testét erősítse, de ha azt
mondom, hogy csak sok pénz legyen, és elég nő, akkor hülyeséget mondtam talán? Mert most a Mindenható testén lévő legbennső velőm visszaereszkedik a szenvtelen szemlélő páholyába, és a figyelem újra az esetlegest illeti. A DNS mintájának egyremegy, hogy fennmarad-e. A testem bölcsessége is csak megemeli a szemöldökét, ahogy egy újabb cigarettára gyújtok. És a szavak elméje újra megtalálja a fogást mega kreálta univerzumán.
Hogy is volt ez a vita a kender legalizálásáról? |
| | | | |
|
