 |
Legfrissebb hozzászólások (129941 - 129960)
 | |  | | | | |  | |  | | | | feldmár papa mondott valamit arról a galambról aki vett egy nagy levegőt, és (f)elrepült.aranyos sztori.szeretem. :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | ja, gén, amit az első pár sorba leírtam arra nincs tudományos alátámasztásom, csak megfordult e fejemben. mielőtt... :-))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a baj, hogy egy mai agymosott embernek sokkal bonyolultabb az agya, és a sok "természetellenes hatástól" ami őt éri, sokkal nagyobb esélye van egy lappangó pszichózisra például, aztán jön az eki, bélyeg, vagy valami más szinti, és hopp.(nem a füvet írom, mert bár előfordulhat, elég abszurd)
persze sokkal könnyebb a társadalmat hibáztatni :), de én akkor lennék a legboldogabb, ha elmehetnék egy jópofi vizsgálatra önköltsén hogy mennyi esélyem van arra, hogy egy badtrip nem ér véget, vagy hogy más pszichikai betegséget hoz ki belőlem. szép kis utópisztikus társadalom lenne, ahol megértik hogy a spirituális fejlődés eme útját választod/kostolsz bele, és segítenek abban, hogy ne sülhessen el rosszul. hát ja. ahhoz agyat is kellene használni, és nem csak "hordani"... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, nem akarok senkit paráztatni egyszerűen csak rá kellene világítani erre az oldalára is a jónak. Biztos hogy mondjuk 1000-ből 1 kerül a zárt osztályra, de az az 1 is 1! Mondjuk nekem a k*baszott neurológiai gondjaimat a fű hozta elő, de ezt hagyjuk mert azóta is szívók és nem történt semmi, csak feszültebb vagyok és NEM AKAROK PARÁZTATNI senkit, csak kíváncsi vagyok a véleményekre! Én nem kívánok senkit a zárt osztályra, de van esélye bárkinél aki nincs tisztában önmagával és hogy mit bír el az agya. Nekem lenne a legnagyobb öröm ha mindenki k*rva jól érezné magát mindentől, de ez sajnos nincs így. Egyre több a badtrip, a pánikroham, a pszichózis /környezetbeli tapasztalat/ és csak arra lennék kíváncsi hogy valaki élt-e már át hasonló illettve volt-e már benne része /bár akinek volt és volt egy kis esze nem hiszem hogy megint ezekhez a szerekhez nyúlt volna.../
Én nem akarok paráztatni és én bevallom őszintén hogy foglalkoztat ez a gondolat is mivel én is rendesen benne vagyok a dolgokban és a napokban felötlött benne mez is, hogy megvan rá az esély. Ha nem most akkor legközelebb.
De tényleg nem paráztatás, csak foglalkoztat a téme. De ha mást nem akkor tegyük offra.
üdv
nap |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Te most tényleg ennyire parázol ezen, vagy csak minket paráztatsz?
Ha a zárt osztályok tele lennének badtripes pszichózisosokkal, azt már ezerszer hallottad volna a médiáktól.
Minél egészségesebb vagy testileg és lelkileg, annál valószínűtlenebb, hogy pont neked legyen valami bajod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csendben megjegyezném, hogy nem csak két alternatíva létezik... van olyan is, hogy belső szabadság, gondolkodás, és hétköznapi biztonság együtt... én legalábbis szeretném ezt hinni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát egyrészt igazad van, másrészt pedig olyan szempontból is vizsgálhatjuk a dolgot, hogy azt nem jelenti senki, hogy naponta hány ember kerül a bolondok házába egy bélyegtől/gombától/neaddijisten fűtől! Azért egy pszichózis majdnem hogy felér egy halállal, hiszen ha nem hoznak ki a szakemberek akkor szerintem tökmindegy hogy élsz-e vagy sem, úgysem tudod magad kontrolállni és nem a valódi világot látod. Én nem a drog ellen szólok, csak ez a része is benne van a pakliban és persze egy ember ha bevesz egy bélyeget, nemtudhatja előre hogy a diliházban fog kikötni, míg egy dohányos tisztában van azzal ha 10-20-30-40-50... évig dohányzik akkor bizony igen nagyesélye van különböző halálos betegségekre!
üdv
napcsi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kimondtad a kulcsszavakat: "ritka" és "elvétve".
A pszichózis nem meglepő, ha a népesség egy százaléka szenved skit-s&-'frE-nE-&:ban (Feldmáros akcentussal írva).
"Magyarországon naponta 80 ember hal meg a dohányzás okozta betegségekben." mondja közben itt a böngészőm az origo.hu:n. Emiatt már inkább aggódnék. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Legalizálás: addig feelesleges róla beszélni a mig a többség viszolyog tőle.S azt hiszem ez nem olyan téma mint a divat, hogy egyik percről a másikra megváltoztasuk az emberek véleményét.
S ha már itt vagyunk az ember a szokások rabja, s így még erre a tudatmódosításra várni kell egy két nemzedéket.
Bár én korántsem mondhatok magamnak komolyabb élményeket e téren, de azt vettem észre, hogy mivel az emberek többsége viszolyog a "gondolkodástól" (és ez nem sértés akart lenni!) inkább ül be egy olyan kocsmába ahol verekedés készül mint ahol esetleg egy beszélgetés során be kellene vallania, hogy bár ego juk túlfejlett egyáltalán nem tökéletesek(pl nem szeretik észrevenni, hogy 1 bizonyos álltalában egyszerű témán (autó, divat, való világ stb) kívül az agyuk le van állva.)
S most oda akarok kilyukadni, hogy nem a drogokat v a hozzájuk való jogokat kellene elfogadtatni az emberekkel hanem a gondolkodásra kellene rávezetni őket.Így erre a problémára az igazi orvosság az lenne ha a legtöbb ember megpróbálná használni azt ami kiemelte az állati sorból, s végre el kezdene gondolkodni.Bár ez hatalmas problémákhoz vezetne.S akkor ki dolgozna? hol lennének a gazdagok? mit csinálnánk a egó - oldalával.
Ez az ördögi kör, a megváltoztathatatlan, s ha valaki ki akar lépni belőle akkor vállalni kell a kockázatot, hogy magára marad( mármint a többséggel szemben)a döntés mindenkinek a kezében van: no gondolkodás+ biztonság kényelem VS. az individual szabadsága + no biztonság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Előre is bocsánat, hogy ezzel a durva témával szeretnék foglalkozni ebben a topicban, de a minap olvastam egy beszámolót itt a Daath-on és igen csak elgondolkoztatott. Nevezetesen a "Pszichózis" című beszámolóra /is/ gondolok.
Biztos hogy ritka, de azért meglepő, hogy akár egy elszívott spangli is ezt a durva állapotot válthatja ki egyes emberekből, ami biztos hogy maradandó "élmény" marad örökre. Főleg akit mondjuk nem is tudnak ebből kikezelni.
Aztán itt vannak még a pszichó-stimulánsok, a speed, az ex...stb amelyek pedig a megfelő egyént és adagot elvétve akár szívroham vagy agyvérzés általi halálhoz is vezethet. Ez azért elgondolkodtatott. Csak azért mert nemrég sajnos a közvetlen környezetemben is bekövetkezett egy ilyen /R.I.P. +/.
Tudom hogy ez egy elég kemény téma, de azért várnám a véleményeket ezzel kapcsolatban. Tényleg ekkor veszélyforrást jelenthet akár még egy "ártatlan" spangli is?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a bevezetőt néhányan félreértelmezték, többen meg még csak nem is értették... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fűha! Hát nemtom. Én kb. négy hónapja álltam le. Először én is úgy álltam neki, hogy nagyon akartam. Illetve nagyon abba akartam hagyni és mellette nagyon nem is akartam abbahagyni. Szal ilyen érthetetlen módon nem tudtam mit akarok és végül vhogy kicsúszott az idő a lábam alól és azt vettem észre, hogy már három hónapja nem szívtam, holott el sem döntöttem igazán, hogy tényleg le akarok-e állni vagy sem. Na aztán ekkor már sokkal könnyebb dolgom volt, mert ott volt mögöttem az a negyed év, ami elég tisztességes inspiráció volt számomra.
Az eleje valóban nagyon görcsös tud lenni, ha az ember határozottan így áll hozzá. Ennek ellenére én a saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy az igazi megpróbáltatások valóban néhány hónap után jönnek, és én úgy érzem ezeket semmivel sem lehet megszűntetni, max csillapítani. Hiába állsz neki teniszezni, didjeridoo-zni, festegetni... azok lefoglalják a tudatodat azokra az időszakokra, amíg előtte téptél. Ellenben ha már tovább mész, akkor ebben aa, nemtom hogy is lehetne ezt nevezni... *hosszútávú-tudatalatti*-ban valahogy kiütközik a hiányérzet, és kezdetben tudod, hogy a zé-féle kielégülés okozza ezt, mégis hesegeted a felismerést. Hazudsz magadnak. Aztán ahogy telik az idő, egyre többször ugrik ez be, majd végül ugyanott vagy majdnem ahol az elején, csak mellette sportolsz, zenélsz, művészkedsz : )
Ez a vége talán kicsit érthetetlen volt, de én azt vettem észre, hogy ha egy hosszútávon művelt cselekedetet akarsz kicserélni egy időben hasonló kiterjedésűre, az nem úgy megy, mint a matekban a behelyettesítés! Az elnyomott igenis törekedni fog az elnyomás ellen, hiszen a saját tudatod egy részéről van szó, és pedig a tudat nagyon konok tud lenni sokszor. Ragaszkodik az ő saját, eddig egyébként egész magas prioritást élvező pozíciójához, nehogy lejjebb csússzon a létrán.
Mindez úgy gondolom csak hosszútávon mutatja meg magát.(hónapos időszakokról beszélek) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Huuu... pret! A végén még szavadon foglak ! : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gén: lehet, hogy rossz szót használtam, mikor a tudásszomjot írtam, bocs. De szerintem érted, h. mire gondoltam és gyanítom badtrip is hasonlóan áll a témához. Nem tartom magam annak a fajtának, aki büszke azokra, amiket tett az életben (bármi legyen is az) és nagypofával veri a mellét utána heted-hét országra és hülyeségeket kiabál. Nem. Pusztán a privát tapasztalatra vagyok kíváncsi. Nem mondom, hogy nincs benne maga a badtrip iránti kíváncsiság, de nem ez az elsődleges cél (höhö, szép is volna...!). Tehát a személyes tapasztalatra vagyok kíváncsi, és ha esetleg úgy sikerül, akkor magát a (hangúlyozottan!) kizárólag szubjektív élményt publikálnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ugyanaz, amit te is mondtál. Igazad van, hogy amerikaiaknak készült, tehát ilyennek kell lennie. Szerintem a filmnek számomra annyi mondanivalója van, hogy jé ezek újitanak, és ez jó. Egyébként tényleg meg kell nézni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fizikai függőség legyőzéséhez tényleg akaraterő kell, de a pszichikaihoz éppen semmiképpen nem szabad akarni. Ha valaki akarja, hogy ne legyen p.f. (lsd. a cim, ezt nem hagyhattam ki) akkor semmiképpen nem fogja elérni, sőt szerintem még rosszabb, mert még szarul is érzi mgát. El kell magadat foglalni valamivel, például sétálgatás a természetben, olvasás stb. De nagyon AKARNI, hogy leszokj, annak szerintem semmi értelme. A p.f. szerintem pont olyan, hogy egy pillanat műve leszokni, egyáltalán nem egy életre való program, amit tünetmentessé teszel. A p.f-nek pont az a tünete, hogy nem gondolsz rá, tehát ha tünetmentessé tetted, már le is szoktál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gen, leirtad, hogy en miert hasznalom a zozit... Egyedul az nem igaz ram, hogy a tarsasag kedveert, de a tobbit stimmel...
A pszihikai fuggosegben az egyik legrosszabb dolog, hogy masra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy "tekerni kene".
Nomad, en akkor is kellemetlenul erzem magam, ha tudom, hogy par nap mulva lesz, de "most" eppen nincs.
En harom hete nem pippantottam, eloszor azert, mert eppen nem volt ra penzem, utana azert, mert hivatalos voltam egy ballagasra (tobb, mint 20 eve ismeri egymast a "ket csalad", nagyon jo viszonyban vagyunk), es amikor ott voltam (2 nap, 130 kilometer), eszembe sem jutott a zozi.
Miota hetfon hazajottem, azota egyre tobbszor gondoltam arra, hogy fel kellene emelni a telefont, es beujitani egy adagot, de eddig sikerult megallni. Azt vettem eszre, hogy minel gorcsosebben "le akarok szokni", annal rosszabb. Minden napra kellene valami, ami tulszarnyalja a kender altal nyujtott elmenyt, ami szaz szazalekig lekot. Regen ('97-ig) nagyon veszelyes eletet eltem, minden nap eletveszelyben voltam, ettol az adrenalinszintem a plafont verdeste, szepen ra is szoktam az adrenalinra, de miota abbahagytam, amit akkor csinaltam, azota nem talaltam semmit, ami betolthetne az urt, ami bennem tatong. A szamitogep, a kender, az alkohol, a "bulizas" mind csak potcselekves, es egyutt sem kepesek megadni azt, amit az adrenalin egymagaban nyujtott nekem. Neha, amikor valamilyen szinten veszelyes helyzetbe kerulok, akkor egy pillanatra ujra atelem azt, amit anno evekig folyamatosan ateltem, es utana olyan, mintha egy pillanatra bekukucskalhattam volna a menyorszag kapujan, utana visszadobtak volna a (rossz ertelemben vett) pokolba.
A fuggosegbol nem lehet kigyogyulni, legfeljebb tunetmentesse teheto a betegseg. Vannak alkoholistak, akik evtizedekig nem isznak, de attol ok meg alkoholistak maradnak, ezt mar tobb helyen is olvastam, es tobb "volt" alkoholista is mondta nekem.
maaf, aki mar megint nosztalgizazik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: persze nekem is egy kicsit 'sok' volt néha, de ez inkább abból fakad, hogy amerikaiaknak készült a film és nekik más kell, hogy lekössék a figyelmüket.
Sokan a Charlton Heston jelenetet mondják, hogy túlzás volt, de szerintem rendben volt az is teljesen. Az öregúrnak szerintem sikerült megőriznie a méltóságát annak ellenére, hogy úgy tüntették fel, mintha ő lenne a felelőse egy személyben annak a kislánynak a haláláért. Már az is tökös dolog tőle, hogy megadta az engedélyt, hogy bekerüljön a filmbe ez a jelenet. (Bár nem tudom mennyire kellett ehhez áldását adnia.)
Az is egy kicsit teátrális, amikor a két columbine-i sráccal küzd a töltények forgalamazása ellen a boltban, de a végeredmény a fontos. Csak megváltoztatja a dolgokat!
Nekem a kedvenc részem amikor összefoglalja Amerika történetét abban a rajzfilmben. Az egy igazán bátor dolog szerintem és mellette még vicces is. Nem tudom mondjuk egy hazafias amerikai mennyire találja ezt viccesnek....
Szóval jó volt az a film hidd el és nem volt annyira hatásvadász! Melyik rész akasztott ki a legjobban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pszichikai függőség kialakulásának elkerüléséhez tényleg fontos, hogy ne épüljenek ki érzelmi "termékkapcsolások".
Tehát ne használj semmit:
- Nyugtatóként, ha valami feldühített
- Vigaszként, ha valami elszomorított
- Jutalomként, ha valami sikerült
- Élményerősítőként, ha az alapélmény is várhatóan kellemes
- A társaság kedvéért, ha a társaság minden alkalommal használ vmit
|
| | | | |
|
