 |
deeptrip hozzászólásai (21 - 40)
(Témakör: pszichologia - merre menjen)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Meg amúgy se érdemes összetéveszteni a kigyúrtat a sportos/fittől. Régebben, amikor sok kétkezi munkát végeztek az emberek alapból megvolt ez a fittség, számítógép nyomkodástól viszont nem lesz meg ezért szükséges kiegészítés ez sok ember számára. Szerintem nagy dolog, ha valaki képes kitartóan és rendszeresen mozogni valamit! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egy igen komoly MDMA élményem egy fesztiválon érdekes dolgot mutatott meg. Amikor feloldódtam és elkezdtem elfogadni magamat 100-osan akkor bárkire, ha ránéztem úgy néztem rá, hogy ELFOGADOM. Nem is feltétlen csak magamat, nem is feltétlen csak őt, ez olyan köztes dolog volt, amire a reakció ugyanúgy az ELFOGADOM volt a másik részéről. Amikor előtte nem álltam MDMA hatása alatt és mondjuk paráim voltak akkor az elfogadás szikráját nem tapasztaltam másoktól, ami csak tovább erősített a saját állapotomban. Egy szóval ezek a dolgok igencsak adok-kapok dolgok és sokszor nem is ok-okozati, hogy én adok ő kap, hanem nem meghatározható a sorrendje ennek, hogy most én adtam neki és ezért ő is ad, vagy ő nekem ezért én is. Én úgy éltem meg, hogy ez az emberek között van, ha így nézel rá valakire ezt kapod, ha máshogy nézel rá akkor meg azt kapod.
Amúgy, ha azt nézzük mi is jórészt állatok vagyunk és az állatok se mindig elnézőek a beteg társaikkal. Ez nagyon kegyetlen dolog, de attól még egy létező jelenség bár tény, hogy egy érző szívű ember képes felülemelkedni az állati részén ezért nem elhanyagolható az adott egyén mikrokörnyezete. Ha szar a környezeted nagyon nehéz dolgod lesz a változásra, viszont ha megérted, hogy a dolgok bizonyos törvényszerűségek alapján működnek akkor már könnyebb a megfelelő lépéseket megtenni.
Egy lány nem véletlenül öltözik csinosabban, ha társat keres, az állatvilágban is fontos szerephez jutnak az amúgy energiaköltséges díszek. Ha többet tudsz belerakni többet kapsz vissza, miért kéne beérni a kevesebbel? A kevesebb alatt adott egyén potenciálján belül értem, nem másokhoz viszonyítva. Tehát, ha nekem van 2 lábam és tudok mozogni (szemben azzal, aki mondjuk tolószékes) akkor miért üljek egész nap és hagyjam, hogy gyengüljenek az izmaim és a fizikai megjelenésem egy gépelőtt ülő geekéhez kezdjen hasonlítani? Nem nézem le a geekeket, de semmiképp se azt szimbolizálja egy ilyen ember, hogy ő tisztában van a saját testének fontosságával. Szerintem senki sincs tisztában vele, ameddig mondjuk görnyedt a testtartása. Lehet szuper okos, szuper szimpatikus, szerethetem ettől még, de mindig ott lesz a kérdés, hogy miért nem ismeri fel, hogy ha javítaná a testtartásán akkor a lelki tartása is javulna, valamint az idegimpulzusai is szabadabban tudnának áramolni a testében?
Menjetek el egy masszőrhöz, attól úgy ellazultok mint kevés drogtól. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Aki a lelkével nem tud bírkózni feküdjön rá a testi vonalra, ha abban tud sikereket elérni akkor a lelki változások is több eséllyel fognak beindulni. Egyszerű, banális dolgok ezek egy olyan korban, ahol előbb kapsz egy tünetre gyógyszert, minthogy a gyerekeknek megmutassák a mozgás örömét, ami életünk végéig ki kell, hogy tartson és az nem fog úgy, ha mozgás=valami nehéz szenvedős dolog, amit kéne csinálni.
Még egy érdekesség. Van, hogy neten keresek egy nyújtó gyakorlatot mindezt úgy, hogy előtte egy másikat végeztem. Csak közben eszembe jutott, hogy na milyen nyújtó gyakorlatok vannak erre meg arra a testrészre és leültem a gép elé. Életemben először észrevettem, hogy csak azért ültem a gép elé, mert nincs kedvem nyújtani és inkább csak olvasnék róla. Mellesleg már rég tudom azokat a gyakorlatokat is, csak úgy csináltam fejben, mintha fontos lenne megkeresnem őket, pedig az egész arra volt jó, hogy ne csináljam meg és csak fejben történjen meg, ami elég kevés a test szempontjából. Felálltam és folytattam a gyakorlatot. Van más út az izmok nyújtására? Nincs. Innentől a többi csak kifogás és ez sajnos sok-sok dologra érvényes az ember életében, a fej átveszi az uralmat meg a fantázia, hogy de jó lesz egyszer, ha... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek valóban külsőség a megjelenés, de számít sokat. Csak azért írtam, mert ismerek olyan túlsúlyos embereket, akik pszichoterápiába járnak emiatt, panaszkodnak, hogy milyen nehéz nekik és még az ülés előtt megeszik 2 csokit. Vannak emberek, akikre ránézel és azt látod, hogy szorong saját maga miatt, nem érzi jól magát a bőrében. Ha egy olyan dolog miatt van ez, amin közepes befektetéssel változtatni lehet akkor szerintem a legnagyobb vicc ezért pszichoterápiába járni. Az egészséges megjelenés nem elvárt dolog, csak kívánatos. Ha valakinek van esélye rá, hogy javítson a testi állapotán érdemes megtenni, mert kb. 100%, hogy ettől lelkileg is jobban lesz több szempontból is. Ez azért jó, mert a testünk fejlesztéséhez igen egyszerű, érthető, bárki számára kivitelezhető módszerek vannak, míg a lelki fejlődés nem ennyire körülírható, behatárolható dolog.
Persze vannak, akik túlsúlyosan is remekül érzik magukat a bőrükben és akkor mások is sokkal elnézőbbek a túlsúlyával, sokkal kevésbé fog feltűnni. Ha te parázol rajta, mások észreveszik.
A kiállni magunkért alatt azt értem, hogy keresni kell magunkban mit is szeretnék valójában és észrevenni azt, hogy ha jön egy lehetőség akkor sokszor nem az a jó módszer, hogy nem teszünk semmit/reménykedünk. Én kb. minden LSD trippem után egész pontosan érzem mit akarok és tudok is tenni érte, úgy érzem bennem van a lendület és előbb kezdem meg a cselekvést, minthogy elkezdenék morfondírozni rajta. Pár hét azonban és ez a tendencia megfordul: sokkal erősebb a fejbeni munka, mint a valós cselekedet. Úgy érzem ez az egyik legerősebb korlátom és sokszor nem megalapozott az a félelem, ami visszatart ettől. Mindenesetre, ha valaki másoktól várja el, hogy neki jobb legyen az ritkán fog teljesülni. Meg amúgy is érdemes megnézni, hogy aki ezt elvárja, ő mennyit tesz az ügyben, hogy másoknak jobb legyen? Sokszor semmit, de valahogy ez elkerüli a figyelmét!
A tisztelet alatt nem azt értem, hogy hajlongjanak előtted az utcán, meg fossák szét magukat ha morcosan rájuk nézel! Egyszerűen azt értem, hogy mindenkinek vannak határai, amit ha mások túllépnek azt ők bántásnak élik meg. Sokan képtelenek szólni, amikor valaki átlépi a határaikat és egy tipikus forgatókönyv az, hogy átlépik egy lazább határodat OK belefér, átlépik egy már kevésbé lazát HÁÁT EZ MÁR NEM SZIMPI, átlépik egy még kevésbé lazát BIZTOS DIREKT CSINÁLJA, átlépik egy igazán bántót akkor meg DURR és kiborul a bili. Egy ilyen embernek nem lehet megmondani, hogy nem jogos a kiborulása mert az. Viszont, ha már a 2. határátlépésnél jelzi ezt a másiknak akkor sokkal kisebb az esélye, hogy tényleg bántsák és a másik se feltétlen bántani akarta, csak máshol vannak a határai/figyelmetlen volt. Ha időben szólnak neki akkor leáll a legtöbb ember, akinek nem az a célja, hogy direkt bántson. Mégis sokan elszenvedik ezeket a köröket és eszükbe se jut, hogy lehet ő nekik kéne hatékonyabb védelmet kialakítani, ami nem feltétlen olyan nehéz. Csak vannak akik utálnak kérni másoktól, ők az igazi szemmel büntető, bevágják a durcit és elég nehéz ilyen emberekkel együtt élni. Persze ha egy full ideális, egymásra figyelő, szerető társadalomban élnénk akkor lenne reális esély arra, hogy az emberek észreveszik magukat, na de nem tudom hány ilyen társadalom volt eddig, a mostani a miénk nem ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm azért ne essünk át a ló túloldalára se! A csajoknak nem csak az tetszik, aki ki van gyúrva, de hidd el ha jó a fizikumod (jó testtartás, stabil járás) az az emberek 90%-nak tetszeni fog. Az egészséges megjelenés, stabilitás vonzó és ebben semmi különös nincs. Ez nem azt jelenti, hogy enélkül egy senki vagy, de azért nem is kell halálra gyúrnod magad, hogy fitt legyél. Arról nem is beszélve, hogy lelkileg mennyivel jobban érzi magát az ember, ha végez rendszeres mozgást. Nem kötelező, de ha van lábad és tudsz mozogni akkor ezt nem ápolni olyan, mintha nem mosnál fogat, nem fésülködnél, nem mosakodnál. Meg lehet tenni, de valószínűleg nem fogják ezt díjazni. És itt most nem arról van szó, hogy olyan legyél, amilyen a fizikai korlátaid miatt nem lehetsz, hanem arról, hogy magadhoz képest ne a mínusz tartományban mozogj.
Egy helyzetből úgy is ki tudod vágni magad, hogy nyugodtan és őszintén megmondod, hogy most nem nagyon tudod mit kéne tenni. Ezt lehet úgy tálalni, hogy mások számára pozitív legyen, nem kell mindig mindent tudni. Aki azt hiszi mindig mindent tud annak biztos van pár fanatikus rajongója, de a legtöbb értelmes emberben nem fog szimpátiát kelteni ezzel. Megint más az, ha valaki annyira elesett és passzív, hogy nem képes kiállni magáért. Egy ilyen emberért mások az esetek 90%-ban nem fognak kiállni, de hát miért is álljon más ki értem? A világ nem így működik, elsősorban minden embernek saját maga a legközelebbi dolog az életében és nem feltétlenül azért mert önző, egoista. Mindenesetre neked kell tudnod, hogy mit szeretnél, ha még ezt se tudja valaki akkor csak szenvedni fog és úgy érzi mindenki elnyomja őt és sokan még el is várnák másoktól, hogy kitalálják helyette, hogy neki mi lenne a jó. Szép lenne nem vitatom, de akkor se reális elvárás ez mások felé.
A negatív dolgokat is lehet többféle kép kommunikálni mások felé. Lehet szimplán úgy, hogy panaszkodsz egy hatalmasat, amitől te igazán nem érzed magad jobban viszont a másikat cserébe sikerült leszívnod egy kis életenergiával. Aztán lehet úgy is, hogy tanácsot kérsz másoktól, szerintem ez sokkal jobb mert a legtöbb ember szeret tanácsot adni, segíteni másoknak HA kérik. Persze lesznek mindig bunkó emberek, akik szemmel láthatóan le se szarják a problémádat, de velük amúgy se érdemes kapcsolatban maradni, a lényeg hogy időben felismerd, ha valaki nem őszinte veled és nem is figyel rád úgy, ahogy szeretnéd. A mai világban bevett szokás a "mosolyogva elküldelek anyádba" féle jópofizás, de attól még, hogy valami bevett szokás még nem biztos, hogy jó. Meg az se mindegy, hogy te tudod, amikor csak jópofizol, vagy annyit csinálod, hogy egy idő után már elhiszed magadról, hogy milyen jófej vagy mindenkivel. Tudni kell őszintének lenni magunkhoz és akkor a kapcsolataink se lesznek őszintétlenek.
Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni. Ha nem becsülöd magad mások szemében se leszel értékes. Romantikus elképzelés az, hogy valaki meglátja benned az értéket, odajön hozzád és felemel a sárból és ilyen van is csak borzasztóan ritka. A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O: "Mi a baj? Nem bántottalak!" Nincs baj, miért én bántottalak?
Jean, bevallom őszintén reméltem, hogy te aki olvasottabb vagy az említett szerzők között tudsz dobni pár használható tippet, de valóban nem ártana többet olvasnom tőlük!
Egyetértek Barddal, hogy a negatív dolgokat nehezebb megosztani, én arra is gondoltam, hogy aki nagyon kész lett itt a drogoktól az már nem is ír ide, mert teljesen kiábrándult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm pszichostimuláns és mefi topicban jócskán voltak negatív hatásokról szóló írások. Az LSD és gomba topicban is találsz 1-2 félresikeredett trippet, de igaz hogy nem arról szól a topic, hogy jaj trippeltem és azóta az életem romokban, torzult a valóságom, elmenekültem az életemtől stb.
Régebben a fűről hosszú távon topicban volt egy vita a fű negatív hatásairól. A végeredmény általában mindig az, hogy nem a szer a rossz, hanem a felhasználó él vissza vele, nem elég érett ahhoz a szerhez, vagy úgy általában egyikhez se. Páran teljesen normális jelenségnek tartották, hogy valaki naponta THC-val bizsergesse az agysejtjeit, a csokievéshez hasonlították mondván az is jár neurotranszmitter kibocsájtással az agyban. Ezzel én speciel nem értek egyet azóta se, számomra még kérdéses a fű agyra és személyiségre gyakorolt hatása hosszútávon. A fő kérdésem az, hogy lehet-e naponta, párnaponta füvezni egy életen át úgy, hogy valaki normális életet él, van munkája, kapcsolatai amikben érzelmileg involválódik. Átérzi-e mélyen az életét, önmagát és nem zavarja-e, hogy egy külső anyag kell ahhoz, hogy egy számára már-már a józannál is otthonosabb tudatállapotba kerüljön ideig-óráig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O:
5-HTP is sold over-the-counter in the United Kingdom, United States and Canada as a dietary supplement for use as an antidepressant, appetite suppressant, and sleep aid, and is also marketed in many European countries for the indication of major depression under trade names like Cincofarm, Levothym, Levotonine, Oxyfan, Telesol, Tript-OH, and Triptum.[1][2] Several double-blind placebo-controlled clinical trials have demonstrated the effectiveness of 5-HTP in the treatment of depression,[1] though a lack of high quality studies has been noted.[3]
They also state that "because alternative antidepressants exist which have been proven to be effective and safe, the clinical usefulness of 5-HTP and tryptophan is limited at present.
Ilyen alternatív antidepi az orbáncfű, ami bizonyított már többször. Te most mondtál egy másik lehetségeset, aztán ezt is le lehet gyógyszerként gyártani és eladni. Akkor ezt is utálni kellene? Vagy ha táplálékkiegészítő cégek gyártják az nem para, ha egy gyógyszercég akkor igen?
sonek az MDMA meg spuri agykémia módosító hatását csak átmenetileg értettem, nem tartósan. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a gyógyszerek ennél azért finomabban hatnak, megbízható tisztasággal.
hlm: "Én azt mondom hogy semmilyen gyógyszert nem tartok jó ötletnek főleg önkényesen nem."
Önkényesen gyógyszert csak annak adnak, aki ön és/vagy közveszélyes. Elmész pszichiáterhez állami rendelésbe, akinek van rád kb 10-20 perce, mert ennyit bír anyagilag a működtető intézet, aztán felír neked valami antidepresszánst. Ha te beszeded lelked rajta, mindenesetre ez nem kötelező.
Szóval ez a gyógyszer fóbia valahol nagyon irracionális dolog, hisz adott szerről van szó. Lehet utálni az SSRI-ket, vagy lehet utálni a triciklusos antidepiket, de úgy kompletten a gyógyszereket szidni olyan, mintha én a bigmac helyett az összes ehető dolgot helyteleníteném. Vannak jó, kevésbé jó, nem hatékony, káros stb. szerek és ezeknek a különböző arányú kombinációi is. Ezek molekulák, hatnak valahogy, ez a fontos nem az, hogy ki gyártja. A Sandoz gyógyszereket gyárt, de régebben LSD-t is küldték az asztalra. Ez az antipszichiátria dolog önmagában mesterséges ellentét. Adott gyógyszer hatékonyságát vitatni, az egy sokkal objektívebb vitát jelentene, persze kevésbé lenne érdekes a köznép számára és nem lehetne könyveket eladni, előadásokat tartani, ráfeküdni a vitamin/táplálékkiegészítő bizniszre annyira.
jean téli depresszió->téli levertség. Igen, én a depressziót energiátlan, lehangult állapot leírására használom, számomra a depresszió szó nem jelent megbélyegzést, állandó gyötrelmet, másoktól való segítségkérést stb. Viszont a depresszió, mint szó már a köznyelvbe is belopta magát, lassan valóban általánosabb lesz azt mondani, hogy depis vagyok, minthogy levert vagyok, vagy lehangolt. Ettől függetlenül a különböző depresszióknak vannak jól körülhatárolt diagnosztikus kategóriái, ha ehhez még ott van egy élettörténet akkor egy jó szakember meg tudja különböztetni az olyan eseteket, ahol gyógyszert érdemes adni, az olyantól ahol nem. Ugye a gyógyszereket emberek adják, itt bukik el az egész, nem ott, hogy léteznek ilyen gyógyszerek. Jó világ lenne, ha csak jó szakemberek dolgoznának, de sajnos ez egy szakmában sincs így, az orvostudomány se különb, noha szeretnénk, hogy az legyen hisz életekről van szó.
Mindenesetre talán ott válik el ez az egész a gyakorlatban, hogy milyen módszerekkel lehet segíteni egy súlyosan levert, lehangolt, hívd aminek akarod embernek, illetve ha mi kerülünk ilyen helyzetbe mit érdemes tenni, kihez érdemes fordulni. Erre milyen választ ad Thomas Szasz, Laing meg Feldmár? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megauto, amit leírtál lehet depresszió, lehet céltalanság, motiválatlanság. A fű ezeket a tüneteket kiválóan elfedi, ezért nem volt semmi bajod ameddig szívtál, viszont sajnos meg nem tudja oldani, előrébb csak a füvezéstől senki se fog jutni. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen terápiába, az emberek 80%-ának szüksége lenne rá. Az más kérdés, hogy ez általában komoly pénzbe kerül és azért vannak nem jó terapeuták is, vagy csak simán te meg a terapeuta nem illetek össze a jó közös munkához. Arról nem is beszélve, hogy időigényes a folyamat, hónapokban vagy években kell mérni a komolyabb változásokhoz vezető utat, de ilyen az élet, régebben is ilyen volt csak akkor nem volt ekkora stressz, hogy hajtani ezerrel, utána meg hajtani kétezerrel. Sajnos ez a társadalmi felállás sok esetben csúnyán el van baszva, így én nem lepődök meg azon, ha valaki kifekszik ettől. Ettől függetlenül a társadalmon kívül is van élet, az a fajta ami természetes és kozmikus, ami túlmutat az emberi agyak kreálmányain és igazi értelmet ad az életnek. Ezt jó volna megtalálni, mert enélkül nagyon nehéz lendületbe jönni. A másik dolog, hogy találni kell valamit amiben jó vagy, ha nincs ilyen akkor nem leszel boldog és szarnak fogod érezni magad. Az is fontos lenne, hogy legyen minimum 1 ember az életedben, akinek el tudod mondani, ha bajod van, anélkül, hogy ő elbagatelizálná vagy egyből adná a megoldási tippeket. Egyszerűen csak képes legyen meghallgatni, ez a fontos elsősorban. Sajnos ez se egy egyszerű dolog, hisz nem ritka, hogy elmondasz másnak valami nyomorodat és ez benne a saját nyomorát aktiválja, ami miatt nem lesz épp empatikus veled.
Amúgy ne felejtsétek el, hogy van téli depresszió is a napfény hiánya miatt és ez természetes jelenség. Lehet menni fénykezelésre vagy aki úgy érzi az próbálja ki az orbáncfű kivonatot (Remotiv). Kis sárga virág, nő itthon is a mezőkön és enyhe depi kezelésében hatékony lehet, vény nélküli és 0 mellékhatás. Csodát nem kell várni tőle, csak nem fekszel meg minden kis piszlicsáré dologtól és a negatív gondolatokat is csökkenteni tudja. Inkább védő, mintsem húdeboldoglettem mert szedem a tabit féle hatása van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó a téma!
Jean igazad van az, hogy melyik volt előbb, mi minek a következménye nem derült ki. Viszont egy holisztikus terápiában testet és lelket gyógyítják együttesen, mindkét oldalt támogatva a leghatékonyabb a terápia.
hlm: "Onnantól kezdve hogy megfogan a baba már kapja az élettől az impulzusokat, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy egy ilyen kis csöppség mit fog fel a világból 1-2 éves koráig."
Ezzel foglalkozik a fejlődéspszichológia. Vannak vizsgálatok a kisbabák anyához való kötődési mintázataival és még rengeteg elmélet, szóval ez egy igen jól és régóta kutatott terület sok-sok érdekességgel és tudományos kutatási módszerekkel.
"Számomra inkább az a nagy kérdés hogy miért alakulhat ki olyan nagy különbség emberek közt érzelmi szálon. "
Ez egyrészt függ az egyén genetikai hátterétől. Van kimutatható eltérés abban, hogy az agy felszálló retikuláris rendszere mennyire működik. Ez egyszerűen fogalmazva kb. azt jelenti, hogy ki mennyire gátolt idegrendszerileg. Van, aki sok ingertől se akad ki, de van aki már kevéstől is. A másik oldal meg persze a fejlődés, hogyan bántak az emberrel, milyen mintákat kapott a szüleitől és környezetétől, milyen traumák érték. Így már látható, hogy rengeteg fejlődési útvonal van és könnyen belátható miért vagyunk sok tekintetben eltérőek.
Azt írod nincs klinikai depresszió, pedig ez egy jól dokumentált jelenség. Egy súlyos depressziós ember gyakorlatilag még a terápiába se tud elmenni, ameddig nem kap antidepresszánst SEMMIT se tudnak vele kezdeni, legalábbis a nyugati orvoslás módszereivel. Egy érdekesség, hogy többször előfordult az, hogy egy ilyen egyén jobban lett az antidepresszánstól, pont annyira lett jól, hogy minimális akarat megjelent nála és ezt kihasználta arra, hogy öngyilkos legyen. Persze a másik nézet az, hogy az antidepresszánsok miatt lett öngyilkos, ezt a scientológusok szeretik előszeretettel hajtogatni, de hogy mire alapozzák ezt az nekem nem tiszta. Nyílván akinek problémái vannak régóta az nagyobb esélyel fog gyógyszert szedni, tehát az öngyilkosok körében több gyógyszerszedő lesz, de ez még nem jelenti azt, hogy emiatt lett öngyilkos. Amúgy se szoktak poénból antidepresszánst szedni, bár tény, hogy ez a leggyakrabban felírt gyógyszer és a depresszió a leggyakrabban diagnosztizált betegség. Van aki gyász közben is szed antidepresszánst holott nyílvánvaló, hogy az ott fellépő depresszió a gyászreakció természetes része, szóval félre lehet kezelni az embereket ez tény. Viszont akinek normális az agykémiája azokét nem fogja ez felborítani, mert a hiányos állapotot tudják elsősorban jelentősen befolyásolni. Hozzáteszem, hogy egy MDMA, spuri stb. sokkal keményebben befolyásolja agyunk kémiáját, mégis sokan nyugodt szívvel használják ezeket a szereket miközben a gyógyszerektől rettegnek. Szóval a gyógyszerek jó dolgok csak lehet szarul használni őket, meg amúgy is végső soron ezek is csak szerek annyi, hogy legálisak és sok tesztelésen kell átmenniük. Legalább tiszták. Az más kérdés, hogy hatalmas üzletág ezért reklámoztatják ezerrel, minden nap jó sok köhögős, fejfájos, ezfájos azfájos VEDDBE GYORSAN ELMÚLIK JÓLESZ hirdetést kell néznie annak, aki bevállalja a tv-zést. Ez biztos nem egészséges, de látható nem a gyógyszerrel van a baj, hanem a felhasználással, terjesztéssel, azzal hogy olyanoknak is ajánlják, akiknek fölösleges mert profit van mögötte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem olvastam, az fMRI meg elég pontos készülék, de persze nem muszáj hinni benne. A placebo ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert normális/beteg populáció agyait hasonlították össze. Bármennyire hihetetlen, de van akin tényleg segített a gyógyszer és jobban együtt tud élni annak enyhe-közepes mellékhatásaival, mint azzal hogy egy hang azt mondja egész nap a fejében a halott nagyanyja hangján, hogy "öld meg magad". Amúgy nyugodtan lehet jönni az alternatívákkal a skizofrénia kezelése kapcsán. Az ilyen antipszichiátriai könyvek, cikkek, beszélők valahogy mindig elfelejtik megmondani, hogy akkor mi az, ami jó és hatékony módszere a skizofréniák kezelésének. Ez biztos azért van, mert ha elmondanák a gyógyszercégek eltennék láb alól! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Negatív automatikus gondolatok-biztos én látom ezt rosszul, én vagyok a béna stb, ha sokáig nézem a tükröt biztos előbb utóbb mást fogok látni mint amit szeretnék- rossz érzések a felszínre törnek-már más is mondta hogy hülye vagyok. Ez skizofrénia és így tovább. "
Nem, ez nem skizofrénia! Ez az amit írtál: negatív automatikus gondolatok és ezek leginkább depressziósoknál jellemzőek. Több fajta skizofrénia van, de egy olyan akinek meg van borulva az agykémiája annak ez inkább úgy néz ki, hogy belenéz a tükörbe és durva halukat kap az arcába, jellemzőbben hangokat a fejébe és akkor ezekkel kezd valamit. Amúgy fMRI-vel már ki lett mutatva az elváltozás az agyban ezeknél az embereknél és a gyógyszer is segít rajtuk (abbamaradnak a haluk, hangok, esélyt kapnak a normálisabb működésre). Az megint más kérdés, ha valakit tévesen diagnosztizálnak skizónak, mármint "agykémiaborult" skizónak és akkor rajta nem fog segíteni a gyógyszeres kezelés és ott vannak a mellékhatások is. Ami meg a rendes pszichoterápiát illeti az jellemzően nagyon nehéz a skizofrének esetében. Nincs igazán tuti módszer az ő kezelésükre szóval nagy szakértelmet, időt, ráfordítást igényel. Na ez már igen nehezen kivitelezhető Magyarországon.
Nézzetek a tükörbe a szemetekbe mereven, hosszú időn keresztül, olyan mélyen ahogy csak lehet. Egy idő után én egy idegen embert látok, van hogy egy idősebb férfit van hogy egy fiatalabb gyereket. Nem ritka, hogy átváltozik valamennyire az arcom is vizuálisan, mindez szín józanul. Szerintem én nem vagyok skizó, egyszerűen a tükrök trükkös dolgok a tudat számára, hát még a saját tekinteted, vagy egy fotó esetében egy korábbi, fiatalabb fizikai megjelenésed. Akkor így néztem ki és ilyen voltam, most így nézek ki és ilyen vagyok...aztán meg ott van, hogy a régi is én voltam, de most az új vagyok...aztán jön, hogy a régi nem csak voltam, hanem még most is vagyok csak más is jött még hozzá. Amúgy pont a napokban nézegettem gyerekkori képeimet magamról, szüleimről, testvéremről. Felér egy trippel, mégis sok ember nem érdeklődik saját múltja iránt, mintha nem is lett volna, vagy csak olyan súlytalan már, hogy fölöslegesnek érzi foglalkozni ezzel. Mégis, amikor meglátom a képeket belül beindul valami és akkor érzem, hogy belül még mindig az vagyok, ami már az elején is voltam, csak most már sokkal több rálátásom van a dolgokra. Csak a sok rálátásban könnyű elveszíteni a kapcsolatot ezzel a belső korai önmagunkkal, erre figyelni kell, újra kell tapasztalni, belül van minden ezt már mindenki megmondta, csak sokan gondolatként értelmezik pedig sokkal inkább testben lévő érzés szerű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja még utószónak annyit, hogy rá nagyon illet az: "attól, hogy senki se ért meg még nem leszel művész" kifejezés. Amúgy édesanyja skizofrén volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tükrös nézegetős, magamat egy idő után idegennek érzékelős folyamat leginkább a deperszonalizáció jelensége szerintem. Amúgy a mentális betegségek tipikusan nem úgy kezdődnek, hogy saját magad indukálod és közben értelmes kérdéseket teszel fel magadban...
Postman skizofréniából is van paranoid fajta és amúgy a paranoiában pont az a legrosszabb, hogy reálisabb, mint ami tényleg van. Tehát egy paranoiás állapotban jobban hiszel a paranoid dolgoknak és olyankor, ha egy másik ember azt mondja "hé haver csak beképzeled, vagy hé haver te kicsit paranoiás vagy nem?" akkor az értelmeződhet úgy, hogy a haver vágja a "valóságot" és csúnyán át akar baszni azzal, hogy úgy állítja be mintha ez csak para lenne, holott mégsem, aztán majd jól ellened fordul stb..
A skizofrénia meg általában úgy lesz felismerhető, hogy valaki pszichózisba kerül. Ilyenkor részben vagy teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal és ez kívülről egy igen feltűnő jelenség. Lehet pszichózisod úgy is, hogy nem vagy skizofrén, de a skizofrénia diagnózisához hozzátartoznak a pszichotikus epizódok.
Az, hogy valaki máshogy gondolkodik vagy máshogy érez, mint ahogy az adekvát lenne egy szituációban az még kevés a diagnózishoz, de ez is jellemző a skizofrénekre. Nekem volt egy haverom, aki nem skizó, de mutatott olyan jegyeket. Ezek főleg betépve jöttek elő és bevallom őszintén, igen idegesítőek voltak.
Ilyen volt, hogy egy témáról maximum 1-2 percig tudtunk beszélni, mert ő mindig elváltotta valami másra, ami nem következett belőle logikusan. Én meg pont azt szeretem, ha egy témába egyre mélyebben bele tudjuk ásni magunkat többen, na vele ez nem lehetett és társaságban is sokszor olyan kérdéseket tett fel, ami arra volt jó, hogy az ő agymenéseiről kelljen diskurálni.
Másik, hogy olyan érzéseket mutat, amit én nem éreztem abban a szituációban, nekem úgy tűnt először, hogy megjátsza magát, de aztán kérdezgettem erről és kiderült, hogy ő tényleg ilyen és nagyon is jól elvan a világában, annyira jól elvan benne, hogy full leszarja hogy mennyire nem hangolódik ő másokra és ettől nem is érezte magányosnak magát. Engem pl. nagyon zavarna, ha nem tudnék másokra hangolódni, vagy ha mások nem tudnának rám. Füvön kívül nem használtunk együtt mást, de az biztos, hogy vele nem trippelnék szívesen, akkor már jobban járok ha egyedül csinálom (másikra való hangolódás teljes hiánya miatt).
Józanul volt, hogy egész normális volt, de ott is hullámzott ez. Azóta már nem igazán tartom vele a kapcsolatot, engem roppantul zavart és fárasztott a személyisége egy idő után és ő amióta ismerem (8 éve) szinte semmit se változott. Amúgy nyomta még a művészlélek imázst is -bár ő mindig tagadta, hogy az volna-. Ez általában abban merült ki, hogy verseket írt, amiket nem nagyon lehetett érteni, de ő el volt szállva tőlük. Gimiben meg dolgozatoknál hosszú körmondatokat használt aztán a tanár meg szar jegyeket adott neki. Ő volt az, aki minden dolgozat után kint magyarázta a táblánál utólagosan a tanárnak, hogy melyik mondata mit jelentett és amikor más "halandó" ember jobb jegyet kapott nála az egyenesen elképzelhetetlen volt neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ami még fontos, hogy a koncentráció fejleszthető és most már úgy gondolom, hogy nem is olyan nehézkesen. Csak az első pár alkalom "kínkeserves", de utána rájöttem, hogy igazából ez is olyan dolog, hogy ha nem nevelem meg a figyelmemet akkor csapong, de ha megnevelem és megértetem az egommal is, hogy jó az ha egy időre szünet van akkor ez nem egy bonyolult vagy nehéz dolog. Légzésfigyelést csinálok, a lényeg hogy hozzásimulj a lélegzetedhez és a gondolataid ne tudjanak becsúszni közé. Ugyanez van a táncnál is, amikor nagyon belejövök úgy érzem hogy szinte nincs semmi reakcióidő egy új hang és a mozgásom között, együtt mozog és pont emiatt a szoros spontaneitás miatt a gondolatok nem tudnak beférkőzni, túl lassúak hozzá.
A másik kulcs elem a figyelem megnevelésében az elengedés. Sokszor észrevettem, hogy amikor akarok figyelni valamire nem megy, de amikor már nem akarok figyelni rá...na akkor szinte leragadok nála. Ez persze prímán meggátol abban, hogy az új-aktuális-jelen tartalmakra figyeljek. Itt sincs semmi teendő, csak újra ráfigyelni arra ami van, nem arra, ami már nincs (vagy még nincs).
Szóval azt kell elképzelni, hogy minden porcikádnak jobb lesz, ha megtanulsz egy dologra figyelni. Egy részed tiltakozik ellene, de szerintem akár pár nap gyakorlás után is meg lehet értetni minden sejteddel, hogy igen, ez a kulcs a nyugalomhoz és nem az, ha felbaszod magad mindenen, ha ráfigyelsz minden negatívra, ha minden gondolat fontosabb annál, mint ami tényleg előtted van stb.
Ami még érdekes nálam, hogy nekem sokkal könnyebben ment sok dologra figyelni egyszerre, pedig ez elvileg a nők sajátossága (szerintem ez hatalmas bullshit, de lehet hogy női agyam van, kitudja). Ettől függetlenül én arra jutottam, hogy jó lesz nekem, ha megtanulom összeszedni a figyelmemet. Az elején szenvedés, de igazából egy dologra figyelni nagyon egyszerű. A gondolataid teszik bonyolulttá, ezért nem is kell túl sokat gondolkodni rajta. Ha unatkozol akkor jól tud jönni a légzésfigyelés aztán idővel alakulni fog ez az egész és ahogy egyre oldottabb lesz az ember, úgy képes lesz egyre jobban az ösztönei, a belsője szerint cselekedni.
Ja és érdemes gyakorolni azt is, hogy ha elkezdesz valamit azt befejezed. Pl. van 1 bögre meg egy tányér. Elkezdenéd az egyiket mosogatni, de valamiért hirtelen a másikat akarod inkább csinálni. Ilyenkor kell azt mondani, hogy nagy lófaszt, ezt kezdtem el, ezt akarom befejezni előbb. Ha erre rászoktatja az ember magát akkor nem lesz az, hogy sokszor meggondolja magát és fölöslegesen megnehezíti azt amit épp csinál. Bár túl sokat gondolkodni nem érdemes, de ezeken a témákon tényleg megéri agyalni mélyebben, mert valahol nagyon logikus az egész.
És pont most csöngetett be egy idegen ember, hogy égve hagytam a kocsiban a lámpát, szóval nem is adom tovább a tippeket, mert még van mit gyakorolnom nekem is. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kep régebben én is hasonló voltam, bár nálam ez összefüggött azzal is, hogy nem találtam sok dolgot érdekesnek és unatkoztam. Ez főleg órákon jött elő. Nekem is a mozgás vált be, egyértelműen úgy éreztem, hogy túl sok a fölös energiám, ami miatt csapongok és pörgök. Meg kell tanulni ezt az energiát hasznosítani. Nekem az LSD valamiért egyre inkább energetikai élményeket ad és én erős összefüggéseket tapasztaltam a rossz testtartásom és a már-már hiperaktív állapotaim között. Mindenesetre papíron és gombán is nálam is abszolút a jelen lét és az ösztönszerű állapot áll be, ahol szinte magától történik minden. Nem csak azok a dolgok, amit a természet vagy más emberek csinálnak, hanem azok a dolgok is amiket én csinálok. Miközben csinálom annyira simán megy, annyira zökkenőmentesen és JÓL, hogy már-már varázslatnak érzem. A dolgok is úgy esnek kézre, ahogy épp kell, a körülmények is kapóra jönnek és ez ámulatba ejt. Bár segítenek ezek a szerek azt kell mondjam, hogy trip után még pár napig, max 1 hétig tart ez az állapot, de utána megszűnik szóval nem tartom valószínűnek, hogy elég csak trippelni, ahhoz, hogy ez hétköznap is menjen. Mondjuk szerintem ezzel itt sokan így vagyunk!
A fű is segít nekem koncentrálni, már régóta nincs az, hogy elfelejtem a mondat elejét. Régebben ez sokkal jobban megvolt, de egyszerűen "megedződtem". Én azt vettem észre, hogy nagyon sok múlik azon a pillanaton, amikor valamit elfelejtesz, hogy rágörcsölsz-e vagy lazán kezeled. Nekem volt, hogy rágörcsöltem és már aktiválódtak a kultúránk által belénktáplált bűntudatkörök, azaz "hülye narkós vagy azért felejted el, látod rossz vége lesz ennek én megmondtam" és hasonló gondolatok. Na aztán egy idő után rájöttem, hogy oké hogy sok beavatatlan ember így gondolja ezt, de nehogymár én is ezzel oltsam magam. Amióta nem oltom magam ilyenekkel hamar eszembe is jut, vagy ha nem akkor csak nevetek rajta és leszarom, mert más szín józanul is sokkal feledékenyebb tud lenni nálam. Ettől függetlenül a fű az esetek nagy többségében csak fokozza a szétszórtságot. A napi füvezés főleg be tud tenni (nekem).
Matét próbáltam, engem egyáltalán nem pörget, inkább nyugtat ezért is bátran be merek verni egy bögrével elalvás előtt is. Kávéval, teával ezt már beszoptam párszor (fekszel az ágyban, fáradt vagy de nem tudsz aludni). A remegő hang és tartalom nélküli beszéd szerintem sokkal inkább abból fakad, hogy még nem találtad meg belül magadat és emiatt szorongsz. Figyelj többet belülre és bármi jön mantrázd azt magadban, hogy IGEN. Igen ami megjelenik szívesen fogadom, igen bármi jöhet, igen ami jön az bennem van és tisztelem még akkor is ha oltárian szar vagy negatív. Én régebben azt hittem üres vagyok aztán pár nitrós élményem alatt rájöttem, hogy nem vagyok üres csak ami feljönne magától az nekem NEM ELÉG JÓ és ezért az első reakcióm rá az, hogy NEM és az, hogy módosítani akarok rajta. Faszság. Az első reakció legyen egy nagy IGEN, egy barátságos bátorító simogatása a lelkednek, aztán 5-10mp és utána oda rakod, úgy kezeled, ahogy azt megfelelőnek találod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát valamilyen szempontból biztos gentleman vagyok, mondjuk én ingyen járok így csak ritkán tudok és akkor is 50 perc max. Heti 1 alkalom max, de sokszor több hétig semmi. Szóval én inkább freeman vagyok, ha már lehet választani. :D
Ettől függetlenül jobb lenne rendesen nyomni, ha lenne sok lóvém bevállalnám, mert úgy hatékonyabb ha rendszeresen lehet járni. Na majd, ha moneyman leszek... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nekem idén van az 5. évem a pszichológia egyetemen és ha bárki új ember megkérdezi mit tanulok és elmondom neki akkor mindig: húúúúúú akkor te most belelátsz a fejembe? Vagy: húúú most is analizálsz épp?
Aztán mondom, hogy nem látok sehova, de vannak dolgok amiket észreveszek és azt sem azért mert elolvastam pár könyvet a tanulmányaim során, azok max támogatják az egészet.
Ha azt mondom, hogy terápiába járok már 2 éve akkor is furcsa helyzet áll elő. Sokan úgy gondolják aki pszichológushoz jár az beteg, lelkileg sérült vagy kevesebb, holott az emberek 80%-ának szüksége lenne a mélyebb tartalmak megélésére önmagukban, önmaguk által csak hát drága, idő és energiaigényes ez az egész. Amolyan úri emberek kiváltsága manapság itthon Magyarországon terápiába járni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hipnózis transzállapot elérésével társul egy hosszabb időtartamon (1-1,5 óra) keresztül a szuggesztió meg csak egy rövid utasítás. A hipnózis is szuggesztióval dolgozik, de emellett relaxáció van az elején vagy egy pontra fixálás és lehet benne vizualizáció is.
Hipnózisban megnő a fogékonyság a szuggesztiókra, de hétköznapi állapotban is hatnak a szuggesztiók persze egyéni eltéréssel. Hétköznap inkább a mennyiségi módszert alkalmazzák, tehát minél többször próbálnak kitenni a szuggesztiónak. |
| | | | |
|
