 |
Legfrissebb hozzászólások (22876 - 22885)
 | |  | | | | |  | |  | | | | papaji ... jo arc de a kedvencem a mestere, ramana mahasri :D ő még durvábban beleragadt az önvalóba :d |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nekem is egy ilyen megundorodás jött egy idő után, amit Gén is mond.
Bár az is érdekes, hogy az első slukk fűszeres illatát, amikor valaki rágyújt, én is kellemesnek érzem, de utána már undorító a füst. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @ Starchild :
Ez a kezdeményezés nekem nagyon tetszik. Érdemes összevetni azzal, amit Osho mondott a témában (most linkeltem be nemrég).
Kiváncsi vagyok mi lesz belőle, pontosabban, hogy tudnak fennmaradni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azóta azon gondolkodom, hogy mégis hogy a viharba tudnék ráerősíteni erre az érzésre.
Így a 18. napon már egy pillanatig sem gondolok rá méregként.
Teljesen vállalható szokásnak érzem, kellemes passziónak.
Elmúlt minden problémám, kapok levegőt, vitálkapacitásom jelentősen javult, simán felmegyek minden különösebb lihegés nélkül a negyedikre. Kurva idegesítő, hogy ilyen fitt állapotban miért mondtam le a cigiről, felesleges önkínzás. Folyamatosan azt érzem, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül ura tudnék lenni napi 3-4 szálnak.
Mindezek mellett kibaszott irigy vagyok mindenkire, aki mellettem gyújt rá. Emlékeztek arra az illatra amit minden nemdohányzó érez akkor, amikor valaki más épp rágyújt mellette? Az a fűszeres, kellemes illat amit dohányosok már nem éreznek. Csak az első füstpamacsnak van ilyen illata, a többi már büdös. Na az a régi jó cigarettaillat nekem megint megvan.
Mindezeket az érzéseket már megkaptam többször, minden leszokásom alkalmával.
Pontosan tudom, hogy ezeknek köszönhetően szoktam vissza legtöbbször.
Ritkábban meg mert már rendesen sajnáltam a környezetem azért, mert egy reszkető idegbeteggel kellett együtt élniük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiva's Shanti
Papírba göngyölt, gyökérből, göröngyös földből kizöldült,
Imádott-Gyűlölt gyantás gyónás.
Tűz által felszabadított, hatalmas szellem,
Lelkem előtte megnyitom, szertartásos alázattal, mélyeket lélegzem.
Nyugalom telepszik rám, holtsávon a bánat, a fájdalom,
Meditálás közben tudatom kitágítom, míg koponyám testem, az egész világ, minden lánc, hazugság el-lényegtelenül, e-létben.
Az időtlen, végtelen, jó szándékú, mindent átölelő kozmikus közegben, elmém felhígul.
A minden tudás semmiség csupán, ha a kérdés úgyis lényegtelen.
Nem külön létezem, egységben, a nagy egészben részben, a mindenség a részem.
Ismét Buddhává lettem, de az elszakadás lényege, hogy vissza kell térnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, egy hozzászólást tőlem is beválogattak valami RC blogon, ráadásul a tökömje olyat vett ki, ami nem is egyértelműen pozitív. Csak sajnálkozni tudok ezen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem vannak ismerőseim aki napi szinten jwhznak egy jó ideje, nem is keveset. Majd kiderül, általában gyomorsavra panaszkodnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | azt hiszem ma este is lesz szilvi...:D de annyi változás van hatás alatt h már nem szemeket látok hanem traktor gumi mintákat. jelentös élmény a környezet teljes elhagyása pl: szülinapomkor kissé ittas állapotban egyedül (mindig egyedül) salvia a parkban és az alkohol hatását teljesen elnyomta meg azt is h hol vagyok milyen pozban ülök mi az elmult néhány ora eseménye mindent elmosott. kicsit csodálkoztam is magamon h milyen állapotban nyultam a pipához . negativ tapasztalat nincs csak néha folyik a nyálam :D |
| | | | |
|
