 |
Legfrissebb hozzászólások (23816 - 23825)
 | |  | | | | |  | |  | | | 4486. TheFakeRat
nem áll messze ez a felszabadító dolog a valóságtól, mert ugye a salvinorin KOR agonista, ám gyengébb mint az ibogain. Én pont ezért szeretem annyira :)
mókás volt, mikor Metta azt írta, hogy valamilyen ismerősét salvia túllövéssel próbált leszállítani a heroinról, viszonylagos sikerrel. kár, hogy utána yopot adott a páciensnek... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ha egy paranoid, antiszociális hullámból kikerülsz az is egyfajta megváltás, de ha nagyon kell sz*rnod és lerakod a csomagot az is. Persze lehet mindig mindenre azt mondani, hogy minden egy, meg minden van meg nemis, meg hogy az van, ami van és mindenki buddha csak nem ismeri fel. Így is úgy is tennünk kell azért, hogy közelebb kerüljünk saját természetünkhöz. Az a ritkább, amikor magától történik mindez, főleg, ha azt nézzük, hogy saját elképzeléseink általában csak korlátoznak ebben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello
Hol is kezdjem!?
Kb. 3 hete 3 barátommal eloltunk 3g "speed"-et, el is toltuk az esete itt még nem volt semmi gond jó volt ahogy lennie kell.Természetesen másnap nem tudtam aludni, de elvoltam volt már ilyen sokszor.
Aztán estére kb. 9-felé iszonyatosan rossz közérzetem lett meg elégerős hányingerem ekkor még azzal vigasztaltam magam ,hogy alszom egyet és holnapra elmúlik hát elég nagyot tévedtem kb. egy hetet sínylődtem valami eszméletlen durva depresszióban + hányinger ,hasmenés ,étvágytalanság ,álmatlanság.Érdekes ,hogy estére általában kicsit enyhültek a tünetek reggel pedig újból az egész.Ezután kb 7 napon amikor már kezdtem mentálisan jól érezni magam elkezdett rángatózni a szemem elég sűrűn mint valami idegroncsnak, meg a testemen többi részén is néha csakúgy spontán rángatóznak az izmaim ez még most több mint 3 héttel később sem akar múlni ,és még mindig nem tudok normálisan aludni
hajnali 6 körül kidob az ágy a legapróbb zajokra is felébredek pedig az eset előtt agyúval nem lehetett felkelteni.
A kérdésem az lenne hogy mi lehetett a cuccban amit kaptam?
És ha valaki járt már így mennyi idő múlva lett teljesen jól?
A válaszokért előre is köszi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Meggyőződésem, hogy az Univerzumnak nincs semmilyen középpontja. Mi mégis középpontokat alkotunk képzeletünk anyagából és mindent eköré a nemlétező középpont köré igyekszünk integrálni."
akkor tagadod az ősrobbanást.
a multiverzum(ok)nak talán nincs középpontja, max egyfajta fraktálmező, ami mentén az egész ki-be generálódik.
az egész rendszer központok alapján működik, azok köré és által szerveződik, persze, hogy pszichoszociálisan is ezt reprezentáljuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | katonafull
Thanx! Nem gondolom okoskodásnak, talán tényleg csak ilyen gyenge időszakom van amit át kell vészelnem, hogy én is megtanuljam belőle amit kell, hogy : "mindig van megoldás" a felszabadultságot, és a többit amit írsz pl alázat, hogy valaki odafentről mindig gondoskodik rólam.
Orion
Köszi neked is, nagyon is értem amiről beszélsz.
Azért a következő szalviás utazásomat úgy csinálom hogy legyen pénz a kezem ügyében, vagy nézegetni fogom hátha meglátom a mögöttes energiát, hátha sikerül felderíteni az okokat. Persze ha nem az is rendben van.
Egyik első salviás tripemben volt az hogy átéltem azt amikor először vittek Óvodába és otthagytak: egy helyiségben voltam (öltöző?) ahonnan mindenki kiment óvónő, dadus, gyerekek. én meg ott maradtam tök egyedül és nagyon szar érzés volt. Eszméletlenül dühös voltam hogy mi a f...szért hagytak ott.
Ezután (kijőve) belegondoltam abba ,hogy tényleg mindig ha egy társaságban vagyok mindig az utolsók közt vagyok aki hazamegy. Meg máskor is ha mennem kell rossz érzéssel hagyok ott másokat.
Üdv!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | weed@ majdnem 20 éves vagyok, életemben 1X voltam szerelmes, kb 2,5 évig tartott a kapcsolat(amiért legalább fél évet küzdöttem), az érzéseim mit sem változtak mindvégig. Kétszer bocsátottam meg azért hogy megcsalt, aztán kb tavaly szeptemberben végleg elhagyott. Azóta én már kb senkiben sem bírok úgy bízni mint azelőtt. Senkit sem bírnék őszintén szeretni. Legalábbis ezt érzem és hát eléggé rémisztő. Reménykedem hogy neked könnyebb lesz vagy esetleg helyrejön minden! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fura dolog a szeretet. Szerintem az egésznek általában az őszinteség és a bizalom az alapja, ami kezd elveszni a mostani világban.
weed@ szerintem egyáltalán nem fárasztó, legalább akinek hasonló gondja van, tanulhat abból ahogyan te küzdtél/küzdesz ellene... Sőt én is tanulok :) Eszembe jutott az én történetem, amit már talán sikerült lezárnom, de tovább lépnem még nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A modern kor az unalmas. :-) Leválasztottuk magunkat a valóságról (az életről).
cellux: kb. egyetértek... Túl okosak nem lehetünk. Elvileg örök a mutatvány, de azon belül minden tartam átmeneti. "Törekedjünk hát fáradhatatlanul." De mire és hová?
Azt hiszem a Teremtő vétkezett... mi pedig szívunk és örülünk (felváltva).
Persze, ha nincs teremtő, aki az egészet teremti, akkor nem vétkezik senki.
"Akár egy halom hasított fa
hever egymáson a világ
szorítja nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált..."
578: a rendszerben mindíg van önoptimalizálási törekvés (ami mindíg reaktívan, megkésve működik)... a társadalom is épp ilyen.
Gondolat: a világfolyamat kb. annyira optimizálható, mint a Windows. :-)
...ha már semmi sem működik, reset-elni kell és újraindítani... ha ez sem segít: formázni és újratelepíteni...
deeptrip: arra gyanakszom, hogy nem létezik semmilyen megváltás.... Minden éppen olyan, amilyen.
Gondolat: sok van, mi csodálatos, de az embernél furcsább és szokatlanabb lényt még nem találtam.
Furcsa képzelő-, hívő-, azonosuló-lények vagyunk. Bármivel képesek vagyunk azonosulni és bármiben képesek vagyunk hinni... és ezen azonosulások, hitek, elképzelések mentén igyekszünk magunkat felépíteni.
Az ember: álmodó lény. Saját álomanyagából építi fel világát. Persze világa mindíg csak félig valódi... Mint minden.
Meggyőződésem, hogy az Univerzumnak nincs semmilyen középpontja. Mi mégis középpontokat alkotunk képzeletünk anyagából és mindent eköré a nemlétező középpont köré igyekszünk integrálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem előbb mindenki váltsa meg saját magát, ha az megy akkor lehet másoknak is segíteni ebben, de addig csak másokban próbáljuk kiélni azt amit magunkban kéne legelőször. |
| | | | |
|
