 |
Legfrissebb hozzászólások (25216 - 25235)
 | |  | | | | |  | |  | | | Érdekes dolog az öngyilkosság kérdése, soem felejtem el amikor 2 évvel ezelőtt olvastam elösször poppertől a hogyan legyünk öngyilkosok cikkét,ő azt írta hogy az a legtisztább módszer ha az ember elmegy messzire és nem vesz magához táplálékot,2-3 hét múlva szívgyengeségbe meghal vagy vmi iesmi álmába,persze azt is hozzátette hogy ne legyünk öngyilkosok akkor ha szarba vagyunk mert az élet olyan mint ergy dugattyú minden nagyon mély után jön egy nagyon magas,de én akkoriba nagyon önmagam alatt voltam és elhúztam a hegyekbe és sose felejtem el amikor ültem egy mátrai falu közepén egyik cigit a másik után szívva és megjelent faterom,meg a casj aki miatt magam alatt voltam,fater mondta h ez egy megérzés szerűség volt nála h hol vok,és akkor ezt egy nagyon mély külső üzenetként fogtam fel h muszály életbe maradni bármennyire szar is néha,
másfelől énis attól parázok amit sokan vallanak meg amit cellux említett hogy fasznak van kedve újra visszajönni ide ugyenezért,az olyan mintha a legkisebb dolog amit elértünk volna hasztalan,lehet újrakezdeni,köüsz inkább nem.
Másfelől tényleg nagyon nehéz öngyilkosnak lenni,mert az emberbe ösztönszerűen ott motoszkál az élni akarás,de tisztelni még a harakirit elkövetőket se fogom,magamat is szánalmasnak tartottam amikor próbálkoztam öngyivel,ami nem azt jelenti hogy megvetném őket,sajnos nagyon is van racionális magyarázat sok sok öngyinek és ez nem CSAk az egyén hibája hanem a világunké is.
A negatív érzelmekkel én is ezt figyeltem meg hogy énis meg más emberek is könnyebben tolják ki a - mint a +t,legalábbis -hoz soxor nem kell erőfeszítés magától jön,+hoz meg soxor nagyon sok kell.
Cinikusnak könnyebb lenni mint alázatosnak stb stb.
Jó gondolat h gyakorlat segíthet ezen a téren,erről a tudatosság jut eszembe hogy "megvilágosodottak" mondják hogy ők nem értik meg miért nem tudnak az emberek spontán lenni az életben/mostban ő nekik már az nehezbb,hogy ne legyenek ott,önmaguk megtagadása lenne ha nem,ők már átlendültek,
jó nekik... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | The Fall (zuhanás)
Kimondottan pszihedelikus, nagyon durva élmény volt acidon megnézni! Mind a gyermeki együgyűség és mind az egyszerű érzelmek pszihológiája rendesen visszajön a filmből! A közepe vége fele van egyfajta WTF? hangulata, eléggé megcsavarodik az egész képi világ és maga a filmvezetés is.
http://www.youtube.com/watch?v=iO0LYcCoeJY
Csak ajánlani tudom. (érdemes tripen látni elősször) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Teljesen igazad van abban hogy ez sok, már tulontul mérgez ilyen mennyiségben, ezért is osztottam meg ezt a többiekkel h aki képes arra h sokat szed be vmiből, ne tegye, mert 1,5g is már épp elég tud lenni. Sőt még az 1 is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lesznek itt még negatív élmények, csak idő kérdése...
Miért kell eszetlenül tolni? Mi hiányzik? A methylone az első adag után már semmit sem ad, úgy is ha kb. kéthetente használod, ezzel a mennyiséggel, gyakorisággal csak mérgezitek magatokat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egész biztos, deeptrip, hogy a negatív érzelmeket könnyebb kimutatnod? Például ha igazán szomorú vagy, azt meg mered mutatni? mersz mások előtt sírni? szerintem (magamból kiindulva) az igazán mély, lélekbemarkoló érzéseket nehéz kimutatni, lásd bizalom, szerelem, szeretet, fájdalom stb. A felszínesebbek - frusztráció, sikerélmény, bosszúság, harag, ilyesmik - kimutatásához nemigen kell tökösség. Azok nem tesznek igazán kiszolgáltatottá. Ha viszont valakinek tudtára adod a mély érzéseidet, akkor bármivel megbánthat, akár szétreped a szíved a boldogságtól, akár fáj a lelked. Ez nem biztos hogy + és - kérdése, de javíts ki, ha benned ez másképp működik.
Halál:
tegnap láttam Samuel Beckettől az Endgame c darabot YT-on. Már vagy egy hete totál depressziós vagyok, de ez még szuiciddá is tett... megütöttem a rok bottomot. De aztán némi feldolgozás után egészen felelmelő gondolataim lettek tőle. Asszem nincs hová menni. Klausztrofób létezés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó ötlet a visszakérdezés! Amúgy van amikor ki tudom fejezni, pont azóta tűnik fel a nemkifejezés, amióta partikon átéltem komolyabb szeretetet és bizalmat mások iránt. Meg alapvetően társaságban vidám szoktam lenni, inkább az ilyen ölelgetés és másokra csakúgy mosolygás nem megy annyira.
Úgy vettem észre van egy részem, ami igen komoly befolyásoló erővel bír rám nézve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van amikor tök jó kedvem van úgy érzem rendben van minden és jön egy gondolat, aminek a tartalma annyi, hogy lóf*szt van minden rendben, mit képzelsz, ez nem így megy!
Régebben ez olyannyira nem tűnt fel, hogy 1mp alatt megváltozott a hangulatom és a tudatállapotom is jóval korlátoltabb lett. Sok év után most ezt már úgy élem meg, hogy vissza tudom keresni, hogy ennek a gyors hangulatromlásnak volt egy kiváltója és most már inkább úgy élem meg mintha egy másik ember mondaná ezt nekem, tehát meg tudom tenni azt, hogy nem reagálok rá és így fenn tudom tartani az eredeti állapotot. Önelfogadás hiánya, önkritikusság talán ezek a probléma gyökerei. Néha megélem magam úgy, hogy vagyok én meg bennem egy kisgyerek, aki sír és boldogtalan. Néha olyan kegyetlenül tudok bánni saját magammal, illetve bizonyos részeimmel, ahogy másokkal biztos nem tenném. És a legdurvább az egészben, hogy ez az önkegyetlenség annyira megszokott, hogy nem is élem meg kegyetlenségnek. A gondolkodásom probléma orientált, szinte mindig keresi hol van probléma, amit meg kell oldani. Mellesleg kiskorom óta rajta vagyok azon, hogy mindenre én magamtól jöjjek rá és ez tök jó, viszont a problémaorientált nézet sokszor csak elégedetlenséget von magával és teljesen más, mint amikor elégedett vagyok azzal, ami van. Néha elképzelem, hogy saját magamat ölelgetem és szeretgetem és bevallom, jó érzés ez nekem és érdekes, hogy saját magamat is úgy tudom kezelni, mintha egy másik ember lenne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep!
Olyan témát dobtál fel amiről rengeteget tudnék írni. Egyébként a pszichoterápia alapja is tulajdonképpen az hogy miként tanuljuk meg a pozitív érzéseket megfelelőképpen kimutatni.
A lényeg hogy minden emberben ott van a kedvesség, szeretet, mosoly, csak sokkal mélyebben mint a gonoszság, kapzsiság stb.
Igen. Nekem is az a véleményem hogy ezt meg lehet tanulni, csak kellenek hozzá a megfelelő partnerek.
Deep!
Amikor kommunikálsz egy ismerősöddel valamiről, a téma végén csak úgy váratlanul kérdezd meg hogy beszélgetés közben milyen érzelmeket látott az arcodon, milyet váltott ki belőle és később ezt hasonlítsd össze azzal amit te valójában éreztetni szerettél volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A "jobban teszem, ha meghalok, mert úgy teljesedhetek ki igazán" témához ajánlom a Serial Experiments: Lain c. animét. Igen elgondolkodtató az, amit a halálba csalogató szellemi erők működéséről, esetleges motivációiról mond.
Számomra önmagam fizikai elpusztítása azért nem tűnik megoldásnak, mert hiszek benne, hogy ez esetben visszajönnék (restart level), és nem akarnám még egyszer végigszívni ugyanezt. Inkább megyek tovább előre és beteljesítem a feladatot most (ha tudom), hogy ne jöjjön vissza soha többé.
A halállal való tapasztalati találkozást (pszichológiailag) azért tartom értékesnek, mert segít perspektívába helyezni a dolgokat, segít meglátni, hogy mi fontos és mi nem. Segít leszakadni a függőségekről. Kész szerencse, hogy ezt meg lehet tenni anélkül, hogy az életet elbuknám. (Bár olyankor odaadom - oda kell adnom -, de aztán varázslatos és csodálatos módon visszakapom az újjászületésben.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep, ez a gondolat szerintem is igen helyt álló.
"Ugyanakkor úgy élni, hogy azt tesszük meg, amit jónak gondolunk és szeretünk az baromi nehéz és nagyon sok bátorságot igényel. Úgy élni, hogy egy szűk spektrumban mozgunk a félelmeink miatt meg szinte hétköznapi jelenségnek számít."
Na én érzelmileg pontosan ebből szeretnék kitörni. Mintha egy megmagyarázhatatlan erő visszahúzna. Komolyan mondom néha azon idegesítem fel magam hogy ugyan most meg mi a fra..tól félek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem igen is bátor az aki megmeri tenni. Bár tulajdonképpen nem is ez a megfelelő jelző, mivel úgy gondolom hogy aki valójában rászánja magát, annak a lelke már kilépett a testéből, csak egy zombi és minden olyan emberi jellemvonás mint bátorság, okosság, stb. érvényét veszti.
Vajon aki önkezével vet véget az életének, az hibás döntés eredménye. -Nem hiszem.
Úgy gondolom hogy amikor megfoganunk és egy új testben folytatja életet a lelkünk, akkor mindannyian teljesen egyformák vagyunk gondolkodásilag meg egyáltalán minden szempontból.
Csak az a nem mindegy hogy mikor és hova születünk, mivel már az anyaméhben is különböző impulzusok érnek minket, éppen ezért ilyen változatos az ember.
Egyszóval inkább élnék kevés ideig, de kiteljesedve, megtalálva önmagam, mint hogy majd idősen ha visszanézem az életem, csak azt fogom tudni konstatálni hogy ennek meg mi értelme volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem lehet, hogy félsz örülni a jónak és kimutatni, mert könnyű hozzászokni és utána még rosszabb lesz elfogadni a negatív dolgokat?
A mosoly és az ölelés például tanulható, nekem szerencsém volt, olyanok is kerültek mellém, akik kicsalogattak a csigaházamból... :)
(bár még mindig van egy nagy adag távolságtartás bennem, úgy érzem a legtöbb átlag ember nem bírja elviselni, ha közvetlen kedvességet és szeretetet kapnak, szinte támadásnak veszik, vagy csak nem tudnak vele mit kezdeni... nem akarom zavarba hozni őket, így sosem tudom általában kihez hogyan álljak - partyn kívül, mert az az egyetlen hely, ahol nem kérdezem meg magamtól, hogy mi lesz, ha most csak úgy megölelem ezt a kvázi idegent :>) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Magamban az egyik legfurcsább tulajdonságnak azt tartom, hogy a pozitív érzelmek megélése és kifejezése számomra sokkal nehezebb és félelmetesebb, mint a negatívoké. Van valaki még így ezzel? Nem jutottam még nagyon előrébb a dologban, a jelenlegi koncepcióm az, hogy ez valamilyen szinten gyakorlás kérdése. Próbálkozni kell aztán egyre könnyebben fog menni. De, hogy miért pont a pozitív a ciki? Fura... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ugye a bátorságról akkor lehet beszélni, ha félelem is van. Pl. aki félig öntudatlan állapotban megöli magát az nem nagy bátorság, de full józanul odaállni a 10. emeletre és akkor eldönteni, hogy na most lépek még egyet előre biztosan embert próbáló feladat.
Ugyanakkor úgy élni, hogy azt tesszük meg, amit jónak gondolunk és szeretünk az baromi nehéz és nagyon sok bátorságot igényel. Úgy élni, hogy egy szűk spektrumban mozgunk a félelmeink miatt meg szinte hétköznapi jelenségnek számít.
Amikor elképzeli valaki, hogy bármikor meghalhat is ahhoz vezet optimális esetben, hogy megbánás nélkül bátran, tudatosan és felelősséget vállalva cselekszik. Na, de ugye gyakorlatilag senki se tudja elképzelni úgy igazán, hogy bármikor meghalhat. Nincs súlya, talán aki régóta gyakorolja annál van. A másik lehetőség egy erős hallucinogén trip, ott ugye többről van szó, mint hogy elképzelem, hogy meghalhatok. Van, hogy tényleg úgy érzi az ember, hogy most meghalhat. Bár nekem olyan élményem még nem volt, hogy meghaltam és újjászülettem, olyan volt, amikor a meghalás kapujába érkeztem. Nem mondanám, hogy mindent el tudtam engedni, talán ezért se volt még meg ez az élmény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem az élethez sokkal több bátorság kell,mint ahhoz, hogy véget vess az életednek. Itt minden percben meg kell harcolnod önmagaddal, a világgal. Kell erő és kitartás, hogy meglásd mennyi minden van, amiért érdemes élni. Persze sokszor botladozunk, de végül csak felkelünk és megyünk tovább.
Lehet, hogy a halállal megszűnnek a szenvedéseink, de végül semmi nem oldódik meg, mert feladtuk. Vajon ez valóban bátorság? A könnyebb utat választani? (persze ez abban a materiális olvasatban, hogy nincs semmi se a halál után) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezt gondolom, de bárhogy lehet
a materialista álláspont is tökéletesen védhető. by design. ;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor valsz hasonló árut szerezhetünk, multkor volt itthon 30, 1 hétvége alatt elfogyott, de voltunk rá páran. Amiota ismerem a methylonet, inkább azt veszek, de most egy kis negatív élménnyel is be kell számolnom!
tegnap(és ma) volt itthon elég, 6 grammot toltunk el 3 an, abbol 1 gyerek 1,5et csak, mi meg a többit spanommal. Elárulom, jól éreztük magunkat, de 1,5 felett már nem ajánlom. Mivel a lábak úgy kifáradnak a mozgáskényszertől hogy másnap nehézkes lehet a járás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem gondolod ha egy pszáj élményben átélheted a halál ujjászuletést akkor valojaban nincs is halál ? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szálkás kristályos elvileg ,de a fele az nagy göröngyökből áll (3g), de az is kristály csak gondolom az a gyártás során így összeállt, igen nehezen lehet összetörni:) |
| | | | |
|
