 |
deeptrip hozzászólásai (31 - 40)
(Témakör: pszichologia - merre menjen)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nem olvastam, az fMRI meg elég pontos készülék, de persze nem muszáj hinni benne. A placebo ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert normális/beteg populáció agyait hasonlították össze. Bármennyire hihetetlen, de van akin tényleg segített a gyógyszer és jobban együtt tud élni annak enyhe-közepes mellékhatásaival, mint azzal hogy egy hang azt mondja egész nap a fejében a halott nagyanyja hangján, hogy "öld meg magad". Amúgy nyugodtan lehet jönni az alternatívákkal a skizofrénia kezelése kapcsán. Az ilyen antipszichiátriai könyvek, cikkek, beszélők valahogy mindig elfelejtik megmondani, hogy akkor mi az, ami jó és hatékony módszere a skizofréniák kezelésének. Ez biztos azért van, mert ha elmondanák a gyógyszercégek eltennék láb alól! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Negatív automatikus gondolatok-biztos én látom ezt rosszul, én vagyok a béna stb, ha sokáig nézem a tükröt biztos előbb utóbb mást fogok látni mint amit szeretnék- rossz érzések a felszínre törnek-már más is mondta hogy hülye vagyok. Ez skizofrénia és így tovább. "
Nem, ez nem skizofrénia! Ez az amit írtál: negatív automatikus gondolatok és ezek leginkább depressziósoknál jellemzőek. Több fajta skizofrénia van, de egy olyan akinek meg van borulva az agykémiája annak ez inkább úgy néz ki, hogy belenéz a tükörbe és durva halukat kap az arcába, jellemzőbben hangokat a fejébe és akkor ezekkel kezd valamit. Amúgy fMRI-vel már ki lett mutatva az elváltozás az agyban ezeknél az embereknél és a gyógyszer is segít rajtuk (abbamaradnak a haluk, hangok, esélyt kapnak a normálisabb működésre). Az megint más kérdés, ha valakit tévesen diagnosztizálnak skizónak, mármint "agykémiaborult" skizónak és akkor rajta nem fog segíteni a gyógyszeres kezelés és ott vannak a mellékhatások is. Ami meg a rendes pszichoterápiát illeti az jellemzően nagyon nehéz a skizofrének esetében. Nincs igazán tuti módszer az ő kezelésükre szóval nagy szakértelmet, időt, ráfordítást igényel. Na ez már igen nehezen kivitelezhető Magyarországon.
Nézzetek a tükörbe a szemetekbe mereven, hosszú időn keresztül, olyan mélyen ahogy csak lehet. Egy idő után én egy idegen embert látok, van hogy egy idősebb férfit van hogy egy fiatalabb gyereket. Nem ritka, hogy átváltozik valamennyire az arcom is vizuálisan, mindez szín józanul. Szerintem én nem vagyok skizó, egyszerűen a tükrök trükkös dolgok a tudat számára, hát még a saját tekinteted, vagy egy fotó esetében egy korábbi, fiatalabb fizikai megjelenésed. Akkor így néztem ki és ilyen voltam, most így nézek ki és ilyen vagyok...aztán meg ott van, hogy a régi is én voltam, de most az új vagyok...aztán jön, hogy a régi nem csak voltam, hanem még most is vagyok csak más is jött még hozzá. Amúgy pont a napokban nézegettem gyerekkori képeimet magamról, szüleimről, testvéremről. Felér egy trippel, mégis sok ember nem érdeklődik saját múltja iránt, mintha nem is lett volna, vagy csak olyan súlytalan már, hogy fölöslegesnek érzi foglalkozni ezzel. Mégis, amikor meglátom a képeket belül beindul valami és akkor érzem, hogy belül még mindig az vagyok, ami már az elején is voltam, csak most már sokkal több rálátásom van a dolgokra. Csak a sok rálátásban könnyű elveszíteni a kapcsolatot ezzel a belső korai önmagunkkal, erre figyelni kell, újra kell tapasztalni, belül van minden ezt már mindenki megmondta, csak sokan gondolatként értelmezik pedig sokkal inkább testben lévő érzés szerű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja még utószónak annyit, hogy rá nagyon illet az: "attól, hogy senki se ért meg még nem leszel művész" kifejezés. Amúgy édesanyja skizofrén volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tükrös nézegetős, magamat egy idő után idegennek érzékelős folyamat leginkább a deperszonalizáció jelensége szerintem. Amúgy a mentális betegségek tipikusan nem úgy kezdődnek, hogy saját magad indukálod és közben értelmes kérdéseket teszel fel magadban...
Postman skizofréniából is van paranoid fajta és amúgy a paranoiában pont az a legrosszabb, hogy reálisabb, mint ami tényleg van. Tehát egy paranoiás állapotban jobban hiszel a paranoid dolgoknak és olyankor, ha egy másik ember azt mondja "hé haver csak beképzeled, vagy hé haver te kicsit paranoiás vagy nem?" akkor az értelmeződhet úgy, hogy a haver vágja a "valóságot" és csúnyán át akar baszni azzal, hogy úgy állítja be mintha ez csak para lenne, holott mégsem, aztán majd jól ellened fordul stb..
A skizofrénia meg általában úgy lesz felismerhető, hogy valaki pszichózisba kerül. Ilyenkor részben vagy teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal és ez kívülről egy igen feltűnő jelenség. Lehet pszichózisod úgy is, hogy nem vagy skizofrén, de a skizofrénia diagnózisához hozzátartoznak a pszichotikus epizódok.
Az, hogy valaki máshogy gondolkodik vagy máshogy érez, mint ahogy az adekvát lenne egy szituációban az még kevés a diagnózishoz, de ez is jellemző a skizofrénekre. Nekem volt egy haverom, aki nem skizó, de mutatott olyan jegyeket. Ezek főleg betépve jöttek elő és bevallom őszintén, igen idegesítőek voltak.
Ilyen volt, hogy egy témáról maximum 1-2 percig tudtunk beszélni, mert ő mindig elváltotta valami másra, ami nem következett belőle logikusan. Én meg pont azt szeretem, ha egy témába egyre mélyebben bele tudjuk ásni magunkat többen, na vele ez nem lehetett és társaságban is sokszor olyan kérdéseket tett fel, ami arra volt jó, hogy az ő agymenéseiről kelljen diskurálni.
Másik, hogy olyan érzéseket mutat, amit én nem éreztem abban a szituációban, nekem úgy tűnt először, hogy megjátsza magát, de aztán kérdezgettem erről és kiderült, hogy ő tényleg ilyen és nagyon is jól elvan a világában, annyira jól elvan benne, hogy full leszarja hogy mennyire nem hangolódik ő másokra és ettől nem is érezte magányosnak magát. Engem pl. nagyon zavarna, ha nem tudnék másokra hangolódni, vagy ha mások nem tudnának rám. Füvön kívül nem használtunk együtt mást, de az biztos, hogy vele nem trippelnék szívesen, akkor már jobban járok ha egyedül csinálom (másikra való hangolódás teljes hiánya miatt).
Józanul volt, hogy egész normális volt, de ott is hullámzott ez. Azóta már nem igazán tartom vele a kapcsolatot, engem roppantul zavart és fárasztott a személyisége egy idő után és ő amióta ismerem (8 éve) szinte semmit se változott. Amúgy nyomta még a művészlélek imázst is -bár ő mindig tagadta, hogy az volna-. Ez általában abban merült ki, hogy verseket írt, amiket nem nagyon lehetett érteni, de ő el volt szállva tőlük. Gimiben meg dolgozatoknál hosszú körmondatokat használt aztán a tanár meg szar jegyeket adott neki. Ő volt az, aki minden dolgozat után kint magyarázta a táblánál utólagosan a tanárnak, hogy melyik mondata mit jelentett és amikor más "halandó" ember jobb jegyet kapott nála az egyenesen elképzelhetetlen volt neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ami még fontos, hogy a koncentráció fejleszthető és most már úgy gondolom, hogy nem is olyan nehézkesen. Csak az első pár alkalom "kínkeserves", de utána rájöttem, hogy igazából ez is olyan dolog, hogy ha nem nevelem meg a figyelmemet akkor csapong, de ha megnevelem és megértetem az egommal is, hogy jó az ha egy időre szünet van akkor ez nem egy bonyolult vagy nehéz dolog. Légzésfigyelést csinálok, a lényeg hogy hozzásimulj a lélegzetedhez és a gondolataid ne tudjanak becsúszni közé. Ugyanez van a táncnál is, amikor nagyon belejövök úgy érzem hogy szinte nincs semmi reakcióidő egy új hang és a mozgásom között, együtt mozog és pont emiatt a szoros spontaneitás miatt a gondolatok nem tudnak beférkőzni, túl lassúak hozzá.
A másik kulcs elem a figyelem megnevelésében az elengedés. Sokszor észrevettem, hogy amikor akarok figyelni valamire nem megy, de amikor már nem akarok figyelni rá...na akkor szinte leragadok nála. Ez persze prímán meggátol abban, hogy az új-aktuális-jelen tartalmakra figyeljek. Itt sincs semmi teendő, csak újra ráfigyelni arra ami van, nem arra, ami már nincs (vagy még nincs).
Szóval azt kell elképzelni, hogy minden porcikádnak jobb lesz, ha megtanulsz egy dologra figyelni. Egy részed tiltakozik ellene, de szerintem akár pár nap gyakorlás után is meg lehet értetni minden sejteddel, hogy igen, ez a kulcs a nyugalomhoz és nem az, ha felbaszod magad mindenen, ha ráfigyelsz minden negatívra, ha minden gondolat fontosabb annál, mint ami tényleg előtted van stb.
Ami még érdekes nálam, hogy nekem sokkal könnyebben ment sok dologra figyelni egyszerre, pedig ez elvileg a nők sajátossága (szerintem ez hatalmas bullshit, de lehet hogy női agyam van, kitudja). Ettől függetlenül én arra jutottam, hogy jó lesz nekem, ha megtanulom összeszedni a figyelmemet. Az elején szenvedés, de igazából egy dologra figyelni nagyon egyszerű. A gondolataid teszik bonyolulttá, ezért nem is kell túl sokat gondolkodni rajta. Ha unatkozol akkor jól tud jönni a légzésfigyelés aztán idővel alakulni fog ez az egész és ahogy egyre oldottabb lesz az ember, úgy képes lesz egyre jobban az ösztönei, a belsője szerint cselekedni.
Ja és érdemes gyakorolni azt is, hogy ha elkezdesz valamit azt befejezed. Pl. van 1 bögre meg egy tányér. Elkezdenéd az egyiket mosogatni, de valamiért hirtelen a másikat akarod inkább csinálni. Ilyenkor kell azt mondani, hogy nagy lófaszt, ezt kezdtem el, ezt akarom befejezni előbb. Ha erre rászoktatja az ember magát akkor nem lesz az, hogy sokszor meggondolja magát és fölöslegesen megnehezíti azt amit épp csinál. Bár túl sokat gondolkodni nem érdemes, de ezeken a témákon tényleg megéri agyalni mélyebben, mert valahol nagyon logikus az egész.
És pont most csöngetett be egy idegen ember, hogy égve hagytam a kocsiban a lámpát, szóval nem is adom tovább a tippeket, mert még van mit gyakorolnom nekem is. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kep régebben én is hasonló voltam, bár nálam ez összefüggött azzal is, hogy nem találtam sok dolgot érdekesnek és unatkoztam. Ez főleg órákon jött elő. Nekem is a mozgás vált be, egyértelműen úgy éreztem, hogy túl sok a fölös energiám, ami miatt csapongok és pörgök. Meg kell tanulni ezt az energiát hasznosítani. Nekem az LSD valamiért egyre inkább energetikai élményeket ad és én erős összefüggéseket tapasztaltam a rossz testtartásom és a már-már hiperaktív állapotaim között. Mindenesetre papíron és gombán is nálam is abszolút a jelen lét és az ösztönszerű állapot áll be, ahol szinte magától történik minden. Nem csak azok a dolgok, amit a természet vagy más emberek csinálnak, hanem azok a dolgok is amiket én csinálok. Miközben csinálom annyira simán megy, annyira zökkenőmentesen és JÓL, hogy már-már varázslatnak érzem. A dolgok is úgy esnek kézre, ahogy épp kell, a körülmények is kapóra jönnek és ez ámulatba ejt. Bár segítenek ezek a szerek azt kell mondjam, hogy trip után még pár napig, max 1 hétig tart ez az állapot, de utána megszűnik szóval nem tartom valószínűnek, hogy elég csak trippelni, ahhoz, hogy ez hétköznap is menjen. Mondjuk szerintem ezzel itt sokan így vagyunk!
A fű is segít nekem koncentrálni, már régóta nincs az, hogy elfelejtem a mondat elejét. Régebben ez sokkal jobban megvolt, de egyszerűen "megedződtem". Én azt vettem észre, hogy nagyon sok múlik azon a pillanaton, amikor valamit elfelejtesz, hogy rágörcsölsz-e vagy lazán kezeled. Nekem volt, hogy rágörcsöltem és már aktiválódtak a kultúránk által belénktáplált bűntudatkörök, azaz "hülye narkós vagy azért felejted el, látod rossz vége lesz ennek én megmondtam" és hasonló gondolatok. Na aztán egy idő után rájöttem, hogy oké hogy sok beavatatlan ember így gondolja ezt, de nehogymár én is ezzel oltsam magam. Amióta nem oltom magam ilyenekkel hamar eszembe is jut, vagy ha nem akkor csak nevetek rajta és leszarom, mert más szín józanul is sokkal feledékenyebb tud lenni nálam. Ettől függetlenül a fű az esetek nagy többségében csak fokozza a szétszórtságot. A napi füvezés főleg be tud tenni (nekem).
Matét próbáltam, engem egyáltalán nem pörget, inkább nyugtat ezért is bátran be merek verni egy bögrével elalvás előtt is. Kávéval, teával ezt már beszoptam párszor (fekszel az ágyban, fáradt vagy de nem tudsz aludni). A remegő hang és tartalom nélküli beszéd szerintem sokkal inkább abból fakad, hogy még nem találtad meg belül magadat és emiatt szorongsz. Figyelj többet belülre és bármi jön mantrázd azt magadban, hogy IGEN. Igen ami megjelenik szívesen fogadom, igen bármi jöhet, igen ami jön az bennem van és tisztelem még akkor is ha oltárian szar vagy negatív. Én régebben azt hittem üres vagyok aztán pár nitrós élményem alatt rájöttem, hogy nem vagyok üres csak ami feljönne magától az nekem NEM ELÉG JÓ és ezért az első reakcióm rá az, hogy NEM és az, hogy módosítani akarok rajta. Faszság. Az első reakció legyen egy nagy IGEN, egy barátságos bátorító simogatása a lelkednek, aztán 5-10mp és utána oda rakod, úgy kezeled, ahogy azt megfelelőnek találod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát valamilyen szempontból biztos gentleman vagyok, mondjuk én ingyen járok így csak ritkán tudok és akkor is 50 perc max. Heti 1 alkalom max, de sokszor több hétig semmi. Szóval én inkább freeman vagyok, ha már lehet választani. :D
Ettől függetlenül jobb lenne rendesen nyomni, ha lenne sok lóvém bevállalnám, mert úgy hatékonyabb ha rendszeresen lehet járni. Na majd, ha moneyman leszek... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nekem idén van az 5. évem a pszichológia egyetemen és ha bárki új ember megkérdezi mit tanulok és elmondom neki akkor mindig: húúúúúú akkor te most belelátsz a fejembe? Vagy: húúú most is analizálsz épp?
Aztán mondom, hogy nem látok sehova, de vannak dolgok amiket észreveszek és azt sem azért mert elolvastam pár könyvet a tanulmányaim során, azok max támogatják az egészet.
Ha azt mondom, hogy terápiába járok már 2 éve akkor is furcsa helyzet áll elő. Sokan úgy gondolják aki pszichológushoz jár az beteg, lelkileg sérült vagy kevesebb, holott az emberek 80%-ának szüksége lenne a mélyebb tartalmak megélésére önmagukban, önmaguk által csak hát drága, idő és energiaigényes ez az egész. Amolyan úri emberek kiváltsága manapság itthon Magyarországon terápiába járni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hipnózis transzállapot elérésével társul egy hosszabb időtartamon (1-1,5 óra) keresztül a szuggesztió meg csak egy rövid utasítás. A hipnózis is szuggesztióval dolgozik, de emellett relaxáció van az elején vagy egy pontra fixálás és lehet benne vizualizáció is.
Hipnózisban megnő a fogékonyság a szuggesztiókra, de hétköznapi állapotban is hatnak a szuggesztiók persze egyéni eltéréssel. Hétköznap inkább a mennyiségi módszert alkalmazzák, tehát minél többször próbálnak kitenni a szuggesztiónak. |
| | | | |
|
