DAATH

A kutatás: látni, amit mindenki látott, és arra gondolni, amit még senki sem gondolt.

Szent-Györgyi Albert

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


[20250114] Aláírásgyűjtés: Európai Polgári Kezdeményezés a pszichedelikus terápiákért
[20250114] Média: Megnyílt a Daath hivatalos publikus Facebook-oldala
[20250111] Fejlesztés: Daath Keresés megjavítva
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Legfrissebb hozzászólások (40416 - 40425)

 
 
>>> Megint könyvet írok :-) <<<
the end2009. október 21. 19:11
 
 
A 72. HSZ-NÉL KEZDD
-----------------------------------------------------------------------------
/4

-Na és mondd, hogy tud a führer egy olyan könyvbe írni, ami még nem is létezik?
-Egy olyan könyvbe a legegyszerűbb írni! Hogyan írnál egy olyan könyvbe, ami létezik? Főleg olyan információt, ami változhat?! Mi lesz, ha egyszer már nem tudok láthatatlanná válni?! Sokkal egyszerűbb az ilyesmit egy nemlétező könyvbe írni…
-Hmm… mondasz valamit.
Leültem a padra, mert elfáradt a szám a sok beszédtől, és nem tudtam tovább menni. Egyszer csak arra futott egy perec árus bokor, és megkérdezte kérek-e perecet. Azt mondtam természetesen, erre a nyakamba akasztotta. Nagyon jó illata volt.
-Nem ülsz le beszélgetni velem?
-Bocsánat, de még 3 helyre is mennem kell ma…
-Mi az a 3 hely?
-1, Jánossomorjára, 2, Pakaszepercsre.
-És mi a harmadik?
-Mi lenne? Hát az üres.
-Akkor minek mondtad?
-Mert bármikor bejöhet egy harmadik. Nem akartam hazudni, hogy csak két helyre megyek, ezért inkább egy üres helyet is mondtam.
-Aha… Hát akkor jó utat.
-Neked is!
Miután kipihentem a számat, lassan elindultam, és csak mentem és mentem a házak között, amikor egyszer csak megállásra kényszerített egy füllel ásó légibálna, aki egy zöldet mutató lámpa előtt állt, bánatos arckifejezéssel, látszólag már jó ideje, mivel tekintélyes sor halmozódott fel mögötte. Megkerülve a sort odamentem hozzá, és megkérdeztem:
-Miért állsz itt, amikor zöld a lámpa és tovább is mehetnél?
-Mert annyi ideig álltam itt a tiltó piros hipnotikus fénye előtt, hogy mire zöld lett a lámpa, többé már nem is volt kedvem tovább menni…
Nem faggatóztam, jobbnak láttam ha tovább indulok, ki a hegyek felé. A hegyek sötétek voltak, de a távolban a lábuknál kis fényekként lebegtek a falvak. Kedvesen hívogattak, úgyhogy elindultam a sötétben.
Már egy jó kilométerje mehettem, amikor valami elsöprő erővel elsuhant mellettem. Olyan gyorsan ment, hogy nem tudtam mi volt az, amég meg nem pillantottam a villany-mozdony drótot a fejem fölött. Még jó, hogy nem álltam alá… ha felakadtam volna az elejére, kitudja hova visz el…
Ahogy mentem tovább, egyszer csak megbotlottam valamiben, és elestem. Éppen két kavics közé estem, akik mérgesen arrébb is gurultak. Elnézést kértem tőlük, majd leporoltam magam, és kérdőn nézegettem miben botolhattam meg… kis idő múlva megtaláltam a bűnöst, méghozzá egy szék személyében, ami éppen ott állt a lábam előtt, és a térdemig ért. Gondolkoztam rajta hogyan kéne eltűntetni innen, hogy más ne botoljon meg benne. Sokat morfondíroztam ezen, végül úgy döntöttem legjobb lesz, ha megeszem. Beleharaptam, de hiába volt finom narancsos denevér krémleves íze, ettől még az állaga elég undorító ragacsos volt… ott hagytam inkább.
Újabb kilométernyit mehettem épp, mikor meghallottam, h valaki zakatol. Óvatosan hajtottam el a fenyőágakat magamtól, hogy megtaláljam az embert anélkül, h észrevenne… nem voltam biztos benne, hogy nem közveszélyes az az ember, aki félúton a hegy és a város között megáll zakatolni egyet.
Nem is kellett sokat várnom, egyszer csak előjött teljesen magától, és továbbra is furcsa hangokat bocsátott ki magából. Úgy döntöttem beszélgetek vele kicsit:
-Jó estét!
-Jó estét!
-Hogy van?
-Mi van hogy?
-A himnusz szövege
-Azt nem tudom. Csak egy dalt tudok, de azt csak hajón szabad énekelni…
-Hajón? Mi ennek az oka?
-Mert ez egy matróz blues.
-azt hittem az egy egyenruha…
-Mi? Dehogyis… egy zenei stílus. Olyan szomorú gitárzenét jelent, amit néger matrózok énekelnek…
-Értem… és mondja csak, mit keres itt mostanában?
-Csak erre jártam, és gondoltam megállok kicsit és zakatolok egyet.
-Ez elég furcsa gondolat volt, nem úgy érzi?
-Nem. Sokaknak talán furcsa lehet manapság, hogy van még aki űzi ezt a tevékenységet, de gondolj csak bele… pár év múlva meg majd az lesz furcsa, hogy az emberek brummognak.
-Ugyanmár… A brummogás már évek óta divat.
-Egyszer annak is vége lesz, majd meglátod! De most kérlek hagyj magamra…
-Ahogy akarod! Viszlát!!
-Szia!
 

 
 
>>> Megint könyvet írok :-) <<<
the end2009. október 21. 19:07
 
 
A 72. HSZ-NÉL KEZDŐDIK
-------------------------------------------------------------------------------
/3

-Hali!
-Jó estét kérem! Mit óhajtasz?
-Szeretném megkérdezni, miért nem a tömeg helyén vagy, és a tömeg miért nem inkább itt van?
-De hát ott is vagyok…
-Hogy lehetsz ott ’is’?
-Nagyon egyszerűen… Sőt, egyszerre többször is vagyok ott! Csak figyeld meg!
Éppen ahogy kimondta, a tömeg pont egy hangosabb, másfajta harsogásba kezdett. Nehezen lehetett érteni mit mondanak… mindenféléről beszéltek, különféle sajtokról, a sós levegőről, a fogászatról, a pántos trikókról, sőt még a füllel ásó légibálnákról is. Próbáltam hozzájuk intézni pár szót, de sehogy sem sikerült, mert mintha meg sem hallották volna.
-Én nem hiszem el, hogy ezeket te irányítod! Összevissza kiabálnak, nincsenek is irányítva…
-Ostoba vagy… Ki van zárva, hogy nem én irányítom őket…
-Már hogy lenne kizárva?
-Miért? Gondolod, hogy talán magukat irányítják?!
-Nem lehet?
-Próbáld ki! Felejts el mindent, be gondolj abszolút semmire, és ne érzékelj semmit, de aztán ne csodálkozz, ha nem találod a világot!
-De hát ezt képtelenség megcsinálni…
-Persze hogy az… mivel irányítanak minket!
-Ki?
-Hát valaki…
-De ki az a valaki?
-Hát az aki…
-Te szórakozol velem?
-Nem veled, hanem rajtad.
-De hát előttem vagy, nem rajtam…
-Ott vagyok, ahol csak akarok, sőt, az is lehet, hogy előbb rajtad voltam, csak aztán elfeledtettem ezt veled, és helyette betettem az emlékezetedbe azt, hogy előtted álltam.
-Azt hiszem, te mégiscsak igazán jó vezető vagy!
-Ó, köszönöm!
Úgy éreztem eleget beszéltünk, úgyhogy elindultunk át a tömegen, a vonat sínek felé. A sínek közepén egy padot láttam, amin egy magányos alak ült. Gondoltam megkérdezem mit csinál itt.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Ülök… Amint látod…
-Úgy érzem nem csak, hogy ülsz, de gondterhelt is vagy…
-Jól érzed…
-És mi bánt?
-Van egy különleges képességem, de ezzel nagy teher együtt élni…
-Ugyan, mi lehet az a különleges képesség, amivel nagy teher együtt élni?
-Láthatatlanná tudok válni.
-Láthatatlanná?! Hiszem ha látom!
-Hogyan láthatnád?!
-Hát… Ez jó kérdés… De ha azt nem is láthatom, ahogy láthatatlan vagy, legalább azt mutasd meg, hogyan válsz azzá…
-Azt nem tudom…
-Hogyhogy?
-Mert csak akkor tudok láthatatlanná válni, ha senki nem figyel…
-Hát ez bizony nehéz ügy… de tudod mit? Ha gondolod, megpróbálok nem figyelni! De… nem ígérek semmit!
-Azt nagyon megköszönném!
-Jó, akkor most megfordulok.
Amikor megfordultam, nem láttam semmit ami mögöttem volt. Bár ez nem is szokatlan jelenség, ha az ember megfordul. Amikor visszafordultam, a fiú ismét ott ült a padon!
-Sikerült?
-Igen!! És köszönöm, hogy nem figyeltél!
-Nagyon szívesen!
-Ne haragudj, de most sietnem kell! Most, hogy bebizonyítottam, hogy tényleg láthatatlanná tudok válni, be kell mutatnom ezt a führernek is, hogy beírja a KKRVSPÜKK-ba.
-Az meg micsoda?
-Hát a Különleges Képességekkel Rendelkező, Vasúti Síni Padokon Ülő Kisfiúk Könyve.
-Értem. És ez a könyv tényleg létezik?
-Most még nem, de talán egyszer majd fog.
 

 
 
>>> Megint könyvet írok :-) <<<
the end2009. október 21. 19:02
 
 
AZ ELŐZŐ HSZ-NÉL KEZDD!
-----------------------------------------------------------------------------
palacsinta kolbász ... /2


-Az ajtód rendkívül barátságtalan.
-Csak teszi a dolgát…
Tovább sétáltunk, miközben ránk esteledett. Előbújtak a virágok, és a város zajai felhangosodtak. Olyan volt a zöld pázsiton sétálni, mintha csak füvön lépkednék. Közben mindenfelé virágok illata szállt a levegőben, és néha a zeppelineknek ütköztek, akik ettől irányt váltottak, vagy némelyikük lezuhant. Halkan neszeltek a fűben a madarak, miközben a halakat kerülgettem, félve, hogy meg ne csússzak egyben, és bele ne fulladjak a sűrű gazba.
A tengeri madarak megérkeztek, és a lábujjaimat csipkedték. Azt hihették, valami különösen finom halra bukkantak, bizonyára az átható sajt szag miatt amit árasztott. Egyedül voltunk, így hamar úgy éreztük magunkat, mint akik magányosak. Az erdő felé tartottunk, vissza a városba.
-Arra gondoltam, hogy talán meghallgathatnánk a führer beszédét.
-Führer?! Milyen führer? Hitler?
-Nem. Hitlernek komoly kisebbségi komplexusa volt amiatt, hogy tulajdonképpen nem is létezett…
-És ezt ő is tudta?
-Szerintem éppen ezért vált valóra.
-Hogyan lehet a semmiből valami?
-A semmi az semmi, a valami viszont már nem semmi, a nem semmi, az meg már valami.
-Akkor lehetséges, hogy ha valami egy kicsit is nem semmi, akkor az létezik?
-Minden bizonnyal!
-Azt hiszem mégis csak el kéne menni arra a beszédre!
Elkanyarodtunk, és megvártuk, amég a gördeszkás csiga elgördül az útból, aztán végigmentünk a paplanokkal szegélyezett postások mellett, akik mind-mind barátságosan integettek.
-Kérlek! Nézd meg ezt az újságot! – zúgták egyszerre.
Elindultam a legközelebbi felé, mire nagy kiabálás támadt, és az összes „az enyémet nézd!” kiáltásokkal fordult felém, anélkül, hogy akár egy lépést tettek volna. Ezen kívül mindegyik pólóján, valamilyen tört volt.
Mit sem törődve a többiekkel, odamentem a 34/3-os törthöz, és kezembe vettem az újságot.
Amikor belelapoztam, csak ennyit láttam:
„A valóság nem jeleníthető meg. Kérem várjon néhány percet!”. De én hiába vártam, semmi nem történt, az összes többi oldal viszont üres volt.
-Mondd, sokáig kell még várni?
-Egészen addig, amég meg nem érted a világot.
-Ezt nem értem teljesen…
-Hát akkor mondd el, hogy mennyire nem teljesen érted!
-Ezt nem lehet elmondani…
-Miért nem lehet?
-Mert igazából nem értem, mit nem értek.
-Ó, te mindenre tudsz kifogást találni, ugye?! Ez nagyon nem jó…
-Én nem fogtam ki semmit!
-Akkor miért fogod azt az újsádot?
-Te mondtad, hogy nézzem meg!
-Egy szóval sem mondtam viszont, hogy fogd is meg!
-Hát de másképpen hogy nézhetném meg?!
-Már azelőtt is nézted, hogy megfogtad volna…
-Akkor meg miért mondtad külön, hogy nézzem meg?
-Most megfogtál!
-Hiszen hozzád sem értem…
-Fogd be a szád!
-Tele a kezem az újsággal… De mindegy is… vissza is adom…
-Már összefogdostad! Hát fizesd ki!
-Dehogy fizetem! Egy olyan újságot, amiben nincs is semmi?!
-Miért kéne, hogy legyen benne valami? Akkor az kizárná, hogy az egész világ benne legyen. Így viszont benne van…
-Najó, itt van 2 Forint. Remélem elég lesz.
-Hogyne… A viszont látásra!
-Csá!
Azzal tovább indultunk a szomorú arcú postások között, akik nem jártak sikerrel újságeladás témában. Az utca egy kis szakadékba torkollt, aminek az aljára egy lift vitt fel. Onnan egyenesen egy kis háztetőre mentünk, ahol egy alagútban mindenféle ember piknikezett. Nagy volt a zsivaj, így alig hallottuk egymás szavát, bár tény, hogy nem is beszélt egyikünk sem. Amikor megérkezett a pizzaszállító, mindannyian felpattantunk az autó csomagtartójára, és visszatolattunk pár métert, hogy ne ugyanott szálljunk le. Mire megérkeztünk, egészen besötétedett az ég, és feljöttek a csillagok.
A távolban már láttam a führer alakját, de nem tudtam pontosan kivenni. Ott állt egy kis lejtvényen, a tömeg pedig fölötte szónokolt neki. A führer néha hangos csatakiáltást hallatott, aztán tovább figyelte a harsogó tömeget. Ahogy közelebb értem hozzá, megszólítottam:
 

 
 
>>> Megint könyvet írok :-) <<<
the end2009. október 21. 18:59
 
 
khm khm :D
nekiálltam írni valami mese szerűséget... folytatásos...
hát szóval izé... ilyen szösszenet, majd akinek van kedve kezdjen bele :)

--------------------------------------------------------------------------
Palacsinta kolbász kivételével

-Tudod te, merre megyünk?
-Én ugyan nem…
-El innen…
-De hát itt vagyunk… nem értem…
-Itt vagyunk, de egy másodperc múlva ott leszünk, és az itt lesz az ott, az ott pedig az itt…
-Erről beszéltem.
Bekanyarodtunk egy nagy boltívben elhajló ház alá, hogy leüljünk a fűbe. A város egészen más volt így, a csillagfényben, mint nappal. A csillagok annyira erősen világítottak, hogy nem volt szükség lámpákra, sőt egyik másik olyan közel volt, hogy a zeppelineknek kerülgetniük kellett őket.
-Szerinted nem veszélyes zeppelinnel a sötétben repkedni, amikor ennyi csillag van az égen?
-A csillagok világítanak, így könnyű kikerülni őket… bár tény, hogy egy zeppelin nem egy biztonságos jármű.
-Gondoltál már arra, hogy mekkora lehetőség van az alternatív járművek gyártásában?
-Konkrétan?
-Pl ott vannak a bio-járművek… a természetben nincsenek véletlenek…
-Nem értem…
-Ott a disznó pl. … egy indokolatlanul áramvonalas állat.
-Világos…
-És még biogázokat is termel.
Sokáig elmélkedtünk ezen, aztán egy kb 2 méteres árnyék megzavarta a nyugalmunkat. Mindketten elfojtottuk a lélegzetünket, és vártuk, hogy mi fog történni. Az árnyék gazdája a szemközti emeletes ház mögül közeledett. Mindketten becsuktuk a szemünket, hogy ne vegyen észre minket, ha erre jönne… kicsivel később már elviselhetetlenné vált a kíváncsiságom, és ezért kipillantottam szempilláim közül. Majdnem hanyatt estem a nevetéstől, amikor megláttam, hogy az árnyék egy csigáé, aki békésen araszolgatott felénk gördeszkáján. Arra gondoltam, milyen jó, hogy manapság a csigáknak is van joguk a gördeszkához, és már nincs rá szükségük, hogy hason vonszolják 2 tonnás testüket. Ráadásul sosem éltek vissza ezzel, és amikor egy ember közelébe értek, mindig lassítottak kicsit, nehogy véletlenül elüssék. Hosszú nevetésem azonban félbeszakadt:
-Tudod mit ünneplünk ma?
-Tudtommal semmiféle ünnep nincsen ma. – Válaszoltam értetlenül.
-Nincs? Valóban?
-Azt hiszem.
-Hát az igazság az, hogy ma tényleg nincs semmilyen ünnep. Így aztán ma azt ünnepeljük, hogy nincs semmilyen ünnep.
-Rendben.Talán menjünk ki a végállomásra.
-Rendben.
Elindultunk tehát visszafelé, de mielőtt hazaértünk volna, egy ajtóval találtuk szemben magunkat. Konkrétan a házunk ajtaja volt az, de semmi oka nem volt rá, hogy ott legyen. Be akartam nyitni, de nem nyílt. Gondoltam azért, mert túl durva voltam, ezért inkább ráköszöntem:
-Jó napot! Elnézést, de ön be van zárva.
-Jó napot! Biztosíthatom afelől, hogy én bármikor elmehetek innét, és sehova nem vagyok bezárva…
-Nem úgy értettem…
-Nem úgy? Hogy érthette nem úgy?
-Ön egy ajtó.
-Jah! Világos! – Válaszolta vihorászva…
-Mi világos? Hiszen éjjel van…
-Nem érdekes… Különben is, én éjjel nappal itt állok.
-És esetleg…
-Szeretne bemenni?
-Aha…
-Sajnálom, de ki van zárva.
-Hogy bemenjek? De hát miért?
-Nincs kizárva, hogy bemenjen. Csak ki van zárva. – Mondta szórakozottan.
-Aha… De hát előbb azt tetszett mondani, hogy nincs bezárva…
-Mert nem is tetszek bezárva lenni. Bármikor elmehetek.
-És mi lenne ha elmenne, és addig én bemennék?
-Ha ez így működne, akkor nyugodtan megkerülhetne, és bemehetne, de nem így működik. Mi ajtók azért vagyunk, hogy átlépjenek rajtunk…
-De hát ez szomorú…
-Ki kérem magamnak! Az ablakoknak szomorú… rajtuk átnéznek.
-Értem… de miért nem kerülhetem meg egyszerűen?
-Hát mert az udvariatlanság lenne.
-Értem… Hát akkor kénytelen leszek tovább menni.
-Én is úgy gondolom, hogy ez helyes döntés… Viszlát!
-Viszlát, és elnézést!

 

 
 
>>> Összeesküvéselméletek <<<
krattogó2009. október 21. 15:51
 
 
Természetes ,hogy Tasi mindenről tud nyilatkozni,hiszen a Védikus írásokból idéz mindig ,mindent.
Ez egy hiteles dolog és nem hitegetés,főleg nem áltudományosság!!
 

 
 
>>> Összeesküvéselméletek <<<
Én+te+ö=gén2009. október 21. 15:27
 
 
notimpersonal:
"szerintem ennek az oldalnak nem csak ez a darwinizmus dolog az egyetlen témája"

Ezért is hasonlít az az oldal leginkább egy színes/bulvárrovatra, nem pedig "tudományos" "kutatóközpontra". Mondj egy olyan témát, amiröl Tasi nem írna/nyilatkozna a védikus tudás nevében? Klónok, ufók, minden belefér, csak figyelemfelkeltö legyen. Pont a mindentudással hitegetés az áltudományosság egyik legföbb ismérve.
 

 
 
>>> Összeesküvéselméletek <<<
Hopax2009. október 21. 15:05
 
 
Érdekes ez az "én nem támadok, de mégis" hozzáállásod. (utolsó mondatod.)

Én mindenkit tiszteletben tartottam, mivel nem tudom, hogy ki csinálta az oldalt. A módszert tartottam neszeparasztnak és primitívnek, mivel az tagadhatatlan, hogy az oldalon a legtöbb videó igen rövid és hatásvadász.

A "Csalsz Darwin" féle formulák, az én kommentem lehülyeségézése mellett te hol látsz tiszteletlenséget az én személyemben?

Az a baj, hogy nem akarod/nem érted meg a problémámat, a téma lényegi tartalmát linkelgetésekkel átugrod, utána meg a legegyszerűbb személyeskedésbe kezdesz, miközben többször leírtam, hogy jelen esetben nem konkrét személyekkel volt gondom.
Nincs lezárva a téma, csak én vonom ki magam ebből a szálból a fent leírtak miatt.

Ez az egész láncolat pedig máshonnan ismerős.
 

 
 
>>> Party ajánló <<<
martyrdom2009. október 21. 14:55
 
 
szombaton studio4 nem vonz senkit?
 

 
 
>>> Összeesküvéselméletek <<<
notimpersonal2009. október 21. 14:39
 
 
Jó hát zárjuk :-)
Én mindenesetre szívesen leírom akárhányszor is, hogy szó nincs 15 mp ben levezetett leoltásról és ha bárki megnézi ezt az oldalt akkor láthatja. Tényleg nem értem mire gondolsz amikor azt írod „neszeparaszt módon 15mpben kifejtés” meg „hatásvadász nyomulás” mikor ez egy tök profi kis lap és mindkét fél szóhoz jut a vidiken ahogy láttam.
Na mindegy mivel lezártuk a témát gondolom ez örök rejtély marad számomra.
A tisztelet ahogy írod tényleg fontos ha ezt tegnap is szem előtt tartod akkor talán pár kommenttel kevesebb lenne a topicban
:-)
 

 
 
>>> Hajnalka <<<
krattogó2009. október 21. 13:51
 
 
g.: most olvasom vissza újra ,pont Te írtad ,hogy ha előre tudtad volna milyen lesz ,nem mentél volna bele,és nem is fogsz soha!!!Akkor miért kérded ,hogy ha kellemetlen akkor nem jó?
Nem a kellemetlen érzéseket keresem szándékosan!!
A kratommal pl. nagyon elégedett vagyok ,de keresgélek más növénykék között is.Ezért kértem a segítségeteket.
 

Korábbi 10 20 50 100 hozzászólás (összesen: 133697)


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A Daath hivatalos publikus Facebook-oldala
A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportban saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!