 |
Legfrissebb hozzászólások (40836 - 40845)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Jó tudni, hogy ennyire népszerű a daath :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | marhaj ezzel senkinek semmi baja nincs (max a nagyon sötéteknek, de ők alapból nem játszanak). Ez max akkor lehet probléma, ha másnap kómás/levert stb. az ember, mert rá úgy hat az esti zöldezés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én úgy gondolom , ha esténként egy lightos vagy közepes jointot elszív az ember, amikor már nincs dolga. Pl fekvés előtt 2 órával. Fasza zene, olvasgatás a neten, félsötétbe ellazulva egyáltalán nincs vele gond. Kb. ez olyan mintha valaki meginna esténként pl a meccs közbe 2 sört.
erről mi a véleményetek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát én is így vagyok, 0,1 től már rég offon vagyok, sőt volt hogy egy haverral 0,1-et tekertünk be(tudom mennyi az 1.0, szóval egy "fasza" gumó az úgy 0,1) aztán ketten eléggé bereccsentünk.
bár a minőségen is nagyon nagy a hangsúly, errefele faszákat lehet kapni.
de még mindig azon vagyok hogy előtte 1-2 pohár vörösbor meg 2-3 szorozza az élményt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Papucs
Ma kicsit később értem haza a szokottnál, az ég alja már vörösben játszott, s néhány stréber csillag egészen kimerészkedett a kora esti égboltra, hogy megfelelő aláfestéssel szolgáljon filozofikusnak aligha nevezhető gondolataimra, mik a várható vacsora ínyencségei körül forogtak. Sietősre fogtam hát lépteimet, s a kelleténél hangosabban csuktam be magam mögött a kertkaput, igen az éhség mindig kapkodóvá tesz, s ma alig ettem valamit. Régi szokás ez, egyszerűen csak elfelejtek enni, ha valami dolgom van. Amúgy is, a kiéhezett embernek minden finom, talán ez is motivál. De ahogy ott baktattam a kertben, egy különös tárgyra figyeltem fel a fűben, sötét sejtelmeim támadtak, s közelebbről szemügyre véve borúlátásom igaznak bizonyult. A papucsom volt az, és a múlt időt nem véletlenül használom. Csak volt. Groteszkül hevert ott a fűben, mint megcsonkított áldozat egy véres merényletben, s én úgy guggoltam felette, akár egy bűnügyi nyomozó, igaz nyomozásra semmi szükség nem volt, hiszen jól tudtam mi történt, ugyanaz mint az elmúlt hetekben szinte minden nap. Szitkozódva felegyenesedtem, s elindultam megkeresni a bűnöst, ami szintén nem volt nehéz, hiszen mindig ugyanoda bújt, ha valami rosszat tett, s erről még kitartó ütlegeim sem tudták leszoktatni. Fáradt voltam és éhes, de a harag erőt adott, s elhatároztam bármi is történik, most már leszoktatom a papucsaim gyilkolásáról a kutyánkat. Hátul találtam rá, tudta már mi következik, s ez alkalomból még egy kis extra bűnbánatot is tanúsított, amit fülei leszegésével jelképezett. Persze nem hatott meg.
- Mit csináltál már megint, mi?
Az emberek mindig ilyen hülyeségeket kérdeznek a kutyáktól, és én folytattam ezt a gyakorlatot. Válasz persze nem érkezett, így ütésre emeltem a papucsot, hátha valamilyen homályos összefüggést sikerül kicsikarnom a kutya agya és a papucs között, ám ekkor valami történt. A világűrben találtam magamat! Hogy-hogy nem, nem tudom, de a sziporkázó végtelen kellős közepén voltam egyes egyedül, illetve nem is egyedül, mert a kutyánk ott ült továbbra is mellettem.
- Hová kerültem? -kérdeztem csak úgy a semmitől.
A kutyánk rám nézett, s lazán ennyit mondott.
- Ó, csak egy másik szemszögből nézzük a jelenetet.
Már meg sem lepődtem.
- Másik szemszögből?
- Ugyan, már a Dalai Láma is megmondta, hogy gondolkozz távlatokban, innen van egy kis rálátásod a dolgokra.
- Rálátás? Én nem is látok semmit, hol a föld egyáltalán?
- Ki tudja, talán az a pötty ott balra, de egyébként is félbehagytál valamit, nem akarsz megverni?
- Mi? Megverni? Minek?
- Ott van a kezedben.
Ránéztem a kezemre, ott volt benne a papucs. Na de ki francot érdekel egy szaros papucs? Elszégyelltem magam. Leültem mellé egy csillagra.
- Haragszol rám? - kérdeztem.
- Nem értem miről beszélsz, én egyszerűen csak vagyok. Mindig azt teszem amit tennem kell. Nem tudom milyen haragudni. Nem, nem haragszok.
Boldogan átöleltem, a papucsot meg eldobtam a francba.
- De hol lehetünk? -kérdeztem.
- Itt vagyunk, mindig itt vagyunk. - válaszolta, s boldog ugatással átugrott egy naprendszeren.
Azóta mezítláb járok otthon, egészségesebb is így, viszont a kutyánk mindig kap egy új papucsot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja és milyen körülmények között meddig áll el? ez fontos lenne! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi!
Akkor mazsolázgatok :-) |
| | | | |
|
