 |
Legfrissebb hozzászólások (41601 - 41610)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Szerintem fasza :) Kellemesen szürrealista. Nekem bejön, szívesen olvasnék több ilyet. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem csodálkozok rajta :)
Magam is legalizációpárti vagyok, mivel ezzel számos negatív hatás csökkenthetõ lenne. Például a fogyasztók és nemfogyasztók közötti elszigetelõdés, izoláció, amelyet a stigmatizáció, és elõítéletek alakítanak ki. Továbbá a fogyasztók nyíltabban beszélhetnének mindenrõl, így a lehetséges problémákról is, így nem lenne minden a szõnyeg alá söpörve, mint most. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát gondoltam ide teszem... nem nagyon tudom hova beilleszteni, de mégis úgy érdekelne a véleményetek...
szóval írtam egy ilyen kis agymenést... eredetileg egy enyhén szólva zavaros elméjű ember agyával gondolkozós agymenés volt az egész, de nem sikerült valami izgalmasra az a 3 oldal sem :), (13-14 évesen írtam és nem voltam egy nagy guru írásban, de belejavítani meg nem akarok, mert attól más lesz...) úgyhogy inkább csak
részlet:
"...Apám mérges volt, mert nem főztem vacsorát. Megint megvert. Folyt a vérem, de ezúttal nem hagytam, hogy elszakadjon tőlem. Üvegbe töltöttem, és nézegettem. Éreztem az üveg belső falát, ahogy nekicsapódok, amikor kívülről megrázom az üveget. És hányingerem is lett kicsit a lötyögéstől, úgyhogy nem ráztam tovább. Aztán elkezdtem alvadni. Ragadtam, és büdös szagom lett, kérdőn néztem ki az üvegből magamra, hogy most mihez kezdjek velem. De nem tudtam. Én sem. Aztán végül megittam az üveg tartalmát, hogy azonosulni tudjak megint önmagammal. És akkor rájöttem, hogy mi van, ha több részem is van
? Lehet hogy a kezdetek kezdetén én bele voltam nőve egy fába, és anyám úgy vágott ki a bicskájával
És akkor én nekem van egy fa részem is. Visszamentem éjjel a fűzhöz, amég apuék aludtak, és néztem, aztán egyszer csak bebizonyosodott előttem, hogy az is én vagyok! Éreztem ahogy a víz csapkodja az oldalamat, sőt, éreztem ahogy csapkodom a saját oldalamat, aztán azt ahogy masszírozzák a hasamat az apró kavicsok, majd felnézve az égre, éreztem ahogy kapaszkodom a nem létező semmibe, hogy le ne csusszanjak a földről
Reggel az ágyamban ébredtem. Kimentem a konyhába, és beszéltem anyámhoz. Ő nem válaszolt. Akkor apám lépett be hozzánk, és leült a székre. Nagyon ordítottak, én pedig mosolyogtam, mert nem vették észre, hogy ők is én vagyok. És hallottam ahogy ordítok belőlük. De aztán nagyon megijedtem, amikor rájöttem, hogy megbénultam. Nem tudtam mozgatni őket, nem tudtam szabályozni, hogy ordítsak belőlük, éreztem ahogy a víz csapkodja az oldalamat, és a kövek masszírozzák a hátamat, és
Egy késsel nekimentem apámnak, hogy irányítani tudjam. És el is hallgatott. Én pedig örömmel konstatáltam, hogy igenis tudok hatni rá! És átöleltem anyámat, de ő valamiért nem volt boldog
Nem értette szerintem. Sőt! Rémült arcot vágott
Csodálkozva néztem, majd nevettem rajta. Láttam ahogy a vérem kifolyik apámból, és próbáltam letörölni róla, hogy közelebb legyen hozzám..."
most került elő úgy harmadjára, és ezt a részt szívesen olvastam vissza... ezért tettem ide... kíváncsi vagyok, vajon tetszik-e valakinek?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...s hogy úgy legyek off topik, hogy on is legyek:
Pont az ilyen teféle tapasztalások kivédésére lenne alkalmas a legalizáció, és a szorosan hozzá kapcsolt felvilágosító, megelőző és ártalomcsökkentő "hadjárat", hogy ezekről a problémákról lehessen végre akárkivel őszintén beszélni, és ne kétféle álláspont legyen:
"A drog rossz"
"A drog jó"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | tripster: a jó dolgokra rá lehet kattani, igen. :) Nem értem, hogy miért csodálkozol ezen. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az okát akarnám megtalálni, akkor szerintem valahol ott lehet a magyarázat, hogy a THC közvetlenül az örömközpontokat ingerli. Így nincs racionális indok, egyszerûen meghatározhatatlan, nagyon erõs vágyat éreztem hogy szívjak. Ennek kialakulásához kellett elég hosszú idõ, illetve több körülmény, például hogy bármikor lehetõségem legyen szívni annyi jó minõségû füvet, amennyi jól esik.
Ez valahogy hullámokban történt, tehát általában az egyik szívás hozta magával a következõt, és így tovább. Aztán ha nem szívtam, akkor a sóvárgás néhány nap alatt megszûnt, és onnantól nem járt a fejemben. Viszont ha késõbb megint szívtam, akkor megint visszacsúsztam ebbe, és onnantól ismét folyamatosan. Ez rendszeresen megtörtént, így eleinte elég nehéz volt "leállni" errõl.
Hogy statisztikailag mekkora esély van ennek kialakulására, vagy milyen tényezõk játszhatnak még szerepet, nem tudom, mindenesetre a korábban linkelt uncommonforum.com-ot olvasgatva elég sok felhasználó számol be hasonlóról. Többen írták hogy náluk is csak több év után alakult ki, és van aki éveket, évtizedeket "szívott el" az életébõl ilyen módon.
Tehát a veszély reális, de valószínûnek tartom, hogy sokakban csak hosszú idõ elteltével tudatosul mindez, vagy válik olyan szintûvé, hogy úgy érzik, problémát jelent az életükben, mivel a legtöbb ember legalább alapszinten el tudja látni a munkáját és a teendõit. Valszeg emiatt is nehezen megfoghatók ezek a hatások. Sokáig én is meg voltam gyõzõdve hogy a rendszeres szívás nem okoz problémát, aztán egy idõ után be kellett látnom milyen károkat okoz, amiket kezdetben nem láttam. De mire ezt felismertem, addigra már eléggé szét voltak csúszva a dolgaim, amiket most rakhatok újból össze (százezres tartozások, nulla szakmai fejlõdés, kapcsolatok leépülése, motiváció hiánya, stb.) |
| | | | |
|
