 |
Legfrissebb hozzászólások (51046 - 51055)
 | |  | | | | |  | |  | | | Még csak másfél éve csöppentem a pszichedelikus szerek világába, de úgy érzem, kialakult bennem egy kép az utazás-sorozatokról. Minden egyes trippem az előző közvetlen folytatása. Az első trippjeim elképesztően viccesek voltak, elkezdett foszlani az egóm, a szinesztézia rámutatott arra, hogy nincsenek korlátok. Elérkeztem egy olyan fázisba, ahol már tudatosulni kezdett, hogy mi is ez az egész, tanulási folyamatnak tekintettem az utazásokat (azóta mindent, minden embertől tanulok valamit) Lassan előjöttek a félelmeim, közeledtem az egóm teljes szertefoszlásához. Kritikus időszakomat éltem meg. Még csak darabokra szedtem magam, de még semmi sem történt, ami építette volna a személyiségemet. A környezetemben senki sem használt ilyen szereket, akinek nagyobb tapasztalata lett volna. Úgy véltem, minden utazásból tanulok valamit, pedig amiket megéltem, még nem ültettem át a hétköznapokba. Egó nélkül, zavarodottan éltem mindennapjaimat. Lassan elérkezett az újabb felismerés: újra megéltem magam, először -ahogyan visszabújok a világmindenségből önmagamba. Újra megszülettem és az igazi utazás csak ekkor kezdődött. A következő trippjeim alatt sorban megéltem magam különböző életszakaszaimban, időrendben. Ez a folyamat egyre gyorsabbá és mélyebbé vált, hiszen ekkoriban már a hétköznapokban is tudatossá tettem magamban ezeket a folyamatokat. Odafigyeltem, hogy mi az amit rosszul csinálok, és próbáltam kijavítani a hibáimat. Ezzel a tudatossággal belépett az életembe a meditáció, nyitottá váltam a spirituális témákra, amiket addig csak önigazolásként használtam. Mikor időben beértem önmagam, világossá vált számomra, hogy miért vagyok ezen a világon. Ez hatalmas, pozitív változást hozott az életembe. Összeszedettebb lettem, megpróbálok mindig higgadt mardni, megtartani a maximális tudatosságomat. Hiszek a gondolatok teremtő erejében, és abban, hogy tetteinkkel valóban hozzáteszünk ehhez a világhoz. Komolyan veszem az életet. Felnőttem. : )
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a fórumozóknak, mert mindvégig rengeteget olvastam, figyeltem a fórum életét, ami elveszett pillanataimban rengeteg erőt és támpontot adott ehhez a csodálatos utazáshoz, amit életnek nevezünk. : )
A pszichedelikus szereknek pedig örök hálám ezekért a tapasztalatokért... = ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | cup of tea: az biztos is.
Bár nekem már 2 hónapos volt a nyáron, átszoktattam az alacsony páratartalomra is, szépen nőtt... minden fasza, erre apám kinnhagyta 2 napig szinte folyamatos esőben amíg fesztiválon voltam :( szétrohadt ahogy illik. Pedig úgy volt hogy együtt próbáljuk majd, szóval puszta gondatlanságból elkövetett zsályaölés volt. Na mindegy, nekem nincs türelmem ehhez még1x, tény hogy mindennapos odafigyelést igényel...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem gond, ettől függetlenül én komolyan gondoltam. :)
Érdekes dolog ez a felnövés amúgy. Gombán, LSD-n, MDMA-n mindig gyereknek érzem magam. Nem azt mondom, hogy folyamatosan annak érzem magam, de sokkal jobban az vagyok mint amúgy, amellett, hogy több tisztelet, empátia, odafigyelés és bölcselet is van ilyenkor bennem. De a gyerek adja meg az élvezetet, a boldogságot, a jót, a természetességet, az egyszerűséget.
Ezt úgy érzékeltem gomba trippen, hogy az embernek vannak rétegei és ez a gyermeki réteg ez az érző réteg, ami legbelül van. Ezen túl már csak a tiszta tudat van meg még kitudja mi. Mindenesetre a személyiségem, a gondolataim sokkalta külsőbb réteg és mégis...mégis sokkal könnyebben beleragadok. Sokat foglalkozom vele és közben a gyerek bennem ott van végig és mérges, nagyon haragszik. Magára, másokra. Szenved is és van, hogy gonosz is. És én nem értem miért, mint ahogy azt se értem, ha bűntudatom van, hogy miért, aztán egy idő után sírhatnékom lesz ettől és azt se értem. És azt se, hogy miért nem hagyom hogy sírjak. De néha sikerült és tisztultam. Megkönnyebbültem. És akkor értettem, nem nagyon, de egy picit értettem, hogy miért van bűntudatom és, hogy miért sírtam és hogy ez az egész miért van így. De ameddig nem játszódik le ez az érzelmi folyamat, addig nem értek meg semmit.
A gomba számomra az érzelmeket testesíti meg és az életet. Töményen, nyersen, kíméletlenül. De megölni nem fog, csak jobban éltetni és ettől ugyanúgy lehet félni és ez is nehéz. Élni. Fárasztó, szenvedéssel teli, tökéletlen. De leginkább ezek az érzelmi gócok teszik nehézzé az életet. Más az, ha megemelsz egy nehéz dolgot, amikor szükség van rá és más az, ha nehéz dolgokat cipelsz fölöslegesen. Aztán ha valamit emelni kell, te beadod a kulcsot. Mások meg mondják lusta vagy, gyenge, akarathiányos, depressziós, önsajnálatos.
Tegnap belegondoltam, hogy mi lenne ha nem foglalkoznék olyan parákkal, amik a külsőm miatt vannak. Mi lenne, ha egyszerűen nem figyelnék a hangra, ami azt mondja "ez gáz, ezt szégyelni kell". Miért érzem úgy, hogy én tehetek arról, amiről nem tehetek? Nos akkor ne foglalkozzunk ezzel, marad egy csomó energiám, jobb lesz a kedvem, másoknak is pozitívabban tudok megmutatkozni, de nem! Az hogy én ezzel ne foglalkozzak a legnagyobb para, hogy miért? Nem tudom, jöhetnék itt mazochizmussal, de én nem érzem úgy, hogy élvezem ha szenvedek, ez nem magyarázat. Akkor? Nem tudom.
Talán a jövő év tartogat számomra érdekes utazásokat. Szeretnék nagy dózist, szeretném, hogy ne tudjak elbújni. Már most tartok tőle és félek, hogy mi lesz, de eddig is bevállaltam és nem bántam meg, most se fogom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [re:281]
Nem akarom túlzásba vinni, főleg hogy nem is közvetlenül ebbe a témakörbe tartozik, csak egy kis kiigazítás és pár gondolat, így bő két hónap távlatából.
Kár lenne a pszichedelikumokra kenni...
---
A paradicsomi bűnbeeséshez hasonlatos az az érzés, amikor az ember felfedezi a (mindenki számára elérhető) lehetőségeit, ugyanakkor azt is kénytelen belátni, hogy új ideáljának jelenleg messzemenően nem felel meg.
Akár "spirituális krízisnek" is hívhatjuk, mikor az érzékek kiéleződésével az ember saját árnyékával szembesül.
Mivel valamiféle emelkedett tudatállapotokban (az egyszerűség kedvéért: transzperszonális szinten) olyan értékekre lehet bukkanni, melyek nem személyesek, hanem az egyetemes Emberben élő potenciálok, ezért ezek meg nem valósítása olyan, mint Isten kincseinek elherdálása. (-> a tékozló fiú története)
---
Itt befejeztem, nem offolok ide.
Az általános alany nem véletlen.
Talán alázatot kéne tanulnom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igy utólag visszaolvasva, lehet nagy égés lesz, de vállalom. Meg lehet többször fog szerepelni benne a gomba, mint a salvia. Kb 10 perce fejeztem be:
Nemrég salviáztam be.
Visszakerültem egy olyan világba, ahol 5 gram gombával jártam. Olyan lényeket találkoztam amikel csak ott találkoztam. Amiktől akkor annyira féltem, hogy könyörögtem hogy bárcsak elfelejteném, és a tudatom el is rejtette utána. Fogalmam sincs, hogy a mostani salviázásom nélkül hogyan bukantak volna elém, bár előbb-utóbb kétségkivül elő bukkantak volna.
Kigyószerű lények voltak okkersárgák, hatalmas fejük van, ami hatványozódik minél közelebb érnek hozzám. Én meztelenül, alig valamiben feküdtem, összegömbölyödtem a földön. Körülöttem házak, egyszerű parasztházak. Köztük, mögöttük erdő. Ők meg csak jöttek, jöttek hullámoztak felém, nyújtogaták a nyelveiket és suttogtak felém. Egy hatalmas plazmából jöttek elő, egy ragyogó energia tömbből/mezőből.
Nyitott szemmel a bútorok alól jöttek ki a kigyók. Az 5 gramm gombánál az erdő fáiból, növényeiből. De nincs nyitott vagy csukott szem. Ezek csak tárgyilagosságok, a lényeg benned van. A szem csak egy szűrő.*
Azt mondták miattam jöttek. Mert nem voltam feléjük mostanában. Emlékeztető tőlük. Trippelnem kell még. Akkor még sóbálvány voltam, aztán t+15 perc körül elég viccesnek találtam, hisz most sem vagyok túl visszafogott.
Kicsit megrémültem az elején.
Huh. Mikor vége lett az 5 gramm gombának, egy hatalmas üresség maradt utána. Egy aprócska kérdőjel. Most meg, közelebb vagyok, már volt értelme az 5 grammnak.
*:Hisz ha kinyitom a szemem egy korlátolt világot látok falakkal, tárgyakkal, amik mögé nem láttok. De ha behunyod a szemed, kinyílik egy másik, amivel bárhova ellátsz. Vagy legalábbis addig amíg engedik ott bent.... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [prolog.]
Amit múltkor írtam az átlagemberek topikba,
azt nem gondoltam teljesen komolyan.
(( és boccs Deeptrip, hogy nem válaszoltam, nem bunkóságból, igazán :s ))
Psy szereket elég ritkán használok (legutóbb szilveszterkor, meg nyáron kétszer), inkább csak a kender olyan hetente.
---
Ez a kérdezek-felelek dolog arra emlékeztet,
mint ami párszor úgy jelent meg tripen,
mint a folyton változó határú "komplementer dualitás" érzése.
Minthogy minden kérdéshez tartozik válsz és viszont.
Tényleg nehéz ezt értelmesebben megfogalmazni...
Úgy gondolom, önészleléskor az ember csak a dinamikus oldalát képes érzékelni saját magának, a (passzív, felfogó) látó láthatatlan.
Többek közt talán ezért is lehet, hogy pszichedelikumokon az embert néha elönti az ár.
(Persze lehet, hogy van olyan guru, akinek ilyen apróság meg se kottyan:)
-Kicsit más, de nem teljesen:
Szerintem egy utazás 'szoláris' ('csak a felosztás kedvéért) része
olyan, mint valami metakognitív robbanás:
pl~ látom hogy látom hogy látom magam amint gondolkodom...
(Mint a képernyőre fordított kamera, azzal a különbséggel,
hogy minden szinten van valami plussz info.)
A 'lunáris' rész meg (persze ez tetszőleges felosztás)
a meditáció fordítottja:
Minden kis felbukkanó gondolathoz, vagy érzéki benyomáshoz hozzátapad, az érzékelés számtalan szálát húzva az apró részletekhez egyenként.
Például látom a fát egészben, de ahogy fújja a szél,
a mozgását levelenként külön-külön mégis egyszerre fogom fel.
^^_Nyilván ezek az egyébként nem túl letisztult gondolatok is
csak egy adott megközelítés eredményei, és egyáltalán nem fedik le bárminek is a teljes spektrumát, de jó ezekről beszélni (pedig nem könnyű). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs a végét elírtam, szóval:
bruhahaha |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vazze, ennél tökösebb magyar viccet még nem is hallottam!!!!! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Itt egy saját:
Miből iszik a pszichedelikus magyar kutya?
A frakk tálból!
muhahaha |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, nem valami nagy áttörés.
("vízüzemű agyszkennelő berendezés)
Ilyesmi inkább fordítva lenne érdekes,
az agyban a különböző modalitásokra hatni és interaktívan
összehangolni azokat. (kb. mesterséges szinesztézia)
Mindemellett a retinára lehetne vetíteni mélyülő fraktálokat,
vagy morfolódó szakrális-geometriai mintákat,
jóféle zene kíséretében.
(biztos jobb, mint tévézni:)
Bár nem is tudom, csak felmerült bennem, hogy
valyon hol találkozik külső és belső.
De túlságosan nem foglalkoztat, maradok inkább
a fenomenológiai beütésű dolgoknál. |
| | | | |
|
