 |
Legfrissebb hozzászólások (55841 - 55850)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ezennel ünnnepélyesen rajzolós topicá avanzsálom a témát. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | (És hogy beinduljanak a fogaskarekek :) a semmiről .....Paradox, elképzelhetetlen. Az abszolút semmi a nem létezés fogalma. (se idő se tér, se energia, se semmi) még üresség sem lehet, mert ahhoz tér kell. A semmi egy kiterjedés nélküli pont? Akkor viszont a valami, mint ellenpólus .. végtelen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A semmi érzetéről nehéz beszélni. Inkább érezni kell. De erről nem lehet hozzászólásos topicot nyitni, hisz ha beszélsz róla, akkor nem érzékelésről beszélünk, hanem gondolkodásról. Nagyon élvezem hasonló emberek társaságát, akikkel ki lehet csavarni a fogalmakat. (És ezzel úgy érzem, hogy közelebb is kerülök dolgokhoz.) Kedves macska tökéletesen igazad van ez már nem maga a téma, hanem a téma elemezgetése. Élvezd az elme játékát, ahogy logikailag próbálja sarokba sakkozni a megérthetetlent. Nem fogjuk ezáltal megérteni, de valahogy még is érdekes és jó szórakozást nyújt. A téma a Semmi érzete nem beszélgetés tárgya, hanem a meditáció tárgya, méghozzá a tökéletes meditációé. Boldog aki tudja mi a semmi érzete. - remélem majd idővel közéjük fejlődöm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tükrözz vissza keményen!
ne hagyd magad 8) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Dunakeszin, a 'kiserdőben':) ígérem, nem okozunk csalódást. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És ezzel be is fejeztük a továbbgondolkodást? Miért nem tudjuk másképp elképzelni a valóságot?"
/topikindító hozzászólás |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | egyébként is félreértettétek a topic címét. a Semmi _érzete_. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha nem Gödön lesz, akkor hol? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Két orosz újgazdag beszélget. Az egyik nagyon optimista, a másik meg pesszimista. Azt mondja az optimista:
- Képzeld, egy hónapja vettem egy elefántot és valami hihetetlen! Hazavittem. Bezártam a kertbe. Az első héten kiderült, hogy nyírja a füvet, metszi a fákat, permetez, úgyhogy simán kirúgtam a kertészemet. A második héten beengedtük a házba. Kiderült, hogy mosogat, porszívózik, meg minden. Simán kirúgtam a házvezetőnőt. A harmadik héten észrevettük, hogy a gyerekeknek is gondját viseli, úgyhogy ki lehetett rúgni a bébiszittert is. Na a negyedik héten megmutatta mit is tud igazán. Rácuppant az ormányával és ... szóval kirúgtam az asszonyt.
- Megveszem az elefántot! Mennyiért vetted?
- Egy millióért.
- Adok annyit érte.
- Ne viccelj! Annyiért vettem.
- Adok érte két milliót.
- Na de azóta felfedeztem, hogy mit tud!
- Na jó, adok öt milliót!
- Oké.
Egy hét múlva megint találkoznak. Az optimista még mindig optimista, a pesszimista még mindig pesszimista. Kérdezi az optimista:
- Na mesélj, mizu?
- Áh, ne is kérdezd! Hazavittem az elefántot. Letaposta a füvemet és kitörte a fáimat. Majdnem ráült a kertészre. A kertész felmondott, itt hagyott a romokban heverő kerttel! Aztán beszabadult a dög a házba. Ripityára törte az edényeket, bútorokat, szobrokat. Nekinyomta a házvezetőnőt a falnak, így az felmondott és otthagyott a romos házzal! De ez mind semmi! Ráült a gyerekeimre! Meghaltak! Az asszony elhagyott! Tiszta csőd az életem!
Mire az optimista:
- Ilyen hangulatban sose adsz el egy elefántot!
:-DDDDD |
| | | | |
|
