 |
Legfrissebb hozzászólások (63151 - 63160)
 | |  | | | | |  | |  | | | 3.
Az agy az emlékeket történetek, helyesebben mondva mesék formájában őrzi, mesék igen, mert közük a fizikai sík történéseihez és szabályaihoz legtöbbször vajmi kevés. Bármily hihetetlen, az elme minden gondolathoz egy tanmesét sző, amiben a tan maga a gondolat. Talán az egymáshoz az psziché által közelinek gondolt momentumokat egy azon történetbe szövi, de lám ezzel mégis a találgatások mezejére tévedtem. És természetesen minél absztraktabb az emlék, gondolat, a gondolat emléke, annál szürreálisabb lesz a keret, amibe foglaltatik. Így tehát az álmaink emléke, ez az -ebben a kontextusban- paradox dolog, úgy születik, éppen az adott elemet dolgozza fel, ágyazza be a tudat (tudatalatti?) és ha ekkor felébredünk, a az éppen alakuló mesét átragadjuk az ébrenlétbe, tehát az éppen beépítés alatt lévő emléstől függ, hogy milyen álomra emlékszünk. Az azt megelőzőeket képtenek vagyunk alapesetben felidézni, mert bár azoknak a kalandoknak is aktív résztvevői voltunk, a mi személyazonosságunk nem egyezik a szereplő identitásával, Hasonlíhatunk megszólalásig magunkra mind küllemre, mind emlékekben, de ugyanakkor lehetünk teljesen mások, akár állatok, tárgyak is. Az objektív idő is elveszti értelmét, azaz inkább megszűnik létezni. Lehetséges, hogy egy puszta tényt az agyunk egy fiktív személy teljes életébe szövi bele. Csak akkor irányíthatjuk az emlékezést valamelyest, ha kezünkbe tartjuk, és abból ki nem engedjük a képességet, hogy ébredésünket akaratlagosan szabályozzuk, avagy ébren álmodunk (nem ábrándozunk, az teljesen más kategória).
Közölnöm kell azt a tényt is, hogy előzetesen voltak puszta spekulációkra épített élméleteim az emlékezés folyamatáról, melyek bár előzetes pszichológiai tanulmányaim alapján nyugodtak, de moint már mondottam volt, az egzaktség mértéke nem releváns ebben a témában.
Így szem előtt kell tartanom a következő lehetőséget: Feltételezve, hogy agyam titokzatosságán kívül elég agyafúrt :) is, elképzelhető, hogy ezt a tévképzetet dobta elém, mintegy elnémítva ezzel, hogy abban a hiszemben: tudom, már ne kutassak tovább. Megjegyzendő itt azonban, hogy tapasztalásom annyira elrugaszkodott volt minden korábbi elképzelésemtől, hogy bár jobbára igazolta hipotézisemet, mégis ez inkább előfeltevésem korrekt voltát jelzi, mintsem az említett eshetőséget.
Érdemes lenne a dolgot multidiszciplináris aspektusból vizsgálni, ám ehhez tudásom teljesen hiányos, pszichológiai tanulmányaim is nemhogy gyerekcipőben nem járnak ,de valahol a bélcsíra állapotában lehetnek fejlődésben. Ezért kérem szalvia és egyéb pszichedelikumhasználó kutatók segíségét, ötleteit, építő jellegű kritikáit, tapasztalatainak elérhetővé tételét.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | oppá. nargi remek linkje nálam nem műxik.
hátha másnál se, itt van kikeccselve:
http://href.hu/x/4i1b
én még hozzárakok egyet részben kijegyzetelve -úgyis ez a mai tananyag :):
"Hegel Kelet forradalmának nevezi az iszlámot, s úgy ábrázolja,
mint ami kiegészítése annak, amit Nyugaton találunk...
Mert a fanatizmus az, hogy
az ember csak egyetlen meghatározáshoz ragaszkodik, minden különöst,
minden egyéb szilárdat elvet, és csak amazt akarja megvalósítani.
...
Hegel szavai világossá teszik, hogy az iszlám lényegét tekintve Kelet nagy magára találása, saját tradícióiból való újjáéledése, legősibb hagyományainak felfedezése és újjáértelmezése. Kelet forradalma felületesen szemlélve egyszerű lázadás volt mindaz ellen, ami nyugati, ami keresztény, ami európai. De ez a lázadás mint belső történés először vallási reform alakjában jelent meg.
...
Ábrahám ősi vallását, az eredeti,
romlatlan és hamisítatlan monoteizmust akarja helyreállítani s elorzott jogainak akar ismét érvényt szerezni. Ezért Ábrahámot tekinti az iszlám megalapítójának, ő volt az első muszlim, aki tisztán és romlatlanul vallotta az egy Isten hitét. A mi atyánk Ábrahám! ismételgették a Jézussal vitatkozó zsidók (János evangéliuma 8:39), és ugyanezt az érvet állítja Mohamed is kortársai elé: Ábrahám nem volt sem zsidó, sem keresztény, hanem az igaz Istenben hívő muszlim volt, és nem tartozott
a pogányok közé. (Korán 3:67) Mohamed az Ábrahámra, az
Ábrahám vallására (millatu Ibráhím) való hivatkozással egyetlen mozdulattal utasítja el a zsidóságot, kereszténységet és a korabeli pogányságot.
...
Senki sem szolgálhat két úrnak mondja Jézus Mert vagy az
egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak. (Máté evangéliuma 6:24) Mohamed is hasonlóan gondolkodik. Nem lehet az ember Isten igaz szolgája addig, amíg Istennek a hatalomban társakat tulajdonít. Senki sem szolgálhat több úrnak! Isten mindenható urasága kizár minden hatalommegosztást, kizárja azt, hogy az Isten istenségét másnak is tulajdonítsuk. Ezért elfogadhatatlan az isteni egység
megbontása: legyen az a perzsák dualizmusa, a keresztények hármasság-tana (trinitas) vagy a pogányok vallási pluralizmusa. A legnagyobb vallási bűn, amit az iszlám szerint az ember elkövethet, a megosztott istenség és az ennek megfelelően megosztott emberi lélek. Ezért a hívő muszlim egy szívvel, egy lélekkel hisz az egy és oszthatatlan istenségben, aki a világ teremtője és Ura, fenntartója és gondviselője, az utolsó ítélet bírája, akinek lénye messze felülmúlja minden emberi gondolatunkat, akinek isteni bölcsessége nem érhető fel emberi
értelemmel. Már a kicsiny muszlim gyermek is kapásból mondja a
rímelő szavakat: Kullu má khatara bi-bálik, f-Alláhu bi-khiláfi
dzálik Jusson eszedbe bármi, Isten épp attól különbözik. "
http://href.hu/x/4i1f
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2.
A magyarázat nem magától értetődő. Mikor ezeket cselekszi valaki tudatalatt (most nem a pszichoanalitikus ösztönén determináltságra kiélezve a szót bár talán ezen állásfoglalásom is helytálló volna, de nem akarok a szöveg értelme szemponjából értelmetlen spekulációkba bocsátkozni) az agy emlékezettárolási, kódolási aktusát utánozza. Ez pedig szoros kapcsolatban áll az álmodás folyamatával, jobban mondva azzal az esettel, amikor megébredve emlékszünk álmainkra.
Számtalan elmélet született az álom mivoltáról és értelmérő, tudományosabbtól a kevésbé tudományosig, ám sajnos ez a tulajdonsága nem feltétlenül korrelál a valósághoz-közelállóságával. Egy bizonyos neurobiológiai elméletet azonban önkényesen kiragadnék a tömegből. Arról a tézisről beszélek, mely szerint az alvási fázis, avagy REM szakasz alatt az agy feldolgozza a történéseket, kialakítja az asszociációs pályákat, azaz az emlékeket emlékezetté fűzi. A két állításomból pedig a következő konzekvenciát lehet levonni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1.
A meseszövő agy
Miért mondanak a felnőttek meséket a gyerekeknek? Miért beszélnek a próféták, tanítók példázatokban? Egyáltalán miért kötjük a vizsga válaszait személyes tapasztalatainkhoz, hogy jobban eszünkbe idézhessük őket?
A kérdések jogosnak tűnnek, ha átlátjuk az egész abszurditását. A mesék (gondolok itt a tulajdonképpeni tanmesékre, fabulákra, de végtére is szinte minden mese bír egy morális tanulsági síkkal) és példázatok parabolisztikusak, a legtöbbször erkölcsi mondanivalók pedig ezen a parabolák egy igen szűk intervallumán, nemegyszer egyetlen pontján értelmezhetőek. Mi értelme ennek? -teszem fel újra kérdést. Működik, ez kétségtelen, ha nem lenne adaptív, már eltűnt volna az emberiség történelmének kezdetén. Könnyebben ragadjuk ki az információk sokaságából azt az egyet, amelyik kedvéért a mesét szőttük köréje, mint emlékeznénk rá, ha magányos voltában tálalták volna elénk. Summa summarum a (jóval) többet egyszerűbb megjegyeznünk, mint a kevesebbet. Ebben rejlik a feszegetett téma látszólagos képtelensége.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Minden megvilágosodott ember keresztülmegy azon a gyermekbetegségen, hogy rögtön az egész emberiséget akarja megváltani, ahelyett, hogy elöször saját magát váltaná meg!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van az a régi szólás, ami így kezdödik: "Én megtanultam írni, ..." ;P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | júj.
szívásnak tűnik?
egyébként is már megértettem. biztos csak álmi voltam még az első olvasáskor.
)p |
| | | | |
|
