 |
Legfrissebb hozzászólások (67431 - 67440)
 | |  | | | | |  | |  | | | nem pszichológus hallgató vagyok csak az is benne van az órarendben:D
elköltözéstől még azért messze vagyok, meg attól nem oldódik meg az, hogy egész gyerekkorom óta veszekszem anyukámmal, az inkább a menekülés, nem lesz jobb a kapcsolatunk csak felszínes
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Na jó, jó, de otthon laksz? Úgy értem fizikailag és egzisztenciálisan kell távolságot tartani, nem érzelmileg. Szóval nem az a cél, hogy meg se ismerd őket az utcán, hanem hogy ne személyes tragédiaként éld meg, ha szüleid egymással összevesznek, vagy hogy ne nagyon legyen komoly beleszólásuk a döntéseidbe.
A távolság tipikusan jót tesz az ilyen kapcsolatoknak. Ha az ember nem 24 órában van összezárva valakivel, akit szeret, szeret, de egyes tulajdonságait elviselhetetlennek érzi, akkor egyrészt toleránsabbá válik iránta, másrészt a kevesebb találkozás miatt mindketten kevésbé "hozakodtok elő" a rosszabik énetekkel.
Na aztán én így gondolom, és simán lehet, hogy most pszichológushallgatóként megmosolyogsz:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | függetlenedtem és nem arról van szó h túl kötődök hozzájuk, hanem pont hogy túl korán függetlenedtem, elkezdtem úgy viselkedni 14-15 évesen mintha semmi közünk nem lenne 1máshoz amit aztán meg is bántam |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem ez egy elég tipikus probléma. Egy idő után függetlenedni kell otthoniaktól, pláne, ha nem érzi ott jól magát az ember(mindegy kinek a hibájából). Persze lehet csak én gondolom így, mert én egy ilyen magamnak való alak vagyok:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom.. 1ébként anyukám miatt van ez a problámám. ő senkinek sem ártana, ha mond vmit azt mindig jó szándékból, de olyan erőszakos, hogy azt nem lehet elviselni. és meg van győződve róla h csak az ő véleménye a jó, amit ő mond az úgy van. és ez nem csak az én véleményem, minden közeli ismerősöm azt mondta, nem érti, apukám h tudja elviselni. emelett pánikbeteg is, szal el tudod képzelni, milyen hisztirohamai vannak.. pl amikor elmentünk apukámmal síelni olaszo.-ba 1 hétre közölte h elválik ha én is megyek mert az nagyon veszélyes stb. aztán épségben hazajöttünk és kibékültek. sokat veszekedtünk, néha nagyon bunkó voltam vele.. és nem csak szomorú vagyok emiatt, hanem kicsit depressziós is meg hangulatingadozásaim vannak. na tanulok 1 kicsit pszichológiát mer holnap zh és a könyvből 4 fejezetet kéne tudnom:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom nekem, aki semmilyen pszichedelikus szert nem próbált ki(a salvián kívül) szabad-e szólnom, minden esetre kezeld a helyén a tanácsom megbízhatóságát.
Szóval elvileg érzed azt, hogy mit hozhat elő, és mit nem. Ha a helyedben lennék, és úgy döntenék, hogy megpróbálkozok vele, úgy csinálnám hogy csak olyan körülmények közt merném, ahol az se baj, ha végigsírom az egészet. Aztán ha ez biztosítva van, akkor már nem kell ilyenekre gondolni, csak ad egy megnyugvás érzést, hogy nem zajos diszkó alagsorában vagyok pár idegen figurával, baj nem lehet. |
| | | | |
|
