 |
Legfrissebb hozzászólások (72076 - 72085)
 | |  | | | | |  | |  | | | Térjünk vissza az eredeti témához !
Ezt most találtam ki !
Egy srác a haverját megdobja sárból és gazból gyurt golyóval, nagyot csattan a másik srác képén.
Erre kérdezi a másik :
-Miért dobtál meg ?
-Mindig mondtad h kipróbálnád a csattanómaszlagot:D
(Tudom, elég pihent, beteg vicceket szoktam kitalálni )
dj30 első hozzászólását látták/ halották a daat.hu -n
dj30
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Bard, olvasd el a cikket szerintem is, mert amikor te olvastad akkor még nem volt meg a második fele, s most már megvan. : )
Szerintem az az érdekes ebben, hogy ugyan volt olyan eset, hogy a trip folyamán semmi problémamegoldásnak nevezhető dolgot nem tapasztaltak, pl a kiscsaj ordított és sikított meg sírt 7-8 órán keresztül, mégis az azt követő napokban javult az állapota. Újraélte traumatikus élményeit viszonylag hirtelen, és viszonylag hirtelen vége is lett az egésznek. Közben ott vannak azok az emberek, akik bármit is csinálsz, jószándékúan és emberien, elfogadóan viselkednek irántad. Kell hozzá a külső segítség, vagyis a közeg is, ettől terápia, ebben különbözik attól, hogyha valaki megesik bélyeget, aztán felszínre jön valami és bad tripel egyet. A bad trip itt is és ott is megvan, csak a terápiánál mindez egy olyan keretbe van foglalva, ahonnan indulsz, ahova visszatérsz, hogy tudod, többen vannak ott, egyedül érted, hogy segítsenek. Így kicsit könnyebb a dolog, a legrosszabb bad tripből is csak a visszaérkezés kellemetes élménye maradhat meg, hogy a borzalmak végére ott van valaki akinek ölébe hajthatod a fejed, és simogat téged, amíg ezt igényled. Ezzel szemben amikor valaki simán eszik bélyeget haverokkal, és szarul lesz tőle, és a haverok épp szarnak rá, talán ezért el is megy onnan és egyedül lesz szar neki, aztán rossz esetben nem érkezik meg sehova semmilyen enyhülést adó közegbe - azért nagy a különbség.
Nem lehet utolsó dolog az az élmény, hogy léted legszörnyűbb és rosszabb pillanatait, érzéseit újraélve ezúttal valami kellemes fogad, valahogy megváltozik a történet vége: eddig úgy tudtad kezdettől fogva a jelenen át a jövőbe menően szar az egész, most meg úgyérzed kegyetlen szar volt ugyan, de most jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | attól függ mit szeretnél. ha csupán észlelésbeli, gondolkodásbeli változásokat szeretnél tapasztalni, talán egykét flasht, halut, vagy ilyesmit, és végig kontroll alatt akarod tartani a dolgot, esetleg jókat röhögni, akkor egyél harmadot, vagy felet.
ha kipróbálnád milyen az, amikor átmenetileg szinte semmi sem marad annak az életnek a valóságából, melyben eddig x évet éltél, akkor egyél egy egészet, akkor is, ha hofid van, szerintem.
én az utóbbi élményt többre becsülöm, és szerencsésnek is tartom magam, mert elsőre egy egészet ettem, és valóban, volt amikor nem tudtam beszélni, nem tudtam szavakban gondolkodni.
hozzáteszem azt is, hogy ha az előbb felvázolt módon többször is, fokozatosan dózist emelgetve és az irányítást a nagyobb dózisok mellett is megtartva és kiterjesztve használod a pszichedelikumokat, akkor fenáll az esély, hogy a másodszor felvázolt élmény jellegével adott szernél egyáltalán nem, vagy csak nagyon nagy dózis által fogsz találkozni. (bár vannak akiknek ez így jobban bejön, mert úgy lehetnek szétcsapva akár milyen közegben is, hogy viselkedésüket kontrollálni tudják, sztem ennek nem ez a lényege.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szívesen elolvasom újra a cikket, de a lényegen ez a konkrét mondat nem változtat, írhattam volna kezelőorvosokat is szülők helyett. Mindenesetre nem teljesen látom, hogy mi is a nézetkülönbség közöttünk...
Cikket lehet megnépzem közeljövőben újra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | whitewidow, sztem ez az attól függ hogy milyenfajta! pölö biciglis hoffmannból ami általában háromcseppes bőven elég lesz neked egy fél is, de még az is lehet hogy harmas is elég, ez attól is függ hogy milyen friss, meg attól is hogy mennyire vagy rá érzékeny! szerintem ha hoffmanosat kapsz akkor semmiképp se vegyél be egy egészet elsőre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jean-sol-partre: Mielőtt mondanék bármit is, kérdéseim volnának. : )
Miből gondolod, hogy Nietzsche nihilista volt?
Miből gondolod, hogy élete vége felé feladta korábbi elképzeléseit, és pontosan milyen elképzelésekre gondolsz? És honnan hallottad, hogy rájött: 'nem tud szeretni', s emiatt volt kész? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hy!
én most próbálnám ki a papírt elsőnek és ezért szeretnék tanácsot kérni! sokat utánna néztem és úgy gondolom h felvok rá készülve h kipróbáljam!:) de nemtudom h mennyit toljak!!! vki felet mond vki harmadot!! ti mit ajánlotok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az ember feletti ember szerinte állandó extázisérzetben van, ami szerintem egy abszurdum, mert ezt az érzést a valami nyomás, szorongás alóli felszabadultságérzet okozza, ami önmagában nem lehet létállapot, csak egyszeri következmény."
Szerintem ez nem abszurdum. Te emberi pszichológiáról beszélsz, ő pedig ennek az egésznek a meghaladásáról, az emberen túli, avagy emberfeletti ember előhívásáról. Miért ne létezhetne olyan létállapot, aminek olyan emelkedett hangulat az alapérzete, melyet mi "csak néha észleltünk borzongva lelkükben ritka kivételként. (Vidám Tudomány,288: Emelkedett hangulatok) Ilyesfajta emelkedett, borzongató érzés lehet az Istennel vagy a világgal való egységérzet is, melynek állandosításáért magukban sokan dolgoznak és haladnak spirituális úton - gondolom ezt te sem abszurdumnak, egyszeri következmények gondolod, hanem inkább magasabb létállapotnak.
"Az az érzésem ,Nietzshe- írásaiban legalábbis- nem lépett túl az egon, megfigyelte mások egoját, meg küzdött a saját érzelmi-gondolati világával. Mindezt úgy látszik annyira, hogy nem nagyon tudott átélni olyat, ami istenélmény, az egy tudat megélése."
Írásaiban vannak olyan momentumok is, amelyek a Self-re utalnak, pl "legmagányosabb magány". (http://href.hu/x/3dzf ) Persze meg kell hagyni, az Egoval is foglalkozott eleget, és esze ágában sem volt feladnia és megszabadulnia tőle.
Nem tudom, pontosan mit akart, mit hozott létre Nietzsche. Lehet, hogy a Selfét akarta összekötni, egybeolvasztani az Egojával, lehet, hogy minden energiáját felhasználva annyit ért el, hogy az Egonak egy elviselhető, saját maga alkotta poklot teremtett - ebben az esetben nagyon hálásak lehetnek neki sokan, kik hasonló cipőben járnak.
"Ki az az isten, akivel Nietzsche szerinte le kéne számolni?"
Szerinte: "Isten meghalt. És nekünk még az árnyékát is le kell győznünk." Ezalatt azt érti, hogy a kereszténység, az egyház, az ezekkel járó világszemlélet és értékrend, létfelfogás idejét múlt, halott. Mégis az Isten által teremtett világban és értékrendben él szinte mindenki; ugyan Isten halálának híre nem jutott el hozzájuk, de már távolodnak az Isten által teremtett világból, ami szép lassan soksok generáció alatt elfogy az életükből teljesen, és ha nem teremt az ember új értékeket, akkor előbb-utóbb egy teremtetlen, nihilista világban találja majd magát.
Nem olyan hülyeség ez, tényleg egyre többen találják az egész Isten-témát, a keresztény létfelfogást maguktól nagyon távol állónak, helyette (gyenge) ateistáknak vallják magukat, és a tudományban, a látható világban hisznek, munka végeztével kiüresedettnek érzik magukat, a világ mozgatórugójának csupán személyes érdekeket látnak, ilyesmik...
Köszönöm egyébként a reagálásodat és a kérdéseidet, továbbiakban is szívesen fogadok mindenféle ilyesmit.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a szülőknek, akik elvitték a gyerekeiket erre a kezelésre"
Ne haragudj Bart, de olvasd már el még egyszer mégis azt a cikket:
nem vitt el egy szülő sem egy gyereket sem ezekre a kezelésekre, ezek a gyerekek évek óta zárt osztályon laktak, többségükről már végleg lemondtak... |
| | | | |
|
