| | Vino szerintem a káoszelméletből vette a példáit (inga, skálázás, stb.) (Majd kijavít, ha tévedek, egyébként ez érdekes téma, ajánlom James Gleick Káosz c. könyvét.)
A hasonlat jó, csak rosszul van értelmezve: nem az ember olyan egyszerű, mint egy kis gép, épp ellenkezőleg, még egy ingát sem tudunk pontosan leírni.
Hogy lenne érzékelés és az érzés felcserélhető? Jó zenét hallgatok (érzékelek) -> jól érzem magam. (Az mindegy, hogy be van-e kapcsolva a magnó.)
A dolgok értékét (pl. arany, gyémánt) nem a stabilitásuk, hanem a ritkaságuk, a különlegességük adja. Én a fűvel ezt a különlegest, ritkát, értékest keresem (és találom) - benn a fejemben.
Vino a makrokörnyezetével/ünkkel együtt a Mandelbrot-halmaz sötét közepén csücsül, mi vagyunk az az elhanyagolható kis színes rész körben a szélén... |
| |
