| | ("A Maksa-álom
- Ami külön érdekes, és számomra szokatlan, hogy a normál álmaimra szinte egyáltalán nem emlékszem. Maximum reggel, közvetlenül ébredés után pár percig. Ezek az álmok azonban élesen vannak előttem, színesek és filmszerűek, mintha szabályosan "vágva" lennének... Hát lássuk...
Visszatérő álmom, hogy rengeteg katonát látok, folyóként menetelnek, mind egyforma rohamsisakban egészen rövid csövű automata fegyvert szorongatnak a testük előtt, sokkal kegyetlenebbek, mint a hazánkban jólismert kopasz mercis ogrék, gyakorlatilag minden gyanús mozdulatra lőnek. Majdnem minden álmomban embereket menekítek, veszekszem velük, hogy szálljanak már fel a vonatra, igyekezzenek, mert nem tudjuk, mennyi időnk van. A másik álomban repülők tűnnek fel az égen, de eddig teljesen ismeretlen alakú és felségjelű, kékesen foszforeszkáló gépek, egyik-másik inkább medúza alakú. Nem lőnek, csak átvonulnak felettünk... Tisztán emlékszem álmomban világos nappal egy ezüst színű UFO-ra, mely a Gellérthegy felett forog lassan, én az Erzsébet híd budai hídfőjétől nézem több embertársammal. Kb. 20 méter átmérojű, fényt egyáltalán nem bocsát ki magából. Egészen komótosan Budafok irányába elrepül, mintha járőrözne...
A legutolsó álmomban egy csodálatos tavon megyünk több idegen nyelven beszélő emberrel egy sziget irányába. Gyönyörű minden, mint egy poszteren. A szigeten egy kollégiumszerű épületben kapok egy szobát. A szoba ütött-kopott, vaságyas, régen festett, a szekrény egyik ajtaja lejár. És ami nagyon-nagyon erősen megmaradt bennem ebből az álomból, a honvágy érzése...) |
| |
