DAATH

A beteljesülés a férfi számára vég, a nő számára kezdet.

Étienne Rey

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Beszámolók / Daath


Kiadó:

Daath


Kiadás éve:

2011 / 2011



Beküldő:

Ezékiel


Szerkesztő:

Én+te+ö=gén



Nyomtatható változat

Kapcsolódó témakör:

Magic Mushroom


Felkerülés ideje:

2011. január 4.


Utolsó módosítás:

2012. június 4.



Érdeklődés:

9933 letöltés
30 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.53 pont


Szavazatok aránya:

67% kiváló
30% jó
0% átlagos
0% rossz
3% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: Online teszt az iskolai drogmegelőzésről (magyar)
Felmérés: DMT entity encounter study (angol)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Ezékiel:

Egy újabb év, egy újabb élet

Nos, valószínűleg, ahogy telni fog az idő, úgy jönnek még a felismerések és a ráeszmélések. Mindenesetre, azt hiszem, elképesztő szerencsém volt, de a legjobb szó valójában: a csoda. Felelőtlenségem tudatlanságommal állt arányosságban. Régóta vártam már egy meghatározó pszichedelikus/spirituális/vallásos élményre, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív tudatváltozás elérhető... persze gondoltam, csak fogalmam sem volt a mibenlétéről.

Az adag: 4 gramm P. Cubensis, és 2-3 gramm Peganum harmala mag.
Testsúly: kb. 55 kg.

Már három éve tartott egy fázis, amiből egyszerűen nem tudtam kikerülni, persze, így utólag a helyes megfogalmazás: nem is akartam. Tudtam, hogy szenvedek, de valahol örömet leltem a szenvedésben, persze, hogy ne legyenek illúzióink, mindehhez tetemes mennyiségű füvet szívtam el, nap, mint nap. Az utóbbi fél évben a munkám hatására rászoktam a kávéra is, természetesen cigarettázok is, szóval a testi kielégülésen (olykor destrukciós jelleggel) kívül elképzelhetetlennek tartottam bármiféle boldogságot...

Egy élménybeszámolóval kezdődött, ahol gomba és MAOi kombinációval elért tökéletes divinációs (isteni lényegű) utazásról olvastam. Évek óta várok egy áttörő élményre, így ez a lehetőség igencsak felkeltette az érdeklődésem. Eredetileg bélyeget akartam szerezni, de az nem jött össze, így végül, de nem utolsó sorban maradt a nagy dózisú gomba trip. Szilveszter este, az új albérletben, amiben már nagyjából berendezkedtem.

Eredeti terv szerint diétát és böjtöt szerettem volna tartani, de beszámíthatatlanságom miatt ez végül nem jött össze. A nagy napon csak reggelit ettem, pár falatot, füvet nem szívtam, ennek, azt hiszem, nagy szerepe volt abban, hogy nem evett meg elevenen a félelem. Szerencsére tiszteletlenségem ellenére is szimpatikus voltam az Entitásnak. Fél nyolcig megettem a magvakat, majd egy fél óra elteltével hozzáláttam befalni a gombát. Joghurttal ettem, mert nem rajongok a gomba ízéért. Hozzátenném, az utolsó három napban már komoly lelki aggodalmak jelentek meg, de leküzdöttem őket. Az evés közben is jött egy, hogy mégsem kellene megenni az összeset, de végül megettem. Az előre beállított playlist szólt, különböző arab chill-out zenék. Kezdett kissé lelassulni az idő, apró vibrációk kezdték beharangozni az utazást. Ekkor kezdett egyre erősebb félelem eluralkodni rajtam. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy egyáltalán nem állok készen az élményre, sem szellemileg, sem fizikailag, és jött a gondolat, hogy ki kell hánynom a matériát. Nem tettem meg, mert valahol tudtam, hogy akkor ugyanott maradok, ahonnan el akartam indulni. Nagyjából 30-40 perccel a gomba elfogyasztása után lekuporodtam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Ekkorra már elvesztettem a logikus gondolkodás képességét. Sírtam a földön, éreztem, hogy tisztulok. A tisztítókúra, amelyet nem végeztem el, automatikusan beindult. Éreztem, ahogy eltávolodok a fizikai valóságtól és egy szellemi valóság felé veszem az irányt.

A sírás elmúltával, amely nagyjából fél óráig tarthatott, elkezdtem csavarodni és átváltozni. Brutálisan intenzíven éltem át, ahogy a különböző berögződött dolgok visszatekerednek az eredeti állapotukba. Gyakorlatilag automatikusan felfedeztem a testemben rejlő ellentmondásokat és zsákutcákat, rossz idegpályákat, és szintén automatikusan elkezdtem visszaállítani őket az eredeti, születés utáni állapotba. Ekkora már csak két számot tartottam meg a playlistben: The Doors: Riders on the Storm és a The End. Elképesztően vitt keresztül a visszacsavarodásokon és töltött fel megfelelő energiákkal. Ez a két zene egyszerűen tökéletesen kiegészítette egymást, az előbbi az eső közeledte és a természet békés növekedése, az utóbbi az öntudatra eszmélés minden kínja és lényege. Mikorra már sok visszacsavarodást véghezvittem a jobb agyféltekéhez (értelem) csatlakozó idegpályákon, akkor a bal féltekére váltottam. Ekkor következett az út nehezebb része. Nem untatnám a kedves olvasóközönséget a részletekkel, a lényeg, hogy a bal agyam a számos visszacsavarodás után nem talált kapcsolatot a világgal, az eredeti valósággal, és amikor erre ráeszméltem, kezdtem azt érezni, hogy most meg fogok őrülni, nincs kiút, az érzelmeim képtelenek visszakapcsolódni a világhoz. Kezdett eluralkodni rajtam a félelem, hogy az életnek semmi értelme, mert érzelmileg végtelenül sivár. Számottevő ideig emésztett ez a gondolat, közben az öngyilkossággal is találkoztam, végül valahogy beugrott édesanyám, és a szeretet. Ekkor értettem meg, az egyetlen dolog, amire az ember (és minden élőlény) rendeltetett, az a szeretet. Ez a felismerés a lelkem középpontjáig hatolt. Amikor ezt sikerült a bal agyféltekémmel tisztába tenni, már csak néhány csavarodás volt hátra, amelyeket rendre meg is tettem. Ránéztem az órára, 23:55-öt mutatott. Még éjfél sem volt, és én már túljutottam az út legnehezebb részén.

Ekkor még komoly pszichotikus állapotban voltam. Tudtam, hogyha nem figyelek oda, egy rossz gondolattal, vagy egy rossz csavarodással valamit borzalmasan elállíthatok, rossz kapcsolatot hozok létre, és egy elmebeteg őrült lesz a végeredmény. Azt hiszem, az egész automatikussága és a szeretetre találás determinálta azt, hogy ne ez legyen az utolsó utazásom, és a védőangyalom is éppen műszakban volt. Lefeküdtem, és elemeztem a történteket, majd pár óra múlva kimentem sétálni, ami nagyon jól esett, leszámítva, hogy az emberekben éreztem a végtelen önzést és tudatlanságot.

Még egy fontos felismerést tettem, mégpedig, hogy az Ego az az eszköz, amivel navigálunk a világban. Nagyjából úgy tudnám megvilágítani ennek a lényegét, hogy az Ego az az iránytű, ami megmutatja a fizikai valóságban lévő dolgok helyét. Körülbelül, mutatja, hogy északon van a szeretet és a tudás, délen pedig utálat és a tudatlanság. Az ember dönti el, hogy merre megy.

Tehát nincsenek eleve jók és eleve rosszak, a döntés a kezünkben van, a jó döntéshez pedig az univerzális Tudás segít hozzá. Minden rossz döntés a tudatlanság következménye.

Természetesen regényes történetet írhatnék arról, hogy milyen volt ebben az állapotban androgünnek lenni, gombafonalnak lenni, milyen érzés, amikor visszakaptam az öntudatomat, és milyen érzés volt, amikor egy gigantikus óriás taposott és préselt a talpa alatt. Azt hiszem, ezek egyéni tapasztalatok, olyan szimbólumrendszerek, amelyek a legközelebb állnak az egyén által megérthetőhöz.

Csoda, hogy ép ésszel megúsztam. Hálát adok a gomba entitásának, amiért beavatott az élet értelmének e sarkalatos szegletébe. Hálát adok, amiért megtanított a tiszteletre és ’kíméletesen’ állította vissza a rossz berögződéseket. És természetesen tudom, hogy akármi is jöhet még ezután, de azt hiszem, ez az utazás megtanította meglátni azt a bizonyos helyes ösvényt.

© Copyright 2011, 2011 Daath.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.