DAATH

Az aranyszabály az, hogy nincsenek aranyszabályok.

Albert Einstein

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Beszámolók / Daath


Kiadó:

Daath


Kiadás éve:

2023 /



Beküldő:

Trippy Cat Dad


Szerkesztő:

Én+te+ö=gén



Nyomtatható változat

Kapcsolódó témakör:

Magic Mushroom


Felkerülés ideje:

2024. január 15.


Utolsó módosítás:

2024. január 15.



Érdeklődés:

1121 letöltés
1 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.43 pont


Szavazatok aránya:

100% kiváló
0% jó
0% átlagos
0% rossz
0% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Trippy Cat Dad:

Szóval létezik a nyúlüreg...

Az élmény éve: 2023
Nem: férfi
Kor: 40
Testtömeg: 63 kg
Fogyasztott anyagok:
1. Varázsgomba. Nagy valószínűséggel Golden Teacher, egy vélemény szerint nem az.
2. Kannabisz. Annyit tudni róla, hogy Napon nőtt. :)
Hányadik utazás: 1-2. két egymást követő napon.
Túra módja: egyedül. A lakásban a macskám volt velem. A ház másik, különálló részében, független lakásban szüleim.

Kronológia:

1. nap: 2023. 09. 23. szombat
19.05: 0,4 gramm gomba lemon tekként elkészítve.
21.15: újabb 0,5 gramm gomba lemon tekként.
23.00: leültem elszívni egy adag gandzsát. (Kb. 10 perccel később jött elő intenzívebben a gomba hatása, a pipa valószínűleg katalizátorként hatott.)
23.45: második adag zöld.

2. nap: 2023. 09. 24. vasárnap
14.30: megittam egy lemon teket 1,5 gramm gombából.
16.25: további 1 gramm lemon tek.
21.05: rágyújtottam egy adag gandzsára. Aztán elszívtam még eggyel.

Előzmények

Rövid előtörténetként, számomra 2022. december végén vette kezdetét a belső utazás. Ez valójában a gandzsával indult, majd varázsgombával és gandzsával folytatódott. A 40. születésnapom előtt pár hónappal gyújtottam először pipára, addig sosem, és nem gondoltam volna hogy ilyen hatása lesz. Csak egy példa, ahogyan ez a jótékony folyamat a háttérben mintegy magától beépült a munkámba, abszolút konstruktív jelleggel (emberekkel dolgozom). De ez tényleg csak az egyik terület.

Általánosságban is azt tapasztaltam, amit pl. Terence McKenna ír le az Istenek kenyerében (közeledés az egyensúly felé, személyes határok feloldása, ego általi meghatározottság csökkentése stb.), pedig akkor még nem is olvastam McKennát. Most pedig azon a ponton vagyok ahol nyugodtan ki tudom mondani magamnak, hogy még sok dolgom van ezekkel a forrásokkal.

A gombával kapcsolatban meglehetősen régóta tápláltam érzéseket. Kezdőként azonban (addigi forrásom megszűnése után) egy ideig még az is gondot jelentett számomra, hogy pipába valóra szert tegyek. Idén ősszel aztán összehozott a sors egy megbízható ismerőssel. Aki ismer valakit akinél – mint az nagy meglepetésemre kiderült – épp elérhető volt a gomba is. Elmondása szerint alapesetben (hacsak valakinek nincs rá nagy szüksége) ritkán jut gombához, van hogy évek is eltelnek. Szóval a lehető legjobbkor találkoztam vele és kérdeztem rá – minden bizonnyal nem véletlenül.

Ahogyan az sem tűnik véletlennek, hogy ebben az életszakaszomban első ízben éppen a Golden Teacherrel adódott alkalmam megismerkedni (legalábbis igencsak valószínű, hogy Golden Teacher). Ezt itt nem részletezem, de amit tudni lehet ennek a gombának a természetéről, az egy számomra segítő, építő, gazdagító kapcsolatot vetít előre.

Mivel zöldből két forrást is találtam, már csak arról kellett döntenem hogy abból melyiket szerezzem be. Alapos megfontolás (és mindkét fajta kipróbálása) után úgy döntöttem, hogy gandzsát is ugyanott szerzek ahol gombát. Volt egy érzésem is azt illetően, hogy talán nem véletlenül került elém pont az a fű, és hogy valószínűleg ragyogó kísérőként szolgál majd az utazáshoz Csodaországba. Bár a megérzésnek nem volt látható alapja, mostanra bizonyossággal állíthatom hogy bejött. A gandzsa az első napon kiváló katalizátorként, a második nap a tripről való lejövetel remek kísérőjeként, a harmadik utazásnak pedig mind pezsdítő megalapozójaként, mind szó szerint varázslatos lekísérőjeként hálálta meg választásomat.

Első út

Az első napon a 0,4 gramm gombának nem tapasztaltam különösebb hatását. Két óra elteltével megittam még 0,5 grammot szintén lemon tekként. Hatást továbbra sem vettem észre. Ennek oka valószínűleg a mikrodózis lehetett. S talán az, hogy utóbbihoz nem feltétlenül a legideálisabb választás a lemon tek elkészítési mód (lásd healing-mushrooms honlap).

Ám amikor újabb két óra múlva ki akartam menni pipázni, észrevettem hogy eléggé szétszórt vagyok és lassabban mennek a dolgok. Aztán már az arcomon, a tekintetemen is láttam hogy elindult valami változás. Tudniillik az arckifejezésem némileg eltért a pipás élményekből ismerttől. Akkor már persze úgy voltam vele, hogy ha 4 óra alatt nem jelentkezett hatás, nem várok tovább.

Kiültem füstölni, és a pipa néhány slukk után beindította a tripet. Érezhetően más volt ez a „bezsongás”, mint amit korábban gandzsától tapasztaltam. Tisztában voltam azzal is, hogy pár szívástól nem téphettem be. Chaten nehezen tudtam írni (egy barátommal néha írogattunk egymásnak a helyzetről, hiszen ez volt a legelső utazásom). Elgépelgettem a szavakat, és miközben írtam, valamilyen belső mozi vetített bennem. A telefonom kijelzője idegennek tűnt, de valahogy aranyos volt és mókás.

Átadtam magam az élménynek. Pipázás közben lehunytam a szemem és beindult a fantáziám. Némi csukott szemű hallucinációt tapasztaltam, melyben egy idegen világ küszöbén álltam. Biztosítottam a világ lakóit arról hogy ártatlanul, kíváncsian, felfedező szándékkal érkeztem. Köszönetet mondtam Gomba Istennőnek amiért a kegyeibe fogadott, és betekintést engedett világába. (Megjegyezve itt McKenna egyik tanácsát a pszichedelikus élmények lényeivel kapcsolatban: „Fontos, hogy első reakciónkként ne térdeljünk le előttük hódolattal, mint holmi istenségek előtt, mert akkor olyanok leszünk, mint Dorothy az Ózzal való első találkozásakor. Az Univerzumban nincsenek méltóságok, ezért talpon állva illik megélni ezeket a dolgokat, ami annyit tesz, hogy 'Én – Te' kapcsolatot hozunk létre.”)

Végül két adag gandzsát szívtam el. Közben egy tudatos álmodás technikával (valóságteszt) ellenőriztem hogy ébren vagyok-e. Az élmény tudniillik emlékeztetett arra, amikor alszom és tudatosan álmodom. Vagyis tudom hogy álmodom, az álomban tiszta ébrenléti tudattal veszek részt. (Michael Raduga könyve nyomán tágabban fázisnak, fázisélménynek szoktam nevezni a tudatos álmokat és hasonló jelenségeket.) A valóságteszt egyértelműen arra mutatott hogy ébren vagyok. Ugyanakkor amíg kinn voltam, többször szétnéztem az éjszakai környezeten és sétálgattam, annyira álomszerű volt az élmény. (McKenna később visszaigazolta a tapasztalatomat, és magyarázatot is adott rá „Ősi Újjáéledés” című könyvében.)

Úgy éreztem, hogy végre értem azt amiről Raduga írt a fázis kvantumfizikai jellemzőit illetően. Valójában ébren és tudatos álomban is ugyanott tartózkodhatunk: a fázisban. Amit másként érzékelünk ébren, és másként ha alvás közben lépünk be oda. Azonban a gomba hatására ezúttal módomban áll észlelni azt, hogy az úgynevezett fizikai világunk is maga a fázis. Amelynek a természete valójában nem szilárd ill. stabil, hanem attól függ hogy az egyén miként érzékeli.

Később egy lehetséges kísérlet gondolata is felvillanyozott: vajon mi történne, ha trip közben hajtanám végre Raduga fázisélmény stabilizálására és elmélyítésére vonatkozó technikáit?

Azon is eltöprengtem, hogy ha valójában folyamatosan a fázisban létezünk, akkor mi is ez a fázis. McKenna már említett „Ősi Újjáéledés” című művében olvastam a következő mondatot: „Az élet célja, hogy megismerkedjünk a halál utáni testtel, hogy a meghalás folyamata ne keltsen zavart a pszichében.” Vajon az lenne a varázsgomba „küldetése”, hogy megmutasson valamit arról ami akkor történik, ha a fázisban meghalunk (ha felébredünk belőle)? Talán arról tanít hogy mi van „a fázis mögött”? Mint én egy tudatos álmomban, miközben próbálom megértetni egy álomalakkal hogy egy álom résztvevője, a gomba úgy próbál felébreszteni minket a...? Miből is?

Később amikor már bementem, belekezdtem egy kísérletbe. Barry Yourgrau „Egy ember kiugrik a repülőből” című könyvéből olvastam el egy rövid történetet. Mintha tudatos álomban lennék és beleolvasnék egy könyvbe a polcomról. Kíváncsi voltam, hogy trip közben érzékelek-e valamit a történet „mögöttes lényegéből” (zen anekdotákkal stb. is lehet próbálkozni). Ez nem járt sikerrel, mert bár olvasni tudtam, nem igazán kötött le és nem volt erős a koncentrációm. Elkalandozott a figyelmem és lelkesedésem.

Inkább a macskámmal foglalkoztam. Hangosan dorombolt és bújt hozzám. Egy alkalommal szinte sokatmondó, intelligens tudatos pillantást véltem felfedezni rajta. Kérdeztem is tőle hogy ő mit tud amúgy. :) Hogy a macsekok többet tudnak-e a valóságróll mint mi. Úgy éreztem hogy árad felém a szeretete.

A napot evéssel zártam. Elkezdtem nézni Tim Burton 2010-es „Alice Csodaországban” filmjét (régen már láttam egyszer), de nem kötött le igazán és lekapcsoltam. Sokáig fenn voltam, hajnali 5 körül tértem aludni egy nagyobb napközbeni utazás lelkesítő tervével.

Második út

A második napon a 1,5 gramm gombából készült lemon tek elfogyasztása után az élmény egyfajta mélyebb megnyugvással vette kezdetét, amihez kalandvágy, a felfedezés izgalma társult.

Ez már azért erősebb hullámban kezdett beütni. Kisebb egyensúly-problémák jelentkeztek és újfent elgépeltem a betűket a telefonon. Érezhetően eltért az előző napi úttól, és nagyszerű izgatottságtól vibrált a levegő.

Nagyjából másfél óra múlva megittam még 1 grammot. Utána voltam át szüleimnél, adtam a macseknak vacsorát, később rendeztem az almot. Izgalmas volt úton lenni, az egész élmény „olyan más” volt. Mély szeretetet és hálát éreztem anyám iránt, amiért még talált otthon citromot. (Így a biztonság kedvéért elkészült még 1 gramm lemon tekre való citromlé, ám annak végül nem éreztem szükségét.)

A megszokottól némileg eltérően érzékeltem. A dolgok lassú ritmusban zajlottak. Azon töprengtem hogy a varázsgomba, mint talán földönkívüli létforma (?) a Világegyetem állandó, változás nélkül való, természetes ritmusára állítana be bennünket. Az egész emberiséget, hogy megmeneküljünk önmagunk elpusztításától. Ehhez talán az szükséges, hogy lássuk és befogadjuk (nem muszáj megpróbálni értelmezni) a dolgok, a valóság ritmusát.

A tapasztalat intenzív volt. Nagyon jókat nevettem szó szerint a semmin, például a kannabiszos tusfürdőmön és samponomon. Utólag visszagondolva ez abban különbözött a beszívott nevetgéléstől, hogy itt mintha megláttam volna valamit a szemlélt fiziikai tárgyak „mögött”, amit korábban nem vettem észre, s ami ezúttal határozottan mulattatott.

Eszembe ötlött, hogy ahogyan például a macskám és én szeretjük egymást, „az lehet a dolgok ritmusa, egy természetes, Soha Meg Nem Szűnő lélegzés, egy lassú hömpölygés, talán erről a végtelen, semmitől sem befolyásolt, a dolgok hátterében zajló Létről írt Maharishi, ami a maga létezésében annyira egyszerű és fenséges, hogy csak elmosolyodni és nevetni tudsz rajta.” Így próbáltam megfejteni a vihogást, amit példának okáért a samponos doboz abszurdnak tűnő jelenlétére produkáltam.

A trip során belefeledkeztem dolgokba. Úgy bukkantam fel belőlük váratlanul, mint egy-egy medencéből. Egy barátom írta, hogy az időnként előzmény nélkül küldött chat üzeneteimről arra asszociált, mintha egy buborékból beszélnék egy filmben. Úgy fogalmaztam meg, hogy ebben az elváltozott tudatállapotban nem igazán voltak jelen gondolatok. Csak néha üzentem, beszámoltam kifelé valamiről.

Szétszórt voltam, a gondolatok nem egyszer nehezen követték egymást összefüggően. Volt olyan periódus amikor úgy éreztem, hogy fel kellene kelnem az ágyból. Máskor forgolódtam, eszembe jutott ide-oda kapcsolni a tévét/netet, vagy éppen írni valamit a telefonon. Azt hiszem a csúcs környékén lehetett, amikor (megítélésem szerint huzamosabb időre) bevackoltam magam a jó meleg takaró alá, egy rendkívül pihentető és nyugtató magzatpózban.

Úgy éreztem talán nem is kell értelmezni a világot, a valóságot. Elegendő szemügyre venni egy olyan csodálatos összetett lényt, mint a delfin vagy éppen a bagoly. Vagy az ember. Aki megvalósít egy olyan eseményt, mint amilyen például a Ladánybene 27 vintage reggae koncertje volt 2016-ban. A koncertvideó varázslatos élményt jelentett a trip vége felé, azonnal gátat vetett a szétszórtságnak és eltöltött nyugalommal.

A már említett, dolgokba való belefeledkezéseimről – melyek során nem volt tudomásom az idő jelenlétéről – az alábbiak jutottak eszembe:

egy pillanatnak, egy érzésnek, egy gondolatnak, egy hangulatnak, egy eseménynek, egy zenének, egy kapcsolatnak vagy a szeretetnek, mindennek van egy saját, belső, végtelen univerzuma. Ez független attól amit mi 'időnek' nevezünk. Ma a 18 óra 39 perc 03 másodpercnek van egy saját világa, egy univerzuma.”

Erről a napló írása közben Carlos Castaneda ugrott be, amikor tudatos álmai során egyre mélyebbre merült a megfigyelt részletek univerzumaiba "Az álmodás művészete" című művében. A belefeledkezésekre egyébiránt nem volt sok ráhatásom: „most én egyenként sodródva betekintgetek ezekbe a világegyetemekbe, de csak utazom és csodálkozom”

Negyed kilenc környékén kezdtem érezni a lejövetelt. Friss voltam és felszabadult. Valamivel később kimentem pipázni és kényelmesen elfüstölgettem két adagot. Ez idő alatt számos termékeny gondolat érkezett küldetéstudatokról, férfiasságról/férfiségről, anyagi befektetésekről, arról hogy milyen közösségek tagjának tekintem magam. Vagy éppen a függőségeink tudatos felszámolásáról, amiről például McKenna is írt (az alkoholról és a koffeinről régen leszoktam).

Utóhatások

Másnap két fejleményre ébredtem rá pipázgatás közben. Az egyik, hogy már ennyi pszichedelikus tapasztalat után is érezhetően felfrissült a kapcsolatom anyámmal, jobban megnyílt felé a kommunikációm stb. A másik, hogy a macskámmal is tovább mélyült a kapcsolatom.

Szóval a gombával való kezdeti megismerkedésem máris több elkülöníthető és érzékelhető jótékony hatással jár. Ráadásul olyan hatásokkal, amelyekre nem számítottam. Ez elegendő bizonyítékként tűnik fel előttem arra, hogy a gomba a tudatalattiban is munkálkodik...

Szeptember 26-án kedden éppen pipázgattam, amikor is mintha megsejtettem volna valamit McKenna azon állításából, mely szerint a dolgok végső alkotóeleme a nyelv. Hogy a világ valójában nyelvből áll. Azt vettem észre ugyanis, hogy első pszichedelikus útjaim óta hatékonyabb és könnyedebb a kommunikációm. Sorjáznak a gondolatok, melyeket tisztán, összeszedetten, mintegy „magától megfogalmazódva” tudok leírni vagy elmondani.

Mintha a varázsgomba feltöltene nyelvvel.

A macskám is nagy nyugalmat és mély szeretetet tanúsított mindkét utazás napján. (Bár az alaptermészete is ilyen, és vélhetően a kinti hűvös esős idő is megtette a hatását.) Talán a gomba valóban nyelvvel táplál minket, felszabadítja, megnyitja, feltárja bennünk a nyelv különös evolúcióját?

© Copyright 2023, Daath.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!