DAATH

A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.

Albert Schweitzer

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista

Következő tucat

Legfrissebbek


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

bombadiltoma


Létrehozás ideje:

2003. augusztus 6.


Utolsó hozzászólás:

2008. június 13.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

6751 letöltés
105 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Mit látnál abban a bizonyos tükörben?

bombadiltoma, 2003. augusztus 6.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
81. deeptrip2005. május 15. 15:36
 
 
Hm nekem az ilyen értelem kereséses motívumok nem szoktak előjönni tripp alatt. Mondjuk volt már, hogy meg akartam halni, de az azért volt, mert folyamat szenvedtem és nem volt túl kellemes állapot. Viszont utána meg teljesen boldog voltam, csak örültem a létnek, örültem hogy süt a nap, örültem hogy tapsolhatok, örültem hogy dobhatok egy sárgát a kertben, örültem, hogy rágyújthatok és felmerült a kérdés. Leszokjak? És ekkor éreztem, hogy a cigi már hozzátartozik a személyiségemhez. A gomba szépen lassan széthámozott és tripp után jöttek vissza a rétegek. Érdekes feeling volt, sajnos ez a permanens eufória a lét gyönyöre miatt azóta elmúlt...Bezzeg ha meg tudnám tartani én lennék a legboldogabb ember az tuti.
 

 
80. Ákimáki2005. május 15. 15:11
 
 
A múltkorihoz hasonló élményem volt sok-sok ember között... azthiszem tanulságos...
Tegnap "házibuliba" gombáztam, és valami hihetetlen volt, pedig csak egy bő egyest ettem meg...
Egy idö után semmihez nem lett kedvem, csak ültem, figyeltem, semmi több. A néha felmerülö gondolataim pusztán a néma szemlélödésem föbb észrevételeire vonatkoztak, nem akartam beszélgetni, semmit nem akartam csinálni.

Észrevettem azt, hogy az emberek, jól meghatározhato viselkedés mintákat ismételgetnek, és egy adott emberre jellemzö viselkedéshalmaz alkotta az ember - ahogy mondani szokás - stílusát, vagy személyiségét. Ugy éreztem, hogy egy adott környezetben, egy adott ember viselkedése teljesen meghatározott, az ö saját "viselkedéshalmazábol" vagy másszóval személyiségéböl, és az adott helyzetböl pontosan adódik az, amit gondol, vagy cselekszik, vagy beszél, vagy bármilyen mentális folyamata. Úgy éreztem, hogy az adott környezet, csupán kiválto oka annak, hogy a "látens" "viselkedések" a helyzetnek megfeleöen felmerüljenek. Az emberek csupán oyanok voltak, mint mondjuk a fák, amik hajladoznak a szélben, arra, amerre a szél fújja őket, és az emberek személyisége olyan volt, mint egy fának a sajátosságai, amik meghatározzák, hogyan viselkedik a szélben.
Aztán amikor kellőképpen meglepődtem, miféle világba keveredtem, önvizsgálatot kellett tartanom. Rá kellett jönnöm, hogy eddig a napig én is csak egy fa voltam, mint a többi ember, egy tehetetlen szemlélöje, és cselekvöje a környezetemnek, és ez mélységesen elkeserített...
Ilyen magányosnak még soha nem éreztem magam. Mintha minden ember, ismerösök, barátok, jó barátok átváltoztak volna valami majomszerü lényekké, ösemberekké, akikkel nem tudom megbeszélni, amit éppen átélek, nem tudják megérteni, felfogni, hiába is mondtam volna nekik, mert pusztán a saját személyiségüknek megfelelö reakciót kaptam volna az észrevételeimre, ami valószinüleg a teljes értetlenség, vagyis egyszerüen egy - te aztán jól készen vagy - kijelentés, és egy mosoly lett volna.

(az én beszédem is csak egy szellő lett volna, amitöl a fa egyszerüen hajlik egyet...)

Aztán egyfajta végtelenül nyugodt, ugyanakkor hatalmas elkeseredettség fogott el, mivel úgy éreztem, hogy a világ körülöttem, csak egy hatalmas zsibongó állatkert, ugyanakkor egy matematikai pontossággal müködtetett gépezet, ami állandóan változik, áramlik, van ami lassabban, van ami gyorsabban, de minden állandóan, a belsö természetéböl adódó szabályosságok és a természete kölcsönhatásábol adódóan...

Nem értettem, miért figyelem én ezt? Hogy kerültem ide, ebbe a hatalmas változó forgatagba? Miért ez az egész?
Csupán egyetlen vágyam maradt, nem kellett már sem cigi, sem társoság, beszélgetni nem akartam, éhes nem voltam, szomjas nem voltam, semmit nem akartam csinálni, pusztán arra vágytam, hogy kikerüljek ebböl a forgatagbol, látni akartam, hogy mi ez az egész, és én miért vagyok itt? ezenkivül semmit nem találtam fontosnak, semminek nem tulajdonítöttam jelentőséget, semmit nem tartottam lényegesnek.
Ez maradt az egyetlen vonás, ami felmerült az én személyiségemböl, függetlenül attól, miféle szél fújt körülöttem...
 

 
79. deeptrip2005. május 14. 22:38
 
 
Ez durca volt Áki! :) Most láttam meg a miért kérdés belső lényegét, amikor magadtól kérdezel magadról. Azalaza, hogy egy jókérdéssel egy jó időpontban mindjárt más nézőpontba tudsz kerülni. Ez olyan, mint amikor hangtalanul nézed a megasztárt betrippezve. Gondolatok, hogy mi ez. Emberek pattognak meg színészkednek egy helyen és mindenkinek nagyon tetszik. Főleg, ha rájuk meg a kamera, mert akkor már integetni is lehet anyunak vagy épp a haveroknak a suliból! Jujj-juijj de jó nekik! :)) Nagyon súlytós a téjvéj. Beszív és ottart, hogy már végül benne létezel. Grrr. Nem trippezel akkor is ez történik, csak sokkal kisebb léptékben. Szellemi terrorizmus? Menjünk tüntetni bazze...Ja de ahoz is kell média, hogy mások is megtudják. Szopás.
 

 
78. Ákimáki2005. május 14. 11:21
 
 
Három napja megettem kb másfél gombát, elöször csak röhögtünk, meg elvoltunk. (setting: erdöben sétálgatás elöször kettö, aztán egy haverommal, ök is kajáltak). Aztán ahogy "hazafele" mentünk, rácsavarodtunk egy központi gondolatra:
Miért vagyunk itt? Miért megyünk valahova? Miért vagyunk egyáltalán? Aztán lefeküdtünk a fübe, és félelmetes önszembesítés - világszembesítés "flessünk" volt...

A világ rohanó, változó forgatagában nem láttuk semmi értelmét, hogy menjünk valahova, ameddig még azt se tudtuk, miért vagyunk egyáltalán? Nem értettük, hogy az emberek hogy mehetnek minden fele, ezerféle dolgot csinálni, ugy, hogy egy pillanatra meg nem állnak, és meg nem kérdezik maguktól: MIÉRT?
Miért vagyok? Igazábol rá kellett döbbeneünk, hogy minden ami a világban van, azért van, hogy elterelje a figyelmet az élet legalapvetöbb kérdéseiröl. Ugy éreztük, hogy az ember csupán egy okos állat, de nem több mint egy állat, mert nem érdekli, miért van.
Még ha véletlenül kényelmetlen kételyek kezdenék is el gyötörni annak értelmét illetöen amit csinál, ne adj Isten feltenné magának a kérdést, miért vagyok? - akkor is csak megijed, egyfajta furcsa félelem fogja el és még jobban belemerül abba amivel foglakozik, elhessegeti ezeket az "abnormális" gondolatokat...
Nem találtunk semmi fogódzkodót, semmi értelmet a világban. Nem találtuk létünk értelmét, nem találtuk az énünket, nem tudtuk, az énünk miért van itt? miért van ebben a világban?
Félelmetes tökör volt ez... szavakban visszaadhatatlan...
Azthiszem az öszinteség a legfájdalmasabb dolog a világon, a tiszta tükör pedig a legfélelmetesebb...

Az egész olyan volt, mintha felébredtünk volna, és nem értettük, hogyan képesek az emberek ugy élni az életüket, hogy soha fel nem ébrednek... Aki pedig véletlenül felébred egy pillanatra, az megijed, és gyorsan ismét elalszik...
 

 
77. deeptrip2005. április 24. 21:28
 
 
anyagot.
 

 
75. Rincewind2005. április 23. 22:31
 
 
Néha, ha tükörbenézek, változó arcot látok...eddig még sosem láttam meg a dolgok végét. Talán nem merem
 

 
74. Vino2005. április 23. 22:15
 
 
Mien tükörben attól függ...a görbében a sötétséget valszeg...van egyenes tükör? ( Színről színre )
 

 
72. Talamon2004. augusztus 14. 22:56
 
 
H. P. Lovecraft - A toronyszoba ablaka

"... toronyszobájának déli falába rendkívül különös, hatalmas, kerek tejüveg ablakot épített be, amelyről csak annyit mondott, hogy igen régi, és ázsiai utazásai során bukkant rá és vásárolt meg. Egy ízben "lengi üvegnek" nevezte...

...De immár tudom, hogy a toronyszoba tejüveg ablaka más dimenziókba, idegen térbe és időbe nyíló hatalmas ajtó volt - olyan tájakra, ahol Wilbur Akeley megtalálni remélte a Föld és a csillagközi űr rejtett zugait, ahol az Ősistenek utódai - és maguk az Ősistenek is - örökre eltűntek, és új felemelkedésükre várnak. A lengi üveg - amely akár a Hiádokról is származhatott, mert sosem tudtam meg, hol szerezte unokabátyám..."
http://olvasoterem.uw.hu/print.php?entry=kszn/h_p_lovecraft/a_toronyszoba_ablaka.txt

;)))
 

 
70. Talamon2004. augusztus 13. 10:42
 
 
szerezni kéne lengi üveget
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista  > Következő tucat  >| Legfrissebbek 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!