DAATH

„Tehát azt hiszed, tudod, mi az őrület?” Válaszom meggyőződéssel teli és szívből jövő volt: „Igen.”

Aldous Huxley

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista

Következő tucat

Legfrissebbek


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

Bard


Létrehozás ideje:

2003. szeptember 30.


Utolsó hozzászólás:

2013. október 24.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

13598 letöltés
88 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Felelősség

Bard, 2003. szeptember 30.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
64. Én+te+ö=gén2005. december 9. 11:41
 
 
foxey:
Érdekes sztori, és jó családi háttérnek tünik, ha ilyen témákról tudtok szabadon beszélgetni. Ha a saját véleménye szerint édesanyád "nem állt készen erre", az természetesen az ö saját, tiszteletben tartandó és kétségbevonhatatlan véleménye - mint saját magát legjobban ismerö. A "készen állás" talán nem is a konkrét életkorra, inkább a transzcendentális élményre való érettségi szintre vonatkozik, amit mindenki más korban ér el, az életkörülményei és életszakaszai függvényében kialakuló spirituális fejlödési útján. Vagyis édesanyád szerintem arra utalt, hogy egy késöbbi életszakaszban, már stabilabban kialakult egzisztenciával, megélhetéssel, kapcsolatokkal, élettapasztalattal stb. rendelkezve több energia fordítható a szellemi ösvényre és a transzcendenciára. Ami alapvetöen egy reális ötlet, és pld. Leary is csak 40 éves korában kezdett el pszichedelizálni :) A pszichedelikus élmény nem csak a tripröl, hanem az elötte-utána hozzáállásról, értelmezésröl és feldolgozásról szól, amikhez sok segítséget jelent a tájékozottság, a hasonló érdeklödésü barátok és közösség, a pszichedelikus kultúra ismerete, elméleti és gyakorlati pszichotechnikák, stb. Szerencsére a kultúrinformációhoz és a hasonló érdeklödésü emberekhez manapság könnyebben hozzá lehet férni, mint a net elötti idökben, ami egy lényeges generációs különbség az akkori és mostani 24 évesek között.
 

 
63. zweistein2005. december 9. 09:51
 
 
....MEG VISSZA JOVOK PONT MOST CSENGETTEK KI .....:(
 

 
62. foxey2005. november 27. 11:11
 
 
Nekem azt mondta édesanyám, hogy a pszihedelikus élményekkel nyugodtan várjak 40 éves koromig, mert szerinte akkor van igazán értelme a dolognak.

Aztán azt is elmondta, hogy amikor 24 évesen Mexikóba volt(az egyetem támogatásával[Nyugat-német]), elment vidékre vmi nomád törzshöz, szóval az igazi helyi lakosokhoz(jó ez hülyén hangzik, de értitek) és sikerült velük olyan jóba lenni, hogy meghívják egy peyot-tripre.Nem igazán akart belemenni a trip részleteibe, csak annyit mondott , hogy a csúcsponton a törzsfönök kivett egy halat a hasábol ezzel megtisztította a lelkét és ezután úgy érezte, hogy egyé vált az univerzummal, egyé vált mindennel és mindenkivel.
Végül azt mondta 24 évesen nem állt még készen erre és az egész élménnyel nem tudott mit kezdeni és ezért gondolja és mondja nekem azt, hogy várjak 40 éves koromig.

Nem fogadtam meg a tanácsát, de most már sejtem mire gondolt...
 

 
61. Sevil2005. november 26. 00:28
 
 
Én is a teljes őszinteségre jutottam, az meg tényleg fontos, hogy a súlypont ezen belül hova kerül. Főleg a tinédzsereknél a folyamatosan alakuló világképbe eléggé bele tudnak zavarni a tudattágulások/szűkülések, de ugyanakkor a kiteljesedésben, meg a dolgok letisztázásában is segíthet. Nekem mondjuk inkább megnehezítette a dolgomat 16 éves fejjel, aminek most már persze élvezem a gyümölcsét (nyitottság, szélsőségek megtapasztalása után a közép egyensúlyának könnyebb megtalálása, vagy mi), de így utólag korainak tűnik a "beavatásom". Valahogy ezzel ráértem volna úgy 20 éves koromig, de nem tudom, hogy ez mennyire általánosítható. Én mindenestre nem találom jónak, hogy egyre korábban kóstolnak bele a skacok a drogokba, mert a nagyobb veszélyesség mellett fölöslegesnek is tűnik a sietség. Csomó minden megtapasztalni való van tinikorban, de ezzel nem tudom, hogy lehetne épkézlábul érvelni a tizenéveseknek. A gyerek háttere meg egyértelműen fontos szerintem is, ezért nehezebb az, ha több valakinek beszél az ember, meg aztán továbbadják egymásnak, meg ott vannak a kortárs csoportokon belüli versengések, szóval necces ez. Nehéz ügy.
 

 
60. Bard2005. november 25. 22:48
 
 
Én szerintem két dolgot mondanék:

Az egyik a felelősség. Ha droghoz nyúl, akkor érezze magát onnantól kezdve felnőttnek. Egyrészt bűncselekményt követ el, tehát a társadalomra onnantól nem számíthat. Másrészt a szülei valószínűleg ellenzik, de legalábbis nem értenek hozzá, tehát bár jó esetben számíthat a szeretetükre, de mégis valahol onnantól kezdve magára van utalva. Magának kell feldolgoznia az élményt.

A másik, meg hogy akkor csinálja, ha drog nélkül is jól érzi magát, elégedett magával. A drogtól nem lesz jobb a lelkiállapota, az élete, maximum, amíg hat a szer, addig úgy fogja magát érezni, de ez csak időleges. Szóval a kábítószer az csak a desszert, előtte meg kell enni az ebédet, a józan életet. Ez persze majdnem ugyanaz mint a felelősség és felnőttség kérdése, csak más szavakkal.

Utana meg ellátni információval.

Talán még valami. Olyanoknak beszéljünk a drogokról, akiket jól ismerünk. Egy idegennek nem tudunk annyit mondani, mint egy ismerősnek. Mondjuk ezzel nem adtam választ arra a kérdésre, hogy mi van, ha egy iskolában kell "felvilágosító" órát tartani. Arról ötletem sincs... :-(
 

 
57. Siphersh2005. november 25. 19:10
 
 
Ez egy jó kérdés. Szerintem valószínűleg az a legfontosabb, hogy semmit ne hallgasson el az ember, és tényleg az igazat mondja. A másik meg valahogy elérni, hogy a gyerek őszinte legyen a témában. Minden mást ennek kell alárendelni, mert szerintem nem lesz baj, ha tényleg őszinte a gyerek például a szüleivel. Szerintem ennél többet fölösleges foglalkozni a drogokkal. Ennél többet azzal lehet tenni, ha biztosítom az egészséges mentálhigiénés körülményeket, hogy legyen értelme és tartalma a gyerek életének, ne legyenek önértékelési problémái, ne legyenek beilleszkedési problémái, satöbbi satöbbi. Ha ezek után mégis problémás kapcsolatba kerül egy droggal, akkor az egy olyan dolog, ami ellen semmit nem lehetett tenni. De ha őszinteség van és lelki egészség van, akkor szerintem nagyon minimális ennek a veszélye. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a drogproblémának a drog az oka. Nem a drog az oka. A drog az eszköze. Ha megvan az oka, úgyis megtalálja az eszközét, ha nincsen oka, az eszköz nem fog okot teremteni rá.
 

 
55. Sevil2005. november 25. 18:01
 
 
(vegyük úgy picit mintha ez a topik a "gyakorlat"-ban lenne)

Ti hogyan beszélnétek a kábítószerekről kb. 10-14 éves gyerekeknek?
Vajon hogyan lehet azt elérni, hogy
-ne kezdjék el idejekorán (valahogy ráérezzenek, hogy mikor korai vagy sem),
-ne próbálja ki az, akinek feltehetőleg többet árt, mint használ, és
-aki kipróbálja, abból lehetőleg problémamentes használó legyen?

Tudom, hogy van pár előfeltevés a kérdésemben is, annak is neki lehet menni, de valójában tényleg kíváncsi lennék, hogy ti ilyen szituációban mit tennétek (egyelőre nem vagyok ilyen helyzetben, de már voltam és biztos leszek is).
 

 
54. szent2005. augusztus 4. 12:23
 
 
A felelősség egy gátlás,amitől csak akkor szabadúlhatsz ha nincs senkid és nem félsz attól hogy mi lesz az életeddel.Ez nagyon erősen mutatkozik különböző trip-ek alatt.A tegnapinál pl. már nagyon sokszor azt éreztem hogy nem is létezek,csak a világgal együtt lebegek a mindenségben,mégis amikor váratlanul betoppant a hugom/12éves/,szüksége volt valamire,az rögtön visszarángatott mert tudtam hogy én felelek érte.Ha nem kellett volna semmivel sem foglalkoznom,valószínüleg hajnalig virágok közt kószáló szellőként jártam volna a világot.Ja,és baromira utálom a felelősséget.Már egy csomó bulimat tönkretette.
 

 
53. Sad2005. augusztus 3. 21:23
 
 
Soon,

Ez mind szép és jó, de nem ragaszthatod rá minden emberre ezt a matricát. Nem akarok konkrétan példálózni, én is belátom, hogy mindenkinek olyan az élete, amilyet szeretne. Ez baromi egyszerű dolog.
Sajnos ezt a "szeretne" dolgot sokan felnagyítják, ami már a "szarul viselkedik" szerepjáték része.
De ettől eltekintve 2005-öt írunk, a Föld is csak forog és Neked éppúgy van két szép szemed mint nekem ahhoz, hogy lásd a sok szerencsétlen éhező kiskorút (na ennyit a konkrét példákról.... :) ).
Amilyen mélyen a felelősség/akarás/"szeretném" képben van ilyen téren, legalább annyira jelen van a Sors is és a szálak valahol messze egybefonódnak.


Nem?

Kirántva magam alól a szőnyeget :), lehet hogy e kettő nem éppen összekeverendő dolog?

Jelenleg még azt látom hogy igen. Szerintetek?
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista  > Következő tucat  >| Legfrissebbek 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!