 |  Daath bölcsességgenerátorBiga Cubensis, 2003. december 17.   |  |  | | | | |  |  |  | | | "Az tény, hogy olykor van valamiféle vad nagyság, démoni kezdeményezőkedv jelen a "rosszban", ami éppen a ... szabadságjogokból származik, s vele a "rossz" egyszerre keresi, utasítja el, és majmolja az élet Lelkét" Oliver Clément |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 988. ynul | 2007. január 10. 13:43 |
| |  |  |  | | | | |  |  |  |

 |  |  | | | 987. ynul | 2007. január 10. 13:24 |
| |  |  |  | | | 'Bizony mondom: amíg a mennyek országáért, Istenért, vagy a magad örök üdvösségéért, tehát külső okból cselekszel, addig helytelenül élsz. Ez talán elfogadható, de nem a legtöbb. Mert aki úgy véli, hogy többet kap Istentől bensőséges áhítatban, édes elragadtatásban és kivételes egyesülésben, mint a tűzhely mellett vagy az istállóban, az úgy tesz, mintha megragadná Istent, fátylat borítana a fejére és a sutba dobná. Aki Istent egy bizonyos módon keresi, az csak a módot ragadja meg s nem a módban rejtőző Istent. Aki nem valamilyen módon keresi Istent, az úgy ragadja meg, amilyen Isten önmagában. Az ilyen ember a Fiúval él, és ő maga az élet. S ha ezer évig faggatnánk is az életet: Miért élsz? ha felelni tudna, csak egyet felelhetne: Azért élek, hogy éljek. Mert az élet saját alapjából él, és önnön létéből; ezért minden miért nélkül abban él, hogy önmagáért él. Ha megkérdeznétek egy saját alapjából munkálkodó igaz embertől, vajon miért munkálkodik, az helyesen csak egyet felelhetne: azért munkálkodom, hogy munkálkodjam.'
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | 986. ynul | 2007. január 9. 23:09 |
| |  |  |  | | | nos:
ha az emberfialánya nap nap után az ágyikójában majszolja el a reggelitebédetuzsitvacsit, utána valószínüleg morzsás lesz a paplan!
na itt nincs ám mág vége. egyre mélyül a dolog ugyanis:
s aki a morzsahegybe fekszik le aludni, ne lepödjön ha odacsal magához egykét rovart, bogarat akik isten(AzIzé)tuggya mér két falat közt a békésen szundikálót is meg meg lepik egykét (tíz-húsz) marással.
konklúzió:
takarítani (végülis) tán nem is oly felesleges mint azt gondoltam. na? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 985. helio* | 2007. január 9. 14:06 |
| |  |  |  | | | | Csakmer szerintem nem elég tudni hogy hinni miben érdemes. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 984. helio* | 2007. január 9. 14:01 |
| |  |  |  | | | | 'Jókedvűen meg sejtem, hogy Az Izé-t :) nem megfogalmazni kell.' |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 983. helio* | 2007. január 9. 13:58 |
| |  |  |  | | | | 'Ha rossz kedvem van, inkább nem filozofálok.' |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 982. ynul | 2007. január 5. 23:33 |
| |  |  |  | | | | úgy érzem, ha pl. az illúzióhoz vagyis a függéshez nem tapasztok negatív asszociációkat, és a szabadsághoz pozitívakat, azaz ha igyekszem csak tapasztalni ami van, megpróbálva félretenni az épp aktuális énemtöl függö cimkézgetést, meglátva mindenben a végtelent (vagyis Az Izét) , és ezt a csak tapasztalást amennyire lehet minnél szélesebbre kiterjeszteni (beleértve itt azt is hogy környezetemet segítem az egyre "mélyebb" megismerésekböl táplálkozva), s amikor már nagyon úgy érzem hogy igen, sínen vagyok akkor elöbukkan valaki/valami ami ad egy atyai pofont elhúzza a lábam alól a talajt s kénytelen leszek szembesülni azzal, hogy sosemvoltam, sosemvoltunk nem szabadok. persze nemkell mondani hogy most ezzel csak újra csöbe húztam magam. uh. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "a függés és a szabadság egy mondatban való említése, hát.... :)"
azért megprobálnám: a szabadságvágy a legnagyobb és legnehezebben megszüntethető függőség. mindig is függeni fogunk valamitől, aki ezt letagadja az vagy tud vmit amit én(mi) nem, vagy hülye. valami olyasmi esetleg h "ugy szabad h nem vágyik rá".. akkor meg mit ér, vagy nemtudom, lehet h pont akkor a legtöbbet.. mindegy, ugyis be vagyunk zárva valamibe amig ebben a világban ebben a létformában vagyunk.
"mások által frissen gyártott igényekhez jutunk szabadságunk láncaitól mozdulni sem tudunk"
(csók és könny) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Az élet egy jóleső fájdalom. :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | 979. anjou. | 2007. január 3. 23:39 |
| |  |  |  | | | "Szentül hiszem: velünk is úgy van ez, mint a tengerrel, a sima tükör puszta látszat. Belül csupa forrongás, mozgás, változás az egész. Ezért nem lehet soha igazán elégedett az ember, s nem nyugodhat meg a lelke. Mihelyt elérte célját, már más kell neki, másra vágyik."
Robert Merle: Jóvárosunk, Párizs |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | végülis elégedettségi szintek vannak. tehát hormonális és környezeti adottságok. ennyi a különbség. nehéz szeretni és a folyamatos harmónia kényelmében szelekció nélkül örülni mindennek. olyan nehéz kihasználni a lehetőséget, amelyet sokszáz generáció épített... nekem. neked. nekünk. a lehetőséget a simaságra, a félelem nélküli repülésre. hogy megtehetem, hogy írogatok, hogy festegetek, hogy olvasok, hogy szédelgek a sok információtól. szerintem ennyi a csoda. a technokrácia imperatívúsza gyönyörű és úgy sajnálom magam amikor buta vagyok: mérget, abszurd drámát táplálok, vagy befogadom másnak a rémét. hess... úgyis a rétegléksárkányok az egyetlen rémek. amúgy szerintem minden úgy jó, ahogy van. |
| |  |  |  |

|