 |
Daath bölcsességgenerátorBiga Cubensis, 2003. december 17.  | |  | | | | |  | |  | | | tiltsuk be az érzéseket a gondolatokat, a tetteket, az egót, a testet, a játékot, a magányt, a társadalmat!!!
és akkor nem lesz se szenvedés se szenvedés általi boldogság, se nemszenvedés általi "megvilágosodás"...
úgy hiszem, hogy a vino is meg a gén is ugyanannak a fonálféregnek -bár inkább örvényféregnek hívnám- a két végét húzza.
a nemszenvedés nem a szenvedés elkerülése, tudatosítása a "boldogságnak"
hanem a szenvedés fel nem ismerése.
ha már küzdened kell, tudatoznod, játszanod, stb. a szenvedés ellen akkor ugyanott vagy, mint az aki szenved és utána boldog lesz.
hiszen az egyik elkerülni kívánja a szenvedést és ezen szenved, a másik meg szenvedni akar, és azon szenved...
az nem szenved, aki nem veszi észre.
én a magam részéről mindig csak akkor szenvedek, amikor mások mondják, hogy szenvedek.
pl. "felszabadítanak"...
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ezek a bipolárok (jó-rossz, sötét-világos, fekete-fehér, szenvedés-boldogság, büntetés-jutalmazás, derü-ború stb.) csak egyfajta fogalomrendszer metaforái a lét jelenségeit vázolni próbáló sokféle fogalomrendszeri metafora közül. Néha lehet velük megfelelöen szemléltetni, néha meg nem. Attól, hogy a kedvenc könyved tele van ilyenekkel, ezek csak a jelenségek kéthalmazos leegyszerüsítései. Ha nagyon hozzászoksz egy fogalomrendszer szüröjéhez, akkor megtanulod ideig-óráig automatikusan a tudatalattidba tolni az annak ellentmondó anomáliákat. Ezzel elveszed magadtól a lehetöséget az alternatív értelmezésekre, amik esetleg egy adott helyzetben hasznosabbak lehetnek, mint a begyakorolt értelmezési sémáid. Persze ez szintén szociomátrix kérdése, hiszen mindenki a körülötte levök szüröin keresztüli infót kapja folyamatosan (a módosult tudatállapotokban ideiglenesen van lehetöség másra is).
Nekem úgy tünik, hogy ha valakinek igénye van szenvedni, akkor az inkább egy belúpolás/disszonanciaoldás. Pld. valaki sokat szenvedett korábban, és pesszimistán inkább "elébemegy", minthogy váratlanul érje a szenvedés. Esetleg megpróbálja összemosni a kijavítatlan hibái következményeiként történö szenvedést a szándékosan elöidézett szenvedéssel. Esetleg a sok korábbi szenvedéssel "megszokta" ezt az énképet és a hozzá tartozó szociális szerepjátékokat. Esetleg a családi, nemzeti, vallási vagy egyéb kultúrértékrendje hangsúlyozza ki a szenvedést erényként.
A Bence remekül mondta, hogy egy fonálféreg is tud szenvedni. A szenvedés elérése nem bizonyítja a szándékosságot (=tudatosságot?); a szenvedés sikeres elkerülése viszont annál inkább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ha úgy mondtad volna, hogy:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedtem meg."
Akkor az a SAJÁT boldogságfogalmad értelmezése lenne.
De te így mondod:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki."
Ezzel pedig MÁSOK boldogságfogalmát kérdöjelezed meg.
Ennek következményeképp pedig nem tudod elfogadni mások (saját feltételeik szerinti, számodra "hamis") boldogságát (a te szenvedésfeltételed szerinti, "valódi") boldogságnak.
Így nem tudsz maradéktalanul együtt örülni azokkal, akik boldogak.
Ez egy elzárkózás a közös mátrixból a saját világodba.
Persze, vannak morális meg etikai szürök, pld. gondolom nem veszed át egy sikeres bankrablógyilkosnak a zsákmány felett érzett örömét.
De ha számodra nagyobb boldogság egy súlyos, fájdalmas baleset után kapott milliós kártérítést, mint egy ugyanakkora összegü lottónyeremény, akkor legalább nem veszünk össze rajta ;)
Bence:
Az indikátorról, a szenvedni tudásról meg a hibás programról is teljesen ugyanaz a véleményem, mint neked.
A "régebben lehetővé tettük a bekövetkezését" a reinkarnációs kontextusban pláne egyértelmü, de anélkül is egyszerüen értelmezhetö: valamelyik felmenöm már elintézte nekem azokat a körülményeket a "csettintéses" boldogsághoz, amit valaki másnak a felmenöi nem. Ha nem izolált egyedként kezelem magamat, hanem egy ilyen (reinkarnációs/genetikai/evolúciós) folyamat részeként, akkor örömként élem meg a folyamat korábbi elemeinek a rám ható részét, és nem akarok mindent kényszeresen a nulláról újrakezdeni, hogy ÉN szenvedhessek meg érte. És dehogy kényszerítem a következö (reinkarnációmat/generációmat) a saját (vagy korábbi) hibák miatti szenvedés újraátélésére. Inkább a jelen örömlehetöségeit növelem mindenki számára. |
| | | | |
| | | | | | 854. Vino | 2006. november 16. 13:51 |
| | | | | | | Gén:
nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások máként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla soemmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondoom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak. Kiváncsi lennék mivel támasztod alá, és hogy meg tudod e dönteni az érveimet. Persze az már nyilvánvaló számomra, hogy nem értjük ugynazt boldogság alatt, ezért jó lenne az is, ha elmondanád, hogy Te mit értesz alatta.
Bence:
Nem, én azt mondtam, hogy a szenvedés és a boldogság szoros kapcsolatban állnak egysmással, nem lehet valaki boldog, anélkül hogy ne szenvedne.
Egyébként ez az, amikor valaki nem tudja összeegyeztetni az ellentéteket, mint a jó-rossz, sötét világos, vagy szenvedés boldogság, nem látja át, hogy mi köze egyiknek a másikhoz, azt gondolja, hogy az egyik csak a másik nélkül létezhet igazán. Pedig a jobb kéz nem a bal kéz ellen van, hanem a kettő egymásért. Nem ismeritek a tükröt?
Van egy régi katonai római közmondás is pl:
Tanulj meg engedelmeskedni, mielőtt parancsolsz.
No ez is ilyen. |
| | | | |
| | | | | | 853. Bence | 2006. november 16. 09:52 |
| | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
azaz lehet értelme, ha tanulunk belőle.
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
akkor lesz valaki igazán boldog, ha megszüntette a szenvedésének okát.
A szenvedésnek önmagában nincs értelme, ez egy indikátor arra, hogy valamikor hibáztunk. Ha valaki tanul belőle, akkor már van értelme, de ezt a tanuló teszi hozzá, nem a szenvedésből jön. Szenvedni önmagában pedig minden lény tud, egy fonálféreg is, nem kell megtanulni. Bár gondolom te is ilyesmit értettél alatta.
"Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik."
A folyamatos legmagasabb öröm, az alapvető állapot, a tudat gazdagságának tapasztalásából ered. Ez nem egy olyan valami, amiért meg kell dolgozni (az örömért), de kell dolgozni azért, hogy a dualista tapasztalást átalakítsuk. Szóval ez feltételektől független öröm. Ha pedig szembe jön egy feltételes boldogságot adó szituáció, és látszólag nem kellett érte tennünk semmit, az azért lehet, mert már régebben lehetővé tettük a bekövetkezését. Ha valaki nem használja ki, mert úgy érzi nem érdemi meg, nem csak jelen örömlehetőségének megosztását szalassztja el, de egyre ritkábban is fog ilyen szituációkban belekeveredni. Szóval szerintem ez egy hibás program.
állandóan bolgodságot írok, csak kijavítom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hm meg lett szüntetve a sátánista topic. Miért is? És miért kellet erre várni egy évet(föleg ha voltak hozzászólások)mikor vannak ugyanitt több mint egy éve "pihenő" topicok is? Na végül is mind1. Ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kifejezés, mint megnyilatkozás.
"a távolságot mint üveggolyót... megkapod..."
olyan sokfélén vagyok szép- mondta a jóisten és átfordult egyik oldaláról a másikra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha a csirkebaszó punnyadt faszvakaró boldogság "valódiságát" a szopósállat seggdugasz parasztfaszú saját normáiddal meghatározott "szenvedés-per-boldogság" hányados alapján számolod ki, akkor nem fogod tudni feltétel nélkül elfogadni mások boldogságát. Tehát ha valakinek több van, mint neked, és azon kezdesz el agyalni, hogy vajon megdolgozta-e/megszenvedte-e érte a főköcsög buziláda pöcsmag általad beszopott kibaszott kiszabott "normát", akkor ez az öreg tetügeci picsa feltételes értékrended/ítéletrendszered kisugárzódhat másokra, például faszszopó seggbekúrt irigység formájában. Feleségül vette elsö szerelmét és boldogan élnek? Távoli gennygép szopóskurva rokonától sok pénzt örökölt? Könnyen ment a geciláda seggbekúrt szülése? Ö volt pont a pöcsszaggató fasszopó százezredik vásárló? Jó neki! Örülj inkább a seggnyaló szopottgombóc majomgeci boldogságuknak velük együtt és maradéktalanul! |
| | | | |
| | | | | | 849. Vino | 2006. november 15. 16:50 |
| | | | | | | | Nem is akartam belekeverni őket, csak felvázoltam hogy szerintem hogy van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
A számodra, meg azok számára, akik szintén "orcád verejtékével..."-típusú értelmezö kultúrprogramon keresztül futtatják át a lokál szociomátrixukban. De a többieket hagyd ki belöle. |
| | | | |
| | | | | | 847. Vino | 2006. november 15. 15:28 |
| | | | | | | folyt... A szenvedésnek pedig igen is van értelme, és fontos, ha nem a legfontosabb dolog. Mert hát ugye a szűk kaput kell keresni. És nem igaz hogy : "Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, " Ezt is alá tudom támasztani egy példával. Láttam egy heroinistát, aki úgy szokott le a heroinról, hogy egy olyan heroinistának segített, aki szintén le akart szokni. Mondta a faszi, hogy valami elvonón vagy rehabon találkoztak, és segíteni szeretett volna csak a másiknak tanácsokkal ellátni, hogyan kedjen hozzá, mit hogyan tegyen, és egy idő után azt vette észre, hogy ő volt az, aki kigyógyult a függőségből. Most ha jól tudom egy drogambulancián tevékenykedik, ahol a tapasztalatait próbálja hasznosítani. Ez szenvedés nélkül kétségkívül lehetetlen lett volna. Mindjárt elmagyarázom. Tegyük fel, hogy Te vagy az, aki kigyógyult a herkából. Hogy tudtál volna segíteni egy másik embernek, ha Te nem élted volna át azt, aminek ő neki akart fogni. Milyen tapasztalatokat adtál volna át? Egyetalán, hogyan érezted volna át a szenvedéseit. Mert enélkül elég nehéz lenne együtt érezni a másikkal. Azon kívül miből nyertél volna értékes tapasztalatokat a leszokáshoz, hogy dolgoztad volna fel a saját szenvedéseid, ha nem láttad volna korábbi önmagad a másikban, hogy vetted volna észre, hogy mit rontottál el korábban, mit kellene másképp csinálni? Mert pont azáltal, hogy a másikon segítesz, érted meg, hogy Te hol hibázol. Ugye van az a mondás, hogy az okos ember a más kárán tanul. Nem véletlen. Egymás parabolái vagyunk.
Így hát azt kell mondajam lezárásképp, hogy igen, a szenvedés átterjed, de nem úgy ahogy gondolod. Az ember a 206osban, szenvedni fog, az ő lelkében, azért amit tett, vagyis amit nem tett meg, és a hajlékony pedig azért, amit vele tettek. Mennyivel másabb lehetett volna pedig? Szerintem. Szerinted? |
| | | | |
| | | | | | 846. Vino | 2006. november 15. 15:25 |
| | | | | | | Na pont erről beszéltem, de nem olvastad el teljesen, mert ott volt, hogy a miérteket is keresni kell. Az is lehet, nem foglamaztam pontosan.
Nem választás kérdése, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nem is kényszer, mert Te választasz, senki nem tesz oda a fejedhez a puskacsövet. A szabályok viszont adottak, és velük nem lehet alkudozni, vagy netán kényszeríteni szeretnéd őket? "Tell the bed not to lay", ooó madonna tvutvutvú. Ha az ember el akar érni valamit, azért igen is teljesíteni kell. Ha el akarsz jutni A ból B be, senki sem fogja helyetted megtenni, hacsak meg nem kérsz rá valakit, aki lesz oly szives és elvisz. A kérdés viszont hozzá tartozik, vagyis hogy miért mit teszel.
Pont az előbb láttam egy esetet. Egy csövi bekopogtatott egy csilli villi tűzpiros 206osba, tolta a naphemis csóka képe alá a fedél nélkült, az meg majdnem odacsukta az elektromos ablakvezérlőjével szegényt.
Azért nem egyértelmű erről beszélni, mert én sem foglamazok mindig pontosan, mert nehéz. Az, hogy mit nevezek én-nek mindig más. Most úgy fogom használni, mint egyén. Talán jobb lenne a személy, de azt most nem akarom megint belekeverni, mert akkor tisztázni kéne megint egy csomó félreéértésre alapot adó dolgot.
Nem mindegy, hogy magadért küzdesz, gürcölsz esetleg bevállalsz egy két rizikósabb dolgot, hogy aztán legyen egy 206osod, vagy esetleg azért, hogy másoknak örömet okozz. Alapjaiban azért fontos megszenvedni a dolgokért, hogy megtanuld értékelni őket, vagyis hogy tudd mi hány kalács. Bár biztos mondták már neked az ősök, hogy "..majd ha megtudod, hogy mennyit kell dolgozni ezért vagy azért "... Én valahogy rosszul is érezném magam, ha csak egy két csettintásre megoldódnának a dolgok, és nem kellene értük tenni semmit, álságosnak, hamisnak tűnnének az így elért eredmények. A boldogság szerintem ott kezdődik, ha látod, hogy a fáradozásaidnak van eredménye."Boldog az ember, aki fáradozott. Az megtalálta az életét" Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik. No de a lényeg: a miértek. Lehet, hogy valaki megszenved azért, amit elér, de ez visszafele is elsülhet, ha nem elég "körültekintő" az ember. Pl.: lehet, hogy a csávó azt gondolta, sőt valószínű, hogy ez a nyomoronc egész nap iszik szarik a világra, és engem akar lehúzni egy szaros fénymásolatért cserébe, ami ráadásul nem is érdekel. Menjen el ő is dolgozni, én is megszenvedtem azért, hogy itt csücsülhessek az autómban. Namost, erről azt tudom mondani, hogy jobb lett volna, ha egy piko elektrovoltnyi energiát sem fektet az ipse a fáradozásaiba, mert csak árt vele magának. Ezek ugyanis olyan javak begyűjtésére mentek el, amik magukhoz láncolják a gyenge kis lelkét, ami nem fog egykönnyen megszabadulni ebből a rabságból. Rab vagy amig a szíved lázad, s csak akkor szabadulsz, ha kényedül nem raksz magandak olyan házat, melybe háziúr telpül...tehát jól befalazta magát az Mber. A gond azzal van, hogy ő nem filozik olyanról, hogy mi van ha Ő = Én. Igazából szerintem soha fel sem merült benne, hogy valójában kicsoda önmaga, és "...ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység" vagy "Aki meg (is) ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved" idézet se mondana igy neki semmit. Talán annyit tenne hozzá, hogy ő nem szegény mert van egy drága autója. No erre mondják, hogy "könnyebb a tevének átjutni a tű fokán...".
"Boldogok, akik (azért) éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki kíván" |
| | | | |
|
