DAATH

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom.

Publilius Syrus

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Lapozható lista


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

soon.


Létrehozás ideje:

2004. augusztus 10.


Utolsó hozzászólás:

2013. július 2.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

16073 letöltés
469 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Szeretet

soon., 2004. augusztus 10.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
469. inigom2013. július 2. 21:01
 
 
ússzál. abban nehéz megsérülni. a víz nem üt meg :)
 

 
468. psychedelic9992013. június 30. 10:52
 
 
gardenofeden1200:

Én pedig ezt a részt, a gondolatok kordában tartását ajánlanám elolvasásra, hátha tudsz majd belőle valamit profitálni:
http://mek.oszk.hu/01900/01901/01901.htm#18
 

 
467. Én+te+ö=gén2013. június 30. 00:47
 
 
gardenofeden1200:
Bármiféle emberi visszajelzés, elismerés sokat segíthet. Ha segítesz másokon, akár kis dolgokban is, a hála és a hasznosságod átérzése egészen pozitív színbe helyezheti az embereket. Nem tudom, milyen lehetöségeid vannak ilyesmire a jelenlegi környezetedben, de biztos találsz valamit, ha utánanézel. Szerintem ez lehet az egyik legjobb kiút a magába fordultaknak.
 

 
466. gardenofeden12002013. június 29. 23:01
 
 
Köszi a tippeket, jól hangzanak és biztos használnak is csak sehogy se bírom magam rávenni hogy betartsam őket. Nyár elején elkezdtem sportolni, elég keményen, az lett a vége hogy alig bírok járni úgy megsérült a bokám plussz a csuklómon kijött valami izületi dolog aminek 10 szótagos latin neve van. A korán kelést én is szeretem, főleg mert gyönyörködhetek a napfelkeltében. (Érdekes hogy a naplementét mennyire szeretik az emberek, de én meg abban semmi szépet nem látok). Pszichológusnál meg Pszichiáternél is voltam de nagyon nem jön be, nem úgy állnak a dologhoz hozzá, csak mi a panasz, mióta, még be se léptem az ajtón de már a kezembe nyomott egy receptet és behívta a következőt. Az időpontkitűzést rendszeresen űzöm, csak most tűnt fel hogy pont fordítva csinálom, nem arra tűzök ki időpontot hogy meddig csinálok egy dolgot, hanem hogy mikor fogom elkezdeni, és így általában sose történik semmi, ezt jó hogy észrevettem, most már úgy fogom mint te :).
Gén : A te tipped hogy próbáljak emberek között lenni ezt nem is igazán tudom hogy megpróbáltam-e. Vágyok az emberek közé de mégis taszítanak, és nem tudok önzetlen lenni. Próbálok most valami konkrétumot kitalálni rá. Csak nagyon bántó azt látni hogy aki ösztönök szerint él, szóval mindenkit leszar, magának akar mindent és nem törődik semmivel sokkal könnyebben teremt kapcsolatokat nálam, sokkal szívesebben vannak a társaságában az emberek.
Amúgy ne haragudjatok hogy ilyen kamaszpanasz szintre süllyesztem a topikot a folytonos problémáimmal, bocs. Csak tényleg kezdem elveszteni a fejem. Ma álltam naplementekor a sínek egyik oldalán, és itt sötét volt, a másik oldalon meg ilyen menyország színű volt minden, egy fekete macska kerülgetett minden irányból, és épp jött a vonat, arra gondoltam már tényleg csak akkor lesz jó ha meghalok.
 

 
465. Én+te+ö=gén2013. június 29. 22:36
 
 
gardenofeden1200:
A legutóbbi tippjeimmel mihez kezdtél? :) http://daath.hu/showTopic.php?id=94&only=133505
 

 
464. uncensored2013. június 29. 22:26
 
 
De adok egy tippet. Én is ezt csinálom épp, más okokból kifolyólag.

Ha tényleg jobban akarsz lenni, megteszed.

1.) tűzz ki magadnak egy időpontot, adj magadnak egy kis időt, amíg azon munkálkodsz, hogy jobban legyél. Ha nem változik semmi, szakemberhez fordulsz. Én egy hónapot jelöltem ki.

2.) keresd meg azt a pontot az életedben, azt a szokást, ami a legkárosabb. Én pl. lusta vagyok és folyton halogatok, ezért bevezettem a korán kelést és többet járok mozogni.

3.) minden nap egyél gyümölcsöt

4.) minden nap írj egy verset. nem kell hogy nagyon fasza legyen, lehet egy-két soros is, a lényeg, hogy meglegyen. minden nap.

5.) légy türelmes.

Ha egy egészen kicsit sem változik a hangulatod, menj pszichológushoz!
 

 
463. uncensored2013. június 29. 22:21
 
 
http:// http://www.18euszolg.hu/index.php?lyt=szakrendelesek&op=show_akt_szakrendeles&szr_id=47

ingyenes, tudtommal
 

 
462. gardenofeden12002013. június 29. 22:14
 
 
Nem tudom hova írjak, írok ide. Valami történik velem, nem most kezdődött, de mostanában érzem igazán erősen. Mindig is idegeskedő típus voltam, aztán egy időben előjöttek az önkárosító hajlamaim, de mostanában felhalmozódott bennem a gyűlölet. Naponta többször van hogy egy tucatszor előfordul, hogy megyek az utcán, és meglátok egy embert, soha nem láttam még, soha nem is fogom többé, és azt kívánom bár csak megdöglene. Bárcsak a szemem láttára csattana szét a feje az aszfalton. Hullámokban jön rám ez az érzés. Amúgy is magányos voltam mindig is de a múltkor egy ilyen hullám alatt internet elé kerültem és mindenkit akivel kapcsolatban vagyok, módszeresen vérig sértettem direkt szánt szándékkal és mindenkinek a halálát kívántam. Eközben végig fantáziálok egy tökéletlen, teljesen átlagos lányról, aki lényegében ugyan olyan mint mindenki más, és ennek a nem létező személynek a szeretetéért epedezek, a körülöttem lévő létezőket pedig átkozom és utálom. Aztán ez elmúlik és kezdek valamit magammal, de ha elered az eső, lemerül a telefonom, vagy rámjön a hasmenés egyből hatalmába kerít a gyűlölet. Ilyenkor választok valami örjöngő black metalt vagy valami depressziós zenét bedugom a fülhallgatót és mászkálok az utcán, elbújni szeretnék az emberek elől, de érzem hogy szükségem lenne egy kis társaságra, "bár csak az a cigány ott kérne tőlem egy szál cigit, legalább hozzámszólna valaki egész nap" A múltkor felvágtam az ereimet egy kicsit, de még az nap önfeledten nevetgéltem egy haverommal, szóval nem tudom hogy mi ez az egész.
 

 
461. ifjúszent2013. május 16. 10:19
 
 
"És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert ha a szeretet méltónak talál rá bennetek, maga fogja irányítani a ti útjaitokat."

Sokkal több van az emberekben, mint azt jelenleg látni véljük. Ugyanakkor sokkal kevesebb is, mint abban könnyű reményeink bizakodnak.

Egy sakkjáték részesei vagyunk. Sokan láthatják az életet börtönnek, mert sokak számára valóban az. Méghozzá olyan, ami a szabadulókat börtönőrré teheti.

Amik ellentétesek, azok együvé tartoznak, mert összeolvadásuk közben új egységet alkotnak.

És igen, tényleg fontosak a gondolataitok, az érzelmeitek, és óvjátok őket, mint a szemetek világát.

Az élet "célja", hogy harmonizáljon. Nincsen ésszerű magyarázat a zenében miért bizonyos frekvenciák összhangját halljuk harmonikusnak, de egészen egyszerűen tudomásunkra jut, hogy az harmonikus e, vagy éppen diszharmonikus.

Épp ilyen módon van az életünkbe kódolva, hogy harmóniára törekedjünk, mert a diszharmónia élet-ellenes. Őszintén kívánom, legmélyebb vágyam, hogy az egész bolygó megtanulja ezt a harmóniát létrehozni és felszabadulni benne.

Minden pszichedelikus tapasztalatom alfája és omegája ez. Nincs semmi más elfogadható valóság, mint a szeretet dimenziói. Hogy képes legyek megbocsájtani másoknak és magamnak, hogy őszintén beszélhessek az érzelmeimről, hogy képességeimet e harmónia szolgálatába állíthassam.

Számomra ez a pszichedelikus tapasztalat leglényege, és tudom, hogy a drogok okozta illúziók egy olyan isteni világból származnak, ahol segítő jellegű vallási és esztétikai dolgokat tapasztalhatunk meg, de még ott is jelen lesz a veszteség érzése. Hiszen a tudatállapot "visszaváltozik" és csak az számít, hogy mit tudok belőle felhasználni az élet számára. Szívből kívánom minden kereső számára, hogy megtalálja az ő osztályrészét a harmóniában.
 

 
460. ezékiel2013. február 13. 17:05
 
 
és lesz is
 

 
459. acid rain2013. február 10. 23:54
 
 
volt idő, amikor még megpróbáltam kifejezni az érzelmeimet :)
 

 
458. ezékiel2013. február 10. 12:15
 
 
ahogy volt főnököm szólalkozott: JC Boy

:-)

48. „Ha ketten békét kötnek egymással egy egyszerű házban, (és) azt mondják a hegynek, ’Mozdulj innen!’ akkor meg fog mozdulni.”

annyira boldoggá tesz lelkem mélyén, hogy ilyen fiatalon értelmem kormánya azon tengerekre irányította érzelmeim vitorlája által mozduló hajómat, hogy ilyen dolgokat a lehető legjobb időben, a lehető legjobb helyen olvashatok.

komolyan mondom olyan egyértelmű üzenetek jelennek meg számomra, amik folyamatosan csak azt a dolgot erősítik meg, amit csak álomként látok most: tanya, családok, barátok, fiatalok, idősek, növények, erdők, dombok, időjárás.

köszönöm.
 

 
457. neutroncsillag2013. január 21. 10:48
 
 
Hát igen, ki tudja mi volt a szleng 2000 évvel ezelőtt :) Én sem értem, csak érzem.
És ez csak az én értelmezésem, hogy mit jelent igazából ... azt mindenki eldönti maga.

 

 
456. uncensored2013. január 21. 10:29
 
 
Még visszatérve neutroncsillag értelmezéséhez,
ha arról a tiszta, emanatív jóságról beszélünk, ami nem vár semmiféle ellenszolgáltatást és teljesen természetes, akkor helyesebb lenne átírni a mondást arra, hogy a 'jobb és a bal kezével is ad'.

Az eredeti mondásra szerintem ez a koncepció nem húzható rá, vagy ha igen, akkor az általam említett önzőség-elnyomó "jóságról" - ez inkább talán tanult viselkedésforma - szól.
 

 
455. uncensored2013. január 21. 10:25
 
 
"A tanítványok kérdezték: Mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő így felelt: Amit vártok eljött, csak ti nem ismertétek fel."

Ez talán arról szól, hogy minden pillanat megváltó pillanat, minden nap van esély a tudat emelkedésére, a jelenben kell élni, nem pedig várni valami távoli időpontot, mert a jövő csak illúzió.
 

 
454. uncensored2013. január 21. 10:22
 
 
Neutroncsillag: a jóságértelmezéseddel teljes egészében egyetértek. Azt nem értettem, hogy ennek mi köze a jobbhoz és a balhoz, és ahhoz, hogy melyik mit tud és mit nem, bevallom, még most sem értem.
 

 
453. neutroncsillag2013. január 20. 23:31
 
 
A jóságot és az adakozást nem a tudatlansággal hozom összefüggésbe, hanem inkább a természetességgel.

Ha egy almafa virágba borul, a virágokat beporozzák a méhecskék, a virágokból gyümölcsök lesznek, a gyümölcsöt lerázza a szél az ágakról, egy gyümölcs ott hever aztán a fűben, és mondjuk egy sün arra jár és ráflessel.. akkor mit gondol a fa? Szerintem semmit.
Ha például hétfő reggel összefutsz egy hajléktalannal és adsz neki 125 forintot, mert annyi apró volt a zsebedben, természetesnek veszed azt ami történt, vagy magadat egy picit többnek gondolod a koldusnál, talán büszkeséget is érzel. De az is lehet, hogy kényelmetlenül érzed magad, mert valójában nem is akartál adni, csak annyira tolakodó volt az arc, vagy esetleg annyian néztek, hogy úgy érezted nem mehetsz el adomány nélkül, vagy vagy vagy
Adj, vagy ne adj, de azt szívből tedd. Ártatlanul hagyva, nem belerondítva, gondolatokat görgetve beleragadva a múltba. Úgy, hogy ne tudja a balod, mit tesz a jobbod...

"Tehát a jóság tulajdonképpen az önzésünk elfojtásának, tudomásul nem vételének eredménye lenne...?"

Szerinted melyik anya harcol az önzésével amikor kezébe veszi a gyermekét? A szeretetre nincsenek képletek, egyenletek, jóval magasabb dimenzióban van a gondolat terénél, elérhetetlen az elme számára, mégis ez a természetes állapotunk. Nincs rá szó, csak történik. Gyönyörködsz a virágaiban, vagy kutatólabort építesz a mezőre és felboncolod az összeset hogy vajon mitől működik és létezik e egyáltalán. Úgy nem kerülsz közel hozzá.

És ide tartoznak ezek a sorok is, szintén a Tamás evangéliumból:

"Ha böjtöltök, bűnt hoztok a saját fejetekre, és ha imádkoztok, megbélyegzettek lesztek, és ha alamizsnát adtok, megsértitek a szellemeteket."




 

 
452. ezékiel2013. január 20. 21:47
 
 
Valóban, én is úgy gondolom, hogy ne az ellenszolgáltatás miatt cselekedj. ugyanakkor arról pedig, hogy "ártatlanul hagyd", azt gondolom, hogy a pácban mindenki benne van. mert végeredményben önmagamnak adok önmagamból önmagamtól. jót is, rosszat is.

magamagunknak.
mag.

:-)

449. ezen a szinten az én ú.n. istenszemléletem ugye a koncepcióra vonatkozik. tehát hogyan rendezzem el a rendszert, milyen viszonyítások legyenek, hogy az adott potenciál megjelenhessen a képek között. vagy az anyagban. ebben m. talbot gondolatmenetét használom mankónak: a holografikus univerzum minden pontja tartalmazza az összes többi pontot. szóval szerintem: mielőtt a Mindenek Teremtője megteremtette (vagyis inkább létrehozott egy rendszert, hogy a potenciál kibontakozódjon formában is) a fényt, a gömböt, a fénygömböt és a többit, szóval mindezek előtt azért valószínűleg volt ezzel az egésszel valamilyen Terve. méghozzá szerintem mindazon tapasztalat megélése, amit az univerzum összes szerveződési szintje (atomjai, hangyái és méhei, aranyrögei, emberei és csillagai) voltaképpen tapasztal.

szimpatikus gondolatmenetek képződnek úgy tapasztalom. mivel három a magyar igazság, lenne még egy kérdés. de előtte felfedem, hogy az idézet Tamás evangéliumából van. ugye egy apokrifnak minősített, kanonizáció során demonizált, ógörög nyelven fennmaradt szöveg.
"A tanítványok kérdezték: Mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő így felelt: Amit vártok eljött, csak ti nem ismertétek fel."

ezt sokat emlegettük mostanában egy ismerősömmel. sokféle értelmezést adtunk neki. mit gondoltok?
 

 
451. uncensored2013. január 20. 15:09
 
 
Hát ebben számomra semmi egyszerű nincs igazából.
Talán abból a másik mondásból indultál ki, hogy az egyik kezével ad, a másikkal elvesz...
De akkor valahogy a jóságot, az adakozást a tudatlansággal hozod összefüggésbe, ezt meg nem értem.
Ne TUDJA a bal, hogy a jobb adott, és akkor nem fog lázongani...
Tehát a jóság tulajdonképpen az önzésünk elfojtásának, tudomásul nem vételének eredménye lenne...?
 

 
450. neutroncsillag2013. január 19. 23:04
 
 
A "Ne tudja a balod, mit tesz a jobbod" szerintem lényegesen egyszerűbb, legalábbis az én megközelítésemben.
Ha adsz, áldozol, ajándékozol, ha segítesz, ne legyen mögötte elvárás, ne az ellenszolgáltatás miatt cselekedj. Csak ártatlanul hagyd, hogy történjen.

 

 
449. uncensored2013. január 19. 20:16
 
 
Igen, végül is amit az imént leírtál az 'Atya' koncepciójaként, az egy matyuska-baba szerű, holisztikus istenszemléletbe illeszkedik, így hát az 'Atya' akarata valahol az én akaratom is kell legyen. Ez világos.

A 'nem tudja a jobb, mit akar a bal' gondolat is kapcsolódik ebbe a modellbe, oly módon, hogy egyetlen entitás két ellentétes polaritású nyúlványáról beszél, melyek nem tudnak egymásról. Ez is stimmt.

Az ego-tudat kollektív tudathoz való viszonyulásáról szól értelmezésem szerint. Az egyik ego épp olyan szerves része a teljes rendszernek, mint a másik, mégis az ego-k között nincs közvetlen összeköttetés, így nem tudja az egyik, mit akar a másik. Lehet, hogy ez a mondat magának a fragmentált ego-létezésnek a leírása.
 

 
448. ezékiel2013. január 19. 12:27
 
 
szerintem.

a Mi Atyánk is mi vagyunk, csak olyasvalami formában, aki egy kicsit nagyobb rálátással szemléli (és inkább szemlél mint cselekszik) az életünket. szóval a legyen meg a te akaratod, érzésem szerint ennek a magasabb nekünk szól, aki látja a szenvedés és a fájdalom okát, és nekem pl. ez a varázsige, hogy legyen meg a Te akaratod, azt okozza, hogy elfogadjam, hogy azzal együtt, hogy minden felelősség az enyém (miénk), mégis kerülhetünk igazságtalan vagy fájdalmas helyzetbe, de ez is csak a javamra válik, csak rajtam múlik, hogy mennyit tanulok belőle. ezért ha rossz történik velem, (mert bevonzom pl a felelőtlen gondolkodással) akkor legyen meg az Mi Atyánk ezen akarata, mert tudom, hogy a lehető legjobb szándékkal teremtett bennünket, és a sötétséget is csak azért teszi lehetővé, hogy megértsem a világosságot.

még egy kérdésem lenne, mégpedig hogy az a bizonyos: "Ne tudja a balod, mit tesz a jobbod" ige vajon mit jelenthet? (természetesen lehet guglizni, de a gnózist az ige áramoltatja, nem a magyarázat, és én inkább a felmerülő gondolatokra vagyok kíváncsi:-)

 

 
447. uncensored2013. január 14. 19:40
 
 
..viszont akárhogyis vesszük, az ember az istenhez az ember érdekeiért könyörög. Akkor kinek az akarata van meg?

Tegyük fel az ima működik, meggyógyul a nagymamám, ez mi? Csodatétel by proxy. Istent felhasználtam arra, hogy az én vágyamat teljesítse.

Amúgy meg agyrém az egész, sosem értettem ezt a hóbelevancot a paternalisztikus, hierarchizált istennel, panteista vagyok :)
 

 
446. inigom2013. január 14. 16:45
 
 
ezt nem értem, hogy vonatkozhat ez a "te" másra, mint az Istenre?

amúgy valahogy azt gondolnám, hogy a keresztényeknél elég erős az, hogy az én, az ember az gyenge és az Isten az erős. Az ő kegyelméből keletkezik a hit, ő vált meg. Nem az egyén magát. Szóval az egyén meghajol a rajta túli hatalom előtt és kéri őt, könyörög hozzá. És ezekből a sorokból is ezt érzem.
 

 
445. ideaweed2013. január 12. 16:26
 
 
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a TE neved;
Jöjjön el a TE országod; legyen meg a TE akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

Lehet úgy is nézni, hogy a Jóisten akarata vagy úgy is, hogy a te akaratod, szerintem. :) Lehet a kettő ugyan az, talán?
 

 
444. neutroncsillag2013. január 12. 13:49
 
 
Ha jól tudom a mennyei Atyáét, ezt biztosan olvastad már te is. Hogy a mennyei Atya megnevezés kit/mit takar? Szubjektív.

De talán minden vallásban felelhető ez a felajánlás.
Valami hasonló ízű a buddhizmusban a leborulás, amikor a tenyereket felfelé tartva borulnak a földre. A jelentése: maguk felé emelik a Buddhákat.

A szufikról nem is beszélve.
 

 
443. ezékiel2013. január 12. 12:40
 
 
remélem a legjobb topicba írom. kíváncsi vagyok a véleményetekre azzal kapcsolatban, hogy a "Legyen meg a te akaratod" sor a közismert imában vajon kinek az akaratát 'kéri'?
 

 
442. neutroncsillag2012. december 5. 11:22
 
 
Gardenofeden1200

Ugyanazt a gyógyszert tudom javasolni erre is. Jelenlét, éberség, tudatosság, jóindulat, megértés; röviden: legyél a mostban.
A probléma amiről írsz nagyon is általános szerintem. Az hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fejezed ki a szeretetedet a hozzád közel állóknak egyrészt egy megszokás-monotónia folyamat eredménye, álmos vagy (álmodsz), robotpilóta üzemmódban működsz a környezetükben, mivel magától értetődőnek tartod a kapcsolatot, másrészt a jól ismert pajzs-effektus, egy szilárd védőburok amivel identitásodat véded, hívhatod akárhogyan, az elkülönültség illúziója. Előfordulhat a szülőkkel, a partnereddel, ha már a szerelem ellobbant, minden olyan esetben amikor változatlannak hiszel egy állapotot, elhomályosodik a látásod, s csak a berögzült viselkedésminták működnek, látjuk milyen sikerrel.
Még saját magaddal szemben is fennáll ez a viszony, az az idegesítő hang ilyeneket szokott karattyolni a fejünkben :)

Jó megoldásnak tűnhet a távolság, fizikai értelemben. Ha messze kerülsz a dolgoktól elkezd feltűnni a hiányuk, nagy érzelmek, felismerések jönnek, amik sajnos rögtön szertefoszlanak amint visszakerülsz a régi helyzetedbe. A nagy érzelmi rohamok, a csendes felismerésekkel ellentétben nem tartanak sokáig. A saját esetünkben meg hogyan távolodjunk el magunktól, menjünk a hegyre remetének?

Az eltávolodás, az egy lépést hátra szerencsére úgy is megvalósulhat, hogy nem kell mennünk sehová, és nem kell csinálnunk semmit. Csak engednünk kell a dolgokat, leeresztve a pajzsot. Csak figyelni ügyesen. Mi ez?

Ha már átélted minden dolog mulandó voltát, beleértve a szeretteinket is, akkor indulj ki ebből. Nézz rájuk új szemmel, mintha először, vagy utoljára látnád őket. Hogyan csillog a szemük, hogyan beszélnek, hogy veszik a levegőt. Figyelj meg mindent, csendesen, szelíden. Állj meg. Csak légy velük. Itt és most.

Persze nem fog csettintésre menni, amin dolgoznod kell az te magad vagy. A tükör elé kell ülnöd, látnod kell, hogy ki vagy. Erre való a meditáció aminek gyakorlását csak ajánlani tudom. Most, hogy a csapból is ez folyik szerencsére sok jó forrást találhatsz ennek végzésére.

És ne gondolj nagy dolgokra. Mondjuk takarítsd ki a házat ahol élnek ajándékból, örömmel. Mosogass el fütyörészve, sepregess ki táncolva. Ez egy jó első lépés.
 

 
441. gardenofeden12002012. december 5. 00:00
 
 
Remélem nem szakítok félbe egy kérdéskört, viszont lenne egy témám. Kb. 2 hónapja meghalt egy haverom, akivel évekig nagyon jóban voltam, aztán az utolsó egy-két hónapban se lettem vele rosszban de elhidegültünk, már csak üzletelni jártunk össze semmi "mellébeszéd". Én ki is beszéltem egy csomószor meg lenéztem igazából aztán jött a halálhíre. Első este is nagyon felkavart meg minden, gyomorideg, teljesen kiütött, viszont igazán csak később értettem meg hogy nincs többé.A haveromat elgázolták és rájöttem hogy milyen könnyen érhet a halál bárhol bármikor, meghogy milyen törékeny az ember. Azóta rengeteget pánikolok, a szeretteimet féltem akárhová mennek, nagyon aggódok mindenkiért. .Viszont amikor velem vannak ugyan olyan bunkó módon viselkedek velük mint eddig, nem is érdekelnek egyátalán, csak ha távol vannak és rám jön a pánik hogy mi lehet velük. Próbáltam már változtatni ezen de mindig megfeledkezek róla. Van még így valaki ? Hogy nem tudja kifejezni a szeretetét ? Mert nem arról van szó hogy csak ilyen a stílusom mert mások szerint nagyon normálisan lehet velem beszélni, csak ha valakit megszokok magam mellett, egy idő múlva úgy beszélek vele mint a kutyával, pedig sokat gondolok rájuk meg minden.
 

 
440. ++THC++2012. március 24. 20:29
 
 
"Ezért is érzem magam furcsán ha az egyik barátommal végigvonulok a városban, ő megáll köszön , kezet fog , dumálgat pár percet kb. a fél várossal én meg az esetek nagy részében csak kussolok. Én nem csinálok ilyeneket. Nincs kivel (irigy volnék?)"
Lehet benne irigység, de az irigységnél sem arra vagyunk irigyek hogy a másiknak van valami, hanem arra, hogy NEKÜNK NINCS.
"tt jön képbe ez az egész szeretet dolog. Ellenszenves, unalmas, pöcs lennék? Szerintem csak nem kéne azt várnom hogy az emberek egyből ,,a nyakamba ugorjanak" hogy fuuu te mekkora jógyerek vagy! De akkor mit is kéne várnom?"
Semmit! Az elvárások teszik ugyanis tönkre az ilyen helyzeteket. Kicsit csak úgy lenni, beszélgetni, ott lenni a pillanatban, nem agyalni. Utólag ráérsz kielemezni. Sok dolgot utólag visszaidézve fogsz rájönni, hogy nem is volt az olyan kudarc. Lehet, hogy nem olyan szintű lesz mint a haverod, aki az egész várost ismeri, de mindig magadhoz mérjed a fejlődést.
"Talán ha kedvezőbb helyen laknék ahol elérhető közelségben lenne a sok ember és többet találkoznék velük mindezen dolgok megváltoznának. "
Ez belül dől el. Van aki akkor is bezárkózik otthon ha kint az utcán karnevál van. Bár hozzáteszem, nem tudom merrefele laksz és ott mi merre és hogyan.
 

 
439. ++THC++2012. március 24. 20:25
 
 
"Szerintem ez már nagyon korán el lett b*szva. Kezdve azzal, hogy kisgyerek koromban rengeteg időt töltöttem egyedül. "
Én is inkább a magányosabb tipusba tartozom/tartoztam, remekül el tudtam egyedül is játszani, kisgyerekként 5-6 embert játszottam el egyszerre, jól megvoltam ezzel. Én a magányos farkas és a nagy társasági ember között valahol középúton lehetek. Az egyedülléttel nincsen gond. Vannak dolgok, élmények, érzések, amik olyankor tudnak kibontakozni, mint ahogyan vannak hangok is amiket csak csendben lehet meghallani. Egyedül ugyanis elgondolkodik az ember olyan dolgokon is amiket olyan környezetben ahol sok inger éri nem tesz meg. Kicsit megismeri a SAJÁT gondolkodását. Ahhoz fogja mérni ugyanis a másokét is.
"De mintha totál az ellenkezőjét látnám a dolgoknak.(vagy talán valóban előre elképzelem a dolgokat?)"
Az első alkalmakkor lehet, hogy pont belenyúltál valamibe, akkor még nem "döntötted el előre", hogy téged nem bír a másik. Aztán a dolog létrehozott egy tapasztalatot, ami aztán egy ilyen hozzáállási mintát eredményezett (Ha kétszer leestem a székről, harmadszor is le fogok)
"megesett, hogy azt hittem, hogy haverok vagyunk, közben az illető nem nagyon bírta a fejem"
Ilyesmi nálam is volt. Aztán megfigyeltem, hogy valójában csak meg akaork neki felelni, s mintegy rajta keresztül "az" embereknek, vagy az ő tipusába tartozó embereknek.
"vagy azt hittem, hogy az illetőnek valami gondja lehet velem közbe pedig semmi gond."
Ez is megvolt nálam. Ha sokáig nem láttam problémát, akkor beleképzeltem jeleket, mondván nem létezik, hogy velem valakinek ne legyen gondja. És ilyenkor mindenben meg lehet találni a jelet: Ha nem olyan hangsúllyal beszél, ha nem hív fel aznap, ha csak röviden válaszol levélben, akármi.
"Sokszor nem tudom, hogy valakivel szemben mit engedhetek meg magamnak. Nőkkel ugyan ez... volt hogy bohócot csináltam magamból, volt hogy lecsúsztam egy lehetőségről. Ritkán értem meg a szavak mögött a valódi mondani valót. Mintha nem nagyon vennének komolyan. "
Te mondtad ki a megfejtést. Komolyan vesznek -a maguk módján, ahogyan te is a magad módján teszed a dolgokat-, csak nem tudod értelmezni. Lehet, hogy valaki nagyon komoly szándékkal beszél hozzád norvégül, de ha nem érted a norvég nyelvet, akkor hiába. A nők már más kérdéskör. Ott nem könnyű okosnak lenni. Ott jobb a megérzésekre, és az előzetes elméletekből/tapasztalatokból származó minták helyett kicsit a belső, magasabb szintű érzéseket követni. Nem csak látni, hogy a másik hogyan és mint, hanem érezni, kicsit rákapcsolódni. Ez idővel tökéletesen kivitelezhető és így leredukálódik a rossz találatok aránya. Mivel a nők nem könnyűek, még így is lesz bőven meglepetés. De már nem fogod annyira elveszettnek gondolni ezeket a helyzeteket.
"Akik a barátaim, akikkel RÉGÓTA jó a kapcsolatom, nekik úgy gondolom jó barátjuk vagyok, teljesen fel tudok oldódni a társaságukban. Idegenekkel viszont nem is tudom... Nagyon nehezen barátkozok meg idegenekkel. "
Mert lehet, hogy folyton azon jár a fejed, hogy vajon megfelelsz e nekik, vajon bírnak e majd? Vajon felhozhatod ezt meg azt a témát, nem fognak hülyének nézni? Vajon mit gondolhatnak rólam? Ezek pedig erősen blokkolják a feloldódást.
"kit mikor hogy lehet csak úgy leszólítani, ha egyszer már váltottunk pár szót valamiért később odamenjek-e hozzá (megpróbálni) dumálgatni. "
Erre rá fogsz érezni. Éppen ezért kell az első beszélgetésekkor nem a feljebb leírtakkal foglalkozni, hanem benne lenni minden érzékszervvel a beszélgetésben. Nem a tapasztalatokra hagyatkozni, hanem a JELEN helyzetre. Mert abból lesz ugyanis később az újabb tapasztalat. Ha ott, akkor el tudod engedni magadat (ami először nem könnyű, de vannak rá módszerek), akkor sokkal tisztábban, egyértelműbben fogod látni, érezni a másik felől is a dolgokat. És onnantól már tudni fogod, hogy megszólítsd e legközelebb is, vagy ne.
 

 
438. Én+te+ö=gén2012. március 24. 10:40
 
 
senki:
Ha találsz olyan dolgokat az életedben, amiket szeretsz csinálni, akkor tulajdonképpen a "te+dolgok" interakcióját szereted csinálni, amibe beletartozik, hogy "te" csinálod, tehát hogy téged magadat is boldogít a dolog. Úgyhogy szerintem nincs nagyobb gond az önszereteteddel.

Ez valószínüleg az életkorodtól (vagy: "társas fejlödési szakaszodtól") függ, hogy egyrészt mások visszajelzései erösen kihatnak az önképedre/önértékelésedre, másrészt pedig hogy a bejövös dolgokat szeretnéd megosztani egy partnerrel. (Késöbb majd kevésbé leszel fogékony mások visszajelzéseire, és majd a gyerekeiddel szeretnéd megosztani az élet szépségeit.)

Ugyanattól a közegtöl mást várni nem érdemes - esélyesebben te fogsz megnyílni és változni, ök pedig csak erre fognak reagálni, amit te majd pozitívként fogsz észlelni. A nálad szociálisabb emberektöl lehet tanulni a helyzetekben, de utána nélkülük kell a tanultakat alkalmaznod más helyzetekben. Menj végig a városon egy nálad még szótlanabb valakivel, és akkor te leszel a spanolóember szerepében :)

Ja és ne akarj valaki más lenni, legyél inkább önmagad (klisé!), csak továbbfejlesztve - amire szerencsére megvan az igényed!
 

 
437. nevem: senki2012. március 24. 02:29
 
 
Köszönöm a válaszokat.
(A hozzászólást két részletben töltöttem fel mert sajnos túl hosszú lett)

Sokat gondolkodok erről a témáról. (talán túl sokat)
Megpróbálom kicsit kifejteni a dolgokat.

++THC++

Mindössze 4-5 ember van akire ha ,,helyzet van" számíthatok. Ők a barátaim! De hogy mások mik? Azt nem tudom. Szerintem egyáltalán nem tudom értelmezni az emberek reakcióit.
Hogy ez miért lehet, kitaláltam egy elméletet, ami nem tudom mennyire helyes: Szerintem ez már nagyon korán el lett b*szva. Kezdve azzal, hogy kisgyerek koromban rengeteg időt töltöttem egyedül.
Lehetséges hogy ez is közrejátszhatott abban, hogy ilyen lettem amilyen?
++THC++ amit mondtál, hogy keressem a kommunikációs lehetőségeket idegenekkel, figyeljem az emberek reakcióit. De mintha totál az ellenkezőjét látnám a dolgoknak.(vagy talán valóban előre elképzelem a dolgokat?) Sokszor megesett, hogy azt hittem, hogy haverok vagyunk, közben az illető nem nagyon bírta a fejem, vagy azt hittem, hogy az illetőnek valami gondja lehet velem közbe pedig semmi gond. Sokszor nem tudom, hogy valakivel szemben mit engedhetek meg magamnak. Nőkkel ugyan ez... volt hogy bohócot csináltam magamból, volt hogy lecsúsztam egy lehetőségről. Ritkán értem meg a szavak mögött a valódi mondani valót. Mintha nem nagyon vennének komolyan.
Akik a barátaim, akikkel RÉGÓTA jó a kapcsolatom, nekik úgy gondolom jó barátjuk vagyok, teljesen fel tudok oldódni a társaságukban. Idegenekkel viszont nem is tudom... Nagyon nehezen barátkozok meg idegenekkel. Beszélgetnék én velük, de nem tudom kivel miről , kit mikor hogy lehet csak úgy leszólítani, ha egyszer már váltottunk pár szót valamiért később odamenjek-e hozzá (megpróbálni) dumálgatni.
Rosszul szocializálódtam vagy mi lehet a hibakód?
Ezért is érzem magam furcsán ha az egyik barátommal végigvonulok a városban, ő megáll köszön , kezet fog , dumálgat pár percet kb. a fél várossal én meg az esetek nagy részében csak kussolok. Én nem csinálok ilyeneket. Nincs kivel (irigy volnék?)
Itt jön képbe ez az egész szeretet dolog. Ellenszenves, unalmas, pöcs lennék? Szerintem csak nem kéne azt várnom hogy az emberek egyből ,,a nyakamba ugorjanak" hogy fuuu te mekkora jógyerek vagy! De akkor mit is kéne várnom?
Látjátok? Totál fogalmam sincs, hogyan működnek ezek az emberi kapcsolatok.
Talán ha kedvezőbb helyen laknék ahol elérhető közelségben lenne a sok ember és többet találkoznék velük mindezen dolgok megváltoznának.
 

 
436. nevem: senki2012. március 24. 02:25
 
 
deeptrip!

Érdekesnek találtam amit írtál.
Máris egy kérdéssel kezdeném. Mi van akkor ha én nem tudom szeretni önmagam?
Olyan abszurdnak érzem a dolgot. Miért szeressem önmagam, hogyan? Nekem ez kicsit olyan értelmetlenül hangzik. A kávéba sem teszek sót, nem fürdök a kenyérpirítóval, nem alszok a tetőn, nem szeretem önmagam.
S, hogy elégedett vagyok-e önmagammal? Nem teljesen. Tökéletlen vagyok. Lehetnének nagyobbak az izmaim, lehetnék erősebb, szebb,művelhetném ügyesebben a sportokat, ,,tudományokat"(tanulás) és lehetnék jobb az élet számos más területén. Persze törekszem a jobbra, fejlesztem magam hiszen ember vagyok a lehetőségek tárháza.(bár a lelkesedés, szorgalom elég ingadozó, és sokszor a lustaság túl sok, de szerintem nagyjából rendben vagyok. Haladok!)
Szóval fejlesztem magam, haladok, hogy egyszer megtaláljam a boldogságot, átélhessem azokat a szép pillanatokat amiket magam elé képzelek amikor jó zenét hallgatok.
De mintha nem lenne miért ezt csinálnom mert valami mocskosul hiányzik a képböl. (én vagyok hiányos)
Nemrég vettem egy új motort nagyobbat, erősebbet az előzőnél. Most attól várom a csodát. (motorozás közben egy biztos: nem sűrűn gondolok ilyen dolgokra mint amilyenekről most írok)
De még ebből az egyik kedvenc kedvtelésemből is hiányzik valami .
Persze persze az adott pillanatban minden nagyon jó. . . tombol a gép, repítenek a lóerők, szétb*sz az adrenalin. Aztán ha véget ér a móka (most nem csak a motorozásra gondolok) és visszaemlékezek a szép pillanatokra már nem tűnnek olyan szépnek mert valamiért mintha nem lett volna teljes az élmény, mert valami hiányzik.
Szerintem annak a hiányát érzem hogy sokszor a jó dolgokat nincs kivel megosztanom. Ha barátokkal művelem ezeket a jó dolgokat az csillapít ezen az érzésen. De nem éppen elsődlegesen a barátokkal akarom megosztani hanem inkább egy igazi társsal a Nővel!
Erről a dologról még nyáron próbáltam magam elterelni. Szétcsúszós buliba elmenős, Balatonon sokat ivós, egy éjszakás kalandozós ackiókkal. Mondván hogy majd így minden fasza lesz.
Nem jött be a dolog. Ez a nagy helyzet. . . az meg hogy ki lehet az a nő azt tudom (sejtem). De azt hogy hogyan lesz az enyém azt már nem. Azt se tudom ha enyém lesz jó lesz -e. . .

Nem tudom mekkora nagy hülyeséget írtam. Azt majd döntsétek el ti.:) Elég fiatal vagyok az is lehet hogy még elnövöm az ilyen hülyeségeket.
Mindenesetre ha már ilyen hosszasan leírtam gondomat bajomat, akkor kérlek Titeket: Daath fórum bölcsei szóljatok hozzá valami okosat, osszatok meg velem jó gondolatokat.
 

 
435. deeptrip2012. március 23. 20:53
 
 
A szeretet az önszeretetnél kezdődik. Aki azt érzi, hogy nem szeretik az az esetek nagy részében önelfogadási gondokkal küzd. Aki szereti magát azt többen is fogják szeretni, mint aki megkérdőjelezi saját szerethetőségét. Kegyetlen dolog, de sajnos egy ördögi kör ez, amit belülről kell megtörni, mert ha kívülről várod el akkor még mélyebbre kerülhetsz a negatívan értelmezett megerősítések által.
 

 
434. ++THC++2012. március 23. 09:20
 
 
Fésüld át kik vesznek körül, hogyan alakultak a kapcsolataid mondjuk visszamenőleg 5 évtől kezdődően. Filózz el, hogy amikor úgymond "helyzet volt" tudtál e számítani segítségre. Ha idegen emberekről van szó, tehát amblokk az emberekről, akkor pedig nyitott szemmel járás. Keresd a kommunikációs lehetőségeket (ez lehet egy boltban, buszmegállóban, bárhol) és figyeld a reakciókat. Ne azt a reakciót lásd amit te akarsz látni, és ne döntsd el előre, hogy az emberek hogyan fognak reagálni. Olyan dologról beszélgess ami a te figyelmedet is leköti, így nem tudsz azzal foglalkozni, hogy szeret/nem szeret :)
 

 
433. nevem: senki2012. március 22. 20:35
 
 
Hogyan jöhetnék rá arra, hogy: engem valóban nem szeretnek az emberek, vagy csak egy pöcs vagyok aki egyből magába zuhan ha nem ugrálják körül az emberek?
 

 
432. weeed2012. január 29. 22:19
 
 
431.

kb. szeptember-októberre sikerült úgyahogy rendbeszedni magam. azóta meg még jobb lett :) találkoztunk is, nem okozott semmiféle problémát

pedig amennyire magam alatt voltam... nem gondoltam volna, hogy így összetudom magam szedni, söt még találkoztunk is és nem éreztem magam rosszul. persze még eszembe szokott jutni, de a fájdalom eltünt :)

üdv
 

 
431. enwazze2011. június 28. 09:44
 
 
weed@ úgyérzem már naggyábol sikerült, én neked is drukkolok! :) az én hibám az volt túlzottan nyitottan álltam mindenhez asszem :D De ennél kevésbé nyitottan meg nem tudnám elképzelni soha senkivelsem... bonyolult dolgok ezek xD
 

 
430. weeed2011. június 27. 11:22
 
 
én is most voltam elöször szerelmes. elözö kapcsolataimban nem tudtam sehogy se megnyílni aztán az ezelötti barátnömmel való szakítás után döbbentem rá, hogy mi a baj. nem voltam elég nyitott. aztán ebbe a kapcsolatba teljesen új emberként mentem bele, teljes nyitottsággal. úgy hogy jöhet bármi és hát hm... csodálatos volt :) amik az ezelötti kapcsolatomban korlátok voltak nálam azt itt teljes gözerövel leromboltam. és megéreztem végre valahára a szerelem ízét úgymond :D
mármint az egy csoda amikor 2 ember teljes nyitottsággal közeledik egymáshoz és szeretik egymást. és érzik mind a ketten, hogy itt létrejött valami nagyonnagyon szép és jó dolog :)
csak ugyanakkor nehéz is a mai világban. mindenkinek van valami sérülése, korlátja, félelme vagy akármilyen problémája aztán amíg nincs meg a rend odabennt addig nehéz ügy a szeretet vagy ha nagyon gáz odabennt a helyzet akkor teljesen ellehetetlenül.

én most ezért is akarok egy darabig egyedül boldogulni, önmagammal foglalkozni mert ez a szakítás most nagy rendetlenséget csapott odabennt :D
exem meg teljesen más utakon halad. kiszemelt már magának valaki mást. nademindegy, csinálja azt amit jónak lát. (ez tegnapi hírfoszlány egyik barátnöjétöl :D kikotyogta véletlenül... ilyen szempontból nem kellemes ha jóban vagy exed barátnöivel :D felejteni szeretnél, de néha jön pár hírecske véletlenül )
nade sebaj, túlélem :)

csak akkor szar néha ha egyedül vagyok és épp semmi dolgom sincs. akkor beindul az agyam néha aztán néha nem könnyü leállítani.
ha meg este az álmaimban feltünik azzal meg ugye semmit se tudok kezdeni :D bár már kezd eltünni. szar úgy felkelni, hogy azt álmodom hogy ott fekszik mellettem aztán felébredek és hát mégse...

na ennyi

(enwazze: azért az én helyzetem lájtosabb a tiédnél bár egyik sem egyszerü :D nade hajrá! drukkolok, hogy sikerüljön teljesen rendet raknod úgymond és képes legyél újra bízni :) )

na de amúgy úgy érzem, hogy jó úton haladok... :) szóval f*sza :D:D
 

 
429. mara2011. június 26. 21:05
 
 
weed

Egyik jóbarátom csaja 10(!)év után lépett le,azzal az indokkal,hogy már nem szereti...felhúztak egy közös házat,nemrég készült el, most ott áll üresen,mert egyikőjük sem költözik.
Állítólag ~2-3 éve nem szerette már,csak nem merte,vagy nem tudta hogyan megmondani... őrület

Ezzel szemben a te barátnőddel sikerült tisztázni az érzelmeket.Tiszta sor,el kell fogadni ha valami nem működik,meg kell tanulni hogyan kezelni az ilyen dolgokat is szerintem...
 

 
428. enwazze2011. június 20. 05:33
 
 
weed@ majdnem 20 éves vagyok, életemben 1X voltam szerelmes, kb 2,5 évig tartott a kapcsolat(amiért legalább fél évet küzdöttem), az érzéseim mit sem változtak mindvégig. Kétszer bocsátottam meg azért hogy megcsalt, aztán kb tavaly szeptemberben végleg elhagyott. Azóta én már kb senkiben sem bírok úgy bízni mint azelőtt. Senkit sem bírnék őszintén szeretni. Legalábbis ezt érzem és hát eléggé rémisztő. Reménykedem hogy neked könnyebb lesz vagy esetleg helyrejön minden!
 

 
427. enwazze2011. június 20. 05:24
 
 
Fura dolog a szeretet. Szerintem az egésznek általában az őszinteség és a bizalom az alapja, ami kezd elveszni a mostani világban.

weed@ szerintem egyáltalán nem fárasztó, legalább akinek hasonló gondja van, tanulhat abból ahogyan te küzdtél/küzdesz ellene... Sőt én is tanulok :) Eszembe jutott az én történetem, amit már talán sikerült lezárnom, de tovább lépnem még nem.
 

 
426. weeed2011. június 8. 19:29
 
 
egyenlöre elég ingadozó a kedvem... egyszer tök jól vagyok egyszer meg nagyon letudom húzni magam.
a lehúzós kedvnél elöjön egy hiányérzet ami eléggé felfokozódik néha.
a jó kedvnél meg mintha mi sem történt volna.

eddig úgy vagyok, hogy mindent eltüntettem ami rá emlékeztetett. mármint nem dobtam ki, csak elraktam szem elöl :D fb profilomat felfüggesztettem mert elég sokat lógtam ott meg napi 4-5ször minimum megnéztem az adatlapját :S :D
ma reggel meg azt álmodtam hogy mellettem fekszik aztán felébredtem és "óóó, basszus csak álmodtam"

meg még zenélek, olvasok meg elkezdtem "testmozogni" komolyabban (eddig nem volt rám jellemzö :D ) meg minél több idöt töltök barátokkal, meg majd megyek túrázni

ha valaki tud még valami jót figyelemelterelés ügyben akkor írjátok nyugodtan :D

bár szerintem ha ezt folytatom 1 hónap alatt rendbe jövök úgyahogy. legalábbis remélem :D

üdv

(aztán most már leállok. lehet már fárasztó ez az egész, hogy itt irogatok :D ha az akkor bocsi )
 

 
425. weeed2011. június 5. 15:19
 
 
így jártam. ez van... élveztem nagyon az utóbbi 1 évet. egy élmény volt, de megy tovább az élet :) tudni kell elengedni ( nehéz ügy :D bár egész jól vagyok már )

ez a pár hét mondjuk jó lecke volt nekem az elengedésröl. meg ha legközelebb hasonló helyzetbe keveredek talán jobban képben leszek és egyszerübb lesz kezelni a helyzetet meg magamban az érzelmi, gondolati dolgokat.
 

 
424. uncensored2011. június 5. 11:54
 
 
Sajnos sok ilyen sztorit láttam/hallottam már... Amikor benne vagy, nem tudod látni, hogy mi a pálya, de kivülállok többnyire megjósolják neked, hogy ennek bukta lesz a vége. Szerintem ha vki szünetet kér az a leggyávább módja a szakításnak. Abból az esetek 90%-ában már nem lesz semmi. Úgy tűnik, hogy nagyon szeret(t)ed a bnődet, úgyhogy nem szeretnék nagyon negatívan nyilatkozni róla, de az a tapasztalat, h az ilyen timeout manővereknek, meg "nemtommitérzek" típusú sirámoknak az a lényege, hogy a konfrontáció kerülésével, kissé elkenje a végét a dolognak. Ilyenkor a másik fél nem csak veled, hanem főképp magával nem mer konfrontálódni.
 

 
423. weeed2011. június 5. 09:13
 
 
hm. ezt a legutóbbi hozzászólást nem kellett volna. akkor voltam a mélyponton, de utána összekaptam magam.

szóval ígértem, hogy leírom a fejleményeket, hogy mi lett az egészböl...

barátkozás téren igazatok volt, részemröl nem ment. az volt a gondom, hogy állandóan reménykedtem és csak szenvedtem attól hogy tartanom kell egy távolságot ami eddig nem volt ott.

aztán beszélgettünk erröl arról... hogy nekem ez nem megy úgyhogy döntse el hogy mit szeretne a továbbiakban. másfél hetet beszéltünk meg max, hogy addig átgondolja a dolgokat és addig békén hagyjuk egymást...

ö másfél hétig ingadozott a nem és igen között, én meg a másfél hét alatt nagyjából talpra álltam és felkészültem mindkét válaszlehetöségre.

végeredmény:
szakítás. azt mondta el van bizonytalanodva magában és így nem tud velem együtt lenni. max pár hónap múlva ha rendbeszedi magát és rájönne esetleg, hogy hülyeség volt ez az egész.
meg azért se tudná folytatni mert azt érzi hogy most tökre kicseszett velem meg azt gondolja magáról hogy önzö... ezt az utóbbi 2 okot mondjuk sikerült megdumálnunk és eloszlatnunk :)

szakítás után meg eltöltöttünk egy kellemes délutánt, egymásnál hagyott cuccokat csereberéltünk meg elláttuk egymást búcsúajándékokkal :)

annyiból jobb most, hogy már nem bizonytalanul és tehetetlenül várakozom itthon hanem összekaphatom magam...
meg mondtam neki, hogy ha úgy érzem hogy sikerült teljesen túllépnem rajta akkor felkeresem, hogy készen állok a barátságra.
ö meg most úgy van vele, hogy csak sodródni akar az árral

na ennyi a történet
 

 
422. weeed2011. május 22. 14:14
 
 
basszus. sose éreztem még ekkora kínt. olyan mintha égne a mellkasom.

a fejem az mondja fogadjam el a helyzetet. az érzéseim azt mondják, hogy ne adjam fel. van remény.

kettészakadok. rohadtul fáj.
 

 
421. weeed2011. május 19. 12:14
 
 
deeptrip:

az hogy sikerül e elfogadnom, hogy már lehet hogy nem szerelmes belém az szerintem csak pár hét után fog kiderülni amikor tényeg észreveszem, hogy mindennap egyedül fekszem le/kelek fel és nincs mellettem senki, vagy amikor alig találkozunk, de azt is barátokként.
úgyhogy pár hét után fog kiderülni, hogy valóban el tudom e fogadni a helyzetet. egyenlöre azt mondom igen, de ezt a jelenlegi lelkiállapotomból kiindulva mondom. ez majd még kiderül.

meg amit írtál azt majd megmondom neki, hogy ha így érzi.

köszi, hogy írtál :)



írjatok nyugodtan ha van még valami, én egyenlöre most leállok az írással, de néha felnézek, hogy miújság aztán ha van valami akkor válaszolok.
ha mégse akkor meg majd pár hét vagy 1-2 hónap múlva írok, hogy végülis mi lett az egészböl.

köszi mindenkinek :)
 

 
420. weeed2011. május 19. 11:37
 
 
hlm:

"eddig nem is volt semmi gond :)"

ezt úgy értettem, hogy eddig megosztotta velem ha valami problémája volt. csak ezt az utóbbi nagy problémáját (hogy már nem tudja pontosan mit érez) ezt esett nehezére megosztani velem. meg is értem hogy miért, a helyében én sem akarnék fájdalmat okozni a másiknak. de ugyanakkor elöbb utóbb ki kell bökni, örökké nem lehet így élni.

általában olyan gondjai voltak amiken nem lehet másképp segíteni csak bíztatással, támogatással meg azzal, hogy ilyen idökben is kiállok mellette és nem zavar a helyzet mert szeretem.
(továbbtanulás-hovatovább?, érettségi, felvételi portfolio készítés, felvételi, meg nagyon fáj neki hogy elballagott (nagyon szereti az osztályát :) )) ( na igen, elég fiatalok vagyunk még :D )

utóbbi 2 hónapban kb. többnyire ezek miatt stresszelt sokat. kevesebbet is találkoztunk emiatt mert a jövöjéröl van szó ugye és mondta, hogy májustól amikor már nem lesz ennyi gondja boldogan együtt tölt velem több idöt, de most ezt nem teheti meg... aztán most meg ez lett belöle. ez van

de köszi a tanácsot :) természetesen ott leszek neki továbbra is ha szüksége van rám csak most nem párként akinek bármit elmondhat hanem barátként akinek bármit elmondhat.
 

 
419. hlm2011. május 19. 00:18
 
 


"jól biztos, az látszott rajta. ha meg aggódott vagy félt valamitöl akkor is próbáltam támogatni, felvidítani, bíztatni.
mondtam is neki párszor, hogy ha akármilyen problémája van vagy akármilyen gond van azt ne fojtsa el hanem mondja el szépen aztán megpróbálok segíteni vagy valami megoldást találni (ezt nem csak kapcsolati problémákra értettem hanem akármilyen gondjára)"

Látod, pont erre céloztam. Te hiába ajánlod fel a segítséged, ha ő magától nem érzi hogy megoszthatja veled a problémáit.
Na de nem akarok pszichomókus szerepbe bújni, csak tanácsot adni.

 

 
418. deeptrip2011. május 19. 00:00
 
 
Weed én nem látok bele a barátnődbe, de az érzések 1 év alatt sokat változhatnak! Az látszik tisztán, hogy nagyon szereted őt és nyitsz felé gyakran, ő meg hajlamos magába fordulni és depizni. A depi meg olyan, hogy akkor leépíted a kapcsolataidat, már nem kötődsz, már nem bízol annyira másokban, a világban, magadban. Azt mondod, hogy tudja, hogy vannak problémái hát akkor ezeknek kell nekimenni. Próbálja szép fokozatosan megközelíteni. Ha valami komoly para érte régebben akkor ez lehet necces lesz, ha valami gyakoribb "átlag"para akkor segíthet ez.

Mindenesetre mondd meg neki, hogy ha úgy érzi egyedül akar lenni vagy depizik akkor az első dolog amit csinál az az legyen, hogy elfogadja amit érez, elfogadja a helyzetét, hogy most depis stb. Ezzel kilép a menekülő megküzdésből egy megismerőbe.

Neked meg azt kell elfogadnod, hogy lehet ő már nem annyira szerelmes beléd, mint volt. Lehet, hogy szakítani fogtok. Az oké, hogy te még pörögsz rajta ezerrel meg tök pozitív tudsz maradni vele, de sajnos jófejséggel és segíteni akarással se lehet mindent megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy próbáld eljátszani a rosszfiút, az is csak egy sztereotíp séma, amire sokan buknak sokan nem, de valószínű ez egy többtényezős felállás és a kibogozáshoz mindkettőtöktől átlag feletti tudatosság szükséges.
 

 
417. weeed2011. május 18. 23:48
 
 
hehe, hát inkább a mindent megadós, rendes, próbálok a kedvében járni meg nem tudom még milyen típus vagyok. ez a rosszfiús, vagánykodós dolog lehet nincs meg bennem :D de szerintem én sem és ö sem tudna engem így elképzelni.

"Szerinted biztonságban érezte magát a közeledben, (vagy csak jól)?"

szerintem mindkettö. jól biztos, az látszott rajta. ha meg aggódott vagy félt valamitöl akkor is próbáltam támogatni, felvidítani, bíztatni.
mondtam is neki párszor, hogy ha akármilyen problémája van vagy akármilyen gond van azt ne fojtsa el hanem mondja el szépen aztán megpróbálok segíteni vagy valami megoldást találni (ezt nem csak kapcsolati problémákra értettem hanem akármilyen gondjára)
eddig nem is volt semmi gond :) csak az utóbbi 1 hónapban már sokszor úgy volt vele hogy nem volt benne biztos hogy szeret e még annyira mint régen és nehezen tudta rávenni magát hogy beszéljen nekem erröl. mondjuk éreztem, hogy valami nem stimmel, de azt hittem hogy csak beképzelem. hogy csak az egóm játszik velem hülye játékokat. mert egyszer volt olyan hogy beképzeltem egy problémát ami ott sem volt valójában aztán elmondtam és kiakadt én meg rájöttem hogy "basszus, de hülye vagyok". de meg tudtuk beszélni és túltettük magunkat rajta meg nem fordult elö többet.


hát egyenlöre müködik ez a barátság téma. csak úgy voltunk ezzel, hogy mindkettönknek ért annyit ez a kapcsolat, hogy megpróbálkozzunk ezzel. aztán még összejöhet a dolog ez csak töle függ. de azt se bánom ha barátság lesz.
egyenlöre nem szenvedés, vagyis én most tök jól lettem. tudok végre enni meg szerintem aludni is tudok majd. meg egyedül sem szar most lenni.
ha meg észrevennénk, hogy szenvedés csak ez az egész és semmi esély se kapcsolatra se barátságra akkor marad a teljes szétválás.

 

 
416. hlm2011. május 18. 22:18
 
 
Hű.. . Egyből lejött az írásaidból hogy mennyire szerelmes vagy ebbe a lányba. Jó olvasni ilyet.

Tudod mi jutott eszembe először. Te elég vagány pasinak tartod magad? Biztos ismerős az alphahím effektus. Amikor mindent megadsz a lánynak, de (az idő előrehaladtával) nem látja meg benned azt a bizonyos spirituszt, hiányzik neki az a rossz csávó feeling.
Szerinted biztonságban érezte magát a közeledben, (vagy csak jól)?

Ne érts félre, ezzel nem téged hibáztatlak, a nők alapjában véve így gondolkoznak.Ősi ösztönöknek nevezik ezt, bár szerintem hülyeség.

Mindenesetre a maradok barát lehetőséget én személy szerint nem ajánlom, mert mindkettőtöknek csak szenvedés lesz.

Szívből kívánom hogy találjatok vissza egymáshoz. Bárcsak mindenki így állna a párkapcsolatokhoz.
 

 
415. weeed2011. május 18. 17:47
 
 
na nem bírtuk ki úgyhogy ma beszéltünk meg elöálltam egy ötlettel ami mindkettönknek jó lesz... mivel egyikünk sem akarja, hogy eltünjön a másik az életéböl ezért barátokként létezünk tovább. néha dumálunk, heti 1-2szer találkozunk ha meg van valakinek valami programajánlata és szeretné, hogy vele tartson a másik akkor megkérdezi az illetöt hogy van e kedve vele tartani.

jobbnak láttam minél elöbb kitalálni valamit mert mind a ketten szenvedtünk az utóbbi beszélgetésünk óta.

meg írtam egy levelet amiben közöltem, hogy mi járt a fejemben azalatt a másfél nap alatt és hogy mit érzek, gondolok. öszintén leírtam mindent kertelés nélkül. és örült neki miután elolvasta meg örült az ötletemnek is. (azért írtam inkább le mert úgy sokkal jobban kitudom fejezni magam meg több idöm van átgondolni a dolgokat)

meg még közöltem, hogy ha baráti találkozásaink során többet érezne, többet akarna akkor csak egy szavába kerül, ha meg nem akkor barátok maradunk.

és még csokit is kaptam :) meg egy baráti ölelést amit végül kijavított, hogy nem baráti hanem felebaráti ölelés :D

nekem végülis az is jó ha csak barátok leszünk. mármint örülök neki, hogy nem tünik el az életemböl, akkor nagyon szenvednék.
 

 
414. weeed2011. május 17. 19:05
 
 
az a baj fél szembenézni magával. vagyis azt mondta tudja hogy vannak problémái, de próbál sose rágondolni mert attól szarul érzi magát.

van egy rakás könyvem önmegismerés meg pszichológia, kapcsolatok témában is egy, de nem hajlandó egyet sem elolvasni. mármint nem akartam ráeröltetni csak annyit mondtam, hogy szerintem ezek hasznosak és hogy én tudtam tanulni ezekböl. "nem tudnék ilyeneket olvasni mert az csak még jobban éreztetné, hogy valami nincs rendben velem"

(plusz még apukája is hangoztatja hogy baromság minden ilyen spirituális, önmegismerös dolog. )

pedig így is néha depis, meg nagyon durván tud aggódni minden miatt, néha ezért nem is akart találkozni ha nagyon rossz kedve volt mert nem akarta hogy így lássam, és inkább egyedül akart lenni pedig engem rohadtul nem zavar meg legalább megpróbálhatnám felvidítani vagy valami.

szóval én elfogadom olyannak amilyen :) meg én úgy gondolom hogy jóban vagyok magammal is :) de az meglehet hogy ö nincs jóban magával, nem tudom... nem sürün tesz fel az ember ilyen kérdést másnak vagy magának hogy jóban vagy magaddal?

meg elég nehezen tud dönteni minden téren, szóval szerintem most nagyon szenvedhet azon hogy eldöntse hogy mi legyen velünk :S

nem haragszom rá, ha én lennék a helyében ilyen bizonytalan érzésekkel gondolatokkal ellátva lehet én is hasonlóképpen cselekednék. bár ezt nem tudhatom, na mindegy, mára leállok

ha van valami írjatok nyugodtan és köszi hogy írtatok :)
 

 
413. Zsuzsk42011. május 17. 17:16
 
 
Ha keresi önmagát, akkor vannak olyan időszakok, amikor bárkit nehéz elviselni(főleg önmagadat, mivel ez a legnehezebb dolog, szembenézni saját magaddal).
Legalábbis nálam volt ilyen, hogy minden rossz dolgot kivetítettem másokkal való kapcsolataimba, közben persze tudtam, hogy csak az én hibám, ettől sajna nem lett jobb. Igazán akkor tudsz szeretni és együtt lenni másokkal, ha önmagaddal jóban vagy... :)
 

 
412. weeed2011. május 17. 15:50
 
 
TheFakeRat:

hát eddig nem kellemes a szünet, de túl lehet élni. talán :D

ajánlottam én is ezt amit írtál, de ragaszkodott a szünethez. úgyhogy majd egy hét után ha jó hírt kapok, ha rosszat akkor megpróbálkozom ezzel megint.

mdma felejtös ilyenolyan okokból kifolyólag... de azért köszi a tippet :) meg a drukkolást :)
 

 
411. weeed2011. május 17. 15:32
 
 
csak nem értem hogyan meg miért változtak meg az érzései? (elöjött ez a kérdés is kérdeztem is töle de ö se tudja egyenlöre :S )

eddig minden jól müködött. meg velem tényleg semmi baja sincs. le világlegrendesebbpasijázott tegnap amikor beszéltünk :D:D és ilyet én sose mondanék magamról meg szerintem rajta kívül senki sem :D
 

 
410. TheFakeRat2011. május 17. 15:32
 
 
Ha a hiány nem oldja meg, akkor azt javaslom, hogy csináljatok minél több új közös programot! Kicsit szakadjatok ki a fásult hétköznapokból és csináljatok valami olyat, amit nem szoktatok, vagy csak ritkán. Szép idő van mostanság, egy kirándulás egy közei erdőben szerintem nagyon jól sülne el. Utazzatok valami szép helyre, gyűjtsetek új, közös élményeket. Ha van a közelben, menjetek el egy élményfürdőbe, nem annyira drágák. Exemmel az elszürkültebb időkben ezek mindig bejöttek.
Esetleg, ha szoktátok használni, egy közös MDMA-zás kettesben lehet, hogy segít neki rájönni, hogy mennyire szeret téged. (bár barátnővel exezésről nincs tapasztalatom)
Ez az egy hét szünet nem hangzik valami jól, de azért drukkolok!
 

 
409. Buká2011. május 17. 15:24
 
 
Talán bűntudata van, amiért megváltoztak az érzései irántad...
 

 
408. weeed2011. május 17. 15:21
 
 
azért mert azt hiszi, hogy azzal hogy ezeket elmondta nekem fájdalmat okoz és nem szeretné hogy rosszul érezzem magam.

próbáltam megnyugtatni meg átöleltem. mondtam neki hogy szeretem, de azt nem mondhatom neki hogy szeress, vagy szeress jobban mert az az ö döntése hogy szeret e vagy sem. ezt nem lehet valakire ráeröltetni. szóval most rajta áll, hogy szeretne e velem továbbra is együtt lenni avagy nem.
 

 
407. tester2011. május 17. 15:00
 
 
akkor mér volt sírás?
 

 
406. weeed2011. május 17. 14:10
 
 
hm. nem is tudom pontosan mit akarok írni, úgyhogy lehet hogy kicsit kusza lesz. de érdekelne olyan emberek véleménye akik voltak már hasonló helyzetben (olyanoké is akik még nem :D )

szóval a helyzet az, hogy barátnömmel kicsit több mint egy éve vagyunk együtt... tök jól kijövünk egymással. akármi volt eddig mindent megtudtunk beszélni. (egy kezemen megtudom számolni hogy hányszor volt valami nézeteltérésünk és megtudtuk beszélni mindenféle vádaskodás, ítélkezés satöbbi nélkül)

szeretem. ö is szeret azt mondta, de tegnap beszélgettünk és elbizonytalanodott. mert hogy régen jobban szeretett és nem tudja most hogy mit érez. azt mondta nem velem van baja hanem saját magával... de pontosan ö sem tudja hogy mi baja van, össze van zavarodva. meg tudja hogy szeretem mert eléggé érzi meg tudja csak az is zavarja hogy ö nem tud engem úgy szeretni mint ahogy én öt. meg szeret is velem lenni

egyenlöre ennyi jutott most eszembe. remélem nem voltam túl fárasztó vagy valami meg hogy írtok valamit :)

próbálkoztam azzal, hogy változtassunk akármit, nyitott lennék bármire. gondoltam lehet megunta ezt az egészet vagy valami, de nem akarta. nem ezzel van a gond.
vagy hogy találkozzunk többször hátha fellobban újra a szerelme. ez sem nyert, úgyhogy most 1 hetes szünetet beszéltünk meg olyan feltételekkel hogy én nem keresem csak ö írhat/hívhat ha jutott valamire... de ha letelik 1 hét és nem keresett akkor 1 hét után mindenképpen beszélünk.

úgyhogy most várok. bár nem szeretek várni, de ez van

(jameg nem volt semmi veszekedés. sírás volt... sok. nem az én részemröl. meg nem azért mert rosszat mondtam vagy valami)

üdv
 

 
405. H2O2011. március 1. 19:01
 
 
Igen, ez gyönyörű, jó, hogy megosztottad!
Sok boldog pillanatot, és további mély érzéseket kívánok a szeretetpalánta neveléséhez (mindenkinek)!
 

 
404. ezékiel2011. március 1. 15:04
 
 
nehéz, nagyon nehéz Gibrant szavakban értékelni, neadjisten magyarázni. úgy gondolom nem is érdemes, hiszen szavai magukért beszélnek.. ennek ellenére érdemes gondolatain mélységeiben megérteni.

én Gibran utolérhetetlen eredetiségére egy raveparty másnapján döbbentem rá, amikor este elővettem olvasgatni... és összetörte a szívem. keservesen sírtam, mert tudtam, hogy nem az ő szavai az irányadóak, ráadásul én is teljes sötétben bolyongok az Élvezet-szigetek percüdvei után kutatva, de azért akkor elültette lelkem talajában a szeretet ilyenforma filozófiai magvát. azóta ez a kis mag kisarjadt, és én próbálom óvni az életét, több, de inkább kevesebb sikerrel.

csak egy pár gondolatot még tőle: "Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem."

"Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat
cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki
betolakodott világotokba. De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van, Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van."

"Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem
éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, Hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és
kötelékek nélkül fölébük emelkedel. És miként emelkedhetnél nappalaid és éjszakáid fölébe, ha nem töröd szét a láncokat, melyeket eszmélésed hajnalán a délidőhöz kötöttél? Amit szabadságnak neveztek, a valóságban e láncok legerősebbike,
akkor is, ha a láncszemek csillognak a napfényben, és elkápráztatnak
benneteket."

mindenkinek szeretettel ajánlom az arab kultúra legeredetibb szerzőjét! http://www.terebess.hu/keletkultinfo/gibran.html#1
 

 
403. H2O2011. február 26. 02:22
 
 
"De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti
vágyaitok:

Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját."

Ez a megbocsájtásra, saját magad gyengeségére vonatkozik, a nemet mondás képtelenségére, mely önértékelési zavart okoz (előbb-utóbb).

"Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;

És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok."

Ráébresszen önző énünk örömteli alárendelésének!

Eddig csak a gyermek-szülő kapcsolatomban volt szerencsém ezeket átélni, párkapcsolatban nem. Bár ma már azt gondolom, hogy nem jó, ha bármelyik fél áldozatot hoz (vagy így éli meg), mert az frusztrációhoz, negatív érzésekhez vezet.
Minket boldogító kompromisszumukat kell találni...



 

 
402. fL3x2011. február 25. 22:41
 
 
De lehet rosszul értelmezem a kérdést és az hogy mi lehet a kínja az nem úgy értelmezendő hogy mi lehet a problémája,hanem mi lehet a következménye.
Ezesetbe nem tudom a választ.
De mondjuk a mostani állapotomba ami egy intravertált,depresszív state az amikor szerelmes voltam az túlságosan gyöngédként értelmezhető a szerelmemmel a világgal,vagy önmagammal.
De ez egy viszonyítás csupán két dolgot viszonyítok egymáshoz és azokat mérlegelve az egyik túlságos a másikhoz képest.
Ha az akkori state ből indulok ki akkor viszont egyáltalán nem volt túlságos.
A túlságos szó arra utal hogy a cselekvésből(itt gyöngédség) kevesebbel jobb lenne.
Legalábbis talán ilyen negatív töltettel ismerem ezt a szót.
De ha egy másik irányból nézem lehet pozitív tartalmú pl a szótövével használt szólás: "túl szép hogy igaz legyen"
Ez esetbe ugye egy hitrendszer-áttörésről van szó,amikor valaki valami olyan szép dologgal találkozik hogy a régi hitrendszerébe nem beilleszthető/meghaladja azt és ezért a régiből nézve nem is lehet igaz..
 

 
401. fL3x2011. február 25. 22:21
 
 
a Zen filozófia válasza valószínű a kérdésben megtalálható szó lenne maga: "túlságos"
a visszakérdés pedig valószínűleg így szólna:
Mért van szükség túlságos gyöngédségre,mért nem elég épp csak gyöngédnek lenni?
azaranyközépút meg a Buddhabácsi
amértékletesség meg a Jézusbácsi
...
a kérdés egyébként gyakorlati vagy filozófiai? ha az előbbi akkor részletezd.
 

 
400. Buká2011. február 25. 22:10
 
 
Mi lehet a túlságos gyengédség kínja?
 

 
399. ezékiel2011. február 23. 13:30
 
 
És akkor Almitra azt mondá: Beszélj nekünk a Szeretetről.

És ő fölemelte fejét, és az emberekre nézett, és csöndesség szállott
reájuk. Aztán fennszóval ezeket mondotta:

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél
pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre
feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget
is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb
ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz
való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek
Isten szent lakomáján.

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s
e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt
keresitek,

Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet
szérüjéről

Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből,
és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán
önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok
azt: "Isten szívében lakom".

És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a
szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.

De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti
vágyaitok:

Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely
az éjszakában zengi dalát.

Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.

Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;

És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.

Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az
új napért, mely szeretetre virrad;

Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;

Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;

S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek;
dalotok őt dicsérje.

/Kahlil Gibran: A Próféta/
 

 
398. hlm2011. január 8. 14:52
 
 
Bocs ha sértő voltam, bár szerintem nem voltam az senkivel. Senkit nem akartam megsérteni. Ja és nem kattantam be mint ahogy gondoljátok, csak poénnak gondoltam a beszólásokat, de úgy látom ezt itt nem lehet. Bocs a nick nevemért egy kicsit dühös lettem azért találtam ki. Megértem, illetve nem értem meg ha ezért vagy bármiért kizártatok. Történtek itt nagyobb alázások is. Legalább jeleztétek volna. Aki ilyen szereket fogyaszt annak tisztában kell lennie ezzel úgy érzem. Üdv: Péter
 

 
396. hlm2010. december 28. 11:02
 
 
"A szeretet a legfontosabb"

Volt olyan hogy Középiskolában kellett írni egy dolgozatot, már nem emlékszem miről, olyasmi esszét kellett írni. Ugye fogalmazni nem jól tudok, meg erre a dolgozatra is kettest, kaptam, de év végére 4-es osztályzatotom lett, mert volt sok jó 5-ös dolgozatom. Magyarból hármas és kettes volt az év végi osztályzat.

A lényeg hogy a kettes dolgozatom végén külön hasábban a fenti momdat hangzott el és most jó érzés tölt el , nem pedig rosssz mert kettest kaptam a dogira.

Tanulság: mindig jó, ha a dolgozat végére leírod ezt a mondatot. A filozófia alapja is ez. Ezért nem szidható senki.
 

 
395. hlm2010. december 28. 10:43
 
 
Írjatok már valamit,tényleg,
már csak a főnökben bízhatok!
 

 
394. hlm2010. december 28. 00:22
 
 
Valaki reagáljon, olyan jókat írok, hogy még magamnak is tetszik.

Ez így nem off, mert beleteszem azt a szavatot hogy

SZERETET.
Tudok én angolul, azt is tudom hogy love jelentése a szerelem és a szeretet egyaránt.
Egy kicsit túráztattam maga.
Békét mindenkinek
 

 
393. hlm2010. december 26. 20:07
 
 
3 egymást követő fórumon vezető tag egy egész napig is lehetnék, erre mondják hogy rajt cél győzelem.
Éljen karácsony


Még rímel is.

Ezt még akkor írtam amikor még tényleg rímelt, de azóta átírtam azt a kis szöveget és már nem aktuális, de jólesik hogy nem törlöm ki
 

 
392. hlm2010. december 26. 12:45
 
 
Igen, mert én hiába próbálok szeretni bárkit, ha nem éreztetem vele, mert nem tudom hogyan kell. Azt elvárom hogy ő is érezze és viszonozza, de ha az ÖNÉRZETEM nagyobb annál hogy ennyi elég abból amit én adok, vagyis hogy ettől már éreznie kell hogy szeretem, akkor ez egy megbukott dolog lesz.
Továbbá a szeretet tanulható, de csak kiskorban, nem tudom kb 5 éves korig, mert utána már az önzőség felülkerekedik mindenen. Éppen ezért nem értek azzal egyet mikor a gyereknek megmondják hogy mit miért csináljon, mi a jó neki. A gyerek, ha még nem fertőzte meg a szülő a hülyeségeivel, nagyon is tisztában van azzal, hogy miként viszonyuljon a világhoz, hogyan adjon és hogyan fogadja az érzéseit, mégis a felnőttek "valamiért" ezt jobban tudják nála. (most azt ne keverjük ide hogy a piros lámpán ne menjen át mert az veszélyes, mert itt az érzésekről van szó). Ha egy másfél éves el tudná mondani, mert lenne akkora szókincse, vagy már tudna megfelelően beszélni, megtenné.
Az a felnőtt akinek gyerekkorában irányították az érzéseit, már sohasem fogja megtapasztalni azt, amit valódi SZERETETNEK hívnak, én ettől félek.
 

 
391. samankodo2010. szeptember 23. 22:53
 
 

en ugy tudom hogy a szeretet egy allapot az amit mindent osszetart es minden dolgot is egyszerre...

szivcsakra hexagram szimboluma sok dolgot elarul errol a dologrol...
 

 
390. spirit2010. szeptember 11. 11:49
 
 
Igen, ez igen csak esszenciális, amolyan "minden benne van" típusú, érdekes módon szintén arra kihegyezve amit Feldmi is mondott, hogy a szeretet egy aktivitás, és nem csak egy érzés.
 

 
389. dora2010. szeptember 10. 07:37
 
 
megint rakattantam Hamvas Belara

"A szeretett lénynek nemcsak javát akarom, hanem azt, ami jó neki, azt tudom is. Az önzés ugyan az énnek javát akarja, de sejtelme sincs arról, hogy mi az igazán jó. Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem. Miért? Mert szeretem. A szeretet nem hisztéria, nem a dédelgető érzelgésnek és a bestialitásnak az a vegyülete, ami La Rochefoucauld önzése. Az önszeretet nem önzés. Az önzés az embernek önmagára való életéhsége. Tudomásul kell vennünk, hogy nem önszeretetben élünk, hanem életéhségben élünk. "
 

 
388. cellux2010. szeptember 7. 10:53
 
 
Tim Minchin: White Wine In The Sun http://www.youtube.com/watch?v=fCNvZqpa-7Q
 

 
387. deeptrip2010. május 19. 23:43
 
 
Valóban kihagytam, hogy a szeretet egy hozzáállás is a dolgokhoz és természetesen fizikailag is jó kifejezni. :)

A dopaminos cuccot itt olvastam: http://pszichologia.blog.hu/2007/05/22/szerelem_mint_drog_pszichologia
 

 
386. spirit2010. május 19. 20:36
 
 
Deep!

Lehet, hogy a ragaszkodás is ide tartozik, igazad van!
Nekem ezzel együtt is az a véleményem, hogy a szeretet az munka is. Ami lehet olyan automatikus dolog, szóval nem egy eltervezett, bekontrollált valami, de ha valaki szeret egy másik embert, mindegy milyen jellegű kapcsolatban, és nincs rá fizikai tettekben is kifejezett igénye, hogy szebbé, jobbá tegye az életét, az az én szótáram szerint nem igazi szeretet.

Mondjuk ez a vélemény a hanaura-kozmológiában érvényes!:))))


Ezt a dopaminos dolgot kifejtenéd?
Erről még soha nem hallottam, de nagyon izgalmasan hangzik!
Lehet, hogy ezért szenvedek?:)))
 

 
385. deeptrip2010. május 19. 18:20
 
 
hanaura amit leírtál az inkább a kötődésről szól szerintem.

Szeretni lehet bármit, embert, állatot növényt, egy cselekvést is. Szerintem ez a fajta szeretet aktív energiabefektetés eredménye, aminek jellemzője az, hogy több jön vissza, mint amennyit beletett ezért mindenki jól jár. Ettől jó a szeretet.

De ha pl. nagyon szeretek valakit, szerelmes vagyok ott nekem semmit se kell csinálni, sőt általában nem is tudok mit csinálni, jön magától, van és lejönni róla szarabb mint lejönni a kokainról. Nem próbáltam, de hasonló agykémiai folyamatokat indít be (dopamin) és hát aki volt már szerelmes és szarul ért véget az tudja, hogy a világ legszarabb dolgai közé tartozik, mint ahogy azt is hogy a szerelem meg a legcsodálatosabbak közé. De összességében nagyon erős ragaszkodást vált ki, szemben a szeretet bárhol, bármikor megnyilvánulhat akár egy jó szóban, egy gesztusban.

Az érdekes még, amikor az ember szerelmes lesz a világba. Nekem csak átmenetileg sikerült még.
 

 
384. spirit2010. május 19. 01:52
 
 
Valamiért eddig elkerülte ez a topic a figyelmemet.
Ma pont a szereteten gondolkodtam.
Hogy a szeretet valami olyasmit jelenthet, hogy azon túl, hogy mit érez az ember, kész mindent meg is tenni azért akit szeret, mindegy milyen kapcsolati viszonyban, és nem csak egy érzelem marad ez a dolog.
Na ezt nagyon nehéz kivitelezni, legalább is nekem!

Még szerencse, hogy sok a segítő körülmény......:)
 

 
383. xerfield2010. május 2. 19:17
 
 
Sikerült már összeragasztanod, Zsaláb?
 

 
382. cellux2010. április 20. 08:14
 
 
http:// http://www.youtube.com/watch?v=h-8PBx7isoM
 

 
381. Orion2009. július 22. 19:18
 
 
Rafkós kérdés lett volna, erre meg leoltott egy harmadik tag, h belvárosi kultúrfasiszta vagyok... :D
 

 
380. Én+te+ö=gén2009. július 22. 18:50
 
 
Fulana:
Felölem is magyarázhatod nyugodtan a fogalmakat, csak lécci ne azért, mert mi nem vagyunk vele tisztában te meg igen... mert ez az elöfeltevés akadályozza a befogadást.

A kérdésemre pedig az a válasz, hogy "attól függ, ki csinálta a magyar fordítást" :)
 

 
379. Orion2009. július 22. 18:41
 
 
Ettől még válaszolhatnál, hisz azt is írta deeptrip, h jó a téma.
 

 
378. Fulana2009. július 22. 10:21
 
 
Sajnálom, ha a hozzászólásom kioktatásnak hatott, de nem annak szántam, csupán fogalommagyarázatként.
 

 
377. pooshy2009. július 20. 20:52
 
 
Túl könnyű...
 

 
376. Orion2009. július 20. 18:25
 
 
Ez mehetne teszt kérdésnek is, pont nemrég mondtam egy fórumosnak. :-)
 

 
375. Én+te+ö=gén2009. július 20. 16:27
 
 
No meg azt is, hogy Huxley Az észlelés kapui" vagy "Az érzékelés kapui" c. könyvet írta?
 

 
374. deeptrip2009. július 20. 16:19
 
 
A téma viszont jó, szóval Fulana magyarázd el mi a különbség:

érzés, érzelem, érzet és érzéklet között, hogy mindenki értse. Köszi!
 

 
373. Én+te+ö=gén2009. július 20. 12:44
 
 
Fulana:
"Úgy érzem, az ehhez a kérdéshez fűződő hozzászólásokból, hogy nem vagytok tisztában valamivel..."

Úgy érzed?
Az öntelt kinyilatkoztatás és mások kioktatása érzés vagy érzelem?
 

 
372. Fulana2009. július 20. 11:57
 
 
"Van folyamatos átmenet gondolat és érzés közt?"
Úgy érzem, az ehhez a kérdéshez fűződő hozzászólásokból, hogy nem vagytok tisztában valamivel...
Különbséget kell tennünk az ÉRZELMEK és az ÉRZÉSEK között. Az érzések az érzékelt dolgokra adott természetes reakciók, melyeket konkrétan az érzékelt dolgok váltanak ki belőlünk. Az érzelmek pedig nem az érzékelés, hanem a gondolatok által jönnek létre.
Az öröm vagy a szomorúság természetes emberi ÉRZÉS. Viszont a düh, harag, féltékenység irigység stb. káros hatású, öngerjesztő ÉRZELMEK.
Tehát a kérdésre is válaszolva: az érzésekből keletkeznek gondolatok, a gondolatokból pedig érzelmek. Ez egy "logikus" átmenet.
 

 
371. cellux2009. június 22. 08:19
 
 
Nekem az a magyarázat tetszett, hogy több, egymást átfedő testünk (és nekik megfelelő csakráink) vannak, mindegyik egy külön világ, és mindegyik mást tesz hozzá az önmagunkként tapasztalt működéshez.

Bár valahogy az az érzésem, a kérdésed inkább költői jellegű volt.
 

 
370. neutroncsillag2009. június 20. 16:33
 
 
Osho mondta valamikor, hogy amint szavakba öntünk egy élményt, akár magunkban, akár másnak, a tapasztalás rögtön szertefoszlik.
Furcsa dolog, de saját élményeim is ezt bizonyítják.

A miértekbe meg kár belemenni, a miért szó, olyan mint a a pi utolsó számjegye, mindig fölbukkan egy új miért, meg még egy, meg még egy, meg még egy ......................................................................

 

 
369. neutroncsillag2009. június 20. 11:09
 
 
Szerintem a gondolatok, az elme működéséhez tartoznak. Az érzelmek, ha lehet így mondani, egy lépcsőfokkal fentebb állnak a belső világunkban. Van amikor egy gondolat generál egy érzést, van amikor egy érzés generál egy gondolatot, és ez a két dolog tarja mókuskerékben a lelket.
Így tehát szerintem van átmenet.

Számomra azok az érzések az igaziak, amik a semmiből jönnek, ahol nincs átmenet gondolat és érzés között, mert gondolat sincs, csak hirtelen belerobban a tudatomba, hogy vagyok.
 

 
368. helio*2009. június 20. 02:52
 
 
Ha létezésüknek ugyanaz a közege, mi különbözteti meg öket?
 

 
367. helio*2009. június 20. 02:46
 
 
Van folyamatos átmenet gondolat és érzés közt?
 

 
366. Funkbwoy2009. június 19. 23:08
 
 
vágyfantázia (elnézést)
 

 
365. helio*2009. június 19. 03:21
 
 
Bárcsak tudnék tiszta szívből szerelmes lenni,
és nem érezném úgy magam (néha) mint valami elcseszett vulkáni...

[majd holnap szabadkozom, hogy nem érdemes részegen írni]
 

 
364. deeptrip2009. május 5. 00:11
 
 
ez tényleg nagyon jó flesselgetni való
 

 
363. metametta2009. május 3. 00:15
 
 
több napja ezzel önigazolok: http://synapticstimuli.com/
 

 
362. Orion2009. április 23. 13:46
 
 
Egy jó ember képes felül emelkedni a haragján. Nem hinném, hogy ezt az ösztönös érzést ki lehetne iktatni, de meg lehet tanulni kezelni, transzformálni.
 

 
361. Buká2009. április 23. 11:25
 
 
@Álommanó:
Az egyetemisták (meg úgy általában az emberi társaságok) azért isznak hogy könnyen emészthető, mainstream közös élményeik legyenek. Hiszen milyen jót lehet dumálni BÁRKIVEL arról, hogy emlékszel mikor lehánytam, elhagytam, bebaszcsizva megfektettem, táncolt az asztalon stb. (off ez?)

"Amúgy mit nevezel te jóságnak? Haragot érezhet egy jó ember?"
Egy jó ember szerintem nem képes haragot érezni.


@Dimension:
A biblia "az ember elbutítására, elvakítására lett tervezve." Nem hinném. Illetve ha így is van, csak a vakulásra, butulásra hajlamos egyedeket veszélyezteti, akik amúgyis bármire képesek rácuppanni ilyen zombi módon, reklámokra, tvre, termékekre, politikára. Még egy lehulló falevéltől is képesek elbutulni.
Nekem örömömre szolgált hogy van ez a könyv, jézusról, (mármint a második része, az első nem érdekes.) akit többnyire mindenki tisztel, és igazából olyan dolgokat mond, amiket át tudok érezni, így olyan mintha önigazolást merítenék belőle. Nem arra való a biblia, hogy terelgessen jobbra balra mint egy kóválygó birkát, hanem hogy megerősítse a hitedet, ha már van olyanod.

"Szeretet csak szeretettel lehet viszonozni.
Csak akkor tudsz szeretetet adni, ha kaptál is."
Még jó, hogy ebben a rendszerben van az állandó szeretetforrás, a napisten az égen, így mindenki kap egy alap szeretet pakkot (olyan ez mint az általános iskolás mikuláscsomag. azon felül meg otthon van aki még kap dögivel. szerencse kérdése, de senki nem marad édesség nélkül.)
Ez a szeretet alapcsomag segít abban hogy ne nyelődjék el a szeretet :D
 

 
360. Dimension2009. április 23. 01:23
 
 
Kedves álommanó!
ne itélj meg olyan közösséget, amit nem ismersz. (Bár én kirívó vagyok ebből a egetemi/főiskolai közösségből, mert nem iszom le magam a sárga földig) Nem azért "basznak be mint az albán szamár" mert nagy a mellük, és unalmas seggfejek, (különben ilyen emberek a mindenhol megtalálhatók a társadalomban) hanem mert akkora rajtuk már a világ súlya, hogy valamivel le kell vezetni a feszültséget, és mivel más legális szer nincs (és ami van azt is elitéli a társadlom "drog az drog" alapon) ezért hát alkoholizálnak.
Más:
Az én véleményem szerint a biblia a világ legagyobb szekta irománya/gyüjteménye, és bár van benne rengeteg jó követendő példa, de az egész az ember elbutítására, elvakítására lett tervezve. Adig jól használod a biliát amíg részeket tartasz be belőle, de ha az egészet betartod, akkor már a Keresztény egyáz néven ismert világméretű maffiaszekta karmaiban vagy.
Akkor inkább kövesd Buttha tanításait. Ott nem kell a halálod után szolgálnod örökkön örökké az urat.
Akinek ezzel sértetem az érzéseit, attól elnézést kérek.

Hogy témába is vágjon:
Tényleg szembetűnő, hogy Mária volt a jobb, nem Márta Hiszen ezzel a ráförmedéssel kimutatta hogy nem igazán szereti Máriát. Illetve egyedül nem tuda kiszolgálni Jézust? Különben meg ha kiszolgál valaki attól még ő nem szeret. De ha mégis, akkor szeressétek tik is a pincéreket, mert ők a világ legjobb emberei.
A Szeretet az az, amikor elnézzük az embernek a hibáit, és még akkor is szeretünk, ha nem kapunk érte semmiféle viszonzást. Lásd, az anya szereti a gyermekét (máramelyik :( ) mert pólyázza, eteti, babusgatja, és még akkor is szertetni fogja, ha a gyermek felnötté válása után megveti.
(élő példa alapján)
Vagy hogy a bibliánál maradjunk:
Jézus mindenkit szetetett, még azokat is akik megfeszítették.

Szeretet csak szeretettel lehet viszonozni.
Csak akkor tudsz szeretetet adni, ha kaptál is.
 

 
359. Álommanó2009. április 22. 22:40
 
 
Az emberek többféleképpen próbálják kifejezni a szeretetüket, nincs azzal semmi baj, hogy Márta úgy szerette Jézust, hogy megetette. A baj inkább azzal lehetett, hogy nem jószívből, hanem kötelességből csinálta, hisz ha élvezi ezt a munkát, akkor biztosan nem szólja meg Máriát.

Persze valóban jelenthet mást is, azt is, amit te írsz, vagy akár azt, hogy Jézus szavainak hallgatása mindennél fontosabb...


Az eredeti felvetésre válaszolva szerintem is, jó társaságban sokkal fontosabb, hogy kedves legyél, és kellemes legyen a társaságodban lenni, minthogy mekkora a melled, mennyi irigyed van, mennyire vagy "cool", mennyire hasznos(valamilyen materiális okból, pénz kapcsolati tőke) veled barátkozni, stb. Tehát vagy nagyon rossz társaságban vagy, vagy nem ez az oka annak, hogy nem megy a változás.
(Van amúgy egy ilyen félkomoly elméletem, hogy lehet hogy azért dívik annyira egyetemen a basszunk be mint az albán szamár buli-feeling, mert az emnerek annyira jellemtelen senkiházi önző unalmas seggfejek, hogy csak így bírják magukat együtt, egymással jól érezni... de ez már off)

Amúgy mit nevezel te jóságnak? Haragot érezhet egy jó ember? Haragudhat az esőre? Haragudhat egy állatra? És egy másik emberre? Vagy a harag nem tilos, csak kimutatni az? Esetleg csak ártani nem szabad?
 

 
358. Buká2009. április 22. 16:13
 
 
Kérdéses persze, hogy mi a jóság?
Van egy sztori, nem vagyok egy biblia fan, de megfogott: Jézus Mária és Márta házában. Márta sürgöttforgott, kaját csinált, vizet adott jézusnak, stb. A húga, Mária pedig csak ült Jézus lábánál és hallgatta a szavait. Egy idő után Márta felháborodott, mondta Jézusnak hogy szóljon rá Máriára, hogy ne tátsa a száját, hanem segítsen szolgálni. Jézus nem adott neki igazat. Szerinte Mária viselkedett helyesen.

Nem biztos hogy jól értelmezem, de mindkét nő igyekezett jóságos lenni a maga módján. Az egyik jézus testét táplálta, ápolta, a másik meg egyszerűen csak magába fogadta, amit mondott. Az előbbi erőfeszítés volt, a másik örömbeli élvezet.
Más kérdés, hogy ha Márta is lekuporodik és figyel, akkor jézusnak ki ad enni? Hiába volt isten fia, osztozott velünk a test nyűgjeiben.
Csak épp nem volt önző .. vagy mi :D
 

 
357. hejhó :)2009. április 22. 12:24
 
 
buká:
"A szeretet teljesen kézenfekvő lenne. Szerintem ahhoz kell a legkevesebb erőfeszítés, hogy jók legyünk."
ezzel nem értek egyet, mert ahhoz hogy jó legyen valaki igen is nagyon sokat kell tenni. Lehet olyan az alapbeállításod mint Teréz Anyának akkor nem akkora erőfeszítés, mert ő Tudta hogy jót, jól és nem hiába tesz.
Ha egészségesen önző vagy
[ha te nem harcolsz magadért ki fog érted harcolni]
akkor lemondásokkal jár az hogy másokkal jó légy. Például le kell mondanod arról a jól kifejlesztett jogos haragról amivel be akarsz olvasni vkinek. Csak hogy ne fizikai dolgot hozzak példának.


a csorda kirekeszt, azt mondod.
szerintem ez nem így/teljesen igaz.
A csorda néhány tagja aki az erőszakban, az önzésben és a pénzben hisz tényleg kirekeszt, megvet és lenéz. Nem tudja elviselni hogy más vagy. ellenben ha jó közösségbe kerülsz akkor a kedvességed viszonzásra talál.
Magamon tapasztalom, hogy egyesek fejcsóválnak, vannak a közömbösök, de akik csak kicsit is fontosak számomra azok tisztelnek azért a képességemért hogy rájuk ragasztom a mosolyom. Meg persze bolondosnak tartanak, de azért már az összkép felel.
 

 
356. Buká2009. április 22. 10:53
 
 
A szeretet teljesen kézenfekvő lenne. Szerintem ahhoz kell a legkevesebb erőfeszítés, hogy jók legyünk. Rengeteg energiát felemésztenek a lélekölő egoharcok. És ahhoz sem kell semmi különösebb képzettség és felkészültség, hogy jók legyünk, igazából mind tudjuk, hogy döntés kérdése lenne. Miért nem tudom megtenni? Várok valami sorsdöntő, szent pillanatra, amibe belekapaszkodhatok, amire rákenhetem a változást. Odázom...

Talán azért, mert a jelenlegi körülmények között a lehető legkeményebb lázadás jónak lenni, a legtökösebb dolog. ? Sokkal polgárpukkasztóbb, mintha péniszt tetoválnék a homlokomra. Hogyha jó leszek, lényegében feláldozom a normális életemet, és számolnom kell azzal, hogy a csorda kirekeszt. Tényleg konformizmusból vagyunk rosszak?
 

 
355. neutroncsillag2009. február 1. 13:43
 
 
Kultikus történet, én nem voltam ott, csak hallottam.

Egy öreg bácsi rohant a busz után, de a sofőr bezárta előtte az ajtót, és elindult. Erre a bácsi megfordult, csettintett egyet, és mosolyogva leült a padra a megállóban.

Engem is hagyott már így ott a busz, de még nem tudtam utána csinálni :-)

Máskor meg az történt, hogy bezombulva bámultam magam elé a megállóban, és elintegettem a buszomat, mert azt hittem nem az enyém. Erre a sofőr megállt, és kiszólt, - Mit csinálsz, nem akarsz haza jönni?
Ez mondjuk jól esett.
 

 
354. Vuk.2009. február 1. 13:08
 
 
Helló,
ma hajnalban az első buszon volt egy érdekes beszélgetésem az egyik barátommal. Arról, hogy az emberekbe "beleszületik" a szeretet, csak kiölik magukból az évek alatt(én véleményem). Vagy pedig vannak olyanok, akik-e nélkül születnek, és csak kis esélyük van rálelni a "helyes" útra(barátomé).
Annyi történt, hogy pár ismerősünk akik még velünk voltak futottak a buszhoz, látta a sofőr őket, kopogtak, mi is szóltunk, de mégis továbbment, pedig cirka 10 mp-t vesztett volna, és így nekik 1 órát kellett volna várni, ha nem tudják megoldani máshogy.

Szerintetek?



 

 
353. fojti2009. február 1. 02:27
 
 
tök jo!!!
rég irtam ide!! mindenki arra végyik és arrol beszél...szeretet.
honnan ered v mia ez az érzés?? vannak érzések ?? jok legyetek!! minden barátomnak sok boldogságot és célokat kiván K
 

 
352. rainbow*2009. január 5. 21:26
 
 
Én nem is tudom... van egy ember, akit nagyon szeretek, és épp ma próbáltam megfogalmazni egy barátomnak, mi is ez az érzés valójában. tudnám őt végtelenül és szabadon szeretni; de mindezt csak akkor, ha ő is így érezne, legalább egy kicsit... de nem :) nem mondom, hogy sajnos, mert tényleg nem akarom, hogy bármire is kényszerből mondjon igent (mert a barátom is egyben), de addig képtelen vagyok szeretni őt, úgy igazán. ennek persze pozitív oldala is van: bár rengeteget gondolok rá, egyszerűen nem tudok "bedepizni", letörve mászkálni egész nap, és nem sírom tele a párnámat éjjelenként, amiért nincs velem. olyan falat épített körém (vagy én tettem önmagammal?), amit nem tudok áttörni, amíg nem történik semmi. néha attól félek, hogy túl sokat beszélek neki erről, és eltávolodom tőle, pedig tudom, hogy érti, mit érzek, mégis próbálom magammal elhitetni, hogy nem ért meg... léteznek erre szavak? szerelem?
 

 
351. Starchild2009. január 5. 14:30
 
 
Hallottam ilyet egy ismerősömtől, hogy:

"Ha igazán szeretsz valakit, végtelen teret kínálsz neki. A te teljes lényed is csupán tér a másik számára, amelyben és amellyel együtt fejlődhet…Az elme azonban közbeavatkozik, megpróbálja birtokolni a másikat…szükség van rá a piacon, de nincs szükség rá a szeretetben…az elme segít az embernek bezárulni. Az elme retteg a kitárulkozástól, mert alapvatően félelemből áll. Minél jobban retteg valaki, annál inkább támaszkodik az elméjére…A legnagyobb akkor a félelem, ha a szeretet felé indulsz…hiszen szeretni annyi, mint meghalni, belehalni a másikba. Ez a halál mélyebb halál, mint a hétköznapi. Mert nem a test semmisül meg, hanem az ego…Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a fejlődés lehetősége - vagyis semmi nem segít annyira, mint a szeretet. Azok, akik félnek szeretni, gyerekesek, tökéletlenek, értetlenek maradnak. Csak a szeretet tüze tesz éretté.

és szerethetsz egy sziklát is, vagy egy ismeretlent. nincs szükség kommunikációra."

Hát nem tudom, mostanában kerültem ilyen állapotba, de ez számomra élzelmileg lefárasztott. Úgy figyelni a másikra, hogy a saját egóm ne szoljon közbe és teljesen a másikra figyeljek. Nekem ez elég fárasztó. Bennem van a hiba? Meg, ha nem kapom vissza a szeretetet, akkor szerintem a pozitív energia áramlása is egyoldalú lesz, aminek a küldője fizeti meg az árát. Mostanában próbáltam feltétel nélkül szeretni a környezetemet, de elég hamar belefáradtam és rossz kedvem lett utána.

Lehet bennem van a hiba:P
 

 
350. cli_hlt2009. január 5. 13:14
 
 
http://anyulontul.blog.hu/2009/01/02/gyerekszaj_szeretet
 

 
349. Cauldfield2009. január 5. 09:14
 
 
jéééé!
te aztán jól képben vagy, Orion! de télleg. : )
 

 
348. Orion2009. január 5. 08:32
 
 
Jó reggelt meta! :-)

Remélem én is ide fogok kilyukadni...
 

 
347. metametta2009. január 5. 06:51
 
 
˙ʞǝʇǝɥǝl pɐqɐzs uɐzɐƃı ƃǝlʎuǝʇ uǝqıɯɐ `sǝƃƃnɟ ɐʇɾɐɟ uɐʎlo ʇǝʇǝɹǝzs ɐ ʎƃoɥ `ıuǝʇɹǝƃǝɯ ɯǝpzǝʞ uɐqɐuɐʇsoɯ
 

 
346. Orion2009. január 4. 23:01
 
 
Az igazit úgy értettem, hogy az ilyen "szeretetteljes hangulatban" felszabadultan sugárzott kedvesség meg a többi elég múlandó. Legalábbis abban az állapotban, amit én értek alatta.
Az nekem inkább ilyen "happy délután" szintet jelöl. Ilyenkor végtelenül kedves vagyok mindenkivel, és ahogy te fogalmaztál mindenkinek jutt az érzelmeimből. De ismétlem magam, ez könnyen múlandó. Azt hiszem, ha valakit igazán szeretek,akkor nem változik ilyen könnyedén a vele kapcsolatos érzelmeim. Míg a fene nagy sugárzásom egy perc alatt tova szállhat.
 

 
345. karmacoma2009. január 4. 20:51
 
 
Hogy igazi-e? Mi igazi? :D Manipuláció, elvárás, és célmentes állapot. Önmagában van, és elárasztja a tudatom, átjár, felemel. Én ezt hívom szeretetnek. Sajnos még nem tudok ebben megmaradni, de még rengeteg dolgot kell megélnem, megtapasztalnom. Ami azonban segít elérni ezt: szeretek tapasztalni, tanulni. = ))

Amúgy most azon filózok, hogy lehet, hogy először kell egy "vektor", amin felkúszok, hogy elérhessem a "gömb" állapotot. Meglátni valamiben a szépet, és ezt kiterjeszteni mindenre.

Érzek valamiféle fordított arányosságot a két dolog közöt, hogy mennyi ideig tudom fenntartani az állapotot, és hogy mennyi mindent kell még megtanulnom, megtapasztalnom, hogy elérhessem, mint állandó tudatállapot. Felfedezhetőek bizonyos minták a fejlődési ciklusainkban, a szakaszok hosszában, az emelkedésekben, és süllyedésekben.
 

 
344. Orion2009. január 4. 19:01
 
 
Örülök, hogy nem sértődtél be.

Szeretet, szerelmet össze lehet hasonlítani, csak éppen minek? Más tőről fakad a két érzés. Hogy mekkora misztérium azt nem tudom, most nem tűnik nagyobbnak a szeretetnél. Aztán lehet erre felteszel egy kérdést, és megáll a tudományom.

Így már érthető, ez a sugárzásos téma. :-) Én eddig konkrétabb dolgokra gondoltam, mondjuk 2 ember kapcsoltára, nem a szeretetteljes hangulatra. Neked meddig szokott ez tartani? Nekem nem sokáig. És ez igazi szeretet?
 

 
343. karmacoma2009. január 4. 15:48
 
 
Orion, most elgondoztam a dolgaimon, már mástól is megkaptam ezt, kicsit másképp. Sértődés kizárva, sőt. : )

A témához vissza. Először is szeretném leszögezni, hogy én a szeretetet és a szerelmet nem tudom összehasonlítani. A szerelem egy örök misztérium számomra, megfejthetetlensége miatt az, ami. A szeretet -lehet hogy hiba bármiről is elhinni, hogy képes vagyok fogalmakkal megfogni- valamennyire körülhatárolhatóbb talán. Úgy gondolom a szeretet egy tudatállapot, amire felemelkedve képesek vagyunk - mintegy gömb- sugározni minden irányba, a környezetünkre. Mikor szeretetteljes hangulatban vagyok, az kihat a környezetemben élőkre, ezt már megfigyeltem. Újra átgondoltam, és igaz, lehet iránya, de nekem ahhoz előbb fel kell emelkednem az említett szintre, hogy igazán és őszintén tudjak szeretni irányítottan valakit. Nehéz ezt jól megfogalmazni. : )
 

 
342. Orion2009. január 4. 15:08
 
 
"Szerintem mindenki érzi, mi az, aki meg nem, az úgysem szavakon keresztül fogja megérteni."

Szerintem ezt senki sem állította.

Őszintén szólva eddig a te írásaidra azért nem reagáltam soha, mert igazad volt. Mármint bizonyos szemszögből. Kicsit olyan nesze semmi, fogd meg jól típusúak. (Ezen most ne sértődj be kérlek, nem azért írtam.) De amit most írtál az nem esik le sehonnan se. :-)

"A szeretetnek nincsenek irányai, nem egy vektor, inkább egy mindenre kiterjedő gömb."

Hogy érted, hogy mindenre kiterjedő gömb, és miért ne lehetne iránya?



 

 
341. karmacoma2009. január 4. 14:54
 
 
Nagyon egyszerű dolgok vannak túlcifrázva. Ilyen pl a szeretet. Szerintem mindenki érzi, mi az, aki meg nem, az úgysem szavakon keresztül fogja megérteni.

Tárgyakat, szokásokat, eszközöket nem tudok szeretni. Az élményt igen, de az bennem van, az életben. A szeretetnek nincsenek irányai, nem egy vektor, inkább egy mindenre kiterjedő gömb.
 

 
340. KátóNévtelenSimi2009. január 4. 14:27
 
 
Cup ezzel a kommentemmel búcsuzom egy időre :)
de olvasom ha reagálnál rá vagy valaki sőt megköszönném..

... és aki szereti a szeretet érzését az már szerelem?
aki meg gyűlöli a szeretet érzését az függőség?
:)
pl. ebből ha levezetem a függőséget... az számomra úgy jelenik meg, mint aki számára pl. a szer szeretete már energiákat von el, időt az ,,élet" más területétől...
aki pl. rászokott a cigarettára... szereti, mert megnyugtatja...de
a legtöbben mégis úgy érzik le kellene szokniuk erről...
tehát az hogy elfogadom hogy függő vagyok... az szerintem nem jelent megnyugvást, mert le akarja küzdeni a függéségét a legtöbb ember..
és ez számomra olyan önmagammal vívott harc... és ebben főleg a személyiségünknek van szerepe az én meglátásomban egy szintig, utána már a szerek alkalmazásának mértéke,kulturája is szerepet játszik, de ez is csak személyiségfüggő... tehát a jó Set ,Setting megteremtésére vannak ,,alkalmatlanabb" személyiségtípusok?



 

 
339. cup_of_tea2009. január 3. 11:32
 
 
Van narancsfád? :)
Igen én a szó hétköznapi jelentését vettem alapul. Az pedig sokban eltér. De így van ahogy írod. Engem ez ábrándít ki sokszor, ezek a csak "szerető" emberek. Adna kegy illúziót arról, hogy "szeretnek" s közbe valóban csak a cél van előttük.

KátóNévtelenSimi:
Sztem Nagy árnyalati különbség. És akinek a legfontosabb az élete az a szerelmed- Madbeat nyomán

De javítson ki valaki, ha nem így van.
 

 
338. Orion2009. január 3. 00:20
 
 
cup of tea:

"Maga a másik élőlénnyel vagy élettelen tárggyal való törődés, róla való gondoskodás, segítése, odafigyelés, megértése..."

Ezek cselekedetek, a szeretet meg érzelem. :-) Mondjuk általánoságban jellemző, hogyha valakit szeretünk, akkor úgy viszonyulunk hozzá, ahogy leírtad. Eleve nem ugyan az a szeretet fűz, a kedvenc zenémhez, az anyámhoz, a félhulla narancsfámhoz, barátaimhoz...

Én úgy gondolom, hogy szeretni valamit, vagy valakit alapvető tulajdonságáért, jelleméért lehet. Olyan dologért, ami a lényéből fakad. Ha valakit a pénzéért "szeretsz", akkor a pénzt szereted és nem őt. Ilyenkor jön az illuzió kergető rész. Ha valakitől elvársz valamit, hogy megtegyen, ettől téve függővé a szeretet, az szintén ámítás. Annak is, aki bedől ennek, és a rosszabb amikor elváró is elhiszi, hogy szereti ezt a valakit. Akkor ebben a játszmában van egy eszköz, van egy cél. De mifelé irányul a szeretet? A cél felé. Ha nem a cél felé irányulna, akkor ne létezne elvárás, vagy nem egy adott feltételként lenne megszabva.



 

 
337. madbeat2009. január 2. 23:26
 
 
A szeretet szerintem az, ha valakinek az élete fontosabb számodra, mint a sajátod.
 

 
336. KátóNévtelenSimi2009. január 2. 22:32
 
 
szerettem volna ide írni, újra átnyálaztam az anyagismertetőket...
könyvtárat.. a daath-on és rájöttem mennyi minden van ami elkerülte a figyelmem :) azokat szeretném elolvasni...
a szeretet és a szerelem között árnyalatnyi különbségek vannak csak? ...
 

 
335. cup_of_tea2009. január 2. 14:33
 
 
Orion: folytatnám :)

Mi a szeretet?
Maga a másik élőlénnyel vagy élettelen tárggyal való törődés, róla való gondoskodás, segítése, odafigyelés, megértése...legalábbis szerintem.

Mondjuk aki szeretetet ad az elvárja a kölcsönösséget. És van aki csak úgy adja, ha letesznek érte valamit. Igaz ez nem valódi szeretet, de a fogalmát teljesíti.

Aztán ott vannak azok, akik így szeretnek, úgy szeretnek..s csináld már ezt meg azt nekik. Meg segíts, közbe meg még a nevedet se tudják.

Persze van olyan is aki, nem vár cserébe semmit. De úgy tűnik ez a társadalom nem ilyen. Legalábbis a többsége.

A környezetemben pedig megfigyeltem, hogy mindenki érvényesülni akar, csak közbe nem nézi a másikat, és elnyomja. Bár nem tudom mit ér majd barátok nélkül....
 

 
334. karmacoma2009. január 2. 14:32
 
 
Én úgy képzelem el, hogy a szeretet alapvetően ugyanaz az állapot mindenkinél. Inkább szintek vannak, ráépülések. Van a puszta létezés állapota. Lenni. Van, amikor ezt szereted. Szeretsz lenni. És aztán megnevezel dolgokat. Miért szeretsz lenni. Itt már megjelenhet ugyanannak a negatív tükörképe is. Dualizmus, miértek, választási lehetőség stb. Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk szavakkal kifejezhetetlen érésekkel üres formákat megtölteni.
 

 
333. Nanocica2008. július 27. 17:30
 
 
Hátt..mi vettünk gyógyszertárba valami port, az jó, elvben beviszik mint kaját, megzabálják és nyekk...hatásos ^^
Bár az is sokat segtett, hogy kitakarítottam és nem volt morzsa a földön amire menjenek :D
 

 
332. kheo2008. július 27. 13:51
 
 
én sem vagyok az erőszak híve. Szüleim panel lakásában átlépték anyám tűrésküszöbét a hangyák . Tipikus módszerekkel igyekezett tőlük megszabadulni (csapkodás, és vegyszerezés). Mondanom sem kell nem volt túl hatásos. A javaslatomra azokra a helyekre, ahol gyakran előfordúltak 3cmx3cm -es papír táblákat raktunk ki, melyek egy hangya sziluetett ábrázoltak piros körben áthúzva. ( tisztára, mint egy tiltó kressz tábla). Elsőt inkább csak viccnek raktuk ki, mert olyan jópofa volt. De mondanom sem kell működött. A történet régi, és ti juttatátok eszembe a beírásokkal... köszönöm. Ha alkalmam lesz kipróbálom megint.
 

 
331. Orion2008. július 26. 12:27
 
 
Nem régiben volt egy érdekes élményem tudatmódositó szer nélkül. Egy kissebb perpatvar közben eléggé megváltozott az érzékelésem, és úgy gondoltam jobb ha kisliszolok a teraszra levegőzni. Imitt-amott a 8 emeletes mélyégben megjelent pár fekete lyuk, beindult egy dallam a füllemben, és én máris egy másik valóságban jártam.
Lágy dombok hullámoztak szanaszét, az egész horizont bíbor narancsos fényben játszott, meganagy felhőkkel körítve. Körülöttem földi lények leképződéseit láttam (vagy a Földön lévő lények amazok leképződései?), mindenki megrészegült boldogságban úszott. És ahogy haladtak egymás mellett, érintekezett a testük egymással, úgy egy energia hullám indult el, ami átcsapott a mi hétköznapi valóságunkba. És lám, ahogy az boldog alakok érintekezett, úgy az ő megfelelőik is boldogok lettek a hétköznapi életben. Ezek után gondolom úgy, hogy a földi létünkben jött boldogság, az egy másik valóságban történtek hatása miatt van. A szeretetünket pedig abban a másik valóságban lévő távolságunk mutatja. Minnél jobban szeretünk valakit itt, annál közelebb állunk hozzá ott. Minél nagyobb felületen érintkeznek, hatolnak át egymáson amott, annál nagyobb boldogságot jön létre itt is a felek között.
Sokat rágódtam, hogy merre járhatam, és az tűnik az evidensnek (bár nem vagyok hívő), hogy ez lehet az amit a keresztények mennyországnak hívnak. Igaz oda halálunk után juttunk, de ez engem nem zavar, az is csak egy állapot. Valakinek vmi vélemény? :)
 

 
330. ked2007. január 25. 20:09
 
 
sztem is igy van én+te+ő...
 

 
329. Én+te+ö=gén2007. január 21. 22:15
 
 
mese:
Szerintem kettötök közül te vagy a tanulóképesebb, nem a rovar...
 

 
328. mese2007. január 21. 22:02
 
 
én igazán szeretem az állatokat, de álatok tanulják meg, hoyg én lenni ember aki nem szeretni őket a lakásban, kertben alégynek sem ártok... a lakásban nem így van vannaka ranyos védett szeretni való egyedek de akaszás amelyik mászik fel a fejem mellé amatracra bizony kíméletlenül. legfeljebb később szívok.én megtanultam mit szeretnek és mit hogy kellelőlnemhagynimiattuk. azt is, hogy melyik milyen természetű... ők is tanulják meg, hogy én milyen vagyok. a hangyákkal szimbiózis van ezen a télen. itt a pókból van sok. egy bibi van allergiás vagyok a pókcsípésre... nosshát inenntől vegyesen állatkínzás. nem tudom érdemes őket megmenteni d enem mindig sikerül...
 

 
327. mans2007. január 20. 11:16
 
 
M♥H
 

 
326. deeptrip2007. január 20. 02:12
 
 
Szeretlek sportember!
 

 
324. HardXTCMETH2007. január 11. 20:50
 
 
mivaaaaaaaaaaaaaaan? világosítsatok fel!!!!!!!!!! komolyan!!!!!!! mivan? semmit se értek de érdekel:)
 

 
323. Én+te+ö=gén2007. január 6. 13:25
 
 
Könnyü nektek, ltp-sek!
Itt az erdö közepén a 180 nm-re begarázdálkodó fauna kordában tartása az ahimsza elveivel még Gandhinak is fejtörést okozna :)
A molylepkék befogása viszonylag egyszerü, egy fedeles müanyag mikrótálba.
Az egykezes légyfogás már kb. 80%-os sikeraránnyal müxik.
A gyümölcslégy (muslica) élve befogására a hosszúszárú nylonzacskóba tett kifacsart citrom csapdája bizonyult a legalkalmasabbnak.
A pókokból viszont most már csak a különleges példányokat szoktam egy üvegpohár és képeslap segítségével kihelyezni a kertbe; a kaszások nagy része a porzsákban landol, de szerintem túlélik.
Egy kedves szarvasbogárpárt viszont etetünk.

Ha a szétnyomásra ítélt bogarak haláltusáját felnagyítva, kihangosítva és lassítva kellene végignézni, akkor sokkal nehezebb lenne öket egy mozdulattal eliminálni...
 

 
322. ynul2007. január 5. 23:35
 
 
naugye! :)
 

 
321. Observer2007. január 5. 22:09
 
 
Szintén lakó... Nálam most az van hogy amióta nem nyírom ki őket (mondjuk ez már jóideje van), és nem befolyásol túl sokat a tudat hogy itt zúznak a lakásban, azóta iszonyat ritkán bukkannak fel (legalábbis én nem nagyon találkozom velük). Gyakorlatilag kijelenthető hogy már nincsenek is itt (ami végülis lehet).
 

 
320. ynul2007. január 5. 20:57
 
 
lakótelep.
fáraóhangyák.
elöször pusztítás.
de semmit nem ért, ugyanannyian maradtak, csak nekem lett szarabb.
aztán következett ha ök nem bánt én, én sem bánt ök :) de ha a kajámba, a kenyérböl, narancsosdobozból potyorásznak ki kíméletlenül a vízcsap alá tettem öket.
aztán azóta észrevétlenül ez átalakult olyanná hogy még ha a kajámból is esik ki, vagy az italból akkor is próbálom sértetlenül elhelyezni öket az ablakpárkányon és aztán ha visszamásznak hát ... nekem van idöm. persze ha vészessen elszaporodnának akkor én sem költöznék ki a házból. de mióta lespanoltam velük, esküszöm mintha megérezték volna ezt. ameddig nem "pofátlanodnak el" vészessen (ami szerintem sosem fog megtörténni) addig akár mászkálhatnak is rajtam... nekem jó érzés hogy nincs meg már az az elidegenedettségböl származó reflex, hogy bumm meg öl (régen tök paráztam mindenféle bogártól, rovartól és ez autómata gyilkológép attitüdöt eredményezett) s nekik is jó mer tehetik nyugodtan a dolgukat. ami az élet. vagymi. egyébként közelröl megnézve rendkívül szépek is.
 

 
319. Cauldfield2007. január 5. 20:11
 
 
ja, ebbe én is belefutok időröl-időre...

A. kiviszed őket a kertbe - ez bonyolult, főleg ha sokan vannak és rajzanak akkor kivitelezhetetlen.
B. te költözöl ki a kertbe - na nehogymár a nyúl vigye a vadászpuskát
C. együttélsz a dologgal, örömmel tölt el hogy még a lepotyogó morzsáid sem vesznek kárba - ez nemes dolog, viszont ha nem elég a morzsa és elkezdenek pofátlankodni azt nehéz tűrni.
D. végzel velük szenvtelenül: minden öröm, kéj, vagy szomórúság-lelkiismeretfurdalás nélkül; mint a ahogy a Bhagavad-Gita mondja hogy harcolj pusztán a harc kedvéért, ne a győzelemért. aztán esetleg elmormolsz pár jókívánságot és boldogabb létet kívánsz nekik, bárhova is kerülnek.

nagyjából ezeket az alternatívákat sikerült találnom hasonló helyzetben, az A-t mindig elvetettem, a C-t próbálgattam de majdnem B lett belőle úgyhogy maradt a jól bevált D... : |
 

 
318. narcowboi2007. január 5. 18:05
 
 
hangyák voltak a konyhában..
Szerintetek ilyenkor mi a helyes cselekedet? Végeztem velük, de aztán lelkiismeretfurdalásom támadt - legközelebb inkább kkiviszem őket valahogy a kertbe.
 

 
317. metametta2006. október 27. 01:14
 
 
"tegnap délután összekapcsolódást sürgető, időpontegyeztetéssel szülni akaró demonstráló szerelmes nők egyvelge ostromolta a NYILVÁNvalóan csak pszeudo üzemmódban nyitva álló létkaput, de letört a bögre füle." http://www.fluxusmotivation.hu/menu/life/kapcsolodas/progressiv_style.exe
 

 
316. Titti2006. október 21. 19:16
 
 
metametta: az apukámra vonatkozott , amit elírtam
az az igazság hogy sose törtem magam rajta hogy megbocsássak, nem volt rá szükség
19 éves korom óta ismerem , és nagyon jóban vagyunk, bár nem érzek elég erős kötődést
nem tudom mit jelenthet ez a véletlen
 

 
315. Skinnerd2006. október 19. 17:34
 
 
kedvenc idézetem szövegösszefüggéseiből kiragadva:

"az a logika, amely az emberi létet kategóriákra és szakágakra osztja, csak arra való, hogy megerősítse bennünk egész-jellegünkkel kapcsolatos kételyeinket, és hogy elbizonytalansítson bennünket. egész-létünk azonban azon alapszik, amit szívünk és érzéseink mondanak.
a szív szava a szeretet és a melegség utáni mély emberi szükségletből fakad, amelyet éppúgy szeretnénk adni, mint kapni. csakhogy civilizációnk félénkké tett bennünket, és nyomban a szégyenérzet vesz erőt rajtunk, amint sebezhetőnek érezzük magunkat. a "realitás" szava azzal hiteget, hogy megszabadulhatunk szükségleteinknek ettől a "terhétől", ennek nyomán pedig készek vagyunk nem hinni saját észleleteinknek. fel kell számolnunk a meghasonlottságot, mégpedig úgy, hogy nem egy állítólagos "valóság" logikájának engedelmeskedünk, hanem hogy ragaszkodunk az együttérzés képességéhez, a fájdalom és az öröm megéléséhez."
(arno gruen: a normalitás tébolya)
 

 
314. metametta2006. október 19. 16:26
 
 
mongyuk a lényeg tényleg a véletlen java.
az utolsó elírásod.
szteretni.
ez teccik.
 

 
313. Titti2006. október 15. 17:33
 
 
szeretni: fájni, szeretni: gyönyörködni szeretni : el lehet felejteni

szeretni:veled szenvedek szeretni: megértelek szeretni: megtanítani inkább sírni

szeretni: nem megy ha gyűlöllek , nehéz ha gyűlölsz

szeretni :vigyázok rád

szeretni: felnézek rád

szteretni : megbocsátok

 

 
312. metametta2006. október 12. 13:28
 
 
mmmmm...eredetileg nem hiszem. a goldenass weblapot nézegetve akadtam erre, mint fórumindító bejegyzésre. ez egy részlet.

(mármint a saját szempontomból persze marketing, de inkább válasz, vagy olyan értelemben marketing, mint amikor főzöd a lencsésbaboscsicseriborsólevest egy kuktában és leemeled a tetőt, hogy kijöjjön az illat, beterítse a lakást, és érezze meg az egész család.étvágycsináló azoknak akiknek elment az étvágyuk.persze azért mert hülyeséget csináltam, mondjuk reggelire nem adtam semmit és emiatt az éhes állapot észrevehetetlenné vált.tehát a hülye énem marketingje az okos énem kivitelezésében.avagy lonely super-ego vs. silent ideal-ego, as the part of the partnership-ego)
 

 
311. acid rain2006. október 12. 12:27
 
 
Gondolom, ez most nem marketing...
 

 
310. metametta2006. október 11. 21:37
 
 
"You're always seeing everything through all this metal and glass. Everybody's always at such a distance from each other. You wanna know what I think? I think peple have to crash into each other just to remember what it's like to feel something."

Further, I think that when this happens, when the the Strategic Distances are repalced by the meaning of each valued person's actual voice in a relationship - Tactical Freedom, we will better be able to relate to God the way He made us to relate to Him. We will no longer feel burdened by the sense that, "God can only be experienced as nature, flesh, energy, tangible iamge...God can only be found in the form of natural force, joy, healing, youth, health, economic increment..."

The Incarnation reveals to us that the prime and fundamental dichotomy at work in the universe is between the seen and the unseen, the ineffable and the audible, the metaphysical and the "carnal". The Incarnation teaches us that the hidden God wants to be close by, to "show His face" to us. He wants to whisper sweet nothings - into our actual ear! Not our virtual one. Not an ear whose reality is hidden and listening out for a virtual voice. I don't think we'll really hear any messages from God on our cell phones! "God doesn't just want to inform you about His love in books and on the internet. God wants to sweep you way with a great and majestical experience of the raging fire of His all-consuming Love!"- Brennon Manning, paraphrase."
 

 
309. espeke2006. október 11. 13:32
 
 
metta : D

azt nézzétek meg, hogy miért nem szerettek valakit.
a múltban ilyen-olyan benyomások jövőbeli vágyak mitomen miatt.
a lényeg, hogy a személyes múltad/jövőd igyhát végülis személyed vetited rá.Tehát belölled származik.
Ha ilyenalapon nézzük, akkor semmi közös sincs bennünk.
Lehet igy van, de ezen is érdemes elgondolkodni.Akkor tényleg egyszemélyes bolygó vagyunk és nagyon el kell gondolkodnunk, hogy hogy ne legyünk magányosak.

akkor meta-féle marketingelnünk kell a saját vágyaink érzéseink kielégitésére.Igy elég tökéletlennek hangzik az univerzum.De lehet ez az igazság.Remélem nem.

Valaki irta, hogyha adok, csinálok, szeretek, segitelek etc akkor az a szeretet.Szerintem ez velejárója.Ha közbeviszont össze olvadok vele és aztmondom hogy dejó ember vagyok most, mire képes vagyok, bizony nekem jó szivem van, akkor az már megint visszaodaahova ahonnan elindultam, tehát Ego ügy.A segitség alapja az önzetlenség, enélkül nem létezik valódi segitség.Adhatok pénzt, kivihetem a szemetet és járhatsz is vele igazán jól, de nem nevezném valódi segitségnek, amelyben öröm adni és kapni is.

 

 
308. acid rain2006. október 11. 13:24
 
 
Tudom, ez a mániám, de ez megint azért egy meddő vita, mert előbb az önzőség fogalmát kéne tisztázni. Az espeke-féle "abszolút önzés" pl. szerintem nem önzés. Önzés az én fogalmaim szerint az, hogy magadnak akarsz valami jót, és nem érdekel, ha az esetleg a másiknak rossz.
 

 
307. espeke2006. október 11. 13:08
 
 
Tetra:

Hogyérted, hogy önző ?Ha úgy nézzük, hogy belölled árad, akkor önző, igen, mert te vagy a forrása..vagy a közvetítője.Ez most mindegy.
Abszolut értelemben minden egyes cselekedeted önző: ha segitesz valakinek önző, mivel magadnak jó érzés.Még akkoris, ha úgymondd önzetlen vagy.

Szoval egy abszolut önzőség létezik.Ez pedig az, hogy a saját fejünkel, szivünkel, lényünkel érzékeljük, értelmezzük, látjuk a Világot.Más fejével még sohasem láttál.Ennyire önző.

De ha önzően szeretlek akkor magamat szeretem, akkor nekem kell még valami, hogy teljes legyen a kör.Akkor gyere nekem hozzám kirakónak és arra nekem kellesz.Akkor nem fogadlak el, akkor játszok veled.Kellesz nekem a játékomba.vagymiiii
 

 
306. acid rain2006. október 10. 23:41
 
 
Elvileg működik!
 

 
304. acid rain2006. október 10. 15:33
 
 
tetra / 271: valóban, sorry! Egyébként nem szoktam kipécézni embereket, és erre most reagálhatnék sokkal hosszabban is, de nincs kedvem átmenni személyeskedésbe, főleg mert ez nem IRC.
 

 
303. acid rain2006. október 10. 15:29
 
 
A lovakat azóta eladták!
 

 
302. metametta2006. október 10. 11:15
 
 
hamá szeretet, akkó itt egy apróhirdetés, ha még valaki nem kapta meg.
"Surgosen gazdat keresnek 3 lonak.
Ha nem talalunk senkit aki megvenne oket, szerdan reggel vagohidra viszik oket. A lovakat kilora adjak: 350 Ft \ kg. 1 db 19 eves herelt, nagyon szelid, kisgyerekek lovagoltatasara alkalmas, akar 3 eves kortol. 1 db 4 eves herelt, dijugratni vagy hobbilonak.
A harmadikrol egyenlore csak annyit tudok, hogy senki sem akarja, mert nincs meg betorve, igy ot profi lovasoknak ajanlanam. kerlek tovabbitsatok az uzenetet akinek tudjatok. Ha tobb informaciot tudok meg a lovakrol, azt jelzem. Ardai Viktoria 06 30 527 0763"
nem hoax.utana jartam.
 

 
300. metametta2006. október 10. 10:47
 
 
nem olvastam tetra.
a wc-n jutott eszembe.
mer mindig az van, h jönnek arcok dumálás locsifecsi satöbb aszt akkó jön a szeretet
elkezdenik habzani a szájak
szétesni a klaviatúrák,
még jobban, mint amikó a gitáros jétékot jáccák szerintem,
aszt má végén semmi mondanivaló nincs az egész egy bazi nagy habzás
és mindenki marketingeli egy szónak a magyarázásával asztat hogy ő menyivel zsirab agyu.
meg esztet el lehet adni könyen.
láv písz juniti. fogjad be az arcod, meg a füled, meg ne olvas mer az ártalmas .mao ce tung, megy ilyenek, aszt szeres.

hát ezé.
 

 
299. acid rain2006. október 10. 10:39
 
 
tetra: "egyébként megfigyeltétek, hogy a szeretet szóra azonnal kapcsoltátok az ekit? nem érzitek ezt tökéletesen gáznak?"

De hát vaze! A 274-es hozzászólásodban pont Te hoztad be a képbe az mdma-t, előtte nem is volt róla szó (legalábbis ebben az októberi szálban)!
 

 
297. makilány2006. október 10. 09:12
 
 
Tetra: amúgy hogy jön ide Osho? Szerintem van igazság abban amit a szeretetről mond. Mondjuk nem 100%ban fogom úgy fel a dolgot mint ő, de pár dologban igaza van szerintem.
 

 
296. makilány2006. október 10. 09:07
 
 
Igen, elég szar hasonlat volt... :-) csak azt akartam éreztetni vele, hogy amit mdma alatt átélsz, az egy illúzió. Mármint lehet, hogy akkor imádsz mindenkit, de másnap ugyanazt az embert nem szeretnéd. És abban mondjuk igazad van, hogy vannak helyzetek, amikor azt hiszed hogy szeretsz valakit de később rájössz, hogy mégsem (pl. nagyon magányos vagy és mindenkibe "beleszeretsz") ez is ugyanolyan "tévedés". De én az igazi szeretetről beszéltem. Amit nagyon nehéz megtapasztalni pont azért, mert nagyon sokan azt sem tudják hogy mi az.Na mindegy nem akarok győzködni senkit, szerintem aki vett már be mdma-t és szeretett igazán az tudja mi a különbség. :-)
 

 
294. Titti2006. október 9. 23:30
 
 
ne haragudj acid rain, hogy megint ilyet írok:
szeretném ha lenne olyan őszinte vágyam hogy szeretni akarjam Istent, már volt , és úgy rémlik talán őszintén ki is tudtam mondani hogy szeretem
régen előfordult hogy amikor nagyon belemélyedtem egy imába, miután felébredtem , azt vettem észre hogy könnyezem
egyszer megkértem Istent: hogy szükségem van a szeretetére, olyan volt mintha gyerek lennék , boldog voltam , biztonságot éreztem ,és elmúlt amitől féltem és ebben aludtam el
 

 
293. deeptrip2006. október 9. 23:27
 
 
Acid mondd hogy védekeztetek!!! :)
 

 
292. acid rain2006. október 9. 20:47
 
 
Tudom, nekem is megvolt :) De itt most akkor sem erről beszélünk.
 

 
291. narcowboi2006. október 9. 20:35
 
 
289 acid_rain:
Istent is meg lehet tapasztalni.
 

 
290. metametta2006. október 9. 17:51
 
 
a szeretet a hülyék marketingje.
 

 
289. acid rain2006. október 9. 16:06
 
 
Istent nem keverném ide, ez már hit kérdése, mi viszont tapasztalt dolgokról beszélünk.
 

 
288. Titti2006. október 9. 15:46
 
 
ha önzetlenül szeretünk valakit azt őérte is tesszük, bizonyosságot afelől hogy valaki igazán szeret ,csak istenfelől kaphatjuk , s így tudatosulhat bennünk, milyen jó ez nekünk , csak így szerethetünk önzetlenül,amikor nem magunk miatt őérte szeretjük őt , tapasztalatból tanul az ember
egész jól hangzik ez az önzetlen szeretet
 

 
287. Titti2006. október 9. 15:27
 
 
szerintem a szeretet Isten , vagyis Isten tulajdona, tőle kapjuk mint mindent ,az a lényeg hogy adjuk tovább , magunknak , és minden eleve elrendelt kiválasztott személynek akit szeretni akarunk. a szeretet nem csak egy állapot , amilyen helyzetben képesek vagyunk adni a másikra is gondolni , hanem cselekvés is ahol adunk és figyelünk a másikra , és örülünk a másiknak , annak amilyen és amit ad nekünk,
szerintem amikor hálás vagy mindenért , az a boldogság amikor tudod minden ajándék az a szabadság
semmi nem a miénk csak szolgálni jöttünk a mindenséget, aminek mi is részei vagyunk
az önzetlen az amikor a másikért is akarod szeretni a másikat, és magad miatt mert boldoggá tesz, és őt is
nem mindenkit kell szeretni csak akivel kapcsoplatba kerülsz, ha hozzád tartozik, és ő is vágyik rá , pontposabban szüksége van rá
 

 
286. acid rain2006. október 9. 15:25
 
 
Szerintem meg nem jó az összehasonlítás :) Az, hogy szép vagy okos vagy, egy relatív dolog, valamilyen összehasonlítás a környezeteddel. Ezzel kapcsolatban tévedhetsz. Egy érzésről nem hiheted azt, hogy van, mivel ha már egyszer megjelent benned, az ott van, teljesen mindegy, hogy mitől. Ha azt mondom, hogy bevettem egy ekit, és én ettől szerettem másokat, csak egyféle képpen lehetek tévedésben: ha hibás a szeretet fogalmam. Ebben az esetben viszont akkor is ugyanilyen tévedésben vagyok, ha nem vettem be semmit, és úgy érzem, hogy szeretek valakit.
 

 
285. Bard2006. október 9. 14:10
 
 
Ez a pia/eki összehasonlítás nem hülyeség, nekem is az volt az érzésem, amikor kipróbáltam, hogy ez olyan mint az elkohol. Ad egy érzést, időlegesen. Számomra az alkohol fejlesztett verziójénak tűnt, hiszen az alkohol is gátlásokat old, az eki meg valahogy teljesen leradiroz minden félelmet ami bennünk van. Szóval nagyon hasonló irányba visz mindkettő, csak az eki durvább. És igen, csak időleges hatású, és úgy változtatja meg, hogy mit érzel, hogy bármit is tennél érte. Vagyis megmutatja milyen is az az érzés amikor szeretsz, és szeretve vagy. Nagyon sok ember nem is tudja mi ez az érzés, amig az első ekit ki nem próbálja... De ha ezt az érzést keresen a szeren kívül, ahhoz valamit csinálnod kell, valahogy viszonyulni kell a környezetedhez, ami más viszonyulás, mint amit korábban csináltál, ha alapból nem érezted ezt. Persze vicc volt, amit az előző hozzászólásom végén irtam, pont azt akartam kifejezni, hogyha csak egy érzésre vágynak, azt az eki is megadhatja nekik, de utána mikor elválnak, ugyanolyan szar marad minden, és az érzés is eltűnik.
 

 
284. makilány2006. október 9. 14:00
 
 
Na eszembe jutott egy hasonlat. A piától ugye általában az emberek szebbnek és okosabbnak érzik magukat. De attól még nem lesznek szebbek és okosabbak. Ha az mdma élmény az a szeretet, akkor a pia szépít és okossá tesz. :-)
 

 
283. makilány2006. október 9. 13:57
 
 
Amúgy meg nem hiszek az ilyenekben hogy lehet mindenkit szeretni. Mert nem lehet. Akkor nem szeretsz senkit sem. Amúgy a világ sokkal szebb lenne ha nem is szeretnénk egymást de legalább nem utálnánk és nem bántanánk egymást.már ennyi elég lenne.
 

 
282. makilány2006. október 9. 13:55
 
 
Jézusom Bard remélem csak vicc volt az utolsó mondatod! :-)
inkább sírni tudnék az ilyen beszólásoktól. :-)
 

 
281. acid rain2006. október 9. 13:51
 
 
Nem akarom túldimenzionálni az ecstasy-t, ne értsetek félre. Ez a topic nem is arról szól. Szeretni csak tudatosan lehet, az ekin átélt érzés pedig nem az. Ami azt illeti, az emberiség évszázadok/ezredek óta fogalmi zavarral küzd, ha a szeretetről van szó. A szeretet nem egy érzés. Nem valaminek a kedvelése. Nem az idegrendszered válasza valamire, ami neked örömet okoz. Valami egészen más, de hajlamosak vagyunk összekeverni az előbbiekkel.
 

 
280. Bard2006. október 9. 13:42
 
 
A végén amit írtál a mercis fazonról, azt értettem én is azon, hogy csinálni a szeretetet. Szóval, hogyha tényleg segítene valahogy a szegény barátján, akkor "csinálná" a szeretetet. De ennek az egésznek az eredménye végülis csak az lenne, hogy mindenki szeretne mindenkit, amit megoldhattak volna egy-egy ekivel is... :-) Na persze csak időlegesen...
 

 
279. makilány2006. október 9. 13:24
 
 
Szerintem nem lehet mindenkit szeretni. Azért írtam azt, hogy szerintem a szeretet nem egyenlő az mdma hatással, mert az nem igazi szeretet, hogy "jajj de szeretlek ölelj meg de jó ez a felni"... az igazi szeretet a hétköznapokban mutatkozik meg, akkor amikor a másikat el kell fogadni a hibáival együtt, akkor is ha szemét veled, amikor le kell mondanod 1-2 dologról miatta, amikor vállalnod kell a felelőséget 1-2 dolog miatt... aztán a hétköznapi életben is vannak ilyen szeretetflessek, mint az mdma-tól, amikor nagyon boldog vagy és elönt az érzés... de ez a szeretetnek csak egy része.
A szeretet nem lehet csinálni. A szeretet azt érzed és tudod, és ennek hatására csinálsz valamit. Ha már a Feldmárt mondtam elmondom az ő hasonlatát: Van egy nagyon gazdag ember, aki elmegy egy olyan helyre, ahol nagyon szegények élnek. Megismer egy embert, barátok lesznek. Aztán haza kell mennie. A búcsúzáskor beül a mercijébe és elkezd sírni. Jajj de sajnálom szegény barátomat most elmegyek innen, ő továbbra is éhezni fog, nem tud továbbtanulni, jajj jajj. Pedig mennyire szeretem." Na ez nem szeretet. Hanem az a szeretet, hogy ad neki pénzt tanulni és enni és segíti őt az életben. és ez munkával jár. A többi csak duma.
 

 
278. Bard2006. október 9. 12:37
 
 
Nem lehet, hogy az érzések és a gondolatok nincsenek összhangban a szeretet tekintetében? Amikor azt érezzük, hogy mindenkit szeretünk, és mindenki szeret minket (pl. eki hatása alatt), akkor egyáltalán nem biztos, hogy ezt mentálisan is így éljük meg. Mondjuk ha az élmény után elemezzük az eseményeket. Bekavar a gondolkodás. Szóval talán a szeretetet lehet érezni, meg lehet csinálni, és lehet, hogyha csinálod nem érzed, vagy amikor érzed nem csinálod, és amikor mindkettő megvan, ahhoz kell már az agy is, ahhoz kevés egy bogyó, viszont az egy olyan ami neked is jó, meg másoknak is jó. Ebben a szituációban önzés/önzetlenség duálpár értelmét veszti szerintem, mert leginkább egyiksem.
 

 
277. makilány2006. október 9. 10:49
 
 
tetra: "a szeretet egy állapot és nem cselekvés". Erre írnám azt válaszul, hogy akinek eddig a legjobban el tudtam hinni, hogy mi a szeretet az Feldmár. "a szeretet munka". "A szeretet akarat nélkül szentimentalizmus. Az akarat szeretet nélkül ..." na ezt elfelejtettem:-)(de úgyis csak az első része számít. :-) Ez az mdma-s dolog... azt hiszem az mdma-val nem fogod ténylegesen szeretni azt a sok mindenkit, akit akkor úgy érzel, hogy szeretsz, de akkor úgy érzed egy ideig. De ez nem igazi szeretet. Ez csak egy érzés. Sőt igazából rólad szól, hogy te érezd jól magad és nem a másikról szól, ami a szeretetnek a lényege szerintem.
Amúgy nagyon sokan nem tudják mi is az igazi szeretet, én sem tudtam addig, amíg el nem olvastam az első Osho könyvet. Ez nagyon hülyén hangzik, de ez az igazság. :-)
 

 
276. acid rain2006. október 9. 10:35
 
 
tetra, ettél már mdma-t, vagy ezt csak úgy kiszoptad egy könyvből? Egyébként meg ez az önzéses dolog egy baromság szerintem. Ha tiszta szívből szeretek, nem vagyok képes az önzésre, pont azért, mert a szeretetemből adódóan semmilyen módon nem tudom önmagamnál fontosabbnak megítélni azt a másik embert. Nem kevered te véletlenül a szeretet/szerelem/vágy foglamakat?
 

 
273. deeptrip2006. október 9. 01:09
 
 
Tetra ezt bővebben is kifejthetnéd.

Szerintem a szeretet nem önzés, hanem TEzés. :)
 

 
271. espeke2006. október 8. 23:14
 
 
danika: persze, azt tudom mi a szeretet.azthiszem mdman kivül semmin -tehát laza hétköznapokOn sem:)- jött le jobban mi az, hogy szeretet.

akaratlagosan nem lehet szeretni.ha valamit akarok, akkor azt azért akarom mert nincs.ha szeretek akkor én teljes vagyok és téged szeretlek.nem akarok tőled semmit, ahogy az erich fromm is a megmondója :)

Tehát a szeretet ott kezdődik, hogy magam teszem teljes körré, O betüvé.Ha O betu vagyok, kerek és teljes akkor nekem nem kell már kérnem tőled, nem kell használnom már téged csak úgy lehetek veled, hogy semmit nem akarok csak esetleg segiteni Neked.Amiben te szeretnéd, amiben te akarod.Ebből következik, hogy először magunkat kell megszeretnünk.

Egyertelmü azonban, hogy akaratlagosan nem lehet szeretni (pedig néha jó lenne :)).Csak úgy lehet szeretni, hogy valahogy megnyíllok ennek az érzésnek és beengedem magamba.Az a kérdésem tehát, hogy milyen modszerek, technikák, bármik vannak arra, hogy meg tudj nyilni a szeretetnek.Úgyérzem ez olyasvalami, ami folytonosan jelenlévő: tehát ha akarod épp nem látod, hisz akarod.akkor zársz.ha megnyilsz, beengeded, mert ő nem kérdez, ő bemegy mindenhová :).

Biztos van erre valami technika, de szerintem maga az egovesztés is egyfajta szeretettel kell, hogy járjon.Hiszen megszünik az önzés.És az önzés az egyetlen akadálya a szeretetnek.

Mi a véleményetek?A kapcsolataitokhoz kell a szeretet?Kell ez a fajta teljes szeretet?Vagy igy lenne teljes, de enélkül is funkcionál, mig dualista szinten a dualisztikus szeretet van többségben.Enélkül is lehet tanitó jellegü egy kapcsolat?Vagy csak szimplán: mennyire müködhet ?

 

 
270. Titti2006. október 6. 17:39
 
 
bocsánat az építőt értem alatta, de gondolkodtam , minden érzelem és érzés alapja a fájdalom, kivéve talán az élvezeté
ha sokat nevetek direkt az iszonyú dolgokat tud kihozni belőlem , főleg iszonyú hangokat:)
az önzetlen a nem csak én-t jelenti , aki magát nem szereti nem tud miből adni , mert semmi értékeset nem ismer magából aminek más is örülhetne
 

 
269. Titti2006. október 6. 17:28
 
 
nem tudom miért de én nagyon ritkán érzem úgy hogy szeretek valakit, mindig olyan nehéz távoli dolognak tünik,kiskoromban sokszor éreztem azt hogy ez csak áltatás, nem igazi amikor erről beszélnek
szerintem nem lehet valakit túlszeretni, csak rosszul , szeretni tökéletes dolog igazán
a szeretteimre úgy gondolok hogy ők azok akiket szeretni szeretnék
ez biztos nem normális
a szeretet fáj, szerintem minden egészséges érzelem alapja a fájdalom, egészséges alatt az építőt érzem, örömömben még nem éreztem fájdalmat azt hiszem inkább könnyedséget, de néztem egy spanyol táncos filmet és ők úgy nevettek hogy fájt és boldogan
az élet szenvedésről szól és nem élvezetről
azt olvastam a szeretet az önzetlen szenvedély
 

 
268. fenyő2006. október 6. 16:51
 
 
De tudatosan mosolyogsz mondjuk egy órát, nem lesz jobb kedved? Akkor már más jön belülről…
Akkor az nem is belülről jött?
Vagy tudunk hatni, hogy mi jöjjön belülről?
 

 
267. deeptrip2006. október 5. 20:35
 
 
Nálam a szeretet belülről jön. Ha nem jön akkor nem mosolygok, nem lehet ezt erőltetni szerintem.

Espeke te ahogy olvastalak elég jól tudod a választ a kérdésedre. Jó példákat hoztál fel én még idesorolnám a pároddal való együttlétet is. Egyszerűen megnyilsz, érzed ahogy elönti a melegség a mellkasodat. A szívcsakrád beizzik és máris folyik át rajtad minden ami szép, minden amit szeretni lehet.
Aki elszánt az csakrameditálhat is hozzá, én nem szoktam. :)
 

 
266. espeke2006. október 5. 16:40
 
 
még annyit, hogy
a szépség meg a szeretet ismerik egymást.ha meglátod a szépet valakiben -az igazán szépet- akkor egyuttal szeretet is érzel.
ha nagyon szar kedvetek van, akkor nézettek meg egy két fát, virágot, műalkotást, hallgassatok szépséget árasztó zenét, nézzetek meg egy kisbabát.vagy legyetek vele.
olyankor elmúlik a harag, akkor megnyilsz a szeretetnek.

nézzétek vagy halljátok meg egészbe őket és ne akarjátok recionálisan szétszedni.csak úgy lenni.na szerintem akkor, ott történik valami.
 

 
265. espeke2006. október 5. 16:31
 
 
sziasztok !

és azt meg tudjátok mondani, hogy hogy kell ezt csinálni?
mert azt már tudjuk, hogy mi nem a szeretet és mi az, amit szeretetnek hiszünk.ez jó.de önmagában kevés.csak egy újabb dolog, amiben lehet hinni.

szerintem sokat szeretnének szeretni, sőt valószinüleg mindenki szeretne szeretni.csak vagy nemtudják hogy kell vagy nem tudják, hogy lehetséges és hogy az maga a Teljesség.A szeretet lehet a végső igazság..vagy az oda vezető út ?

végülis akkor hogy kell ezt csinálni?vagy hogy kell szerek nélkül elérni?hogy kell szeretni ?

 

 
264. mese2006. március 16. 22:28
 
 
találtsüllyedt :o)
 

 
263. helio*2006. március 16. 21:33
 
 
((_ahogy én értettem:
az "akkor legyél szerelmes az egész világba" nem az
egyes személyek összességére vonatkozik, hanem magára az összességre, az életre vonatkozik!
A józan ész az ember evilági illesztőprogramja,
de a gépen túl nincs út csak a szíven át!
Azt sugallta, amit nem érteni, érezni - hinni kell! so))
 

 
261. meta2006. március 10. 09:00
 
 
tetra az y nem szemét hanem egy módosított x.
az x meg egy módosított y.

ha a vir betűit másképp rendezed ezeket kaphatod.(pl.)
>- r
Yr

(a biblia azon része,melyet emlegettél korábban
pontozott óhéber nyelven íródott, nem latinul.
ha a fenti ábrát nézzük, akkor az
yr
az ayin és a resh betűkre hasonlít a leginkább.
az ajin az halk hangzó, a resh pedig r)

...

(és köszönöm, a kedves szavaidat, valamint, hogy nem irigyelsz mer én nem irigylek senkitse.)


 

 
260. meta2006. március 10. 08:37
 
 
257 */* 5* !
 

 
259. mese2006. március 10. 01:18
 
 
meta: sajnálom a kenyérsütő és állvány esetét (őszinte női együttérzés a romok felett)
 

 
258. mese2006. március 10. 01:16
 
 
nem mindegy? életszerűtlen... :oP
amúgy meg nem tudom mennyire gondolom komolyan (egy kedves barátnőm szerint minden ismeretség szerelem, csak nem mindegy mennyire) és igen ellentmondásban vagyok azért bontogatom a témát, hogy ne legyek abban. vagyis szeretnék tisztábban látni.
 

 
257. helio*2006. március 9. 21:47
 
 
* . ..•[244]•°´`°•.˛¸,.•°´`°•.˛¸,.•[254]•.. . *
 

 
253. meta2006. március 9. 18:09
 
 
ellentmodásokban vagy.
de erre most nem térek ki,
viszont javítom magam, mert miközben írtam a 249.számút eccerre csipogott a tegnap vásárolt kenyérsütő és emiatt fellöktem egy állványt.
ez megzavart és kétszer írtam le azt hogy a nő zsarolja a férfit...
 

 
252. mese2006. március 9. 17:07
 
 
akkor legyél szerelmes az egész világba. van egy középút, amikor nem mész át jedibe, csak közlöd, hogy te nem így képzeled a szeretetet. pl a szüleidnek elmondod, hogy neked nem ez a szeretet, neked más. de szereted őket, nagyon, így és így. aki szeret meg fogja érteni.
szerintem áhítat kell szerelembe, szeretetbe. szeress kevés embert, de úgy, hogy az példás legyen, és ne kelljen előről kezdeni az egészet ha újra megszülettél. kell, hogy legyen középút.
 

 
251. meta2006. március 9. 16:09
 
 
avagy alapkülönbség:
szer etet
szer elem.
alapelem.
 

 
250. meta2006. március 9. 15:49
 
 
"legrosszabb esetben el lehet mondani, hogy fáj és ki lehet borulni."
ehhez hozzáteszem, hogy nem lehet elvárni, hogy emiatt legyen szerelem a szerelem, csak ezzel lehet jelezni a gyenge pontokat.
 

 
249. meta2006. március 9. 15:43
 
 
igen.sőt...

de a szerelem sokak számára csak birtoklás, zsarolás, ragaszkodás.
a nő zsarolja a férfit, vagy a nő a férfit, aztán belekevernek másokat is, sőt később a nő/férfi már nemcsak a férfit/nőt zsarolja, hanem a gyereket is, meg a szeretőket, újabb kapcsolatokat, stb.
a gyerek ezt látja példaként ezért így viszonyul ő is a szerelemhez.
stb.

és mivel zsarolják egymást?
a szeretettel.

a szerelemmel nem lehet zsarolni.
legrosszabb esetben el lehet mondani, hogy fáj és ki lehet borulni.
a szerelem van.
a szerelem vagy van, vagy nincs.
ha van akkor kétoldalú.
ha van akkor van, volt, lesz.
néha nagyon fáj, de az szerelemmel kompenzálódik.

a szeretet gyakran parancsolgat,
szabályoz, ellenőriz.
hatalmi szervként viselkedik.

én ha a fent vázolt vírussal találkozom és nem tudom megmenteni a szerelmet, akkor örökre megszakítom a kapcsolatot.
mert nem tudok kényszermosolyogni stb.

inkább választom a jedi üzemmódot ilyenkor, ami tele van szomorúsággal.

miért?
mert semmi kedvem egy vírust hordozni és továbbadni.
senki sem akar szándékosan aidses lenni
-kivéve a nagy akcióművészeket, de azok már unalmasak.

 

 
248. mese2006. március 9. 12:59
 
 
akit szerelemmel szeretsz:
- azt tisztelet
- élni akarsz nem csak érte, hanem vele is
- szerelmes vagy belé, tehát vágyódsz utána (hiányozni képes, miegymás)na mega satöbbi.

akkor mi a szerelem? hm? mert sokan szeretetnek ezt nevezik úgy gyűjtőként...
 

 
247. meta2006. március 9. 08:33
 
 
a szeretet egy civiláziós melléktermék.
egy konszenzusrendszer.
leggyakrabban mentség.
(saját másokon, vagy magunkon elkövetett vétségeink ellenszere - jobb híján...)
erőltetett kényszermosoly.
nem alapadottság, egy régi mémből esetenként génhibává kódolódott öröklet.


a szenufók például nem ismerik ezt a jelenséget.

életörömöt, tiszteletet, összetartozást, szerelmet, játékot, dalokat növényeket stb. használnak helyette.
 

 
245. meta2006. március 8. 19:58
 
 
az a baj, hogy nem értek egyet... se.
 

 
244. mese2006. március 8. 15:26
 
 
melyikkel nem értesz egyet?:o)
 

 
243. metta2006. március 8. 14:58
 
 
"egy skorpijjjjjó nehezen szeret meg valakit, de akit szeret annak arany élete lesz."

muhaha
 

 
242. Vino2006. március 8. 14:24
 
 
"aza szeretet amit nap mint nap megélünk sok birtoklásból, ragaszkodásból és sok szenvedésből áll
"

Azt utolsó az igen, a középső az kevésbé, az első meg egyetalánnnem. Szerintem. Szenvedéses, együttérzős, máshelyett a hátat tartós. Szerintem.
 

 
241. mese2006. március 8. 11:17
 
 
a szeretet néha kapaszkodó, hogy fogást találjunk valakin, aki már régen volt mellettünk és el kell engednünk. egy massza, ami gyúrható, hogy nekünk könnyebb legyen. a szerelem tiszta érzés, csak mivel őszinte ezért kiszolgáltatott néha ijesztő magad ennyire megnyitni, de e nélkül élni nem érdemes.

szerintem jóval kevesebb embert szeretünk, mint ahányról azt hisszük, hogy szeretjük őket. de akiket télleg szeretünk, azok megtalálhatják a "paradicsomot" közelünkben.
ez persze lehet skorpiós gondolkodásmód. egy skorpijjjjjó nehezen szeret meg valakit, de akit szeret annak arany élete lesz.
 

 
240. metta2006. március 8. 07:34
 
 
amugy.nekik is igazuk van.
ha a szeretet isteni adomany,
es ha isten birtokolja a lelkünket,
akkor mi is nyilvan birtokolni akarunk.
ezert en nem is hiszek a szeretetben.
a szerelemben, a lelek szabadsagaban es a tulnepesedesbol adodo, egyuttelesi kenyszer-helyzet-megertesben, kedvessegben igen.
 

 
239. metta2006. március 8. 06:23
 
 
hat van aki szerint igen.
es azok mindig belemrugnak egy nagyot.
 

 
238. Deadness2006. március 8. 00:40
 
 
Igen, de ez a fajta "viselkedés" nem is szeretet...
Nem is érdemel meg szófecsérlést..
 

 
237. metta2006. március 7. 23:27
 
 
bizony.
a birtoklás csúnya dolog,
materialista metafizika.
 

 
236. mese2006. március 7. 22:03
 
 
a félelmek tárháza is. aza szeretet amit nap mint nap megélünk sok birtoklásból, ragaszkodásból és sok szenvedésből áll. ritkán látom a felsőbbet.
 

 
234. helio*2006. március 7. 14:01
 
 
A szeretet az egyetlen forma nélküli.
Átjáró minenből mindenbe.
A többi üres forma,
megalkotjuk magunknak,
s ha megtöltöttük örülünk,
de megtöltve is csak forma marad.
A jelenlegi észlelésünk komplementerének szempontjából
e forma határai zsugorítják végtelen kicsire a szeretet nélküli
tölteléket.
Remélem elég érthetetlen voltam.
 

 
233. Noé2006. február 4. 17:51
 
 
A szeretet a legnagyobb erő. Olyan erő, amit amikor nem tudunk már kordában tartani, pont ellenkező végletét érezzük. Sokan tapasztalhatták már a pszichologiában, hogy az ember azt állította, gyűlöli azt a másikat, aztán amikor elindult a probléma feltárása, kiderült, hogy a szeretet megtagadása mögött valójában maga a szeretet volt. A sértett szeretet. Aki azt érzi, hogy partnerét nem szereti, sőt ki nem állhatja, az jobb ha ilyenkor mélyen magába néz, mert elgtöbbszőr ezzel az indulattal a másik iránti szeretetet akarjuk eltaagdni, amit szégyelünk, amitől szabadulnánk. Azért mert a másik gyarló és mégis szeretjük. A szeretet egy frucsa betegség, de nélküle élni nem lehet.
 

 
232. Félelemreszketés2006. február 3. 08:48
 
 
IGAZ (elöbb enter aztán gondolkodtam...) Persze ne beszéljek más nevében ez is igaz!Amugy pont ezért tetszik a daath fórum mert nem elküldtök anyámba nézetkülönbség miatt hanem kritikusan reagáltok.pozitív mindenképp. hiányos mert magam is inkább "tudatállapotvadász" mint krónikus menekülö vagyok de ettöl függetlenül azért is mert sok nekem a valóság! mindig eljön az a pont amikor ki kell szakadnom tudatosan vagy tudatalatt de erröl van szó. Volt a mindentudás egyetemében kedvenc "értelmiségi" lófaszjóskám a Magyar Tud. Akadémia elnöke! Szerintem az emberünkböl amugy az értelem megfelelő foka hiányzik! A drogokról volt szó. Elővette huxley barátunkat és vele akart példázni: Aki átment az észlelés kapuján már más emberként tér vissza...!(ez sajnos nem a pontos idézet) Ezzel ö a drogok személységformáló hatását akarta bizonyítani...! Hogy lehet valamit ennyire félreértelmezni?! Ennyit a titulusáról és h mennyit ér ma 1 ilyen szék! Persze előadta a szokásos drogprevenciós félhazugságokat is ! imádom ezeket! Persze az ilyen ember istenként magasodik 1 magyar átlagpolgár fölé és ez a szomorú! "de hisz e' okos ember biztos igaza van..."!És ujabb 10000 kacsa telt be mérgezett nokedlivel! Mind1 köszönöm az építő kritikát!
 

 
231. meta2006. február 2. 23:09
 
 
3) feldobsz a levegöbe egy klisét
?
 

 
230. Deadness2006. február 2. 22:29
 
 
Hm.. én is ezt szerettem volna kérdezni...:)
 

 
229. Én+te+ö=gén2006. február 2. 15:48
 
 
Félelemreszketés:
"az összes pszihedelicum menekülés a valóságtól"

ezt most
1) személyes alapon mondod (vagyis te erre használod öket)
2) informált alapon mondod (utánaolvastál mindennek és ez jött le)
3) feldobsz a levegöbe egy klisét
?
 

 
227. Félelemreszketés2006. február 2. 13:21
 
 
ákimáki azért nem értlek mert az összes pszihedelicum menekülés a valóságtól! Szerintem a meditáció egy ennél tisztább dolog! Ott te maged vagy a drog szóval te hozod létre azt az állapotot! Szerintem mindenképpen tisztelni való dolog! Rengeteg mindent tanulhatnánk a keleti kutúrákból ugyanugy ahogy a bennszülöttektől/indiánoktól!
De a nyugati ego...
 

 
226. ynul2005. november 23. 14:49
 
 
agy van
 

 
225. :492005. november 22. 16:33
 
 
csak.......az uralom

a testemet bitorló ególegóbontó
 

 
223. Liet2005. november 22. 09:32
 
 
csak......tudatállapot
 

 
221. Liet2005. november 20. 12:48
 
 
"csak-maguk-altal-uralt tudatallapot"
csak-tudatallapot-altal-uralt-en
 

 
219. tar_2005. november 19. 20:23
 
 
sorry, hogy most nézem, de akkor leálltam 3 hónapra a fűvel és hanyagoltam a drogokat az oldallal
most újra szivok, hetente, kéthetente, és bár nem jön az álomvilág sehogyse, azért anniyra jó, hogy ellazulok, (meg a másnapon)
hogymiért akartam meditálni, jó kérdés, ez is egyfajat menekülés a valóságtól
érdekelt a tisztaság, mint mindenki mást is érdekel, különböző pontokban, valakinek ez a jótulajdonsága amiről én csak álmodhatok, valakinek meg az
most ott tartok hogy szinte mindenre rámondom hogy ez szubjektiv, ezt nem állithatjuk ilyen egyenesen
fontos másnak adni, ezt télleg fontosnak tartom, de korcs vagyok, és utálok emberek között lenni, utálom ha sokan vesznek körül és rámnézhetnek, és ha nem értik alapvetően a dolgok lényegét, a befásult reális nézőpontok,
 

 
218. Ákimáki2005. augusztus 14. 11:06
 
 
Tar, miért akarsz meditálni?
Miért érdekel Isten?

Ugye nem a világ elől menekülsz?
Isten a világ: ha menekülsz a világ elől, Ő előle menekülsz...
 

 
216. Vino2005. július 23. 19:47
 
 
Kár, hogy csak második. Forditva kéne lenni.
 

 
214. tar_2005. július 19. 16:50
 
 
köszönöm érdeklődésed, olyan átlagosan
egyébként igazatok volt, kár hogy nem láttam, hiába szivtam csak 2,3 hetente de akkor is függő voltam
 

 
213. Vino2005. július 19. 15:13
 
 
Tar hogy vagy?
 

 
212. Vino2005. július 15. 16:58
 
 
http:// http://www.iqdepo.hu/dimenzio/15/15-06-14.html
 

 
211. Vino2005. július 15. 16:56
 
 
Íme a problémánk, ha már nagyon gáz, fordulj orvoshoz, adnak bogyót, és az segit egy picit, de nehogy feltolj 10 dbot, mint az egyik spanom, mert aztán meg arra szox rá, és az szarabb.
 

 
210. deeptrip2005. július 14. 23:21
 
 
Tar problémájával én is nap, mint nap szembesülök. Ha jót akarsz állj le a tépéssel egy jó időre. A több irajtad múlik, de legalább nem 100x olyan nehéz, mint betépve.
 

 
209. Vino2005. július 14. 10:43
 
 
Tar, vegyél vissza a fűből, a jóból is megárt a sokk. Meg különben is, a mohóság főbűn. Ha valaki többet vesz, mint ami jár, az lop. A lopás bűn, a bűnt büntetik, lásd amotivációs szindróma. Annyit vegyél ami jár, ezt ingyen is megkapod, és ha erre ráérzel, kapsz még többet is, ami jár, mert akkor már magad is több leszel, hisz többet fogsz adni, mint amennyit kell, ezért fogsz többet is kapni, mint amennyi jár, és ez generál valami nagyon nagyot ami több mindennél...talán ez a szeretet, nemde :-) ?
 

 
208. tar_2005. július 14. 09:18
 
 
tarsoft@freemail.hu
 

 
207. Rogue2005. július 14. 00:32
 
 
Tarr tudnál nekem egy @milt irni? xenomorph@egon.gyaloglo.hu
 

 
206. tar_2005. július 13. 21:11
 
 
wegaz, te talán tudsz segiteni
ma mégrosszab lett mint máskor, a lényeg, tudom, hogy mi a bajom, tudom hogy mi kell (asszem) de mégsem teszem, mert valamiért, tök lusta vagyok és nem késztet teljesen, nem tudok meditálni, nem tudom olvasni a bibliát, nem vok képes se szeretetről végig olvasni egy hosszú irást, tehát semmilyen lépést nem vok hajlandó megtenni, de nem érzem magam jól, tudom hogy függő vagyok, pedig már kiskoromtól érdekeltek a szinek amiket csukot szemmel láttam, és isten, de most hogy itt van, nem használom
tudsz tanácsot? thx, vagy bárki más
 

 
205. WegaZ2005. július 12. 00:09
 
 
A szeretet = Isten = minden! Ha nincs szeretet, nincs élet!
Az lenne jó, ha minden ember vágya a mások iránti szeretet kimutatása lenne! Akkor jó lenne ez a világ! A szeretet nem vallás! A vallás meg elég buta szó! A hit az ideillő fogalom! A hit van Istenért, Isten felelős a szeretetért:P Ha az embernek az a vágya, hogy saját fizikai testi örömeit kielégítse, az már régen rossz! Akkor még soxor leszületik piciny Földünkre:P Csakis a spirituális fejlődés lehet életünk célja, semmi más!
 

 
203. tar_2005. június 30. 14:07
 
 
ez nem teljesen igy működik :)
 

 
201. tar_2005. június 30. 13:55
 
 
bocs lemaradt egy szó, vagyis: saját magán kivül keresi a bodogságot, nem magán
 

 
200. tar_2005. június 30. 13:53
 
 
"isten, szeretet" jelenti ki a biblia, mint aki teremtett mindent, és ezzel rengeteg vallás és a pszichológia is egyet ért hogy ez mindenben ott van, függetlenül attól, hogy világit vagy csak pislákol
mert ő teremtet mindent, magából és mind egytestek vagyunk ezért olyan igaz az univerzum legősibb törvénye hogy amit mással teszel, magaddal teszed
és azt is tudjuk ha olvastunk bibliát hogy isten képmására lettünk teremtve vagyis egyik legfőbb feladatunk ez a tulajdonság visszatükrözése
a szeretetet gátolja a zegoizmus és a bálvány imádás, ezzel sok vallás pl a hindu is egyetért hogy ugy lehet vége a folyamatoknak hogyha megszabadulunk minden fizikai kivánságtól,
ösztönök, vágyak, mohóság, ilyenkor az ember egyre távolabb kerül a boldogságtól és a szeretettől mert fél, és minnél jobban kétségbe van esve annál jobban saját magán, személyekben tárgyakban keresi a boldogságot, igy lesz a dolgok rabszolgája vagyis bálvány imádó ahogy a biblia nevezi
szerintem...
 

 
199. Marci2005. május 16. 10:13
 
 
hmmmm... jogos
 

 
197. bombadiltoma2005. április 6. 18:46
 
 
OO
 

 
194. Vino2005. április 2. 11:41
 
 
József Attila

Tanítások

1

Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.

Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.

És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.

Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.

Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.

2

Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?

Néha ugy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.

Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.

3

Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.

Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.

Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.

Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.

4

Most a jövendő férfiakról szólok.

Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszakgatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is teríttetnek
És megterítik a szívüket is.
Az Isten szerető öccsei ők.

Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.

5

Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen simára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.

Néha napszámosnak hívjátok őket,
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszóvá lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.

6

Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.

Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.

Reszketnek a vizek iszapjától
És mégis, mégis, tisztátalanul
Semmi kedvük sincsen továbbmenni.

Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok,
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.

Nézzetek apró unokáitokra:
Boldog örömmel élik a fogócskát
És nézzetek ősz nagyapáitokra:
Boldog örömmel ballagnak ők is,
Miként azok a katonák,
Kik akár vesztett, akár nyert csaták után,
Békességet áhító szivekkel
Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.


 

 
193. Vino2005. április 2. 11:38
 
 
7

A tegnapiak és atyáitok
A jajok lúgjával próbáltak mosakodni
S íme, tinéktek nem kell kutakat ásni
És nem szükséges,
Hogy telesírjátok a kiapadt tavakat,
Csak gyertek velem
És el ne maradjatok tőlem,
Az én számról friss források fakadnak,
Merítsétek bele véres értelmeteket,
Hányjátok el fegyvereiteket,
Mert a szerszámok nem férnek kezetekbe,
Még a múzeumokból is vessétek ki azokat,
Nehogy ők, akikből én előrejöttem,
Titeket vessenek ki majd magukból,
Mint a fegyverek fegyvereit,
Mert hogyha már muszáj választani,
Inkább testvéreink közül hulljon el egy,
Mint két idegen felebarát.

8

A koldusszegénynek krajcárt adtok,
Noha ti is igazságot kértek
S nem vagytok különbek a gyilkosoknál,
A sikkasztóknál, akik lányra pazarolnak,
Mégis felakasztjátok, becsukjátok őket.
Vagy hová lett a békesség a földről?
És kik pazarolták ölebekre
A felebaráti szeretetet?

Bizony, mindezek a dolgok
Meglátszanak az idő könyvében.

Ó, jaj azoknak, akik
Nem másszák meg a magasságokat
S úgy kerülik szavamat, mint a szakadékot,
Mert az anyák teje könnyekké változott,
Testvéreink elhulltak úgy,
Mint jégzivatarban a gyümölcsök,
Amelyeket senki, senki, senki
Kosarába többé nem szed össze.

9

Isten országát hirdetem néktek.

Szelid lehelete megsimogat minket
És a börtönöket elsodorja.
Fölméri örökeddigi szenvedésünk,
Fájdalmunk végtelen homoksivatagját.
Hiába hullott veritékünkkel,
Könnyünkkel vérünkkel gondolatunkkal
Televénnyé forgatja majd,
Hogy víg erdők és komoly akadémiák
Hazatrallalázzák bujdosó kedvünket.

Megbékélt nyáját a fegyvereknek
Nyugodt szavával gyárakba tereli,
Az irigy gépek szerelemmel magasztalják
S arató kezeit
Alázattal nyalogatják a búzaföldek.

Isten országát hirdetem néktek,
Aki eljön hozzánk: a földre,
Aki nagyobb ünnep nálunk,
Mert mindnyájunk ünnepe.

Készüljünk rája illendőképpen:
Igazi lelketek, melyet elzártatok,
Hogy be ne szennyeződjék a robotban,
Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.
Foltozzák be a nem-törődömséget
És kössék maguk elé az asszonyok
Legtisztább anyaságukat,
Illatosítsák meg homlokukat
És szakállukat a férfiak
Ősi testvériségükkel, jószándékaikkal,
A gyerekek kezében virágok legyenek
És gondatlanságot adjatok nékik.
Bölcs szivekkel örvendezzetek
És siessetek, siessetek,

Mert alighogy méltón fölkészültünk,
Akit elűztek a hadnagyok,
Nyugodtan biztosan észrevétlenül
Isten országa hazatalál.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

13

Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is!
Szurkos fáklyát gyujtanak szemükben
Immár a hátulgombolós négerek is
S bennünk még sötétben alusznak a galambok.
Denevér-szárnyon röpködjenek?
Mert eljönnek a kormos fütyülő fickók
És darabos piros kiáltással behajítják
A földszintes mult apró ablakait.

14

Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.

Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek.

Ki szagolta meg közületek az égi virágokat?
Ki állna nyugodtan robogó vonat előtt?
Lám, az örökké-könyörgők se
S mégis eltemetik a lelkük elevenen.
Le kéne vágni szemhéjukat, mert mindig lecsukják,
S akadna-e közülük is,
Aki élő izmait elásná?

1923 ősze
 

 
191. syrach2005. március 31. 14:32
 
 
ez igen.
és aki kicsit hibás, az csak kicsit tud szeretni, aki meg nagyon hibás, az nagyon tud szeretni?:)
 

 
189. syrach2005. március 31. 10:42
 
 
szerintem ez a lemezjátszón való akadás egy kicsit elvadult hasonlat.
mert ha a szeretet egy akadás, akkor értelmezhetjük úgy a dolgot, hogy szeretet, egy hibás folyamat, amit az ember egy egyszerű mozdulattal, a tű tovább pakolásáva kiküszöböl?
és akkor nem is az, hogy mi van a lemezen, de mi van akkor amikor a lemezjátszó nem akad, hanem szimplán játszik?az milyen állapot?
nem-szeretet állapot?létezik ilyen?
és egyáltalán a szeretetnek van eleje meg vége?meg van szeretet előtt meg után?az milyen???
 

 
188. bombadiltoma2005. március 30. 18:09
 
 
[De mi az a kakirém?

bt, aki nagyon röhög]
 

 
185. rTyler2005. március 26. 05:54
 
 
Hello, I love you, Won't you tell me your name?
 

 
184. Én+te+ö=gén2005. március 25. 16:40
 
 
acid rain:
"Én így 24 felé jöttem rá, hogy lehetek szerelmes úgy is, hogy NE akadjon meg a lemez."

24? Az csak tegnap volt :)

soon.:
"Ezért kérdeztem, hogy akkor szerinted mi van a szeretet után a lemezen??"

Zseniális kérdés :)
 

 
183. acid rain2005. március 25. 10:42
 
 
Szerintem tetrahíd leírása inkább a szerelemre illik. Az tényleg beakadt lemezjátszó, de csak addig, amíg az ember megtanulja kezelni, "transzformálni". Én így 24 felé jöttem rá, hogy lehetek szerelmes úgy is, hogy NE akadjon meg a lemez. Csak ehhez előtte sokat kellett szenvednem. Sokat segített még a laszti is :)
 

 
180. acid rain2005. március 23. 10:55
 
 
Soon, gratulálok! Az nem rossz, csak el ne múljon (nekem el szokott sajna). Mármint az, hogy a dolgokat lásd, és ne magadat.
 

 
177. Bence2005. március 23. 09:17
 
 
Hú soon, ezt már régen elfelejtettem, de szerintem is a fájdalom kék. A sok doomozás után azt hittem, hogyha valakit nagy fájdalom ér, akkor bevörösödik a kép, de ehelyett nekem bekékült, amikor régen a szigeten részegen meg akartam ölni pár embert, aztán elkezdtem örjöngeni, és a barátaimnak kellett lefogniuk, utána meg hátracsavarták a kezemet, hogy civilizáltabb legyek (és lettem). Szóval akkor teljesen bekékült minden, a fájdalom intenzitásának mértékében. Nyilván csak szinesztézia, de akkor is ugyan az.

Örülök, hogy mindent elengedtél.
 

 
173. Vino2005. március 12. 12:32
 
 
Én igy voltam, akkor mikor megkérdeztem pár embert, hogy mondja meg, szerinte mi a legnagyobb "dolog" amit mondani tud, amit elképzel, az az egy szó, ami szerinte mindegyik közül a legkülömb, ami a legfontosabb, és alig volt pár aki értette a kérdést, de ők sem találták el a helyes választ.
 

 
172. acid rain2005. március 5. 14:32
 
 
De azért valami értelmesebbet is megpróbálok kitalálni. Számomra a szeretet az, amikor látom megszűnni a határvonalat az ÉN és az ŐK között. Ha ez megtörtént, nincs többé kétség, félelem - hisz ezekre csak az ÉN képes. Nemrég emailben feltettem ezt a kérdést kb 150 embernek: "Mi a legjobb dolog a világon?". Én ekkor már tudtam, hogy a szeretet, de kíváncsi voltam, mások is rájöttek-e már erre. Nem sok választ kaptam, és azoknak is töredéke volt az, amit vártam. Az emberek sajnos nem tudják, mi a szeretet. Ha tudnák, nem a siker és a gondtalanság lenne a legnépszerűbb válasz. De sebaj, ébredni sose késő. Ugyebár... "Everything starts with an E" :)
 

 
171. acid rain2005. március 5. 14:19
 
 
A szeretet egy papír - a világot csak rárajzolták.
 

 
170. Sad2005. március 2. 08:59
 
 
És a szabályok könnyed elsöprése...
 

 
168. !KJ_Gee_Force2005. február 26. 12:17
 
 
per pillanat midnenkit szeretek :)
 

 
167. lagelli2005. február 7. 20:23
 
 
abszolút.átadom.m. bácsi szerintem jelenleg budapest egyik királya.(csak reggel 10 előtt nem érdemes vele beszélni... az első xanax, a második puff a pipából már embert farag belőle... ez picit elriaszt néha, de ha ránézek, meg amikor mesél az d.laingről, hogy milyeneket csináltak, akkor azt mondom, hogy lehet, hogy magányos, lehet, hogy idegbeteg a megfelelő tápok nélkül, meg lehet, hogy kicsit sok a panel... de azért ez akkor is egy szép túlélés...)
 

 
166. bombadiltoma2005. február 7. 20:14
 
 
:-))))
Ja, ja, sejtettem, hogy azt a "c.sat.-át" karaktersort kell jól dekódolni és akkor összeáll a mondatszerkezet... Ez az M. bácsi meg... nos hát... így látatlanba is örülök neki, hogy van M. bácsi. Ez nagyon jó hír... Egy ember ugyan nem statisztika, de ugyebár M. bácsin is megdől egy-két prekoncepció. Szóval sokáig éljen M. bácsi! A legjobbakat kívánom neki.
 

 
165. lagelli2005. február 7. 19:18
 
 
igen, persze, bt.:m. bácsi jelenleg 81 éves és kb. 35 éve napi rendszerességgel fogyaszt el megközelítőleg 1 g cannabis sativa szárítmányt.(és nem kis mennyiségű antidepresszánst, alkoholt, nyugatatót)a 35 évből néhány évet végig is trippelt.
volt 5 felesége.a többi a tőle származó idézetben.persze most akkor susogod belső hangodon, hogy mese,
ezért hozzáfűzöm, hogy m.bácsi kitűnő művészember és csak 8 éve települt haza hollywoodból.
 

 
164. bombadiltoma2005. február 7. 18:01
 
 
"(az öreg, közel 35 éve napi rendszerességgel c.sat.-át nagymennyiségben elfüstölő ismerősömnél van csak a folytatása
így, mer ilyen a tapasztalattya:)"

Ezt a részt nem tudom értelmezni, viszontag érdekelne. Lehet kérni magyarázatot?
 

 
163. lagelli2005. február 7. 02:06
 
 
hát... mikorhogy.vagy nem?például, szerintem, öööö, olyanis van, hogy annyira felerősítik egymást, hogy a sinusgörbék így ilyen tulajdonképpen állapotba kerülnek.
ez azt jelenti, hogy például, (izé így inkább idézem egy koros ismerősöm panelját, de lehet, hogy ez szólásértékű közhelybemondás is egyben) "...amikor megfogod a házas- élet- tettes- szerető- túratársad seggét és olyan, mintha a sajátodat fognád.... (az öreg, közel 35 éve napi rendszerességgel c.sat.-át nagymennyiségben elfüstölő ismerősömnél van csak a folytatása így, mer ilyen a tapasztalattya:)....akkor van vége egy szerelemnek és kezdődik a frencsip..."
szerintem, mongyuk, így izé... nem...
hanem van amikor ez a másik ember testrésze,mint sajátodé észlelés, felettébb izgalmas és feltétlenül kivitelezendő tantrikus vágyámokat déz elő, és van olyan is, hogy totál hülyének nézed saját magadat, hogy saját magaddal próbálsz ilyen izé így viszonyt ápolni.
és akkor emiatt a testi élmény miatt a többi kommunikációs csatorna és másképp nyílik vagy zárul.például így izé ilyen idegesítő köcsögnek gondolod a másikat, aki így így zavarja a személyes teredet, és beszélgetni inkább csak arról szeretnél vele, hogy kéne lelépni egymástól, stb., aztán másnap meg elmentek túrázni és rájössz, hogy ez az ember a te kísérőd ebben a létben, aztán hazamész és megfogod a fenekét, és vagy, vagy...
na.
ebből is láccik, mongyuk így izé, valahogy, hogy a szeretet teljes megélése egy állandósult cizelláltan és kontrolláltan de feltétlenül kívülről belülről irányított, sőt... megváltozott, dimenziómodulált tudatállapot.
 

 
162. giggles2005. február 5. 09:21
 
 
...és erősítik, vagy kioltják egymást?
 

 
161. lagelli2005. február 4. 08:03
 
 
...mert sinusgörbéink néha szétfutnak, hogy amikor újra összeérnek legyen mit mondanunk egymásnak...
 

 
160. bombadiltoma2005. február 4. 05:44
 
 
...úgy érzem az egyik legnagyobb szeretetdilemma (kognitív disszonancia), amikor bár kedvelek valakit, nem tudok vele igazán kommunikálni....
 

 
159. Sad2004. december 28. 20:19
 
 
megtagadni a szeretetet-lemondni valakiről...
Ha elalszik az izzó láng...
 

 
158. Sad2004. december 28. 19:58
 
 
ha magadban megbízol, mindenki bízik majd benned...

És valóban:
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

:)
 

 
157. CandyFlip2004. december 27. 23:08
 
 
Másokat sajnálni azt jelenti, hogy nem bízunk benne hogy képesek felülemelkedni azon, ami miatt sajnáljuk őket.
Szerintem a szeretet egyik jele, hogy nem sajnáljuk a másikat, hanem melléállunk. Ha épp az egomentesség felismerésében, hát akkor abban.

Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

CFP
 

 
156. Sad2004. december 27. 16:18
 
 
Ez teccik :)

Valóban: rengeteg szegény ember vesz minket körül...
nincsen semmijük az egojukon kívül, és arra is nagyon vigyáznak, nehogy lejjebb essen...
 

 
154. Talamon2004. december 23. 17:25
 
 
a szeretet nem kérdez, az csak izzik, lángol

tudj bárkivel nevetni vagy
akárkivel sírni - ha van szereteted, mindened van, ha az az egy hiányzik, semmit sem ér a többi..
nyílj ki s ha ellenkeznek veled, engedj nevetve - hajolj, mint szélben a búzaszál..
ha érzed, hogy sok, hát szaladj el nevetve s csak lélegezz áhítattal;)
 

 
153. Talamon2004. december 23. 17:23
 
 
a szeretet nem kérdez, az csak izzik, lángol

tudj bárkivel nevetni vagy
akárkivel sírni - ha van szereteted, mindened van, ha az az egy hiányzik, semmit sem ér a többi..
nyílj ki s ha ellenkeznek veled, engedj nevetve - hajolj, mint szélben a búzaszál..
ha érzed, hogy sok, hát szaladj el nevetve s csak lélegezz áhítattal;)
 

 
151. Vino2004. december 8. 16:14
 
 
ano mennyit szivsz mostanába..mintha kicsit fel lenne pörögve az agyad
 

 
148. cellux2004. december 6. 19:47
 
 
(felkavar, amit és ahogyan írsz.)
 

 
147. rumcais2004. december 6. 17:52
 
 
Már egy ideje Offff vagyunk :)
sztem ezt nyilván a végtelenségig csinálhatjuk.
Persze hogy nem értem magam és a helyzetet mindig és ez tud nagyon tanulságos lenni. De ha azt mondod a megértés az semmi, az sem túl bölcs állítás, mondjuk miközben chipeket tervezel, hogy aztán társaloghassunk a neten.
Mindennek megvan a helye, ahol épp akkor megfelelő. Nem állítom, hogy én tudom, hogy hol, de van, hogy ráhibázok.

Ennek az egócsatának viszont nem ebben a topicban van
a helye. Egy másikban:
A szabadfogású bölcselőverseny címűben :)
 

 
145. cellux2004. december 6. 08:56
 
 
ha velem beszélgetsz, de nem fogadod el azokat a játékszabályokat, amelyek szerint én játszom, akkor nem csoda, hogy könnyen kihúzod a talajt valamennyi szövegem alól, hiszen bármi, amit mondhatnék, csak a közted és köztem kialakuló kontextusban nyeri el az értelmét. ha ilyen kontextus nem alakul ki, akkor a beszélgetés értelmetlenné és terméketlenné válik.

ha egy beszélgetés során annak kontextusára kérdezel rá (ha jól értem, te valami ilyesmit csinálsz), az előremutató lépésnek, az objektivitásra, igazságra való törekvésnek tűnik ugyan, de valójában ez is csak kontextusváltás, ráadásul olyan fajta, amely hajlamos megölni a kommunikációt. minél tágabbra nyitja ugyanis az ember a kontextust, annál kevesebbet lehet mondani. ha beszélgetni akarunk, viszonylag szűkre szabott kontextusokra van szükség, amelyeket mindkét kommunikáló fél elfogad. a másik által használt kontextusnak az ilyetén elfogadását nevezte rumcais jóindulatnak.

ilyen értelemben próbálom én is elfogadni a te kontextusodat, de az a baj, hogy egyelőre nem igazán értem, mire megy ki a játék.
 

 
143. cellux2004. december 6. 00:34
 
 
...és rájöjj arra, hogy van élet a jegyzetfüzeten kívül is? így folytatódna ez a megvilágosodás-történet?
 

 
141. rumcais2004. december 5. 21:58
 
 
A kérdésedre egy válaszkísérlet.
Aki nem olvas, annak az élete is történet, csak azt mesélik, vagy éneklik. Talán táncolják. Persze én, aki nem szóbeli kultúrában nevelkedtem, nem rendelkezem erről belső tapasztalattal. Mégis
ez tűnik elfogadhatónak. Az élet egy mese örök jelen időben.
(Mert írásbeliség nélkül a múlt sokkal inkább fikció, mint azzal.
A múlt idő a szóbeliségben könnyedén alkalmazkodik az állandó jelenhez, mert megteheti, mert nem visszakereshető,
arrafelé nem is alkulhatott ki kritikai történetírás.)

Ezt hívják mítosznak.
Az élet egy mese tehát, ami a mítosz által
bebútorozott világban zajlik, és észrevétlenül
szinte tulajdonosának tudta nélkül változtatja alakját.
Szerintem.
 

 
140. rumcais2004. december 5. 21:46
 
 
Hát nekem olyan tipikus okoskodásnak tűnt ez amondat, amit általában nem szeretek. Számomra fontos volt, amit mondani próbáltam. Te csak annyit reagáltál rá, durva egy mondatban, hogy kirekesztően viselkedem.
Hát ezt szinte bárkire rámondhatnád ilyen alapon, és ugyanezzel a módszerrel. Ezt vagy butaságnak, vagy agresszivitásnak minősítettem, rosszul is esett ebben a formában. Ez szerintem érthető. Amúgy, aki nem tud olvasni, annak nyilván nem szólt, amit írtam, azt hiszem ez értelemszerű.
És még arra is aránylag kevés esélyem volt, hogy véletlenül egy analfabétához jusson el az üzenetem. Nem egy süketnéma klubban tartottam előadást a zenehallgatás magasztos élményéről.

Amúgy kívácsi vagyok, hogy mit szerettél volna mondani, lehet, hogy paranoiás vagyok, és nekem kéne jóindulatterápia, az is igaz, hogy hirtelen a természetem. Szóval mit szerettél volna mondani?
 

 
138. rumcais2004. december 5. 11:56
 
 
Én inkább azoknak a problémáival szeretnék foglalkozni akiknek hozzád hasonló problémáik vannak. Itt vagyok például én is. Mond te, kinek humora és találékonysága talán megélhetését is képes biztosítani, ez a vicc életműved csúcspontja volt netán, vagy már az eléd siető tavaszi fáradtságnak tudható be?
A topichoz hűen, annyit tennék hozzá:
- a megértés egyik legfontosabb feltétele a jóindulat.
- éppen azért fontos ez, mert nincsenek tökéletes metafórák,
de vannak olyanok, amiket mégis előszeretettel használunk,
mert bár nem is lehetnek tökéletesek, hiszen metafórák, de
valami aktuálisan fontosra képesek rávilágítani. (lehet, hogy ez
most nem sikerült :)
 

 
136. rumcais2004. december 4. 04:47
 
 
(...bocs ez egy kicsit hosszú lett *-tól 135.-ben folyt. köv. :)

Egy ember egyszer feltette magának a kérdést szeretheti-e az aforizmákat, a sommás bölcsességeket?
És nem szerethette őket, mert már tudta, hogy egy mondatot bármiről el lehet mondani, vagyis bármiről lehet mondani egy mondatot, vagyis egy mondatról bármit el lehet mondani, vagyis bármit egy mondatról is el lehet mondani, vagyis bármit el lehet mondani egy mondatról...
Ez ember aztán feltette magának a kérdést szeretheti-e a csavaros történeteket, vaskos értekezéseket, a végtelenbe vesző értelem után folytatott detektívmunkát?
És nem szerethette, mert már tudta, hogy, aki száz szóban mondja el, amit három szóval is megtehetne, az egyéb aljasságokra is képes, mert amit el lehet mondani az pár tőmondatba is belefér, amiről meg nem lehet beszélni arról hallgatni kell, mert sok beszédnek sok az alja, ahogy a közmondás vallja, és talán igaza van...
Vagy élünk vagy beszélünk, ez van s nincs más, most úgy tűnik :)
Én amúgy a hosszabb sztorikat kedvelem inkább, a tudományt kevés komolytalansággal felengedve veszem magamhoz, aforizmákkal csak az emberek közti résbe töltött betont igyekszem feltörni időnként, ha nincs jobb ötletem. A kedvenc hosszú történetemet nem mesélem el neketek, de nem büntiből, hanem mert egyszerűen nem lehet, meghaladja képességeimet, sávszélességtől, írás/beszédkészségtől és bármifajta technológiától függetlenül. Pedig ez a sztori a jó történet minden tulajdonságával rendelkezik ! Képzeljétek ! A legfontosabb, amit mindig meg kell említenem: Egyszerűen nem lehet letenni ! Még a próbálkozás is nevetséges volna, bár időnként ilyesmi is előfordul. Az író ilyenkor persze elszomorodik kissé és joggal. Nem hallgatták végig, pedig még annyi érdekes mesélnivalója lett volna. És igazán olyan rendes! Amennyire az lehetséges, amennyire csak kívánni képes a lelkes olvasó, ő igazán minden kívánságát igyekszik is figyelembe venni. Pedig még csak nem is piacra termel. De sokan sajnos nem tudnak kívánni sem. Sebaj gyakorlat teszi a mestert, mindenbe bele lehet jönni! És ha valakit érdekel egy legalább olyan jó történet, mint az enyém, ajánlani is tudok egyet!
De ez itt még nem a reklám valódi helye. Előbb még az előjáték. Azt szokták mondani, hogy a TV-ben a szerkesztőknek az a legnagyobb problémájuk, hogyan töltsék ki a reklámok közötti szüneteket. Képzeljétek el, egész nap csak aforizmákat kéne olvasnotok, egy vastag könyvből, abc sorrendben. Enyhe déli szellő után a vastag hófelhőknek idejük sincs telet jelezni, mert már a következő pillnatban csipős tavaszi reggel fullad nyirkos, ködös novemberi délután-estébe, hogy onnét meleg kellemes nyári éjszakán át dühös orkán képében érkezzen a fagyhalál küszöbére. Nem nézhetünk folyton csak reklámokat ! Kell valami műsor is :) Legalább 5-6-ig bízni lessen az időjárásjelentésben, de amint 5-kor már bejelentette az időjós, a 6-7 tartó közhelykörmenetet már egy másik kitartóan egységes évszak jegyében élvezhetjük.
De én mégis inkább az ennél is jóval hosszabb sztorikra szavaznék, mondjuk a Gyűrűk Ura az könyv, hosszú, vastag, tizenévesen nem lehet letenni... Sőt ott van olyan, hogy a könyvben valaki egy másik könyvet ír, sőt olvas !*
 

 
135. rumcais2004. december 4. 04:43
 
 
*Ez már történet a javából! Egy nagy hibája van, már olvastam 2x,láttam 2x. Olyan kéne, aminek nincs olyan hamar vége. De persze erre majd azzal jöttök, hogy azt már nem lehet. Ki írja meg? Mikor van rá ideje + még tapasztalt ember is váljék belőle, mert az is kell. Tuti, hogy az ilyen sok beszédnek nagyon sok alja van, aztán már tolhatjuk is az egészet a szemétdombra.
De nincs igazatok, az én kedvenc sztorimban a főhős beszél aforizmákban, olvas más könyveket, maga is ír időnként, és mivel realista íróról beszélünk, hát vannak unalmas részek is, meg sok önismétlés, mikor nap-napra jön törtfehér egyformaságban, és olyan is van, hogy az egyik mellékszereplő ilyesmiről olvas valakinek a fiktív könyvében, amit hősünk is kénytelen lesz elolvasni egy későbbi pontnál. De olyan is van, hogy ez a világ legizgalmasabb könyve ! És legtöbbször azért mégis erről van szó.
Mert nem akármilyen mű ez az én kedves regényem! Az egyetlen igazi könyvről beszélek nektek. Azt a részét, ami itt a 135-136. hozzászólásban van, speciál én írtam, igaz mesterem és kedvenc íróm aktív, atyai közreműködésével. És tényleg nem lehet baj, hogy túl hamar vége van, meg az se, hogy túl soká tart, hiszen, mint 12 éves kori álmom szerint az megkívántatik, éppen olyan hosszú, mint az életem.
A végét mindenképpen megtudom, és utána sincs para, hogy van még két napom, amit optimális mennyiségű novellával és aforizmával kellene hézagmentesen kitöltenem. És tényleg ez a világ legfontosabb könyve, mert csak nekem írták (másodpercre megvan, értitek). De ne irígykedjetek, nektek is írtak egy sok szempontból pont ilyet :)
Hát ezek után, miféle gondunk lehet még emberek ?
 

 
131. Sad2004. december 1. 09:09
 
 
Az élet célja a szeretet volt.
Most az lehetne...-de igazán.
És vajon mi lesz...
 

 
129. azazello2004. november 28. 16:05
 
 
Az, hogy megjelölöd a saját archimedesi pontodat teljesen rendben van. Szükséges is, ahogy mondod. Csak, ez a te SAJÁT archimdesei pontod. Lehet, hogy másoknak más ez a pont. Ami a te nézőpontodból persze teljesen fals, és számodra a megtestesült rettenet lenne az az élet, de ettől függetlenül az a boldogság, amit ő abban az adott élethelyzetben érez lehet teljesen valódi.
Igazából nekem is sokkal szimpatikusabb az amit te mondasz:
"És lehetek én boldog azért, mert nincs para, mert szeretek és szeretnek. És nélkülőzhet ez mindeféle szép mesét és mítoszt, amiről másoknak tudomást kéne szerezniük."
De úgy gondolom, valaki más nem feltétlenül rontotta el az életét, ha máshogy él, mint ahogy én azt jónak gondlom.
Annál is inkább, mert azok a bizonyos nagy szimbolumrendszerek,. és mítoszok, amikről mások is tudnak, és sokan hisznek benne, azáltal, hogy tanításuk általánosan elfogadott egy olyan igazságot és olyan példákat tartalmaznak, amikkel lehet magunkat mérni. És, ha valaki azt látja, hogy lám, itt is leírták, hogy ez így jó, akkor abban kapaszkodót találhat, egy olyan helyzetben, amiben e nélkül a kapaszkodó nélkül megzakkana minden további nélkül. :)

Mondjuk, felteszem te sem gondolod úgy, hogy a tied az egyetlen helyes nézőpont, és én most egy számomra túl erős megfogalmazás miatt kötözködöm, már a második hozászólással, igazából viszonylag feleslegesen... ;-)
 

 
128. rumcais2004. november 27. 11:57
 
 
Még egy megjegyzés.
Most már talán érthető, ha archimedesi pontként az előbbi hozzászólasban megjelölt boldogságot jelölöm meg, akkor miért mondtam, hogy a "többiek rábasznak".
Ezzel saját értékrendem hierarchiáját tükröztem nyelvileg.
Lehet, hogy ez nem tűnik szép dolognak, de ha mondani akarok valamit elkerülhetetlennek érzem.
 

 
127. rumcais2004. november 27. 11:51
 
 
Gondoltam, hogy némi ellenálást fog kiváltani nézetem a szimbólumrendszerek működéséről (főleg mivel a megfogalmazott nézet valójában nem erre vonatkozik :) Igaz, valóban nem törődtem vele, hogy a beteljesületlen egyének, esetleg boldogságként élték meg a struktúrában nekik szánt szerep megtestesítését. Más oldalról nézve a dolgot, sarkított volt azt mondani, hogy 10-en jól jártak és kész.
Azonban az eredeti szövegkörnyezetben ahol ezt fölvetettem, a felvetés más funkciót töltött be. Azt kívánta illusztrálni, hogy ha valaki szeretetben és szerelemben kíván élni, akkor ez nem a megfelelő eljárás. Amire ott kifuttattam a gondolatot, annyi, hogy teljesen feltünésmentes jelenség az ilyen fajta boldogság.
Hogy az ilyen megközelítés (mint pl.: lovagmitológia) már formájában szembe megy az ilyen boldogsággal (valószínüleg kevés kivételtől eltekintve).
A boldogság általában, és ez a speciáis esete nem ua. a dolog.

Lehet boldog a lovag a következők miatt:
- a mitosz által értékesnek minősített pozíciót tölt be egy szoc. struktúrában
- tökös legény mert értékrendjében szembefordul, a pápaság (az invesztitúraharcok miatt a korban igen hangsúlyos) ideológiájával
- tökös legény, mert valami önmagában is veszélyes játékot űz (ha szerencséje van :)

És lehetek én boldog azért, mert nincs para, mert szeretek és szeretnek. És nélkülőzhet ez mindeféle szép mesét és mítoszt, amiről másoknak tudomást kéne szerezniük.

A szeretet és a szerelem számomra nem mozgalom, ősatyáink is
ezért harcoltak Woodstockban, aztán nézzétek meg mi lett belőle.
Más szempontból fontosnak tartom a megjegyzéseiteket, de én eredetileg erről beszéltem :)
 

 
126. azazello2004. november 27. 00:38
 
 
rumcais, enm vagyok benne biztos, hogy igazad van.
Már miért basznának rá. Persze, egyrészről igen. De ehhez ismerni kéne a motívációikat. Itt persze inkább a katolicizmusról beszélek, és egyébb vallásokról, mint a minesängerekről és nem germán nyelvterületen élő társaikról, habár, valószínűleg rájuk is igaz valamiképp.
Szerintme arról van szó, hogy van egyfjata eszme és egy hozzá kapcsolódó szimbólum renszer, amit vagy elfogadsz, vagy nem. (Meg persze a köztes árnyalatok) Azoknak, akik ezt elfogadják, ez valahol pozitív. (És annak idején azért a túlnyomó többség ezt minden további nélkül elfogadta.) Persze, a plebs nem fog úgy élni soha, mint a püspöki kar és a főpapok, de eléje tettek egy szimbólumrendszert, amiben benne vannak a lehetséges megbaszódásai, és talál réjuk választ. Jó, nem, a latin nyelven felolvasott evangéliumban, de ezer más módja is volt az ige terjesztésének.

Szerintem egyébként a lovagoknál is valami hasonlóról van szó. Van egy eszme és szimbólumrendszer, ami abszolútumként VAN, és ehhez igazodik a cselekvés. Mivel ez elfogadott, az ehhez igazodó cselekvés, pozitív élmény.

Ennek persze semmi köze a szeretethez, hacsak nem a dogamtikus meghatározását nézzük. (tevékeny jóakarat) Ami egy erős, és igazából szerintem kicsit szánalmas racionalizálása a dolgoknak.

De, az biztos, hogy ez nem annyira egyszerű, hogy az első tíz a sorban éli világát, röhög a markába, a többi meg rábaszott.
 

 
125. rumcais2004. november 26. 21:33
 
 
Szerintem ez nem offtopic téma. Ma is aktuális dologról beszélünk,
időnként ma is életrekel ennek a kultúrgénnek valamely mutációja.
A törilecke helytálló, ha a minnesangerek toplistáját nézzük, ebben igazad van. Sőt még az általam említett Balassi is beteljesült egyszer kétszer, de mégis inkább a kegyetlen istenség allegórikus alakjaként, ugyanakkor paradox módon egy csipetnyi platónizmussal meghintve, a jó ideájaként tűnik fel Júlia. Az első, az egyetlen és elérhetetlen.
De arról is lehetett volna szó, hogy ez a két ember összeházasodik. Vajon a lovagi költészet hazai meghonosítója, miért akkor kezdett formai és tartalmi szempontból egyaránt az udvari költészet irányába fejlődni, mikor a Nő elérhetetlensége nyilvánvalóvá vált számára a valóságban? Azt hiszem, a szerelem-misztika is olyan, mint bármely misztikus, v. eretnek szekta a középkortól a reneszánszig. A top, a mesterek az igazi élvezői a dolognak, a slep, a hívők inkább rábasznak. (amúgy a katolicizmusban is :) A mitoszban meghatározott cél felé fél úton toporognak egész életükben. Vagy mert rosszul jártak (Balassi), vagy mert tényleg bevették a maszlagot (mert számukra ez nem lehet más).
Amúgy sok részlet van, amit nyilván nem ismerek a témában.
sztem, jó, hogy írtál róla :)
 

 
124. Bard2004. november 26. 07:19
 
 
Rumcais: Talán off, talán nem:

A lovagi kultúra nekem vesszőparipám, mint ahogy a "sötét középkor" is, ami véleményem szerint nemhogy nem sötét, hanem legalábbis az én szememben az európai műveltség és spiritualitás egyik csúcspontja. Címszavakban: Grál-mondakör, trubadúr költészet és lovagi szerelem.

A lovagi szerelem eszménye nem a reménytelen szerelem, hanem az "igazi" szerelem. És itt most ne arra gondoljatok, hogy az átlagos rablólovag hogyan bánt a feleségével, meg a pórnőkkel. A huszadik század a háborúk évszázada volt, és ezzel együtt a béke _eszményének_ évszázada is. Valami ilyesmit kell itt is elképzelni. Nem széles körben megvalósuló spiritualitásról beszélek, hanem egy mitológiáról, amely szűk, de annál műveltebb körben terjedt. Ezekben a közösségekben a nőknek hatalmuk volt a férfiak felett, az udvar szellemi vezetői nők voltak és nem férfiak (a 12. századról beszélek!), a női nemet itt istenítették, és egy olyan vallási mozgalom is kinőtt belőle (a Szerelem Hívei), akik, ismétlem a 12. században, nem ismerték el a pápa vezető tekintélyét a kereszténységben. Szóval ez egy másik világ volt, mint a sztereotíp, muzulmánokat gyilkoló, nőket erőszakoló primitív lovagok világa.

És, hogy miért nem reménytelen szerelemről van szó? Való igaz, a lovag nem teszi fel azt a kérdést, hogy "érdemes-e?". De nem azért, mert erkölcstelennek tartja. Ne felejtsük el, itt házasságtörésről van szó, a keresztény középkorban, ráadásul gyakran olyan házasságtörésről, ahol a lovag imádott hölgye egyúttal a lovag urának felesége is. Ha itt az erkölcs szerepet játszana, bele sem kezdenének a játékba. És azt is felejtsük el, hogy a beteljesületlenség alapszabály volna. Semmi értelme nem lenne az egésznek. Ugyanakkor nem kritérium a beteljesülés sem, vagyis nem egyfajta íratlan házasságtörési szabályrendszerről van szó. A beteljesületlenség eszménye a kereszténység eszménye (majd a halál után jó lesz), a biztos beteljesülés "eszménye" pedig a férfiuralom eszménye. Itt sem egyikről, sem másikról nincs szó. Ezért is kerüli el ez az egész dolog az emberek figyelmét, akik a középkort kutatják. Pedig csak meg kellene nézniük az Excalibur című filmet mondjuk harmincszor... :-)

Szóval nekem a lovag szóról inkább ez jut eszembe. Persze azért az a mondat, hogy " az úrhölgy a lovagi kultúra ópiuma", kifejezetten tetszik, olyan perverz, mint felakasztani egy koalamedvét. :-) De ez is benne van a pakliban... Meg a muzulmánok gyilkolása is nagy flash lehetett persze... :-) Csajoknak nem tudom, mondtam-e valami használhatót... Történelemlecke vége. ;-)
 

 
122. cellux2004. november 25. 15:36
 
 
spirituális gőg: az a meggyőződés, hogy senki nem érti igazán, vagy olyan szinten, mint én
 

 
121. cellux2004. november 25. 14:48
 
 
nem értem, mi az, hogy "minden közhellyé válik". kimegy a szufla a megfogalmazásokból? nem is volt bennük sohasem. van egy kapcsolat a lélek és a formavilág között. az ember ez a kapcsolat. kifejezem, ami belülről jön (ami belül "megjelenik").

persze, van olyan is, hogy belül nincs meg az érzés, aztán mégis pofázok róla kívül. de én ezt nagyon igyekszem elkerülni. ez a tisztaságról alkotott elképzelésem: ami bent, az legyen kint. ha durva, agresszív, akkor az. ha finom, sugárzó, akkor az. amit leírok, azt átélem, abban a pillanatban (a hozzászólásaim minősége és az írásuk közbeni belső átélés foka között szoros összefüggést fedeztem fel).

ha valami a köznyelvben elhasználódik, az azért lehet, mert sokan sokfélét értenek a kifejezés alatt. máshova kapcsolják vissza a drótot, aztán összegubancolódik az egész. ezen a pontos megfogalmazás tud segíteni. minél pontosabban írni le, minél tökéletesebb formába önteni, hogy a forma, mint a gyémánt, ellenállhasson a korrupciónak.

vagy bele lehet rejteni olyan paradoxonokat, amelyeket a duális elme nem bír befogadni. így a szó fegyverként is használható. az egyiknek mély bölcsesség, a másiknak zagyvaság, amit félretesz. beépített önvédő-mechanizmus a torzítások ellen.
 

 
118. bombadiltoma2004. november 25. 11:57
 
 
Kösz a hozzászólásokat. Igen, rumcais, azzal a temetős hasonlatoddal abszolút egyetértek. Meg veled is Nomad, a reménytelenség lényege, hogy a "valóság" ellenére reménykedik az ember. Kognitív disszonancia. Mint az emberi lét maga... De tapasztalatom szerint ettől függetlenül lehet "tudni" a valóságot, és nem kell illúziót gyártani, sőt lehet a "valóság" ismeretében cselekedni és a reménytelen reménykedéstől függetlenül önként le lehet zárni a dolgot. És így mi marad? Irracionális álmodozás és hit a csoda lehetőségében. Amit én személy szerint még mindig nem szeretnék kinőni (lehet, hogy nem is tudnám).
 

 
117. cellux2004. november 25. 11:19
 
 
"És még így is, mindig tévedhetek, és ha ennek tudatában a gyanakvás végtelen örvénye elnyel, abba belepusztul minden szeretet."

Nem biztos, hogy jól értem, de szerintem ez tévedés. Nem kell lemondani az igazságról. A gyanakvás viszont gáz. Minek gyanakodni? Megyünk előre, aztán kiderül, aminek ki kell. Az ártatlanság vélelme jól hasznosítható hozzáállás. Minek bonyolítsuk, amíg nem kell?

Ezért igyekszem az embereket is úgy befogadni, hogy nem támasztok egyből áthághatatlan akadályokat eléjük, amelyek nem is róluk szólnak, hanem rólam. (Vagy ha mégis, közben tudatosítom, hogy nahát, megint ezt csinálom.)
 

 
116. rumcais2004. november 25. 10:35
 
 
Nyilván igazad van. Tele van reménnyel.
És ha a remény megkérdőjelezhetetlen értékhordozó, ha
nem lehet hamis, önáltató, az önáltatás pedig nem vezethet
problémákhoz, akkor egyet is értek veled.
Amúgy lehet, hogy tényleg nem látok jobbat. Akkor viszont tenni kell valamit (szinte akármit), hogy kiderüljön mi van a látszat
mögött, tényleg az a dolog kell-e nekem?
Nyilván az is igaz, hogy egy illúzió is jelenthet előnyt az életben.
A kérdés csak az, hogy mi van ha szertefoszlik? A felismert igazságok ketrecéből nincs visszaút az illúziók kristálypalotája
felé, jobban mondva van, ha hajlandóak vagyunk lemondani jelen személyiségünk integritásáról, megőrülünk, vagy megkérjük Kovács Ügynököt vigyen vissza a Mátrixba.
És még így is, mindig tévedhetek, és ha ennek tudatában a gyanakvás végtelen örvénye elnyel, abba belepusztul minden szeretet. Tehát azt is elismerem, hogy valahol meg kell állni, és hinni kell. Okosabbat nem tudok mondani, mint, hogy valahol ott középen. Azt ne kérdezzétek mihez képest. Valószínűleg csak önmagunkhoz képest lehet. Hát ezért érdemes néha megbeszélni az ilyesmit, hogy több szempontból derüljön ki, mit jelent ez a KÖZÉPen. :-)
 

 
115. Nomad2004. november 25. 08:51
 
 
Szerintem a reménytelen szertelem van tele a legtöbb reménnyel, különben már rég másik nőt keresett volna magának az ember.
 

 
114. rumcais2004. november 25. 08:49
 
 
Hát kedves toma, szerintem azért mondják, mert nem bírják elviselni a sírásnak, mint a tehetetlenség állapotának látványát.
Plusz a saját tehetetlenségüket is rosszul viselik, mivel nem tudnak
segíteni, rosszabb esetben, azért, mert nem tudják elérni, hogy abbahagyd és mással is lehessen végre foglalkozni. :-)
(annyit elismerek, nem jó ha az ember belelovalja
magát ebbe az állapotba, de ennek a megelőzésére
jobb szöveget is hallottam már. Az a felülemelkedett
nézőpont, amiből mondják, nem fér össze az élmény
jelenvalóságával. Vagyis ha úgy is gondolják, akkor is
az empátia hiányáról tanúskodik átlagos esetben.)

Akit kapott már el a durva, az jól tudja, hogy ilyenkor nincs mit tenni. A veszteség mértéke a tévedés mértéke egyben. Ha az ember felépített valamit és komolyan vette azt, akkor élni kezdett
benne a dolog, és mintegy köldökzsinóron keresztül teremtője táplálta a maga erejéből. Most meghalt a gyermek, aki míg élt talán inkább atyának, netán istennek tűnt. Most meghalt.
Eljött a gyász ideje. A temetésen mindenki magát sajnálja,
haragszik a világra, annak egyes részeire, és ha van miért, haragszik magára.
Ezt végig kell csinálni, hogy az érzések a helyükre kerüljenek, hogy
enyhüljön a feszültség. Aztán, ha egy kicsit megnyugodtunk, jöhet a megfontoltabb gondolkodás. (legalábbis nálam :)

A Reménytelen Szerelemről szólva, annak bizony tényleg gáz a költséghatékonysága. De szerintem nem ez a legfontosabb, ami miatt jó elkerülni (persze ehhez előbb át kell esni rajta). Nem mondja meg, miben különbözik a Rem. Szer. attól, amikor hazai melósok 2 hónap alatt 1000 kreditért csinálják meg, szigorú 8 órában, bejelentve, és amikor kínaiak 1 hónap alatt, 12 órában, ohne TB, 300 kreditért. A különbség, a dolog sajátossága, sztem nagyon fontos.
A szerelemben, bizonyos értelemben, sokkal többet teszünk kockára. A személyiségünket. (persze lehet, hogy ennek is van piaci értéke, mondjuk az MI iparban :)
Minden szempontból kiszolgáltatjuk magunkat, a rabjai vagyunk az egymásról kialakított képnek, és mindannak, ami ebben számunkra megmutatkozik.
A reménytelenség a lovagkultúrát juttatja eszembe. Meg azt, amit boldogtalan tudatnak szoktak nevezni (egyes Hegel-ek :) A lovag szétválasztja a szexet és a szerelmet, a pórnőket megerőszakolja, a megközelíthetetlen hercegnő, meg a lélek kalandjait és a feszülség el nem múlását biztosítja (ld.: magyar példa Balassi Bálint), feneketlen üzemanyagtartály lehet a be nem teljesültség, sose ki nem fogy, de ugyanakkor tiszta önátbaszás is. Ezen mint zsinóron rángat(tat)hatja magát az ember, anélkül, hogy valaha is kiderülne, valóban érdemes-e? Vajon nem változna-e meg minden, ha kiderülne az igazság? A lovag ezt a kérdést fel sem teheti, erkölcstelen kérdésnek számít (az úrhölgy a lovagi kultúra ópiuma)

Vagyis ez a fajta romantika valószínűleg illúziókba folytjai a világban betöltött szerepünkről alkotott képünket. Szerintem akkor inkább valami hülységet kell csinálni, így maradni nem szabad.
Egyszerűen a beteljesülés az valami nagyon hétköznapi dolog, és nem megfelelő téma a művészi feldolgozásra. Hiszen nincs benne fenséges küzdelem, stb. A mesének is az a vége: "aztán boldogan éltek míg meg nem haltak". Hogy úgy volt-e vagy sem? Ha igen, nincs róla több mondanivaló. Ahhoz, hogy ezt így gondoljuk, persze általában sok sírásra van szüség, úgyhogy akinek kell,
sírjon csak nyugodtan.
 

 
113. bombadiltoma2004. november 25. 01:38
 
 
Ha bőg az ember lánya valamiféle szerelmi bánatból kifolyólag, a legtöbben azt mondják, ugyan, azért nem érdemes. (Megjegyzem, szerintem nincs értelme ennek, mert az ember nem azért sír, mert érdemes, hanem mert sírhatnékja van.) Nem tudom eldönteni, azért mondják ezt az emberek, mert érthető okokból jobb szeretnék, ha túl esnél a dolgon, vagy azért mert valóban így gondolják?
Úgy tűnik, nem divat a reménytelen szerelem (gondolom alacsony a költséghatékonysága). Amire kíváncsi lennék, hogy divattól függetlenül ki hogy érez valójában.
 

 
111. CandyFlip2004. november 24. 23:29
 
 
"Mindig nagyobb távolság van mögöttünk, mint közöttünk."
 

 
110. Sad2004. november 24. 09:01
 
 
Hát helló.

Nemrég kapcsolódtam be a fórumba, és nem olvastam el az útóbbi pár hozzászólást,(bocsi) és nem tudok mit hozzászólni a hozzászólnivalóhoz, De leírom, hogy nekem mi a szeretet.-soon!

A szeretet az ember második anyja. A szeretet nem más mint egy mézédes rózsaszín köd, melyben már az anyaméhben megmártóztunk és szívesen belevetettük magunkat.
A szeretetet felfoghatjuk egyúttal objektív és szubjektív fogalomként. Nem más ez, mint egy kijárat a végső űrbe, az abszolút nyugalmi állapota az agynak.
Egy nagyon színes és sokszínű "köd" ez, mely életünket változatosan tölti ki-valószínüleg ezért gondoltál mindig mást róla.
Úgy gondolom, hogy a szeretet az egy egész, az örök igazság, az egy...És valóban a világegyetem alkotóereje!
Úgy gondolom, hogy Szeretetnek vannak gyerekei, vagy ágai, szal egy család:
-eufória(ő a legaranyosabb, őt mindenki szereti, még én is :D )

-depresszió(ő az, aki magányosan sétál úttalan utakon, gondolkodik, hogy miért is van ez így, de rájön, hogy nem sok értelme van neki és inkább visszahúzódik egy idő után)

-fájdalom(ki nagy ellensége Szeretetnek, néha bántja, De Szeretet mindenkit szeret, és Őt azért, mert általala erősödik, fejlődik, mert Szeretet mindig fejlődik és formálódik...

Gonosz sem létezne Szeretetnélkül, mert Ő az élet alpfeltétele, mozgatórugója.
Nem csak az emberekhez van köze, Szeretet mindenkit elkísér a relytélyes alagútig...
Egyszóval, az élet célja a Szeretet.
:D
:D
:D
 

 
109. bombadiltoma2004. november 23. 22:23
 
 
Én is tapasztaltam olyan érzést, mint soon.
 

 
108. doki2004. november 23. 17:39
 
 
re 104:
ja, én is erre jutottam :)
 

 
107. bombadiltoma2004. november 23. 02:43
 
 
Isten számomra az, aki tökéletesen ismer, mindent tud és érez, amit én, sőt még azt is, amiről nekem fogalmam sincs. Akinek a számára világos vagyok és egyértelmű. Akinek a rendszerében összeállok valami egésszé. És aki ezért "velem" van. És aki miatt sosem vagyok "egyedül". És néha abban is képes vagyok hinni, hogy minden és mindenki más is ugyanígy benne gyökerezik és végződik... vagy ha tetszik mindnyájan részese vagyunk valaminek, és ilyenkor több közösséget érzek a mindenséggel, mint egyébként...
 

 
105. rumcais2004. november 21. 22:20
 
 
És férfitársaink és nőtársaink százezreit menthetné meg az információ, ha helyesnek bizonyulna!
Az első betűk beütése közben jöttem rá, hogy mennyire szertném fokozni a hangulatot. Kis krampuszalakú repeszgránátot szerettem volna a sorok közé dobni. De úgy döntöttem, nem húzom ki a biztosítószeget, és nem kiáltok körbe a nézőtéren, abban reménykedve, hogy a hátam mögött zajló jelenet nem csinál
hülyét belőlem.

Egyszerűen csak ülve maradok és odsúgom a mellettem ülőknek:
- Ez most nem mozi, valóság.
- Ezen a kérdésen tényleg múlik valami.

Egyébként fikciók nincsenek, csak olyan történetek vannak,
amik nem velem történtek meg. :-)
 

 
104. asvany2004. november 21. 21:53
 
 
egy régebbi dolgot szeretnék előszedni:) :

"36. soon. 2004. szeptember 27. 15:44

De Ásvány, milyen prózai vagy! Mi van a plátói szerelemmel? :) Én voltam már szerelmes minden vágy nélkül, igaz, annak a lényege, hogy semmi se lesz belőle, de pont azért szép."

Ezt a hozzászólást történetesen pont olyan állapotban olvastam mint amilyenben a lufi van közvetlenül akkor amikor megnyitják a rácsatlakoztatott gázpalack csapját...
és talán pont emiatt nagyon megakadtam rajta :)
nagyon sokszor eszembe jut. Érdekes módon valamiért pont akkor, amikor reggel kimegyek a kapunkon.
És mire kiérek az utcából , mindig egy kicsit felbosszantódva elhatározom , hogy pontosabb magyaráztatott kérek erre a dologra :)
végig kutattam az emlékeimet, és elképzeltem mindenféle módon a szerelmet , de vágy nélkül sose tálaltam.
szerintem a plátói szerelem , és a reménytelen szerelem is nagyon erős vággyal együtt jelentkezik :)

Tehát továbbra is igaznak tartom a véleményt, miszerint a szeretett és a szerelem között egy alapvetően fontos különbség az , hogy a szerelemhez mindig valamilyen vágy is társul. És emiatt némi fenntartással érdemes kezelni :)

Szóval kedves Soon , szeretném ha elmesélnéd kicsit bővebben , hogy történt az, amikor te vágy nélkül voltál szerelmes :)

thx
asvany
 

 
101. rumcais2004. november 21. 15:11
 
 
Egy nap mikor a novíciusok a csészéiket mosogatták,
a mester éppen arra sétált. Az egyik tanítvány észrevette
és hosszan nézni kezdte, vajon mit csinál itt. Erre a mester
arcán széles mosollyal ölelésre tárta karjait.
A fiatal szerzetes zavarában kezébe kapta
a csészéjét és hamarjában folytatta a mosogatást.
A mester ekkor hozzá lépett és ruhája ujjából érméket halászott elő. Majd a megrökönyödött novícius kezébe nyomta őket.
- Nesze itt van két garas, légy vele boldog! - Azzal elindult
a kolostor nyugati csarnoka felé.

(csan buddhista példázat, szabadon idézve
éppen tegnap jutott eszembe, azt hiszem pont ide passzol :)
 

 
97. deeptrip2004. november 20. 19:18
 
 
Vino honnan tudod, hogy az összes állat tudatlanságban él? Erre kiváncsi lennék!
 

 
96. Vino2004. november 20. 11:28
 
 
rumi, az embert nem lehet azonostítani a természet élőlényeivel ebből a szempontból, mivel kiszakadt abból a tudatlan állapotból, amiben ők vannak, igy ennek megfelelően nekünk sem jó, ha ennek a "fototaxikus" analógiának megfelelen fogjuk fel a dolgokat. Ők nem tudják, hogy ez nem jó, ezért tehetik meg, mi tudjuk hogy ez nem jó, ezért nem tehetjük meg. A tudás korlátokat jelent, az igazság szabadulást...
a bálványimádásról:

"Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.
Róm 1.17
Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: "Az igaz a hitből él."
Róm 1.18
Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Róm 1.19
Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
Róm 1.20
Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,
Róm 1.21
mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
Róm 1.22
Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.
Róm 1.23
A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.
Róm 1.24
Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.
Róm 1.25
Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Amen.
Róm 1.26
Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.
Róm 1.27
A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.
Róm 1.28
Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
Róm 1.29
Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
Róm 1.30
Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,
Róm 1.31
értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.
Róm 1.32
Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.
"
 

 
95. rumcais2004. november 20. 11:03
 
 
Pofátlan módon szeretnék mégegyszer figyelmet fókuszálni arra, amit lentebb írtam, és amire Cellux úr reagált az ószövetség istenével. Én egy kicsit másfelé akartam kalandozni, persze ezt az útvonalat is érdekesnek tartom.

Én inkább egy fura esetlegességet akartam megmutatni
abban, hogyan lehet az embernek Istene. Amúgy szerintem a fototaxis (rovarok fénykövetése) és a hitrendszerek szerint
való élet (krisztus követés, a Jó ideájára, vagyis a Napra függesztett tekintet, stb) bizonyos szempontból ugyanaz a mechanizmus.
Persze az előbbi kérdéskör könnyen a biológusok martalékává
válik, szerintem egyébként nem teljesen jogosan, míg az utóbbit
ettől megvédi a vallásszabadság, és szuverenitás eszménye, szerintem nem teljesen jogosan :)
A hit fura dolog, az ellenségre függeszti a tekintetét, akit a legfőbb jó köntösébe öltöztet, és engedelmeskedik neki. Aztán ha már kiismerte a természetét saját fegyverét fordítja ellene, és átmenetileg győzelmet arat fölötte. Aztán új legfőbb jó választ (részben a régit új köntösbe öltözteti, igény szerint),
újra hinni kezd, hogy majd újra meghaladja önmagát, a maga választotta urat, akit élete szerves részévé tesz, és majd életfunkcióival újra és újra felemészt.
De fontos, hogy nem tudja mit választ! Egy félelmet, egy örömöt,
valamit, és majd az evolúció eldönti jól választott-e. Hogy az e a
megfelelő fototaxis azokban az időkben.
Lehet, hogy a szeretre irányuló fototaxis nem minden időben megfelelő? Én úgy szoktam érezni, hogy igen, de azért jutnak eszembe ellenpéldák is...
 

 
94. cellux2004. november 19. 14:18
 
 
"Just lose your-self to Find your-Self
By realizing that the Absence is the Presence."
 

 
93. cellux2004. november 19. 13:28
 
 
Szerintem az abszolút tapasztalás abszolút tudást is jelent, de ez a tudás láthatatlan, az origóból "jön" (amivel az abszolút tapasztalásban eggyéválunk) és csak hatásában ismerhető fel.

Az abszolút, amint kilép a zéróból, partikulárisként jelentkezik. Ezért a megnyilvánulást az abszolútummal azonosítani hiba (bálványimádás). Ha jól értem, Vino, te az ilyen fajta azonosítások ellen ágálsz.
 

 
92. Vino2004. november 19. 12:09
 
 
hát ez az, hogy tudja. A tudatlan viszont tapasztalja. Nem lehet egyszerre tudni, és tapasztalni, az abszolútumok nem férnek meg egymással egy időben az ember lelkében. Az abszolút tapasztalás 0 tudást jelent. Az abszolút tudás O tapasztalást. Viszonyrendszer ez, függvények sokasága, mind mind rész szerint való szempontok alapján.
 

 
91. deeptrip2004. november 18. 19:26
 
 
Bemásolom akkor ide is tegnap jutott eszembe:

Azért sírsz, hogy nevethess,
Azért gyűlölsz, hogy szerethess,
Azért halsz meg, hogy élhess.

 

 
90. Ákimáki2004. november 18. 16:31
 
 
Mostanában valahogy kezd szétfolyni minden amit a világról gondoltam.
Valahova írtam egy madaras hasonlatot, azt szeretném most kicsit másképpen megragadni. Egy madár, aki szabadnak született, sosem esett fogságba, és mindig mindene megvolt, vajon tudja-e mi a szabadság?
Nem kell-e megtapasztalni a rabságot, hogy értékelni tudjuk a szabadságot?
Aki örök szeretetben él, és sohasem gyűlölték, vajon tudja-e mi a szeretet?
Isten egy, és tökéletes. Aki nem látott kettőt, hármat, stb...
és nem látta a nem-tökéletest, vajon tudja-e, mi a tökéletesség?
Aki nem látott sötétséget, vajon tudja-e, mi a világosság?
 

 
89. Vino2004. november 18. 11:31
 
 
"Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent"
 

 
88. cellux2004. november 18. 10:39
 
 
Ja. Az Ószövetség arc nélküli Istene, aki csipkebokorból szól, de képet, faragott szobrot néki állítani bűn, hiszen mindegyik csak bálvány lenne, ami nem érintheti a megnevezhetetlent.

Így jött létre az emberi szellemben a Nagy Fekete Lyuk, ami azóta is
állandó szívóhatást gyakorol az istenkeresésbe merült földlakókra. A tudatban lévő hiány kitöltésért kiált, és semmivel nem elégszik meg, csak a legteljesebbel. Jó trükk. Bedobni a semmi monolitját az ősemberek közé, aztán hagyni, hogy megtalálják (megteremtsék?) a hiányzó darabot.

Ószövetségi próféták készítették szorgosan az Úr útját, és a munkának meg is lett az eredménye: az elvetett mag szárba szökkent majd virágot hozott. A láthatatlan Isten emberi alakot ölt és leszúrja a keresztet a világtörténelem fordulópontjára.
 

 
87. rumcais2004. november 17. 21:42
 
 
És miért teremtette?

Az volt a gond, hogy az ember tudta, valakinek mindig vezetnie kell a többséget, azt is tudta most rajta a sor. De tanult az elődei sanyarú sorsából. Tudta, hogy csak addig első az első, amíg a természet úgy akarja, ha megöregszik és legyengül más veszi majd át a hatalmat, vagy talán még előbb, és így sosem lesz nyugalom. És főképpen, jó érzés volna nemcsak királyként élni, de meghalni is. Kihez fordulhatna hát segítségért?
Ki máshoz, mint saját csavaros eszéhez. Tudta, hogy mindenki fél a kifürkészhetetlen és titkos természettől. Ő is félt tőle. De egy este, titokban szövetséget kötött vele, vagyis inkább saját félelmeivel.
Maga fölött megnevezett egy urat, egy megzabolázhatatlan hatalmas szellemet. Kiválasztotta álmainak árnyképei közül, és
arcot adott neki, mintha félhomályban pillantotta volna meg.
És akkortól szöni kezdte a mesék végeláthatatlan szövetét, ami egészen idáig, eddig a fórumig, eddig a topicig elért. A mese pedig egységbe kovácsolt minket, és kezünkbe adta az eszközt, hogy meg is valósítsuk őt...
Részeben szeretni is tőle tanultunk meg :)
 

 
85. Vino2004. november 17. 14:36
 
 
jujj cica... ebbe kicsit igy bonyis lenne belefolyni nem is akarok csak felirok pár idézetet ahonnét veszed az alapot, amire ezt a gondolatsort felépítetted:

ad1-

"Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
....töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá"

ad2-

"Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
....Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."


ad3-

"Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat"

tehát valóban olyankká váltunk mint az istenek./?
 

 
84. cica2004. november 17. 13:10
 
 
Isten bennünk van, ő a teremtő, nem az egok összességére utaltam, hanem a szeretetre (Isten a szeretet), ami mindennek az alapja. Vino te azzal, amit a teremtésről írtam, az emberben lévő hatalomvágyra asszociáltál, én nem erre gondoltam. Hol máshol lenne Isten, ha nem bennünk és köztünk, csak annyi burok rakódott már rá és annyi mindent kitaláltunk, amivel lekössük az agyunkat, nehogy megtaláljuk.
Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Lehet akkor kezdtunk eltávolodni a lényegtől, amikor a görög mitológiával olyan isteneket teremtettünk, akik hasonlítanak hozzánk, ahhoz a részünkhöz, aki felbontotta a harmóniát, és létrehozta az ellentéteket, talán csak hogy játszunk egy kicsit. Aztán a kultúránk leragadt a játszmáknál és az ellentéteknél.
Ettől függetlenül a görög mitológia szép és igaz úgy, ahogy van. : )
 

 
83. rumcais2004. november 14. 16:38
 
 
"amiről írtam részleteiben egyáltalán nem lép fel az eredetiség igényével. Ezért nem hivatkozom forrásokra sem, mivel számomra mindegy, vajon azt, azt amit elgondoltam, gondolta-e már előttem valaki."
Ludwig Wittgenstein, Tractatus előszava

Egyébként igazad van. Persze jobbára nem az ujjamból szoptam amit tudok. Ettől még lehet az enyém. És mindig untatott ha bölcseleti műveltségű emberek a problémák és érvek helyett a egy adott életmű részleteire, adataira, saját műveltségükkel való hivalkodásra tértek át olyankor, amikor egy adott kérdés megtárgyalásáról van szó. Vajon jobban érezték volna magukat valakik, ha Heidegger, D. Denett, R. Dawkins, netán Kierkegaard nevével díszítgettem volna a mondanivalómat? Nem hiszem.
De itt most ünnepélyesen bevallom, hogy, többek között, a felsorolt szerzőktől sokat tanultam, ahogy Wittgenstein is Russeltól, Mooretól, és Fregétől. Persze én nem vagyok olyan okos, de általában az érvek használhatósága érdekel. A törvényszéki orvost sem kérjük meg, hogy hivatkozza le az összes DNS azonosításban jártas szerzőt, miután közölte ki volt a gyilkos. :)
 

 
82. Talamon2004. november 14. 06:10
 
 
az ember csak egy szó
az isten is...minden szó az ...kezdetben vala az Ige?
mckenna is ilyet magyaráz, hoppá...the world is made of words..
a jövő szaporítószerve, a gége már alakul, türelem;))

ha azt érzed, hogy a szíved bármelyik dobbanáskor túlcsordulhat?
a szeretet tán az, hogy ess bele fülig a pillanatba önnön való nélkül?
szerelmes vanság
 

 
81. Vino2004. november 13. 23:37
 
 
szerintem kevélység azt képzelni, hogy az ember valaha Isten volt, és hogy világot teremtett. Ez valahogy azt feltételezi, hogy Isten most ember, és a mi szeszögünkből gyönyörködik a világban... mit mondjak ez valahogy inkább szönyülködés lenne, mint gyönyör.
A szeretet egy függvény, mint minden más, ami Istenen kívül taálható. Természetesen lényegileg különbözik más függvényektől, mint amilyen a tér-idő, vagy mondjuk a függvény maga. Nem Istenből árad ki, hanem ő maga az, helyesebben az ő nyoma. Igy válik számunkra érzékelhetővé.

" Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"...

... állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik."
 

 
80. Tagba2004. november 13. 19:48
 
 
Kedves Rumcais úr!

Szép hosszú kommentet írt és azt kell mondjam, végigolvasván arra jutottam, hogy a maga stílusa egészen kellemes, ám az ajtós hasonlatot és még egy két gondolatot, melyeket megosztott az olvasóközönséggel már korábbról ismertem.Talán utalhatott volna rá, hogy nem saját lovon ül...

Csak ennyi, amúgy zsír ez a topic, már amiket írkáltok bele.

Mennyi érdekes gondolkodásmód van!?
 

 
79. cica2004. november 10. 19:06
 
 
Amikor teremtettük a világot, isten voltunk. Isten teremtette a világot. Most a képzetek fenntartásáért küzdünk folyamatosan, mert elfelejtettük és nem hiszunk abban, hogy amit teremtettünk az a szépség és a szeretet egysége. Azt gondoljuk ha nem lesznek képzetek, megszűnünk.
 

 
78. Talamon2004. november 10. 18:50
 
 
szerintem az embertől nem lehet elválasztani a világot
a világ teremtette az embert, az ember a világot
növények, állatok, kőzetek, tengerek egyremegy
 

 
77. bombadiltoma2004. november 10. 15:51
 
 
Talán ez a legnehezebb, hogy ne keressünk magyarázatokat... Elmondom magamnak, hogy igen, kész, bizonyos dolgokra nincs, vagy számomra nincs, mert a tapasztalatok ezt mutatják, de hiába, mert ez is csak egy értelmezés, egy magyarázat, egy modell az elmémben, amit a kényszer szül (a megmagyarázható világkép nem akar működni), és van egy másik részem, amelyik gyerekesen zokog, és magyarázatot és igazságot követel... vigaszt persze lehet találni ebben-abban, meg az élet konkrét helyzetei miatt kiszakadó miértüvöltések elhalványulnak idővel... és ez erőt ad, a továbbgyalogláshoz... de azért utálom ezeket az érzelmi túlélési gyakorlatokat. Gondolom más is. Ez viszont paradox egy vigasz...
Amúgy dühös (is) vagyok. Esetemben ritka madár ez az érzés... Próbálok üvölteni (is)... Nem nagyon megy. Valaki csináljon már valamit -- helyettem, értem, nekem...
Senki sem mondta, hogy fenékig tejfel lesz, mikor megszülettem, így nem panaszkodhatnék, de arra sem figyelmeztettek, hogy nem lesz az. Számonkérnék a valóságon mindent... a valóság viszont nem áll szóba velem...

díszharmóni(k)a
 

 
76. lacoste2004. november 10. 15:15
 
 
Minden ősidővel foglalkozó elbeszélés találgatás csupán! Senki se volt ott hogy lássa. Pusztán éles fantáziaszülemény! És egyébként mi lesz jobb attól ha tudjuk, miből lettünk, és honnan jöttünk? Mindenki számára megfelelő választ úgyse tudnak adni! Fogadjátok el hogy éltek, hogy léteztek és ne mindig a miérteken és mikénteken rágódjatok!
 

 
75. rumcais2004. november 9. 16:17
 
 
Hát elnézést, ha úgy érzitek, hogy nem foglalkoztunk eleget a hozzászólásaitokkal. De a magam nevében szólva nem hiszem, hogy sok mindent tudnék hozzájuk tenni. Hogy a "szeretet, olyan mint a nap fénye"? Biztosan így van, én is valahogy így képzelem,
de mit mondjak erre? Ez nem egy vitatható, megbeszélhető
állítás. Valaki vagy hasonlóképpen érzi, vagy ideologikumként
tekint rá és szétfikázza, mint azok, akik a mai napig is azt hiszik,
hogy materialistának, eliminatív redukcionistának lenni az valami fasza és felvilágosult dolog, és az ilyen kijelentésekkel szemben
az egyetlen helyes nyelvi magatartás a blaszfémia, vagy rosszabb esetben az illető kijelentéstevő intellektusának becsmérlése.

Én, bár nem vagyok redukcionista, fontos dolognak tartom az
analízist. Ez szerintem nem kell, hogy megakadályozzon az egészlegesség megélésében. Miért is kellene? Attól, hogy tudom, az ajtó bükkfából van, a zsanér, pedig szénacélból, nem fogom szem elől veszíteni az ajtót, mint ajtót, és azt sem, hogy az ajtó, bizonyos értelemben, nem alkatrészeinek összessége.
Akkor is érdekel, hogy hogyan működik a zár, ha egyébként ettől sem lesz teljes képem az ajtóról.

Rész és egész egymást megvilágítva mozognak a megértésben, és nincs bennük állandóság. Ettől még vannak a dolgoknak elemei, ha csak átmenetileg fogadjuk is el őket akként. Aki a rész, vagy az egészt párja nélkül akarja elképzelni, egyaránt csal.
Az egész megragadása, mindig kevésbé racionális, legyen
szó arról, hogy mi a szék, mi a szeretet, mi az isten.
A szék olyan egyértelmű és olyan elemi dolognak tűnik, az
istenhez képest. De ez csak azért van, mert ritkán kényszerülünk rá, hogy elemi szintről kiindulva figyeljünk rá oda. Mi a szék?
az elemi részecskék, valamely halmazelméleti összege? netán funkcionális egység? , stb... A szék az szék. Az isten as isten.

Nyilván igaz, hogy az evolúciós elmélet csak nézőpontokra bontva tudja kezelni a világot, ez olyan igazság, amire már nagyon régóta nem osztanak Nobel-díjat. Minden adott nézőpontból nézve van, ami véletlen és van, ami szükségszerű. Az a fogalmi kettősség, hogy véletlen-szükségszerű, azon alapszik, hogy van nézőpontunk. Ha képesek vagyunk Senki Szeme nézőpontból látni a világot, akkor természetesen a fogalompár értelmetlenné is válik.

De, hogy ne tűnjek annyira offtopicnak:
- szerintem a szeretet megélésében is ott van a rész és az egész
megértése, úgyhogy ha nem mondom ki egy hozzászólásban
ezt a szót, nem jelenti, hogy nem tudok pozitívan hozzájárulni
a dolgok teljességéhez.
- az, hogy kimondom a hozzászólásomban, egy akármilyen
hollisztikus képbe is foglalva, még nem garantálja, hogy
termékeny és a többiek számára éppen leghasznosabb
dolgot mondtam ki.
- A igazság, helyesség, sokszor még a szeretet is
inkább a megfelelő pillanat, mint stilisztika kérdése.
- Nekem természetesen van egy bizonyos beállítottságom, mint
mindenkinek. Az enyém ilyen. Ezt lehet látni ilyennek olyannak.
És persze, sajnos, sokszor nem találom el a megfelelő pillanatot.
Ezért elnézést, de nem mindenki szokta így gondoloni (remélem).
 

 
74. greenghost2004. november 8. 16:30
 
 
Candy: azért kérdeztem, mert azthittem, vki olyan vagy aki ott volt, találkoztunk egy sráccal akinek szintén ez volt a "beceneve" vagy minek mondjam a neveinket.
ez a becenév szó elég furán hangzik szerintem, mármint vannak akiknek szinte el is felejted az igazi nevüket, mert mindenki a "becenevükön" szólítja őket állandóan, nem pedig mondjuk a keresztnevükön. egyik barátom pl.: Kokó, na ő mondjuk Kovács Tibor, én meg folyton meglepődöm, h amúgy Tibinek hívják a gyereket, mer h mindenki kokónak hívja, így aztán nincs olyan tibi feje. na de mind1. ez már megint csak vmi kis fejtegetés.
 

 
73. greenghost2004. november 8. 16:13
 
 
Áki: ez az autós szöveg ez tetszik!:) bírom az ilyeneket.

Tudjátok lehet h hülye vagyok, de mikor vki így meg úgy jön ezzel az ősrobbanás dologgal /ebbe Áki te nem tartozol bele, tudós nagykoponyákra gondolok, geológusokra, asztrológusokra, meg ilyenek/, akkor mindíg azt kérdezem, h oké oké ősrobbanás, de mi robbant fel?
persze ezt akár offolhatjuk is máris, hiszen kicsit eltérnénk a topictól.
 

 
72. Ákimáki2004. november 8. 13:57
 
 
"3. A véletlen ok nem mozdítja meg vagy indítja tevékenységre a természetes tendenciákat; csupán az akadályokat mozdítja el, miként a (mezőt öntöző) gazdálkodó."

/Patandzsali/

Ha valaki elkezdi számolni, mennyi véletlenre volt szükség ahhoz - az "ősrobbanástól" kezdve - hogy most itt üljön az internet előtt, az nagyon el fog csodálkozni...

Az evolúció, és a teremtéstörténet szerintem a következőképpen viszonyul egymáshoz:

Darwin lát egy autót. Azt mondja: Ez az autó 5m/s2 el gyorsul a-tól b-ig, majd 90fokot elfordul, és c-ig lassít 10m/s2-el.

Aki viszont az autóban ül, azt mondja:
Elmegyek a barátnőmhöz, és elviszem moziba.
 

 
71. Ákimáki2004. november 8. 13:44
 
 
3-4 milliárd éve amikor egysejtüek uralták a földet, akkor még lakhatatlan volt az ember számára. Nem alakult még ki az ózonpajzs, sokkal kevesebb oxigén volt a levegőben, és sokkal több szén, és mindenféle mérgesgáz. Az telt a legtöbb időbe a fejlődés során, amíg az első élőlények megjelentek a szárazföldön. (a földfelszínre gondolok, a földalatt előtte is éltek) Maga a természet alakította át lakhatóvá a bolygónkat. A természet szabályozza az éghajlatot, a szénkorforgást, és még jó pár egyéb dolgot. A természet egy élettelen sivár bolygóbol egy oázist varázsolt, lakóhelyet biztosított az ember számára. Az ember nem képes ilyen léptékű arculatváltozást előidézni, csak negatív irányba. Nem képes életet adni egy bolygónak, csak kipusztítani az életet egy bolygórol.
 

 
70. CandyFlip2004. november 7. 22:32
 
 
greenghost: Mindtha más nem is olvasta volna a hozzászólást. Kicsit offtopiknak tűnik a többiek beszélgetése. De ha már offolunk akkor válaszolhatok is neked (bár szerintem nyugodtan dobhattál volna pl egy levelet :-)), tehát nem voltam. Miért?


A szeretet (az "igazi") olyan mint a nap. Mindenkire ráragyog, mindenkit felmelegít válogatás nélkül.

CFP
 

 
69. deeptrip2004. november 5. 16:26
 
 
Az ember nem felsőbbrendű csak összetettebb szerveződésű és ezzel ki is van javítva a csorba.

Rumcais egyetértek azzal amit írtál, noha előtte még nem járattam elmém ezeken a dolgokon konkrétan. Most, hogy elmondtam, így megragadtam a múltat és értelmet nyert pár addig értelmetlen (de sose mondtam, hogy véletlen) történés. Köszönöm szépen!
 

 
68. rumcais2004. november 5. 12:15
 
 
Soon, az rendben, hogy gonosz ember az nincsen, stb.
Szerinted jó ember van? Jelenti ez azt, hogy akkor jó ember
sincs? Én úgy látom, hogy a kettő ua.-ból következik.
A múltkor mentünk az erőben és láttunk egy varjútövis
bokrot ?, fát ? (ha valaki tudja melyik szóljon, küllemre sose tudtam melyik) A varjútövis kérge olyan, mintha sötét sár
peregne róla nagy darabokban, ágai kuszák, tüskéi aprók.
Így ősszel olyan, minha most mászott volna elő valami
rémes mocsárból, mert még a levelei is ráfonnyadnak.
Nos hamar megeggyeztünk benne, hogy szemben az imént tapasztalt borókással ez a rendkívül barátságtalan kisugárzású
kolléga nem véletlenül barátkozhat a néphit szerint varjakkal.
A varjak biztos harmónikus és + dolognak tartják a varjútövis-bozótot, a kutyám is szereti a büdös húst, meg ilyenek.
A varjútövis tul. felőlem nézve gonosz, persze én tudom, hogy ez csak annyit jelent, hogy nem alája heverednék le a legszívesebben.

Nos igaz, ha valaki jobbára nem agresszív és kevés fölösleges dolgot csinál, az biztosan kevesebb konfliktust gerjeszt, pláne nem kezdeményez. Ez tényleg az egyetlen igazi dolog, amit el tudok ismerni, mint az életminőség javulását. De a nyugalomnál kevesebb dolog idegesítőbb annak a számára, aki nem tudja elérni.
Láttam már konfliktust abból kiindulni, hogy volt egy nyugodt, konfliktusminimumon elő ember, akire megharagudtak azért mert ilyen. Persze tulajdonképpen félni kezdtek tőle, mert a nyugalom mélyén erő izzik az emberben (a kutyában is). A félelemtől pedig támadással és meneküléssel lehet megmenekülni, ha a megvilágosodás nem siet a vaskos karú suttyó-tapló segítségére.

A nyugalom csak akkor nem tűnik az agresszió sajátos formájának, ha a másik fél is rendelkezik vele. Különben még ha segítenek is vele valakinek, az lekötelezetté teszi a segítettet, és ha nem tudja viszonozni, az termeli az asszimetrikus viszonyokat, vagyis konfliktusforrássá lép elő. Amúgy a Zen mestereket már biztosan sokan meg akarták verni, nem véletlenül :)
A nyugalomra való ilyen képesség is csak egyfajta felsőbbrendűség, és nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ez mások számára ne így jelenjen meg. (szerintem ritkán sikerül problémamentesen).

Az egyénnek persze ez mindenképpen jobb (ezért érdemes), de jobb meg rosszabb embernek lenni csak társas viszonyban lehet,
ott meg a dolgok sokértelmű szilánkokra törnek az emberi fejek sokaságában. Nietzsche szerint barátság csak egyenlő hatalmak között lehetséges, és csak amíg az egyenlőség fennáll.
Persze ez em jelenti, hogy valakit le akarnék beszélni a lelki fejlődésről, egy pillnatra sem, csak vázoltam a helyzet bonyolúltságának, egy vázlatos térképének a vázlatát. :)
 

 
67. greenghost2004. november 4. 16:32
 
 
u.i.: Candy te voltál Goa Gil -en?
 

 
66. greenghost2004. november 4. 16:30
 
 
CandyFlip: egyet értek, az "igazi", független szeretet szerintem is önzetlen
 

 
63. cellux2004. november 3. 13:33
 
 
szerintem nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk a majmokat, ugyanúgy, ahogy nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk egy nálunk gondolatokban, érzésekben sokkal szegényebb embert.

keményebben: csak akkor tudom valóban, szívből elismerni a többi, nálam alantasabb rendű lény élethez való jogát, ha belátom nélkülözhetetlenségüket az élet egészének szempontjából.

ami a legjobb lenne: tisztán látni a különféle létformák teremtésben elfoglalt helyét, hogy úgy élhessünk egymás mellett, mint a királyi udvar különféle pozícióinak birtokosai, belátva, hogy az udvar megfelelő működéséhez valamennyiünkre szükség van és hogy egyikünk sem lenne képes a másik pozícióját (legyen az relatíve akár fölöttem, akár alattam) megfelelően ellátni.
 

 
62. Liet2004. november 3. 12:23
 
 
ha evolúció során valaha állatok voltunk is, az nem azt jelenit, hogy minden állat egy nálunk alacsonyabb fejlődési fázist képvisel. minden földi lény egy sok millió éves "fejlődési" (változási) folyamat végterméke. mindenki a törzsfejlődés fájának egy-egy levele. miért lennénk mi "végebb"-termékek más lényeknél?
"Az emberek nem felsőbbrendűek, csak mások." (énis igy gondolom)

"szerintem az emberek nem tudnak állatként élni, még ha szeretnének akkor sem"
ha nagyon szeretnének, szerintem rájönnek: nem lehet
 

 
61. CandyFlip2004. november 1. 21:29
 
 
Szerintem az igazi szeretet önzetlen és megkülönböztetés nélküli. Láttam már olyan embert aki képes erre. Nos nem mindennapi tapasztalat.

CFP
 

 
60. greenghost2004. november 1. 21:09
 
 
az az igazság, h nem olvastam el mindent amit az utolsó hozzászólásom óta írtatok, ma este nincs időm.
cica: szerintem csak azt hisszük, h választhatunk. ez is a világ befolyása, hiszen vmi alapján választasz, tehát vmilyen vagy. de amúgy jól mondod, az ember gondolkodik, h hogyan kéne, meg stb. végülis nem azt mondom, h haszontalan dolog embernek lenni, csak én pihennék egy kicsit. viszont szerintem ez nem "lesüllyedés" kérdése, aki embernek született az szerintem sehogy sem tud állatként élni. nem tudom, h ez miért van így, és lehet h vannak kivételes esetek amikor mégis, de szerintem az emberek nem tudnak állatként élni, még ha szeretnének akkor sem.
Az emberek nem felsőbbrendűek, csak mások.

Liet: de igen gátolja sokminden a szeretetemet és a többi érzelmemet is. persze ezen változtathatok vmennyit, de nem tudom h mennyit. a társadalmi dolgok a körülmények, végülis mindenkit felneveltek vhogy (persze jusson eszünkbe maugli! bocsi szeretem a filmeket:)

Hát mindenesetre én tisztelem az állatokat és szépnek tartom az életüket.

Majd még olvasom a többit is, de csak holnap.
írjatok még, kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban, ez számomra fontos téma.
 

 
59. rumcais2004. november 1. 15:37
 
 
Bocsánat, nem a szőrszálhasogatás vezet, de egy kis pontosítást szeretnék tenni a magam nézőpontjából. Soon ítra:
-"Akár Darwin fejlődéselméletét akár a Buddhisták karma-fejlődését fogadjuk el, de még a Biblia szerint is az ember a teremtmények sorában egy hosszú kialakulási út végterméke"
( Eddig én is :)
Amivel nem értek egyet a fejlődés piedesztára emelése.
-"A döntés lehetősége ... a fejlődés egy új szintje. Szerintem felesleges visszalépni egy szintet, hogy szabadok legyünk a választás felelősségétől"
Miért "felesleges"? Ha van felsőbb cél akkor nyilván az. De éppen
ebben különbözik Darwin, és a többiek. Szerinte nincs. Fejlődés
nem azért van, mert kell lennie, hanem mert lehet. De az óriáscsótány, a nautítusz, a kékmoszat milliárd évek óta replikálódik változatlanul, akkor ezek bűnösek, vagy boldogtalanok? Az evolúcióban éppen az a jó, hogy bármikor kiderülhet, a csótányok csinálják jobban. A kérdés csak az, hogy
milyen környezeti eltartóképességhez képest?
-"aki ösztönlényként akar élni annak megfelel a fogyasztói társadalom"
Amikor azt mondtam az embernek meg kell csinálnia magát, úgymond "nincs készen" én nem gondoltam tudatosságra.
Az evolúció ugyanúgy vak, mint a szerelem az ismert közmondásban. Mégis csinált űrrepülőgépet.

Én csak azt akartam mondani, hogy ha valaki szeretni akarja magát és másokkal is ki akar jönni jól, + nem született autistának,
akkor nem jár jól ha mégis arra vágyik. Akkor részben ki van jelölve mitől érezheti jól magát. :)
 

 
57. Talamon2004. november 1. 00:30
 
 
vannak pinty boddhiszattvák;)
 

 
56. Liet2004. október 29. 13:07
 
 
az állatkákkal kapcvsolatban

a nappal és éjszaka váltakozása idősebb minden földi élőlénynél. az állatok (meg mindenki) ehhez igazítják életritmusukat. ha esteledik, elmennek aludni, abbahagyják a csiripelést meg ilyesmik.
napfogyatkozáskor, a nappal közepén sötét lesz. az állatok nem stresszelnek azon, hogy ők ilyet még nem láttak, hogy a most még nem szabadna sötétnek lenni. szépen elmennek aludni, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
régen az emberek rettenetesen féltek, éhinség, járvány, a gonosz eljövetele. ma azt gondoljuk, a hold eltakarja a napot.
az, hogy sötét lesz a legtermészetesebb dolog a világon.

azért nem rossz, hogy ezt az állatok/növények (a természet) amúgy is tudták.
a nap meg a hol is a természet.
 

 
55. Liet2004. október 29. 12:53
 
 
a vágy, hogy állatként szülessünk újá, nem feltétlen menekülés.
mindenki gondtalanságra vgay harmóniára törekszik.
az állatok (ahogy mi látjuk őket, innen kívülről), ezt valósítják meg.
olyan ez mint az utazás. ha látom a világot, jobban értékelem majd az otthonom. kitágult látókörömmel régi életemet másként értelmezem.
ha igyekszem átélni az állati létet. ember bőrömben is otthonosabban értzem magam.

csak haladunk az általunk kitűzött ideák felé. elérni úgysem fogjuk őket.
ha egy macska,sas vagy fa a tanítómesterem, sokszor az elvonatkoztatás mélyebb szintjeire vezet mint egy fajtárs (legtöbbször szavak). ahogy a mester végső válasz koppantása, úgy az állati/növényi lét szemlélelete sem jön be mindig mindenkinek. de nem menekülés.
 

 
54. cica2004. október 29. 12:45
 
 
en meg pontosan azert nem szuletnek allatnak, mert az allat olyan mint irtatok. koveti az osztonet, minden adott es ugy szep, ahogy tortenik. az ember viszont nagyon sokfele, ha ugy tetszik osztont kovethet, ami nemcsak szep de valtozatosabb es izgalmasabb is. valaszthatunk, milyenek szeretnenk lenni. ha teljesen megszabadulnuk az elvarasoktol, jonak es rossznak minositett cimkektol, barmilyenek lehetunk es megelhetjuk teljesen spontan modon az egeszet annak ellenere, hogy tudjuk, mi valasztottuk az adott viselkedesformat vagy akar erzesvilagot. Lehet az utobbival valo jatszadozasnak mar egy kisse pszichopata jellege van, de ha valaki tiszta nemhioszem, hogy baj tortenhet. Akkor lehet tenyleg jobb allatnak lenni, ha nem eljuk meg a pillanatokat termeszetes modon, ugy ahogy az allatok teszik, hanem allandoan azon gondolkozunk mit hogyan kene. akinek ez egyaltalan nem megy, es az emberek tobbsegenek szerintem nem, ezek az emeberek azok, akik akkor fogjak jol erezni magukat, ha a szo hetkoznapi ertelmeben allati szintre sullyednek, mindegy minek a segitsegevel, mert allatnak lenni ennel, amiben vannak, tenyleg jobb.
 

 
53. Liet2004. október 29. 12:38
 
 
"Ők ha szeretnek vmit nem gátolja semmi a szeretetüket"
TE ha szeretsz vmit nem gátolja semmi a szeretetedet
 

 
52. Nomad2004. október 29. 09:41
 
 
Szerintem az állatok pont amiatt amit leírtál, hogy egy bizonyos ösztönt követnek, amit "helyesnek", de legalább is működőképesnek tartanak, ráadásul még egójuk sincs, tanulni aztán a legkevésbé képesek. Szóval végül is egy ösztönnek nevetett tudatáram formájában születnek meg. Érdemes elolvasni Csögyam Trungpától a Szabadság mítoszát, ott elég jól le van írva a hat létbirodalom emberekre vetített változata (mármint isten, félisten, ember, állat, préta, démon - milyen embertípusokban figyelhetők meg a főbb jegyeik).
 

 
51. greenghost2004. október 29. 08:24
 
 
igen, persze én is tudom, h nekik a legnehezebb a kapcsolattartás a többi emberrel. ez bizonyára rossz, de én pedig érzem ahogyan befolyásolja a világ az elmémet. Ők ha szeretnek vmit nem gátolja semmi a szeretetüket, de egyébként a lényeg az, h ha van reinkarnáció szívesebben születnék meg állatként mint emberként és ezt mindegy h hogy nevezik, menekülésnek vagy akárminek.
Hát mikor tudnál annál jobban önmagad lenni, mint mikor a természetes ösztöneidet követed és anélkül élsz, cselekszel és tanulsz ebben a világban, h megkérdőjeleznéd önmagad és elvesznél az egok közt!?
 

 
50. greenghost2004. október 29. 08:19
 
 
igen, persze én is tudom, h nekik a legnehezebb a kapcsolattartás a többi emberrel. ez bizonyára rossz, de én pedig érzem ahogyan befolyásolja a világ az elmémet. Ők ha szeretnek vmit nem gátolja semmi a szeretetüket, de egyébként a lényeg az, h ha van reinkarnáció szívesebben születnék meg állatként mint emberként és ezt mindegy h hogy nevezik, menekülésnek vagy akárminek.
Hát mikor tudnál annál jobban önmagad lenni, mint mikor a természetes ösztöneidet követed és anélkül élsz, cselekszel és tanulsz ebben a világban, h megkérdőjeleznéd önmagad és elvesznél az egok közt!?
 

 
49. Biga Cubensis2004. október 27. 20:12
 
 
ezt hívják szerintem meditációnak :-)
 

 
48. cica2004. október 27. 15:45
 
 
nagyon szar lehet autistanak lenni. szamomra a legborzasztobb dolgok egyike. nem ertem, hogy akarhat valaki az lenni. elzarva lenni a tobbiektol, mikozben az agya belekenyszeriti valamibe a szerencsetlent, es csak arra tud gondolni. nekem az jelenti a legtobbet ha nyitott tudok lenni, ha ugy erzem ki vagyok tagulva es szetterjedek az egesz vilagba. ez pedig valahogy pont az ellentetenek tunik. szoktam olyat csinalni, hogy becsukom a szemem es ket szemem koze koncentralok. elobb utobb meglatok valami feynszeruseget, de nem kimondottan fenyt, de valami kor alaku akarmit, ami fele elindulok es az elkezd tagulni es megyek egyre fele es minden elkezd tagulni es mar egy oriasi tagulatban vagyok. ekkor mar a testerzesektol kezdve egszen nem is tudom meddig minden mas. kileptem valahonnan. lehet ez is menekules. nem erdekel hogy hivjak, de erdekes nagyon. ilyenkor mikor odaertem mar nem kell erolkodni, hogy egy dologra koncentraljak. csak aztan mindig magatol ki akar nyilni a szemem. ha hagyom, az visszahoz. ha meg nem hagyom allandoan arra kell figyelni
 

 
46. rumcais2004. október 25. 20:40
 
 
Szerintem ez megfutamodás.
Nem mintha nekem még sose jutott volna eszembe ilyesmi
de az ember attól nem rovar, hogy nincs "készen", hogy
létre kell hoznia önmagát. Ez nehéz teher, főleg ha az ember
rosszul motívált, de a jó közérzethez elengedhetetlen.
szerintem.
 

 
45. greenghost2004. október 25. 20:00
 
 
az agy bizony egy hatalmas teher. legalábbis nekem most úgy tűnik. irigylem az állatokat. ha már mindenképpen embernek kell lennem következő életemben autista szeretnék lenni.
 

 
42. Bard2004. október 2. 18:19
 
 
Állandósult állapot asszem akkor van, amikor beáll az agyhalál... :-)
 

 
41. greenghost2004. október 2. 18:03
 
 
akarom mondani: alkalmas-e arra, h...
+sivatag:), ki látta a filmet, gondolom szinte mindenki.
Ajánlom figyelmetekbe a Las Vegas mellett másik kedvenc filmemet: Benny és Joon; aki még nem látta: csütörtök este mtv2
 

 
40. greenghost2004. október 2. 17:59
 
 
Bard: elnézve a folytonos vhova haladást, felteszem a kérdést, /amit Raul Duke is a sivatagban/, Mi jön ezután?
vajon az "ember", gondolok itt a lényegére,a lélekre, azért van-e, vagy éppen alkalmas-e, h bármilyen álladósult állapotban legyen egyszer majd.?
 

 
39. Bard2004. szeptember 28. 11:18
 
 
Eredendő bűn, amikor a kiváncsi ember elkezd akarni, majd utána félni. Akkor kezdődik a szenvedés, és a vágy a forráshoz való visszatalálásra. Mindenki ezt csinálja, akár tudja akár nem. Keres és néha talál valamit, sokszor azt sem tudja mit, ezért újra és újra kitaszíttatik a paradicsomból. A teremtéstörténet a lelkünkben játszódik le újra és újra. Addig amíg tökéletes nem születik. Vágyak és félelem nélküli tudatosság. Amikor már nem azért tartózkodunk az Édenkertben, mert valaki azt mondta, hogy jó lesz ott nekünk, hanem mert tudjuk, hogy ott a legjobb.
 

 
38. greenghost2004. szeptember 27. 18:45
 
 
Úgy írnék vmit erre Tala, de most is csak mosolyogva bólogatok.
 

 
37. Talamon2004. szeptember 27. 18:25
 
 
amíg emlékezünk, fejünk a múlt illúziójába dugva csak drogként szívjuk az emlékeket

tekintsünk most előre, hisz a véget már láttuk, hát így legyen

elfelejtettük honnan jöttünk? nem baj, tudjuk hová megyünk;)
 

 
35. asvany2004. szeptember 24. 14:04
 
 
cellux: "hozzátenném ehhez, hogy ha valaki megtapasztalja azt, milyen más csomóit bogozgatni, akkor sohase akar majd mást csinálni..."..."... az együttérzés és a belőle fakadó segítő munkálkodás válik a legüdvözítőbb, legnagyobb jutalomértékű tevékenységgé, minden más gagyi ehhez képest."
hihi, elegge nehezemre esik szabadulni ettol a kenyszeremtol, az ismeroseim eleg sokat szenvednek tole :)

a szerelemrol meg azt hallotam a napokban,hogy mindig szorosan kapcsolodik valamilyen eros va'gy hozza, es emiat kicsit ingovanyosabb terulet :)
 

 
34. cellux2004. szeptember 24. 09:48
 
 
ma még nem merem látni azt, amiről beszélsz
 

 
33. rumcais2004. szeptember 24. 02:06
 
 
Ja CELLUX ez nagyon szép volt:
"ezért az egyetlen valóban hatásos megoldás ma spirituális jellegű, ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást mindenki számára elérhetővé tegyük, előbb a) magunknak is meg kell gyógyulnunk és b) ki kell találnunk egy olyan módszert, amivel korunk emberének az alapot megváltó, megváltoztató, helyrehozó információ akadályok nélkül, hatékonyan átadható."
De mond, érzékelve a jelen világ rezdüléseit komoly optimizmussal
tudsz hozzá látni a feladat technikai kivitelezéséhez?
Szép és pontos összefoglalás. Ami az erő benne, az benne
a gyengeség. Szembesítő ereje van.
Minden korban így foglalták ezt össze.

Jól értem a te Hegeliánus gondolatmenetedet? Bábel tornyának
legmagasabb pontján eljön a nyugati megvilágosodás?
Ez eufemizmus. Ami az ideologikum sajátossága.
Még a Sátán segglyuka is eufemizmus. A mátrix is csak
egyfajta esztétikai stádium. Megértés. A lényegit az
érdekes vezeti maga után.

Én még nem éreztem úgy, hogy megvilágosodtam volna,
(legfeljebb csak egy picit :-) Ennek ellenére az ehhez
hasonló ritka alkalmaktól eltekintve optimista vagyok,
pontosabban megpróbálok jó lélekkel élni.
De ha valamit igazán érteni akarok, és igazán
megérinteni, akkor le kell ereszkednem a negativitásba,
hogy arcul csapjon a megismerés.
Úgy érzem nem értem, megkockáztatom nem értjük eléggé
a kort amiben élünk. És nagyvonalúak vagyunk. Ez persze
erény szokott lenni, általában jó hangulatot eredményez.
Azonban a jelen problémáját nem oldhatja meg teljesen
a múlt bölcsessége.
Ezt a csipetnyi hiátust, ezt a szakadékot kell áthidalni
múlt és jelen között.
Persze mi rajta vagyunk az ügyön. És ez jó érzés.
De szerettem volna precíz lenni.
 

 
32. rumcais2004. szeptember 24. 01:26
 
 
sziasztok

Bevallom, nem tudom mit akarunk ezzel az eredendő
bűnnel, ami belül van jó mélyen. Nehéz rátapintani az
biztos. Persze lehet barátkozni, meg a Dr Csernus se kutya.
CELLUX, amúgy a teás beszélgetésünk jól megkavart.
Most is az fog kijönni, hogy rosszul állok a hittel,
de állok ahogy állok, nem hiszek az eredendő bűnben.
A tőle való megváltásban sem. Pedig én is fontosnak
tartom, hogy az életet kiteljesedéssé, értelmessé
varázsoljam. Tudom azt is, hogy ez nem az ész varázslata.
De erről ennyit.

Én azért vagyok olyan amilyen, mert sokáig igyekeztem
távol maradni a jelentől (vagy épp mások tartottak távol).
Ezen túl vagyok, most hagyom keresztülfolyni magamon
a jelen világot. Sose gondoltam volna, hogy ilyen trutyit kell
lenyelni ehhez a művelethez. :)
A lényeg, hogy a jelen világ, amivel reggeltől estig öblögetek és
gargalizálok, ezt a nyelvet beszéli, ezt az ízt rejti magában.

Szeretem a keserű likőröket. Pontos metafórák.
Szeretem a kockaházakat, hiteles tanúi a világnak.

Ezt az egészet úgy kell szeretnem, ahogy hagyja magát.
És ez a világ nem szereti magát az emberek szivében.
Talán valami hasonlót megpróbálhat tenni magával a filozófus
fejében, ahol legalább egy adott univerzalitásban
önmagára találhat. És talán onnan alácsordogál a szív
irányába, hogy megszülessen belőle a remény. Ehhez
viszont szeretetre van szükség, hogy a szív, !több szív!,
tényleg befogadja magába, és újra szülessen a hit.
Mi egyenként, és talán néhányan együtt megszabadíthatjuk
egymást néhány rossz dologtól. De mi lesz a világgal?
Tudom kishitűen hangzik. De ez a világ nem lát elejét nem
lát végét. Megpróbálom a saját szemével nézni. Persze
félsiker, de azt látom, hogy nem látja, hogy mit lát.
Individualista próbaköröket futok már mióta. Mások is
ugyanerre az edzésre járnak. Elveszve a félreértések
galaxisában, egyre távolabb menekülve egymástól.
Az egyik szomszédom a Himáláján lakik, a másik
a Spitzbergáknál. Mi meg jól megértjük egymást itt a
Daath fórumon.
Nem érzem magam prófétának. De ebben a korban,
az itt és mostban, létrát keresek az ég és a föld között.
Nem felmászni szeretnék. Közvetíteni. Meglátni az
egyikben, ami a másikban van. A történelmi jelen létráját
keresem. A múlt létrái ugyanis nem bírják el a jelen súlyát.
Csak egy régi kis rozsdás lámpásom van hozzá. Az értelem.
És csak egy kis láng pislákol benne, a világ iránti szeretetből.

Igy megyek semerre egy kormos estében.
Vakon kezet nyújtok a világnak. Egy kéz kinyúl a semmiből,
megpróbálok olvasni a tenyeréből, és ezt látom benne.

Se Bűnt, se Megváltást.
Csak elhagyatottságot, és tudom, hogy nem a sajátomat.

rumcais
 

 
31. Ákimáki2004. szeptember 23. 15:43
 
 
"legfeljebb néha túl nyers ami kijön belőlünk.."

Akkor Dr. Csernus maga a megtestesült szeretet... : )
 

 
30. Talamon2004. szeptember 22. 19:07
 
 
Szerintem nem kell ezzel törődni, egyszerűen ha ez jön, akkor ezt kell mondani..legfeljebb néha túl nyers ami kijön belőlünk..
Vajon lehet csak kicsit visszafogni magunkat? Hisz a mérték is csak képzet, hát nem-e félő, hogy elvétjük, ha így(vagy bárhogy) gondolkodunk?
Nem lehet, hogy azáltal, hogy visszafogjuk magunkat, egy kicsit gátoljuk a Szeretet megnyilvánulását? Míg ha csak úgy jön, akkor majd ez a "jövés" is egyszer-talán kiteljesedik..vagy nem;))
Eszembe is jut egy csomó minden hirtelen, de az is ugyanilyen üres fecsegés..

Más kérdés, hogy
ahh

Csodálatos ez a lét! Le az összes kalapommal előtte, utána (akár közben is néha..)
 

 
27. Sevil2004. szeptember 12. 22:30
 
 
"Közel a vég,
de előtte még
jó lenne szeretni."
http://index.hu/politika/kulfold/korea1012k/
 

 
26. bombadiltoma2004. szeptember 11. 05:19
 
 
let there be love
 

 
23. Ákimáki2004. szeptember 10. 22:01
 
 
A legnagyobb tudós sem különbözik az afrikai éhező gyerektől, és az öreg és "tapasztalt" filozófostól, egy dologban.

Ha magkérdeznénk őket a világmindenség miértjéről, a létezés miértjéről, egyik sem tudna a másikénál használhatóbb válasszal előrukkolni.

Gyenge alapokon áll ez a "materialista világnézet", mert nem tudják mire építkeznek...
 

 
22. Liet2004. szeptember 10. 13:54
 
 
ez nagyon szép cell :) a szemem siklik a sorok meleg fonalán.
 

 
21. cellux2004. szeptember 10. 13:09
 
 
az élet valahol arról szól, hogy az ember felépít egy házat, egy műalkotást, amire a végén rámondhatja, hogy tessék, most, ebben az életben ezt csináltam. ezt a házat úgy építi fel, hogy először lerakja annak az alapjait. aki úgy húzza fel a falakat, meg a tetőt, hogy az alap még nincs letisztázva, az elég hamar bajba kerülhet. ha az alapokkal baj van (az alap nem a valóság szerint való), akkor a ház ingatag lesz és ha jön egy vihar, megoldhatatlannak látszó problémák merülnek fel.

ilyen esetben két dolgot tehetünk: vagy megerősítjük a házat (új szögek beverése, egy új támasztó gerenda betoldása, új fal felhúzása, stb.), és akkor az tényleg egyben marad a következő, immár nagyobb viharig, vagy megpróbáljuk megvizsgálni az alapokat és azokat átalakítani oly módon, hogy a valóságnak jobban megfeleljenek. így minden az alapra ráépített dolog is stabilitást nyer és magától rendeződik.

valahogy úgy van ez, hogy ha az alapokat sikerült jól belőni (jó irányba áll az iránytű), akkor az élet energia akadálytalanul áradhat bele a megvalósulásba és abból szép és harmonikus dolgok születnek. a segítőnek nem az a feladata, hogy az illető (a segített) helyett végigcsinálja a fa kinövesztését, meg a gyümölcshozást, hanem az, hogy meggyógyítsa a gyökeret. a többit elvégzi az Élet.

ahhoz viszont, hogy a gyökeret meggyógyítsuk, tisztán kell látnunk, hogy hol van a probléma. minél mélyebben van a gond (minél közelebb az egységhez), annál durvább a probléma, és nekünk is annál mélyebbre kell látnunk ahhoz, hogy eredményesen segíteni tudjunk. aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, jadajadaja.

az én érzésem amúgy az, hogy ma az emberek többsége olyan problémákkal küzd, amiket csak a legmélyebb szinten lehet megoldani (ahol az a torzulás van, amit eredendő bűnnek hívnak). ezért az egyetlen valóban hatásos megoldás ma spirituális jellegű, ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást mindenki számára elérhetővé tegyük, előbb a) magunknak is meg kell gyógyulnunk és b) ki kell találnunk egy olyan módszert, amivel korunk emberének az alapot megváltó, megváltoztató, helyrehozó információ akadályok nélkül, hatékonyan átadható.

a többi az Úr dolga: "Truth shall set you free."

(az alapban lévő kapcsoló átfordítása hasonló egy dominólánc első elemének eldöntéséhez: beindul a láncreakció és az egész személyiség a fénybe transzmutálódik. ld. Mátrix 3 végét, ami egy nagyon jó metaforája ennek a "trükkös" folyamatnak.)
 

 
20. Nomad2004. szeptember 10. 09:03
 
 
" Vagy minden gyerek bölcs mielött összezavarják a fejét magyarázatokkal?"

Szerintem a gyerekek elég trükkös lények. Egyrészt még természetes módon él bennük az önzetlenség, tehát ilyen szempontból nincs mit tanítani nekik, eleve jobban tudják. De mivel túlnyomó részt nem tapasztalatak annyi saját szenvedést, hogy ebből tudatos empátia lehessen kegyetlenek is lehetnek, amit személyes tapasztalattal, és ezt megtámogató megfelelő neveléssel lehetne kiépíteni. Csakhogy a legtöbb helyen nem megfelelő a nevelés, ezért inkább megkeményednek, és olyan idióta kényszerképzeteik lesznek felnőtt korukban, hogy a világban foggal-körömmel harcolni kell, mert a gyengék elhullanak, mindenki magáért felelős, stb.
 

 
19. Cauldfield2004. szeptember 9. 21:02
 
 
legideálisabb esetben van egy valaki, aki sámán, vagy orvos, vagy egy valaki, (aki tud egyet s mást,) szóval a másiknak meg kell bíznia benne és engedni át magát neki teljesen,vagy minél jobban. ő pedig(gyógyító) az illető problémával rendelkező egyént érzi egészében, eggyéválik vele meg minden, és mivel magát elég komoly szinten ismeri és most a másikban is látta mi a bibi, tudja azt is ha vele ez lenne akkor hogyan, milyen úton segítene magán, kitalálja hogy az illető másiknak önmaga tükrében, azaz ráillesztve a "betegre" mi lenne ez az út, és mivel ez a doktorbácsi nagyon frankón nyomja és vágja az illető másikat is, pontosan tudja azt is, hogyan és mit kell tenni ahhoz hogy jó legyen annak akinek rossz, ezáltal az elinduljon a jobb felé vezető úton, és azt végig tudja járni.
de lehet ez a gyógyulás tudatban játszódik le vagy valahogy tök máshogy, nem ebben az inkarnációban, és itt csak annyit látunk hogy a doki két kezével megfogja a beteg kezét, mélyen a szemébe néz, ekkor történik jó sok dolog, (a beteg bár nem tud róla de nagyon durva tripeken megy keresztül és nagyrészt egyedül van, a gyógyító csak segít neki láthatatlan,) de mondhatjuk azt is, hogy csak eletlik 14 mp, és meggyógyult az illető.

lehet így gyógyított jézus is, de ha minden jól megy csomó ilyen pacák lesz és nem is olyan sokára. ha jól nyomom majd én is egy ilyen leszek. aztán meg kollektív ébredés és blabla. kam. hehe. : )

szóval a szeretet meg úgy jön képbe hogy az az alapja az egésznek, ha a gyógyító nem rendelkezik egy alapvető lényéből fakadó szeretettel önmaga, a világ, és minden felé, akkor lehet hogy nem is tud ilyesmit, avyg ehhez foghatót csinálni, vagy ha mégis akkor gonosz varázsló vagy egy boszorkány, és nem egy mindenkin segíteni tudó és akaró jóarc.

 

 
18. greenghost2004. szeptember 9. 19:21
 
 
de kemény vagy magadhoz soon, pedig nem mondasz hülyeséget
én úgy fogalmaznám meg, h sokszor a kapcsolattal van baj, különleges kapcsolat kell ahoz, h tudd, h a másiknak mi a megfelelő segítség, h mi a jó neki. ezért badarság az, kollektíve összevissza próbálnak meg sokszor majdnem ugyanúgy segíteni pl. a drogosokon. van akinek olyan segítség kell, van akinek nem. és persze a segítséghez bátorság is kell, mert lehet, h csak te tudod, h mi a jó segítség az illetőnek és akkor bizony bátorság is kell bőven, h segíts neki.
 

 
15. Sevil2004. szeptember 1. 13:21
 
 
De szép, most tettem le a Scientia Sacrát, hogy meg nézem mi újság a fórumon, erre mintha ugyanazt olvasnám tovább, kicsit fiatalosabb, junkiebb stílusban. Tetszik :)
 

 
14. Talamon2004. szeptember 1. 10:58
 
 
elmondom, mi a legnagyobb szeretet: az önfeláldozás

ám ez nagyon csavaros szó, leírom, hogy magyaráznám:

vagyok a világban, számtalan lénnyel együtt, anyagi világ, anyagi feltételekhez kötve, de felismerem, hogy minden a Fénnyel van átitatva - látom, hogy a törékeny tartományban - számtalan lényekként materializálódva ebbe a téridőbe - elképesztő erejű törvények uralkodnak, mint egy karmagépként, mely "fokozatosan és módszeresen" tisztítja, hangolja harmóniára az anyaggal egyesült fénytudatentitásokat, hogy végül felismerjék önnön természetüket (melyet talán a gyönyörteljes, határtalan és bármitől elválaszthatatlan szavakkal jellemezhetnék a legegyszerűbben) , s mint célként, egyénenként megélnék, hogy beleolvadnak mindenbe - nem lenne már rész, csak egész - a kis ember valójában egy apró univerzummodell, mely képes őgymond "felvenni a ritmusát, a milyenségét" az egész mindenségnek egy az egybe...

s van úgy, hogy valaki felismeri a fennt említett alaptermészetét, rájön, hogy ez a megszabadulás: nem nekem kell már élnem saját magam, hanem a világ él engem! - én pedig csak hátradőlve élvezem a mozit, nincs félelem - mert már nem én vagyok, hanem magambafoglalom az egész világot, az egész világgal bennem meg mitől kéne félnem?

talán úgy gondolom, hogy az emberek félreértik ezt a feláldozom magam szöveget...nem az van, hogy ah én látok egy helyzetet, és hmm ezen segíteni kell, mert jó vagyok - vagy csak úgy -, s közben élem a saját életemet is, meg segítek is,
inkább úgy érzem, én át kell adjam a helyet ebben a helyzetben az univerzumnak, cselekedjen ő, nekem mindegy, tudom már, hogy ő tudja a legjobban...
szerintem ez a legtöbb, amit az ember megtehet, hogy teljesen lemond saját magáról - nincs többé szüksége egy énképzetre, hogy akármizhessen, hanem egyszerűen csak átadja magát a legbelső természetének, a Tiszta Fénynek - s akkor már mindegy, hogy mikor, hol vagy hogyan létezik, hisz mindig mindenhol mindenhogyan van már, mert Tiszta Fényből csak Egyetlen van...

persze ha olyan helyzet, van hogy én vagyok és felismerem, hogy tudnék most segíteni és képes is vagyok, hát segítek - elhelyezem alapszándékként a segítés momentumait, s minden, amit elérek mindent felajánlok a számtalan lény javáért, s azonnal szétoszlatom mindenfelé - ezáltal hangolódok rá az egészre
-így szerintem ha az ember kellően tiszta és üres lesz belül, utána könnyen átadhatja már magát a határtalanságnak - furcsa érzés, mintha csak körvonalaidat éreznéd, s a szándékerő csak kivetítene egy ilyet , hogy kifejeződhess ily módon -
de hamar kiderülnek előnyei ennek az állapotnak - minden erőtől duzzadó, határtalan lehetőségekkel teli és gyönyörteljesen fénylő..

s a határtalan csak úgy, bármily fogalom nélkül foglal mindent magába, s ez a teljes megvilágosodás, mely az egyetlen igaz cél, melyért minden folyton van vagy nincs éppen, az állapotunkhoz igazodva
 

 
13. Ákimáki2004. szeptember 1. 07:17
 
 
A szeretet is csak egy ellentétpár. Szeretet - utálat, az elme osztályozása ez, mint a jó és rossz.

"szeresd felebarátod"

A barátnődet szeretni nem nagy teljesítmény, kb. mint az ellenségedet utálni. Amikor az ellenségedet szereted, akkor emelkedtél az ellentétpár fölé, akkor már nem az elme önkényes osztályozásának van alávetve a Kozmikus Szeretet.
 

 
12. cellux2004. augusztus 30. 15:10
 
 
amúgy Nomad, ez a #9 az életed eddigi legjobb hozzászólása. :-)

világít, mint a Nap. és jó sütkérezni a fényében.
 

 
11. cellux2004. augusztus 30. 15:07
 
 
a karma átvállalása ugyebár azt jelenti, hogy a másik ember problémája a saját életedben, a te saját problémádként ölt testet... amire aztán megfelelően reagálva létrehozol egy megoldást, és ez a megoldás utána részévé válik a kollektív tudat eszköztárának... amit aztán a többi lény is (az is, akitől a problémát "loptad" és azok is akik még ettől szenvednek) fel tudnak használni saját problémájuk megoldására. ezt jelenti a példaadás.
 

 
10. cellux2004. augusztus 30. 15:02
 
 
hozzátenném ehhez, hogy ha valaki megtapasztalja azt, milyen más csomóit bogozgatni, akkor sohase akar majd mást csinálni... ez ilyen "de jó, végre jó vagyok valamiben, végre szolgálhatok"-féle lelkesedést szül... az együttérzés és a belőle fakadó segítő munkálkodás válik a legüdvözítőbb, legnagyobb jutalomértékű tevékenységgé, minden más gagyi ehhez képest.

időzzünk hát a küldetés beláthatatlan mélységei fölötti áhítatban... :-)
 

 
9. Nomad2004. augusztus 30. 11:21
 
 
A szeretet is a tudatban lejátszódó jelenség, amely szerintem az alábbi módon épül fel: a gondolkodás sebessége az intelligencia, az okosság pedig annak a képessége, hogy az információk között összefüggéseket találjunk. Tehát az egy gondolatmeneten való haladási sebesség az intelligencia, és a fonalak összekapcsolásának képessége az okosság. Ha valakinek ez a két képessége eléggé kifejlődött, akkor következő szinten beszélhetünk bölcsességről, ami már annak a jele, hogy az előbbi értelemben vett gondolkozást felváltotta valami olyan, ami ezt képes helyettesíteni, így az ember felülemelkedhet a racionalitáson. Ezen a szinten az ember más belátta, hogy a világ egy folyton változó benyomásözön, amit szükségtelen értelmeznie, mert a megértés és az értelmezés két különböző dolog, az értelmezés elveszi a nyitottságot, míg a megértés maga a jelenség teljes tükröződése a tudatban. A bölcsesség még magasabb szintű megnyilvánulása pedig a szeretet. Ez semmi más, mint karma átvállalás, hogy a másik lény tudatában lévő csomókat te magad bogozod ki. Az a felismerés, hogy hiába éltem én át az egész világ belső tükröződését, a világ tökéletesség voltának minden lényben való megjelenéséhez a szeretet a módszer, azaz, ahol a lények összezavarnák a dolgokat, ott egyszerüsíteni kell. Szerintem az embereknek nem olyan szeretetre van szükségük, amely megoldja helyettük az életüket, hanem amely példamutató önösségmentesen képes kezelni a világot, beláttatva velük, hogy lehet úgy is élni, ez elég erőt adhat nekik, hogy maguktól is lebonthassák a világ és maguk között lévő falat.

(bla bla bla)
 

 
8. cellux2004. augusztus 27. 13:56
 
 
ez a "felégetés" egy jó szó... tényleg olyan: ha átengeded magadon, elégeti a szorongást meg a ragaszkodásokat és egyúttal jól ki is tágítja a tudatot...
 

 
7. Ákimáki2004. augusztus 27. 13:38
 
 
"ja, ha hagyod átmossa és kitisztítja a testedet is. erős és egészséges fénylénnyé tesz."

Arra kell következtetnem: szeretet és tudás között szorosabb a kapocs, mint azt gondoltam...
A "szeretet-tudás" (ez most az én szóalkotásom...) felégeti a karmát. Szeretet nélkül nincs tudás, tudás nélkül nincs szeretet.
Aki nem tud szeretni, az nem lesz fénylény, mert az nem szereti a fényt, aki nem szeret tudni, az sem, mert a tudatlansága eltakarja előle a fényt...
 

 
6. cellux2004. augusztus 27. 12:55
 
 
ja, ha hagyod átmossa és kitisztítja a testedet is. erős és egészséges fénylénnyé tesz.
 

 
5. Liet2004. augusztus 27. 11:15
 
 
Ez a szeretet nálam a legolyanabb dolog amire azt mondom: nem tudom.
Néha mindenek előtt/fölött/mögött álló ősi energiaként folyik át a testemen. Kicsit olyan mint a Mennyei prófécia "energiá"-ja. A mindenségből jövet az énlény csövén át áramlik a mindenségbe. Illetve nem is áramlik hanem van ahogy az ekis topicban írtam volt.
Máskor pár pillanatra azt vettem észre, hogy ahol járok ott nincs már szeretet. Ahogy nem volt már sem egység, sem zene, sem tánc, sem test, sem világ. Valahogy úgy tudnám leírni mintha egy asztrális, sokdimenziós folyamatos atomrobbanás (csillag) mellett lennék, ami mindent elsöpör - így a szeretetet is - hogy a dolgok a közös gyökerükben mutatkozzanak meg. Itt már cask a fény marad a fejemben. Asztrofizikai hasonlattal: az ősrobbanás pillanatában az addig különbözőnek látott kölcsönhatások összefolyank egy kezdeti valamivé. Távolodva a t=0 -tól (alacsony energián) a dolgok valamelyik "ismert" állapotba ugranak. A hegyére állított ceruza is eldől valamerre.
Ekkor, a szeretet vagy az egység a mindenek mögött álló végső lényeg vetületei amelyek segítenek közelebb jutni a forráshoz. Ha szeretet vesz körül, rábízhatod magad a világra. Akár a testedet is itthagyhatod, nem kell félned, hogy bántódása esik.

De a szeretet semmiképp sem önzés (legalábbis szerintem). Mostanában úgy élem meg a dolgot, hogy annál jobban semmi nem tölt fel mint amikor átadom magam a belőlem folyó szeretetáramnak. Nincsennek egyirányú dolgok. A körülöttem lévők a létezésükkel célt vagy irányt adnak szeretetemnek és ezzel segítenek, hogy az élet bizsergése átjárja a lényem. Semmi sem veszik el, folyik ki.

Sokszor azt gondolom az a legjobb amíg azt gondolom: nem tudom.
Néha ez, máskor az, soha sem lehetek biztos. Az igazság (valamilyen formában) minden mögött ott van.
 

 
4. cellux2004. augusztus 27. 10:12
 
 
az összes problémád abból fakad, hogy az ént állítod a világod középpontjába és az Istent, mint tőled elkülönülőt, mint vágyottat szemléled.

az út arról szól, hogy ezt a két pólust az ember felcseréli, majd egységbe olvasztja (a felcserélés az egységbe olvasztás feltétele, odaadás és alázat nélkül nem indul be a szükséges alkímiai reakció - ezek a katalizátorok).

amíg az ember hisz abban, hogy meg tudja csinálni egyedül (Isten helyett), addig boldogságcseppekkel meghintett szenvedéstenger az élete. ha belátja, hogy ez így nem megy, nem mehet tovább, akkor elkezd megnyílni a mindenség felé, és akkor az élet szépen lassan átalakul szenvedéscseppekkel meghintett boldogságtengerré.
 

 
3. Talamon2004. augusztus 27. 03:08
 
 
Szeretet - de hisz más nincs is - minden ezen alapul ...a tudomány által energiának, a japánok által kínek nevezett egyfogalom, mely a mindenség a szó legteljesebb értelemében...
 

 
2. barka2004. augusztus 26. 20:06
 
 
szeretet-szerelem?
szerintem más a kettő, (elvégre két szavunk van rá:)
úgy kell elképzelni ezeket, mint két hajtást, vagy fát, melyeknek közös a gyökere
s hogy mi lenne ez a gyökér?
az önzés

meglepő?
megmagyarázom...
mit vagy kit szeretünk?
azt, ami/aki nekünk jó, vagy nekünk kell, vagy nekünk örömet okoz, vagy görcsösen akarjuk, mert mégha létezése fájdalmat okoz is, de birtoklására (illetve annak illúziójára) vágyunk
szóval ez a gyökér..a két érzés pedig csupán abban különbözik mennyire ragaszkodunk az "azt/ami/aki..."-re
 

Keresés e témakörben:


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.