 |
Harcművészet és pszichedélianyarlathotep, 2004. október 6.  | |  | | | | |  | |  | | | | spanyol polgárháború:1936-1939 |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként (hál' Istennek) én még csak pöriztem vele buliban+kondi közben, de azzal NAGYON IS egyetértek, hogy Speedy Gonzalesssel tényleg nem lehet semmi nekiugrani valaki(k)nek (már persze csúnya, rossz embereknek, akik megérdemlik)... 8-D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | + kedves Nyarlathotep!
Azért nem szükséges Éjben Úszó Rettenetes Hülyeségeket leírni!
Ha valamilyen adatot odaböksz, előbb nézz utána! A speed bázisát, az ephedrint Dr. Nagayoshi Nagai, japán gyógyszerész izolálta 1887-ben, majd ebből a metamfetamint (methedrint) 1893-ban!
Csatában először (elvileg) a spanyol polgárháborúban használta mindkét fél, full a századelőn - magyarul JÓVAL a 3. Reich előtt! Tényleg maradjunk a tényeknél, ha már a drogokról témázunk, ne lehessen lehúzni úgy ezt az oldalt, hogy "némmá, a cuccosok asse tuggyák, mit beszének! " |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyetértek Sevil-lel! Szintén Tai-Chit gyakorlok + pszichológiával is foglalkozom (tudományos oldalról, értsd: tanulom egyetemen). A testérzékelés, a mozgás és izomtónuskontroll becuccozva, akár fűvel akár ekivel megváltozik.
Az izmok erejének használata szerintem ROHADT JÓL fejleszthető eki-vel. Kondizom is (most 2 éve), úgyhogy azért van fogalmam arról, milyen amikor feszülnek - emelgethet az ember súlyokat (érdemes is... 8-D ), de E-vel diszkóba lemenni, táncolni, aztán megállni a tükör előtt, és az E adaptatív hatása alatt úgy feszülni, és flashelni, mint egy démon/tölgyfa (kinek mi a szimpibb...) - szóval nem semmi... 8-O
Egyébként az E adapáció/habituáció kiváltó hatását SEHOL nem találtam meg a szakirodalomban, csakis magamtól + barátnőtől + ismerőstől ismertem meg megfigyelések, és beszámolók alapján, pedig szerintem a hatásmechanizmusának egyik legfontosabb eleme, mind affekív mind kinesztéziás oldalról... na mindegy, ha valakit érdekel, leírhatom bővebben is, mikre gondolok! Mindenesetre a cucc UTÁN is más lesz megfigyeléseim szerint az ember társas-viselkedéses és mozgásos szempontból is, magyarul elég sokat lehet tanulni akár HARCMŰV. szemponból is vele!!!
A fű ugyan nem pörget be, de ugyanúgy hatásos izomlazítónak tapasztalom, és ugye a KI-érzet (aminek a behozásáról szintén tudnék írni, ill. mások vélemény+tapasztalata is érdekelne!) alapja, hogy ne legyenek blokkok a testben/mozgásban! Magyarul: KONSTRUKTÍV DROGHASZNÁLAT RULEZ!!! 8-D |
| | | | |
| | | | | | 7. Sevil | 2004. október 7. 21:26 |
| | | | | | | | Én taichizni szoktam - kisebb-nagyobb kihagyásokkal, újrakezdésekkel - amit chi kung technikákkal együtt oktatnak. Egyszer huánás állapotban elkezdtem nyújtogatni magam, és miután észrevettem, hogy olyan hajlékony vagyok, mint általában nyújtás után (és akkor ráadásul már rég nem gyakoroltam), gondoltam, hogy kipróbálok egy-két energiaáramoltatós chi kung gyakorlatot. Akkor először éreztem igazán, hogy mi is zajlik le bennem ilyenkor (vagy akkor először zajlott igazán), mindenestre oda áramoltattam a chimet, ahova kedvem tartotta. Tanulságos egy élmény volt, azóta még nem próbáltam így újra, de abban mindenképp segítettet, hogy tudjam, hogy ilyenkor, mit-miért-hogyan csinál a chi kung. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, én is láttam azt a dokfilmet, sőt a vikingeknél is ez volt. Légyölőt ettek a berzerkerek, a maorik arctetoválását, illetve annak tintáját, részben egy féreg nedveiből keverték, mely valami gombát fogyaszt, semmi mást stb stb. Elég érdekes dolgok ezek.
Végülis a speed-et is a Wermacht fejlesztette ki... Pfujj! |
| | | | |
| | | | | | 5. Nomad | 2004. október 7. 15:40 |
| | | | | | | | Volt a National Geographicon egy olyan műsor, amiben a zulu harcosok által fogyasztott harci "teljesítményfokozót" vizsgálták, volt benne fű, Gomba, egyéb, a Gomba azoknál volt, akik nem akartak visszajönni a harcból. Aztán tesztelésre összeeresztettek két judóst, az egyik placebót kapott, a másik pszilocibint, az utóbbi jól odavágta néhányszor az ellenfelét, szóval bebizonyosodott, hogy lehet használni. De mivel a harcművészetek lényege a tudat, a többi része igazából csak eszköz ennek megragadására, nem hinném hogy sok hasznát lehetne venni anyagoknak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos, én úgy nőttem fel, hogy C kategóriás kung-fu filmeket nézegetek, na meg szerepjáték ésatöbbi. Aztán 15 évesen elkezdtem Wing-Tsunozni, de túl nagy volt a lelkesedés, így a szüleim egy időre eltiltottak tőle, ami nem volt szép tőlük, de végülis érthető. Utána azonban képtelen voltam visszamenni, így hát megmaradt rajongásom a téma iránt.
Ám nemrég elkezdtem aikidozni, pontosabban ki-aikidozni, ami egy Magyarországon kevésbé elterjdet ág. Bizony, nekem is nyomozgatnom kellett mégis melyik harcművészetet válasszam. Az aikido mellett számomra az döntött, hogy lényegében nincs benne támadás, hogy az ellenfél ellenfél azon energiáját használja fel, amit ellenem használ és azt forgatom vissza, ellene...
Na meg, hogy talán a legfilozofikusabb harcművészet, lényegében egy zen-buddhista irányzat, mely mozdulatokon keresztül is kifejeződik. Na ja!
Tud valaki valamit arról, hogy állítólag volt egy kísérlet, ahol különböző drogokat bevett harcművészeket erszetettek össze és azt vizsgálták. Nos? |
| | | | |
| | | | | | 3. Bard | 2004. október 7. 11:22 |
| | | | | | | Nekem is voltak ilyen gondjaim, hogy nem bíztam a mesterben, és aztán hagytam az egészet a fenébe. Állítólag agresszív gyerek voltam oviban, ezért beirattak judora szüleim, hogy nyugodjak le. nyomtam 7-11 éves koromig, aztán abbahagytam. Lenyugodtam gondolom... :-) Meg versenyszellem volt, és én nem voltam a legjobb, aztán gondoltam ez nem nekem való. De azért azóta is sokszor előkerült a gondolat, hogy újra kellene kezdeni. De milyen stílust, milyen mestert válasszak? Na itt jöttek az előitéletek. A magyar mesterek csak kamuk, Kínába kéne menni az az igazi, viszont legszimpatikusabb a szamurájkard, de embert úgysem akarok ölni, akkor minek, stb. stb. :-) Most a capoeira felé kacsintgatok, arról hallottam szimpi dolgokat...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | üdvözlet nyarlathotepnek, az éjben kúszó rettenetnek személyesen
Mikor először papíroztam, utána döbbentem rá, hogy még nem próbáltam harcművészetet.
Anno úgy gondoltam, hogy a hatalom nem játék, és én kis izé, jobb ha nem kapok hatalmat egy ilyen tudás által, mert ha "elborul az agyam"-amire akkoriban jócskán volt példa-, akkor nincs mese...Persze akkor még eszembe se jutott, hogy az elborulást úgy lássam, hogy azt is el lehet engedni - mintegy alaptermészetemként éreztem..hehe
Tehát eldöntöttem, hogy mégis gyakorolnék valamit s hetekig csak kutattam, hogy nekem vajon melyik jönne be a legjobban, s végül az aikidora jutottam, soksok szöveg, videó sasolása után ez állt hozzám legközelebb...hát kerestem egy ilyen dojot, s oda kb. fél évet jártam, s eközben voltak az úgymond "első utáni" pszichedelikus utazásaim, s elég sűrűn papíroztam akkoriban, s közben az életem teljesen átalakult, akkoriban szinte csak ez érdekelt (a bulikon kívül;), az edzés, a dojo, a zen, a lét, a tudat, stb...
Volt úgy, hogy szmókolva mentem edzésre, s volt ami jobban átjött, mint tanítás(ráhangolódni, könnyedén venni), de voltak "bambább" pillanatok cserébe(hasbarúgás;), viszont a mokuso meditáció eszméletlen jó volt, ott mutatták meg, hogy lehet lecsendesíteni a már-már az őrületbe kergetően tomboló érzelem és gondolatrohamaim...
Aztán mikor látták, hogy terhelhető vagyok, jelentősen megerőltettek, mind testileg, mind lelkileg, - no meg folyton ellenkeztem a nagyon erős énű Senpai ellen, aki a mesterrel ellentétben abszolút nem tűnt mesternek, inkább egy beképzelt halálszeszélyes kövér nőnek, aki mindenkinek olyan feladatokat ad, amit qrvára nem szeret...
Egy idő után elkezdte nagyon durva módszerekkel megtörni a csonterős énem, de nem ment, a leckén nem mosolyogva bólintottam, hanem megelégeltem, s a zent inkább a pusztán üldögélve meditálgatva/papírozgatva gyakorló arccá folytam át...
Persze később összeállt a kép: a Sensei, a megközelíthetetlen zen harcos, tiszteletet parancsoló aurával, csak akkor foglalkozott veled(néhanéha a kezdőkkel is), ha már a Senpai úgymond átengedett...
Aztán összeállt a kép, hogy miről is van szó, hogy addig rángatják, gyakoroltatják, fegyelmezik, képzik a testünket, míg a tudat teljesen rá nem figyel - eggyé nem válik vele -s mikor a test-tudat ott a jelenben, már nincs tanító, nincs tanítvány, csak A Répa;) Érdekes...
Ja, meg félelmetesen félelemmentessé tett az, hogy megtanultam ugrani, esni akár a betonon is, járásom stabilabbá, könnyedebbé, energikusabbá vált, s az éberségem is jelentősen fejődött..
Talán egyszer úgy döntök, hogy újra lejárok edzeni, de majd ha egyszercsak - netalántán ;)- leállnék a spangliról..de a lényeget már megmutatták : az Utam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Mindenki!
Ahogy böngésztem a site-ot és a fórumokat be kellett látnom, hogy egy ilyen tematikájú topic talán hiányzik. Mivel a címben említett két téma egyránt meghatározó jeleneségek az életemben, illetve mert látok valami homályos kapcsot a két dolog közt úgy érzem van miről beszélgetnünk. Én személy szerint kíváncsi vagyok a véleményetekre, gondolataitokra, tudásotokra a témában (és amúgy) szóval hajrá! |
| | | | |
|
