 |
Látni a világot, ha még érdekel valakit...nlwarez, 2004. november 7.  | |  | | | | 403. Rex | 2012. június 16. 22:04 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nagyon tetszett a sztori. :) |
| | | | |
| | | | | | 401. meska | 2012. június 12. 23:08 |
| | | | | | | Ez az érzés is ismerős...
Egyedül a természetben, és mégis azt érzed, teljes vagy, és ez az a pillanat, amit örökre meg akarsz őrizni.
Bár én ősszel sétáltam a fák között, és az az illat, meg a hangok, hú, ez volt az első pillanat, amikor észrevettem a világot. |
| | | | |
| | | | | | 400. costa | 2012. június 11. 08:58 |
| | | | | | | Szép. Sok ilyen kis képekből áll össze az életünk csak keveset veszünk észre és tudatosítunk. Az emberi lét célja pedig ez kellene legyen, h minél több ilyen pillanatot megéljünk.
Én hétvégén túrázni voltam. Eső, hó, 2000 méter, Tátra, eltévedés, zergék, köd. Nagyszerű volt tök egyedül menni miközben az orrom hegyéig sem láttam. |
| | | | |
| | | | | | 399. meska | 2012. június 10. 19:39 |
| | | | | | | Sziasztok!
Egy mai eseményt szeretnék megosztani veletek, ami remélhetőleg hatással volt az életem további részére.
Azért ezt a topic-ot választottam, mert az életünk nagy részét sajnos sokan úgy éljük, hogy valóban nem látjuk (vagy nem akarjuk meglátni), mi zajlik körülöttünk.
Az öcsémnél töltöttem a hétvégét, és ma reggel utaztam vissza vidékre. Mielőtt elindultam, adott a kezembe almát, narancsot (mert ő ilyen gondoskodó, hogy egyek is valamit).
Azzal kezdődött, hogy sehol nem tudtam korán vonaljegyet szerezni, persze nagyon idegesített, mert a blicceléssel mindig ráfaragok. Mindegy, valahogy el kellett jutnom a vonathoz, gondoltam hátha...
Felszállt a villamosra egy férfi, és megkérdeztem tőle, tudna-e segíteni, hol lehet ilyenkor jegyet venni. Közölte, hogy ilyenkor esélytelen, és a tömbjéből kitépett egyet nekem. Ki akartam fizetni, de nem engedte. Az úton végig ezen gondolkodtam, rám elég nagy hatással volt, hogy emberséget látok ebben a világban, ritka mostanság.
A pályaudvarra érve, leültem egy padra és elkezdtem nézni az embereket (ezt sokszor csinálom, és mindig az első érzelmi reakciókra figyelek egy- egy ilyen esetben, jó móka). Szóval, ahogy nézelődök, oldalra fordulok, és tőlem két padra ül egy hajléktalan nő. Felállt, oda ment a csaphoz, megmosta az arcát, megtörölte, majd elő vett egy kis tükröt meg fésűt és elkezdte fésülni a haját. Mindezeket olyan kecses mozdulatokkal, ami már kevés nőnél figyelhető meg.
Én pedig nem bírtam levenni a szemem róla, s az járt az eszemben, hogy ezek után hogy a fenében van még ereje mindehhez?
Erre a hátam mögött megszólalt egy hang: "Hát igen, a nő örökre nő marad."
Egy idős bácsi volt, és ő is a látottakat analizálta. Kiderült, hogy pont egy dolgon járt az agyunk. Csodálattal nézzük, mégis ott egy másik, negatív érzés bennünk.
Végül elkezdtünk arról beszélgetni, hogy az emberek mennyire zárkózottá váltak (persze nem véletlenül), s a sok negatív előítélet taszít minket magányba.
A bácsi végül elment, én pedig mielőtt felszálltam a vonatra, a néninek (vagy NŐnek) odaadtam a gyümölcseimet.
Ez kb. egy óra leforgása alatt játszódott le, és szinte hihetetlen volt számomra, hogy létezik még ilyen. Sajnos elég antiszociálisnak tartom magam, de ezalatt a rövid idő alatt úgy éreztem, van még helyem a világban.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | http://index.hu/tudomany/klima/2012/05/21/jol_teljesit_a_viz_alatti_eromu_skociaban/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kattintottam, meghallgattam, aztán a fejlécre pillantottam, és választ kaptam :)
"Bármely kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." |
| | | | |
| | | | | | 396. Rex | 2012. január 25. 13:20 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 395. Rex | 2012. január 25. 12:57 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | http://youtu.be/ev9oPUNaqXE |
| | | | |
|
