 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. november 25.
Utolsó hozzászólás: 2019. április 21. |
| |
Érdeklődés: 20552 letöltés
630 hozzászólás |
| |
|
|
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | Ha már halál a téma, akkor vannak itt problémák, melyeken talán segíthet az öngyilkolásba menekülés, de ez pillanatnyi megoldás biztosít csupán. Mert van egy teóriám, ami igazából nem is az enyém csak úgy összeszedtem leszűrtem. Aminek a lényege a következő; Igazából Dantés Szóval Meghalsz bekerülsz egy szintre a rezgésed határozza meg (rezgés alatt mit értek? passz nem olvastam még eleget) melyik szintre kerülsz. Teszem azt van egy problémád és menekülsz a halálba mert akkori lelkiállapotodban azt az egyetlen kiutat látod magad előtt és megteszed meghalsz az akkori rezgéseid a kétségbe esés rezgései a kilátástalan rezgéseidet viszed magaddal egy másik tudatállapotba amik ott felfokozódnak felerősödnek és még gyötrelmesebb, kétségbe esettebb helyzetbe kerülsz. Vagyis ha Én most megölném magam (persze nem teszem) a problémáim miatt amiket igazából megtudnék oldani csak idő és tisztán látás kérdése ez tegyük fel 7 szintből 3as 4es (csak viszonítás miatt vannak számok) az a halálban az 1es szín a leglentebbi a legmocskabb szemetebb szint. Vagyis ha öngyi leszel, csak a saját magad dolgát nehezíted meg sokszorosan. De ez fordítva is igaz haqwa jó állapotodban halsz meg boldogan "élettel telin" akkor teljesen más szintre kerülsz. Persze ezek függenek a teteidtől, amiket az életben végbeviszel meg rengeteg más tényezőtől is, de Én így tudom elképzelni a halát!
Persze ez talán az én gyermeki fantáziámnak köszönhető meg talán a naivságomnak is, mert nem minden van ám úgy, ahogy azt elolvasod sok a belemagyarázás meg igazából minden emberfüggő a halál is. Igaz mindenki meg hal de a halál még is csak a sajátod. Lehet nem érthető sokak számára amit írok meg érdektelen is de nekem qwajol esik ezeket leírni és aztán majd átgondolni újra és újra aztán meg megint megalkotni egy "saját" teóriát nem feltétlen a halállal kapcsolatban. És ha kérhetném, ássátok alá az elképzelésemet vagy épp ellenkezőleg támasszátok alá!
"Viszont egy valamit nem értek még mindig és talán itt valaki tud rá választ adni, hogy miért történt az, hogy mikor fekszek és már majdnem!! elkapott, egyszerűen valami ösztönszerűen elindított, azzal a tudattal, hogy nem adhatom fel. így tovább folytattam a menekülést "
A félelem! a félelem az élet mozgató rugója valamilyen szinten a félelem miatt élünk. Félünk a haláltól, nem akarunk meghalni, mert félünk attól, hogy mi lesz aztán A félelem az egy nagyon meghatározó dolog az emberek életében még a legkilátástalanabb helyzetben is képesek vagyunk bármit megtenni, hogy a félelmünk ne valósodjon meg. De persze ez is csak az én f@szsgom, agyszüleményem. Rengeteg logikai K.O. ba keveredem saját magammal. És ezért is várom, hogy valaki betámadja ezeket vagy éppen alátámassza, mert megakarom nézni, hogy ezek amiket most ki írok azok a más valóságában mennyire helytállóak. És sajnos nem vagyok, eléggé összeszedet, belekapok sok mindenbe sok mindenről van fogalmam de igazából nem elég mélyre hatóak ezek és szeretném elmélyíteni a tudásomat amihez kellene a daathosok segítsége is!!
Revemu kicsit nem értem nagyon mi üldözött téged az erdőben Talán Te magad ? Ha nem gáz leírhatnád bővebben, engem érdekel. Meg az is, hogy jól értem e itthon a gépelőt.
|
| |  | |  |
| | | | | | 593. Revemu | 2011. július 24. 01:02 |
| | | | | | | @ideaweed
"Vannak még valakinek hasonló "problémai"? Vagy egyedül vagyok? Vagyok e egyáltalán vagy tok e ti egyáltalán?"
Nos nem is tudom hol kezdjem ezt... úgy gondolom egy cipőben járunk, és köszönöm hogy leírtad ide ezeket, én nekem sajnos nem volt még elég bátorságom hozzá, hogy ilyen dolgokat osszak meg. Őszintén szólva még most is félek egy kicsit, mert mint írtad paranoiás vagy - ez rám pont ugyan úgy illik, a gondolataid, elméleteid mintha csak az enyémek lennének...
"Vagy csak a valóságom vagytok Ti akiket megteremtettem mert akkor tuti nem tud segíteni rajtam senki, hisz Ti Én vagytok! "
És ha én is ugyan ezt gondolom? akkor most ki-kinek a valósága? csak azért kérdezem mert ugyan ez a kérdés rengetegszer felmerült bennem, annyira hihetetlen hogy mikor ide tévedtem a fórumra egy teljesen más oldalát ismertem meg, most meg mintha azonosulni tudnék rengeteg leírt dologgal itt. Hogyhogy ide kerültünk sok hozzám nagyon hasonló életszemléletű emberekkel együtt? Úgy érzem, mintha számomra az életben lenne valamiféle teljesítendő dolog, amire próbálok rájönni, de egyszerűen nem megy. Mintha már csak 1 oldal hiányozna egy könyvből amibe le van írva a "titok" (remélem érthető mire gondolok,). Titok alatt én ezt a megkeresendő dolgot esetleg elméleti tudást értem, amit úgy érzek kötelességem megkeresni. Rengeteg minden dolog ami történik velem úgy történik mintha egy előre megírt forgatókönyv lenne, néha-néha (nem tudom hogy/miért) de sikerül kikövetkeztetnem/rájönnöm/ráéreznem hogy néha mi fog történni, (bár nem konkrét dolgokat de eléggé rá tudok érezni). nem olyan rég volt egy elég durva élményem ahol megtapasztaltam nagyon sok mindent, gyakorlatilag egy úgymond 'badtrip' alatt erdőkben kellett menekülnöm mert a para hajtott, fizikálisan és mentálisan is nagyon leterhelt az a nap, ott jöttem rá nagyon sok mindenre, ha már a Halálról témában vagyunk akkor elmesélném hogy az erdőben menekülés közben már nagyon fáradtan étlen-szomjan órák óta rohanva, hasalva és térden kúszva mentem a dzsindzsába mikor is egyszer úgy gondoltam hogy már nem bírom tovább és feladom... ekkor fogtam a sétabotom, letámasztottam magam mellé és egy fa tövében feküdtem le mivel már nem bírtam a menekülést a folyton követő hangoktól. Lefeküdtem a földre és vártam, hogy az a 'valami' ami követett végre felfedje magát és inkább vállalom még azt is mostmár hogyha baj lesz, de valamiért amikor közeledett hozzám, azt láttam a földön fekve hogy a fák úgy hajolnak szét mintha valami óriás lökdöste volna őket, viszont nem láttam semmit! ha jött is ott valami felém akkor láthatatlan volt az biztos. Viszont egy valamit nem értek még mindig és talán itt valaki tud rá választ adni, hogy miért történt az, hogy mikor fekszek és már majdnem!! elkapott, egyszerűen valami ösztönszerűen elindított, azzal a tudattal, hogy nem adhatom fel. így tovább folytattam a menekülést amit most nem szeretnék részletesen kifejteni (pedig történtek érdekes dolgo velem) mert nem férne ide ki de akit érdekel, azzal szívesen megosztom, és bocsi hogy ilyen hosszúra sikerült és kicsit elkalandoztam... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halál az nem más mint te magad szerintem. Mikor meghalsz átkerülsz egy másik tudatállapotba ahol csak Te vagy és a gondolataid. Én úgy tudom elképzelni mint egy trippet csak egy "kicsit" intenzívebbe. :)
Az életben az a szép mikor padlón vagy de teljesen totálisan mélyen és napok, hetek, hónapok esetleg évek múltán kimászol ebből a lelki pöcegödörből és meglátod a tiszta fényt ami fent van, fent ahol eddig is volt de Te ezt nem láttad hisz a saját magad meg akasztásán voltál rajta végig aztán jön egy pont mikor már nem foglalkozol ezzel valamiért teljesen elmúlik ez a a posvány silány lét és fent vagy élvezed és azt mondod Ez igen! ez az élet! Aztán idővel megint meg kapod a badtripet saját magadban és az egész kezdődik előröl. És a lényeg ebben szerintem, hogy minél durvább badtripet élsz át annál jobban erősödsz fejlődsz kitartóbb leszel
Visszatérve talán ezek azért vannak ezek a meg akasztások, hogy a halálodnál(ahol intenzívebb a jó és a rossz érzés) már valamilyen szinten fel legyél készülve.
Remélem értitek és remélem megtudjátok cáfolni az írtaimat.
Vagy csak az én valóságomban van ez így? Lehet.
Elvagyok már veszve azt érzem aztán meg, hogy megvagyok, jó helyen vagyok minden ok. Érdekes dolgok mennek végig a fejemben csak már nem mindig tudom hova rakni ezeket. Talán pszichológushoz kéne mennem és elbeszélgetni vele a fejemről. De Segíts magadon és Isten is megsegít!
Isten maga képére teremtette az embert. Vagyis akkor mi magunk vagyunk az Istenek?! Én ezt teljesen helyén való meglátásnak vélem. csak már túl sok információt kapok és nem tudom ezeket hova rakni. Paranoiás is vagyok meg túl sokat vagyok lent és fent.
Vannak még valakinek hasonló "problémai"? Vagy egyedül vagyok? Vagyok e egyáltalán vagy tok e ti egyáltalán? Vagy csak a valóságom vagytok Ti akiket megteremtettem mert akkor tuti nem tud segíteni rajtam senki, hisz Ti Én vagytok!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a lustaság is félelem következménye, félsz hogy kifáradsz, vagy félsz hogy rosszul csinálod, vagy rosszat teszel, mindentől lehet félni, nem megmozdulni a legegyszerűbb, amikor gúzsba köt a félelem.
Nálam ilyen a halogatás is (persze magamnak készülődésként adom el..:D), majd ráérünk még... De manapság már próbálok aktivizálódni és ez segíti önbecsülésemen - ha elérek valamit, ezt csak cselekvéssel lehet megvalósítani. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amikor először gondolkoztam a halálon akkor az rémisztett meg, hogy a végén talán majd azt fogom gondolni, hogy elpazaroltam az életem
és még most is úgy gondolom hogy az rettenetes lenne.
ugyanakkor képtelen vagyok mozdulni - mi ez? lustaság, kishitűség, félelem? csak én érzem úgy, hogy folyamatosan a felkészülés fázisában vagyunk? mire készülődünk akkor, mikor lépünk már, és hova? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen. Sokszor nekem is nem az elmúlásom elképzelése a ronga, hanem, hogy itt kell majd hagynom a szeretteimet, és azokat a dolgokat amiket szeretek.
Előbbit könnyen áttudom lépni, hisz tudatos vagyok arra, hogy csak utazáson veszek részt, s egyik forma sem állandó ami körülvesz, a testem sem az. Voltam már spermium is, akkor olyan formám volt, később összeolvadtam egy petesejttel ... ismét más formám lett, majd embrió lettem, egy alagútban haladtam a fény felé, majd megszülettem, folyamatosan változott a formám... Már holnap sem fogok ugyanígy kinézni. Végül elhasználódik ez a test, ez a rendje a dolgoknak.
És mind így vagyunk ezzel itt, de én megszerettem azt a fényt a szemekben ami az embereket élteti, azt hiszem ez hiányozna nagyon.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem pont most volt két olyan élményem amiben eljutottam oda hogy úristen meghaltam. de mivel 1 nap különbség volt a 2 között ezért amikor ez másodszorra történt már meg sem ijedtem, inkább elnevettem magam de mind a 2 nél szentül megvoltam győződve róla hogy úristen meghaltam. a másodiknál volt egy kis újjászületés is de ez nem volt elég erős. de ahhoz elég volt hogy újra gondoljam az életem.
érdekes hogy nem magamat féltettem hanem az állataimat és a rokonaimat. nem is tűnik olyan nagy dolognak a halál.
persze ezt nem tudom az igazihoz hasonlítani. Akkor is biztos elönt majd először a horror és a félelem, aztán a sajnálat, aztán a beismerés, aztán meg az egyé válás.
én nem hiszek a túlvilágban és reménykedek benne hogy számomra nincs. jobban örülnék annak ha a teljes megsemmisülés lenne sorsom. Annak van a legnagyobb értelme. vagyis ugyanakkora értelme lehet mint az életnek. Talán csak annyi hogy van. Az az értelme hogy van? Nekem ez már elég. Mint a digitális rendszer. a 0 és az 1. az is magában hordozza a végtelent és a semmit. Mint az élte és a halál. Talán az egyedüllét a legfélelmetesebb nekünk embereknek. az rosszabb a halálnál. én egész életemben utáltam az embereket. visszataszító lények. inkább vagyok állatok között. ha rájössz hogy működnek egyszerűek. De az emberek is. Túlságosan átlátszóak és kiszámíthatóak. De én csak most lettem ember. Eddig csak egy állat voltam.
Most hogy tudom ilyen könnyű meghalni ha választanom kéne inkább még az életet választom. Szerintetek az élet vagy a halál a piros pirula? vajon ha elfogadom meghalok? (nem a gombra céloztam ott alul :P csak most vettem észre hogy ott van, durva fless pillanat volt amikor észrevettem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A lényeg a "halál-újjászületés"-élmény lehet.
Nem "megvilágosodni kell, hanem (valamilyen szinten) meghalni és újjászületni.
A sámánélmény is ez: minél teljesebben meghalni (a halált átélni), majd ezután
minél teljesebben újjászületni.
Én ezt egy kicsit átéltem (hangsúlyozom, kismértékben) négy szem fractal-maggal, de ez nem
volt elég gyökeres és mélyreható élmény. Háromszor hánytam tőle (ettem előtte 2-3 órával),
és mintha a hányással az összes "baromság" (tudás, ismeret, hit, fogalmak /amiket életemben kaptam és gyűjtöttem/ stb.) távozott volna
belőlem. A Jézus szájába adott "szükség néktek újonnan születnetek" szöveg egyből eszembe jutott. :-) Tisztának éreztem magam tőle és nevettem az
összes ostobaságon, amikkel mi, emberi lények képesek vagyunk azonosulni.
Egy authentikus ayahuasca-rítus dél-amerikai sámán főzetével és levezetésével valószínűleg igen erőteljesen képes
közvetíteni a meghalás-feltámadás élményt. (Erre valószínűleg mindannyiunknak szükségünk lenne (egy élet alatt egyszer).
Beavatás az soha sem jelentett mást, mint meghalást-feltámadást. Ez lenne az alapvető élmény, a "megismerés" valós eszköze.
A "meditáció" szerintem egy pótszer, egy olyan legális "út", ami nem vezet sehová. Exoterikus forma, a történelemben soha sem működött ilyesmi,
viszont nem sért érdekeket. Nekünk a jelenlegi vallásos és egyéb tanításokban egy csomó "zöldséget" hordanak össze (megszabadulásra vezető eszközökként, utakként).
Az a probléma, hogy a bevált, autentikus recepteket nem ismerjük; magukban pedig nem olyan komoly hatásúak a növények.
a helyes keverésen és elkészítésen múlhat minden (+természetes környezet, kellő és alapos felkészülés stb.)
Ennek az alapvető élménynek jelenleg csak a "vallásos"- és egyéb jellegű pótszereiben részesülünk (leginkább elméleti "limonádéban"). :-)
A társadalom irányítóinak és (a tőke) tulajdonosainak nem érdekük, hogy az ember valamilyen szinten a létezés misztériumába
beavatást nyerjen, mert akkor csökken a "nyáj". Kevesebb avulós gagyit, értéktelen (szellemi-, fizikai- ) bóvlit lehet elsózni stb....
Nekem kb. az "ősvíz" az ősélmény, az "Isteni Anya", semmilyen "hímistent" nem látok... :-) Amikor csak úgy magamban szemben ültem estefelé a tengerrel
(Görögországban) az nekem mélyebb és bensőségesebb élmény volt mindenféle (irányított-, vezetett- stb.) "(ál)meditációnál". :-)
A világnak sok minden "jót tenne", a szellemi- fizikai profitnak viszont sok minden árt. A társadalom tele van olyan utakkal, amelyek valójában
sehová sem vezetnek... Viszont mindenki, aki járja, úgy tesz, mintha az út vezetne valahová. :-) Mi emberek, valójában egymást bolondítjuk.
cellux: én egész életemben az "igazságot" kerestem, de már nem hiszem, hogy létezik ilyesmi. Valójában az egész keresés nem volt más, mint "súrlódás" és "hevülés".
Nem a cél a fontos, hanem az, ami kialakulhat (esetleg). ha létezik ilyesmi.
A cél valójában katalizátor.
Már a világot sem akarom megmenteni. :-) (Ezek valójában csak elméleti kategóriák, melyekkel az ember az energiáit pocsékolhatja.)
|
| | | | |
| | | | | | 586. gricka | 2011. június 22. 23:40 |
| | | | | | | Ez nem rossz gondolat Cellux,
(bájdövéj nagyon kíváncsi vagyok egy ilyen élményre, majd ha ideje lesz megtudom:)
viszont sok példa létezik a halálközeli élményt megélt emberek sorsfordulásáról.
pl nem is tudom hogy Frecska Ede vagy Feldmár András mesélte/írta, hogy valahol kísérleteztek nagy mennyiségű LSD-vel olyan alkoholistákon, akiket már reménytelen esetnek bélyegeztek mindenhol. Azoknak az embernek akiknek volt halálközeli élménye, nagyon nagy aránya egyből fölhagyott az alkoholizmussal.
vagy dél-amerikában foglakoznak az ottani szakramentummal erős függőséget okozó kábítószerfüggők gyógyításán. ez mondjuk nincs vagyis nem tudok róla h bizonyítva lenne, de szerintem abban is sok szerepet játszik a halál/újjászületés. olyankor az ember rájöhet hogy ebben a testben csak egyszer él a földön és hogy ezt a csodát eldobni magunktól.. .butasááág
vagy a discoveris majdnem halálos állat támadást vagy balesetet túlélt emberek :D de tényleg :) |
| | | | |
| | | | | | 585. cellux | 2011. június 22. 21:10 |
| | | | | | | "Közel sem olyan hatékonyak, mint amiket összeírogatnak róluk."
De segíthetnek jókat álmodni. Én több mint 10 éve vagyok az első fél-varázslós tripem hatása alatt, és néha azt érzem, az életem minden fontos dolga abból, az akkor útjára indított folyamatból bomlott ki. Ez az élmény begyújtott egy drive-ot, amit semmi más nem tudott volna begyújtani.
Hozzátenném, hogy azóta egyetlen emberrel nem találkoztam, akit úgy megérintett volna a pszichedelikus ősélmény, mint engem. Számomra felfoghatatlan volt, hogy sokan erre is csak egy N+1. tapasztalatként tekintenek, amit be lehet rakni a zsákba, és utána tovább tudnak menni úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán rájöttem, hogy az emberek 99%-a nem azt éli át pszichedelikus szer hatása alatt, amit én átéltem. És azóta gondolkodom azon, milyen kontextus kell egy ilyen mélységű, ennyire direkt és kikerülhetetlen, minden hamisságot az igazság erejével szétfeszítő élmény létrejöttéhez. Azért pörgök a pszichedelikus pszichoterápián is, mert szívesen látnám, ha a társadalom által elismert tudósok (pszichológusok, pszichiáterek) gondolkodnának azon, miként lehet az embereket egy ilyen mélységű átéléshez hozzásegíteni. Úgy érzem, ez a világnak jót tenne. Meg kéne találni azt a kulcsot, amivel a halál-újjászületés élmény megbízhatóan kiváltható, mert ez lehet a kulcsa az emberiség globális tudati forradalmának, és megmenekülésének. (Legalábbis az én álmom erről szól.)
|
| | | | |
| | | | | | 584. xhredo | 2011. június 22. 13:29 |
| | | | | | | realizálás, bölcsesség, túlélési potenciál változás, hasznosság, hasztalanság, manipuláció.
Haszon
Amég haszon van, nincs bölcsesség és az a bizonyos semmi nem válik mindenné, kínzó tüzes semmi marad.
Egy haszonember meglát egy virágot, mire gondol ?
Ilyen olyan ennyit annyit ér.
Tépjük le adjuk el vagy oda mert akkor...
Haszon nélkül a virág, evidencia.
Egy olyan evidencia amivel képesek vagyunk kommunikálni egy hasznot nem ismerő szférában vagy síkban.
Mert VAN.
Így egy csövesnek odaadni a nálad lévő csokit se fáj.
Enteogén lökéssel elért egóhalál, fizikai halál ?
Nekem úgy tűnik, hogy csak itt kezdődik el igazán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A "saját természetünkkel" csak az a probléma, hogy nem több egy elképzelésünknél (a sok közül).
Valójában nincs saját természetünk, hacsak nem a töküres semmi.
Persze lehet, hogy a lét(ezés), megnyilvánulás nem egyéb, mint egy kifordulás, mely állapotban minden fordítva értelmeződik.
Talán a "nem-lét", a töküres semmi: maga Isten... persze a megnyilvánult minden nézete csak tévedés lehet.
A megnyilvánulásban minden instabil és folyamatosan mozgásban van, áramlik.
A pszichoaktív szerek sem segítenek senkin, csak ideig-óráig tűnik úgy, hogy használnak... (valójában az önbecsapás egy újabb módszerét jelentik).
Egyre újabb és újabb önbecsapási módszereket keresünk és találunk. Ebben, mi emberek, nagyok vagyunk.
Lehetséges, hogy egyszer az életben szükségünk lenne egy erőteljes beavatásra (gondolok pl. az ayahuascára).
Ennek egy erőteljes és intenzív élménynek kellene lennie egyre fokozódó rosszulléttel (közeledés a halálhoz), majd rituális és szükségszerű hányással (megtisztulás, újjászületés) ...
Ezt egy élet alatt csak egyszer lenne szabad alkalmazni.
A sámánok valójában az anyagok, növények kombinálásának tapasztalati tudományát ismerték, ez hagyományozódott közöttük szigorú titoktartással.
Az Amanita Muscaria-t is (talán) tejjel keverték el, majd lisztet adtak hozzá és erjesztették. Valószínűleg egy alkoholos, részegítő, mámorító ital lett belőle.
Mi ezeket a pontos recepteket nem ismerjük.
A "kísérletezgetés" pedig nem vezet jó eredményekre.
Azt hiszem az eladók érdekeinek megfelelően erősen túl vannak dicsérve a jelenleg kapható pszichoaktív növények.
Közel sem olyan hatékonyak, mint amiket összeírogatnak róluk. |
| | | | |
| |
| 
 |
