 |
átlagembereklagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | Ezek a szarok, ezek a senkik, ezek az állatok, ezekről van szó basszus...
http://index.hu/politika/bulvar/wmarthal11/
"A Wal-Mart Long Island-i üzletében pénteken meghalt a cég egyik alkalmazottja, amikor a nyitásra váró vásárlók betörték az ajtót, és eltaposták a férfit."
"A híradások szerint mintegy kétezren várták az ajtónyitást pénteken. A rendőrség szerint a hátulállók olyan erővel nyomták a várakozók első sorait, hogy a bejárati ajtó kifordult a sarkából, és bedőlt az üzletbe. A betóduló emberek ekkor döntötték le a lábáról, majd több százan meg is tapostak az ideiglenes megbízással alkalmazott eladót."
Javaslom nevezzük át a topicot átlag"emberek"-re |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ebben az őrült világban viszont csak az őrültek a normálisak...
Felfogás kérdése az egész. A társadalom arra az emberre mondja, hogy normális, aki a "jól bevált" normák és értékrend szerint él. A szerhasználó meg a "bűnöző". Mit tesz a tudatlanság... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mondjuk az is egy érdekes kérdés, azt boncolgatni hogy átlagembernek azt nevezzük aki a társadalomban a többség felfogását, hozzáállását és életét képviseli, vagy azt a természetes, átlagosan normális embert aki nem normális ebben a nem normális világban :)
amúgy igazad van hogy nem kizárólagos az összefüggés, de szerintem még mindig több az esély pszichedelikumokat használó és élményeit feldolozó(!) ember normától, az átlagtól el fog térni.
üdv =) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | sziasztok! szerintetek a pszichedelikus szerek használata mennyire függ össze azzal ami eredetileg a topic témája? vagyis azzal hogy valaki átlagember e vagy nem. mert szerintem semmennyire. a szerhasználók a mi társadalmunkban deviánsnak számítanak de szerintem ez tényleg csupán társadalmi kérdés. ismerek például olyan embert aki gyakran él pszichedelikumokkal de az én értékrenden szerint teljesen átlagember. de van olyan ismerősöm is aki pont az ellenkezője vagyis sosem élt pszichedelikumokkal de ahogy él, ahogyan gondolkozik az alapján én nem tartom őt átlagembernek. csak azért vetettem fel a kérdést mert olvasgatva a hozzászólásokat úgy látom elkanyarodtatok az átlagember témától.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, 15 évesen nehéz okosan csinálni az ilyet. Szerintem senki se marad le semmiről ha mondjuk a hallucinogénekkel vár 18-20 éves koráig. Addig meg simán ott a pia, cigi, fű ökörködés a haverokkal és a szokásos készrerakjuk magunkat tendencia, ami valahol tök természetes ilyen korban. De ha már komolyabb szerekkel rakják készre magukat az már nem biztos, hogy jót fog tenni.
Biztoss vannak koraérett emberkék, akik 15-16 évesen már felelősségteljesen tudják magukba tolni a dolgokat, de szerintem ez elenyésző. Ezt leginkább úgy tudom elképzelni, hogy van egy idősebb már tapasztalt (daathfüggő:P) ismerőse, akire hallgat és ezek alapján nyomja trippeket is.
De amúgy sztem tényleg senki se marad le semmiről, ha nagykorúan próbálja ki. Annál ütősebb lesz! ;D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én találkoztam nyáron egy 15 éves kiscsajjal aki tolta, sztem nem igazán tett jót neki, meg nem is csinálta okosan |
| | | | |
| | | | | | 290. retek | 2008. október 7. 15:46 |
| | | | | | | | néha arra gondolok, hogy csak azt hiszem hogy ez baj, hogy úgynevezett integrálódási problémáim vannak, ezek valószínűleg pszichedelizálás nélkül is lettek volna anno, max rátettek egy lapáttal vagy ami még esélyesebb, pusztán kiemelték azokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mintha rólam beszélgetnétek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | helio*: Ja, ez szerintem is így van, vagyis bőven lehetséges. Ámde akár előnye is lehet: a pszichedelikus élményben megéltek folyamatos hétköznapi életbe integrálására törekedésben (pl: emberek iránti empátia-érzelmi intelligencia, föld-tudatosság, emelkedett szellemi állapot-hangulat,stb) már tudod, hogy mik azok a dolgok, a személyiségnek azok a potenciális alkotóelemei, amelyekből nem kérsz, és mik azok, amikből kérsz, és magadévá akarod tenni illetve annak érzed.
Egy korábban pszichedelikus tapasztalást nélkülőző, nagyrészben kialakult, stabil személyiség megérezheti és rájöhet a pszich. élmény hatására, mik azok a dolgok magában (tudatában, lényében), amiktől meg akarja tisztítani magát, vagy amiket át akar alakítani valami mássá - mindenesetre már meglévő, évek alatt kialakult részeivel dolgozik a személyiségének: azokat vagy lezúzza, és újat rak helyébe ami jobban megfelel neki, vagy pedig igyekszik képlékenyebb halmazállapotúvá tenni, hogy ne kelljen lebontania, hanem át tudja formálni.
Ezzel szemben akinek még nem annyira fejlődött ki és szilárdult meg a személyisége, az csírájában felszámolhatja a számára nem kedvező tendenciákat önmagában, és a későbbi személyiségfejlődése során valószínű törekedni fog rá, hogy rugalmas maradjon, és ne legyen túl merev, minél kevesebb felesleges korlátot engedjen magában kialakulni.
Szóval szerintem elméletileg és gyakorlatilag is lehet jó az egész, attól, mert egyszer-kétszer volt pszichedelikus élménye egy még jobbára kialakulatlan, képlékeny személyiségnek - amennyibben élményeiből profitál, és integrálandó tapasztalatokat szerez. A gond akkor lehet, ha az illető megáll, és ráflessel erre az egész tudat(módosítás)-témára olyanformán, hogy nem halad előre az életben, hanem vissza-visszatér az ilyesmi élményeihez, és ezeket az egyszeri és ilyen formában megismételhetetlen tapasztalásokat akarja újra meg újra megélni, vagy valami funkcióját tekintve hasonlót - jellemzően tudatmodósító szerek további használatával. Csakhogy ezek az élmények már nem annyira segítenek a személyiség további fejlődésében, mivel az adott serdülőkorú életperiódusban pár alkalom után már megadták ezek a szerek azt, amit adhattak akkor - további használatuk lehet, hogy több kárt csinál, mint hasznot (már ha haszonnak valami jövőben kialakuló érett személyiséget tételezünk fel, vagy mi).
Szóval ha értem mire gondolsz, akkor azt tudnám javasolni, hogy pár év szünet, szermentes személyiségfejlődés-alakulás, a pszichedelikus tapasztalatok beépítése a személyiségbe - aztán évek múlva húszonX vagy akárhány évesen, ha megint késztetést érez az ember rá, akkor tolja. De a hosszú szünet ilyen esetben szerintem fontos - mármint, hogy konkretizáljuk, az én Cauldfield barátom esetében fontos-hasznos volt, illetve jobbára még mindig tart. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Erőssel, gyengével, butával, okossal, kockával, elszálltaltal"
és ha én mindez együtt vagyok? :D (na jó buta talán nem vagyok :P)
Szerintem ez a közösség élmény attól is függ megtaláltátok-e azokat az embereket akikkel tényleg több a közös pont(pl világlátás vagy ahogy bánnak az emberekkel) és nem csak azért mert nincs más :)
Persze ha észre vesszük, hogy mind emberből vagyunk, hirtelen mennyi közös tulajdonságunk lesz ,)
fura én sem vagyok túl barátkozós, csak simán barátságos :) /ergó akárki jön oda hozzám mosollyal fogadom, de én egy lépést nem teszek x)/
Nyáron a közös fesztiválok, sátrazások a legjobbak ^^ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | helio* ha van kedved leírhatnád milyen szert/szereket használsz rendszeresen és hogy hány éves korodtól!
Én azt vettem észre, hogy az ilyen integrációs dolgok egy idő után maguktól mennek, ha sokat vagyok emberek között és nem tépek naponta. Bár a teljes integráció ritka, de alapvetően úgy vettem észre, hogy én írtózom az együtt élménytől, mert az olyan snassz, ciki, izé meg jaj, de közbe pont, hogy a saját érzelmi oldalamat nem tudom rendesen felvállalni, elfogadni és ez otthoni magányos üldögéléssel ritkán jön elő. Viszont egyre inkább úgy gondolom, hogy az együtt élmény adja meg azt a teljességet, amit hiányolok az életemből csak valahogy le kell vetkőznöm ezt a kelletlen hozzáállásomat, ami előre megmondja, hogy áá másokkal? Gagyi...pedig jó kis képesség lenne, ha soksok emberrel tudnék találni közös pontokat, mert igazából lehet. Erőssel, gyengével, butával, okossal, kockával, elszálltaltal blablabla, mindegyik ember, mindegyik eszik-szarik-élvezkedik és még sorolhatnám, de sztem érthető. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tényleg, erről jut eszembe: vajon egy hedonista és egy buddhista fogalma a boldogságról lehet-e közösen azonos, ha az útjaik nagyon különfélék. végülis ha a játékelméletet veszem, akkor azt is gondolhatom, hogy akár, hiszen a hedonista a vágyait elégíti, és az a jelszava, hogy ami neki jó, az másnak is jó, és nem zavarja, ha a buddhistának fáj, a buddhista viszont elengedi a fájdalmat, ha esetleg, és különben sincsenek vágyai, max örül annak ami van.
... márcsak az a kérdésem, hogy melyik az ember? a játékelméletes, a hedonista, vagy a buddhista? és ha valamelyik, akkor a másik miért nem, és ha mindegyik, akkor miért egyik sem? |
| | | | |
|
