Gyűlölet: a legrosszabb érzés

DAATH

Nincs az az abszurd, vagy nevetséges dolog a világon, amit ne írt volna le már valamelyik filozófus.

Oliver Goldsmith

Új hozzászólás

Lapozható lista

Kategória:

Társadalom

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2005. február 18.

Utolsó hozzászólás:

2010. december 22.

Érdeklődés:

14287 letöltés
304 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

Gyűlölet: a legrosszabb érzés

badcat, 2005. február 18.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

2010. december 22. 22:57

Köszi!

Tényleg jónak tűnnek ezek a tanítások és hiszek is benne. Jaj csak egyedül olyan nehéz elhatározni magam és végigcsinálni amit szeretnék.

2010. december 22. 22:26

Miért félsz, talán nem jöhetsz vissza többet? Mindig a félelem blokkolja a cselekvést.
Olvasd el Oshotól Bátorságot, naondúrva!

A Flow-nak nézz utána, addig is lefoglalod magad, tanulsz is - ez hasznos.

2010. december 22. 02:30

félelmetes. De nem az anyagi megfeleléstől félek, hanem hogy lelkileg még rosszabb lesz, mert még annyi emberhez sem tudok szólni, mint eddig. Ha nem jön be lehet hogy még lejjebb zuhanok. Elemésztett a magány. Na jó, hagyjuk már ezt a pesszimista felfogást.

Mit takar a flow?

2010. december 22. 01:58

Bármiben változtatsz az jó, és minél mélyebb a változás, annál jobb!
Úgyhogy, szerintem mindenképp!

A kérdésedre a választ magad adod meg, ha elmész.
(de csak kíváncsíságból, milyen érzés rá gondolni, mármint, hogy itt hagysz mindent?)

Valaki már írt valahol a DAATH-on a Flow-ról, ha találnál Flow tevékenységet, ki tudnál mászni ebből. (ez nem biztos)

2010. december 22. 00:49

H2O

Igen, ez valamennyire nálam is így igaz, de a legfontosabb eltérés az időintervallumban mutatkozik. kb. 10 év. Igaz előtte se volt semmi sem rendben, csak a suli meg a kolesz, stb lefoglalt.

Egy másik kérdés, bár ez már off, de tényleg kíváncsi vagyok hogy látjátok ezt.
SZóval tudom hogy erre így nem lehet válaszolni, de mégis.

Ha valahol máshol kezdenék egy teljesen új életet (mindent itt hagynék magam körül) az megoldhatná a helyzetemet vagy csak egyfajta menekülés lenne?

2010. december 22. 00:06

Én akkor érezném így magam, (nem érezném, de tegyük fel, hogy igen) ha semmilyen hasznos tevékenységet nem végeznék hónapok óta, ez frusztrálna. Ez után lassan megszűnnének az emberi kapcsolataim, így elszeparálnám magam, aztán ez állandósulna. Eltelne még néhány hónap, és ezt gondolnám normálisnak, és már nem is keresném a kapcsolatokat.
Kb. így tudnám magam a depresszív életérzés hatalma alá térdeltetni.

2010. december 21. 18:00

Pupak!

Mihez kell az idő? Én azt hiszem már régen kifutottam belőle.

2010. december 21. 09:47

Attól, hogy kiírod magadból, csak ideiglenesen leszel jobban. Legalábbis nálam ez így működik.
Én évek óta küzködök hasonló(gondolom én) gondolatokkal, érzésekkel, és most nyáron sikerült odáig eljutnom, hogy erről valakinek beszélni is mertem.
Persze ez sem önszántamból sikerült úgymond, hanem némi alkohol hatására, ill egyéb tudatmódosító szereknek köszönhetően... Hosszú folyamat volt így is, hogy megnyíltam... De egyáltalán nem bánom...

Talán még idő kell neked...

2010. december 20. 23:09

Nem.

A konkrtét segítséget úgy gondoltam hogy agykontroll, jóga, meditáció, vagy valami..... persze hogy ti nem tudhatjátok hogy mi jó nekem. Mindegy,nem akarom ezt túlragozni.

Fira

Ez nem ilyen egyszerű hidd el, vannak nálam sokkal súlyosabb esetek . Ez van. A pozitív gondolkodási alap az a depi meneküléséből az első út..

Igazából jólesett kiírni ezeket a gondolatokat, hátha valaki átérzi azt amiről beszélek. Szerintem van ilyen.

2010. december 20. 18:26

hlm konkrét segítséget vársz idegenektől, úgy hogy ennyi információt közöltél magadról? Nem fog menni.
Mesélj inkább a terápiáidról, mennyi ideig jártál, mire jutottatok, miért hagytad abba, hogyan értékeled a terapeutáidat és úgy az egészet?

2010. december 20. 18:11

A sikertelenséged oka éppen ez a hozzáállás. Ha előre eldöntöd magadnak hogy nem sikerül, képtelen vagy rá, stb. Akkor hiába lenne segítséged, akkor sem bíznál benne. Persze, tudom nehéz pozítivan hozzáállni a dolgokhoz mikor nem látni a kiútat, de a pozitiv gondolkodás az egyetlen ami kiránthat téged ebből a dologból. Sokszor megtapasztaltam már hogy a jó gondolatok jó dolgokat vonzanak, és mikor elöre eldöntöd hogy minden sz*r lesz, akkor bármi is történik, te csak a sz*r dolgokat fogod meglátni, ezzel igazolva magadnak azt hogy tényleg csak sz*r dolgok történnek veled. Érted?

2010. december 20. 15:36

Én tudom mi a gyűlöletem okozója, a terápián erre rájöttem. Mindegy , mert ez kevés. Azt tényleg ne gondoljátok ha a belső énedből valamire rájössz hogy miért van benned a gyűlölködés, bűntudat, frusztráltság, figyelmetlenség stb. azzal már megvan oldva a probléma. Tapasztalatból mondom hogy semmit nem ér, sőt még rosszabb mert képtelen vagy megbírkózni vele, a nyakadba zúdul.

Említettem már hogy én tudom mi az ami segíthetne, csak képtelen vagyok eljutni oda.

2010. december 20. 15:24

Köszönöm hogy próbáltok segíteni!

Bár én konkrétabb válaszokat vártam, mert ugye attól mert ismerjük a helyes utat attól még nem biztos hogy tudunk rajta haladni, de lehet hogy már az első lépésekkel is bajban vagyunk.

Azért látszik hogy csak a kiegyensúlyozott emberek maradnak itt meg hosszú távon.

Higgyétek el egyedül nagyon nehéz változtatni. Mindennap megfogadom hogy majd most, mégis mindig olyan falba ütközöm, amit lehet hogy én építettem magam köré.

2010. december 20. 13:18

Nem tudom, jól értelmeztem-e a hozzászólásod hlm, de nekem az jött le, hogy világgyűlöletet érzel. Bár boncolgatások már voltak, csak gondoltam én is értelmezem.
Ha mégsem így van, akk elnézésedet kérem.
Nyilván a világgyűlölet abból adódik, hogy nem vagy elégedett önmagaddal, vagy legalábbis nem vagy kibékülve magaddal. Nem mondom azt, hogy próbálj meg pozitívabban gondolkozni, mert az egyik pillanatról a másikra azt hiszem képtelenség.
Legalábbis saját tapasztalat alapján tudom ezt mondani. Én már egy jó ideje hasonlókat érzek a világgal, illetve ebből adódóan az emberekkel kapcsolatban. Ennek ellenére jól tudom érezni magam társaságban, csak mégis ott van bennem az alapgondolat, hogy mégis mi értelme ennek az egésznek.
Szép dolog, hgoy egy-két órára, akár napra jól érzed/érzem magam, de vhogy ez a depresszív állapot folyamatosan visszatér.

Talán teljesen nem is lehet eltüntetni, csak megtanulsz vele együttélni. Ami egyáltalán nem szerencsés, mert részemről olyan mérgezett gondolataim támadnak sokszor, hogy mások nem igazán tudják ezt értelmezni. Illetve ha ezeket nem is osztom meg, akk a hirtelen hangulatváltozásaimat nem tudják mivel magyarázni.
Szal azt hiszem ez egy kegyetlen ördögi kör, mert vhogy mindig visszatérsz a sötét gondolatokhoz.

2010. december 20. 12:46

bocs, csak azt próbáltam -ezekszerint sikertelenül- megfogalmazni,

"A másik pedig az hogy az önérzetem belül sokkal mélyrehatóbban gyökerezik annál hogy elfogadjam azt hogy akarok változni."

hogy a szeretet mélyebben gyökerezik, mint a gyűlöleted, csak ezt elég nehéz meglátni, hogyha az ember azonosítja magát a gyűlöletével. ha megérzed a szeretet milyenségét, rájössz, hogy erőteljesebb impulzusokat mozgat meg, mint a Gy, alkalmasint olyan energiákat is, amely alkalmas lehet a rossz berögződések és önszabályozások felülírására. és ahogy már előttem leírták, ehhez érdemes számot vetni azzal, mi is a gyűlöleted igazi (privát) oka, és hogyan lehet rajta változtatni.

2010. december 20. 06:31

Szerintem a legfőbb problémád az, hogy hagyod magadban "élni" ezeket az érzéseket. Nem hátrálsz előlük, hanem hagyod magad egyre mélyebbre sodródni bennük. Kényszerítsd rá magad, hogy más irányba kezd el élni az életed, mert amiben most vagy egész biztos hogy nem jó. (ezt te is érzed szerintem) Tudom nehéz, meg minden, de ez az egyetlen lehetőséged. Keresni kell új barátokat, új célt, új valamit, ami leköt h ne agyalj ezeken amiken most. Idővel így kimászol ebből, és kivülállóként nézve a korábbi dolgaid, megláthatod majd, h csak a gondolkodás móddal volt a probléma.

2010. december 19. 22:33

Két dologtól félek nagyon. Az egyik hogy így élem le az életem hogy nem csináltam semmit, mármint semmilyen jó érzés nem kerít hatalmába, ami tartós. SZerelem, Olyan dolog aminek örülni tudok ha megcsinálom, valakinek jót cselekszek és látom rajta hogy neki ez jóesett stb..

A máik pedig az hogy az önérzetem belül sokkal mélyrehatóbban gyökerezik annál hogy elfogadjam azt hogy akarok változni. Erősebb az az érzés hogy én erről a pontról már nem tudok elmozdulni.

A lényeg tulajdonképpen csak annyi hogy tudjak adni és kapni szeretetet. Egyáltalán meg tudjam élni.

2010. december 19. 20:25

Sonek!

Ne haragudj de nekem ez magas. Én kb. annyit értettem meg belőle hogy hagyjam abba a drogozást, meg hogy emelkedjek felül az egómon, mert csak akkor élhetek lelki békét.
Abban igazad van hogy az egoizmusom leszorítására szedem a drogokat, bár hozzáteszem hogy kispályás módjára.

Na de igazából nem értem mit akarsz ezekkel a frázisokkal mondani, a lényeg hogy éppen talán az a baj hogy nagyon is tisztában vagyok magammal, csak éppen úgy hogy mindenből a rosszat hozom ki.

Egész egyszerűen úgy érzem hogy az én érzéseimet senki nem érti meg, mintha nem lennének jogosak vagy másodrangú lenne mással szemben.

Na és leszögezném hogy én ennyi meg annyi helyen jártam azt nem nagyképűsködésből mondom, hanem azért mert egész egyszerűen eldöntöttem hogyha semmi nem segít akkor majd a drog, rosszabb már úgysem lehet.

2010. december 19. 20:04

H2O!

Hát éppen ez az hogy az érzéseken a legnehezebb változtatni.
Sajnos csak te is azt tudod mondani amit tudok. Beszélgessek, oldjam meg a szüleimmel a konfliktusokat stb..

Tudom hogy segíteni akartok, de mit gondoltok hány éves vagyok?

Az érzésem oka hogy mindig semmibe néztek, ami még nem is lett volna baj ha van egy ember aki úgymond nem felettem áll mint Apám hanem egyenrangú velem.
Tényleg ha belegondolok hogy mennyi minden érdekelt, most meg kb 5 éve minden nap az öngyilkosság gondolata kerülget.
Egyébként meg pont ez a másik baj hogy éppen ezért nem találok semmilyen társat, mert valljuk be egy ennyire lelkileg frusztrált emberre ki kíváncsi. Sohasem találtam megfelelő beszélgetőpartnert sem. persze ez is csak az én hibám
Egy-két dologra azért rájöttem, de a magány már teljesen kikészített idegileg, és még csodálkoznak azon aki valamilyen droghoz nyúl a mai világban.
Jó nem megyek át sajnáljuk hlm-tbe.

2010. december 19. 19:46

Deep!

Először neked válaszolnék kezdve azzal hogy én régóta olvasgatom vissza az írásaid és érzem az általad táplált empátiát. Egy nagy gondom van azzal amit írsz, hogy én ezt már mind tudom.
Azt hiszem az ország két legjobb pszichoterápiás intézetében feküdtem, jártam pszichiáterhez, pszichológushoz, mindhiába. Sőt még csak rosszabb lett mert abban erősítettek hogy nincs jó tulajdonságom. Nem tudom tudjátok e mit takar a kognitív terápia?
Igazából az sem véletlen hogy ide írok mármint a daathra, ezt főként az itteni emberkék életérzése miatt teszem.

Nehéz bármivel cáfolni az írásod, mert igaz. Ám egy példát had írjak, ha érted mire gondolok. PL: Tetszik neked egy lány és mások hiába mondják hogy nem hozzád való, sőt te is tudod.
Ez nem rózsaszín köd, hanem a belső egód erősebb mindennél, esetleg egy olyan barát tud lebeszélni a kapcsolatról, akiben (vakon) megbízol. Na nekem ilyen nincs.
Arra jöttem rá hogy legalább egy olyan társ kelenne az életemben akivel megoszthatom ezeket a gondolatokat.

2010. december 19. 18:44

hlm! /ez nem recept, sem differenciálegyenlet/

első körben nagyon is becsüld meg, hogy így számot tudsz vetni a saját érzelmeiddel. persze sokszor átokként hat a mai világban bármiféle érzékenység, ezerfelé kell szakadnia a személyiségnek, hogy a maximális teljesítményt hozhassa, mind emberileg, mind szakmailag és mind istenileg, és szerintem a te gyűlöleted "divinikus" (egy kis neológia részemről)

szóval isteni lényegű, mert kettős, gyűlölet magad és gyűlölet a társadalom iránt. amit ebből talán le lehet szűrni, az az, hogyha saját magadat egy körként értelmezed, akinek a lelke a középpont és a világ a körvonala, amit észlel, akkor megállapítható, hogy a gyűlöleted, valahol a kettő közötti sötétvörös-kristályos-növényszerkezetű-állativadék-istenszerű tartományban található, amiből a kis gyűlöletvektorok a középpont és a körvonal felé mutatnak.

szerintem alkatilag képtelen az ember a saját lelkének gyűlöletére, és amint az egyén számára megállapítást nyer az, hogy a középpont az, ami méltán érdemes arra, hogy valóban a középpont legyen, mert az a rend, a lelke mindennek... :-) szóval az önkifejezés/önértékelés konfliktusa a világban való léttel az az, hogy az értékelést nem a világtól kell várni, hanem megbizonyosodni afelől, hogy valóban a középpont vagy, és nempedig Körödnek bármely egyéb pontja, mint pl ez a gyűlöletpont, ami közel állhat a középpontodhoz, ezért könnyű összetéveszteni vele magad.

hogyan lehet megbizonyosodni? ...
...
...
...

a bölcsességnek nincs kezdete, sem vége. amit tanácsolni tudok, hogy függeszd fel a drogok fogyasztását, mert az egoizmusod miatt szeded őket. ezt azért merem kijelenteni, mert írásodból valóban árad a hideg és az életet kegyvesztettségnek értelmező Gyűlölet. az ilyen tapasztalan kíméletlen és alapjaiban véve döntheti meg az emberi igazságokat. ismered a kiskaput, próbálj más eszközökkel beszökni rajta. a forgódervisek szimpatikusak lehetnek. (...) ne az intenzív életet keresd, hanem a halált. azt a halált, amiből a feltámadás következhet. talán ez annak az életnek a kulcsa, ami az állandó létből - a középpontból - vesz erőt, ez a halhatatlanság, ez a divináció.

persze sokat lehetne még kérdezni, meg tanácsokat adni, mintegy naptárba berögzíteni, hogy mostantól mi lesz 2015. augusztus huszadikáig, de a feladat nem a sorrendiség, hanem az, hogy te magad érezd, hogy elindultál egy úton, amitől nem fogsz visszarettenni, és végig fogod csinálni.

2010. december 19. 15:13

Easy men!:)
Elég szar lehet, az biztos.
A belső kisugárzásodat gondolataid, érzéseid határozzák meg. Tehát nem a belső kisugárzásodat kell megváltoztatni, hanem negatív életérzéseden kell túllépned, és az változtatja meg kisugárzásod. Ha megtalálnád érzéseid okát, egészen könnyű dolgod lenne, a szüleiddel való viszony elemzésén talán jó nyomon jársz, a gyermekkor sérüléseit sokáig szenvedjük sajnos...
Keress olyan társat, akivel jól érzed magad, őszinte vagy, és beszélgess vele sokat, talán ez segít. (remélem, kicsit segítettem én is)

2010. december 19. 15:09

hlm jó, hogy leírtad ide ezeket! A belső kisugárzáson rengeteget lehet változtatni, de ehhez belül is változni kell. A gyűlöletről szólt az írásod, leginkább ezzel kéne először foglalkozni. Átérezni a gyűlöletet, megengedni magadnak, hogy gyűlölj és próbáld a testedben is lokalizálni az érzést (valszeg szívtájékon lesz). Próbálj valahogy mély relaxációba kerülni, akár józanul akár betépve, ami neked beválik. Ez után figyelj az érzésre és jönni fognak emlék részek, beugranak más személyek vagy jelenetek, de lehet, hogy valami nehezebben megfogalmazható érzés jön. Ezekre figyelj és engedd meg őket, hogy átérezhesd. Egymás után egy láncolatként fognak jönni a dolgok, míg végül eljutsz oda, hogy képes leszel máshogy látni a gyűlöleted tárgyát, ami segíteni fog abban, hogy elengedd a gyűlöletet és a megbocsájtás lépjen a helyében. Ekkor rájön az ember, hogy egy tehertől szabadult meg, amibe éveken, évtizedeken át kapaszkodott önkéntelenül.

Küzdeni magadért küzdjél, olyan dolgokért küzdj, amit értékesnek és fontosnak tartasz. Ha mások csak akkor szeretnek, ha mindig jó a kedved és mosolyogsz akkor ők nem az igazi barátaid, az valóban csak érdek kapcsolat, amolyan "jó a kisugárzásod ezért jó veled lenni ezért szeretlek" kapcsolat. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, hogy az emberek a pozitív kisugárzásúakat keresik, de az nagyon undorító, amikor hirtelen elröppennek, amint valaki nincs annyira a toppon és szépen keresnek olyat, aki jól érzi magát. Ne hagyd magadat zsarolni érzelmileg és találd meg az értékeket magadban, amitől azt érezheted hogy te is érsz annyit mint más, sőt biztos van 1-2 dolog amiben jobb vagy mint az átlag. Nincs olyan, hogy te kevesebb vagy másoknál, nincs olyan, hogy te kevesebbet érdemelsz másoknál, de olyan van, hogy ezt éreztették veled, vagy hogy a te fejedben ez rögzült.

Ha sikerül oldanod a gyűlöletet és kevesebbet törődsz azon, hogy mások hogyan látnak téged és arra fekteted a hangsúlyt, hogy te hogyan látod magad ténylegesen (nem arra, hogyan szeretnéd látni magad) akkor megadod az esélyt magadnak a változásra. Ha belül rendeződnek a dolgok a kisugárzásod is jó lesz, ameddig viszont sok negatív érzés van benned önmagaddal kapcsolatban ne várd, hogy az ellenkezője látszódjon kifele. Meg amúgy is semmit se számít mi látszik kifele, az számít amit belül érzel, ennek kell hinned, ez legyen a támasz, ezt kell elfogadnod és ezzel kell kapcsolatba lépned, hogy jobban megértsd magad, ami nélkül nem lehet őszinte és optimális kapcsolatokat létesíteni.

2010. december 19. 13:48

GYűlölöm magamat, mert gyűlölök mindenkit, azért amiért nem értenek meg. Régen tele voltam szeretettel, érdekelt minden, de mára a közömbösség lett az úr. Akárhogy is a legjobb meghalni, de ez már a tudatnak egy olyan szintje, ami nagyon kevés embernek adatik meg.

A közelmúltban találkoztam egy régi haverral és megkérdeztem tőle azt amit mellesleg eddig is sejtettem hogy milyen a kiságurzásom más felé? Nem csalódtam a válasz az volt hogy a régi társaságból akik voltunk úgy húszan nekem a legrosszabb. Na most tudom hogy ez nem egyenlő azzal hogy nem is szeretnek, de leegyszerűsítve mégis oda lyukadunk ki. A legrosszabb érzés hogy úgy érzem hogy én nem bántottam meg senkit, mégis küszködnöm kell azért hogy egyáltalán számba vegyenek. A jó tulajdonságaimat sohasem említették, a szüleimtől sem kaptam soha semmi pozitívumot, mintha mindig is ők várták volna el hogy először én szeressem őket aztán majd ők. Az emberi kapcsolatokban az érdekeken kívül semmi jót nem látok, úgy általában sem.
Igen egoista vagyok, ezen szeretnék túllépni, eddig ez csak szerekkel sikerült.
Egyáltalán utálom magam hogy bármiért is küzdenem kell, meg kell mutatni a világnak hogy érek annyit mint bárki más.

Igen a gyűlölet a legrosszabb érzés, mert jogtalan, de nem tud az ember vele mit kezdeni.
SZerintetek a belső kisugárzáson hány százalékban lehet változtatni?
Üdv.

2010. augusztus 28. 21:24

Minden egyes emberi egyedben benne van az összes érzés, és tulajdonságnak a csírája. Kérdés, hogy az aktuális helyzetek mit hoznak elő belőlünk. Azt hiszem akkor járunk jól, ha ezt képesek vagyunk elfogadni.
Az én nézőpontjából valószínűleg tényleg ez a legrosszabb érzés, hisz a gyűlölet alapja a fájdalom, amit a gyűlölet tárgya okozott nekünk. (Most a különféle kivetítéseket, beidegződéseket hagyjuk.)
A másik fél nézőpontjából viszont a közömbösség sokkal degradálóbb, és negatívabb lehet. Amikor valaki azért igyekszik, hogy bármiféle hatást, és reakciót váltson ki belőlünk, mindezt sikertelenül. A semmibevevés fájdalmasabb szerintem. :-)

2010. augusztus 27. 09:41

Egyetértek a címmel, minden emberben benn van ez a képesség és a nagy többség használja is ártva ezzel magának és másnak is.

2007. december 8. 18:56

tépd a hajad magadnak. ne má rám vetítse senki a maga haj lamait, se azt, hogy be kéne fognia. mert nem befogni kéne.hanem.

2007. december 8. 03:26

metametta, ha a hajamat tépnéd és úgy ordítanád ki közben a mérged akkor is aranyos lennél, és bírlak, szóval én a kiselefánt századjára talán megtanulom , hogy fogjam be a csöpp kis pofám

2007. december 7. 01:05

2007. december 6. 20:27

nem alkalmaztam én semmit, csak leírtam a véleményemet,mint, ahogy te is leírtad most a tiedet.

2007. december 6. 20:17

meta, nem kellett volna leoltanod Tittit, 1 mert így is érzékeny a lelke, 2 mert ha kibeszéli magából az sokat segít
de ha a csernus-féle gyógyítást alkalmaztad akkor sorry :)

273. Funky fun Füvi

2007. december 3. 23:27

"következő a pisikaki szekszes öngyis gyilkosság lesz a győri keksznél?!"
:D:D:D
Titti :) Ne gyilkolásszatok,mert előbb vagy utóbb úgy is mind elpatkolunk.Halálbá meg nem tudom,de talán még mindig egyedül melózik és lehet nem csípi az ilyen gólpasszokat.Remélem abban az autóbalesetben senki sem sérült meg nem csak a "célszemély".

Egyszer gondolkodtam el az öngyilkosságon magamra vonatkoztatva.
Akkor kellően fájt az élet.De megmentett az az extra pesszimizmus,hogy valószínűleg megdögölve is ugyanolyan szar lenni mint élve.Vagy a puszta nemlét nekem nem elég kilépés az életből.Nem tudhatom,hogy beérem-e a halállal még ha megszűnök is.Oszt sokáig ébren voltam és meredtem ki a fejemből majd aludtam vagy 3napot folyamatosan.Felkeltem,alig álltam a lábamon,de minden dögevőt lefagyasztottam és sokkoltam meg őrületbe kergettem(nem bosszú,csak szúnyog elhessegetés(és nem lecsapás)),dolgokat megbocsátottam magamnak és bedobtam egy kendervajas pirítóst. :D Ha átmegy rajtam öt tank és négy kamion akkor se lehet baj.Ezek után,még akkor se ha rám is tolatnak...főleg ha közben szídnak is.
A gyűlöletet meg földelni kell,mert másképp megcsapat mint nuclear bomb aztán sugárzik meg minden...

örülök,hogy mondhattam megint vmi. rendkívül érdekfeszítőt
Yeah Füvi keep it up!:D:D
na písz :)))

2007. december 3. 15:37

Titti, próbáld ki, hogy csak jó dolgokat írsz még ha nem is jut eszedbe semmi gondolkozz rajta sztem segítene talán kicsit optimistább lennél

2007. december 3. 02:37

"én hülye fejjel azt mondtam neki hogy csinálja ,szinte már minden érését éreztem én is, "

és az van, hogy átjön, hogy bele se éred magad.

nem lehetne, hogy arról írj, ebbe a topikba, hogy mennyire utálod magad hétfő v méginkább vasárnap reggelente, mert kiba unalmasnak találod magadat, de a nárcisztikus veled született szőrtályog-példaképed nem engedi meg, hogy unalmas maradj, ezért ideírsz valami szörnyű butaságot, amire én válaszolok, egy borzalmas sükkőt.

aaahabalahablahaaa?

2007. december 3. 02:32

fúj titti.
találjá ki má valami vidámabb sztorit a saját pléjbekkedre mer ez naon szaaaaar.
de téllleg.

következő a pisikaki szekszes öngyis gyilkosság lesz a győri keksznél?!

basszus.
mér nem tufdsz valami fasza vidám sztorit ideírni?!
nyomi baze.

2007. november 29. 23:56

régen írtam hogy részem volt egy gyilkossági kísérletben, csak verses formában írtam le.
kiváncsi lennék valaki véleményére
16- 17 éves lehettem, egyik ismerősöm már hónapok óta iszonyatosan szenvedet a párkapcsoltában, se vele se nélküle, verekedések, ordítozások, meg akarta ölni, valféle drogtúladagolást talált a legmegfelelőbbnek, bele a poharába , búcsú és kész, ez volt a terv
én ezt tettem: (biztos nagyon bután oldottam meg)
közös barátainktól akart drogot venni, én mindenről tudtam, pontosabban rajta kívül egyedül én,"kicsit" kiborultam, de szerettem és végig ez hajtott, mert közeli ismerős
telefon, találkozás a közös ismerőssel , hogy beszélni akarok vele, el is mondtam neki hogy amit venni akar tőle valféle drog, azt mire akarja használni, és hogy azt találtam ki hogy hogy hígítsák föl de azért legyen benne valami, ha esetleg ellenőriztetné. ennyi
közösen mentünk el a cuccért , megbeszéltem vele hogy végig mellette állok, és végig bíztam benne hogy nem halhat meg a pasas, minden rendben fog menni
eljött a nap a feltételezett gyilkosság napja, hárman vagyunk a főszereplők, és én hülye fejjel azt mondtam neki hogy csinálja ,szinte már minden érését éreztem én is, mondjuk tudtam hogy nagy baj nem lehet, de én voltam az utolsó löket hogy megtegye, otthagytam őket
egy órával későbbre beszéltük meg a randit az ismerősömmel, amíg oda igyekeztem végig bőgtem hogy csak egyszer lássam még nevetni, amikor megláttam nagyon meglepődtem ,mert kielégült volt az arca, ez fájt a legjobban
a pasinak nem lett baja , csak mivel drog hatása alatt vezetett, volt egy balesete, de Istennek köszönhetően semmi baja nem lett

2007. november 28. 00:05

2007. november 25. 18:53

előszöris a ritka, jobbízlésű, nárcisztikus embertársaimtól elnézést a tegnapi floodolás miatt.

így transzformáltam a haragos szomorúságot.
asszem ez a gyűlölet.
engem sajnos pillanatra elkap felhevít, csúnyán beszéltet, röpke percre agresszívvá tesz a harag, majd szörnyen szomorú leszek.

ma hagytam, hogy ez ne önsajnálattal teli szipogássá fajuljon, vagy erőltetett álbuddhista, vagy milyen mosolygással "elengedjem a bántásokat"
hanem megengedtem magamnak, hogy a tegnap esti "pain in the ass" szerepkör elindítson bennem egy számomra is meglevő folyamatot:
bőgés helyett lefutottattam egy horror sztorit fejben.

elképzeltem, hogy hosszú vegetariánizmus után holnaptól véres husokkal kezdem magam edzeni az emberevésre. a fekete mágiát lassan, alaposan tanulmányozom, majd, hogy menekvés a kiáradó gyűlöletemtől ne legyen sem ezen a bolygón, sem másik dimenzziók legrejtettebb szegleteiben.

történetemben a főgonosszá lett ember volt a megtestesült jó.
a tökéletes, tudatos entitás.

odáig jutottam, hogy a mammutban éassan ringatózva hosszasan figyeltem rettenetes tekintettel egy hápogó hümmögő üvöltő elkényeztetett csecsemőt, aki csókolódzó szülei mellett remegett, kapálódzott gyerekkocsiban.
éppen a narancsmártásos angolos babacomb-steaknél tartottam a bámulása közben,
amikor a gyerek teljesen lemerevedett.
egyszerűen behipnóztam.

ez a sikerélmény elvette a kedvemet az emberevéstől, és másfelé irányította gondolatjátékom folyamát...

vettem viszont valóban egy fekete hajfestéket.

2007. november 25. 18:49

akkor jó, happy end:) velem is sokszor előfordul h vmi olyan történik, amiről akkor azt hiszem h rossz, és később valami jó következik belőle:) általában megpróbálok erre gondolni, ha rossz kedvem van vmitől

2007. november 22. 15:30

Nyuszika: a "miért nem mentél át másik iskolába" kérdésedre: úgyvoltam vele, hogy ilyenek miatt nemfogok átmenni máshová.
A szüleimnek sosem elmítettem, hogy bármi probléma is lenne az iskolában, mondjuk nemértem, hogy hogy nemvették észre..
Inkább megtanultam ezzel együtt élni, és ez a későbbiekben hihetetlenül jól jött ki. Úgymond ember lett belőlem! Felismertem, és elfogadtam a saját értékrendemet, és ez a baszogatós dolog a sor végefelé volt. Érdekes, ha nem lett volna ez az egész "korszak" akkor nemtalálom meg magát a daath-ot :). Így lettem goás, így kezdett el foglalkoztatni az egész pszichedelica. A lényeg, hogy nem menekültem el a "sorsom" elől, inkább szembenéztem vele, és nem én igazodtam az emberekhez, hanem ők hozzám (aki akart az elfogadott ilyennek). Mellesleg az egyik legjobb barátom rocker ;).

2007. november 22. 15:08

Elma, velem is hasonló volt a helyhez középiskolában főleg 9.-ben. engem azért utáltak mert elekrtonikus zenét hallgattam, mindenki más rockot, punkot stb. én voltam a "diszkóspicsa":D utálnak, mert a vezető egyéniségnek nem tetszik h téged nem tud irányítani, nem leszel olyan, mint ő, ezért a többiek is utálnak.. legalábbis nálam ez volt a helyzet, aztán a vezető egyéniség félévkor asszem 6 vagy 7 tárgyból bukott:D év végén vmivel kevesebből.. :D viszont érdekes, csak a divatrockerek utáltak, akik tényleg rockerek jó fejek voltak, ők poénból baszogattak és tetszett nekik a techno:D.. engem nem nagyon viselt meg, nem voltam depressziós, úgy voltam vele, ha ilyen hülyék utáljanak, emberszámba se vettem az osztály 3/4-ét:D aztán 11-12-re rendeződött a helyzet. 1ébként meg ha ekkora gáz van és tényleg nagyon rosszul érzed magad mért nem mész vagy mentél át másik iskolába?

2007. november 21. 16:59

Extrawelt-re pont nem egyedül mentem :P
csak Halitelekre, 2006os Ozárára ésígy tovább :-)

2007. november 21. 15:45

Elma:

Ha tudom, hogy egyedül jösz extraweltre, akkor jöhetél volna velünk is. :)

Amúgy fel a fejjel, nekem még a biszexualitásomat is el kellett fogadtatnom... És láss csodát mégis itt vagyok boldogan, vidáman :)

2007. november 20. 16:43

Füvi: Kerülném is a társaságukat, de mivel ez egy osztály így elég nehéz :-). Persze vannak kivételek, akikkel ezt megtudom beszélni [osztályonbelül], és próbálnak segíteni, nyugtatgatni! Persze időnként ők is elszólják magukat "kecseg fües", de ezt inkább poénnak veszem, mivel poénból mondják.
Ezt az egészet amúgy már régebben is leakartam írni, csak most "tört" ki belőlem, és mitnemondjak jólesett! ;]
A másik: legutóbbi, és egyben az utolsó osztálykiránduláson 5sör és egy jó czigi után elbeszélgettem azzal az emberrel[3évig nem is beszéltünk egymással, csak -helo-helo] aki (ésmég sokan mások) hozzájárult a mostani stílusom kialakulásához. Ezalatt azt kell érteni, hogy amikor bekerültem iskolába cseszegettek stb., és ezt tartottam magamba. A dolog eléggé megviselt engem, és kb. fél évig mély depresszióba estem. Mondjuk erre még rásegített a szokásos kamaszkori depi is.. Visszatérve: abban az illuminált állapotban elkezdtem mesélni, hogy miért egyedül járok partyk-ra, miértnem beszélgetek velük ésmég sok számára érdekes dolgot. 20perc után feltűnt, hogy csak én beszéltem, őmeg hatalmas szemekkel figyelt engemet. A végén csak ennyit tudott mondani: Elma..ez durva...
Na kicsit eltértem az alaptémától, sry :)

260. Funky fun Füvi

2007. november 20. 16:28

Ettől én is rosszul lennék Elma!

Mondjuk az én helyzetem se volt sokkal jobb,mert én meg olyanok között vagyok akik a mannámra pályáznak,és szívnák mint a porszívó...
Régebben volt inkább ez az idegesítő dolog...
Ha dílernéni lennék ez ideális közeg lenne számomra...de hát egyeltalán nem vagyok az,meg télapó se és ez az "Adjál má" elég kellemetlen nekem tőlük.Olyanok is megtalálnak akikkel nem is beszélek,mert nincs miről.Amúgy meg tiszta alkesz boroskóla szagú banda (egyeltalán nem tépnek (tudtommal) de ha módjuk lenne rá akkor nonstop,meg a boroskólát is amit kizárt,hogy elhagynának 30éves korukig...no comment:D)(isznak,hánynak,belefekszenek)szerintem nincs sok közöm a közösségükhöz.
Inkább én vonultam el,nem ők rekesztettek ki engem.Egy másik közösséget választottam,ahol nem arról folyik állandóan az eszmecsere,hogy ki mennyit ivott és hova hányt(mert kb. ez a témájuk),meg még csak nem is arról,hogy ki tömte bele a legtöbbet a spanglijába...
na megint miket írkáltam itt össze?:)
Nem gyűlölöm őket,tudtommal ők se engem.De ha a szabadidőmet is velük kéne töltenem biztos nagyon utálnám őket. :D

Bocsánat ha szokás szerint fárasztó voltam,hosszú,vontatott..stb. :D
Béke

2007. november 20. 16:13

Elma kíváló csomagocskád van, szerintem ülj le és bontsd ki! Szarral trágyáz az ember.

2007. november 20. 09:55

Győlölöm az osztályom..szerencsére már csak fél évig kell elviselnem ezt a "közösséget". Egyszerűen nemtudom elhinni, hogy képtelenek felfogni azt az alapdolgot, hogy nem mindenki egyforma. IGEN b+ füvezek...kinéznek; lenéznek..ezt még elviselem, dehogy ezt az egész iskolának tudnia kell róla, a tanárokkal együtt..hihetetlen gyűlölet van most bennem..nemlehet megbízni azokban akikkel 3és fél éve egy osztályba járok, ehh. Szar kisvárosi elkényeztetett gyökerek...Egyszer volt szerencsém elmenni egy pesti diákokból álló összejövetelre. Na az számomra felfoghatatlana volt; mindenki közvetlen, senki nembeszéli ki a másikat a háta mögött, nincs lenézés =>elfogadnak mindenkit olyannak amilyen. ehhh..ja amúgy most is iskolából írok, remélem látja valaki!...
Bocsi a sok pontozásért, de mostanában ez a mániám, kicsit olyan mintha jobban nyomatékosítanám az írásomat.
Kicsit más, de köze van az előbb leírtakhoz.
Hazamegyek egy ilyen csodás nap után, enyhén morcos arckifejezéssel mondom anyukámnak, hogy légyszi most neizélj mert szarkedvem van, köszi. Na erre ő úgy kiborul, merthogy "Te mindíg szarkedvel jössz haza, sosem lehet veled beszélni, blablabla". -Ohh igen, ezzel már a nap hátralevő része csodálatosan tellik. Általában ilyenkor ülök le és olvasgatom a daath-ot, aztán valami értelmetlen lövöldözős-gyilkolós játékkal ( nem cs ;] ) játszok. Szerencsére mostanában a barátnőmmel tudom tölteni időm egy részét. De amit most leírtam az volt az átlagos egy olyan másfél évig. Na amire a végére értem a komment-nek meg is nyugodtam :).

elmaa

2007. november 17. 10:36

szerintem az a mondat, hogy amit Isten összekötött ember ne válassza szét , a közös gyerekre vonatkozik, az én anyukám ezt a kapcsot kétszer is széjjelszakajtotta
apukámat 19 éves korom óta ismerem
asszem elég erősen úgy érzem hogy teljesen apátlanul anyátlanul nőttem fel, pedig nem, de biztonság az seholsevolt
nem vagyok képes szeretni őket, ők se igazán engem, egyetlen ami igazán megérint ha összeromantikázom őket, akkor nagyon szépek
anya egy anyagias álszent mártír, apa ( eleinte rajongtam érte) egy hatalmaskodó okoskodó agresszor
lehet hogy van abban valami hogy nekem párként kell rájuk tekintenem?, akkor szeretem őket, abban kifejezetten tudok gyönyörködni

2007. november 16. 13:50

"úgy tűnik, anyád nem megvilágosodott lény, az (ilyen) anyával szemben a gyerek eleinte csak úgy tudja felépíteni az identitását, ha szélsőségekbe bocsátkozik, üvöltözik, netán ő is hisztizik."

szerintem teljesen mindegy, hogy mennyire "megvilágosodott" az anya. mindig a gyerek tanít. lényeg, hogy mennyire sikeresen:
mennyire képes az anya világához arra az időre hasonlatossá tenni a világát, amíg, mint jószándékú ex-testrész javítólag részt kíván benne lenni.
amint meg van a közös határ térképe,
onnan rögtön úgy kell a saját határt tágítani
-ilyen esetben, mint pl. a nyuszikáé-
hogy az anya országa a gyermek országába beolvasztódjon, de ugyanakkor szuverenitási jogokat kapjon.

másrészt nem gondolom, hogy ez ennyire egyszerűen kétoldalas verzió, mint ahogy jelzed aito. mint minden emberi kapcsolat egy ilyen jelenség is kinetikusan műxik. tehát ezt az általad írt szabályt a magam énségével nem alkalmaznám üttrefüttre. vagy? úgy hiszed, hogy letisztítva a másokbóleredő mozgási pszichoenergiákat két lény egyedül marad?

255. Ajtóablak

2007. november 16. 13:23

persze, metametta, felnőtté válás=tudatossá válás :)

254. Ajtóablak

2007. november 16. 12:55

re 251: persze, hogy azért van lelkifurdalásod, mert h.h. picsának tartottad, jógyerek ilyet nemtesz az anyjával :) úgy tűnik, anyád nem megvilágosodott lény, az (ilyen) anyával szemben a gyerek eleinte csak úgy tudja felépíteni az identitását, ha szélsőségekbe bocsátkozik, üvöltözik, netán ő is hisztizik. aztán felnő, és már nem esik át a ló túloldalára (imádat - harag), és azt is belátja, hogy a korábbiak egy természetes fejlődési folyamat részei voltak, magát ebbe a folyamatba beágyazva látja, jól szeretővé válik, a lelkifurdalás pedig okafogyottá. hajrá :)

2007. november 16. 11:24

azaz, ha ajtóablakra reagálok,
akkor az ő általa végmondatként megadott
"de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet nőni, részben ez maga a felnőtté válás."

frázis-javallatot a magam részéről - kikérve aito :) igaz, vitatkozó, vagy moderatív véleményét egyben - úgy módosítanám, hogy
"de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet Lőni, részben ez maga a TUDATOSSÁ válás."

értelmesítve a "lövést": lásd előző etopik-béli hozzászólásomat.

2007. november 16. 10:42

hm. én egyre inkább belátom, hogy a lét lényege az a fajta valóság, amelyet megélsz, vagy megélhetővé teszel.

legtöbbször az alany a térhez, időhöz, és másik alanyhoz köthető élményekben látja a történéseket, lealacsonyítva azokat, amelyek szintén másik alanyhoz, térhez, időhöz kötődnek, de pusztán a fejben játszódnak.

mi a különbség a között, hogy van egy emléked valakiről, ami megtörtént 2005.-ben Budapesten, ahhoz képest, hogy szerinted megtörtént 2005.-ben Budapesten?

annyi, hogyha az egyiket teljesen "törlöd" -mindegy melyik az- akkor inkompetenssé, esetleg "betegnek jellemzhetővé" válsz.

azt gondolom, hogy érdemes és lehetséges úgy változtatni a másokhoz fűződő rossz viszonyainkon, hogy elképzelsz a másik, általad félt/gyűlölt/neked lelkifurdancsot okozó lénnyel egy olyan múltat, aminek végeredményeként legalábbis elfogadod a másikat és ezáltal önmagadat is.

érdemes esténként lefekvés előtt ezt játszani, ha valaki nem meditál rendszeresen.

2007. november 16. 09:28

:) pont azért van lelkifurdalásom, mert " hülye hisztis picsának" tartottam, és úgy is viselkedtem vele. nem érdekelt 1általán ha megbántottam, de azért legbelül mindig tudtam, h nem jó ez így. ahogy felnövök nem hogy kinőném, hanem egyre erősödik. és nem éppen vagyok apuci meg anyuki kislánya (kicsit ezt éreztem a hozzászólásodból).. egyre jobban érzem, h nem kellett volna úgy viselkednem, ahogy viselkedtem, mert anyám attól még, h hülye hisztis picsa:D még szeret és szarul esik neki

250. Ajtóablak

2007. november 16. 02:50

nyucikaa, nekem az a véleményem a kérdéseddel kapcsolatban, hogy a trip bizonyos szempontból olyan, mint az elköltözés szülőktől, önállóbb élet kezdés: megváltozik az életed tőle, amit úgy is megfogalmazhatsz, hogy elmenekülsz a régi életedtől, a régi meghal, ez pedig ijesztő (lehet). sztem igaza van Álommanónak. még akkor is, ha te egy lány vagy, anyucival, apucival gyermekként élsz együtt. ha elköltözöl, először nem is inkább felszínes lesz a kapcsolatotok, hanem (apránként, de) nagyon-nagyon más. az, hogy aztán a kapcsolatotok minősége felszínesebb lesz-e, vagy egyenesen jobb, mert kihasználjátok az új kezdetben rejlő lehetőséget, már csak rajtatok múlik. nyilván, valószínűleg, az elköltözésed előbb-utóbb megtörténik. a pszichológia meg úgy emlékszem, olyanokat mond, hogy a kisgyerek, ha valami olyasmit csinál az anyja, ami neki nem tetszik (pl. otthagyja őt és apucival csinál kettesben bármit, vagy a testvérrel foglalkozik, vagy csak kimegy a szobából, amikor ő vele akar lenni), akkor haragudni fog a mamára, de ezt a haragot a szeretett hatalom iránt, akinek ki van szolgáltatva, a baba nem bírja elviselni, lelkifurdalása támad inkább, hogy átvegye a mamától annak a rosszasságát, saját magát képzeli inkább rossznak, és akkor megmarad a patyolattiszta mama képe, akivel jobb is együttélni, mint egy valójában időnként erőszakos hisztis féltékeny picsával, akit ráadásul még időnként a pokolba is kívánunk, amit egy jókislány nem engedhet meg magának, hát erősödik a lelkifurdalás és így tovább. trip közben (hirtelen) ilyen összefüggések révednek az ember szeme elé, jó esetben, ha történik valami.
de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet nőni, részben ez maga a felnőtté válás.

2007. november 15. 14:53

sztem az a megoldás ha megpróbálsz megbcsátani magadnak, kedvesen viselkedni, jóvátenni az eddigieket.

2007. november 15. 12:36

látom Nyuszikával nagyon hasonló helyzetben vagyunk. Úgy gondolom az én problémám is a szülőkből adódik.

2007. november 15. 12:23

Nyuszika re:#240

ezzel én is nagyon sokszor így vagyok. Magamat hibáztatom dolgokért és nagyon nehezen tudom elfogadni magamat. Az utóbbi időben ez eléggé összejött. Nem tudom erre van e segítség. Ember, szer, gyakorlatok....

2007. november 14. 20:40

nem pszichológus hallgató vagyok csak az is benne van az órarendben:D
elköltözéstől még azért messze vagyok, meg attól nem oldódik meg az, hogy egész gyerekkorom óta veszekszem anyukámmal, az inkább a menekülés, nem lesz jobb a kapcsolatunk csak felszínes

245. Álommanó

2007. november 14. 20:34

Na jó, jó, de otthon laksz? Úgy értem fizikailag és egzisztenciálisan kell távolságot tartani, nem érzelmileg. Szóval nem az a cél, hogy meg se ismerd őket az utcán, hanem hogy ne személyes tragédiaként éld meg, ha szüleid egymással összevesznek, vagy hogy ne nagyon legyen komoly beleszólásuk a döntéseidbe.

A távolság tipikusan jót tesz az ilyen kapcsolatoknak. Ha az ember nem 24 órában van összezárva valakivel, akit szeret, szeret, de egyes tulajdonságait elviselhetetlennek érzi, akkor egyrészt toleránsabbá válik iránta, másrészt a kevesebb találkozás miatt mindketten kevésbé "hozakodtok elő" a rosszabik énetekkel.

Na aztán én így gondolom, és simán lehet, hogy most pszichológushallgatóként megmosolyogsz:)

2007. november 14. 20:26

függetlenedtem és nem arról van szó h túl kötődök hozzájuk, hanem pont hogy túl korán függetlenedtem, elkezdtem úgy viselkedni 14-15 évesen mintha semmi közünk nem lenne 1máshoz amit aztán meg is bántam

243. Álommanó

2007. november 14. 20:21

Hát szerintem ez egy elég tipikus probléma. Egy idő után függetlenedni kell otthoniaktól, pláne, ha nem érzi ott jól magát az ember(mindegy kinek a hibájából). Persze lehet csak én gondolom így, mert én egy ilyen magamnak való alak vagyok:)

2007. november 14. 20:05

Nem tudom.. 1ébként anyukám miatt van ez a problámám. ő senkinek sem ártana, ha mond vmit azt mindig jó szándékból, de olyan erőszakos, hogy azt nem lehet elviselni. és meg van győződve róla h csak az ő véleménye a jó, amit ő mond az úgy van. és ez nem csak az én véleményem, minden közeli ismerősöm azt mondta, nem érti, apukám h tudja elviselni. emelett pánikbeteg is, szal el tudod képzelni, milyen hisztirohamai vannak.. pl amikor elmentünk apukámmal síelni olaszo.-ba 1 hétre közölte h elválik ha én is megyek mert az nagyon veszélyes stb. aztán épségben hazajöttünk és kibékültek. sokat veszekedtünk, néha nagyon bunkó voltam vele.. és nem csak szomorú vagyok emiatt, hanem kicsit depressziós is meg hangulatingadozásaim vannak. na tanulok 1 kicsit pszichológiát mer holnap zh és a könyvből 4 fejezetet kéne tudnom:D

241. Álommanó

2007. november 14. 18:48

Nem tudom nekem, aki semmilyen pszichedelikus szert nem próbált ki(a salvián kívül) szabad-e szólnom, minden esetre kezeld a helyén a tanácsom megbízhatóságát.

Szóval elvileg érzed azt, hogy mit hozhat elő, és mit nem. Ha a helyedben lennék, és úgy döntenék, hogy megpróbálkozok vele, úgy csinálnám hogy csak olyan körülmények közt merném, ahol az se baj, ha végigsírom az egészet. Aztán ha ez biztosítva van, akkor már nem kell ilyenekre gondolni, csak ad egy megnyugvás érzést, hogy nem zajos diszkó alagsorában vagyok pár idegen figurával, baj nem lehet.

2007. november 14. 15:37

sztem nem a gyűlőlet, hanem a lelkiismerel-furdallás (jól írtam?:D) a legrosszabb érzés, legalábbis nekem. én gyűlölni sose tudnék, viszont haragudni annál inkább. és elég indulatos is tudok lenni, de később mindig megbánom, ha vkit megbántottam. kiskoromban még pszichológusnál is voltam, mert egyik napról a másikra sírós kedvem lett, egész nap szomorú voltam, és nem akart elmúlni. a pszichológus azt mondta, h a lelkiismeret-furdallás okozta. azóta se tudok megszabadulni tőle, mindig érzem h legményen szomorú vagyok, néha egész jól elfelejtem, néha előjön. tudom h úgy kéne élnem h ne legyen okom haragudni magamra, de ez vhogy nem megy.. szerintetek 1 trip segítene? vagy túl sok midnent előhozna? vagy ha elő is hozna.. lehet akkor nagyon szarul érezném magam, de hosszú távon jót tenne?

2007. február 2. 09:42

Hehehe írok már 1 picit... A vizsgaidőszak teljesen lekötött. Végre minden OK, bár pár vizsgám bukássssssssssss... Nem baj van munkám :DDDDD
Kösz hogy megoszthattam veletek... Egyáltalán nem topic téma. Nem aludtam 4 napja úgyh kissé furcsán érzem magam. :D nem baj re fórum....

Mese kösz hogy válaszoltál, remélem igazad lesz :D

2007. január 26. 15:10

én elmondtam nekik. kis picológiai körképpel.
szakszavakkal (orvosok) meg midnen.
5 év alatt eljutott a hallásukog, úgy tervezem, 2050ben ha még élnek már édesek lesznek:)

2007. január 25. 21:42

Kedves Ked!

Az már jó ha leírod;meg magadban teret adsz ennek az elemzésére,de szerintem a legjobb első lépés,ha magukkal a szülőkkel próbálsz beszélni erről.Mint gyermekük,hogy kéne nekik optimálisan változni,a te optimális változásodhoz.

2007. január 25. 16:36

Én teljesen szeretettel teli légkörben nőttem / növök fel egy két szokásos nézeteltéréssel... de ha nekem az alapból kicsi önbizalmamat lejjebb akarnák nyomni Méghozzá szülők sztem nem tudnék nekik szinte soha ezért megbocsájtani...Ez egy olyan alapvető dolog ami az egész életedre kihat, hogy ha ez ilyen rossz irányba fordul el igen kemény következményei lehetnek... ( az én önbizalmamat, önbecsülésemet az emberek vették el, mostanra már nagynehezen de azért fejlődtem ilyen téren )
El lehet fogadni olyannak őket amilyenek , mert "szüleid" de ha teljesen elfogadod ilyennek ezt az egész helyzetet sztem mégjobban fognak uralkodni feletted, nővéred ezt mégjobban kihasználja...stb...Nagyon nehéz kitörni egy utat kisebbik gyereknek, nekem is elég nehéz volt...
Igaz sztem is , hogy " segíteni annak kell aki kifejezetten kéri " és meg is érdemli...én nem tudnék ilyenneknek segíteni,mert ha ők alig szólnak hozzám egy - két jó szót és a sztem legrosszabb dolgot csinálják ,hogy a gyerek önbecsülését sárbatiporják ...

Ked

2007. január 13. 23:52

hát nemtom. azután majd jöne gy időszak, amikor meg zavarni fog hogy utálod akiket valahogy mégis szeretsz. nekem ambivalens volt... most már csak nagy szeretet. nagyons zeretem őket és néha sajnálom. engema zért vertek meg néha, vagy azért ordítottak velem mert idegesek voltak és a gyereka rra való. nem kaptam sokat segítetek habaj volt han nagyon kellett. segítettek elköltözni csak menjek már aztán mikor vissza kellett volna kevédsbé, tanulni adni mit nem tudtak értékeket elveket nem adtak csak néhány szigorú szabályt és önszabályt. nem utállom őket. mostanában én segítem őket... 23 vagyok még én se vagyok kész (bár nemtom mivel kéne, de midnenki úgy rohan itt köröttem ezért néha engem is elkapa hév:))) na midnegy. szerintem majd kigyógyulsze bből is. segíts nekik, ők nem látják, hogy magukkal va bajuk és azért rugdalnak, te ezt felismerted, te tudsz segíteni...

2007. január 1. 18:36

Na ma lepunkultam. Ezaz!

2006. december 30. 13:48

Ma rájöttem valamire - minden lelki problémám gyökere a családom - akiknek lehetetlenség megfelelni és kedvenc hobbijuk az önbecsülésemet sárba tiporják, lehugyozzák, leszarják, és ezt úgy kezelik, mint a világ legnormálisabb dolgát. Ha a nővérem azt mondja nekem hogy mi van te szar nyomorék ingyenélő hazudós drogos kis szemétláda (sokáig el is hittem hogy ilyen vagyok), de ha én azt mondom neki, amit gondolok róla, hogy ő az ingyenélő, mert 26 évesen még anyámék nyakán él és a fizujából semmit nem ad nekik, hogy egy rohadt elhízott penészvirág kis welnesskurva, akkor az egész család jön ugatni hogy mit képzelek magamról, mert ő elvégezte kitűnőre az angol szakot az egyetemen és egy csicska szar suliban tanítja a festő-mázoló munkásgyerekeket hogy mi van írva a diszperzitre angolul és hogy én egy rohadt tapló vagyok meg egy szar kis tolvaj díler. Eddig hittem nekik, de most már csak gyűlölöm őket. És ez nagyon felszabadító érzés...

2006. december 28. 21:37

igenigen.
különös, hogy egy végtelen gyűrűspirálon
feltétlen bipoláris párokat keresünk folyton.
gyűlölet nem kontra szeretet,
hanem gyűlölet kontra semmi,
szeretet kontra semmi...
stb.

nekem, a magam részéről akkor volt az egyik legmínuszosabb létélményem, amikor pár napig szedtem antidepresszánst.
ilyen semmi.
mintha az érzés-tudat 4d hálóját összegyűték volna és én, mint diszfunkciós robobaba működnék benne. olyan volt.

viszont az, amikor gyűlöltem, utáltam nem járt ráadás szépséggel, inkább csak öröm volt lenyugszani.
mint amikor végre esni kezda hó.

2006. december 28. 16:33

Talán nincs is gyűlölet - szeretet
Talán nincs is élet - halál
Talán el kéne felejtenünk a dolgok közti különbséget,és egyként átérezni a kettőt(ami ugye nem is kettő)
A paradoxonok...meg az emberek...a sekélyes magyarázataik...a folytonos "rájöttünk de mégsem"...én ezt gyűlölöm.De ha ez nem lenne még gyűlölni se tudnám.
A páros számok valójában páratlanok.
A soksok ember valójában egyetlen hangyaboj.
Ahogy egy nagyon jó Barátom mondta:"a zuhanás is csak egy repülési forma"

2006. december 28. 15:27

Ellusion...
Az jutott eszembe arról, amit írtál, hogy a topic címe lehetne akár "szerelem, a legrosszabb érzés" is...
Olyan ez, mint Isten - bizonyos szinten.
Gyűlölet nincs szeretet nélük és fordítva. Élet nincs halál nélkül és fordítva. A két dolog teljesen egy: észrevetted már mennyire hasonlít a szerelem a gyűlölethez? És hogy milyen könnyen válik szerelemből gyűlölet? Mert a két érzelem valahol egy: Jim Morrison "szeretlek és gyűlöllek"!!!
Ebben a kérdésben nem lehet tanácsot jobb tanácsot adni, mint hogy nézz magadba és döntsd el mit akarsz. Én is jártam már hasonló cipőben.
Most is szerelmes lettem egy teljesen idegen emberbe, még soha nem is láttam, csak elolvastam egy versét... Na és én mit tegyek??? :-(

Szerintem a legjobb az lenne, hogy a jedi-kódex első rigmusát kövessük:
"there is no emotion, there is peace"...

2006. december 28. 03:15

Ja,és gyűlölöm azt a kokainos kurvát aki elrabolta a szerelmes érzéseimet már vagy 2 éve...ha olyan okos lenne mint amilyen gyönyörű...De így->csak oltani tudom,és az se talál célba.szerintetek gáz 5 év korkülönbség?(javamra:)Nem tudok lemondani róla.2 éve minden álmomba visszatér,mikor személyesen megjelenik teljesen kísért...Szörnyen képbe van(biztos tudjátok milyenek ezek a teliholdas találkozások,amikor kiderül hogy ugyanabban a jegyben születtetek,ugyanazt a zenét hallgatjátok,etc.)Nem kíváncsi rám?Talán.De biztos hogy érez vmit,ez tuti.Nemtom mit csináljakPLS HELP ME SOMEBODY!!!

2006. december 28. 01:22

vagy a függönygyűrés...ha valakinek szép barna selemfüggönye van az biztos tudja...
hiába teszek bármit mit más nem ha más is azért nem teszi mert nem érzi magát magának(ez pedig gyakori).igy nem jön le hogy más se...csak az hogy TE nem!!!
Azon gondolkodtam hogy ha egyedül álnál a nagy büdös semmiben,és nem lenne semmi csakTE,akkor vajon tudnál e önmagadról...
Nah.Enough questions..:)Kellemes ünnepeket

2006. december 27. 21:41

Akkor csak simán a rossz pontnál tetőztek a 'negatív' energiák és materializálódtak.Van ilyen.Más példa pl. a kanálhajlítgatás.De ez már a pszichokinetika témaköre.

2006. december 27. 17:03

Hopax, semmi nem mozdult, nemhogy a föld.
a tányér nem esett le, ott helyben robbant szét, ahol volt.
a közelében sem járt senki.
nem ikeás a polc, valami régi parasztbútor egyik fele. mindenesetre aranyos a hintaszékes történet:)
de hogy miért pont öngyilkos drogos....

2006. december 21. 22:19

kedves mischu23, tényleg nagyon mások vagyunk,vagyis biztos , de szerintem hasonlóak is , remélem ez téged nem zavar.
nekem is a fehér a kedvenc színem, de a gyöngyházfehér , a hófehéret csak hónak szeretem , a rózsaszínt virágon , vagy ha lehet annak nevezni a bőr rózsaszínét .
elég régen írtam, volt néhány kis problémám. pl gyűlöltem és sajnáltam magam , hiányzok magamnak nagyon megváltoztam , eegyre jobban torzulok , nem is tudom melyik önmagam hiányzik , vagyis tudom csak mindig elnyomom magamban a vágyat , hogy olyan akarjak lenni, nem tudom miért
elköltö9ztem otthonról , fővárosi ternyeres talpas parasztléányka lettem , dez a menyecskeség se megy már , anyám lánya se vagyok már , asszony én már biza nem leszek , csak hosszú vándorútra mennék szívesen

2006. december 1. 11:02

Hmmmm... Lehet az én hálóm csak bizonyos részeken ragad? Nem tudom, én gyűlölök egyedül lenni., és azt tölt fel ha emberek között vagyok, még akkor is ha teljesen kiakasztanak. Ráadásul mindenki rajtam vezeti le a feszültségét, ahogy ezt Jung meg is írta, néhány barátomnak különös perverziója engem szívatni mindenfélével... Mégsem tudom őket gyűlölni egy pillanatig sem: úgy tűnik ez az én szerepem az életben, legalábbis az egyik a sok közül.

2006. november 29. 21:37

szerintem azstráltest (aura) színe ezt csak részben határozza meg. a vörös aura trélleg elég agresszívvé tesz de egy kékeszöld nem kevésbé.
persze a sok stressztől állandósulhate gy élénkebb szín benne szép lassan. de szerintem ez nem ettől függ.
mindenki érzékeny a környezetére a külvilág dolgaira vana ki jobban van aki kevésbé.
midnenki levezeti valahogy. amíg tiniként is rágtama körmöm addig sokkal nyugodtabb voltam. amikor minden nap megcsináltam egy mandalát sokkal jobb volt. szerintem midnenki stresszes és agresszív is belül, csak msáképp vezeti le.
Egy nagyon jó hasonlatot hallottam erre. Az ember egy ragacsos háló és a környezetünk labdákat meg szemeteket dob beléánk. Kikészülnia z fog aki nem tudja rendszeresen pucolni, mert egy idő után kiszakad a háló. amikor pl egy hétig nem megyek emberek közé sokkal nyugodtabb vagyok.

2006. november 29. 15:43

Üdv!

Ez mikor volt?Csak mert pár napja volt földrengés, hogy azt ki lehessen zárni.

2006. november 29. 14:38

Fogadjunk, hogy ikeás polcotok van! http://index.hu/velvet/onleany/ikea1120/ (bocs)

2006. november 29. 00:38

üdv,
régen jártam erre...
ma fel kellett idéznem azt a történetet, aminek kapcsán ezt a témát indítottam. már rég túlvagyok rajta, de most mégis olyasmi történt, ami elgondolkodtatott.
ki lehet nevetni, én sem hinném, ha nem velem történik.
le kell(ene) írnom a fájdalmaimat, hogy egy terápia keretében fel tudjuk oldani őket és végleg megszabadulhassak tőlük.
elkezdtem papírra vetni és amikor arra a pontra értem, ami a legfájdalmasabb mozzanat kezdete volt, egy csattanást hallottam és a következő pillanatban hullani kezdtek az üvegszilánkok mindenhonnan.
a lakótársam is felkelt és kijött, hogy mi a fene volt ez.
ő fedezte fel a felrobbant üvegtányér maradványait a polcon.
ott álltunk leforrázva, hogy mi a franc volt ez, amikor a polcon a szilánkok elkezdtek szemmel láthatóan helyet változtatni. meg sem mertünk mozdulni. a padlóról is lehetett hallani néha, hogy itt-ott megmoccan valami.
ha mindezt egyedül látom/hallom, azt gondolnám hogy biztos hülye vagyok, de ketten voltunk, ketten láttuk.
lehet viccelődni, hogy jó volt az anyag, de nem volt semmilyen anyag.
mindenesetre húztam egy vonalat és abbahagytam az írást.

2006. október 31. 09:44

"mischu: köszönöm 23:)
a NOX a legkedvencebb kedvencem, kicsibe olyan teljesnek érzem mint a Gyűrűk Urát, az a mindenem + nem értek hozzá + tiszta női hangot , hárfa hegedű fuvola, Him, Placebo,Tori Amos,Evanescence, latin, kelta,pár hangszeres érzelmes jazz,és az utazós elektronikusat stb, fájdalmas rejtélyes, sírós pörgős"

Nagyon más az ízlésvilágunk. :) Én elsősorban a klasszikus zenét szeretem, de vann más is, amit szeretek. Most kaptam meg Pink Floyd Fal -t DVD-n.

"a stressztől is fájhat a mellkasod, de lehet hogy a gyomrod , az is ott fáj , simogasd körbe körbe , és nyugalom"

ha csak ennyi volna a szájamat sem nyitnám ki , soha senkinek de azért köszönöm rendes tőled.

Én néha rosszindulatú vagyok és teli gyűlölettel és vállalom is mert ember vagyok.

Színek:

A fehér a kedvencem, a tiszatság színe. A rózsaszínűt eddig még csak gyerekeken és hisztériás picsákon láttam jellemző rájuk ahogy a piros és a narancssárga is. A mélylila megmaradt nemrégóta szeretem az erős napsárgát és a sötétbarnát.
Az utóbbiról tegnap este találtam valamit ami elég elkeserítő de igaz lehet hogy azok szeretik, akik trauma áldozatai és sok fájdalom történt velük.

nahhh ennyi.

Apám egy féreg, soha nemvolt apa és nem lehetett benne megbízni. De már nem olyan rossz a gyűlölet mint tegnap volt. Igaz, ma 31-e van és még mindig tart az egész borzalom. azt igértek nekem hogy tegnapra vége lesz valami szerződést. Hát ez nem jött be. Apám volt ilyen mindig hazudott és esze ágában sem volt semmit betartani csak mondott valamit aztán fölröhögött tíz perc mulva hogy mekkora fasz vagyok hogy elhittem vsak viccelt csakhogy kéthárom évesen nehéz ezt tudni.

Császtok, elhúzok a francba és eln e felejtsétek, hogy ma Ünnep van! "Örökké nem eshet" :)
megnézem a Hollót ha megtalálom. hátha segít.

2006. október 31. 00:21

mischu: köszönöm 23:)
a NOX a legkedvencebb kedvencem, kicsibe olyan teljesnek érzem mint a Gyűrűk Urát, az a mindenem + nem értek hozzá + tiszta női hangot , hárfa hegedű fuvola, Him, Placebo,Tori Amos,Evanescence, latin, kelta,pár hangszeres érzelmes jazz,és az utazós elektronikusat stb, fájdalmas rejtélyes, sírós pörgős
a stressztől is fájhat a mellkasod, de lehet hogy a gyomrod , az is ott fáj , simogasd körbe körbe , és nyugalom

metametta : nálam se tart a méreg tovább 3p 33 mp-nél, csak mondjuk ezalatt pl képen öntöm :):( mondjuk ez nem gyűlölet, erre büszke vagyok: legnagyobb dühömben sem vagyok rosszindulatú

guru:
úgy tudom a vörös nem alapauraszín, de nem tudom, a szenvedély színe és minden ezen alapuló érzelem színe , a fehér a nemes tiszta , a rózsaszín a kettő keveréke az önzetlen szenvedély a szeretet
nekem tavaly még a fekete rózsaszín volt a két főszínem, lehet megpusztulok:) és haj de szeretek mindenkit e föld kerekén
ááááááááááááááááááááááá...........

2006. október 29. 18:35

háténnemtom. én kb. 3p33mp ig szoktam mérgelódni.maximum.mert a méreg nem jó.

2006. október 28. 09:22

Titti:

jobbulást a szemednek. Én ma már sokkal rosszabbul vagyok, asszem valami ráment a szívemre. Nagyon-nagyon fáj.

Szia:

mischu23

2006. október 28. 07:16

mishunak és Metának: ezt, hogy ki milyen érzésre fogékony és ki melyik érzést "nem ismeri" esetleg awal lehetne magyarázni, hogy minden embernek van egy alap aura színe (és ha elfogadjuk eleve ezt, akkor.....), ami alapján a tudata dekódolja a benyomásokat, amik érik.pl. a vörös aurájúakról azt tartják, hogy lobbanékonyak, agresszívebbek, kevésbé megfontoltak, míg a kékről pedig ennek az ellentettjét.de a horoszkóppal is lehetne akár magyarázni: a jegyek kategóriákba vannak sorolva, pl. tűz - kos, bak; víz: rák, halak.de biztos van neki valami kézenfekvő biológiai, neurológia, pszichikai...stb magyarázata, de én ezektől általában az ilyen kérdésekben elvonatkoztatok.(ennek az az egyszerű oka, hogy még egyenlőre az ember ezeket a dolgokat csak felszínesen tudja elemezni, a maga kis eszközeivel és egzakt eredmény nincs - feltételezések, amiket alátámasztanak felszínes mérések, megfigyelések, de ezeket nemszabad készpénznek venni /szerintem/.

2006. október 27. 21:08

Metametta:

én is irigyellek kicsit, hogy nem ismered a gyűlöletet. Lehet, hogy ilyen szerencsés vagy, nyugodt típus. Ezt tényleg irigylem, ha ilyen vagy! Biztos jól alszol, minden ember, akit ilynenek ismertem nagyon jó alvó volt.
Sajna, bennem brutálsok volt a gyűlölet és tényleg elég pocsék érzés, és ha nagyon megbántanak hamar érzek erős bosszúvágyat. Állítólag el lehet ezzel sokáig élni, de nem tudom, hogy jó-e egyáltalán, ha ilyeneket érzek. Azt hiszem, eléggé impulzív vagyok, biztos azért. Hát ez van. :)

Szia: mischu23

2006. október 27. 20:57

Titti:

Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)
Javulgatok, kaptam ma egy nagyon szép virtuális ajándékot egy kedves internetezőtől és az sokat segített. Nagyon örültem neki. :)

Tényleg javulok, habár elég gyengusz vagyok, de már alakul! Újra tudok naplót írni, és azt hiszem, hogy már csak az öcsém miatti (hamis) bűntudatom mardos. Persze, lehet, hogy tévedek és előre iszok a mackó bőrére, de azt remélem, hogy nem.

Mi történt a szemeddel? Van kedved róla beszélni?
Megnéztem, hogy mit hallgatsz. (Én is nagyon szeretem a zenét, és muzikális is vagyok. Sajnos, hiába szerettem volna, nem tanulhattam zenét.) Milyen műfajokat szeretsz? A Red Hot.. mellett van más kedvenced?

Az öcsém nagy metál-rajongó. Pl. A Sing-Sing Halál a májra c. mesterműve a kedvence. Apám nemigen csípi, valszeg amiatt mert az anyja májrákban halt meg...egyszerűen képtelen elválasztani a dolgokat. Meg a nagy zajt se szereti, habár maga folyton üvöltözik.

Na ennyi. Megyek alszani, szia:

mischu23

2006. október 27. 17:37

metametta: úgy írígyellek , jó neked hogy te még sosem gyűlöltél senkit, szeretném én is az összes gyűlöletem leküzdeni, ez az egyik legnagyobb vágyam, csak nehéz , ha sokat bántanak
mischu: már nem aggódom, örülök, sok szép és jó dolgot kívánok neked, és boldogságot
ma nekem is került egy folt a szemem alá:)
tök jó zenét hallgatok, (John Frusciante) és jól érzem magam
erős vagyok , és megcsinálom , mindent amit Isten vár tőlem

2006. október 27. 10:57

Titti:

Ne aggódj, és ne rágd magad. Biztos valamit félreértettem, nagyon rosszul voltam tegnap.

Bicajjal tekertem haza és egy hülye kátyús útnál bekacsáztam, jött egy szabálytalanul közlekedő busz és elütött. Teli vagyok kék-zöld foltokkal, a combjaimon is van rengeteg folt és agyrázkódásom van (a fejem is van egy csomó púp), az arcomon is kék foltok és a jobb felkarom teli van véres csíkokkal. De túléltem, szerencsére a párom hazajött a segélykérő telefonhívásra, és bejött velem a kórházba. Megfigyeltek egy kis ideig , aztán hazaengedtek, szerencsére nincs túl nagy bajom, csak nagyon gyenge vagyok. Most feküdnöm kell egy kicsit és pihenni.

Úgyhogy bocs, ha durva voltam, és főleg ne aggódj!

mischu23

209. Álommanó

2006. október 27. 04:46

Például az, hogy ki az a komformsámán, mi köze az energialobbihoz, és hogy a többiek -rajtad kívül- tudják-e erre a két kérdésre a választ.

Amúgy megnyugvást nem csak a sír ad. Ha megvakarod a viszkető combod, az nem megnyugvás-e pár pillanatra?

2006. október 27. 04:05

megnyugtatni a sír fog.

(ahogy hrabal bácsi mondta:"elhasznált testtel a sírba kell feküdni"
de néha elég a pihepuhaagy.)

a hiba benned van, ha nem érted
....
:
van minden.
(a gyűlöletet és barátait én sem értem, de az amiatt van, mert olyan nyelv, ami idegen számomra és nem tudom/akarom megtanulni.)
de amúgy mi a kérdésed?

207. Álommanó

2006. október 27. 02:54

Aludni... akkor nem trip közben irtad. Akkor pedig én vagyok a hülye, hogy nem értem. Értenem kéne, de nem. Ezt gyűlölöm(hogy ne maradjak OFF). Nem magam, csak azt, hogy nem értem. Ha megnyugtatna valaki, hogy nem bennem van a hiba, az jó lenne, de nem fog senki, mert -legalábbis részben- biztos bennem van.

2006. október 27. 02:02

((aki lejött, de most visszatér aludni.))

2006. október 27. 02:00

(waki, a komformsámán)

2006. október 27. 00:45

203. Álommanó

2006. október 26. 23:08

Bassza meg lemaradtam.... Vaki érti mi volt dráma itt, most így nem jön le...

2006. október 26. 21:58

remélem nem baj ,hogy szeretnék kiírni néhány dolgot magamból , nem tudom mi lesz a reakció,lehet, hogy kitörlitek
2 dolgot nagyon nehezen tudok feldolgozni: az agressziót, és a nemtörődömséget , ha otthagynak, kizárnak.(mostophaapám, anya , apa)
agresszióra agresszióval válaszolok sajnos, vagy "beleugrok a másik késébe" neki már csak forgatnia kell, ha félek vagy fáj , és igazságtalan ordítok , kocsishoz méltóan
mostohaapám volt agresszív és alkoholista, 14 éves koromban már "kurva"voltam szerinte és hasonlók, ahhoz képest hogy 17 az első csók, csak ritkán vert meg, inkább lelki terror
kamasz koromban hetekre el tudtam tünni,anya annyit se kérdezett, merre voltam , utcán aludtam ,loptam kaját meg cigit
4 nem akarom szexuális élmény, ebből csak egy igazán erőszak
3-szor kívánta a halálomat(anya), nyugodtan, kimérten, tudatosan
apukámat 19 éves korom óta ismerem, gyűlöli a családom
pár héttel ezelőtt anya tesója kijelentette hogy miattam váltak el anya és a mostohaapám, miattam veszítették el a tesóim az apjukat, anya pedig szent hogy elvisel engem, én pedig a világán kívül élek vagy halok
15 éves koromban elkellett költöznöm otthonról, első veszekedésem , verekedésem miatt mostohaapámmal
de kibírtam erős vagyok ,épp csak skizofrén:) bár ahogy szépül az élet úgy gyengülök( a párom) és lustulok

2006. október 26. 19:59

most mérkellett velem ezt csinálni,olyan szarul érzem magam, nem akartam semmi rosszat, azt vettem észre hogy nem voltam elég beleérzős, érzékeny, tapintatos ,kedves
szeretném kikövetelni hogy bocsásson meg nekem, ez nem igazság, nagyon szar

2006. október 26. 17:52

ne haragudj mischu, maradj jó, majd neked nem írok semmit

2006. október 26. 17:43

Titti:

Távozom a fórumról, erről is. Elég volt.

2006. október 26. 17:34

úgy érzed fájdalmat okoztam?
nem állt szándékomban , nem vagyok bölcs , ne haragudj
most se bántani akarlak: ne sajnáld magad , jó ? nem azért mert nincs oka , hanem mert értelme nincs
kicsi mimóza mischu , tessék sokat nevetni!

2006. október 26. 17:22

Hogy tehettél ilyet?!

Miért okozol egy olyan embernek, folyton, újra és újra embertelen, elviselhetetlen fájdalmat, AKI MÁST SE KAPOTT ÉLETÉBEN, CSAK AZT?

Majd ha lesz erőd, nézz tükörbe és kérdezd meg magadtól.

Köszönöm.

2006. október 26. 13:29

kedves mischu nagyon örülök hogy itt tartassz, nagyon nagyon.
egy hibát még észre vettem , ne légy gőgös , nem vagy különb senkinél , anyukádnál se, egyenértékűek vagytok, majd ha lesz hozzá erőd ezt is próbáld megoldani
én is jósoltam neked a Ji Kinggel, a megoldás jel 1,3 ,5 változó+eltávolítás jel( Müller Péter)

2006. október 26. 09:07

Guru: köszönöm. :)

Nem írtam le az életem kínjait, csak "ízelítőt", az anyámmal kapcsolatos gyűlölet miatt. Elég szemérmes ember vagyok, segítséget soha nem szoktam kérni, panaszkodni egyáltalán nem, de az utóbbi napokban olyan kegyetlenül voltam a traumafeldolgozás miatt, hogy muszáj volt valahova legalább egy morzsát letennem ebből a szeméthegyből.

Ismeretem drogosokat, láttam a saját szememmel, hogy fájdalmukban és kínjukban lerúgták szinte a csempét a falról, amikor elvonásaik voltak; ismertem kedves, fiatal lányokat, akik 19 évesen a halált választották. Gondoltam, olyan emberek, akik maguk is ismerik a pokol bugyrait, mások szenvedésvel szemben megértőek - és ezt is tapasztaltam, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok nektek! - megértőbbek mint egy depressziós önsajnáló libákból álló "közösség".

Ezt a töménytelen mocskot úgy lehet "lenyelni", hogy előtte fel kell dolgozni, ugyanis nem egyszerű szemét.

Ma újra előveszem a JI-KING-et, a bölcs mestert, aki minden szeméten és borzalmon átsegített, és elkezdem a naplómat újra.

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy segített. Már nem gyűlölöm az anyámat, nem gyűlölöm a pszichiátert, nem gyűlölökm magamat sem, csak mérhetetlenül és elmondhatatlanul fáradt, kimerült és szomorú vagyok.

A szomorúság és a sajnálat a valahai meggyötört kisgyereknek szól, és azoknak az embereknek, akik ugyan fizikailag életet adtak nekem, de azon kívül nagyon kevés jót. Megértem őket, infantilis, zavarosagyú és lelkű emberek, de ez nem menti fel őket az alól, amit tettek.
Tudom hogy nem lehet elítélni őket, nem lehet semmit tenni, már nem is számít. Kiégett belőlem az éjjel a bosszú utolsó parazsa is.
Hitem szerint Isten előtt számot fognak adni az életükről.
Úgy tekintem őket, mint sajnálatra méltó, nyomorult és vak lelkeket, de azért nagyon fáj, amit tettek velem.

Sziasztok és mindenkinek a legjobbakat kívánom! :)

mischu23

2006. október 26. 01:20

még 1 tanács mischunak: a múltad a részed. nem kell megrágni, ha nem ízlik.próbáld lenyelni egyben, minél gyorsabban, annál kevesebbet érzel az ízéből.az új falatok ízét is könnyen elronthatja a rossz szájíz.
tudom, hogy már kb. 20 éve történt - vannak nagy falatok...kezdj el mással foglalkozni, és ha tényleg nem találod a helyed, önmagad, ne ess kétségbe, kérdezz valakit aki igazán ismer: szerinte ki vagy.biztos lesz válasza.nem szégyen, egyszer pl. én is megtettem...próbálj továbblépni, mert biztos akarsz, ha ide leírtad a történeted és hagyod, hogy tanácsokat osztogassonak.mindenkinek megvan a maga keresztje, a tied kicsit nagyra sikerült-->meg kell izmosodni, hogy cipelhesd (na még egy szóképbe nem megyek bele ma este :D).és ami szerintem a tanácsnál többet ér: sok őszinte mosolyt kívánok neked az életed maradékában.

2006. október 25. 23:54

Zaxxon:

Köszi a jótanácsot. :)
A napló megvan, habár írni jó ideje nem bírom; a mérgező család lerúgva, a traumafeldolgzás folyamatban.

Nem a hitem kéne megtalálni, hanem ÖNMAGAMAT és a HELYEMET. És főként nem győlölni önmagamat - ez a legnehezebb. Az öngyűlölet önagam ellen fordít, az pedig tovább generálja a gyűlöletet, mert gyengének tartom magam. És ennek tán soha nincsen vége.

Támaszt és bíztatást nem kapok a dokitól. Azt is megbántam ezerszer, hogy belevágtam ebbe. Nem tudtam, hogy ilyen kegyetlen az egész.

MI a francot kezdjek azzal, hogy tudom, mit csinált anyám, ha az egész csak emlékképeken és újra átélt érzelem-viharokon alapszik? MIt kezdjek egy kétlábon járó pszichopatával, akit semmilyen ellenem elkövetett valahai bűntette alapján soha el nem lehet ítélni...?! Csak egyedül magamnak okozok fölösleges szenvedést, mert kétszer élem át ugyanazt a borzalmat: anno meg most.

Nem mondhatom el senkinek, mert mindenki engem fog hülyének nézni és senki nem hisz nekem. Ha a naplómba leírom ezt az egész borzalmat ÉS bárki megtalálja, úgy járhatok, mint 15 évesen. Csak magamból csinálok címeres ökröt.

Na, ez van. Bocs a hányásért.

Sziasztok

2006. október 25. 02:12

Neked ott volt a napló, nekik meg ott voltál te. Tipikus :S
Szerintem meg kell találnod a saját hited.

2006. október 24. 10:13

Lótuszvirág:

Nem tudom, fogalmam sincs. Egyetlen normális útnak az elmenekülést látom, és a kiszakadást az ilyen rendkívül mérgező családból. Ha találsz egy embert, aki szeret és akire támaszkodhatsz, egy társat, úgy van esélyed elmenekülni és kiszakadni. Emellé egy normális pszichiáter is szükséges, aki segít feldogozni a traumákat és átírni a belédégetett rossz mintáidat. Persze, egy olyan, aki "feldolgozás" címén nem okoz több fájdalmat, mint a családod és annak kiemelt terrorizálója.

Én is kérdezek tőled valamit:

Véleményed szerint, ha egy ember bekerül egy súlyosan neurotikus-hisztériás, bűnbakkeltő libákból álló közegbe, ahol BÁRMIT MOND és BÁRMIT TESZ, mindig ellene fordul a tömeg - ismétlem, súlyosan zavaros emberekből áll - és minden egyes liba a saját maga problémáját egy ilyen emberen akarja leverni, akkor mit tegyen?

Ráadául meg is szégyenítik, rendre, megalázzák. Annak idején, elsős gimisként elkezdtem naplót írni. Ilyen kollégista-társaim voltak, mint ezek a libák: felfeszítették a lezárt fiókomat és HANGOSAN, SOK EMBER ELŐTT FEOLVASTÁK A NAPLÓMAT.

Évekig rajtam röhögött mindenki. Pedig a naplóm volt az egyetlen kapaszkodóm a pszichopata családommal szemben.
Aztán újrakezdtem, két év múlva, de már nem vittem el a koliba.
Ma is írom, közel húsz éve. Illetve, már jó ideje képtelen vagyok írni.

Sziasztok, most elmegyek, nagyon rosszul vagyok.

2006. október 24. 09:56

KPMc:

Érdekes lehet. Ha megtalálom, alkalmasint elolvasom. Köszi. :)

Én egy másik cikket keresek, hasztalanul. "A harmadik szerepe a trauma kialakulásában" vagy hasonló. Dr. Barabás Katalin cikke, egy 2004-es konferencián hangzott el. Ha végre megszerzem, biztosan sokat fog segíteni.

2006. október 24. 09:18

Titti:

Nem haragszom meg. A te véleményed, és te így látod. Tisztelem a véelményedet, de nem értek azzal egyet.

Anyám gonosz, a csontja velejéig gonosz. Ha nem így volna, egy sort se írok sem ide, sem máshova.
Igaz, hogy ő is Isten teremtménye, de ez a gonoszságra és a gonosz cselekedetek végrehajtására senkit sem jogosít fel.

Szeretni soha nem fogom, hálát iránta nem érzek, mert semmit sem kaptam tőle, csak embertelen mennyiségű szenvedést. Addig juthat el max. a lelkemben, hogy talán képes leszek megbocsátani neki. De nyugodt csak akkor leszek végleg, ha meghalt. Akkor már biztosan nem fog sem terrorizálni, sem bűnbakká tenni. Isten pedig majd elszámoltatja a vétkeivel, hiszem. Az ő dolga az ítélkezés, nem az enyém.

Nem ismerem az anyai szeretet és én nem vagyok álszent, hogy olyan érzelmeket keressek magamban iránta, amelyek nem léteznek.

Szia:

mischu23

2006. október 23. 23:41

kedves mischu, ne haragudj ha hülyeséget írok
Isten számára mindegyikünk egyenértékű és nagyon fontos anyukád is akkor is ha gonosz , még él ezek szerint Isten még bízik benne , szereti , megteremtette, neveli
segíthetnél Ístennek és anyukádnak is azzal hogy nem adod fel és nem menekülsz a gyűlöletbe , mindenki megérdemli hogy szeressék , ő is , tudom hogy ebben a helyzetben ez a nehezebb , csak próbáld meg , bízz Istenben , nem akárkinek ad életet mindenkiben ott az esély hogy megvalósítsa magát, segíthetnél , ez egy nemes feladat ,
kérlek ne légy te is gonosz anyukáddal, ő is olyan mint te , egy ember , aki Isten gyrmekévé valósíthatja magát
te vagy anyukád legnagyobb reménysége
vedd észre életet adott neked megérdemli a köszönetet

187. Lótuszvirág

2006. október 21. 16:49

Hogy lehet kezelni az ien embereket akik olyanik mint ahogy te is irtad mischu? Mert nekem is ien az egész családom és hát nem nagyon tudom mit csináljak..... kezdek belefáradni ebbe a feszültségbe! Ha az ember kedveskedik az a baj... ha nem akkor meg az ha normális biztos akar vmit ha épp nem az akkor már megint igaza van! és ez megy állandóan (sajnos)

2006. október 20. 17:27

Köszi. Megszerzem.
Meg még ezt is: Robert D. Hare: Kímélet nélkül - A köztünk élőpszichopaták sokkoló világa
Érdekes lehet.

2006. október 20. 15:11

KPMc: olvastam, és köszönöm a tanácsot. :)

Az anyám pszichopata, úgy, ahogyan mondom. A csontja velejéig gonosz. Én is ajánlok egy könyvet: Don Richard Riso-Russ Hudson: Személyiségtípusok.

Köszönöm mindenkinek a jótanácsokat! :)

2006. október 19. 13:37

Kellenek a negatív érzések a változtatás elején, hogy a tudatod felszabaduljon. De miután kiöntötted a haragod a szüleid felé, elgyászoltad magadat - a tőled elvett (sosem volt igazán) gyermekkorodat - és levetted a saját válladról a felelősséget (és átrakod ahova iagazából való (jelen esetben az anyukádra)), akkor a megbocsájtás magától fog jönni. És ezt nem az anyukád miatt, hanem elsősorban csakis magad miatt érdemes megtenned. Az önromboló gyűlölködéssel rengeteg értékes energiádat emészted fel és valljuk be, ilyenkor nem a te kezedben van az életed irányítása. Manipulálva vagy. Egy másik személy körül forognak a gondolataid, érzelmeid, rá öszpontosul a figyelmed. Sokszor még tudattalanul is.
Mellékszereplő leszel a saját életedben.
Ha élni szeretnéd a saját, igazi életedet ezt le kell rendezned magadban. Ha kell segítséggel is. A kábítószar, meg egyéb hülyítés csak tünetenyhítés és egy újabb probléma magadhoz láncolása.
Az anyukádat meg lásd annak ami valójában. Bizonyára rengeteg sérelmet okozott neked, de ő nem egy szörnyeteg. Ő is csak egy önpusztító életmódot élő, sikeresen elhülyített ember.
Ajánlom figyelmedbe Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét.

2006. október 19. 11:26

"Szóval anyukáddal kapcsolatos negatív kijelentéseid feleslegesek és programoznak TÉGED a negatív érzések és gondolatok felé, amelyekkel ugye egyáltalán nem oldódik meg probléma. "

ja. meg a buddhás topikban asztat írtad, hoty ne pofozuk a gyereket azér hoty szeresen. hát ez mostan mi?
ez a negatív-para... nagyon hüje ottás.
kellenek negatív érzések is, aszok imdukájják a fejlődéset.
a negattiv gondolatok is jók birnak lenni.
például elkerülsz vele egy rossz idolot.
nameg elmondod valamiről, hoty asz rosz, aszt utána tudod,hoty asz rosz, és ezel lezárod.

2006. október 19. 11:20

ja. közhelyezzünk lemindent miután felületesen átolvastuk,majd fossunk egy csomó szót és írjuk le bővebben ugyanazt amit a többiek.

2006. október 19. 05:07

Kedves mischu23!
Azt hiszem azok a tanácsok, amelyeket kaptál eléggé közhelyesek, és nem nyújtanak végleges megoldást ilyen jellegű problémára.
1. Tisztázd le magadban kinek a testében élsz! Igen, a sajátodéban. Így egy problémádat csak te érzed igazán.
Ami a további lényeg: ha bármilyen negatív érzés vagy gondolat van benned azt csak saját magad miatt ÉRDEMES (és nem kell) megváltoztatni, elsősorban magad miatt, másodsorban mások miatt, de az is a TE érdeked. Élni kell az életet! Egyik barátom verséből idézve:
Cselekedj! Ne panaszkodj!
A józanészbe kapaszkodj!
Hogyan érheted el, hogy nyugodt, jókedvű, kreatív és jó kapcsolatokkal bíró ember legyél. A tudatosság a legfontosabb!
Itt nem az információ- vagy adatmennyiség számít, hanem az, hogy MIT MIÉRT TESZEL! A meglevő adatokat érdemes elemezni a saját nézőpontodból. A következő kérdést érdemes feltenned magadhoz: Milyen szempontból fejleszt engem, vagy tesz boldoggá az, ha valakire negatív kijelentést teszek? Hogyan érhetem el a végleges megoldást egy problémával kapcsolatban?
Itt egyszerűen rakd félre a "hogy nem lehet" gondolkodásmódot és helyezd előtérbe a "mindenképpen megoldom", hogy nyugodt, jókedvű életet éljek.
2. A legfontosabb, hogy mindent magadért teszel. Még, ha Teréz anyuról is van szó. Ő sok ember szemében önzetlen ember. De valljuk be, nem vagyunk teljesen tisztában a szavak jelentésével. Az önző szó csak butaságot jelent. Így Teréz anya nem csak egy "nem buta", hanem inkább hős. És szerintem leginkább a saját szemében az, mert élvezi a munkáját és látja, hogy ha másnak jó, akkor neki is jobb lehet.
Lefordítva: Bármilyen probléma, amely adódik az életedben, így konkrétan anyukádhoz való viszony is egy képzelet. Azt hiszed, azt képzeled... Felnőtt ember vagy mischu23. Foglalkozz a tényekkel! Ne a véleményeknek higgy! Csak saját magad vagy tényszerűség saját magad számára. Még csak nem is tény, hiszen az álom tűnhet valóságnak, a valóság így akár álom is lehet. Így igazából tények sincsenek, hacsak az nem, hogy nincsen tény.
Szóval anyukáddal kapcsolatos negatív kijelentéseid feleslegesek és programoznak TÉGED a negatív érzések és gondolatok felé, amelyekkel ugye egyáltalán nem oldódik meg probléma. SŐT! Inkább még jobban eldurvulhat bármilyen kapcsolat. De mi is a probléma? Igen az érzések, amelyek benned vannak. Hogyan lehet ezeket feloldani és megismerni? NÉZZ szét a világban! Szinte csak hazugság az egész. De ez a dolog nem a kijelentés miatt fontos, hanem azért, hogy elgondolkozz. Így történelem, a média, a pártok, a nemzetiség, az állam, a pénz, a házasság, a vallások, a harcművészetek, a tudományok, az orvoslás, stb. stb. Fel sem tudnám sorolni most hirtelen mindet. De itt sem a felsorolás és a megítélés a fontos, hanem az, hogy értékeld magadban a következőket: Ha az egész világban ilyen sok hazugság van, akkor még csodálkozunk, hogy hazug, elkeseredett és elkeveredett emberek vannak? Nem kellene. De ha még meg is történik velünk az elkeseredés, attól még nem változik semmi. Így tenni is érdemes ellene, mégpedig szintén saját magunk miatt.
Ezután, ha valóban meg akarod oldani a dolgokat, két kérdést kell tisztázni még: Az egyik valóban meg akarom oldani ezt a problémámat, vagy unatkozok, és ilyen irányú kapcsolatokra szeretnék szert tenni? Érdemes elkezdeni a következő lépést: mondogasdd magadban jelen időben, hogy megoldom a problémát, vagy ami még jobb mondogasdd magadban és képzeld is el az életedet úgy, hogy teljesen nyugodt és vidám. Több ezerszer mondogasd magadban. Ezzel elindulhat a kezdet. Ezután minden nap, amikor tetszik, kérdezd meg magadtól. Hogyan tehetem jobbá az életem? Nem kell sokat, mert akkor megcsömörlesz. Ezután nem el kell bújni előle hanem állj oda és mondd neki (persze egyénre szabottan gondold át): Hogyan oldhatjuk meg az adott problémát? Egyelőre ennyi: Ezután rengeteg tevékenység van még, ami kell a végleges megoldáshoz, de az elejének egy részét leírtam. Ha segítettem, vagy érdekel még esetleg valami ebben vagy másmilyen témában, írj ide: faktv(kukac)apu.hu.
Üdvözlet: BIBI

2006. október 15. 21:03

Bocsesz. Kicsit felhúztam magam.

2006. október 15. 21:00

Jó ötletek...sajna, olyan szinten vagyok, hogy ha találkoznék vele, azt hiszem, hogy megölném. Sittre pedig nincs kedvem kerülni egy genny miatt, gondolom, megértitek. Annyit kapnék érte, mint egy másikért, egy normálisért.

Fogalmam sincs, mit csináljak de k@rvasz..r. A "hofis" mit jelent?

2006. október 12. 14:09

szerintem erősítsd azt a picike jót amit látol benne: ez két légy egycsapásra. neked is jó jót gondolni, neki is jó jót gondolni.
esetleg manipuláld vissza névtelen levekkel, amikbe idézeteket raksz.

177. 4th dimension

2006. október 12. 13:13

Csempéssz egy hofisat az ásványvízébe :)

2006. október 12. 10:56

Ha ez ilyen egyszerű lenne, nem szenvednék ennyit és ilyen mélyen.
Vannak gonosz emberek, hidd el. Régen is voltak, ma is vannak Rebi nénék...látszólag és felszínen egy kettőt szólni sem tudó senkikék, de belül!!! Maga az iszonyat.

Anyám gonosz, mert gonosszá lett: iszonyatos módon önző ember.

Csak magával foglalkozik és azzal, hogy ő hogyan hat - szerinte - az emberekre. A látszat uralja az egész lényét, emiatt nagyon megtévesztő. Ezek a legveszélyesebb emberek, mert soha nem tudod szembesíteni őket azzal, amit tettek vagy tesznek. Ők egyszer JÓként határozták meg magukat és pont. Minden tettüket - legyen az a legszörnyűbb tett is - mindig meg tudják valamivel okolni, ami a társadalom szemében (eredetileg és tiszta formájában) dícsérendő vagy elismerésre méltó. A képmutatás mesterei.

175. Én+te+ö=gén

2006. október 8. 15:15

mischu23:
"Csakhogy anyámban gonosz lélek lakozik, és nincs szíve. Azt hiszem, már odaátról ezzel a csomaggal indult."

Furcsa világnézeti koncepciók. Szerintem azért a genetika, fejlödéspszichológia, szociálpszichológia és neurológia is tudnának mit mondani.

A rossz múltaddal nem tudsz mást kezdeni, mint alaposan megvizsgálni és utána nem átvinni a hatásait a szebb jövödbe.

2006. október 7. 17:40

A 173-as hozzászólás első fele "fenyő"-ére válasz.

2006. október 7. 17:36

Sajnálom, de niincs igazad. Ő nem kapott embertelen mennyiségű szenvedést. Egyetlen testvére sem lett ilyen gonosszá. Mindegyik sérült ugyan, de nem gonosz.

Valamint: nem lett volna kötelező neki továbbadnia ÉS főként MEGTÖBBSZÖRÖZNIE azt, amit ő maga kapott. Csakhogy anyámban gonosz lélek lakozik, és nincs szíve. Azt hiszem, már odaátról ezzel a csomaggal indult.

Köszönöm a jókívánságokat és a beszélgetéseket. Boldog vagyok, hogy azt tapasztalhatom, még nem mennek el az emberek a szenvedés mellett szó nélkül. Mindenkinek a legjobbakat!

Sziasztok:

mischu23

2006. október 7. 17:31

Titti: Nem viccből írtam: gonosz ember. Tényleg az. Halálra ítélt, már az első pillanatban. sajnos, vannak ilyeen emberek is. Ritka, de vannak.

Nem szabad azt hinni, hogy minden anya jó - ha ez így volna, nem lenne ennyi nyomorult és szenvedő lélek a földön.

Amit a schizoval kapcsolatban írtam, az igaz: akit elönt az árnyéka teljesen, és ő azzal azonosul, az megőrül. Ha nekem nem hiszel, olvass Jungot. Nagyon tisztán és szépen fogalmaz.

2006. október 6. 17:04

miscu:
Arra is gondolj, hogy Ő is embertelen mennyiségű szenvedést kapott és Ő gyenge volt Ő nem tudta ezt feldolgozni.
Talán Neked sikerül!
Én minden jót, erőt, kitartást, türelmet, békességet, szeretetet kívánok hozzá!

2006. október 6. 15:33

Lehet hogy durva lesz : próbálj megbocsátani anyukádnak , nem hiszem hogy a leggonoszabb lett volna, téged is megszült és talán felnevelt , ezért már hálás lehetsz , főleg magad miatt tegyél meg mindent hogy tudd értékelni az értékeit

2006. október 6. 15:28

mischu: ez komoly ? , amit anyukádról írtál , ne haragudj de nem tudok ezzel kapcsolatban mit írni vagy kérdezni.
nagyon remélem hogy nincs igazad a skizofréniával kapcsolatban,
írsz még erről hogy hogy gondolod?

2006. október 6. 09:45

Danika: Húzósan hangzik és sok minden lehet mögötte. A két oldal nem véletlenül van elválasztva jó vastag fallal, nem egészséges azt összeengedni, azt mondják.

Emlékszel a mesékre, mondákra, sagákra? Nagyon okos dolgokat mondanak! A "kapu őre" mindig figyelmezetet a veszélyre, hogy mi vár az utazóra, aki beteszi a lábát a tiltott helyre. Na valami ilyesmi lehet az is, szerintem, hogy egy ember tudja, hogy hol van és milyen a másik fele, de azért a sajátja az úr.

2006. október 6. 09:41

Titti:

Nem. A schizofrénia azt jelenti, hogy teljesen elönti az embert az árnyéka, és már nincs visszaút.

Az anyámról beszélek. Az egyik leggonoszabb ember, aki valaha élt ezen a földön. Szörnyű szenvedéseket okozott, amiket csak a nácik tettek a táborokban - és mindezt egy kis faluban, a béke idején, a hetvenes évek kellős közepén. Úgy, hogy senki nem akart észrevenni semmit.

Nem tudom, hogyan égessem ki magamból ezt a poklot, mert nagyon nehezen megy és főként nagyon fáj.

2006. október 5. 18:53

Nekem volt barátnőm mondta, hogy van egy világos és sötét oldala. Ha nagy gáz van és nagyon megbántották akkor hagyja a sötétet intézkedni, az meg nem művel sok kedves dolgot. LSD-n nem volt egyszerű megtapasztalni ezt a sötét oldalát, mert ez minden volt csak kitaláció nem. Bajom nem esett, de elég rémisztő volt, ahogy magának akar. Ettől függetlenül nagyon jó ember.

2006. október 5. 17:32

szerinted a skizofrénia is ilyen ? amikor nem akarja látni a saját árnyékát valaki , ezért különválasztja önmagától, ami szinte életre kel ?

2006. október 5. 16:55

megkérdezhetem kiről beszélsz
kicsit megijesztettél én is jobbnak látom magam, mint amilyen vagyok , sok mindent pedig nem tudok magamnak megbocsátani

2006. október 5. 16:49

vagyok ilyen érzésű helyzetben , gyerekkorom óta nem tudok megbocsátani anyukámnak , közel kerülni hozzá, mindig a rosszat látom benne , néha már reménytelennek tünik, de próbálok küzdeni ellene , magamat jobbnak látom mint őt , fogalmam sincs milyen ha jó érzéssel tölt el hogy van anyukám , pedig csak nemtörődöm , az se mindig, néha gyűlöl
fogalmam sincs mit tegyek

2006. október 5. 16:39

Úgy bizony. :) Pihend ki magad, ha tudod. Egyébként teljesen érthető voltál.

Ismertem olyan embert, aki Abszolút Jóként határozta meg magát, ezért aztán minden rosszat másban fedezett fel. Ma a Földön élő leggonoszabb emberek egyike, két lábon járó, látens pszichopata. Elöntötte az árnyéka, az a gonosz, amiről nem akart tudomást sem venni. És miután magában nem akarta látni a rosszat, tudomást sem akart arról venni, ezért kellett neki egy bűnbak, aki "elviszi" a balhét.

Ismered Jungot? A többi bölcs mellett ő is erről beszél. :)

Mondd, mit tennél te akkor, ha áldozat vagy, ha teli vagy gyűlölettel, és nem tudsz egy embernek megbocsátani a neked okozott embertelen mennyiségű szenvedésért?

2006. október 5. 16:21

Tök jó amit írtál igazad van, de szerintem a jóság az ha szembe mersz nézni a saját árnyékoddal , és megküzdessz vele , megpróbálod hogy ajobbik éned irányítsa az életed, ehhez ismerned kell a rosszabat, ahibáidat, hogy védekezhess ellene , és a jót is hogy az vezéreljen
szerintem a rossz arra való hogy leküzdjük , a jó pedig arra hogy megküzdjünk érte , más tipusú dolgokkal másképp kell viselkedni,
elnézést a szokásos buta fogalmazásért de nagyon fáradt vagyok

2006. október 5. 16:21

Tök jó amit írtál igazad van, de szerintem a jóság az ha szembe mersz nézni a saját árnyékoddal , és megküzdessz vele , megpróbálod hogy ajobbik éned irányítsa az életed, ehhez ismerned kell a rosszabat, ahibáidat, hogy védekezhess ellene , és a jót is hogy az vezéreljen
szerintem a rossz arra való hogy leküzdjük , a jó pedig arra hogy megküzdjünk érte , más tipusú dolgokkal másképp kell viselkedni,
elnézést a szokásos buta fogalmazásért de nagyon fáradt vagyok

2006. október 5. 09:46

A gyűlölet és a harag, az agresszió természetes és az emberhez tartozó érzések. Ha tagadjuk, az a legveszélyesebb dolog, mert az pontosan olyan, mintha a fortyogó vulkánra rálapátolnánk egy kis földet.

Aki eleve Jóként határozza meg magát és tagad minden negatív érzést magában, az a saját árnyékával nem lesz hajlnaó szembenézni, pedig az VAN. Ha pedig nem hajlandó szembenézni azzal, ami önmagában negatív, akkor azt igen gyorsan fel fogja "fedezni" a másik emberben.
Ez sokkal rosszabb, és sokkal veszélyesebb, úgy gondolom, mint a nehezebbik út megjárása: elfogadni magunkban a rosszat, az árnyékot és a gonoszt és tudni, hogy van egy másik, egy sötét oldalunk.

A Biblia szimbolikus mű, nagy hiba szó szerint értelmezni.

2006. október 4. 21:48

hogy sátánt ha hisz benne valaki, meg kell tanulnia elfogadni a létezését, nem szabad gyűlölni , mert az az ő reszortja, szeretni se kell mert 1 nincs hozzá elég erőd 2 nem a te feladatod 3 úgy se tudnád 4 talán fölösleges is , én legalább is így gondolom . Minden gyűlöletet ki kell írtanod magadból , bárkire is vonatkozik, senkit sem szabad gyűlölni.

2006. október 4. 21:40

titti, nem igazan ertem mirol beszelsz a satanos hozzaszolasodban :) kifejtened?

2006. október 4. 21:38

Nem tudjátok hogy büntetik e a tömeges gyűlöletszítást , van e ilyen törvény?

2006. október 1. 22:26

a gyűlöletről annyit tudok(gondolom én) hogy még magát a sátánt se szabad, senkit Isten hitlert is biztos szereti, ehhez én kicsi vagyok , de megpróbálok mindig felülkerekedni rajta , ha nem is mindig sikerül , mármint a gyűlöleten , amit nem tudsz szeretni , azt csak fogadd el oszt jóvan, Azt hiszem a lelkiszegénység a gyűlölet hiányát jelenti a Bibliában.

2006. szeptember 27. 23:34

Tök érdekes : most hogy rájöttem mi is az oka az ellenszenvüknek , mit is vétettem én,és elengedtem a bánatom a fájdalmam és a haragom egyszerűen tele vagyok energiával , talán egy kicsit boldog is vagyok de inkább egyfajta nyugalom és nincs benne vágyakozás

2006. szeptember 27. 13:18

Semmi se biztos alapon, nem biztos, de én úgy vagyok ezzel, hogy ha sokan félreértenek, akkor lehet, nem mindig más a hibás. Lehet, hogy senki se hibás, csak valahol nem úgy fogják, ahogy szánod és mivel a többség nem fog erőlködni, hogy megértsen ezért jobb, ha te tálalod úgy a dolgokat, hogy biztos ne lehessen félre érteni.

Igazából nem tudom mi történt, de remélem passzol rá. :)

2006. szeptember 26. 22:43

Nem, nem biztos, hogy benned van a hiba.

2006. szeptember 26. 22:27

Szerintetek ha a családom nagy része utál vagy közönyös, azért feltétlenül én vagyok a hibás , biztos hogy bennem van a hiba , én ezek ellenére hiszek a saját kis jóságomban és szépségemben és küzdök a hibáimmal.Azért fáj . Külső szemmel ?

2006. szeptember 15. 08:14

Nem megyek be ma suliba, utálom magam! Tudom hogy ez a lehető legrosszabb megoldás, de könnyebb sajnálni magam. Nem vagyok normális . Elvesztettem az önbecsülésem , nagyon utálok dühös lenni , alapvetően szelíd a természetem , ezért is nem értem magam. Szokásomhoz híven összevesztem , de most nem egyvalakivel hanem az egész "osztállyal ". A párom szokott veszett őzikének hívni. Csak lányok vagyunk , mindannyian felnőttek . teljesen úgy viselkedtem mint egy igazságosztó pszichopata.Két leánka kicsit túlzásba esett szemtelenségből , meg is mondtam nekik, szerintem meg se hallották nem nagyon veszik észre ha megszólalok.Motyogtam még néhány hülyeséget szeretetről utálatról elfogadásról bántásról, de amikor már majdnem mindenki kiröhög valakit , előtte még rendre is utasítják ,akkor kiakadtam , és elordítottam magam hogy ez már nagyon durva így megalázni valakit stb stb. Valószínűleg én értékeltem félre a dolgot , és különben sincs semmi közöm hozzá . Hasonló esetben már tépték ki gyökerestől a hajam , fejeltek le , törték el a bordám , egyszer még egy bicska is előkerült . Pedig utálok veszekedni.

2006. szeptember 14. 03:05

a 134-hez szeretnék hozzászólni: ha jó keresztény volt a fiú ,tudta hogy az anyja a menyországba került , és az apja miatt csak ott lehetett jó dolga . amikor az apja halt meg ő a pokolra került és sajnálta

2006. június 8. 22:55

a muslicák....
az árnyak a közlekedőben...
szépségmentesszobrok.

2006. április 22. 07:39

a magyarság patriarchális hagyományú nép.
mivel frida kahlo édesapja magyar zsidó fotográfus volt, így kijelenthető, hogy frida magyar volt.
(kérdés persze, hogy apja milyen mértékben tartotta tiszteletben zsidó származása matriarchális öröklet-rendszerét...)
:)

2006. április 21. 22:25

145. Én+te+ö=gén

2006. április 21. 15:33

gugli "frida kahlo magyar származású"

2006. április 21. 14:59

frida kahlo magyar származású???
ebben biztos vagy?

2006. március 20. 14:04

a legfájdalmasabb pillanatokban, percekben, időszakokban nem tud sírni az ember, csak néz maga elé kiüresedve.ez a melankólia...

a sírás kétségbeesés, a melankólia reménytelenség.

a hirtelen jött felismeréstől, hogy a fiúra csak a magány vár először toporzékolni kezd, majd néhány év múlva tömeggyilkos lesz, alkesz kefegyári betanított munkás, vagy buddhista prókátor, esetleg sírásó.

"Este rájövünk, hogy sokkal többet tudunk elviselni, mintsem azt reggel gondoltuk..."
(Frida Kahlo-magyar származású borzalmas sorsú mexikói festőművésznő)

142. Én+te+ö=gén

2006. március 17. 21:52

Félelemreszketés:
"Örülök hogy kicsaltam 1 kis aktivitást, kössz skicc!"

Köszi neked meg a többi hozzászólónak! Ezek jó játékok, ahol nem 1 helyes megoldás van, hanem különbözö gondolkodásmódok általi alternatívák.

141. Félelemreszketés

2006. március 17. 21:27

narcowboi:
"Talán mert jobban kitöltötte az életét az apja iránti gyűlölete, mint az anyja iránti szeretete. Így az apja halála nagyobb űrt is hagyott benne, nagyobb űr = nagyobb fájdalom.." A példázatnak szerintem is ez az elsödleges mondanivalója, de más kontextusban a többi is mind lehet igaz. Örülök hogy kicsaltam 1 kis aktivitást, kössz skicc! :P Láttam 1 filmet ami a német vezérkar 1 konferenciájáról szólt, mikor a zsidó törvényeket fogalmazták. Volt köztük 1 jogtudós aki nagyon szkeptikus volt az összes elvakult ss-, gestapo-, stb tisztel szemben. Elhivta 1 szünetben az ss tejhatalmú feje 1 kis "beszélgetésre". Elmondta hogy jogtudós barátunk bármilyen magas pozicióban van, ha nem helyesel, neki megvannak a módszerei h kimozditsa onnan. Jogtudósunk tudomásul vette és elmesélte neki ezt a példázatot (ezt akkor nem hallottuk). A konferencia után az ss vezetője, seggnyaló személyi titkára (a megbizott szervező) és még 1 magas rangú tiszt szivarozgatnak és beszélgetnek 1 kandalló mellett. SS feje elmondja a példázatot és várja a reakciót. Titkára értetlenül néz és kérdi h hogy jön ez ide? Mit akar ez jelenteni? ss kopf elmondja narcowboi magyarázatát és hozzátesz annyit h a fiu életének utolsó célja apja iránti gyűlölete volt és mikor meghalt, ez megszünt tehát nem volt már miért éljen. Ezért volt neki akkora lelki sokk. Seggnyaló titkárunk még mindíg nem érti... SS kopf ideges lesz és ezt mondja: Jogtudósunk ezzel azt példázza h mi lesz ha kiirtjuk az európai zsidóságot! Megszünik a célunk! Márpedig a célunk tart össze minket!
(ittkellett volna vége legyen a filmnek) Jogos aggály volt ,de nem jutottak el oda h ez kiderüljön. Még szerencse..

2006. március 16. 22:25

Gén: ez a legvalószínűbb, valami ilyesmi, igen:)

139. Én+te+ö=gén

2006. március 16. 19:39

- úgy gondolta, hogy az anyjának jobb ott, ahová halála után került
- amikor az apja is az anyja után ment, akkor az anyját sajnálta és sírt, mert ö nem lesz ott megvédeni az anyját az apja ellen

2006. március 16. 16:48

Mert igazán a gyűlölet az elszakadás,
és elszakadni fáj.

2006. március 16. 15:38

rengeteg módon történhet, attól függően a példázatban szereplő fiú milyen egyén:
- tudta az apját nem siratná senki, és így temette
- vagy még inkább: tudta, hogy anyja annak ellenére kitartott a fickó mellett, hogy olyan volt amilyen és amiért szerette és bízott az anyjában az anyja helyett is megsiratta a fickót. vagyis akkora gazember nem lehet ha az megtűri, akit nagyon szeretett.
- esetleg a harmadik, hogy úgy volt anyjával, jó élete volt életében nagyon szerette, de az anya dolga egy családot összetartani és a gyereket is megvédeni egy dühöngő apától, és csak akkor lesz egy apa igazán normálisan a szerepében, ha a nő is tudja a szerepét, vagyis szerette anyját, de tudta helytelenül viselkedik az anyja.
- vagy szerette a szüleit, de ő többre becsülte, hogy az apja őszintén kimutatta és felvállalta saját természetét, az anyja talán vágyott erre de mégis kifelé volt kifogástalan, pedig valamia családban közben nem volt rendben.
- vagy azért siratta apját, mert őt az életben nem szerette és tudta nehezebb dolga van annak akit nem szeretnek és ezért becsülte...
stb.

2006. március 16. 14:41

Talán mert jobban kitöltötte az életét az apja iránti gyűlölete, mint az anyja iránti szeretete. Így az apja halála nagyobb űrt is hagyott benne, nagyobb űr = nagyobb fájdalom..

134. Félelemreszketés

2006. március 16. 10:38

elregélek 1 történetet!: Volt 1 fiu annak apja és annya. Anyját szerette mert az törődött vele, viszont szerette, - szóval igaz anya volt. Apja elnyomta őket, megalázta, nem volt képes apaként viselkedni. Mikor a fiu anyja, (nemsokkal ezután) meghalt, a fiu a temetésen 1 könnyet se ejtett. Furcsáltál is a családtagok, jóismerősök h hogy lehet ilyen érzéketlen, mikor tudták h mennyire szerette. Mikor meghalt a fiu apja több napig lelkibeteg volt, siratta. Szerintetek miért? várom a választ aki ismeri a példázatot plz ne irja meg! Kivácsi vagyok ki mivel magyarázza mert elöször paradoxonnak hangzik.

Hélio te amugy mivel foglalkozol? csak mert olyan mintha könyből olvasnád, vagy tanultad volna. Kiváncsi lennék a véleményeidre de nem csak tudományos szavakkal mert ez kicsit eltávólit egymástól. Szerintem köznyelven is ki tudnád fejezni magad...:P

2006. március 3. 18:12

persze a levágott hajakat felhasználom bijószobornak, a kényszerdonorokat pedig kompenzálja az új életérzés... :)

2006. február 28. 13:21

mostantól minden hosszú hajú pasi rejtse el a haját, mert kis japán szívtőrrel a táskámban mászkálok, ha meglátom levágom.
szóltam előre.

2006. február 28. 12:56

dedede.
mégis.
mostantól kiillbill.
nincs kegyelem.

2006. február 27. 21:40

bernard hermannban hiszek.
de tarantino szarkasztikus játéka túl sok kérdést vet fel.

2006. február 27. 20:26

Nem feladatom meghatározni, hogy a bosszú jó vagy rossz. És nem mint beidegződött mechanizmus élem meg. Egyszerüen mint létező tulajdonság, ami meghatározza az életünket, akár tagadjuk, akár nem. Pont mint a szexualitás.

2006. február 27. 20:13

"Ez olyan mintha mérgeznénk magunkat mert jó a méreg íze!"
különösen az adrenalinegyüttesen egyéb neurókémmijákkal- íze jó.
-bár ez mijatemérged tópik...

mert a varjakat távolkellm tartani.
ragadozó madarak.
ez a mostani hejj zetben nem bejjövős.

2006. február 27. 19:52

neba, nekem one1 olyan :-.)

2006. február 27. 19:50

Pont erról beszéltem, az hogy te hogyan éled meg az "csak"
a saját énednek számít, így 'belülről' szemléled a dolgot.
Részen kívülről szemlélve az egész érdeke a gyűlöletmentesség,
ezáltal a rész érdeke is, a Te érdeked is.
A kölcsönhatások amelyekből a gyűlölet öngerjesztő folyamata építkezik tettekben nyilvánulnak meg, akárhogy is éled meg azokat.
Ez független az egyéni szubjektív valóságképektől.
Azt a falyta kívülrőlszemlélést amit említettél, én inkább úgy értelmeztem mint egy automa válaszreakciós beidegződést.
Kétlem hogy jó volna ha a bosszú magától értetődő módon és természetes adalékként beépülne a köztudatba.
Ez olyan mintha mérgeznénk magunkat mert jó a méreg íze!
(mostnemakóláragondoltam)
Tudom hogy mindent meg lehet magyarázni, de hogy bármi féle létjogosultságot keressünk a gyűlöletnek, netán még ki is fényezzük, az abszurdum.

[ui.: a legnagyobb elégtétel ha abban lelsz örömet,
ami mindenkinek jó, -az nem lehet nézőpont kérdése- ]

2006. február 27. 19:48

láttam tegnap ebédevés közben a fesön tévében a dijor bemutatóját, hogy visszahozta a 19.szd. eleji férfidivatot...
a szépségpötty pasiknál is rúlez.

2006. február 27. 18:21

kétely,bizonytalanság, félelem, reszketés,gyűlölet.
ezek mind felettébb szórakoztató létélmények.
aspektus a lényeg.
mindig.

2006. február 27. 17:53

Hogy a címszónál maradjunk, szerintem a stressz a sokkal rosszabb, vagy a félelem. A kérdés, hogy a gyűlöletet ki, hogy éli meg. Engem inkább szórakoztat. Talán mert abban a mindent elsöprő formályában, ahogy egyeseket elvakít, nem igazán érzem. Valahogy hamarabb tudatosodik bennem, hogy valamilyen tettre gyülölnöm kellene, és attól fogva, tompított éllel könyveléssé válik. Minden elvakul dűh nélkül visszavágok, kiegyenlítem a számlát, és szinte kívülről néze, mint egy filmet.

122. Félelemreszketés

2006. február 27. 13:08

Pusi: Mármint a te valóságod...

2006. február 27. 12:51

heliocsillag ez nagyon szép:
"A gyűlölet okainak keresése a megértés szempontjából fontos,
de nem igazolja azt."

annyival kiegészíteném, hogy a gyűlölet okainak keresése csak sebmélyítés.

megtalálod a pattanás betokozódott gyülemét melyet csak nagyon beavatott, ügyes szekcióval tudsz eltávolítani.
ha nyomkodod seb marad, ha kivágod seb marad. szarul nézel ki, emiatt szarul érzed magadat, és nem örülsz.

ezért érdemes kivárni azt a pár napot amíg a nagy furunkullus elmúlik magától, vagy befesteni barna szemcerkával -vagy filccel- így szépségfolt lesz belőle.
:)

2006. február 27. 11:57

re pusi
persze. az "érzelmek" kategóriában minden mindennel összefügg. de számomra különbség van az elmélet és a gyakorlat között.
anno a szerelemről volt szó, mint a legirigyebb és legönzőbb (vagy mi volt már) érzelemről.

nna. kinek a pap, kinek a paplan. nem vagyunk egyformák. nyilván mindenki a saját tapasztalataiból okoskodik...

2006. február 27. 11:46

A szemet szemért elv kissé elavult és nem vezet sehová.
Nagyobb elégtétel akár csak egy ponton megszakítani a
seggberúgós láncot, mint pároslábbal folytatni!
A gyűlölet okainak keresése a megértés szempontjából fontos,
de nem igazolja azt.
És az hogy a gyűlölet erőt ad visszaharapni egy empátiaszegény világban, még nem jelenti azt hogy természetes és így van ez jól.
(Mi az amiben minden nagy tanító ugyanazt vallotta?..)

_Erre azt szokták mondani:
Persze-persze, szép elmélet, de más a
gyakorlat.
_Erre azt szoktam mondani:
Nem elmélet vagy gyakorlat kérdése,
csak attól függ hogy ezt Kívülről vagy belülről szemléled!

2006. február 25. 19:53

Egy időben sokat olvastam, és sok mindent meg is magyaráztam. Egyszercsak rájöttem, hogy bármilyen idióta tettet meg lehet magyarázni, és valamilyen szempontok szerint jogossá lehet tenni. Azóta kevesebbet olvasok, inkább élem az életem, és az ösztöneimre halgatok. Nekem tökéletes, és a bamba külvilág mindig megpróbálja elemezni, hogy mit miért teszek. Ritkán közelítik meg a valóságot.

2006. február 25. 19:41

Csak olyan elé ugranék, akit szeretek, de az elé bármikor. Bárki más pótolható, és az én utolsó perceim is többet érnek, mint egy ismeretlen egész élete. (ez nem zárja ki, hogy egy gyereket egy pillanat alatt megszeressek valamiért)
A gyűlöletnek semmi köze a megértéshez. Nagyon ritka, hogy forró fejjel cselekedjek, még mielőtt megérteném mások cselekedeteinek mozgató rugóját. Tehát tökéletesen megértelek, és utánna jön az 1-1. Úgyanígy visszakapod tőlem a jót is. Egyszerüen csak elvarrom a szálakat.

116. Félelemreszketés

2006. február 25. 19:13

Pusi de azzal azzal egyet értesz hogy bölcsebb lenne ha az egodnak nem lenne szüksége az 1-1 re...?!!! A megértést te is irod de ugy látom nem mindig élsz vele ebben a helyzetben! Én képtelen vagyok azt gyülölni akinél értem hogy miért tette azt amivel bántott. Persze egyszerűbb a bosszú és gyűlölet mint bármi mögé nézni és megérteni..., és igaz az a természeti törvény hogy a gyülölet gyülöletet szül! Tehát reménykedj az 1-1 ben... De az én gondolkodásom a családom és barátaim + tanárok miatt alakult igy. Más embernek mások a tapasztalatai, élményei ezért képtelen igy gondolkodni. Előre egészséges gondolkodás!!!
Pusi amugy félreértettél nem Hitler volt kilátástalan helyzetben hanem a nép és ezért lehetett öket manipulálni! nem mondta senki hogy nagy tettekresarkallna azért sem mert túl relativ a "nagy tett" fogalma! Nekem az egy nagy tett lenne ha agyon akarnának löni 1 kissrácot és eléugranék abban a tudatban hogy én már sok mindent láttam és neki is kell ez az esély! Persze 1 gyarló fajtámbéli lévén ezt valszeg maximum 60 éves korom után lennék képes megtenni..., vagy akkor se.

2006. február 25. 17:37

-->fmurcsi
"a szerelmet az irigységgel, az önzéssel összehozni meg hogy lehet? :)"
nagyon egyszerüen. Az egymást tápláló érzések határvonalai elmosódnak.

2006. február 25. 17:35

Egy érzés csak akkor lehet rossz, ha annak éljük meg. Nem a gyűlölettel van a baj.
(Az éhséget, és társait ne vegyük most ide.)

2006. február 25. 17:32

A gyülölet az egyik legalapvetőbb tulajdonság, és édes testvére a bosszúnak. Ha nem így lenne, már régen asszimilálódtunk volna, és nem létezne Magyar nyelv sem. A kérdés csak az, hogy tudjuk-e, hogy mit miért teszünk, és mi az alap mozgató rugója. Szóval amíg nem lőnek rád hős vagy. Miközben lőnek öszeszarod magad. Utánna megint Te vagy a Rambó. Én jobbnak tartom, ha elszámolsz a dolgokkal, vagyis ha kirugják a sámlit alólam, gyűlölni fogok, és visszarugok. Így 1-1 és lezártam a dolgot. Ha nem tudok bosszút állni, nem dühöngök, egyszerüen elraktározom az emléket, és tanulok belőle.
Az irigység, csúnya, de előre visz. A féltékenységet gyógyítani kellene, de nélküle valószínüleg a kőkorban lennénk. Persze jó ha társul hozzá a hatalomvágy, meg még egy két fontos jellemző.

Vitatható, hogy a kilátástalanság sarkall-e nagy tettekre. Nyílván lessz, aki radikálisan kitör belőle, de maradva Hitlernél, Ő jól manipulálta a tömegeket, de fényévekre volt a szabad gondolkodástól.

2006. február 24. 17:01

a gyűlölet úgy megy körbe a világon, egy seggberúgás.
minél messzebb állsz a kiindulóponttól annál nagyobbat kapsz, mert a seggberúgás ereje az azt továbbadó emberek számával arányosan kumulálódik.
én minden ilyen alkalommal kipróbálok állni a körből, hogy ne kelljen belerúgnom a következőbe.

111. Félelemreszketés

2006. február 24. 15:48

A summázatod igaz csak az elöbbivel nem értek egyet!: "Tulajdonléppen bármire képesek vagyunk, amíg nem uralkodik el a >kilátástalanság"! Pont akkor vagyunk képesek mindenre amikor eluralkodik a kilátástalanság! Hogyan vihette véghez mindazt Hitler...? Ha a helyzet kilátástalan akkor kénytelen kelletlen fogunk radikális eszközökhöz nyulni mert a "kicsi" nem emelne ki ebböl a helyzetből!(ha te másra értetted szólj!) Nem biztos hogy jolenne az élet gyölület -vagy valamien tónusa nélkül! Képzeljük el hogy egy szülö a gyerekét megalázza, veri, kiforgatja emberi méltóságából. Ebben az esetben jogos a gyűlölet és megvédheti azt a gyereket és talán a legjobbat választja! Persze igaz hogy van jogos és jogtalan gyűlölet, de az élet elválaszthatatlan része. Például apám engem soha nem ismert el fiának de mégis körülöttem él. Nem velünk de jo a viszony. Mégse gyülölöm! Más ember más gondolkodással meggyűlölte volna érte én azért sem mert értem a miértjét -->Yvan77 Az egyész sztorit nem mesélem el értitek miről van szó...:D Sajnos Helio egy olyan világba rövid uton belehalnál és azt hiszem nem is lenne érdekes. A jó és rossz egyensúlya szerintem nem hülyeség...

2006. február 3. 13:59

(replay:)

És a gyűlölet forrását a 'megváltoztathatatlan' -cimkével
ellátni megintcsak könnyebb, mint megváltoztatni (megoldani).
Pedig sajnos (ahogy azt a tágabb környezetemben tapasztalom)
sokan pont ezt teszik :(
Tulajdonléppen bármire képesek vagyunk, amíg nem uralkodik el a
kilátástalanság érzése.
Miért van az hogy egyesek "a szarnak" 100%-os átéléssel át tudják
adni magukat, míg a "fényt" max kis időre súrolják??
A magassághoz nem szükséges megélni mélységeket, de tudatosan
a saját hasznunkra fordítható amíg a 'figyelő én' kívül áll mindenen.
Túl jón és rosszon.
A reménytelenség/kilátástalanság a legrosszabb érzés,
mivel láthatatlanná teszi a Lehetőséget,
és bezárja a kört:
megváltoztathatatlan hogy megváltoztathatatlan hogy
megváltoztathatatlan... rotty
Mármint önerőből. De ha van külső segítség (bizalmas személy),
segíthet elindítani azt a belső folyamatot, amely nélkül nincs kiút..
Mindenki csak maga rendezheti a 'belső dolgait', de ahhoz akarni is kell. (Kissé elkalandoztam, de etzt még leírom:)
"valakiknek" minél nagyobb mértékben sikerül kiölni a társadalomból
ezt az akarást, a fejlődés természetes motivációját,
annál inkább hardware-ek lesznek az emberek és mindenki várja hogy "valakik" telepítsék a rendszert (backdoor-al tele persze).
--Most pedig 4 sor közhely után summázva:
Minden ami roncsolja a természetes emberi kapcsolatokat, az ÜZLET.

2006. február 3. 13:57

(a vége lemaradt, nem tesz jót a szövegbe illesztett "pipicsőr")
:)

2006. február 3. 13:54

És a gyűlölet forrását a 'megváltoztathatatlan' -cimkével
ellátni megintcsak könnyebb, mint megváltoztatni (megoldani).
Pedig sajnos (ahogy azt a tágabb környezetemben tapasztalom)
sokan pont ezt teszik :(
Tulajdonléppen bármire képesek vagyunk, amíg nem uralkodik el a
>kilátástalanság

2006. február 2. 10:29

Vqol77.Le a kalapom!

2006. január 31. 13:54

Vazzeg, én pont így gondolom!!! Grrrrrrr...

2006. január 31. 10:56

Szerintem a gyűlölet már a végső stádium, ez csak a felszín, ezt a társadalomban is láthatjuk, mivel ezt már nem sokan palástolják: gyűlölöm ezt, gyűlölöm azt. Sőt a társadalom segít gyűlölni, mivel elhalmoz olyan képekkel, amik minimum fusztrálóak (ha látsz a TV-ben egy tömegmészárlást, akkor az igazságérzeted rögtön beindúl, de mivel semmit nem tudsz tenni hát gyűlölsz (én ezért sem nézek TV-t)
Teljesen fölösleges magával a gyűlölettel foglalkozni, amíg nem tisztázza magában valaki, hogy hogyan is jutott oda.
fél? irígy? önértékelés 0? szerzési vágy? sértetség? (szívesen sértődnek meg az emberek, ez is olyan jó mint gyűlőlni, mivel könnyebb mint megoldani dolgokat magunkban)
Nem olyan nagyon lehetetlen megszabadulni a gyűlölettől, de a választ és a megoldást-feloldást nagyon szígorú (félelmetes) kérdés-válaszokkal magunkból kell kiásni.

2005. december 14. 18:14

Nem írok univerzális igazságokat... basszus, na nem baj :)
csak a hozzáállásomat próbáltam körülírni.
(ami csiszolódik, de a nyelv nemnagyon éri utol hogy pontosan
kifejezhesse) Előbb ^itt fent^ ezt sugározta a fejéből a kék szobor:

A tapasztalat kemény tanár előbb adja a tesztet,
s csak aztán a leckét.
Vernon Law

A gyengeség és a felülemelkedés valóban nem= .
De végül ki tesz igazságot?

Mindent elfogadok amit írtál - ezért nem is kell bizonygatnod.
Ha valamiben nem értek egyet veled, az nem jelenti hogy az
ellentétjét támogatom, csak más az árnyalat.
Úgy tűnik személyiségünknek az önigazolási mellett
önkifejezési szükséglete is van, ez Jó ha nem érezzük sértve
az igazunkat, mert a büszkeség az ember "kárhozott daca".

És írjál csak a fórumba, mert mindíg van valaki aki unalmába
érdekes észrevételekre vár, hogy ne legyenek felgyülemlett
indulatai ;)

XYZutópia: Gyűlölet (meg úgy ált. negatív érzelmek) nélkül milyen
lenne (ez) a világ? Vajon automatikusan vele járna a boldogság?

[TalánTalánTalán]

2005. december 14. 10:32

"Ez nem keverendő a legönzöbb érzéssel a szerelemmel"

ezt meg hogy érted?

a szerelmet az irigységgel, az önzéssel összehozni meg hogy lehet? :)

én a szeretkezéssel szoktam :)

2005. december 14. 04:15

Hajrá farkastörvények?Miröl beszélsz??
"Ez sem fog már megismétlődni. Kösz,hogy megtanítottál erre!"Nem rosz perspektíva annak aki beletörődik az ilyen atrocításokba,de a tények azt bizonyítják a flusztráció felhalmozódása nagyobb kárt okoz mint nemesítené a jellemet.Én senki álláspontját nem cáfolgatom,csupán a saját véleményem írom le.
Nekem mi hiányzik????
Nem stílusom a káromkodás.Ha megsértenek,ellenségként fogok tekinteni az illetőre,nem lesz a tanárom.
"Ne gyűlöld az ellenséged,de önző ok miatt.A gyűlölet rossz tanácsadó mivel döntéseidben befolyásol,próbáld ésszel és még hasznod is lesz a győzelmedben!"
Hogy mi a szeretet?
Szeretet,ha az okoz örömet,hogy a másik félnek boldogságot lopsz az életébe,tudtán kívüli kegyes áldozatokkal teszed széppé a napjait.Ez nem keverendő a legönzöbb érzéssel a szerelemmel,bár azt is lehet önzetlenül....
Nem fogok vitatkozni,sem bizonygatni,mivel megfogadtam már párszor,hogy nem írok semmilyen fórumba többet,mert mindig van valaki aki unalmába (vagy érvényesülés vágya miatt) itt éli ki magát levezetve a felgyülemlett indulatait viszont ezt nem itélem el.Jobb ha a neten teszi meg ezt mint máshol....Bár,ha már nagyon nagy a nyomás,a feszültség levezetésére ajánlanám a legjobbat,16:30-kor a Nyugati és környéke!
Furcsa áttérni a gyűlölettöl a szeretetig?Csak egy hajszál válsztja el őket egymástol,de ez inkább a szerelemre vonatkozik aminél véleményem szerint csak az irigység rosszabb.
Visszatérve a bírálatokhoz,Helio meglátásai nem rosszak,de van mit csiszolódni még!Azt nem világos számomra,hogy a szeretet miként lehet értés?Nem csak érezni lehet?

2005. december 11. 22:08

És akkor?
Hajrá farkastörvények??
Azért mégsem kell hagyni hogy kihasználjanak,
ha mégis megtörténik, meg lehet mondani a jóembernek hogy
_"Ez sem fog már megismétlődni. Kösz hogy megtanítottál erre,
már csak ez hiányzott a boldogságomhoz... Neked mi hiányzik?"_
Egy "ba**ódj meg!!" -re talán csak röhögne magában,
de ez még eszébe fog jutni előbb(?) utóbb(?).

___._______________________________.___
Az is lehet hogy a gyűlölet kaput nyit a (tehetetlenség félelme által felerősített) elfojtott sérelmek(stb.) indulati energiáinak.
Ezek a sérelmek(stb.) lehetnek teljesen függetlenek a jelenlegi
gyűlölet "célpontjától", de akkor is erősítik ezt az érzést (vagy
lelki állapotot?) hiszen "ugyanarra a sza*ra rezegnek".
Ez az öngerjesztő folyamat (pffú . . főleg ha tömegekről van szó)
elég rendesen elszakítja az embereket a Valóságtól (vagy ha jobban tetszik: a Forrástól; a Céltól; az Élettől; stb).

___._______________________________.___
Bár szépen hanzik az,hogy önzetlen szeretet,
de ami nem önzetlen, az valóban Szeretet?
Most szívesen megkérdezném, hogy szerinted mi a szeretet,
de ezt úgyis "csak" érezni lehet.

___._______________________________.___
Visszaolvasva magam kicsit fura,
ám a végére mégis eljutottam a
gyűlölettöl a szeretetig.

*Gyűlölet: a legrosszabb érzés
*Szeretet: a leghosszabb értés
talán...

2005. december 10. 00:49

A gyűlölet nem más mint a személyiségünk önigazolásának szükséglete,magunk védelmezése (mert ugye nem szeretjük a hibáinkat beismerni még magunknak sem!) a kudarcokkal szemben.Sokkal könnyebb másra kenni.Ez adódhat neveltésböl,sérelemböl,hozzácsapódik némi konformítás és előitélet.Véleményem szerint jobban tudjuk gyűlölni azt aki visszaél a jószándékunkal,mint azt aki semleges,ezzel védjük egonkat.
___________________________________________________________
Minél több jót teszel valakivel,közelebb és közelebb engeded,annál jobban megszereted az illetőt.Gondolod végig-Szivességet kér egy kollegád,töprengsz rájta egy kicsit (bár ezt helyzet adja) és azt mondod magadnak (persze tudat alatt) szimpatikus nekem ez az egyén miért ne....Segítesz rajta,megint kér valamit,Te ugyanígy reagálsz és minden segítségnél egyre közelebb engeded magadhoz.Ha nem foglalkozol vele,hogy ez kölcsönös legyen kelepcébe csalod saját magad,mivel ő nem szeretett meg téged,Te viszont őt igen!Miután megszívtad meg megy a gyűlölködés.:)
Bár szépen hanzik az,hogy önzetlen szeretet,de na.......Ott ahol farkastörvények uralkodnak??

2005. december 4. 21:15

És ha nem lenne aki dühös legyen vagy haragudjon,
lenne düh + harag? -van önálló létük?_?
Na persze, ez egy jelenség,
én is sokszor vagyok dühös, de észreveszem ha
már nem csak "érzet" hanem "irányító" is.
Elfut ha rámutatsz !/?/.
Kellemetlen, de kellemes lesz,
jellemem vigyorog: szellemes stressz,
és már el is fel ejtettem..... . .......... .
.. .
.

2005. december 4. 05:05

csak düh meg harag......

2005. december 4. 05:03

gyűlölet igazából nem is létezik...... :)

2005. november 25. 14:57

egy ÁLLAT mondta nekem anno cinikusan:
"ne gyűlölj, ne szits gyűlöletet, hanem te magad légy az, hogy átérezd az előitéletek véget nem folyamát"

mert a korcsok ilyenek, ha a párjukat simogatják, szeretnek, ha embert vernek bosszúból, gyűlölnek...

2005. november 24. 21:10

Gyűlölet?

FONTOS! >
Nincs Gyűlölet, gyűlölés van.
Nincs Szeretet, szeretés van.
Mi tesszük,
az Egész rajtunk folyik át,
mi döntünk, mi robbantjuk létre!
-Oly könnyedén, ahogy szerte foszlik
ha azt akarjuk...

Így hiszem,
ha akarod hidd másképp - a te csapdád.

--------------------------------------------
Vagy csak simán próbáld ki, hogy bármilyen
helyzetben mondd azt magadban (vagy hangosan,
vAgY kiÁlTsD, stb:) hogy: -K-Ö-S-Z-Ö-N-Ö-M-!-
/mert ezzel több lettem/

2005. november 9. 18:20

sorry:
cím: A LÁZADÓ

2005. november 9. 18:15

Egy Angyal csap le az egekből dühös ölyvként,
s a hitetlen haját tépi a vad karom,
és rázza s zeng a hang: "Most megtudod a törvényt!
(Mert Őrző Angyalod vagyok én!) - Akarom!

Tudd meg: szeretni kell a gúny fintora nélkül,
a púpost, a hülyét, a gonoszt, a szegényt,
hogy majd Jézus elé dús diadalmi ékűl
jótetteid terítsd az út szőnyegeként.

Mert ez a szeretet! Míg szíved ki nem égett,
fénylőbbé tenni gyúlj az Égi Dicsőséget,
ez az igazi Kéj, mely nem vásik sosem!"

- HEJ, ILYEN ANGYAL EZ, SZERETVE IS CSAK BÜNTET:
ÓRIÁS ÖKLEI DÖNGETIK BÚS FEJÜNKET,
S RÁ FELZÚG KÁRHOZOTT DACUNK: " AZÉRT SE! NEM! "

Charles Baudelaire

2005. november 9. 13:51

nyilván nem működhet minden esetben, de ez szerintem józan parasztésszel felfogható, nem tartottam szükségesnek külön részletezni.
ez a gondolat csupán arról szól, hogy sok esetben a külső körülményeket okoljuk és változtathatatlan tényként kezeljük őket, pedig megfelelő hozzáállással megszelídíthetőek volnának.
mindig meg kell próbálni jó irányba fordítani azt, ami rosszfelé halad és sokszor tényleg semmi máson nem múlik, mint egy elhatározáson.
az én esetemben például a büszkeséget és sértettséget félredobva(amikhez korábban makacsul ragaszkodtam) sikerült egy nagyon rossz lelkiállapotot jó felé fordítani és úgy tűnik, hogy az, ami eddig elemésztette nagyon sok energiámat, most talán még adhat is valamit.

2005. november 9. 08:57

BADCAT: "ami engem illet, kénytelen voltam belátni a következő gondolat helyénvalóságát:
ha nem tudod elkerülni azt, amit gyűlölsz(ami rossz neked), próbáld meg megszeretni.
működőképes alternatíva."

Nem ezt hívják perverziónak? Vagy mazochizmusnak? Kicsit Orwell-i gondolatokat ébreszt...
Ez a megszeretemesdi valóban működik, de csak bizonyos határok között.
Mondjuk, nem bírom élképzelni, hogy megszeressem azt, ha valaki mindennap megkínoz...

2005. november 8. 21:37

Az elfogadás nem meghátrálás,
fogadd el az érzéseid és légy tudatában azoknak,
az érzés természetes - a fő hogy mit kezdessz velük.

a gyűlölet csak gyűlölet,
belőled táplálkozik

én nem etetem

2005. október 10. 08:43

azért az én problémáim kicsit emberibb forrásból fakadnak...
úgy is fogalmazhattam volna, hogy meg kell próbálni mindennek a jó oldalát nézni, csak ez így elég közhelyes. attól függetlenül igaz.

88. 4th dimension

2005. október 6. 18:00

re 86:

és máris orwell regényhősének érezheted magad.

2005. október 6. 09:13

továbbá:
ha rendelkezel a megbocsájtás képességével, az téged erősít

2005. október 6. 09:09

ami engem illet, kénytelen voltam belátni a következő gondolat helyénvalóságát:
ha nem tudod elkerülni azt, amit gyűlölsz(ami rossz neked), próbáld meg megszeretni.
működőképes alternatíva.

2005. október 6. 09:06

LESZEK: az apád is szenved ettől, egy életen át. ez az ő keresztje.
neked viszont minden esélyed megvan arra, hogy a te életed egészen más legyen.

2005. október 2. 00:36

Gyűlölet akarom mondani....:)Lol ,bocs, csak fáradt vok...Peace!!!

2005. október 2. 00:34

A gyűlület félelmetes és hirtelen érzés amely csakúgy hatalmábakerithet mint a szerelem ,ugyebár : Odi et Amo vag Love and Hate igy is mondhatnám...Ellentétek de szerkezetükben ,feltéve ha létezik olyan , eltérnek.A gyülölet belső erőt ad olyfajta belső elfolytott sötét erők szülték.Szeritem lehet hosszantaró is ,bár ekkor talán inkább utaláltról beszélünk.A gyülölet minden esetre félelmetes ,ezért óva kerüljétek!

2005. szeptember 30. 11:09

2005. szeptember 30. 11:07

LESZEK: fogadd részvétemet. A szitu akkor is hatással van rád, ha hárítod.
A leírtak alapján a fater éppúgy áldozata a gyűlöletnek, mint akiken érvényesíti.
A gyűlölet, bár minden formájában (ön)veszélyes, nem haszontalan dolog. Ha érzi az ember, tudatosítsa magában. Válassza el a logikus cselekvéstől. Ez az érzés (is) kimozdíthat elménk sablonos működésének csapdájából. Tudjunk róla, hogy létezik, figyeljük meg. Véleményem szerint még használni is jobb dolog, mint
1. hárítani, mintha nem lenne bennünk,
2. áldozatává válni.

2005. szeptember 30. 10:48

Nálunk egy különleges, de - sajnos - nem példa nélküli eset áll fenn. A tulajdon apám gyűlöli a családját. Mielőtt saját családot alapított volna, az anyját, az apját gyűlölte. Fiatalemberként a szüleinél lakott és ütlegelte őket. Minden apró vagy nagyobb hibájukat felnagyította és veszekedett velük. Mindig másokat okol. Az apja fél lábbal élte le az életét, mégis mindig dolgozott. Kétkezi munkából éltek.
Apám nem szeretett tanulni, pedig jó esze volt, és nem akart dolgozni sem. Kiment külföldre és ott, ahol nem ismerték új életet épített magának. Kint ismerkedtek meg anyukámmal és összeházasodtak. Anyu nem ismerte eléggé, soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen ember mellett kell leélnie az életét. (Nagyon meg tudja játszani magát.) Kisgyermekkorom óta emlékszem a veszekedésekre, verekedésekre, a lelki és testi terrorra. Ha már napok óta állt a bál kihívtuk a rendőrséget és elvitték aput kórházba, mivel kiskorúak voltunk a testvéremmel. Miután onnan hazajött csönd volt - egy ideig.

Kiszámíthatatlan, mint egy vadállat. És igaz az a megfigyelés, hogy nem tud egyfolytában gyűlölni, kell hogy legyenek csendes időszakai, hogy utána újult erővel tudjon gyűlölködni.
Nemcsak egyszerűen pszichikailag beteg (sárga lapos, nem lett volna szabad családot alapítania) ő egy gyűlölködő ember.

Ennek folyamánya, hogy semmilyen értéket nem képvisel a gyermekei szemében. Mégcsak nem is dolgozik. Otthon ül, gyógyszerfüggő, mellesleg főállású élősködő - a családja életenergiáit szívja/öli meg.
A módszerem az, hogy nem beszélek vele, igyekszem nem tudomást venni róla.
Az igazi apaképet én csak a tévéből ismerem.

2005. augusztus 25. 18:04

Jaj, bocs, ezt nem ide szántam...Rakd át az aktuálisba légyszi.

2005. augusztus 25. 17:58

Siphersh: eltűnt a videó a linkről, amit feltettél a múltkor (rave party, Utah). Ilyenkor kezdek hinni az összeesküvés-elméletekben...

2005. augusztus 25. 12:32

Gyülölni elég fárasztó dolog, de vannak fáradthatatlan emberek :)

2005. augusztus 22. 11:38

2005. augusztus 21. 21:09

a gyűlölet latens szex.

74. stratofortress

2005. augusztus 19. 20:59

Kérlek ne olvassátok el, nagyon negatív! :-(

A gyűlölet butít és nyomorba dönt, avagy a gyűlölő és az élet esete.

A gyűlölő és a gyűlölete tárgyára kisugrázott gyűlöletérzés esete:

A gyűlölet egy energia-elemésztő folyamat, a gyűlölet birtoklója (a gyűlölő) nagyon sokat veszít, a gyűlölet nyelője pedig veszíthet nagyjából ugyananyit (amennyiben megérinti a gyűlölét hulláma), és szinte semmit sem veszít (ha nem fogékony erre a dologra). Ez a szinte semmit sem veszít is lehet nagyon-nagyon nagy amennyiben érzékeny a "nyelő-alany".

A gyűlölet (mint érzés) körülírása:

A gyűlölet egy hatalmas adag energialöket, amit 1 másodperc/1 óra/vagy egy élet alatt kiad a gyűlölő. De csak ritkán van maximumon az adás, mert kell közben pihennie is a gyűlölőnek.

A gyűlölés hátulütői:

Figyelem! Még a gyűlölő sem tud EGYFOLYTÁBAN gyűlölni 15-20 másodpercnél tovább, mert abba belehalna!!!!!!! Ez lényeges??!! A gyűlölő is egy élő lény (bármilyen szintjén jár az élet élésének). A gyűlölőben a gyűlölet érzésének teljes belső tombolása max 35-40 másodpercig képes kitartani (teljes intenzitással és itt most egy "erős" gyűlölőről van szó), aztán pihenni kell a testének. Ha pihegett egy-két percig akkor már újra fel tudja szítani a gyűlölet parazsát, hogy az lángnyelvekkel lobogjon.

A gyűlölet egy tudatállapot sőőőőőt egy ÉLETMÓD (mint a szeretet), csakhogy a gyűlölet érzésének átélése/birtoklása öregíti a gyűlölő testét. Ismerek egy végletesen gyűlölködő gyűlölőt, aki eredendően egy nagy-naaaagy "varázsló", DE GYŰLÖL mindent, főleg az egész életét és közben gyáva ahhoz, hogy megölje magát vagy *LSD-t vegyen be. Ez a gyűlölő 3x éves és mégis 5x évesen néz ki (absztinens, nem dohányzik, stb.) Az egész életében rendelkezésre álló erőit a gyűlölsére fordítja.

A szótár amit jellemzően használ a hétköznapokban:
szar, fos, sajnál hatod, húgy, lezúz, hányás, szánalmas, kevés, bánom, rossz, fejlövés, bánt, fasz, buzi, zsidó, cigány, arab, koldus, hitler, náci, gonosz, brutális, elvetélt, bűntudat, kegyetlen, bunkó, paraszt, hitvány, pöcs, kibaszott, nigger, nyomor, kurva, szerencsétlen, bánat, félelem, elnyomás, diktatúra, vér, okádás, ölés, bántás, gyilkolás, gyilkos, gonosz, leprás, széttép, megesz, fájdalom, erőszak, kínzás, ütés, gyerekverés, pedofil, idegen, reményvesztett... (csupán csak egy részét próbáltam leírni szavajárásának)

Vannak ilyen emberek, és én mozdulok tovább, hogy ne a környezetemben forduljanak elő...

2005. július 28. 16:18

szerintem az állatok nem gyűlölködnek.

2005. július 28. 13:45

meg azért sem hasznos, mert ha vkit gyűlölsz, ő tuti lesz*rja, mert EGYÁLTALÁN nem érez belőle semmit (pl. utálom az xy akárkicsodáját, ez őt aztán hol érdekli)
viszont én! igen, engem emészt, facsar, öl ez az érzés.

nna, ezért sem érdemes

Gyűlölet: (tényleg ezért) a legrosszabb érzés.

önpusztítás.

az állatok éreznek ilyet? biztos, ők is cselekszenek érdekből... de mondjuk "csak úgy", mint sokszor az emberek? úgy tesznek-e?

2005. július 11. 12:45

2005. július 5. 19:58

megoldódott:)
csodásan egyszerű módon: megbeszéltük.

2005. május 13. 11:50

Ergo valósítsd meg az álmaidat! :)

2005. május 11. 11:41

álmodni csak úgy van értelme, ha hinni is tudok benne.

2005. május 11. 10:12

2005. május 9. 15:11

nem is tudom mit írjak, hol kezdjem...
túl sokmindent olvastam így hirtelen ahoz, hogy tudjak rá reagálni.
mióta utoljára írtam, történtek változások. továbbra sem kockáztattam meg egy esetleg túl megterhelő élményt, elvagyok néha egy-egy sör és cigi társaságában(azt is ritkán), amúgy minden más tudatmódosítótól távoltartom magam. illetve nincs is szükség távolságtartásra, valahogy egyszerűen kimarad mostanában minden ilyesmi.
lassan kezdenek helyükre kerülni a dolgok. türelmes lettem, mert tudom hogy nincs más választásom, mint kivárni a változást. persze könnyebb türelmesnek lenni, amikor már amúgy is tompulnak a rossz érzések.
kezdi jelentősségét veszteni az a valaki, és ráadásul tudom, hogy ő csak egy bűnbak, aki rosszkor volt rossz helyen és rosszul döntött. ő is hibázott, mert nem tisztelte az életemet és az érzéseimet és nem gondolta át, hogy ami neki csak egy kis szórakozás, az nekem Mindent jelent és gátlástalanul átgázolt rajtam, mert épp az útjában álltam. de nem ő bántott igazán. ő nem egy kedves, aki elhagyott, ő igazából egy senki számomra. a történet másik szereplője viszont annál inkább fontos, neki ezért minden erőmmel igyekszem megbocsájtani kezdettől fogva, úgy tűnik elég kevés sikerrel. amit elnyomtam magamban itt, az felszínre tört amott és rázúdítottam a másikra.
most az elfogádás fázisában vagyok,több szempontból. elfogadtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre is és hogy az ember nem mindig azt kapja, amit fordított helyzetben ő maga nyújtana. van aki csak magára gondol és ez egyáltalán nem ritka jelenség.
kicsit kijöttem az álomvilágomból.
azért gyűlölködöm, mert megfosztottak az illúzióimtól. lehetett volna szerencsém is akár, és akkor sosem derül ki hogy illúziók voltak, akkor valóságként élném most is a mesét, amit felépítettem magamnak és boldogabb lehetnék.
de ez már megtörtént és nem tehetek mást, minthogy elfogadom.
amit elvesztettem, már sosem kapom vissza, ezért a megnyugvást feleslegesen keresem itt, valahol egészen máshol fogom megtalálni. ott, ahol már nem lesz fontos sem az, ami történt, sem az a személy, aki bántott.
remélem képes leszek újra illúziókat teremteni, mert szükségem van rájuk. nem tudok úgy élni pl. egy párkapcsolatban, hogy ne higgyem el, hogy akár örökké is tarthat a boldogság. ha folyton arra kell gondolnom, hogy bármikor véget érhet(amivel mellesleg tökéletesen tisztában vagyok), akkor azt sem tudom élvezni, ameddig tart.
ha az úgynevezett realitás talaján próbálok élni, sokkal örömteltnebb vagyok. akkor miért is lenne jó ez nekem?
csak félek, hogy elvesztettem az álmodás képességét.

2005. május 9. 09:47

Re: Siphersh

Szerintem ha a történelem kapcsán egyáltalán lehet beszélni fejlődésről, akkor az a gyűlölet eltűnése, elapadása, pangása lehet, hiszen ez eleve ellenérzés, valami taszítása, arra való reagálás, hogy valami hibádzik a gyűlölködő ember szerint. Tehát ha nem lenne ilyen, az azt jelentené, hogy mindent megfelelőnek találunk - azaz a "fejlődés" elérte azt amit megcéloztunk. Ha felfedezhető lenne valamiféle felhelmozott tudás, vagy bölcsesség, annak eredményeképp, hogy az emberek gyűlölik egymást, majd kibélülnek, tapasztalat, akkor lehetne ezt a fejlődés motorjának egy részének tekinteni. De mindeddig, én legalábbis, semmi mást nem láttam (már az általam ismert történelem alapján), mint ennek a folyamatos (békés-háborús) váltakozását, anélkül, hogy végre azt mondanák, ebből elég. Persze mindíg voltak akik azt mondták elég, de sosem lett eredménye. Hiszen az egész gyűlölködés csak egy fájdalmas lecke, de ha nem tanulunk belőle, elég felesleges, vagy inkább káros. Vagy lehet hogy te arra utalsz, hogy valami áttörés, eredmény várható a jövőben, szóval hogy tényleg valami tudást halmoz fel ez az egész? Ha így is van, ennek nyilvánvaló eredménye kellene, hogy legyen a gyűlölet megszünése, aminek pedig szerintem a módja az egyéni gyűlöletek csökkentése, azaz minnél kevesebb ember akarjon beszállni az ellenségeskedés játékba. Szóval ha még kollektív szinten szükségesnek is tartjuk, egyénileg mindenképp káros, de kollektívan is inkább egy visszhang, egy hullám utórezgése (kivéve, ha valaki direkt beleadja az energiáját).

2005. május 5. 10:56

Hello Badcat.
Tudod, amikor szakított velem a kedvesem, azt éreztem, hogy nagyon szeretem őt és megértem és legyen boldog, meg minden.
Aztán valahogy arra eszméltem, hogy ez egy szemét alak, mert szép lassan valami borzasztó kín kezdett szétrágni és ilyet csak egy végtelenül megátalkodott, rohadt, szívtelen, önző nem is tudom, micsoda tehet a másik emberrel.
Bezzeg én hogy szerettem! Mindent, mindent megtettem: Megváltoztam. Az életet úgy akartam élni, ahogy ő. Nyitottnak, őszintének lenni és boldognak. Tudod, úgy "egyszerűen". Erre ilyen iszonyatos fájdalmak után kellett meglátnom, hogy ő nem volt őszinte, nem mert a szemembe nézni, nem merte megmondani, hogy mik az érzései irántam (semmi), de azt elmondta, hogy ők a barátaival tükröt tudnak tartani egymásnak, és madarat tolláról... és a meditációs táborok után úgy nézett ki, mint egy zombi és rohadtul fájt a szívem, és ő volt mindenem, a hitem, a reménysugaram, a napfény... És a tábor után azt mondta: két dolog... két ember van az életében... akik... akik nem jó... Akik miatt nehéz neki... (Úristen!! hogy akkor miért nem nyílt fel a szemem?!) és ez a két ember: az egyik az apja (öregedő, egyre komolyabban betegeskedő, meg gondolom, más baja is lehetett vele), meg én.
Á, de ő nem akarja leépíteni a kapcsolatunkat.

Hát, persze, hogy nem...

És ez évekkel ezelőtt volt és rohadt sokáig csak azt éreztem: dögöljön meg, szenvedjen, nem! éljen sokáig és szenvedjen; sose legyen boldog, ébredjen fel a kis világából és őrüljön bele, amit lát..., stb. stb.
Aztán utáltam magam, hogy ezt érzem. Gyűlöltem magam, mert gyűlöltem őt. És gyűlöltem azt magamban, hogy ilyen alpári módon érzek iránta, és nem azt kívánom: ó, légy boldog mindig édesem, jó volt veled... Képtelen voltam rá. És nem láttam a végét. És arra gondoltam, hogy igen, megérkeztem, ez már az. Ez a poklok pokla. Minden iszonyú és szörnyű és a rém, amitől mindig féltem, , hogy milyen borzasztó lehet, mennyire tudtam rettegni már a gondolattól is, hogy milyen sötét és gonosz lehet, én voltam. Itt kavargott bennem, mint valami méreg. Minden sötét volt és undorító. És bennem meg burjánzott a fájdalom, a gyűlölet, a félelem.

Aztán elcsitult minden. Jöttek a napok, mentek a hónapok. És már nem fájt, mart annyira.
A mellkasom, mint egy hatalmas, nyitott seb, azt éreztem, a szívemet nem védi semmi, úgy lüktet a világba, hogy a port belefújja a szél, az eső csak áztatja, és nem hűti a fájdalmam. Mérhetetlenül szomorú és gyenge voltam.
Egy szó, egy pillantás, egy gondolat elég volt, hogy azt érezzem, nem bírja a kis szívem, nem bírom már, hát soha nem tudok megszabadulni tőle?
Mert miért is ne, minden nap látnom kell őt (munkah.). A francba.

Ma már azt gondolom, történt, ami történt, vagyok, amilyen vagyok, ő meg az, ami. Nem számít.

Ez az volt, amit keményen végigcsináltam. Megküzdöttem minden percért, amikor kényszerítettem magam, hogy lejöjjek erről a témáról. Ez egy élmény volt.

A rossz élmény is élmény. Az életem része.
A gyűlölet egy érzés. Az is az életem része. De én létezni akarok. És akkor ez annyira, de annyira nem számít!

A gombát meg szerintem, ha téged sem érdekel, hogy érzel/éreztél gyűlöletet, sem érdekli.
Nem mondom, hogy ne foglalkozz ezzel, de ne nagyon. Légy tárgyilagos. Egyet értek néhány előttem szólóval, találd meg a célt, amire használhatod a képességeid és lehetőségeid.
Meg adj időt magadnak. Arra van a legnagyobb szükséged. Nyugi.

Ui.: Sose leszek hálás azért, amit átéltem. Legalábbis most elég valószerűtlennek tartom. Viszont, ami tőlem telt és amit meg is tettem, az valahogy annyira az enyém lett és virágozni kezdett, hogy én lepődtem meg a legjobban.

Műzli

62. Én+te+ö=gén

2005. május 5. 03:11

Saját érzéseim alapján is leginkább alphagirl véleményét írom alá ("a szeretet ellentéte az apátia") - a szeretet ellentéte a nemszeretet. A szeretet-gyülölet stb. érzelemellentétpár-koncepciók súlyosan leegyszerüsítenek egy komplex multidimenziós teret egydimenzióba, és utána ráadásul kényszeresen beletorzítanak két random kiválasztott nagy abszolútértékü fogalmat egy bipolár sémába. Miért lenne a szeretet ellentéte, söt "szükséges" ellentéte a gyülölet? Mi az édes "ellentéte", a sós, a keserü vagy a savanyú? Értelmetlen kérdés.

A gyülölet sztem opcionális; nem szükséges sem az életbenmaradáshoz, sem a szaporodáshoz, sem az utódokról gondoskodáshoz, ráadásul a szubjektív létélményt is negatívan befolyásolja és gyengíti a közösséget mert karmikus traumákat okoz a kollektív tudattalanban. Az életet végtelenül sokféleképpen lehet élni. Nincsenek kötelezö minták, csak "best practice"-szerü ajánlottak - ezeket szokták az ösi tanítások megpróbálni átörökíteni. Az "élni-és-élni-hagyni" sztem azért alap, mert nélküle kevesebb a lehetöség az új alternatívák kifejlesztésére, és akkor marad az átörökítetten lehúzós dolgok további átörökítése c. generációs körbenjárás. Ami helyett végtelen mennyiségü sokkal bejövösebb dolgot is lehet csinálni.

60. bombadiltoma

2005. május 4. 21:45

Ahogy én értelmezem, Gén végső soron csak azt mondja, hogy ő nem akarja az életét gyűlölködéssel elbaszni, és másokat is erre buzdít. Ez meg szerintem per definíció jó. A magyarázatok meg csak körítés, agytorna, racionalizálás és verbalizálás. És ha valakit ez győz meg arról, hogy ne gyűlölködjön, az is jó. Tök mindegy, hol hibás, részrehajló vagy spekulatív a magyarázat.

Gyűlölet van. Ez nem kétséges. És jó lenne, ha nem lenne. És ez sem kétséges. Sőt, számomra ez axióma, nem igényel sem bizonyítást, sem magyarázatot.

2005. május 4. 21:08

Gén, nem éri meg az életet gyűlölködéssel elbaszni? Miért vagy ilyen számító?

Igazad van, a preferált kozmológiák gyakran definiálják az életet a gyűlöletet "spirituálisan antievolúciós mémformaként" értelmező hipotézisekkel "multikompatibilitásban" álló fogalmiságban. De ha az a kérdés, hogy milyen hozzáállást részesítsünk előnyben, akkor kissé önigazoló dolog a "preferált" metaforákra hivatkozni, nem gondolod? Vagy az volt talán a kérdés, hogy mit gondoljunk a gyűlöletről, ha azt akarjuk, hogy jól gondoljuk azok szerint, akik a mélymemetikai archetipikus léthátterünkkel való kapcsolattartás legnagyratartottabb koncepcionális szerszámkészleteinek hívei? Ugye, hogy nem ez volt a kérdés.

A tagadás rossz kezdőlépés az élet nagy kérdéseinek megfogalmazásában. A gyűlölet létezik, és mindig is létezett. Az egész emberi történelmet felrajzolhatnánk a gyűlölet és a megbékélés árapályának összetett dinamikájaként. A változás és változatlanság, a másság és hasonlóság, a régi és az új között zajló emberi dráma jeleneteit egy olyan szív pumpálja egymás után, aminek szerves részét képezik az olyan intenzív érzelmek, mint például a gyűlölet.

Márpedig a történet halad, és közeledik valamihez. Egyre újabb és újabb dimenziókba képzi magát, hogy egyre újabb és újabb megközelítését adja a transzcendentális attraktornak. Micsoda abszurdum "antievolúciósnak" titulálni azt, ami ugyanúgy a folyamatos létrejövetelbetelben lévő megvalósulás szerves részét képezi, mint akármi más?!

57. bombadiltoma

2005. május 4. 19:30

Wazger én tényleg nem érzem, hogy bárkivel kapcsolatos érzéseim, érzelmeim gyűlöletként definiálhatók. És wazger tényleg megpróbálok mindenkivel jóban lenni. És wazger lehet, hogy tényleg fogalmam sincs mi az, szeretni.

2005. május 3. 20:24

. . . ha gyűlölni nem tudsz (nem ismered el az érzést, hogy valaki kéregből lábrázást okoz) akkó wazger te nem tod, mi az: szeretni!

pl: tesóimat mindég, állandójan meg tuttam volna gyilkolászni ahotyan pl ettek, pedig én is ropogtatom ami ropog, csak ez ety ilyen cuccos. azt is tudom, hogy ilyenkor magamat kellett lekűzdenem, hoty eszitten 1 gyűlölet.
TE MUNDENKIVEL JÓBAN VAGY?
akkor máris unszimpi vagy, akit szinte tutter, hogy szeretni, na azt nem fogok. . .
geci vagyok? asszem nem én leszek az utolsó, akivel találkozol
egyébként nagyon keveseket útálok, inkább nem foglalkozom velük, mer' vszinűleg egyből lejön, hogy ezzel, röhögni, azt nem fogok . . viszont ettől még nyitott vagyok felé, csak nem én fogok elémenni.
ennyire már tartom magam, hogy ami belülről azt súgja, hogy nem farnkó, azt nem tesztelgetem, hanem elsősorban is hiszek magamnak.
p.

2005. május 3. 17:39

Alphagirl, Gén: mit nyomtatok? :o)) Én most szívok itten, de még kell, hogy rámozduljak a gondolatmenetetekre :o) Inkább írok még egy haiku-t :o)

53. lcdm_ntrvllm

2005. május 3. 03:47

a hperűrben hyperbolákban hyperül beszélünk.szerintem magyar.én értem.

52. Én+te+ö=gén

2005. május 3. 00:18

2005. május 2. 18:09

Szia ,
te tudsz magyarul is beszélni?! vagy csak ilyen hiperérthetetlen nyelven működsz? :)

50. Én+te+ö=gén

2005. május 2. 00:25

Az "élet" illetve "életidö" - a preferált kozmológia által egy adott létszinten limitáltnak definiált bioenergiautilizáció kvalitatív illetve kvantitatív aspektusai - koncepciói is paradigmafüggetlen multikompatibilitást mutatnak a gyülöletet spirituálisan antievolúciós tranziens mémformaként értelmezö hipotézissel. A ciklikus, reinkarnációs, karmikus világnézetekben a krónikusan generált negatív emóciók visszacsatolása bármely potenciálisan következö-sajátként megélhetö jövendö létformába unintelligens önesélyrontásnak számít. A lineárisak esetében pedig - akár endo-, exo- vagy ateista kontextusban - a létdimenzióváltási attraktorba annihilálódás elötti kvázi lucidum intervallumban történö végsö logfájlanalíziskor nem kizárható a metaprogramozás terminálása miatt szubjektíve felmerülö optimalizációs egóndolat: "ÉÉÉÉ.HH.NN ÓÓ:PP:MM -kor miért éppen gyülöltem, ahelyett hogy...?" És ebben az infinitezimális momentumban az ultratranszcendensre kaotizálódott neurotranszmitterek omegaponti konfigurációi revelálják a tökéletesen tiszta fehér fényben izzó egyetlen és osztatlan valóságot, a gyülöletpillanat tükörkvantumbeli alternatíváját, mint pld.: "...hullámzó szivárványlénnyel kozmorgasztikusan egyesülve egy örökkévaló pillanatban ragadtam volna meg a létezés lényegét".

Bonyolultabban fogalmazva: nem éri meg az életet gyülölködéssel elbaszni.

2005. május 1. 14:29

akkor már ugye lehet gyűlölni, amikor már 'rendesen" nem tudsz mit tenni, csaK VÁRNI. . aktuálisan veszíteni, ; oszt akkor már legaláb ha télleg annyira nem jön be az ossztott rend, hogy már a magam optimálisnak vélt (rugalmas) szasbályrendsztere a másik, számomra ostobának tuajdonított megnyilvánuása lekezelhetetlen, és mégis érdekel, ugye akkor...
vagyakkorsenem?

2005. május 1. 13:28

szeretetté transzformálni, ezáltal újjászületni.
szerintem ez a legjobb, amit tehetünk magunkkal. az öngyűlöletet/másgyűlöletet egyaránt. még ebben az inkarnációban, hogy ne kelljen legközelebb, ha van olyan, előlről kezdeni, hiszen most már legalább a kérdés megvan.
és igyekezni egyre tovább fenntartani az oktalan állandó és elpusztíthatatlan boldogságot :)

2005. május 1. 00:33

Mint ahogy a különböző növények keveréke erősítik egymás hatását, így szeretném a gyűlölet szót még a tehetetlenséggel párosítani. Brutális kombó higgyétek el. Viszont egy pozitív oldala talán van, bár lehet, hogy hülyeség. Szóval ha már tehetetlen vagy akkor megpróbálhatsz beletörődni. Ha hatalom van a kezedben akkor meg kiélheted gyűlöletedet és azt meg már számtalanszor láttuk a történelem során, hogy hova vezet. Szóval végülis a kérdésem az lenne, hogy a gyűlölet maga egy olyan negatív érzés, ami jobb ha meg sem született volna az emberben? Ha viszont már ott van akkor mi jobb, elfolytani vagy kiélni? Esetleg hajtóerőként felhasználni egy nemesebb cél érdekében? Vélemény?

45. lcdm_ntrvllm

2005. április 30. 21:55

pontosan.
a gyűlölet az evolúció szempontjából a szellemi faktorok teljes transzformációjáig szükséges egotrip.

2005. április 23. 23:40

A gyűlölet valóban nem jó dolog. Kit gyűlölsz és miért? Hosszantartó gyűlölet nem egészséges, mert az ugyanúgy köt, mintha szeretnéd - csakhogy elszívja minden erődet.
Sok minden van a gyűlölet mögött, mindenki mazsolázhat a sajátján...

A legrosszabb a gyűlöletkeltés, mert az az indulatokra, az agresszióra, az elkeseredésre, a kilátástalanságra épül, és többnyire színtiszta (sokszor igencsak hidegfejű) manipuláció eredménye.

2005. április 7. 11:52

Hell all.

Ti meg elvesztek itt az ego rengetegben, én meg most lépek bele :)
Cupp

2005. március 20. 10:57

Pont ez az. Én azt mondom, legyen választás. Ha nincs, akkor tök mindegy, miért nincs...

2005. március 19. 13:31

Rincewind: szerintem a félreértés abból származik, hogy én totálisan következetlenül használom az egó szót, egyébként egyetértek azzal, amit írtál, kivéve, hogy az egó tehet valamiről, bár ez is csak az eltérő értelmezés miatt van. Szóval ha fáj a fejed, és emiatt ráordítasz valakire, akkor az mi miatt volt, a fájdalom miatt, vagy mert te ezt tetted? Szerintem semmi különbség.

Giggles: persze, hogy semmi értelme, mégis folyton ezt tesszük. Mivel alapvető szinten nincsen különbség, "ott" nem is változik semmi, míg a felszínt folyton kevergetjük. Megint más kérdés, hogy ha az én énem és a más énje mért nem egynemű, ha egyszer bármilyen tapasztalatot a "bennünk" keletkező tudati lenyomata alapján fogunk énnek nevezni, és ez igaz mind a "mások", mind a "saját" tapasztalásra. Szerintem ezek (bárki énje)egyneműségének felismerése csak a világ rekurzív természetének felismerése a gyakorlatban.

2005. március 18. 20:36

hogyan hasonlíthatnánk össze az "én akármimet (valamimet, bármimet)" a más "én akármimjével?
arisztotelész mémgyáros szerint csak egynemű dolgok közt van értelme hasonlóságról beszélni.
az "én" és a "más" lehet egynemű? alapvető különbség nem?

(dionüszosz isten erős)

2005. március 18. 20:19

Az első idézetedben szerintem Bence valami olyasmire gondol, hogy mindez csak bizonyságtételen alapuló tudás.
Van aki ezt a magyarázatot fogadja el, van aki azt, a magyarázat megértése, és elfogadása önmagában nem ér sokkal többet a semminél.

2005. március 18. 16:52

"Egyébként BT régebben (na jó mostanában is) előfordult, hogy azt mondtam, erről a szenvedésről, amit éppen tapasztalok nem én tehetek, hanem az egó, vagy démonok szálltak meg, vagy összeesküdött ellenem a világ, de mindez bla-bla."

Egyáltalán nem értek egyet veled. Ha azt mondom, hogy az ego tehet róla, akkor úgy is gondolom. Másképp fogalmazok: amikor ezt a kifejezést használom, arra utalok: felismertem, hogy az ego hatásmechanizmusa működött, s nem szabad lényként cselekedtem/mondtam azt, amit tettem/mondtam. Ég és föld a kettő.Itt figyelhető meg leginkább az ember azon tulajdonsága, mikor is szereti azonosítani magát az egójával( "de mindez bla-bla").

"Mindenről, ami csak történik velem én tehetek"

Ez pontosan így igaz, azonban érdemes tudni, hogy melyik Én-részem az, amely "tehet" az adott helyzetről. Ugyanis egyáltalán nem mindegy.

" úgyhogy ha azt mondom, ez csak az egó, akkor csak annyit mondtam, hogy én is ugyanabban a betegségben szenvedek, amiben majd minden más lény, azaz a létezés körforgásában ragadtam, és zavarodottan keresem a boldogságot."

Szintén az ego egyik legalapvetőbb megnyilvánulása. Az ego az, ami keres, elkülönít. Kifejtem. A boldogság nem csak egy állapot, hanem az alaphelyzet. Mikor megszületünk, kiszakadunk ebből (s ennek az ego megszületéséhez is köze van, de ez más téma), s azt hisszük, hogy a boldogság FÜGG valamitől. Barátok, szeretet, szerelem, pénz, kiskutya, tök mindegy. lényeg, hogy az ego -független attól, hogy azt gondolja, tudja, vagy sem, hogy miről is van szó- elkezdi hajszolni azt a dolgot, amitől ő majd boldognak érezheti magát. Azonban ez a keresés örökké fog tartani, hiszen minden változik. S mivel minden változik, a külsö dolgokból nyert boldogság sem tarthat örökké. Ergo új cucc kell neki;)
Az igazi lényeg szerintem a felismerés, hogy bármitől FÜGGETLEN is lehetünk boldogok. S végül is BOLDOGNAK LENNI. Igen, csak így, egyszerűen;))

"De az, hogy egót mondunk én helyett jelentsen felülemelkedett szemlélődést, és ne felelősséghárítást."

Legyen tudatos ez a mondat is:D Egyetértek...részben. Akinek az, annak felesleges, akinek nem az, az úgysem fogja mondani, mert nem érti:D

Hm...bocsánat, ha az egódat zavarja a szétszedés, de így volt a legtöbb értelme, úgy éreztem, érdemes rendberakni ezt a dolgot ;))

2005. március 17. 18:05

Bence, idő hiányában csak egy megjegyzésedre reagálnék: minden létezőnek van egója...szerintem ez téves. Az embernek van egója. Az egó nemléte nem zárja ki a tapasztalást...

2005. március 17. 13:34

"...Nem az a kérdés, hogy a személy, a személyiség vagy az ego számos komplex tényező által meghatározott, összetett és változó eseménysorozat-e, vagy sem, ugyanis bármely értelems elemzés kimutatja, hogy ez így van. A kérdés az, hogy érzelmileg mért viselkedünk mégis úgy, mintha tartós, különálló és független lenne. Úgyhogy amikor az ént keressük, nem szabad megfeletkeznünk arról, hogy tulajdonképpen egy érzelmi reakciót vizsgálunk..."

Részlet - A buddhista ürességmeditáció fokozatai című műből melynek szerzője a tiszteletreméltó Khenpo Tsultrim Gyamtso Rinpocse.

2005. március 17. 09:14

Egyébként BT régebben (na jó mostanában is) előfordult, hogy azt mondtam, erről a szenvedésről, amit éppen tapasztalok nem én tehetek, hanem az egó, vagy démonok szálltak meg, vagy összeesküdött ellenem a világ, de mindez bla-bla. Mindenről, ami csak történik velem én tehetek, úgyhogy ha azt mondom, ez csak az egó, akkor csak annyit mondtam, hogy én is ugyanabban a betegségben szenvedek, amiben majd minden más lény, azaz a létezés körforgásában ragadtam, és zavarodottan keresem a boldogságot. De az, hogy egót mondunk én helyett jelentsen felülemelkedett szemlélődést, és ne felelősséghárítást.

2005. március 17. 09:06

Amit Gén mondott, ahhoz nagyon hasonló a jógácsára tanítás is. A tároló tudatosság a legfelsőbb szint, amiben a látens karma magok találhatóak (olyanok, amik nem nyilvánulnak meg, de a hagyományos meditációkkal (szamádi) nem kitisztíthatóak, ezért újjászületéshez vezetnek), ennek része(!) a manasz, ami a megkülönböztető tudatosság, az egó eredete, ebből pedig az elme, és az öt érzékszerv kapuja nyílik.
pontosabb leírás lsd: http://www.kheper.net/topics/Buddhism/Vijnanavada.htm

Számomra a különbség az én és az egó között csupán annyi, hogy az én az én énem, míg az egó bármelyik lény énje. Szerintem minden lénynek van egója, hiszen nem lehetne tapasztalásA egy nem létező dolognak. Ha pedig tapasztalja az életét, akkor megkülönbözteti magát a világtól, tehát van egója is. Az, hogy ezt elnevezi e énnek, és rájön e, hogyn másoknak is van ilyenje, és ezekkel beszélget, hát ez már csak a tudatosság szintjétől függ. Azért az ember sem nevezheti magát valami fejlettnek, ha nagy általánosságban még nem jött rá, hogy minden egó is ugyan az(mármint nem elválasztott 1-más(!)tól).

2005. március 17. 03:14

Az ego pontos definíciójára most nem szeretnék kitérni, ezt nállam sokkal avatottab elmék már megtették. Amit most kiemelnék, az a miért. Sokszor hivatkozom erre a dologra, sokszor az ego tükrében vizsgálok meg dolgokat. Részemről ennek csak annyi a célja, hogy mind a magam, mind mások számára tudatossá tudjak tenni bizonyos dolgokat, folyamatokat. Úgy hiszem, ha már nem vagyunk egy önmagunkkal összezárt dolog "dróton rángatott bábjai", az egy jó állapot:). Ehhez azonban kell lennie választásnak. De amig csak reagálunk, mint egy gép, akkor nem mi, hanem a körülmények alakítják életünk. Egyszerűen nincs választásunk, csak beprogramozott masinaként funkcionálunk. Lássunk egy példát: kocsmában a qrvaanyázás. Valaki beszól, mi már a plafonon vagyunk. Még az érzelmeink sem a sajátunk:D

32. bombadiltoma

2005. március 17. 02:50

...ami nem hagy azonosulni... hmmm... néha úgy érzem, hogy a beröggződött megnyilvánulási formáim és a velem szemben beröggződött elvárások azok, amik nem hagynak azonosulni... valami, ami meg akarja mutatni... hogy mit? Hát mindent. Egész létezése igazolását. Akár nevezhetem egónak is. Nekem jó. Hogy nem vagyok koherens, az egészen bizonyos, és az inkoherenciát modellezhetem azzal is, hogy van egó, meg én, meg satöbbi. Bocsánat, tudom, hogy ez nem újdonság. Nekem sem az. Megtapasztalni viszont az. Önmagamat meg az önmagamról alkotott modellemet modellezni meg egészen bizarr egy fraktál :-) Huh... sosem gondoltam volna, hogy ráakadok a fraktálokra...

bt, aki ma Lain-t nézett, 13 részben

2005. március 17. 01:30

gyűlölet.
ugyanaannnyira a NŐK
sajátja
mint
a SZEretet
mert benned van az imádott
facing that fractal as usual
de mégis beleszeretsz,
mert az átlátható időintervallumot ő jelenti számodra.
nő az néha egyedüli tevékeny teremtés egy -akár- elképzelt király mellett, ahol what a gloreiuos day

30. Én+te+ö=gén

2005. március 16. 23:43

Sztem az én a szubjektív élmény, a primér (fenomenál-) tudati szint.

2005. március 16. 23:38

az én emelt ki az állatvilágból (ha kiemelt), az én emelt ki a közösségből (ha kiemelt), az én a különbözni akarás?
elválasztható e a tudattol, ami megállapítja?
és az én az én különbözni akarásom, vagy fordítva?
héjak, hatások, ingerek, reflexek, okok és okozatok sora, ami mintázatokat vesz fel, és megkülönböztet?

ego sum via...

(dionüszosz isten erős)

28. Én+te+ö=gén

2005. március 16. 23:30

Sztem az egó az a folyamat, ami a különbséget keresi és nem hagy azonosulni.

27. bombadiltoma

2005. március 16. 23:14

Azon gondolkodtam, hogy mit lehet kezdeni az ilyenekkel, mégpedig a gyakorlatban. Szóval azt mondom, igen X forrása én vagyok. Vagy nem, X forrása az egó. Az ént is nehéz definiálni, de amikor magamról-magamhoz beszélek, van egy érzésem, hogy tudom kiről-kihez beszélek. Ha az egómról-egómhoz beszélek, hát azt még ennyire sem érzem definiáltnak. Mindennek ellenére néha úgy tűnik, az egó fogalmával is lehet valahogy operálni. Néha "bűnbaknak" tekintem. Pharmakosnak. De azért nem ölöm meg, nem kergetem ki. Lehet, hogy ezért kell a szuperegó az ő lelkifurdalásával, hogy sajánlja egócskát? Áh, fogalmam sincs milyen viszonyban vagyok az egómmal... nekem nem mutatták be :-) Szóval tud valaki adni egy jó munkamodellt, hogy mi az egó?

2005. március 16. 20:36

"A gyűlölet forrása te vagy"

Bence, inkább az ego;)

2005. február 25. 08:58

Szóval nihilizmus (meggyőződéses nihilizmus - persze nem hinném, hogy lenne másmilyen)? Nyilván ez az alap, de ha ehhez hozzátesszük a szenvedélyt, ami jelen esetben harag, akkor ez maga a gyűlölet. szerintem. És ez pusztítóbb, mert közben az ember(?) örömét leli benne, tehát egyre több kell.

2005. február 24. 14:15

szerintem pediglen amíg rosszindulat van, az jó indikátorral jóindulatba transzformálódhat. mélysüllyedésnek én inkább azt a típusú állandósult tudatállapotot jellemezném - az előző hozzászólás értelmében -, ami érzelmeket mellőző, az ürességet, mint nem telíthető attribútumot felfogó és erősítő, s a pusztítást nem, mint természetmértani szükségszerűséget, vagy biomechanikus funkciót, hanem, mint fajtájánál fogva megváltoztathatatlan szellemi, lelki és materiális motivációt értelmezi, éli.

2005. február 24. 11:50

" a gyűlölet forrásának(tárgyának) megszüntetése"

A gyűlölet forrása te vagy, és ez irányul a tárgyára. A tárgya nem a forrás hanem a nyelő. Mivel ezek szerint úgy gondolod, hogy a gyűlölet tárgyának érzékelése (meglátod, rá gondolsz stb.) belőled GYŰLÖLET reakciót vált ki, ez nem változhat meg akár a tárgy elpusztításával sem, hiszen ekkor ennek a következményeit fogod gyűlölni (pl. börtön). Úgy lehet pl. ezt megszüntetni, hogy elkezded tudatosan figyelni, mikor reagálsz az érzékelt tárgyra, és ekkor egy ellentétes érzést raksz a gyűlölet helyére, pl. hálát, hogy megtanít(ott) arra, hogy mi a gyűlölet, és hogyan kell legyőzni.

Egyébként amit Nargile írt, mind a kettővel egyet kell értenem, tehát nyilván nem tudom megítélni mások érzéseit, legfeljebb azt, amit mások érzései belőlem kiváltanak. Viszont ha nem érzed kellemes dolognak a gyűlöletet akkor szerencsés vagy, még nem süllyedtél olyan mélyre, pláne hogy tudatosan ki akarsz jönni belőle. Nekem hosszú évekig volt, hogy a gyűlölet tette ki szinte minden percemet, élveztem is, sőt, valójában rá voltam szokva. Egyébként saját tapasztalatból mondom, Siphershnek sincs teljesen igaza, mert egy szintig valóban a hatalom érzése, és a ráaggatott illúziórendszerek okoznak örömöt, de később már ez sem kell. Szóval van olyan tudatállapot ahol a gyűlölet természetes (méghozzá a gyűlölet nevű tudatállapotban - milyen meglepő), és nincs mellette más izé (én gyűlölöm AZT, ezért, és ez nekem jó, egyébként pedig kurvanyát ANNAK). Meggyőződésem, hogy annál mélyebbre nem lehet süllyedni.

22. bombadiltoma

2005. február 23. 20:03

Addig addigozz, amíg lehet meddig.
(copyright by Nomad)

Nargile: Lenyűgöző volt számomra ez a huszárvágásod. Kalap le. :-)

Badcat: Mi a helyzet? Van változás?

2005. február 23. 13:30

addig örülj, amíg érzel valamit.

2005. február 22. 21:12

Nargile: egyáltalán nem tartom bunkóságnak.

2005. február 22. 16:05

Badcat: bocs, igazából rájöttem, hogy bunkóság volt a részemről belepofázni az érzéseidbe, mivel sokkal jobban tudod, mit érzel.

18. bombadiltoma

2005. február 22. 02:56

Érdekes ez a dilemma, hogy ki minek nevez egy érzést, amit valaki körülír... Számomra az undor fizikálisabb érzés, gyűlölet és utálat között meg mi is a különbség... hmm... Első közelítésben talán a gyűlölet közelebbi... úgy értem bizonyos távolságnál messzebbre lévő embereket csak utálni tudnék... gyűlöletet csak olyanokkal szemben tudok elképzelni, akik korábban közel álltak hozzám... Úgyhogy akkor én ebben az értelemben használnám a gyűlölet szót.

Szóval, badcat, van egy olyan érzésem, hogy negatív érzéseid célszemélye korábban közel állt hozzád... De ha nem, akkor is, talán hasznos lenne, ha megpróbálnád megfogalmazni, hogy konkrétan miért gyűlödöd, vagy miért gyűlölted meg. (Egy adott tettéért, egy adott tulajdonságáért? Azért, mert már nem akar közel lenni hozzád? Vagy se vele se nélküle jellegű a dolog? stb.) Az érzelmek "racionalizálása", avagy az okok tudatosítása valahogy mintha mindig segítene eltávolodni az adott érzelemtől és ez végső soron oda vezethet, hogy megérti az ember, hogy ő maga generálta, ő maga meg is tudja szüntetni... Voltak már olyan érzéseim, érzelmeim, amiktől sikerült így megszabadulni. Vagy legalábbis elviselhető mértékűre csökkenteni... Asszem van ilyenkor általában egy holtpontszerű állapot, amikor már nagyon _tudom_, hogy tényleg el tudom engedni, de állandóan azt kérdezgetem magamtól, na jó, de hogy? Aztán X idővel később, meg _érzem_ (megérzem), hogy jé, már nem kérdés a hogyan, már el is van engedve... legfeljebb még el kell varrni néhány szálat... és a legjobb, hogy hétköznapilag észlelt idő itten óriási szövetséges... sőt, valahogy mindenképpen elvégzi a munkáját.

A gyűlölet másodlagos kiváltó okráól meg a következőt gondolom:

Én jelenleg nem tudok senkire sem gondolni, akivel kapcsolatban az jutna eszembe, hogy gyűlölöm. Van olyan, aki frusztrál, akit nem tartok sokra, akit unok, akit elkerülök stb., illetve ezek különféle kombinációi... sőt még olyan is van, hogy valakit kedvelek, mégis elkerülöm... Ha azt kérdezném kit utálok, hát az sem egyértelmű... Talán Busht. Nem tudom. Szóval sokféle negatív, vagy megfogahatatlan kategóriájú, de kellemetlen érzelem van bennem is, és azt gondolom, gyűlölet azért nincs, mert pillanatnyilag elég nagy a szabadságfokom... ergó nem kell senkire haragudnom azért, mert mondjuk nap mint nap korlátoz valamiben... És senki nem fusztrált be mostanában annyira, hogy az gyűlöletet váltson ki belőlem... Ezért azt gondolom, a gyűlölet akkor alakul ki, ha valaki nagyon lekorlátoz... akár érzelmileg is... akár úgy is, hogy úgy érzem, megdöglöm nélküle... ezért destruktív ennyire a gyűlölet, mert annyira szenvedünk valaki miatt, hogy úgy érezzük csak azzal könnyíthetünk a lelkünkön, ha fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisítjük azt, akit gyűlölünk... És ily módon szerintem a gyűlölet nem is lehet nem szenvedés, mert oka és gyökere pont a szenvedés.

2005. február 21. 18:39

Nargile, én igazából nem is annyira nevet adni akarok ennek az érzésnek, sokkal inkább szabadulni tőle.

2005. február 21. 09:44

Kedves badcat,

Hát nemtudom. De igen. Szal, szerencsére nekem még nem volt részem hasonlóan gázos lelkiállapotban, így elég nehéz "tanácsokat" adni, de azért megpróbálok.

A gyűlölet mint okozat. Ok ismeretlen. Nem tudom elképzelni hogy lehet így élni, biztosan nagyon szar.
De a tüzet vízzel lehet oltani. Ezzel azt akarom mondani,hogy a szeretet mindenre kiváló orvosság...
Nem tudom, hogy van -e barátnőd, vagy barátod, -persze ezt nem keresni kell, mert jön magától-, de sztem akinek "ki tudnád önteni a szíved", tehát akiben megbízol, és ez a valaki megért téged, és szeretitek egymást, előbb vagy utóbb halvány lila gőzöd nem lesz erről a badflashről...

Pszichedelikus szerek: NE!
De ha mégis, akkor + mindenféleképpen kösd le magad valamivel: olvass, művészet, túra, stb...

Lehet hogy ezt most így könnyű mondani és bocsi h "beleszólok az életedbe", de remélem, hogy előbb vagy utóbb elmúlik ez a parád...

jobbulást. :)

2005. február 20. 22:27

és a lényeget sosem tudják megfogni.

2005. február 20. 22:08

nem közvetlenül a gyűlölet okozza, hanem az azzal szükségszerűen együttjáró undor nem közvetlenül a gyűlölet okozza, hanem az azzal szükségszerűen e.illúziók.
Viszont azt fenntartom, hogy amiről badcat írt, az nem gyűlölet.

2005. február 20. 20:43

Sip: ezt a magyarázatot el tudom fogadni. Mármint hogy az élvezetet nem közvetlenül a gyűlölet okozza, hanem az azzal szükségszerűen együttjáró, arra ráépülő illúziók.
Viszont azt fenntartom, hogy amiről badcat írt, az nem gyűlölet. Inkább valamiféle utálat vagy undor.

2005. február 20. 09:11

#6
Badcat:

Csak ismételni tudom magam, kérlek gondold át mégegyszer a dolgot...

"Van egy szennyestartó kosaram. Lusta vagyok alapvetően. Így, csak akkor mosok, ha már nagyon muszáj. Sosem előbb. Igen ám, de ahogy pakolom tele a kosarat, a sok ruha szépen, lassan nem fér be a fedél alá. És olyankor kinyomják. Végül már nem tudok több ruhát betunkolni, s olyankor kiborul az egész.
Talán jobb lenne mindig szembenéznem a szennyessel, s nem megvárni, míg kiborul az egész, s akkora az adag, hogy rámegy egy egész napom a mosással. Vagy hogy másképp, kicsit mélyen szántóföldi gondolatokkal terhesen fogalmazzak: a szar akkor is szar marad, ha lapátolsz rá némi földet..."

2005. február 19. 19:23

Ahogy kiért, a falnak támaszkodott és fülelt. A vezetékek között hideg szél fütyült, halk nesszel papírdarabkákat sodort magával. A távolban üvöltés hallatszott, időről időre erősödött, aztán mindenféle hang, összevisszaságban. Mozdulatlanul állt, feszülten figyelt és várt. Aztán néhány lépést tett előre. Csak a fülével érzékelte a feketeségbe fulladt város lüktetését. Nyitott szemmel ugyanazt a kezdet és vég nélküli sötétséget látta maga körül, mintha csukva lett volna a szeme. Borzalmas volt ott állni és csendben várakozni - semmire.

2005. február 19. 17:04

Szerintem nincs igazad, Nargile. És azt sem hiszem, hogy ennyire többértelmű lenne a "gyűlölet" szó. A különbség, amiről itt szó van, az a gyűlölet érzésének személyes menedzselési módjaiból adódik, szerintem. A gyűlölet érzését le lehet kezelni úgy, hogy morálisan alsóbbrandűnek ítélem a gyűlölet tárgyát, és így szert tehetek egyfajta kvázi-megelégedettségre, és a gyűlölet indulatát egyfajta érzelmi önkielégítésbe csatornázhatom. De ha nem vagyok hajlamos az ilyen illuzorikus önmegtévesztésre, akkor marad a gyűlölet a maga lecsupaszított formájában, ami alapvetően egy önemésztő indulat.

Nem hiszem, hogy bárki jól érzi magát a gyűlölet kialakulását követő pillanatokban, amíg tényleg csak a gyűlölet van. Fel kell építeni rá a kényelmes illúziók rendszerét, de az már nem maga a gyűlölet, hanem valami más. Az, például, hogy én erősebb vagyok, mint a gyűlöletem tárgya, és az erő törvénye szerint a megsemmisülés jár neki, a kiteljesedés pedig nekem, az egy kéjteli érzés lehet, de ez már nem maga a gyűlölet. Ugyanígy épülhet fordítva, egy negatív illúzió is a gyűlöletre, ami az én alsóbbrendűségemről szól, ami fokozza a szenvedést, nem enyhíti, de ettől függetlenül, maga a puszta gyűlölet is szenvedést jelent.

Sőt, a "kellemes gyűlölet" már nem is igazán gyűlölet, hanem egy helyettesítés, a gyűlölet szükségtelenségének illúziója egy "á, leszarom!" vagy valami más, hasonló helyettesítő. Lehet, hogy a megvetéssel kevered a gyűlöletet, vagy valami ilyesmi. Győlöletnek egy bizonyos heves indulatot nevezünk, nem egy ítéletet.

2005. február 19. 15:47

Pl. elkeseredettség, kilátástalanság, tehetetlenség?

2005. február 19. 15:27

badcat: ha fogalmad lenne, mi a gyűlölet, akkor nem mondanád, hogy az érzés, amit leírtál, az gyűlölet. Szerintem az valami teljesen más.

2005. február 19. 15:15

Na hali!

Érdekes topic, bár engem nem gyakran érint. Nem tudom miért, de a hetekben beköptek, hogy füvezek még se tudok haragudni senkire. Azért persze engem is elkapp néha a harag, de a végén azt látom, hogy magamra haragszom, hogy haragszom valamire is értelmetlenül. Szóval nekem ez eddig könnyen ment, pedig haragudhatnék sok mindenkire, mert olyan lettem amilyen, sok nagyon komoly gátló tényező van az életemben, amiről nem én tehetek, de haraggal és gyűlölettel nem tudok ezeken javítani. Sőt még kiadni magamból se tudom ezek által a dolgokat.

Szóval badcat, ha félsz egy triptől, akkor mondhatnám, hogy hanyagold, de ahogy elnéztelek eléggé visszatérő ez a vágyad a gombázásra. Azt kérdem mit veszíthetsz? Legyél éber, legyél jelen, éld meg és ha kell szenvedj és legyen életed legrosszabb tripje. Ha tanulsz belőle akkor már megérte, de ez csak rajtad múlik. Ha rászánod magad ez legyen a fejedben. Nem az lesz a baj, hogy szenvedni fogsz, hanem az, ha nem jutsz vele előrébb. Ha viszont okos vagy, akkor meglátod, hogy ez is egy tanulság és végleg hanyagolni fogod a dolgot. Ha tudsz más utat, akkor azt se hanyagold el, nem mindig tud a gomba segíteni. Remélem sikerült egyik irányba sem befolyásolnom téged. :P A döntést neked kell hoznod, hisz te vállalod a következményeit...

2005. február 19. 13:29

köszönöm, sokmindenben megerősítetek. de néhány dolgot helyére kell tennem, mert itt-ott valószínűleg félreérthető voltam.
először is nem a gombától várom a megoldást. egyszerűen csak nem akarok lemondani arról az élményről, hogy néha találkozhassak a meztelen igazsággal, de azóta a bizonyos kétségbeesés óta nem mertem erre vállalkozni. 7 hónap telt el, amíg újra rászántam magam.
az az eset még nem a gyűlöletről szólt, hanem a fájdalomról, ami később gyűlöletté vált. akkor, ott pusztán annyi történt, hogy megértettem, igen, tényleg nagy a baj.
sajnos pontosan tudom hogy ki az, aki iránt így érzek és miért van ez. mondhatnám úgy is, hogy rászolgált, de inkább úgy fogalmaznék, hogy nem a semmiből keletkezett érzés ez, hanem bizonyos személy nemvárt és főleg nem kívánt hatást gyakorolt az életemre.
azóta a folyó lassan visszatért megszokott medrébe, de hordalékként magával hozott ezt-azt, és azóta is viszi, bármennyire szeretné is lerakni.
a pszichedelikus élmények nagyon felkavaróak tudnak lenni, és nem tudom eldönteni, hogy esetemben ez hasznos lehet, vagy inkább ártok magamnak. néha leüllepedik bennem a dolog, gondoltam ha kitartóan várok, végleg úgy marad. amikor viszont valami pszichedelikus szert fogyasztok, ismét felkavarodik. ha magamat egy felmosóvödörhöz akarom hasonlítani, (hmm, de hízelgő:), akkor ez jó, mert ha a felmosóvizet nem keverem föl, mielőtt kiöntöm, akkor a trutyi az alján marad. ha viszont felkavarom, ki tudom önteni a csatornába. de ez piszokul fájdalmas dolog.
viszont nem szeretném, ha csendesen, leüllepedve belémkövülne ez az érzés. jobb ember voltam nélküle, és legfőképpen boldogabb.
tehát nagyon is jól tudom mit érzek és miért. és azt is, hogy 2 úton szabadulhatok meg ettől: felejtés vagy megbocsájtás útján. egyenlőre egyik sem megy.
a triptől 'mindössze' mélyebb megértést várok, nagyobb rálátást az ok-okozati összefüggésekre, az indítékokra, esetleg egy új nézőpontot, ahonnan talán látszik az is, hogy a történteket az életemben hol tudom úgy elhelyezni, hogy a későbbiekben a lehető legkevesebb zavart okozza.
ezenkívül a trip főként önmagáért érdekel. kutakodó természetű vagyok, érdekel hogy mit tartogat még számomra.
de nagyon félek tőle. félek, hogy még jobban összezavar. és talán pont ez a félelem vezetett oda a néhány azóta tett kísérlet alkalmával, hogy gyakorlatilag hülyegyerek módjára, abszolút a felszínen megragadva, puszta szórakozásként éltem meg az élményt. szó se róla, rámfért, de a későbbiekben nem így szeretném.

nargile: neked fogalmad sincs arról amiről beszélek. ha lenne, nem mondtál volna ilyet... szerencsés vagy.
a gyűlöletnek azért van ekkora hatalma, mert aki gyűlöl, az néha úgy érzi, hogy bármit megtenne azért, hogy ettől megszabaduljon. a legkézenfekvőbb megoldásnak pedig egy ilyen zavarodott állapotban a gyűlölet forrásának(tárgyának) megszüntetése tűnhet. minél tudatosabb valaki, annál inkább kordában tudja tartani ezt az ostoba és félelemből generált gondolatot. hiába az intelligencia, ha nem vagy elég tudatos, a lélek gyenge és összeroppanhat a gyűlölet súlya alatt.

2005. február 19. 10:27

Szerintem a gyűlölet nem rossz érzés. Aki gyűlöl, az élvezi. Ez benne a legszörnyűbb. Ha nem így lenne, akkor a gyülöletnek nem lenne ekkora hatalma az emberiség felett.

2005. február 19. 07:43

Ha jól sejtem, a gyűlölet a tárgyak iránti ellenszenv egyik aspektusa. Ez esetben a mesterem azt tanácsolná: a gyűlöletet az eredetében feloldva lehet megszüntetni.
Persze könnyű ezt mondani. De mégis, a gyűlölet nem fakadhat a semmiből... Amint a valós okot megtaláltad, biztosan megszűnik a gyűlöleted.
Ha ez nincs meg, nem szűnhet meg a gyűlölet, legjobb esetben "szunnyadó" állapotba kerül. Azok alapján amit írtál, szerintem ezt te is érzed, talán ezért nem elégítenek ki a "zéró értelem, féktelen röhögőgörcs, nulla tapasztalat" - trippek.
Ezek nem oldják meg a problémádat, csak "elaltatják".
Mégis, ez szerintem egyáltalán nem haszontalan.
Ameddig a problémák alszanak, addig tudattalan (ami később úgyis tudatosodik) és tudatosan sokkal hatékonyabban képes dolgozni a megoldásukon az ember. szerintem.

Talán érdemes úgy tekinteni a gyűlöletre, mint egy tárgyra. Próbáld megfigyelni ezt a tárgyat, és közben ne táplálj érzelmeket iránta. Ne gyűlöld a gyűlöletet, ne is szeresd, jó-rossz tulajdonságokkal ne ruházd fel, és légy alázatos. Ha kitartasz ebben, talán egy nap rádmosolyog, és azt mondja: rám már nincs szükséged - és örökre eltávozik... : )

2005. február 19. 07:23

Ha nem haragszol, én is idepofátlankodok bölcselkedni...
Ahogy én tapasztaltam a dolgokat:

Az egó az, ami tud gyűlölni, sosem a szív. Tudom, szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig nem az. Hidd el. Ez nagyon fontos. Az emberi ego az, ami tud ilyen érzelmeket gerjeszteni, s nem véletlen teszi. Fél a haláltól. Innen ered minden. A halálfélelem. Az összes félelem szülőatyja/anyja az ego, és az ő kis halálfélelme. Tudatosítsd magadban, mit érzel, miért érzed, és hogy ez mit jelent. A tudatosság egy nagyon jó móka. Elveszi a korlátaid. Egy tipp: gyűlölet. Miért? Mert nekem nincs, mert neki jobb, ect...

Van egy szennyestartó kosaram. Lusta vagyok alapvetően. Így, csak akkor mosok, ha már nagyon muszáj. Sosem előbb. Igen ám, de ahogy pakolom tele a kosarat, a sok ruha szépen, lassan nem fér be a fedél alá. És olyankor kinyomják. Végül már nem tudok több ruhát betunkolni, s olyankor kiborul az egész.
Talán jobb lenne mindig szembenéznem a szennyessel, s nem megvárni, míg kiborul az egész, s akkora az adag, hogy rámegy egy egész napom a mosással. Vagy hogy másképp, kicsit mélyen szántóföldi gondolatokkal terhesen fogalmazzak: a szar akkor is szar marad, ha lapátolsz rá némi földet...

Én úgy hiszem, s ha megkérded, miért, hát mert jó ebben hinni, szóval én abban hiszek, hogy lehet nekem bármilyen tuti szerem, bármilyen személyes kis messiásom, az egész nem ér semmit, ha magam sem tudom, hova akarok igazán eljutni. Nem élhetnek helyettem. A döntés az enyém. Amig nincs döntés, nem tudnak segíteni. Csak én válthatom meg magam. Persze. Ha már úton vagyok, mehetünk egy irányba is egy darabig, lehetséges, sőt, az is, hogy elmondja a véleményét, tanácsot adjon, de az már csak a hogyan, s az is felesleges akkor már. De ismétlem, a hogyan, s nem a mi. Találd meg az utad, s akkkor a gomba kísérni fog. Nem rángatni. Hidd el, jobban jársz. Az égiek akkor is megmutatják a valóságot, ha nem akarod. Így működnek. És anyázhatsz nekik, visíthatsz, akkor is elmos az ár. Inkább ülj fel rá. Hagyd abba a menekülést. Ha megtanulsz alázattal fordulni az élethez, s elfogadni a tanításait, s főleg, megérted, mit akarnak ezzel az egésszel, TUDATOS vagy a dolgokra, megérted, mit miért kapsz. Akkor már segítség lesz. Az utadon.

2005. február 19. 00:09

Badcat, ha akarsz valamit a pszilocibin-gombától, akkor nem gyakran kell fogyasztani, hanem nagy dózisban. A gomba feloldja a határokat az emberben, és a hatása alatt intenzíven és kibontva meg lehet élni olyan dolgokat, amik normálisan be vannak csomagolva és el vannak téve a polcra. Ha nem tudod, hogy mi a bajod, akkor így kiderülhet, de ez önmagában nem megoldás. A gomba "szembesíthet" a problémával, más szóval "felszínre hozhatja", de látod: ez nem feltétlen egy pozitív dolog, és nem feltétlen egy kellemes dolog.

Én ismerem azt az érzést, amikor minden illúziótól megfosztva ott áll az ember valami nagyon mély, lecsupaszított egzisztenciális önazonosságban, a gomba szenvtelenül felmutatja a legbelső személyes valóságot, de erre én csak azt tudom mondani, hogy "NA JÓ, DE HÁT ÉPP EZ AZ, BAZMEG!"

Alapjában véve ugyanolyan tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, mint te, de összességében véve a gomba tényleg csak azt adta, amit ígért: a lecsupaszított valóságot. Ha gyógyító illúziókat keres az ember, szerintem rossz helyen kopogtat a gombánál.

A depresszió, a személyiségzavarok és a pszichózis szerintem mélyebben vannak, mint a kósza neurózisok, mert az ember alapvető beidegződéseiről szólnak, a léthez való alapvető hozzáállásról, nem csupán félrecsúszott tudattalan reflexekről, amik kibogozódnak, amint tudatosulnak és felszabadul a beakadt gátoltság.

A gomba segíthet megfogalmazni a kérdést, hogy valóban így akarok-e hozzáállni az egzisztenciális léthez, de ettől még semmivel nem vagyok közelebb ahhoz, hogy tényleg, ott mélyen megváltoztassam a hozzáállásomat. Ha ragaszkodok az önpusztító bosszúvágyhoz, vagy amiről te beszélsz: a gyűlölethez, akkor magát a hajlandóságot a változtatásra nem fogja elővarázsolni a gomba, szerintem.

2005. február 18. 22:55

tele van a szívem gyűlölettel. nem akarok így élni, pontosabban: nem tudok így élni. szinte minden percem átszövi, gondolni sem tudok másra. lassan már egy éve.
a gyűlölettől nem az szenved, akit gyűlölnek, ő csak tudja, hanem az, aki gyűlöl. mert ő érzi.
nem ismertem ezt az érzést, az elmúlt év hozta. furcsa, hogy olyat tanultam, amitől kevesebb lettem...
ha lehetne 3 kívánságom, az lenne az első, hogy megszabaduljak ettől végre.
3 kívánság híján , próbálkozom.
segíthetnek-e a pszichedelikus szerek a mélyére látni ennek az érzésnek? segíthetnek-e megérteni a természetét?
és szabadulni tőle?
vagy jobb, ha előbb talpra állok, addig pedig kerüljem az utazásokat?
nem tudom mit tegyek.
életem legsötétebb napjait éltem, amikor a gomba olyan félelmetes élményben részesített, amit azóta sem tudok feledni.
egyetlen pillanatba sűrítve szembesített az összes problémámmal, amitől a kilátástalanság érzése bennem akkorára nőtt, hogy sírva fakadtam tőle.
ez nem volt neki elég, ahogy a gondolataim körbe-körbe jártak, megoldást, kiutat keresve, de végül mindig önmagukba visszatérve, százezerszer éltem át a kegyetlen eszmélés pillanatát egyetlen éjszakán. meg akartam halni.
ezután jóideig nem éltem semmivel. mostanában néha igen, de viccnek szántam minden trippet és az is lett belőle. zéró értelem, féktelen röhögőgörcs, nulla tapasztalat.

ha gyakrabban vállalkoznék ilyen kalandokra, az segítene visszatalálni a normális lelkiállapothoz, vagy előbb találjam meg magam, és aztán drogozzak? egy pszichedelikus élmény árt vagy használ depresszív lelkiállapot esetén?
valamit kezdenem kell magammal, mer így tényleg nem tudok élni.

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!