 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: Vegha
Létrehozás ideje: 2002. október 6.
Utolsó hozzászólás: 2024. december 5. |
| |
Érdeklődés: 183484 letöltés
4435 hozzászólás |
| |
|
|
"A" pszichedelikus zenékVegha, 2002. október 6.  | |  | | | | |  | |  | | | A szép női vokálok, kórusok nem zavarnak! A HalluDub első számában az a női hang egyszerűen hihetetlenül jó :-) Csak ne akarja nekem senki sem megmondani, hogy én most épp merre utazzak és mire gondoljak! Ha elég komplex és vivős a zene, a szólóhangszerek úgyis elvisznek. Hát igen, angolból én sem vagyok annyira jó, hogy mindent értsek, ha meg már koncentrálok a fordításra, akkor valahogy vesztek az "utazó-energiámból". Egyszer haverom mutatott egy ilyen szövegelős zenét (lehet, hogy pont az említett McKennás duplaCD volt), a szám végén teljesen kész volt, és kérdezte, hogy nem volt semmi, ugye? Én meg mondtam, hogy ja de azért úgy nagyjából mesélje már el, hogy miről szólt :-)
Ozricéknak van sokszor olyan számuk, hogy analóg szintikkel egyfajta beszélgetést csinálnak, mintha valami távoli bolygó pszicho életformái beszélgetnének, ez engem sokkal jobban elvisz, mint bármilyen szimbolikus-lírai ének... |
| |  | |  |
| | | | | | 354. Vegha | 2003. november 20. 16:17 |
| | | | | | | Engem is nagyon tud zavarni a szöveg, főleg az "olyanabb" zenékben, de pl. a Korai rikácsolásai, vagy ColorStar szanszkrit beszólásai annyira helyénvalók, h. nem kellene az instrumentál verzsön. Aztán még az Enigma stringjei tetszenek még nagyon, pedig az sem egy földhöz tapadt téma.
A Spacetime Continuum-nak van egy olyan albuma, amin asszem minden második trekkben szövegel a McKenna. Hát izé... a zene az valami fenomenális, de hihetetlenül irritáló benne a szöveg. Gyanítom ha érteném sem tartanám szükségesnek, pedig a hanglejtések, hangszínek nagyon el vannak találva, csak szerintem nem illik oda. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jó az ha az ilyen fajta zenékben szöveg, de tényleg csak mértékkel, és nem mindegy milyen. Ship of Fools az tényleg jól csinálja. jó tud lenni az amikor a zene nagyrésze leáll, és a háttérből 5-10mpre kiemelkedik a szöveg, de azt is szeretem, mikor a szöveg nem úgy van jelen mint általában(zene kiséri az éneket), hanem csak betársul a zenébe, mint egy hangszer a sok közül. és látszólag tényleg csak annyi mint egy hangszer a sok közül, de azért icipicit mégis több tud lenni, mert mégiscsak szöveg, és emberből jön kifele teljesen közvetlenül.
az megy hogy milyen nyelven van... azért nem tudok még túl profin angolul, nem szoktam érteni (max pindurkát) a számokban időnként elhangzó szövegrészeket. és ennek örülök, mert nem korlátol, nem szavakat és jelentéseket juttat el hozzám, csak egy érzést. vagy többet. de a lényeg az, hogy nem kell hogy eszembe jussanak hogy 'ja igen, vannak szavak(, de gagyi)'.
ha zenét csinálnék, a szöveg benne szerintem halandzsa lenne. nem olyan vicces halandzsa, hanem tudjátok ti milyen. : )
Banco De Gaia: Igizeh (2000) albumán a kettes szám (Obsidian). Na ott ugye halandzsázik a lány, mikor énekli hogy "u wana-wana nemtommi"? csak mert mindíg próbálok figyelni, hogy hátha, de nem. de tetszik. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga, DeadMan: Értem és érdekes. Olyasmi, mint a könyv, meg a film. A könyvnél több van rádbízva. Bár a dalszövegek jó esetben elég szimbolikusak (költészet) és van itt az is, hogy sokszor nem is értjük pontosan, mert pl. angolul (vagy más nyelven) van. Akárhogy is, nekem fontos az emberi hang, az ének. Persze nagyon jó tud lenni a szövegnélküli zene is, de nekem hiányérzetem lenne ha csak ilyet hallgatnék, és vica versa. Szóval én az is-isre szavazok... |
| | | | |
| | | | | | 351. homen | 2003. november 20. 15:24 |
| | | | | | | | Nocsak, miről megy itt a téma.... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Általam utazás közben szöveg legfeljebb annyira elfogadható, ha csak ritkán van, újabb gondolatokat ébreszt, és ne vigyen el arra, amerre az író gondolta. Erre kitűnő példa a Ship of Fools, ahol ütős filmek ütős párbeszédeiből van pár részlet. Vagy amikor még el tudom fogadni, a Hawkwind olyan számai, ahol az ének is része a színdarabnak, effektezett, kifejezetten tripre tervezett ének - pl. az Alien vagy Brainstorm albumuk. (az alienek rendesen alienhangon és nagyon durván effektezve énekelnek :-) )Amúgy a sima ének, a mindennapi érzelmeket kifejezni próbáló vokál inkább visszaránt a mindennapi világba és nem utaztat. Persze lehet, hogy csak rám igaz, de próbáltam, pl. ha egy Ozric vagy Sphongle után betettek Ákost, abban a pillanatban szinte józanul éreztem magam, még a vizuális torzítások is megszűntek. Egyébként ezt Huxley is írta, hogy a vokál egyfajta hidat képezett számára a mindennapi és a pszichedelikus valóság között. |
| | | | |
| | | | | | 349. DeadMan | 2003. november 20. 11:21 |
| | | | | | | szöveg-nemszöveg:
Nekem erről az a véleményem hogy amelyik zenében van szöveg, az valamilyen szinten tereli a figyelmet, vezet valamilyen irányba. Tehát a szövegíró által kigondolt mondanivaló jön át néha több néha kevesebb. Viszont azoknál a zenéknél amiben nincs szöveg ott nincsenek (vagy lényegesn kevesebb) a vezető. Ott teljesen magadra vagy utalva ott az jön át amit Te szeretnél mármint amire asszociálsz. kicsit másképp: szoktam azzal szórakozni hogy lecsukom a szemem és megpróbálok videóklippet illeszteni a zene alá. Namármost egy szöveges zenénél adott hogy milyen képsor illik alá, mert egy a szövegtől teljesen elütő képsor...hát nem is tudom szal nem biztos hogy okés. Viszont ha nincs szöveg akkor tényleg teljesen a fantáziádra vagy utalva és teljesen szabadon szárnyalhat a képzeleted, olyan elszállt videóklippet csinálsz amilyet akarsz. Néha elgondolkozom, hogy ha valamimódon sikerülne rögzíteni egy ilyen klippet, akkor vajon az emberek mit gondolnának róla.
belső utak:
Tényleg nem érdemes leválasztani külön műfajokra hogy mi vihet el, nekem pl Rammstein is okozott már módosult tudatállapotot olyan sírhatnékom támadt hogy húú, vagy Junkies is "taszított" már mélységes letargiába. Szal mós
dosultnak éppen módosult tudatállapotok csak nálam annyira nem jönnek le pozitívan...de a tényen nem változtat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem tetszik a Grandpierre Attila (VHK) beszólása, hogy "Muzsikálás közben belső tájakon utazunk". Kit milyen zene tud így megutaztatni, az neki a pszichedelikus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én e legutóbbi felvetés mellé állnák: ne zárjunk ki semmit. Az ÉN általam használt "a pszichedelikus zene" fogalma alá olyan zenék tartoznak, amelyek mélyen érintenek. Amelyek egy más tudatállapotba visznek át, amikor azt érzem, hogy kiráz a hideg, mert annyira jó. Ez legutóbb Marcus Milleren és Eric Truffaz Quartetten történt meg. Tőlük pszichedelikumok nélkül is egy másik dimenzióba kerültem (ebben számomra nagy szerepet játszik azt, hogy a zene akkor születik meg, látom, ahogy a gitáros a húrokat pengeti, szinte látom, amint a gondolatok láthatatlanul cikkáznak a színpadon, hogy most te trombitás veszi át a témát, stbstb).
Persze szerek hatása alatt is átélhető ugyanez: lehet túlzás, de akár csak ha egy dum-dum-dum alap megy, akkor is érez/átél az ember valami pszichedelikusat. Ott a szer a lényeg, a zene pedig jobb esetben "úgy van megcsinálva", hogy fokozza az agytekerést. Már nem emlékszem pontosan, mit magyarázott egy goa-expert a LCV-ben, de talán valami olyamit, hogy ezek a zenék (pl. goa) különböző tudatállapotok agyhullámait imitálják. (Ha hülyeséget írtam, bocs.)
Nekem az előbbi szimpatikusabb. En général azt gondolom, hogy tudatállapotot váltani "szebb" szer nélkül, és ugyanez a zenére is igaz. Jobban szeretek olyan zenére pszichedelizálódni, amelyet "nem azért csináltak, hogy" pszichedelizáljon, hanem ami miközben születik, pszichedelizál, az embert a hatalmába keríti. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [bólogatás-bólogatás]
Egyénfüggő az már biztos, az egyik leg vizuáltelibb Z/N2O projectem alatt Pl. Miles Davist hallgattam pedíg az sem az a kimondott pszichedelikus zene. És tartsatok hülyének de a másik elég gyakori kisérőzene nálam Björk. Igazából csak azóta keztem el feltérképezni az 'igazi' PZ kínálatot mióta Daath-ot olvasok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én azt gondolom, a pszichedelikus zene az egy kultúra. Sokan, akik pszichedelizálnak, hasonló zenéket kedvelnek. Normál és módosult tudatállapotban is. Az, hogy az embert módosult tudatállapotban milyen zene és hová viszi, nos az meglehetően egyénfüggő. Én személy szerint pl. hiányolom ezekből a goa/psy/trance/ambient zenékből a szöveget. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy szeretem a szöveges zenét, meg a szövenélkülit is, és érdekes számomra, hogy ezek a zenék miért mindig csak instrumentálisak. Vagy tévedek? Van szöveges is? A régebbi pszichedelikusnak tartott irányzatokban előfordult szöveg is -- pl. Pink Floyd, ahol ráadásul óriási pszichedelikus és egyéb jelentősége volt a szövegnek. Én módosult tudatállapotban egyébként toleránsabb vagyok, vagyis olyan zene is meg tud fogni, ami talán máskor nem. Múltkor azt hiszem Kampec Dolores is szólt, akiknek egyszer némileg unalommal hallgattam végig egy koncertjét, most viszont olyan énekhangot hallottam, amitől az volt az érzésem, hogyha elhiszem, hogy lehet így énekelni, akkor kiesem a valóságból. Nem tudom, mire jutottam végül :-) Egyébként sokaktól hallottam ezeket a megfogalmazásokat, hogy ez ilyen "agytekerő" zene. És ezért pszichedelikus. Igen, ha nekik ez tekeri az agyukat, akkor számukra ez a pszichedelikus. Nekem más zene is tudja tekerni az agyamat. Pl. a didjeridoo, meg a klasszikus zene, meg a jazz... Szóval, ha kultúraként fogjuk meg, akkor ngyjából jól behatárolható, ha viszont azt nézzük, hogy milyen zenék tudnak nagyon mélyen hatni az egyes emberekre, akkor nem tudom egyáltalán mit zárhatnánk ki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ez a kitétel nem igazán helytálló: "...Vagy egyszerűen csak felfedezel bennük olyasmit is, amit esetelg "tisztán" nem..."
Volt olyan hogy szórakozóhelyen (Total-car) kedvenc zenéinket sem ismertük fel, mert a sav nem hogy új dolgokat mutatott bennük, hanem teljesen átmixelte őket. És nagyon nempszichedelikus zenék voltak (Body Count, régi Beastie Boys etc...)
|
| | | | |
| |
| 
 |
