 |
Deep Trance Rhythmdeeptrip, 2005. június 1.  | |  | | | | |  | |  | | | | Csavarodás nagyon jó szó rá. A cuccok is csavarnak, így egy nagyon kész emberen látszik, hogy most milyen állapotban is van ő. A belső csavarodásokat átviszed a létezésbe a tánc által és hát erről is szól az egész goa szerintem. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Arra gondolok, hogy nem csak nekem, hanem pl. haveromnak is máshogy jön a zene, ha pl. be van tépve. Hullámoznod kell a karjaiddal, válladdal, lábaddal, egész testeddel és ettől nagyon kész állapotba lehet kerülni. A másik meg a pattogás az is érdekes állapotokat tud előidézni. Csak pl. sztem egy hiphop számra én betépve se fogok elkezdeni hullámzani, meg elég furcsán is nézne ki, viszont goára valahogy annyira passzol, hogy hihetetlen. Azért pszichedelikus, mert ezek a formák nálam módosult tudatállapotokban szoktak megjelenni. Az indiántáncok is nagyon érdekesek és ott sem arrol van szó, mint pl. egy keringőnél, hogy betanult mozdulatok lennének, inkább valahogy adja magát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem pontosan értem, mit értesz pszichedelikus táncolás alatt. Szerintem nincs legjobb zene ehhez. A goa mondjuk perfekt, de a többi is lehet az. Pl. nekem a drum&bass jön be legjobban tánczenének, egy nagy partin iszonyat jó érzés, amikor több száz emberrel egyszerre "pumpáljátok" a ritmust (aki volt dnb partin, _pontosan_ érti, mire gondolok :). De pl. goán meg az jellemző nálam, hogy befordulok, "rácsavarodok" a zenére. Szóval kinek mi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Najó ez így bunkóság, teszek fel pár kérdést is!
Nektek mennyire fontos a zene az életben?
Együtthullámzani a dolgokkal, van ennél csodálatosabb érzés?
Mit gondoltak a hullámzás természetéről? Miért mozog minden?
Ha átvezed a mozgást akkor igazából mozdulatlan leszel, mert homogén egységet alkotsz a mindenséggel. Szerintetek a pszichedelikus táncoláshoz melyik zenei irányzat áll a legközelebb? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt a topicot azért nyitom, mert kicsit rá vagyok kattanva a zenére, de már kezdek visszatérni a filós mindennapjaimba és így írásba szeretném foglalni pár gondolatomat.
Pár napja megvolt életem első goa partia. Amúgy is szeretek táncolni goára, ez az egyetlen amire nagyon tudok. Pedig nem tanultam, ezt nem is lehet. Ez benned van, ez összekapcsol a zenével és transzba esel tőle. Ez a létezés egyik legtermészetesebb kifejező eszköze. A tánc. Az élet ritmusa. Találd meg mindenben a ritmust, a dallamot, a szépet. Mert ezek mind szép dolgok és végtelenül természetesek. Sokat filózol? Sokat parálsz? Sokat szorongsz? Sok hülyeséget csinálsz? Akkor most kapcsoljuk ki azt a kis ügyeskedő alkalmazkodógépet a fejedben és legyünk már egy kicsit élő emberek. Mert ha azok vagyunk akkor nincs más csak a boldogság. Minden pulzál, megjelenik-eltünik, hullámzik, mozgásban van. Ha elkezdesz táncolni akkor ez a hullámzás benne, ez a ritmus szépen hozzáfog simulni a zene ritmusához. És ha megszűnik minden gátlásod, megszünsz te magad (rációsén) akkor beleolvadhatsz a zenébe és te leszel a zene. És ez feltölt, ez hálaadás a bolygónak, ez a létezés magasfokú tudatosítása. A lábad a zene ütemére dobtáncot jár a földnek és már nem is te táncolsz. Hisz te a zene vagy. Aki táncol az a tested, már ha érzed ugye.
Az én utam a tánc. Próbálkoztam a látás elsajátításával, de nem ment. Ez viszont megy, méghozzá magától. Nemrég egy metró üzletházban találtam meg a ritmust a számlát nyomtató pénztárgép hangjában. Élveztem. Normális vagyok? Ez a kérdés csak akkor merülhet fel, ha épp gondolkodni támad kedvem, de a zene nem gondolkodik. A zene hullámzik... |
| | | | |
|
